Népsport, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
XXX. 33. ♦ 1974. február 9 LABDARÚGÁS VITA LABDARÚGÁSUNK HOLNAPJÁRÓL AZ EGYESÜLETEK, A SZAKOSZTÁLYOK FELELŐSSÉGE Nagy érdeklődéssel olvastam a Népsport vitaindító cikkét az utánpótlás nevelésével kapcsolatban. Nekem is van mondanivalóm. Labdarúgásunknak nagyon elhanyagolt területe az utánpótlás-nevelés. Az a tapasztalatom, hogy — kis kivételtől eltekintve — a járási szakosztályoktól az NB I-esekig szinte mindenütt túlzott „első csapat centrikusság” uralkodik, míg az utánpótlás nevelésére csak igen kevés gondot és energiát fordítanak. Így van ez Győrött és ezt a helytelen szemléletet tapasztalhatjuk egész Győr-Sopron megyében. Megmutatkozik ez a feltételek biztosításában és a törődésben egyaránt. 6—800 Ft-ért szerződtetnek egy — általában — alacsony képesítésű edzőt, s a fiatalokkal való foglalkozás, törődés teljes egészében az ő feladatát képezi. Munkáját senki nem ellenőrzi, gondjaiban, problémáiban senki nem osztozik. Megváltozott körülmények Súlyos helyzetet teremtett az is, hogy az iskolákban nagyon háttérbe szorult a labdarúgás. Kevés, sőt alig található Győrött, de a megyében is — labdarúgó szakos testnevelő tanár. Ennek következményeként a tanulók a testnevelő tanár szakának és sportági érdekeltségének megfelelő egyéb sportágak felé orientálódnak. Általában csak azok maradnak meg a labdarúgás számára, akik nem ütik meg a kézilabda, a kosárlabda, vagy esetleg a cselgáncs tudásszintjét, vagy fanatikusai a labdarúgásnak. Mit lehetne, mit kellene tenni? A megoldás módját, a kiutat magam is kutatom, hiszen fél év óta függetlenített ifjúsági edzőként dolgozom. Győr-Sopron megyében az első főfoglalkozású szakedző vagyok, aki kizárólag a labdarúgó-utánpótlással foglalkozik. A Rába ETO- nál főállásban végzem az ifjúsági vezető edzői munkát és mellette társadalmi munkában látom el a megyei ifjúsági kapitányi tisztséget. Az első és legfontosabb feladat annak felismerése, hogy az életszínvonal emelkedésével megváltoztak a körülmények. Eltűntek a tehetséges labdarúgókat gomba módra termelő grundok. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a labdarúgás mellett egy sor fejlődő sportág, valamint számos egyéb terület (ének-, zeneszakkörök, tánccsoportok) csábítja a fiatalokat, így aztán alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. A 20 —30 évvel ezelőtt megcsontosodott szervezési, nevelési és szakmai módszerekkel ma már nem lehet eredményt elérni. Változtatásokra van szükség, javítani kell a feltételeket, lépést kell tartani a rohamos fejlődéssel. A fiatalok számára kínálkozó egyéb lehetőségekkel, a labdarúgásnak is versenyképesnek kell lennie. Ebben a munkában a Rába ETO-nak, mint a megye legnagyobb egyesületének, kezdeményező szerepet kellene vállalnia. Nem szabad ..visszariadnia az áldozatvállalástól. Az eddiginél lényegesen jobb, harmonikusabb kapcsolat kiépítése szükséges a megye sportegyesületeivel. Az ifjúságiakkal foglalkozó edzők munkáját módszertani útmutatók kiadásával, rendszeres edzői értekezletek megtartásával és mintaedzések szervezésével lenne kívánatos segíteni. Kollégium Máshol is előbbre kell lépni... Minden megye vezető egyesületének lehetőséget kellene találnia labdarúgó-kollégium létesítésére. A mi megyénkben ennek létrehozása a Rába ETO- ra várna. Ebben a kollégiumban a megye