Népsport, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

XXX. 45. ♦ 1974. február 23. Az Alföld és a hegyvidék határán Heves megyének van, akik közel több mint 50 ezer ipari munkás. Sok ez, vagy kevés? És főleg: mi köze ennek a sporthoz? Pusztai László, a megyei sporthivatal vezetője jobban látja a két kérdés között az összefüggést, ami nem csoda, hiszen ez az ő asztala. Az em­ber azt hinné, 50 ezer ipari munkás nem sok egy megyében. Ő viszont úgy látja, hogy na­gyon sok, mert amíg a gyön­­gyösvisontai külszíni fejtés, a Gagarin Hőerőmű és a Tisza II. vízlépcső létesítményei fel nem épültek, addig még tíz­ezer ipari munkásról sem na­gyon lehetett beszélni. A fejlő­dés tehát számottevő. Egyben példa arra, hogy a dolgokat csak összefüggésükben szemlél­hetjük. Amikor a sportról be­szélünk, akkor az ipar, a me­zőgazdaság, a társadalmi és állami szervezetek problémái is elkerülhetetlenül szóba kerül­nek. Heves — az Alföld és a hegyvidék határán — eddig el­sősorban mezőgazdasági jelle­gű megyének számított, így ele­ve nem találhatott olyan anya­gi és erkölcsi alapot a sport fejlesztéséhez, mint azok a me­gyék, amelyeknek fejlett iparuk van és ebből kifolyóan hagyo­mányai fejlődtek.. A mezőgazda­ság, jellegénél fogva, sokkal dekoncentráltabb bázis, mint az ipar és így érthető, hogy ez a sport fejlődésében is meglát­szik. A megye sportját eleve de­terminálják­­ az említett felté­telek, de ennek a ténynek nem­csak negatív, hanem pozitív ol­dala is van. Eger, földrajzi helyzeténél fogva, éppen an­nak a geológiai törésvonalnak a mentén fekszik, amelyen a me­leg karsztvizek feltörnek a mélyből. Az egri meleg vízben évtizedeken át minden évben már március elejétől novem­ber végéig lehetett edzést tar­tani a nyitott uszodában. Ez több hónapos előny. Teljesen érthető, hogy az egri úszóha­gyományok — Bárány István emlékezetes sikerei óta — köz­tudottá váltak. Eger lett a magyar Toulouse az úszó- és vízilabdasportban. Erről még az útikönyvek is olyan elis­merő hangnemben írnak, mint a vár hős védőiről, vagy a Bikavérről. A többi, iparilag fejlettebb megye azonban nem nyugodott bele ebbe a természet adta hát­rányba és — nem lévén meleg vize — fedett uszodát épített. A fedett uszodában viszont novembertől márciusig is lehet edzeni. Az egriek előnye ezzel meg­szűnt és nagyon kellett sietniük, hogy végül hátrányba ne kerüljenek. Ezért építették meg a fedett uszodát Az ember azt gondolná, hogy ezzel minden rendben van. Ám mégsem ez a helyzet. A régi fürdő épületét — ebben műkö­dött az az úszóiskola, amely minden évben 1500 gyereket ta­nított meg úszni — romlott ál­lapota miatt lebontották és közfürdőnek építették újjá. A legendás nyitott uszoda pe­dig az összeomlás szélén áll. A medencéje fenekéről feltörő források állandóan erodálják, pusztítják az oldalfalakat, a víz elfolyik. Néhány éve még nyolc óra alatt lehetett feltöl­teni a medencét. Ma már 54 óra alatt telik meg, és a me­dencén kívül az épületek álla­ga is annyit romlott, hogy a teljes rekonstrukcióra egy-két éven belül szükség lesz. Ez a rekonstrukció ugyancsak egy­két évet vesz igénybe. Az úszó­iskola már megszűnt. Rövide­sen be kell zárni a nyitott uszo­dát is. Mi maradt? A fedett