Népsport, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-23 / 45. szám
XXX. 45. ♦ 1974. február 23. Az Alföld és a hegyvidék határán Heves megyének van, akik közel több mint 50 ezer ipari munkás. Sok ez, vagy kevés? És főleg: mi köze ennek a sporthoz? Pusztai László, a megyei sporthivatal vezetője jobban látja a két kérdés között az összefüggést, ami nem csoda, hiszen ez az ő asztala. Az ember azt hinné, 50 ezer ipari munkás nem sok egy megyében. Ő viszont úgy látja, hogy nagyon sok, mert amíg a gyöngyösvisontai külszíni fejtés, a Gagarin Hőerőmű és a Tisza II. vízlépcső létesítményei fel nem épültek, addig még tízezer ipari munkásról sem nagyon lehetett beszélni. A fejlődés tehát számottevő. Egyben példa arra, hogy a dolgokat csak összefüggésükben szemlélhetjük. Amikor a sportról beszélünk, akkor az ipar, a mezőgazdaság, a társadalmi és állami szervezetek problémái is elkerülhetetlenül szóba kerülnek. Heves — az Alföld és a hegyvidék határán — eddig elsősorban mezőgazdasági jellegű megyének számított, így eleve nem találhatott olyan anyagi és erkölcsi alapot a sport fejlesztéséhez, mint azok a megyék, amelyeknek fejlett iparuk van és ebből kifolyóan hagyományai fejlődtek.. A mezőgazdaság, jellegénél fogva, sokkal dekoncentráltabb bázis, mint az ipar és így érthető, hogy ez a sport fejlődésében is meglátszik. A megye sportját eleve determinálják az említett feltételek, de ennek a ténynek nemcsak negatív, hanem pozitív oldala is van. Eger, földrajzi helyzeténél fogva, éppen annak a geológiai törésvonalnak a mentén fekszik, amelyen a meleg karsztvizek feltörnek a mélyből. Az egri meleg vízben évtizedeken át minden évben már március elejétől november végéig lehetett edzést tartani a nyitott uszodában. Ez több hónapos előny. Teljesen érthető, hogy az egri úszóhagyományok — Bárány István emlékezetes sikerei óta — köztudottá váltak. Eger lett a magyar Toulouse az úszó- és vízilabdasportban. Erről még az útikönyvek is olyan elismerő hangnemben írnak, mint a vár hős védőiről, vagy a Bikavérről. A többi, iparilag fejlettebb megye azonban nem nyugodott bele ebbe a természet adta hátrányba és — nem lévén meleg vize — fedett uszodát épített. A fedett uszodában viszont novembertől márciusig is lehet edzeni. Az egriek előnye ezzel megszűnt és nagyon kellett sietniük, hogy végül hátrányba ne kerüljenek. Ezért építették meg a fedett uszodát Az ember azt gondolná, hogy ezzel minden rendben van. Ám mégsem ez a helyzet. A régi fürdő épületét — ebben működött az az úszóiskola, amely minden évben 1500 gyereket tanított meg úszni — romlott állapota miatt lebontották és közfürdőnek építették újjá. A legendás nyitott uszoda pedig az összeomlás szélén áll. A medencéje fenekéről feltörő források állandóan erodálják, pusztítják az oldalfalakat, a víz elfolyik. Néhány éve még nyolc óra alatt lehetett feltölteni a medencét. Ma már 54 óra alatt telik meg, és a medencén kívül az épületek állaga is annyit romlott, hogy a teljes rekonstrukcióra egy-két éven belül szükség lesz. Ez a rekonstrukció ugyancsak egykét évet vesz igénybe. Az úszóiskola már megszűnt. Rövidesen be kell zárni a nyitott uszodát is. Mi maradt? A fedett uszoda egyetlen medencéje. Ebben már nem fér el az óriásivá fejlődött egri úszósport. Szerencsére a megye és a város vezetői rugalmasabbnak bizonyultak a tervek írott betűinél. Úgy volt, hogy először az úszóiskolát építik fel, és csak aztán az új nyitott uszodát. Most módosították a tervet. Előbb megépítik az új nyitott uszodát és csak ennek megnyitása után látnak a régi helyreállításához, továbbá az úszóiskola felépítéséhez. Ez sem egyértelműen pozitív megoldás azonban, mert legalább egy-két évig szünetel majd az úszóiskola, így lehetetlenné válik az utánpótlás fejlesztése. Éppen most, amikor az egri