legtehetségesebb 13—15 éves fiataljai nyernének elhelyezést, nagyon gondos kiválasztás alapján. A kollégiumi elhelyezéssel biztosítani lehetne a fiatalok továbbtanulását és ezzel párhuzamosan fejlettebb módszerekkel, jobb feltételekkel rendszeres labdarúgóképzésüket. Az ilyen kollégium létrehozása és fenntartása jelentős összeget emésztene fel és ezért létrehozásából, fenntartásából a bázisszerveknek is ki kellene venni a részüket. A kollégiumban elhelyezettek nemcsak a labdarúgó-, hanem a munkaerő-, a szakember-utánpótlást is biztosíthatnák. Győrött igen hasznosnak látnám az ilyen kezdeményezést, hiszen Városunkban 1974 őszén megkezdi működését az új műszaki főiskola. Az ilyen kollégium jelentené a csúcsot a tehetségesek számára. A zavartalan felfelé áramlást, persze, csak úgy lehetne biztosítani, ha végre rend és fegyelem uralkodna a sportágban. Gondolok itt az erkölcsi kérdésekre. Arra, hogy egy-egy felbukkanó tehetség felfelé vezető útját mesterségesen ne fékezzék, illetve ne állítsák meg különböző jogtalan előnyök, meg nem engedett kedvezmények, feltételek biztosításával. Sajnos, számtalan szomorú példa van arra, hogy komoly tehetségek rekedtek meg alacsony szinten, csupán azért, mert számukra már ott is legalább olyan (ha nem jobb) feltételeket teremtettek, mint amilyenek az élvonalban várhattak volna rájuk. Ilyen körülmények között a tehetségesnek vélt játékos nem is kívánt az élvonalba jutni, mert sokkal kevesebb munkával, kényelmesebb élettel, alacsonyabb szinten is megkapta azt (nem egy esetben talán többet), mint amit az élvonalban kapott volna. Nem szabad sajnálni az időt! Az eddigieknél lényegesen többet kell törődni a fiatal labdarúgókkal. Az edző mellé megfelelő, tekintélyes vezető beállítása nem tűr további halasztást. Arra is törekedni kell, hogy legalább az NB-s csapatoknál megfelelő képzettségű ifjúsági edző foglalkozzon a fiatalokkal. Jobban kell segíteni és ellenőrizni a fiatalokkal foglalkozó szakemberek munkáját. Nem szabad sajnálni az időt és fáradságot az egyéni foglalkozásoktól, a fejelő-, rúgó- és technikai készségek csiszolásától, a gyorsaság fejlesztésétől. Az egyesületek sokat tehetnek azért, hogy a testnevelő tanárok szükségét érezzék a labdarúgó-szakképesítés megszerzésének. Ezzel biztosítani lehetne, hogy az iskolákban a labdarúgás a többi sportággal azonos fontosságot kapjon. A fiatal tehetségek fejlődésének biztosítása érdekében változtatni kellene a bajnoki rendszeren is. A megyei bajnokság keretei ma már a vezető egyesületek játékosai részére nem biztosítanak fejlődést. Ezen a téren nagyszerű kezdeményezésnek bizonyult a dunántúli NB I-es csapatok ifjúsági együttesei részére kiírt Rába Kupa-bajnokság. Megyénkben a megyei tanács támogatásával 1974-ben járások közötti ifjúsági válogatottak tornája kezdődik. Reméljük, hogy ez a torna is sok tehetséget hoz felszínre, megkönnyíti a kiválasztást. Hosszú időszak mulasztását kell pótolni. A munka nem ígérkezik könnyűnek és nem is várható, hogy az eredmények rövidesen jelentkeznek.. Ha azonban levonjuk az elherdált évek tanulságait, ha alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez, ha végre sikerült minden vonalon rendet és fegyelmet teremteni, ha következetesen, keményen és türelemmel dolgozunk, akkor néhány év múlva, már az eredmények is jelentkeznek. Keglovich László 9024 Győr, Bartók Béla u. 