Népsport, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

XXX. 45. ♦ 1974. február 23.­ ­ --------- - - FUTBALLTAV­ASZÁN Az első sípszó előtt Az utolsó pillanatban mindig történik valami. Ez az alapgon­dolat adta az ötletet, hogy fel­keressük NB I-es csapatainkat egy-két nappal a rajt előtt: va­jon milyen változások történtek közvetlenül az első sípszó előtt? Varga Miklós, a Csepel közép­pályása bejelentette a szakosz­tály vezetőinek­, hogy egészséges, ő vállalja a játékot. Keszthelyi Mihály még nem döntött az ösz­­szeállításról, de valószínű, hogy a SZEOL elleni MNK-csapat lép pályára. Bartos a jövő héten kezd edzeni­, Németh Miklós azonban még nem. (Érdekesség: a Csepel még nem győzött a ZTE ellen egyszer sem!) Baráti Lajos, a Vasas mester­edzője is csak szombaton jelöli ki a pályára lépő tizenegy játé­kost. Sérült ugyan nincs az együttesben, de a Győrben ka­pott hat gól kissé megviselte a gárdát. A Vasas Fáy utcai léte­sítményét állandóan csinosítják. Legutóbb hangosító berendezése­ket szereltek fel, s a korlátokat és a kerítést is újrafestették a piros-kékre. Baróti Lajos ev­vel kapcsolatban megjegyezte, hogy most már az eredmények­nek is hasonló, kedvező színt kell mutatniok. Győrből váratlan hírt kaptunk: Horváth Béla bejelentette, hogy befejezi aktív labdarúgó pálya­futását. A 32 éves játékos hosz­­szú ideig Achilles-ínbántalmak miatt orvosi kezelés alatt állt, s az ősszel nem is szerepelt baj­noki mérkőzésen. Később annyi­ra megerősödött, hogy a miskol­ci teremtornán már pályára lé­pett, s az alapozást is a csapat­tal együtt végezte. Az első elő­készületi mérkőzésen azonban újra megsérült, s így kénysze­rűségből akasztja szögre a fut­­ballcipők Két búcsúztató adat Horváth Béláról: 133 NB I-es bajnoki mérkőzést játszott, s 21 gólt rúgott.■ A balhátvéd Kiss után a csa­patkapitány, a balszélső Barta­­los is megsérült Dorogon. A szer­dai edzésen a szélső bokája ki­fordult, s nem valószínű, hogy vasárnap pályára léphet. Emiatt Hári edzőnek kissé át kell szer­veznie csapatát. Ecker lesz a bal-, Virágh pedig a jobbszélső. ■ Az MTK labdarúgói pénteken este tartották évadnyitó értekez­letüket a Magyar Újságírók Szö­vetségében. A fő napirendi pont — természetesen — a bajnokság­ban való helytállás volt. A Bp. Honvéd elleni bajnoki mérkő­zésre tizenöt játékos készül. Sár­közi a tartalékok között játszik. ■ Salgótarjánban Kovács Imre mesteredzőnek változtatnia kel­lett az eredetileg tervezett kez­dő csapaton, mert Szoó bevonult katonának. Egy ideig nem szá­mítanak játékára. Ugyanakkor a hosszú ideig sérült Varga és Gecse felépült, s mindketten he­lyet kapnak az Egyetértés elle­ni csapatban. Az összeállítás: Magyar — Gecse, Kmetty, Var­ga, Vertig — Horváth, Répás, Básti — Kajás, Kovács, Jeck. Ez a tizenegy lép tehát pályára, ha ■— az utolsó pillanatban nem tör­ténik valami...■ Szegeden még sok minden bi­zonytalan ... Például az is, hogy Várhelyi Péter és dr. Pataky Miklós játszik-e? Mindkét lab­darúgó sérüléssel bajlódik. Amennyiben nem javul állapo­tuk, Zámbori és Magyar jut szó­hoz.­ A PMSC szombaton Budapest­re érkezik, s az éjszakát a fővá­rosban tölti, majd vasárnap reg­gel folytatja útját Dorogra. Ju­hász ismét megbetegedett, Rónai pedig megsérült. Bálint László állapota viszont javul. A szerdai MNK-találkozón csak azért nem játszott, mert Dunai János dr. úgy döntött, hogy még pihenjen. Vasárnap azonban — minden bi­zonnyal — tagja lesz a csapat­nak. Ha mégsem, akkor a Hon­véd ellen góllal bemutatkozott Iványi ölti magára a kilences mezt.