úszósport annyira nekilendült. Érik a gyümölcs! Az elmúlt év bajnoki statisztikája azt mutatja, hogy a jelen pillanatban 14 olyan serdülő korú lány és hat olyan fiú úszkál az egri medencékben, akit már a szövetség is figyelemmel kísér. A tavalyi bajnokságban öt egri lány 24, hat fiú pedig 7 helyezést szerzett. Ezt a fejlődést nyilvánvalóan derékba töri majd az úszóiskola kiesése, hiszen a mai gyerekeket éppen ez az iskola „termelte ki”. Ipán ámde a megye és a város vezetői azt mondják, hogy fedett uszoda már van Egerben, kenyérgyár viszont még nincs. És vajon nem fontosabb-e a kenyérgyár? Feltétlenül fontosabb, hiszen üres gyomorral az úszóbékák sem tudnak eredményt elérni. Nehéz a helyzet. Eger megrekedt a maga iskolavárosi jellegében és országos szempontból szerény ipari lehetőségei között. Ugyanakkor Gyöngyös soha nem látott fejlődésnek indult. A IV. ötéves terv hevesi sportberuházásainak több mint 50 százalékát Gyöngyös kapta. Ennek eredményeképpen két új sporttelep létesült a városban füves labdarúgópályával, bitumenes és salakos kispályákkal és természetesen atlétikai létesítményekkel. A Zalka-pályán korszerű lőteret is építettek. Ezenkívül felújították a városi sporttelepet, s befedték a lelátóját; két közoktatási intézmény nagyméretű tornatermet kapott és a GYESE most építi a 28x54 m-es edzőcsarnokot. Végül ballonsátorral befedték a gyöngyösi nyitott uszodát. Hatvanban megkezdték a 18x36 m-es tornaterem építését, felújítják a sporttelepet és lelátót építenek a labdarúgópálya mellé. Selypen készen van a korszerű atlétikai pálya és a lelátó. Petőfibányán ökölvívócsarnok épül, május 1-én akarják átadni. Ez a létesítmény rövidesen konkurrens fellegvára lehet a gyöngyösi ökölvívósportnak. Ugyanakkor mi épült Egerben? Egy négyes automata tekepálya, amelyet évek óta nem tudnak átadni műszaki okok miatt, és aminek következtében az egri tekézők, akik Ózdra jártak edzeni, és versenyezni három éven át, végül kiestek az NB I-ből. Ha előre nézünk, ég kell a tekeszövetség intézkedését, amely szerint első osztályú mérkőzést csak négyes pályán lehet rendezni. Ám ez az intézkedés kicsit korán jött, mert nem számolt az építőipar vélt, vagy valóságos lehetőségeivel és az intézkedésnek többek között az egriek is áldozatául estek. Majd csak megnyílik azonban az új egri pálya és akkor az egri tekézők lelkesedéséből nyilván futja az első osztályba való visszakerülésre is, ha három évig futotta az ózdi „albérletre”. Eger jövője egyébként sem aggasztó, mert a következő ötéves terv már megfordítja az arányokat. A beruházások nyolcvan százaléka jut a megyeszékhelynek. Ezek eredményeképpen nemcsak az áhított fedett sportcsarnok épül majd meg, hanem három számottevő sportközpont: az egyik a mai stadion körül, a másik az uszodák mellett, a harmadik az új lakótelep közepén, ahol 15 ezer ember kap majd lakást A sporthivatal vezetője felhívta figyelmünket arra a tényre is, hogy újabban egyre inkább tért hódít az az elképzelés, amely szerint a településhálózattal együtt kell fejleszteni a sportot. Most fejlődik várossá Heves. A közművek és az egyéb városi rangú létesítmények mellett Hevesen ott áll majd annak idején az új, nagy méretű tornaterem, és több hasonló színvonalú sportlétesítmény is. Az a tény, hogy a sport irányítása a tanácsok kezébe került, egyébként is új és örvendetes, bár nem minden gond nélküli helyzetet teremtet. Egyre-másra kopogtatnak a falusi tanácselnökök a megyei tanács és a megyei sporthivatal ajtaján: sportlétesítményt akarnak építeni! Ezzel bizonyítják, hogy csakugyan a magukénak érzik az ügyet, amelyet a kezükbe adtak, de ezt a kezet mindjárt pénzért nyújtják. Mindenki „csak” néhány százezer, vagy millió forintot akar. Egy-két kérést ki is lehetne elégíteni, de valamennyit még Krőzus is képtelen