22/a. Keglovich László Kalmár Györgynek, az ötvenes évek kiváló győri középhátvédjének a fia apja örökébe szeretne lépni, ő is középhátvéd — az ifik között korán kell kezdeni a labdarúgást is! A Rába ETO sportiskolájának labdarúgó szakára felvételizők egyik csoportja NÉPSPORT 3 Átszervezik a Nemzeti Bajnokságot! A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége — az OTSH jóváhagyásával — úgy döntött, hogy az NB I és az NB I B eredetileg március 2-re tervezett tavaszi nyitányát egy héttel előbbre hozza. A rajt tehát február 24-én, vasárnap lesz. Az első tavaszi forduló párosítása. NB I: Bp. Honvéd—MTK, SBTC—VM Egyetértés, Tatabánya—II. Dózsa, Haladás—Ferencváros, Dorog—Pécs, Csepel—ZTE, Vasa®—Szeged, Rába ETO—Videoton. NB I B: Ganz-MÁVAG—MÁV DAC, DVTK —Debrecen, Kossuth KFSE—Szekszárd, Békéscsaba—Pénzügyőr, Várpalota—Bp. Spartacus, Kecskemét—Eger, Olajbányász—Dunaújváros, Komló—Szolnok, Budafok—Oroszlány. A döntés 14 lehetőségeket biztosít Ez egyben azt is jeleníti, hogy a bajnokság tavaszi idénye korábban fejeződik be, mégpedig az NB I-ben június 2-án vagy 5-én, az NB I B-ben pedig június 16-án. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a csapatok a tervezettnél hamarabb kezdjék meg a pihenőt, s több idejük maradjon nyáron az új bajnokságra való felkészülésre, nemzetközi mérkőzésekre, egyéb találkozókra. Ez a döntés kedvező az Újpesti Dózsa számára is, hiszen a magyar bajnokcsapat március 6-án a Spartak Trnava ellen már fontos BEK-mérkőzést játszik, s bizony, felkészülése, formábahozása szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy addig hány mérkőzést játszhat, így március 6-ig eggyel több bajnoki találkozót tudhat majd maga mögött. Az alacsonyabb NB-osztályok tavaszi műsora NB II és NB III. március 10-től június 16-ig. A lebonyolítás módja Az OTSH elnöke utasítására az 1974,75-03 bajnoki rendszert is átszervezik. Ez szükségessé tette a 73/74. évi versenykiírás módosítását. A jövőben — tehát már a legközelebbi bajnokságban is — hármas tagozatú lesz a Nemzeti Bajnokság. Az NB-s csapatok számát 228-ról 116-ra csökkentik, s ezzel egyidejűleg csökkentik az NB-s csoportok, illetve osztályok számát is. Megszűnik az NB I B, egycsoportos NB II és négycsoportos NB III lesz! Az NB I-ben változatlanul 16 csapat szerepel, az NB II- ben 29, az NB III-ban csoportonként szintén 20, összesen tehát 80. És miként módosul a feljutás és a Mesés? Az NB I-ben a helyzet a régi: a 15. és a 16. helyezett kiesik, az NB II-be kerül, s a jelenlegi NB I B első és második helyezettje kerül a helyére. Az NB II mezőnye a jelenlegi NB I B osztályból kerül kialakításra a következőképpen. A jelenlegi 18 NB I B-s klubból kettő feljut az NB I-be, helyükre a két NB I-es kieső kerül. Idejön az 1973/74. évi NB II három csoportjának győztese. Az NB I B 3—15. helyezettjei automatikusan az NB II-be kerülnek. Az NB I B 16., 17. és 18. helyen végző együttesei június 23-án, 26-án és 30-án egymás ellen semleges, pályán osztályozót játszanak. Az osztályozó győztese, legjobbja tagja lesz az új NB II-nek. Az említett időpontban ugyancsak osztályozót vív az NB II három csoportjának második helyezettje, s a legjobb szintén tagja lesz az új NB II huszas mezőnyének. Ha az osztályozók rendes játékideje alatt a mérkőzés döntetlenül végződik, 2x15 perces hosszabbítás következik. Ha ez sem hoz döntést, úgy a