­­ A Gyorsított ütemben folyik a Videoton újabb edzőpályájának építése. A jó időjárás elősegíti a munkálatokat, s még a tavaszi idényben használatba veszik. A Győrben kezdő csapatot Kovács Ferenc csak szombaton jelöli ki. Az ember tervez... Lakat dr., a Tatabánya mestere is terve­zett. Egy csapatot, amely a Dó­zsa ellen felveszi a harcot. Az edző elképzelése azonban össze­omlott, mert két fiatal labdarú­gó, akikre számított , megsé­rült. Radics, aki jobb, Dáliás pe­dig, aki bal oldali középpályást játszott volna, kidőlt a sorból. Így Göröcs két társa a középpá­lyán Szabó és Tóth lehet. Otthonosabbá váltak a Bp. Honvéd öltözői. A téli szünetben teljesen újjáépítették, kicsim­­pézték, s egy szép, kényelmes játékvezetői öltözőt is építettek. A folyosók is új „ruhában”, fris­sen festve várják a bajnoki raj­tot. A Bp. Honvéd csapatában egyébként annyi változás tör­tént, hogy a jobbszélső Pusztai meggyógyult, s vasárnap már valószínűleg játszik. Zalaegerszegen három védőjá­tékos esett ki a csapatból. Filé­nak szárkapocscsont-repedése van. Papp 1-nek is gipszbe tet­ték a lábát, Molnárt pedig a Fe­rencváros elleni bajnoki mérkő­zésen kiállították és a péntek délutáni fegyelmi tárgyaláson négy bajnoki mérkőzéstől eltil­tották. Ezért a tavaly visszavo­nult Prokischt ismét számításba veszi Szőcs János edző. És ha már szó esett a fegyelmikről, akkor itt említjük meg, hogy a szerdán kiállított másik két já­tékos, Bíró (Haladás) négy és György (SZVSE) háromhetes el­tiltást kapott. Az ítéletek félreérthetet­lenül érzékeltetik: a szö­vetség vezetői nem csupán óhajtják, hogy rend legyen a pályákon. Jó lesz tehát vi­gyázni, a szab­ályok­at b 'tar­tani és mnden" energiát a játékra fordítani! Nyílt levél Magyar Istvánhoz Feladó: dr. Borbás Gáspár edves fiatal barátom, Pista! Biztos, hogy nem ismersz, talán nem is tudod, hogy ki vagyok. Honnan is tudhatnád, hiszen én 37 esztendővel előbb hagytam abba a labdarúgást, mint te megszülettél. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy most te játszol ab­ban a számú zöld-fehér mezben, amely az én „tulajdonom” volt. Ne gondold, hogy a régi labdarúgók nagyképűsége be­szél belőlem, de megemlítem, hogy 41-szer játszottam a magyar válogatottban, én lőttem a válogatott csapat első gólját is, de úgy érzem, hogy ez téged nem érdekel annyi­ra, mint az, hogy hány esztendőn át voltam elődöd__ Édes öcsém! 1901 és 1904 között, majd a MAC-ba tett kitérő után 1910 és 1916 között 149 mérkőzésen indultam csatába az Ül­lői úti Fradi-öltözőből. De hagyjuk — ez már sporttö­rténe­­lem. Beszéljünk inkább rólad. Most, hogy az új bajnokság küszöbén állsz, talán elfogadsz tőlem néhány jó tanácsot, amelyet a segítőkészség, az FTC iránti olthatatlan szerelem mondat velem. Személyesen még nem láttalak játszani, hi­szen én azon kevesek közé tartozom, akik a saját búcsú­­mérkőzésüket látták utoljára személyesen . .. 1918 óta nem voltam kint a pályákon, betegségem a lakásomhoz köt, de vezetőid a napokban meglátogattak, s megerősítettek abban a hitemben, ami az V. Dózsa—FTC találkozó után maradt bennem: tehetséges, jó játékos vagy. Mit is akarok mondani neked tulajdonképpen?. .. Há­rom tav­ácsom lenne. 