uszoda egyetlen medencéje. Eb­ben már nem fér el az óriásivá fejlődött egri úszósport. Szerencsére a megye és a vá­ros vezetői rugalmasabbnak bi­zonyultak a tervek írott betűi­nél. Úgy volt, hogy először az úszóiskolát építik fel, és csak aztán az új nyitott uszodát. Most módosították a tervet. Előbb megépítik az új nyitott uszodát és csak ennek meg­nyitása után látnak a régi hely­reállításához, továbbá az úszó­iskola felépítéséhez. Ez sem­ egyértelműen pozitív megoldás azonban, mert leg­alább egy-két évig szünetel majd az úszóiskola, így le­hetetlenné válik az utánpótlás fejlesztése. Éppen most, amikor az­ egri úszósport annyira ne­kilendült. Érik a gyümölcs! Az elmúlt év bajnoki statisztikája azt mutatja, hogy a jelen pil­lanatban 14 olyan serdülő korú lány és hat olyan fiú úszkál az egri medencékben, akit már a szövetség is figyelemmel kísér. A tavalyi bajnokságban öt egri lány 24, hat fiú pedig 7 he­lyezést szerzett. Ezt a fejlődést nyilvánvalóan derékba töri majd az úszóiskola kiesése, hiszen a mai gyerekeket éppen ez az iskola „termelte ki”. Ipán ám­de a megye és a­­ város vezetői azt mondják, hogy fedett uszoda már van Egerben, kenyérgyár viszont még nincs. És vajon nem fontosabb-e a kenyérgyár? Feltétlenül fontosabb, hiszen üres gyomorral az úszóbékák sem tudnak eredményt elérni. Nehéz a helyzet. Eger megre­kedt a maga iskolavárosi jelle­gében és országos szempontból szerény ipari lehetőségei kö­zött. Ugyanakkor Gyöngyös soha nem látott fejlődésnek indult. A IV. ötéves terv hevesi sport­beruházásainak több mint 50 százalékát Gyöngyös kapta. En­nek eredményeképpen két új sporttelep létesült a városban füves labdarúgópályával, bitu­menes és salakos kispályákkal és természetesen atlétikai léte­sítményekkel. A Zalka-pályán korszerű lőteret is építettek. Ezenkívül felújították a városi sporttelepet, s befedték a lelá­tóját; két közoktatási intéz­mény nagyméretű tornatermet kapott és a GYESE most építi a 28x54 m-es edzőcsarnokot. Vé­gül ballonsátorral befedték a gyöngyösi nyitott uszodát. Hatvanban megkezdték a 18x36 m-es tornaterem építé­sét, felújítják a sporttelepet és lelátót építenek a labdarúgópá­lya mellé. Selypen készen van a korszerű atlétikai pálya és a lelátó. Petőfibányán ökölvívó­­csarnok épül, május 1-én akar­ják átadni. Ez a létesítmény rövidesen konkurrens felleg­vára lehet a gyöngyösi ökölví­vósportnak. Ugyanakkor mi épült Eger­ben? Egy négyes automata te­kepálya, amelyet évek óta nem tudnak átadni műszaki okok miatt, és aminek következté­ben az egri tekézők, akik Ózd­­ra jártak edzeni, és versenyez­ni három éven át, végül kies­tek az NB I-ből. Ha előre nézünk, ég kell a tekeszövetség intézkedését, amely szerint első osztályú mér­kőzést csak négyes pályán le­het rendezni. Ám ez az intéz­kedés kicsit korán jött, mert nem számolt az építőipar vélt, vagy valóságos lehetőségeivel és az intézkedésnek többek kö­zött az egriek is áldozatául es­tek. Majd csak megnyílik azon­ban az új egri pálya és akkor az egri tekézők lelkesedéséből nyilván futja az első osztályba való visszakerülésre is, ha há­rom évig futotta az ózdi „al­bérletre”. Eger jövője egyébként sem ag­gasztó, mert a következő ötéves terv már megfordítja