mérkőzés győztesét büntetőrúgásokkal kell megállapítani! Az NB III az 1973/74. évi bajnokság után a jelenlegi NB II átszervezésével alakul ki. A három csoportelső feljutása és az osztályozó lebonyolítása után 46 csapat marad. Melléjük kerül a jelenlegi kilenc NB III-as csoport 1., 2. és 3. helyezettjei. A még fennmaradó 7 helyért az NB III-as csoportok 4., 5. és 6. helyezettjei osztályozókat játszanak. Az osztályozókra jogosult 27 csapat 7 csoportban — hat négyes és egy hármas csoportban — mérkőzik, mégpedig semleges pályán. Játéknapok: június 23, 26, és 30. A csoportbeosztást az MLSZ hivatalos közlönyében június 18-án közlik. Az osztályozók után a csoportelsők az új NB III tagjai lesznek. A többiek a területi (megyei és budapesti) bajnokságban vesznek részt. A piramis csúcsa is mginog, ha... A bajnokság átszervezését sok minden indokolja. A több mint egy évtizedes NB-s rendszer felett eljárt az idő, már azért is, mert nem biztosította a vidéki csapatok felfelé áramlását, míg a fővárosnak indokolatlanul nagy képviseletet adott — 54 NB-s együttest! Sok volt az NB-s csoport és csapat, de — követelményrendszer kidolgozása nélkül. Egyegy város klubja NB-s csapattal tetszelgett, ez elégedettséget szült, s közben megfeledkeztek a tömegalapok kiszélesítéséről. A területeken nem szervezték tovább a bajnokságot, s ennek egyenes következménye lett a törvényszerű visszaesés, annak az elméletnek az igazságaként, ahol nincs meg ,a széles tömegalap, előbb vagy utóbb a piramis csúcsa is meginog. A Versenykiírás módosításán kívül az MLSZ- nek most számos fontos feladata van. Ezek közé tartozik a mérkőzések sportszerű légköréről,a tisztaságáról való gondoskodás. Az MLSZ valamennyi NB I-es mérkőzésre ellenőrt küld, akik észrevételeikről jegyzőkönyvet készítenek. Ezt a két csapat vezetői kötelesek aláírni, illetőleg megjegyzéseikkel ellátni. Minden rendellenesség a mérkőzést követő szerdán már kivizsgálásra kerül. A vétkeseik bűnhődni fognak. Az 1973/74. év hátralevő bajnoki mérkőzéseit minden csapatnak le kell játszania. Ha valamelyik együttes hibájából elmarad a mérkőzés, úgy a vétkes csapatot büntetésből kettővel alacsonyabb osztályba sorolják az 1974/75-ös bajnokságban. Az utasítások végrehajtásáról az MLSZ, a megyei és a fővárosi testnevelési és sporthivatalok gondoskodnak. Ezen a délutánon már a második edzéshez készülődtek a VM Egyetértés labdarúgói. A zöm már ment kifelé a medicinlabdákkal és gumikötelekkel. A kapitány, Józsa Sándor azonban ott állt a folyosón egy szál mezben és nadrágban, s kicsit szemrehányásán érdeklődött a szertárosnál, hogy merre lehet a melegítője. Pillanatnyilag ugyanis eltűnt. — Enélkül kissé hűvös lenne odakint — célzott a hiányzó ruhadarabokra, s aligha lehetett vitába szállni a megállapítással. Mivel sem Rákóczi, sem Gerencsér edző nem kívánta, hogy csak úgy ingben, és rövidnadrában csatlakozzék a társasághoz, a középhátvéd megvárta, míg megindul a nyomozás a szóban forgó melegítő után. Nekem kapóra jött ez a dolog, s edzői engedéllyel csinálhattam egy villáminterjút a játékossal. " Az alaptéma az volt, hogyan készül az új esztendőre az élvonal egyik legidősebb, legtapasztaltabb labdarúgója? Az elárvult öltözőben telepedtünk le. — Mióta is futballozol, Sanyi? — kérdeztem. Felszisszent. — Hű, olyan borzalmas régi história ez... Egyébként is, ha elmondom, abból könnyen