1. Gyorsaság. Nem mondok vele újat, de ez elengedhe­tetlen. Én a gyors játékosok közé tartoztam, az 1904-es olimpia előtti rövidtávfutó válogatón valamennyi jelöltet a hátam mögött hagytam, de több érmet, serleget nyertem más futóversenyeken is. Tudom, a gyorsaság született tu­lajdonság, ám fejleszthető. Ezért soha ne sajnáld a fárad­ságot, húzd fel a szöges cipőt, fuss­, fuss... fuss... Uta­sítás, felszólítás, kérés nélkül: önmagadnak, önmagadért. 2 Beadások. A szélsőjáték másik kulcsa. Két változatot gyakorolj be, de úgy hogy ha álmodból vernek fel, akkor ott, a szobában is meg tud csinálni. Ha az oldalvonalon sza­ladsz végig, akkor mindig hosszan, lágyan, ívelten küldd a labdát a kapu elé, úgy, hogy a jobb oldali csatárok kedve­ző helyzetben kaphassák, lőni tudjanak. Ha úgy alakul a helyzet, hogy beljebb húzódsz, akkor a bal oldali csatárok elé gurítsd vissza a labdát. Így eredményes, ezt bizonyítja sok-sok példa. 3. Sportszerű életmód. Soha egyetlen korty alkohol, egyetlen cigaretta! Ez a recept. Készülj a mérkőzésekre, már hét közben gondolj arra, mi az ellenfeled erénye, hi­bája, milyen fegyvert válassz ellene? Élj állandóan a soron következő mérkőzés lázában, ne gondolj semmi másra, csak a győzelemre! És szeresd, nagyon szeresd a csapatodat, ezt a patinás klubot. Kedves fiam! Ennyi, amit mondani akartam. Ha megfogadod, te lá­tod a hasznát. t Mit terveznek? Felel: Dr. Kalocsay Két edzőt kérdeztünk, mi újat tervez a bajnoki nyitányra. Az egyik edző fiatalember, s tulajdonképpen most kezdi a szakmát a legjobbak között. A másik, már átlépte a nyugdíj­­korhatárt, s lehet, hogy ez a tavasz lesz a hattyúdala. A bajnokcsapat edzője, Várhi­­di Pál összeráncolta homlokát a kérdésre: — Az első, amit szeretnék új­r­­a bevezetni, tulajdonképpen nem új dolog. Azt várom já­tékosaimtól, hogy minden mér­kőzésen tudásuk legjavát nyújt­sák, mert csak így lehet a nagy célkitűzéseket elérni. Nálunk, Újpesten hagyomány volt, hogy szívvel-lélekkel küzdöttünk a lila-fehér színekért. Ezt akarom ápolni. Ehhez azonban egy em­ber akarata kevés, remélem, társakra találok a játékosokban. — És szakmai újdonság? — A csapatnak megvan a maga kialakult stílusa, ezen nem sokat kell változtatni. Csatárso­runk hosszú idő óta együtt ját­szik, tagjainak továbbra is bi­zalmat szavazok. A stratégián­kon azonban változtatni fogunk. A h­azai és az idegenbeli mér­kőzésektől függően. Ez nem jelenti azt, hogy ha kilépünk a Megyeri útról, akkor csak vé­dekezni fogunk, de biztosabbá kell tenni a hátsó sorokat. A Dózsa hazai környezetben a vi­lág legjobbjait is képes legyőz­ni. Védőjátékosainknak azonban jobban el kell sajátítaniuk az emberfogásnak, és a helyezke­désnek a tudományát. -Helyt akarunk állni a bajnokságban, és újdonságképpen a BEK-ben is szeretnénk előbbre lépni. Géza és Várhidi Pál Kalocsay Géza dr., az MTK mestere kicsit ironikusan mond­ta: — Szeretnék már én is egy kis újat kapni a fiúktól. A fel­készülés során azt tapasztaltam, hogy az edzőm­érkőzéseket túl­­ságosan is könnyen vették a fiúk. Jó lett volna né­hány komoly ellenfél, aki idegileg ráhangolta volna őket az összpontosításra. — Milyen szerkezeti változást tervez? — Mi továbbra is a 4—3—3-as formában fogunk játszani. A vé­delmi sor összetétele nem vál­tozik. Tov­ábbra is bízom a kö­zéppályán Kovácsban, Borsóban és Kunsztban és megvárom őszintén, tavasszal tőlük várom a legtöbbet. Talán ez lesz a nagy újdonság a játékunkban. Sokat erősödtek, jobban bírják a terhelést, talán ez hozzáse­gíti majd őket a