volna. Mindenesetre biztató, gyes tanács tavaly június elsején két és fél milliós rendkívüli támogatást szavazott meg a sportnak. Még örvendetesebb, hogy ezt az összeget 1974-re már be is tervezte. Lehet rá számítani. Elég? Semmiképpen sem. De valami, amiből ki lehet indulni, és amire már nyugodtan épülhet a társadalmi munka. Az emberek Heves megyében is szeretik a sportot, és készek érte minden szabad idejüket feláldozni. Különösen, ha petéimet látják. szombatiig István Igen A sirokiakkal„ Vadul” vagy méllékenyen? példálóznak Az egyik budapesti élvonalbeli vízilabdacsapat edzőjétől hallottuk: „Nagyon gondolkodom, hogy meghosszabbítsam-e a szerződésemet. Véleményem szerint egy csapatnál legfeljebb négy évet szabad egy edzőnek eltöltenie. Tovább nem tud fegyelmet tartani, nem tudja mivel fanatizálni a játékosokat. A mai világban nagyon nehéz a fiatalokat „megfogni", s kézben tartani. Sok a buktató. Ők pedig könnyen feladják, mert elfogy a türelmük.. Pócsik Dénes, az Egri Dózsa játékosedzője, a hatodik bajnokságra készíti fel az idén csapatát. Egyre több fiatal készül a keze alatt. A hajdani nagy csapatból az évek során visszavonult Utassy, Halmos, Frank és Ringelhann dr. Szölgyésitől sajnálatos sérülés miatt kellett megválniuk. Az NB I-be 1959- ben felkerült csapatból Katona József, Bolya László és Pócsik „áll” még. — Csak fokozatosan mehet végbe a fiatalítás — mondta Pócsik. — 1969-ben Kovács Róbert, a következő esztendőben Lutter Pista, majd Krajcsevics, Olajos, Kovács Tamás, legutóbb pedig Kácsor került az első csapatba. Idén feltehetően Gyulavárit, Kádast, s esetleg az 1959-es születésű Síkét dobjuk a mélyvízbe. Persze, ilyenkor nemcsak az edzőnek, hanem az érintett játékosnak is türelmesnek kell lennie. A türelem jelen esetben kitartó küzdelmet jelent. — Volt már olyan tehetséges játékosunk, aki korán feladta a harcot — folytatta Pócsik. — Sajnos, az utóbbi időben sok sportolóval elhitették, hogy áldozatot vállal. A befektetett energiáért egyre több versenyző kér, olykor követel ellenszolgáltatást. Ráadásul azonnali Ennek az az oka, hogy olykor túlságosan is felmagasztaljuk a sportolókat. Aki részt vesz egy kétórás edzésen, arra már hajlamosak vagyunk azt mondanni, mi mindenről képes lemondani! Nem értem Nézzük meg például az egri játékosok helyzetét. Miről kell nekik lemondaniok? A tanulásról? Arról aligha. Lutter nemrég kapta meg tanári diplomáját. Jelenleg is négyen írnak főiskolára. Jó, a szórakozásra kevesebb idő jut. Aki rendszeres életet él, az azért nem panaszkodhat. Természetesen a mérkőzések előtt nem lehet bálba menni. Nagy dolog.. Rosszul fogjuk meg ezt az egész kérdést. Hánkat sokan ki is használják. Ha azt akarjuk, hogy fegyelmezettek legyenek a versenyzők, akkor elsősorban nem azt kell vizsgálnunk, hogy mit ad, hanem, hogy mit kap a játékos. Egerben a vízilabdázókat jobban ismerik, mint Pesten a világbajnokokat. Népszerűek, megbecsülik őket. Valamennyien jó felépítésűek, egészségesek . . . Elég ha egy fiatal szorgalmas, máris részt vehet az egyesület külföldi túráin. Az egri vízilabdázók között sikerült kialakítani az egészséges szemléletet. A fegyelmezett, tudatos munkának köszönhető elsősorban, hogy 1972-ben a csapat megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, tavaly pedig a negyedik helyen végzett a bajnokságban. A fiatalok és az idősebb játékosok látszólag remekül egészítették ki egymást. • Edzés Bolya Lacinak nem nyolcszor, hanem „csak” hétszer kellett négyszáz métert időre úsznia. A még ma is kitűnő, rutinos játékos elégedetten „fürdőzött” a nyolcas pályán. Amikor a többiek éppen az utolsó két hossznak vágtak neki, Bolya a lábával tréfásan a vezető Kovács szájába fröcskölte a vizet. Lett is mindjárt hadd elhadd! Az említett „konfliktus” persze, csak