kiderül a korom. Ezt viszont nem szeretném felfedni. Persze, mosolygott. — Ha nem tévedek, te vagy a mezőnyjátékosok doyenje az NB I-ben? — tettem fel egy gyors keresztkérdést. Megigazította jobb térdén a gumit. — Azt hiszem, nem. 34 múltam. Úgy tudom, Göröcs idősebb nálam. (Idősebb — 7 hónappal. A szerk.) A jóképességű középhátvéd a Bp. Honosában kezdett futballozni. Tizenhárom esztendőt játszott a patinás klubban, majd „Csináljuk meg!" Komlóra igazolt. Ott két és fél évet játszott. Mint mesélte, akkor ott jó gárda gyűlt össze, olyannyira, hogy 1963 őszén az egyidényes bajnokságot kis híján megnyerték. Aztán visszajött a fővárosba. Hét éve játszik jelenlegi klubjában, a VM Egyetértésben. Képesített üzletvezető, ebben a munkakörben dolgozik évek óta. Edzői képesítéssel is rendelkezik. Oktató. — Nálunk nem divat, hogy egy harmincötödik életévében lévő férfi még az élvonalban futballozik. — mondtam. — Hát nem kifejezetten ... — válaszolta. — Az igazat megvallva ehhez szerencse is kell... Az, hogy az ember ne sérüljön meg, s ne váljon hosszú időre harcképtelenné. Az ilyenből ugyanis már nagyon nehéz a visszatérés. — Az életmód? — Hát igen. Élni is tudni kell. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy aszkétának kell lenni. Amikor fiatal voltam, én is elöljártam a srácokkal szórakozni. De tudtam a határt, hogy menynyi az, amennyi már árt. Ami az alkoholt illeti, abból szerencsére keveset fogyasztottam. Fiatal koromban nemegyszer előfordult, hogy idősebb társaim átültettek limonádémmal a szomszéd asztalhoz, mondván: „öregem, ezzel a löttyel itt nem lehet ülni’’. Mindig módjával bántam az itallal. De nem csupán ez játszott nálam meghatározó szerepet, hanem a játék szeretete, s azt hiszem, nem kis mértékben az akaraterő is. Megvallom, én is voltam már úgy, hogy azt mondtam magamban: nem csinálom tovább. Elég volt, nem gyötröm magam, abbahagyom. Aztán mégis mindig nekibuzdultam. — Ezek szerint nálunk sem öregszenek előbb a játékosok? Rázta a fejét. — Nem! Harmincon felül nem a tudással van a baj. Inkább az akarással. Sokan idő előtt feladják. Néha nagyon csodálkozom, amikor egy-egy játékos abbahagyja. Különösen akkor, ha az illető még nyugodtan játszhatna akár évekig is. Persze, ebben a korban, van még egy veszély. Hajlamos arra az ember, hogy rutinjára, tapasztaltságára és korára való tekintettel többet megengedjen magának. Pedig ekkor szabad a legkevesebbet. Aztán szó került a fiatalokról is. — Sok mérkőzést látok, s bizony összefacsarodik a szívem, amikor egy-egy vesztes meccs után jönnek le a fiatal gyerekek a pályáról, és nevetgélnek. Nevetnek egy vereség után__ Igen, szomorú, ha ilyesmit lát. Ő ilyen típus. Társai szeretik és tisztelik. És hallgatnak rá. Mert a kapitány sohasem mondja: „gyerekek, ezt csináljátok meg”, hanem: „Csináljuk meg!”. És csinálja. Együtt a többivel. Sportpályafutása során mindig a becsületes harc volt az elve, és nem a kíméletlenség, a durváskodás. Leszerelte, nem „eltakarította” ellenfeleit. Erre is csak annyit mondott: — Ilyen típus vagyok. Előkerült a melegítő, és a középhátvéd indult kifelé. — Meddig még Sanyi? — kérdeztem búcsúzóul. — Ameddig szükség van rám. Ha már érzem, hogy nem tudok helytállni, abbahagyom. Legalábbis az aktív versenyzést. De futballozni továbbra is lejárok ... Felhúzta a cipzárat, és ment a többiek után. Várkonyi Sándor