korszerűbb, látványosabb, jobb játékhoz. Mert ez mindhármukban benne van. A csatársornál már gond­ban vagyok. A három helyre négy játékosom van. Koritár lesz a jobbszé­lső, Kiss játszik középen. A bal oldalon Becsei és Berkes vív harcot a csapat­ba kerülésért. Ha Becsei felfo­gása nem változik, akkor a s kis­­padról fogja nézni a többiek küzdelmét. Nekem csapatjáté­kosra van szükségem. Nos, az edző tervez, s hogy ki végez — a saját játékos, vagy az ellenfél —, erről már az első forduló után is kapunk némi képet. Innen folytatják a „mesterlövészek" 14 gólos: Kozma (Bp. Honvéd). 12 gólos: Koritár (MTK). 9 gólos: Bene (U. Dózsa), Fa­zekas (U. Dózsa). 8 gólos: Kovács (SBTC), Kő­műves (Tatabánya). 7 gólos: Antal (SZEOL). 6 gólos: Kelemen (ZTE), Má­té (FTC),­­ Peszeki (Dorog), Tóth A. (U. Dózsa), Wollek (Videoton). 5 gólos: Kocsis (Bp. Honvéd), Laczkó (Dorog), Szőke (FTC), Kozma (Bp. Honvéd) NÉPSPORT 3 írjunk új fejezetet! A­z újrakezdés mindig a reménykedés időszaka. Most, a tavaszi labdarúgóidény küszöbén, még inkább az! Mindenki érzi, tudja, hogy ami az utóbbi években jel­lemezte labdarúgóéletünket, annak megálljt kell parancsolni, aztán lépni egyet. Persze, mindez nem megy máról holnapra. A tegnap hibái még sokáig kísérnek bennünket, a labdarúgás történetében nem lehet új fejezeteket írni anélkül, hogy egyszerűen átsiklunk a régiek­ fölött. Okulni kell a múlt­ból, hogy szebb születhessen. Nos, az MLSZ új elnöksége nagyon gyors, határozott intézkedéssel módosította a bajnokság versenykiírását, szakított a mával a holnap érdekében. Az átszervezés­re vonatkozó döntések már ismertek. Azóta sok véle­mény látott napvilágot, s ezek arról tanúskodnak, hogy a rendelkezés megértéssel találkozott. És, noha az új verseny­­rendszer csak az 1974/75-ös bajnokságban kerül bevezetésre, már a mostani tavasz is rendkívül érdekesnek, izgalmasnak ígérkezik, hiszen ez a néhány hónap hivatott arra, hogy el­döntse, miként is alakul az ősszel a Nemzeti Bajnokság száztíz csapattal csökkentett mezőnye. Minden­­jel arra mu­tat, hogy a rendkívül nagy tét miatt óriási versengésre lehet számítani, mert nemcsak a bajnoki cím megszerzése jelent rangot, hanem a helyezések is, amelyek végül is meg­szabják a csapatok értékét, azt­ az NB-s mezőny melyik osztályában küzdhetnek az együttesek. Biztosra vehető, hogy a szakosztályok — a játékosok és a vezetők egyaránt — nagy erőfeszítéseket tesznek a tavaszi helytállás érdekében, hiszen az ősztől sokkal erősebb lesz a Budapest­ és a megyei bajnokság is! Számos jel mutat arra, hogy maguk a játékosok is tud­ják: a régi úton nem lehet tovább haladni! Ennek a véle­ményüknek Tatán is hangot adtak. Az egyik válogatott já­tékos például így: „Tudom, hogy a magyar labdarúgás ve­zetésében most olyan időszak következik, amely döntő for­dulatot hozhat. És ha legalább önmagunkhoz őszinték va­gyunk, beismerhetjük — ennek itt az ideje! Meggyőződésem, ha többet követelnek tőlünk, többet is adunk! Már itt, Tatán megkezdődött valami...” .