egy a sok közül. — Amióta világ a világ, a sportban a fiataloknak el kellett viselniük az idősebbek „tréfáit” — mondta Pócsik. — Az ifjúság azonban egyre önérzetesebb, egyre érzékenyebb. Ezt az újkeletű sajátosságot szem előtt kell tartanom az edzői munkában, sőt, még a fellötésrevonás alkalmával is. Tőlünk annak idején csak követeltek. Ma már egy edzőnek szinte csak kérnie szabad. Korábban minden energiámat az edzések levezetésére összpontosítottam. Most is arra akarom összpontosítani, bár ötéves edzői pályafutásom egyik legfontsabb tapasztalata: nagy neveimet kell szentelnem a húszéves férfiak lelkének . . . Az irónikus megállapításnak nagyon is komoly, s meglehetősen általános tartalma van. Manapság egy csapat vezetése nemcsak szakmai, hanem pszichikai feladat is. Egy edzőnek nagyon csínján kell bánnia a szóval. Alaposan meg kell rágnia, nem sért-e meg esetleg valakit a keményebb hanggal, nem vonja-e maga után a határozott utasítás egy „lélek öszszetörését”. Sok helyütt bonyolódnak bele ebbe a kérdésbe. Nem is csoda, hogy négyéves edzői tevékenység után már gyakran nincs nyomatéka a szónak. Ilyen légkörben előbb-utóbb felülkerekednek a játékosok. Sok ott a buktató, ahol a buktatókat „csinálják”. Egerben Pócsik a hatodik bajnokságra készíti fel együttesét. Az olimpiai bajnok vízilabdázó nemcsak a vízben, hanem a parton is kemény. Kemény és következetes. Nem „játszik alá” a fiatalok érzékenységének. Játékosai, becsülik, tisztelik. És egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy áldozatot vállalnak ... Gyárfás Tamás A Siroki Vasas SK Heves megye egyik legnagyobb ipari üzeme, a Mátravidéki Fémművek sportköre. Alapítási éve majdnem egybeesik a gyáréval. S ahogyan erősödött az üzem, úgy nőtt fel, lett egyre nagyobb a sportkör is. Ma már — ezt Szilágyi Ernő, a Siroki Vasas elnökhelyettese mondja — kilenc szakosztályban versenyeznek rendszeresen a gyár dolgozói, a sportkör igazolt versenyzői. A szakosztályok eredményességét vesszük számba. — Első helyen a moderngimnasztika áll — mondja. — Országosan is több elismerésre méltó eredményt értünk el. A motoros természetjárók nemcsak kedvtelésből, hanem versenyszerűen is járják hazánk tájait és szintén országosan ismert eredményeket értek el. Az asztaliteniszezők a jó utánpótlásneveléssel vívták ki az NB Hlba való bekerülés jogát. — És a labdarúgók? — Már voltak jobbak. Megjárták az NB IIl-at, azóta a visszakerülésért harcolnak. Talán majd a következő bajnoki évben. Jelen pillanatban bronzérmesek a megyei bajnokságban. Később elmondja az elnökhelyettes, hogy többet vártak a kézilabdázóktól, a sakkozóktól és még egy-két sportág versenyzőitől, hiszen a gyár vezetése minden támogatást megad. Molnár István vezérigazgató egyben sportköri elnök is! Sírokon épült az egri járás legszebb és talán legnagyobb sporttelepe, amelyen nemcsak a sirokiak, hanem elég gyakran a megnövekedett járás különböző vetélkedőit is lebonyolítják. Ugyankor helyet adnak megyei rendezvényeknek is. — Gyárunk dolgozóinak, sportolóinak, a község lakóinak régi kívánságát szeretnénk megvalósítani az idén — folytattaSzilágyi Ernő. — Négy és fél millió forintból 22x48 méteres sportcsarnokot építünk., Budapesten megvettük a BNV egyik pavilonját, ezt állítjuk majd fel. Eddig ugyanis a verpeléti kis tornatermen kívül semmiféle fedett létesítmény sem volt a járásban. Tervrajzok, jegyzetek, számoszlopok kerülnek az asztalra. Alaposan kidolgozták elképzeléseiket. Ezek szerint a mostani kézilabdapálya helyére építik a csarnokot, amelyben kézilabdapálya nagyságú versenytér, továbbá lelátó fér el. Természetesen más teremsportokat is lehet majd űzni. — Honnan teremtették elő a négy és fél millió forintot? — Hozzá kell még tennem, hogy ebben az összegben benne van új bitumenes kézilabda- és salakos teniszpálya építése is. Tervezzük ugyanis a teniszszakosztály létrehozását. A pénzt egyébként két fő forrásból szereztük: a sportkör, a gyár és az itteni dolgozók támogatásával két és fél millió forintot vállaltunk, a hiányzó kétmilliót a megyei tanács biztosítja. Ezenkívül 4-5 ezer társadalmi munkaórát is szervezünk, amelyből a szülők eddig 3500 órát már vállaltak. Jelentkeznek a sportolók is. Ők „fejenként” 10 órával járulnak a közös ügy valóraváltásához. A sportcsarnok építését, mint hangsúlyozzák, ez év végére be kell fejezni. 