Népsport, 1974. június (30. évfolyam, 127-152. szám)
1974-06-27 / 149. szám
XXX. 149. » 1974. június 27._________________________________________ KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÓINK JELENTIK „A skót futball feljövőben... ” Tízezer lelkes szurkoló ünnepélyesen fogadta a hazatérő skót válogatott csapatot Glasgowban és olyan riadalme tetet rendezett, mintha derék északi szomszédaink megnyerték volna a világbajnokságot. Az a tény, hogy a gárda két héttel a döntő előtt érkezett vissza, nem nagyon érdekelte az álomvilágban élő tömeget. A veretlen sorozatot komoly sikerként könyvelték el és a főszereplők nyilatkozatai is tele vannak büszke elkeseredettséggel. Ormond, a szövetségi kapitány ezt mondta: ,,Ajátékvezetők ütöttek el bennünket a továbbjutástól. Mi azonban megmutattuk a világnak, hogy a skót futball feljövőben van és komoly szerepet fog játszani a soroz következő Európa-bajnokságon.” Denis Law: „Nevetséges az a rendszer, amely attól teszi függővé a továbbjutást, hogy ki milyen arányban püföl el egy afrikai csapatot.” Billy Bremner: „Későn ébredtünk fel, túl nagyra becsültük ellenfeleinket, és kissé óvatos, tartózkodó taktikát alkalmaztunk. Ha továbbjutottunk volna, meg is nyerhettük volna a VB-t.” Ha... ha... Íja... — ennek a kis szónak a fontosságát nem kell elemeznem a magyar olvasóknak. Ha minden veretlen csapat benne lenne az utolsó nyolcban, akkor Belgiumnak és Magyarországnak is helye lenne s ott. Ha Máltát jobban megverték volna Benéék, akkor ugyebár. .. Józanul nézve: a skótok, habár hősiesen harcoltak, sok-sok hibát követtek el. Előkészületük nem volt kifogástalan. Jonstone-t és Bremnert majdnem hazaküldte Ormond a VB rajtja előtt, rakoncátlankodásért. A játékosok — edzés helyett! — egy napot azzal töltöttek, hogy lekaparják cipőikről az ADIDAS jellegzetes csíkjait, mert az a cég nem ígért nekik elég pénzt. Zaire ellen, a 2:0-ás vezetés tudatában lefékeztek, érthetetlen módon húzták az időt, ahelyett, hogy javítottak volna az élethalált jelentő gólkülönbségen. Skócia sohasem verte még meg a brazilokat, de a félidőben már Ormondnak tudnia kellett volna, hogy ettől a brazil csapattól nem kell annyira tartani és nyugodtan lehet támadó szellemben játszani. A jugoszlávok elleni mérkőzés nagyon nehéznek ígérkezett, hiszen csak két pont segített volna a brit, labdarúgást képviselő „sógorokon”. Ennek ellenére megint 4—4—2-t játszottak. Jordán jóformán egyedül harcolt elől, a középpályások ritkán jöttek fel segíteni. Nem volt második hullám, a széleket nem használták ki és minden labdát Bremnerre játszottak. Amikor Karászi gólja után végre a skótok rájöttek, hogy nincs veszteni valójuk, alaposan megzavarták a jugoszláv védelmet! Van persze pozitívum is. Mind a négy Leeds-játékos — Harvey, Bremner, Lorimer, Jordan — kitűnően szerepelt, a csapatszellem javult, s a skótok végre felfedezték, hogy nem szabad kisebbségi érzéssel kifutni a pályára. Ormond már bejelentette, hogy erre a gárdára fogja építeni az Európa-bajnokságra készülő csapatát Leslie Vernon . LONDON „A hiba a klubokban van...” Az olasz labdarúgás átélt már keserűbb csalódásokat is VB-n, de a vereség mindig fájó, és Olaszországban, ahol a labdarúgás közügy, milliókat foglalkoztat, a stuttgartihoz hasonló csúfos kudarc nem múlhat el nyomtalanul. A vita, az önvizsgálat és a vádaskodás megindult már a lengyelek ellen elvesztett mérkőzés órájában . . Mi az oka a mélyen várakozás alatti szereplésnek? Kit kell vádolni? A játékosokat, a vezetőket? Vagy mélyebben, az olasz labdarúgás egész rendszerében, felfogásában van a hiba? Egy bizonyos: a diadalmas időszak, amelynek csúcspontja a mexikói ezüstérem volt, a hosszú veretlenségi sorozat, amelynek alapján az olasz válogatottat mindenütt a világ labdarúgásának élvonalához számították, lezárult. Vegyük sorra a véleményeket! Mit mond mindenekelőtt az első számú felelősnek tartott szakvezető, Ferruccio Valcareggi? Szerinte a csapat a három mérkőzésből még a lengyelek