az ará­nyokat. A beruházások nyolc­van százaléka jut a megyeszék­helynek. Ezek eredményeképpen nemcsak az áhított fedett sport­­csarnok épül majd meg, ha­nem három számottevő sport­­központ: az egyik a mai stadion körül, a másik az uszodák mel­lett, a harmadik az új lakó­telep közepén, ahol 15 ezer ember kap majd lakást A sporthivatal vezetője fel­hívta figyelmünket arra a tény­re is, hogy újabban egyre in­kább tért hódít az az elképze­lés, amely szerint a telepü­léshálózattal együtt kell fejlesz­teni a sportot. Most fejlődik várossá Heves. A közművek és az egyéb városi rangú létesít­mények mellett Hevesen ott áll majd annak idején az új, nagy méretű tornaterem, és több hasonló színvonalú sport­­létesítmény is. Az a tény, hogy a sport irá­nyítása a tanácsok kezébe ke­rült, egyébként is új és ör­vendetes, bár nem minden gond nélküli helyzetet teremtet. Egy­­re-másra kopogtatnak a falusi tanácselnökök a megyei tanács és a megyei sporthivatal aj­taján: sportlétesítményt akar­nak építeni! Ezzel bizonyítják, hogy csakugyan a magukénak érzik az ügyet, amelyet a ke­zükbe adtak, de ezt a kezet mindjárt pénzért nyújtják. Mindenki „csak” néhány száz­ezer, vagy millió forintot akar. Egy-két kérést ki is lehetne elégíteni, de valamennyit még Krőzus is képtelen volna. Mindenesetre biztató, gyes tanács tavaly június elsején két és fél milliós rendkívüli tá­mogatást szavazott meg a sportnak. Még örvendetesebb, hogy ezt az összeget 1974-re már be is tervezte. Lehet rá számítani. Elég? Semmiképpen sem. De valami, amiből ki lehet indulni, és amire már nyugodtan épül­het a társadalmi munka. Az emberek Heves megyében is szeretik a sportot, és készek érte minden szabad idejüket feláldozni. Különösen, ha pe­téimet látják. szombatiig István Igen A sirokiakkal„ Vadul” vagy méllékenyen? példálóznak Az egyik budapesti élvonalbeli vízilabdacsapat edzőjétől hallot­tuk: „Nagyon gondolkodom, hogy meghosszabbítsam-e a szerződésemet. Véleményem szerint egy csapatnál legfeljebb négy évet szabad egy edzőnek eltöltenie. Tovább nem tud fe­gyelmet tartani, nem tudja mivel fanatizálni a játékosokat. A mai világban nagyon nehéz a fiatalokat „megfogni", s kézben tartani. Sok a buktató. Ők pedig könnyen feladják, mert elfogy a türelmük.. Pócsik Dénes, az Egri Dózsa játékosedzője, a hatodik bajnok­­­­ságra készíti fel az idén csapa­­t­­át. Egyre több fiatal készül a­­ keze alatt. A hajdani nagy csa­­­­patból az évek során visszavon­­­­ult Utassy, Halmos, Frank és­­ Ringelhann dr. Szölgyésitől­­ sajnálatos sérülés miatt kellett­­ megválniuk. Az NB I-be 1959-­­ ben felkerült csapatból Katona­­ József, Bolya László és Pócsik­­ „áll” még.­­ — Csak fokozatosan mehet végbe a fiatalítás — mondta Pócsik. — 1969-ben Kovács Ró­bert, a következő esztendőben Lutter Pista, majd Krajcsevics, Olajos, Kovács Tamás, legutóbb pedig Kácsor került az első csa­patba. Idén feltehetően Gyula­várit, Kádast, s esetleg az 1959-es születésű Síkét dobjuk a mélyvízbe. Persze, ilyenkor nemcsak az edzőnek, hanem az érintett játékosnak is türelmes­nek kell lennie. A türelem jelen esetben ki­tartó küzdelmet jelent. — Volt már olyan tehetséges játékosunk, aki korán feladta a harcot — folytatta