1975 januárjában már különböző versenyeket kívánnak benne rendezni, sőt, távlati terveikben teremkézilabda villámtorna, téli teremfoci kupa lebonyolítása is szerepel. — Ha ezekkel végeztünk, megoldjuk majd a labdarúgópálya füvesítését és építünk egy edzőpályát is — mondja végezetül az elnökhelyettes. Nyilván ez a tervük is megvalósul. Hevesben ma már a sirokiakkal példálóznak, akik nem elméletet keresnek a tehetetlenség igazolásához, hanem megoldást a feladatok elvégzéséhez. Fazekas István NÉPSPORT 5 ORSZÁGJÁRÁS HEVES MEGYE Bizinyi Mlak A hatvani konzervgyár főkönyvelőjének irodája — munkaidőben — nem a legalkalmasabb hely a sportról való beszélgetésre. Ha azonban a főkönyvelő egyben a sportkör elnöke is, csak jut néhány perc ilyen célra. — Kérdez, vagy kezdjem én? — tekint rám Fazakas Zsigmond, a Hatvani Kinizsi elnöke. — Hamarabb végzünk, ha én kérdezek. — Rendben van, de előbb behívom a „súgómat”. Hátha nem tudok minden kérdésre válaszolni. Telefonál, s néhány másodperc múlva Rácz Sándor, a sportkör gazdasági vezetője szorít velünk kezet. — A labdarúgókról lehetőleg ne kérdezzen — mondja az elnök. — Nem nagyon tudnánk velük dicsekedni ebben a pillanatban ... — Tudom, az NB III utolsó helyén állnak. De engem most elsősorban az atléták érdekelnének. — Róluk annál több a mondanivalónk! Országos ifjúsági és serdülő bajnokaink vannak! Lukács Zsuzsa tavaly megnyerte az országos ifjúsági mezei futóbajnokságot és tagja volt a bajnokcsapatnak is. Buborék Jóska személyében a serdülő gyalogló bajnokkal is mi dicsekedhetünk. Ezenkívül két váltóbajnokságot is nyertek a gyerekeink. Négy aranyjelvényes atlétánk van, az említetteken kívül Renner Pál és Pál Ilona. De azt hiszem, rövidesen megtanulják majd a szakemberek Pálinkás Éva és Molnár Margit nevét is. Hogy Paraj Istvánról ne is beszéljek, aki tavaly, 400 gáton fél napig országos ificsúcstartó volt Rekordját még aznap megdöntötték Salgótarjánban, de az eredménye csak eredmény. — Minek köszönhető, hogy ekkora fejlődésnek indult az atlétika a Hatvani Kinizsiben? — Nincs semmi titkunk. Három testnevelő tanárnak köszönhető, akik szeretik és értik is az atlétikát. Benkő Ákost az MTK-iskola, Pőte Attila a szakközépiskola. Petz József pedig a 3. számú általános iskola növendékeit „oltotta be” az atlétika szeretetével. Valósággal ontják a fiatal tehetségeket, élénk bizonyságául annak, hogy nyersanyag mindenütt akad, csak értő és szerető kézre van szükség, amely kiműveli. — Nyilván jók az edzéslehetőségek ... — Nem mondanám. Ami az edzők, vagy a versenyzők lelkesedését illeti, nincs okunk panaszra. Pályaviszonyaink azonban nem a legeszményibbek, annál többet érnek tehát az elért eredmények. Futópályánkat fel kell újítani. Tavaly, nem lévén elég pénzünk, csak az egyik egyenest tudtuk megcsinálni. Jellemző a kiadásokra, hogy a rúdugró és a magasugró leérkező hely felújítása mintegy százezer forintba került. Az idén folytatni kívánjuk a rekonstrukciót, befejezzük a futópálya salakozását és új dobóhelyeket is építünk. Szerencsére nem vagyunk egyedül, segít az OTSH és a két bázisszerv, a cukorgyár és a konzervgyár is. Nyilván szívesen, mert a hatvaniak először bizonyítottak a rossz pályán és csak aztán nyújtották a tenyerüket. Sz. L