­­ V­alóban, mégpedig egy új szellemű edzésmunka. És ebben az volt a rendkívül rokonszenves, hogy a ve­zetők, edzők, de a játékosok is megfogadták: meg­próbálnak többet tenni és a régebbi gyakorlathoz képest ke­vesebbet nyilatkozni, vagy legalábbis mértéktartóan beszélni. S ilyen vonatkozásban segítőtársra találtak a sajtóban. Talán olvasóinknak is feltűnt, hogy az idei alapozáskor lapunkban nem találkoztak olyan riporttal, amely úgy számolt volna be Tatáról, hogy ott a fiúk vezetékeznek, pattanásig feszítik a gumiköteleket, döngetik a medicineket, zihálva rohanják a kilométereket, röviden: mennyit edzenek! Pedig a több­ség valóban igyekezett kitenni magáért. De hogy nem be­széltek, mi pedig nem írtunk róla, annak a magyaráza­ta: megelégeltük a sok dicséretet, mert később kiderült: nem mindig voltak azok eléggé megalapozottak, s a de­­rekasnak vélt felkészülést később nem követte jó teljesít­mény! Persze, hogy ez így történt, annak számos oka volt. A nem kielégítő edzésmunka éppúgy, mint a morális, élet­módbeli problémák. A versenyidőszakban rendszerint je­lentősen zuhant az edzések intenzitása, márpedig ez az idő­szak tart a legtovább, nyolc hónapon át! A több hetes meg­próbáltatásokon nem lehet úgy helytállni, hogy a kéthónapos kemény felkészülést nem követi terhelés tekintetében ha­sonló szintű, de természetesen más jellegű edzésmunka. A játékosok számítanak arra, hogy a jövőben ilyen vonatkozásban is történik változás! A heti edzések szá­ma szaporodik, s rövidesen elkészül a követelményrendszer is, amely megszabja, hogy az egyes osztályokban meny­nyi, s milyen szintű edzésmunkára van szükség. Az MLSZ intéző­izottsága úgy döntött: megszűnnek a felesleges edző­táborozások. Ezt csak helyeselni lehet! Sok pénzt emésztet­tek fel, kiszakították a játékosokat megszokott környezetük­ből, gyakran tespedést szültek, néhány játékosnak lehető­séget biztosítottak a nem megfelelő életmód okozta fára­dalmak kipihenésére. És az a tény, hogy minden élvonalbeli labdarúgónak is kötelező napi elfoglaltsága, munkaideje lesz, lehetőséget teremt a helyes életritmus, a munka, az edzés, a pihenés megfelelő arányának kialakítására. S e­zek az intézkedések nem látványosak, de alkalmasak is arra, hogy labdarúgásunk elmozduljon a mélypontról! A szurkolók joggal elvárják, hogy az MLSZ rendet teremtsen a magyar­ pályákon. Igénylik, hogy fegyelmezet­tebb, tisztultabb legyen a légkör, nemzetközi mércével mér­ten is magas szintű a követelmény. Erélyes a bíráskodás, továbbá egyszer és mindenkorra szűnjék meg az az áldatlan állapot, hogy a zöld gyepen megegyezés alapján alakuljanak az eredmények. Az MLSZ elnökségének tagjai, ellenőrként minden él­vonal kel­­é közen őrt ülnek myd - le­ótókon, s a látot­takról, tapasztaltakról jelentést készítenek, amelyet a két klub kijelölt vezetőinek a mérkőzés után alá kell írniuk. Ha valamelyikük nem ért egyet a jelentésben foglaltakkal, azt megjegyezheti az ellenőri lapon, aki viszont megtagadja az aláírást, annak a következő héten meg kell jelennie a fegyelmi bizottság előtt. A rendellenességeket tettek, bün­tetések követik. Leszögezte az MLSZ azt az álláspontot is: a nézőtéri, rendbontásért minden esetben a rendező egyesület felelős, a játéktér rendjéért a játékvezető, a labdarúgók maga­tartásáért pedig az edzők! M­eggyőződésünk, hogy ezek az intézkedések segítenek a fonákságok megszüntetésében. Érdeklődéssel várjuk az első tapasztalatokat. Reméljük, kedvezőek lesz­nek. Azt tükrözik: a tavaszi bajnokságban mindenki kivétel nélkül más szellemben, az eddiginél hathatósabb módon, önzetlenebbül, következetesebben, állhatatosabban fáradozik labdarúgásunk felemelkedéséért, amelyre oly nagy szükség van, írjunk, új fejezetet a magyar labdarúgás történetébe! Németh Gyula Haji az NB­ A kupaeredmények alapján Izgalmas tavaszi forduló várható!

Next