Pócsik. — Sajnos, az utóbbi időben sok sportolóval elhitették, hogy ál­dozatot vállal. A befektetett energiáért egyre több verseny­ző kér, olykor követel ellen­szolgáltatást. Ráadásul azonnali Ennek az az oka, hogy olykor túlságosan is felmagasztaljuk a sportolókat. Aki részt vesz egy kétórás edzésen, arra már hajlamosak vagyunk azt mondan­­ni, mi mindenről képes lemon­dani! Nem értem Nézzük meg például az egri játékosok hely­zetét. Miről kell nekik lemonda­­niok? A tanulásról? Arról alig­ha. Lutter nemrég kapta meg tanári diplomáját. Jelenleg is négyen írnak főiskolára. Jó, a szórakozásra kevesebb idő jut. Aki rendszeres életet él, az azért nem panaszkodhat. Ter­mészetesen a mérkőzések előtt nem lehet bálba menni. Nagy dolog.. Rosszul fogjuk meg ezt az egész kérdést. H­ánkat sokan ki is használják. Ha azt akarjuk, hogy fegyelmezettek legyenek a versenyzők, akkor elsősorban nem azt kell vizsgál­nunk, hogy mit ad, hanem, hogy mit kap a játékos. Eger­ben a vízilabdázókat jobban is­merik, mint Pesten a világbaj­nokokat. Népszerűek, megbecsü­lik őket. Valamennyien jó fel­építésűek, egészségesek . . . Elég ha egy fiatal szorgalmas, máris részt vehet az egyesület külföldi túráin. Az egri vízilabdázók között sikerült kialakítani az egészsé­ges szemléletet. A fegyelmezett, tudatos munkának köszönhető elsősorban, hogy 1972-ben a csa­pat megnyerte a Magyar Nép­köztársasági Kupát, tavaly pe­dig a negyedik helyen végzett a bajnokságban. A fiatalok és az idősebb játékosok látszólag re­mekül egészítették ki egymást. • Edzés Bolya Lacinak nem nyolcszor, hanem „csak” hétszer kellett négyszáz métert időre úsznia. A még ma is kitűnő, rutinos játékos elégedetten „für­dőzött” a nyolcas pályán. Ami­kor a többiek éppen az utolsó két hossznak vágtak neki, Bo­lya a lábával tréfásan a vezető Kovács szájába fröcskölte a vizet. Lett is mindjárt hadd elhadd! Az említett „konfliktus” per­sze, csak egy a sok közül. — Amióta világ a világ, a sport­ban a fiataloknak el kellett vi­selniük az idősebbek „tréfáit” — mondta Pócsik. — Az ifjú­ság azonban egyre önérzetesebb, egyre érzékenyebb. Ezt az újke­letű sajátosságot szem előtt kell tartanom az edzői munká­ban, sőt, még a fel­lötésrevo­­nás alkalmával is. Tőlünk an­nak idején csak követeltek. Ma már egy edzőnek szinte csak kérnie szabad. Korábban min­den energiámat az edzések le­vezetésére összpontosítottam. Most is arra akarom összponto­sítani, bár ötéves edzői pályafu­tásom egyik legfont­sabb ta­pasztalata: nagy neveimet kell szentelnem a húszéves férfiak lelkének . . . Az irónikus megállapításnak nagyon is komoly, s meglehető­­sen általános tartalma van. Ma­napság egy csapat vezetése nemcsak szakmai, hanem pszi­chikai feladat is. Egy edzőnek nagyon csínján kell bánnia a szóval. Alaposan meg kell rág­nia, nem sért-e meg esetleg valakit a keményebb hanggal, nem vonja-e maga után a ha­tározott utasítás egy „lélek ösz­­szetörését”. Sok helyütt bonyolódnak be­le ebbe a kérdésbe. Nem is csoda, hogy négyéves edzői te­vékenység után már gyakran nincs nyomatéka a szónak. Ilyen légkörben előbb-utóbb felülke­rekednek a játékosok. Sok ott a buktató, ahol a buktatókat „csi­nálják”. Egerben Pócsik a hatodik baj­nokságra készíti fel együttesét. Az olimpiai bajnok vízilabdázó nemcsak a vízben, hanem a parton is kemény. Kemény és következetes. Nem „játszik alá” a fiatalok érzékenységének. Já­tékosai, becsülik, tisztelik. És egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy áldozatot vállal­nak ... Gyárfás Tamás A Siroki Vasas SK Heves me­gye egyik legnagyobb ipari üze­me, a Mátravidéki Fémművek sportköre. Alapítási éve majd­nem egybeesik a gyáréval. S ahogyan erősödött az üzem, úgy nőtt fel, lett egyre nagyobb a sportkör is. Ma már — ezt Szi­lágyi Ernő, a Siroki Vasas el­nökhelyettese mondja — kilenc szakosztályban versenyeznek rendszeresen a gyár dolgozói, a sportkör igazolt versenyzői. A szakosztályok eredményes­ségét vesszük számba. — Első helyen a modern­gimnasztika áll — mondja. — Országosan is több elismerésre méltó eredményt értünk el. A motoros természetjárók nemcsak kedvtelésből, hanem verseny­szerűen is járják hazánk tájait és szintén országosan ismert eredményeket értek el. Az asz­taliteniszezők a jó utánpótlás­­neveléssel vívták ki az NB Hl­ba való bekerülés jogát. — És a labdarúgók? — Már voltak jobbak. Meg­járták az NB IIl-at, azóta a visszakerülésért harcolnak. Ta­lán majd a következő bajnoki évben. Jelen pillanatban bronz­érmesek a megyei bajnokság­ban. Később elmondja az elnök­helyettes, hogy többet vártak a kézilabdázóktól, a sakkozóktól és még egy-két sportág verseny­zőitől, hiszen a gyár vezetése minden támogatást megad. Mol­nár István vezérigazgató egy­ben sportköri elnök is! Sírokon épült az egri járás legszebb és talán legnagyobb sporttelepe, amelyen nemcsak a sirokiak, hanem elég gyakran a megnövekedett járás különböző vetélkedőit is lebonyolítják. Ugyan­­kor­­ helyet adnak me­gyei rendezvényeknek is. — Gyárunk dolgozóinak, spor­tolóinak, a község lakóinak régi kívánságát szeretnénk megvalósítani az idén — folytatta­­Szilágyi Ernő. — Négy és fél millió forintból 22x48 méteres sportcsarnokot építünk., Budapesten megvettük a BNV egyik pavilonját, ezt ál­lítjuk majd fel. Eddig ugyan­is a verpeléti kis tornatermen kívül semmiféle fedett létesít­mény sem volt a járásban. Tervrajzok, jegyzetek, szám­oszlopok kerülnek az asztalra. Alaposan kidolgozták elképzelé­seiket. Ezek szerint a mostani kézilabdapálya helyére építik a csarnokot, amelyben kézilabda­­pálya nagyságú versenytér, to­vábbá lelátó fér el. Természe­tesen más teremsportokat is lehet majd űzni. — Honnan teremtették elő a négy és fél millió forintot? — Hozzá kell még tennem, hogy ebben az összegben benne van új bitumenes kézilabda- és salakos teniszpálya építése is. Tervezzük ugyanis a tenisz­szakosztály létrehozását. A pénzt egyébként két fő forrásból sze­reztük: a sportkör, a gyár és az itteni dolgozók támogatásával két és fél millió forintot vállal­tunk, a hiányzó kétmilliót a me­gyei tanács biztosítja. Ezenkívül 4-5 ezer társadalmi munkaórát is szervezünk, amelyből a szü­lők eddig 3500 órát már vállal­tak. Jelentkeznek a sportolók is. Ők „fejenként” 10 órával járul­nak a közös ügy valóraváltásá­­hoz. A sportcsarnok építését, mint hangsúlyozzák, ez év végére be kell fejezni. 1975 januárjá­ban már különböző versenyeket kívánnak benne rendezni, sőt, távlati terveikben teremkézilab­da villámtorna, téli teremfoci kupa lebonyolítása is szerepel. — Ha ezekkel végeztünk, meg­oldjuk majd a labdarúgópálya füvesítését és építünk egy edző­pályát is — mondja végezetül az elnökhelyettes. Nyilván ez a tervük is meg­valósul. Hevesben ma már a sirokiakkal példálóznak, akik nem elméletet keresnek a tehe­tetlenség igazolásához, hanem­­ megoldást a feladatok elvégzésé­hez. Fazekas István NÉPSPORT 5 ORSZÁGJÁRÁS HEVES MEGYE Bizinyi Mlak A hatvani konzervgyár fő­könyvelőjének irodája — mun­kaidőben — nem a legalkalma­sabb hely a sportról való be­szélgetésre. Ha azonban a fő­könyvelő egyben a sportkör el­nöke is, csak jut néhány perc ilyen célra. — Kérdez, vagy kezdjem én? — tekint rám Fazakas Zsig­­mond, a Hatvani Kinizsi el­nöke. — Hamarabb végzünk, ha én kérdezek. — Rendben van, de előbb be­hívom a „súgómat”. Hátha nem tudok minden kérdésre vála­szolni. Telefonál, s néhány másod­perc múlva Rácz Sándor, a sportkör gazdasági vezetője szorít velünk kezet. — A labdarúgókról lehetőleg ne kérdezzen — mondja az el­nök. — Nem nagyon tudnánk velük dicsekedni ebben a pil­lanatban ... — Tudom, az NB III utolsó helyén állnak. De engem most elsősorban az atléták érdekel­nének. — Róluk annál több a mon­danivalónk! Országos ifjúsági és serdülő bajnokaink vannak! Lukács Zsuzsa tavaly megnyer­te az országos ifjúsági mezei futóbajnokságot és tagja volt a bajnokcsapatnak is. Buborék Jóska személyében a serdülő gyalogló bajnokkal is mi di­csekedhetünk. Ezenkívül két váltóbajnokságot is nyertek a gyerekeink. Négy aranyjelvé­nyes atlétánk van, az említet­teken kívül Renner Pál és Pál Ilona. De azt hiszem, rövide­sen megtanulják majd a szak­emberek Pálinkás Éva és Mol­nár Margit nevét is. Hogy Paraj Istvánról ne is beszéljek, aki tavaly, 400 gáton fél na­pig országos ificsúcstartó volt Rekordját még aznap megdön­tötték Salgótarjánban, de az eredmény­e csak eredmény. — Minek köszönhető, hogy ekkora fejlődésnek indult az atlétika a Hatvani Kinizsiben? — Nincs semmi titkunk. Há­rom testnevel­ő tanárnak kö­szönhető, akik szeretik és értik is az atlétikát. Benkő Ákost az MTK-iskola, Pőte Attila a szak­középiskola. Petz József pedig a 3. számú általános iskola nö­vendékeit „oltotta be” az atlé­tika szeretetével. Valósággal ontják a fiatal tehetségeket, élénk bizonyságául annak, hogy nyersanyag mindenütt akad, csak értő és szerető kézre van szükség, amely kiműveli. — Nyilván jók az edzéslehe­tőségek ... — Nem mondanám. Ami az edzők, vagy a versenyzők lel­kesedését illeti, nincs okunk panaszra. Pályaviszonyaink azon­ban nem a legeszményibbek, an­nál többet érnek tehát az el­ért eredmények. Futópályán­kat fel kell újítani. Tavaly, nem lévén elég pénzünk, csak az egyik egyenest tudtuk meg­csinálni. Jellemző a kiadásokra, hogy a rúdugró és a magasugró leérkező hely felújítása mint­egy százezer forintba került. Az idén folytatni kívánjuk a re­konstrukciót, befejezzük a futó­pálya salakozását és új dobó­­helyeket is építünk. Szerencsé­re nem vagyunk egyedül, segít az OTSH és a két bázisszerv, a cukorgyár és a konzervgyár is. Nyilván szívesen, mert a hat­vaniak először bizonyítottak a rossz pályán és csak aztán nyújtották a tenyerüket. Sz. L

Next