ellen mutatta a legjobb játékot, de a kiesés a balszerencsén is múlott. Több gólt kellett volna rúgni Haitinak, és akkor továbbjutottak volna..Akárhogy nézem, ha újrakezdeném a munkát, a válogatást, ugyanígy csinálnék mindent.. Edzési módszereink, játékfelfogásunk akkor is ugyanez volt, amikor győztünk. Most azért bírálja mindenki, mert kikaptunk ... Az alapvető hiba a klubokban van, ott kellene változtatni, de arra a szövetségi kapitánynak nincs hatalma...” — mondja. Valcaregga nem mond le, de felkészült arra, hogy a szövetség esetleg felbontja szerződését. A lemondás gondolatával foglalkozik viszont Franchi, a szövetség elnöke, aki kizárólag , az UEFA vezetésének kívánja szentelni ezentúl idejét. A sajtó — mint rendesen — a fentieknél sokkal szókimondóbb: az olasz válogatott sem erőnlétben, sem játékfelfogásban nem állta ki a versenyt az atlétikusabb, gyorsabb, korszerűbb lengyelekkel, mint ahogy nem állta volna a hollandokkal és az NDK-beliekkel szemben sem — írják a lapok. Valcareggi (de a klubok többsége is — és ebben igaza van a kapitánynak) még mindig a szoros emberfogásos védekezésre, az ebből indított meglepetésszerű ellentámadásra építik a játékot. Ezt már kiismerték mindenütt, ezt már felváltotta a posztok nélküli, egyaránt védekező és támadó játékosokra épülő labdarúgás, amely persze nagyobb fizikai felkészültséget igényel. Valcareggi a régi sémára — és a régi játékosokra építette csapatát. Kulcsemberei: Burgnich, Facchetti, Rivera, Mazzola, Riva — ugyanazok, akik Mexikóban kivívták a sikert. Az olasz csapat átlagéletkora 30 év. A legmagasabb volt a VB mezőnyében. A kulcsemberek fizikailag már nem képesek ugyanarra, mint négy évvel ezelőtt Valcareggi nagy rutinjukban, tapasztalatukban, technikájukban bízott. Ez azonban nem érvényesült, mert a játékosok fáradtak voltak, alig álltak a lábukon. Egy nehéz bajnoki idény volt a hátuk mögött. A bajnokság befejezése előtt a szövetségi kapitány nem hívhatta össze őket. Az olasz csapat szélsők nélkül, öt belső csatárral játszott — hangzik a további vád. Sem Mazzola, sem Riva (a 7-es és 11-es mez viselői) nem szélsők, mindketten más taktikai feladatot láttak el. Valcareggi váltig hangoztatja, hogy a 21 legjobb játékost vitte magával a VB-re Ez azonban csak részben igaz. A keret a Juventus, az Inter és a Milan játékosaira épült (amelyek idén a bajnokságban is rosszul szerepeltek). Az idei bajnokcsapat, a Lazio csak három játékost adott a válogatottnak, közülük is csak ketten jutottak szóhoz — egy-egy félidő erejéig. Sok szó esik a sztárkultuszról, a játékosok túlfizetéséről, az üzleti szellemről, a túlzott elbizakodottságról, egyre inkább utat tör az a vélemény, hogy a válogatottnak meg kell szabadulnia a „kedvencektől” , és az elavult sémáktól. Nagyobb gondot kell fordítani az atletikus képzésre, a gyorsaságra. „Fiatal, korszerűen gondolkodó szövetségi kapitányra is szükség lenne ...” — mondják a fiatalabbak , a közönség egyetért velük. Magyar Péter ROMA Bánatosan jönnek ki a repülőgépből a hazaérkezett olasz válogatottak. Balról Rivera, a jobb oldali képen az első Mazzola (MTI, Külföldi Képszolgálat) Változott a ritmus Sok millió bolgár szurkoló szomorúan vette tudomásul, hogy legjobb labdarúgóik nem jutottak be a világbajnokság nyolcas mezőnyébe. Negyedszer voltak ott a világ legjobbjai között és negyedszer búcsúztak győzelem nélkül. Most érték el a legjobb eredményt (1—1 pontot szereztek a svédektől és az Uruguayiakitól), de az is igaz, hogy a 270 perc alatt mindössze egyszer tudtak az ellenfél kapujába találni, mert második VB- góljukat a holland hátvéd, Krol szerezte. A szakemberek és az újságíróik véleménye megegyezik abban, hogy sok fontos technikai és taktikai elem hiányzik a bolgár csapat játékából és a játékosok erőnléte sem megfelelő. A bolgárok talán a leglassúbb futballt játszották a 16 csapat közül. A játékosok több kilóval nehezebbek a kívánatosnál. Mladenov edző az uruguayi és a svéd mérkőzésen is védekező taktikát választott. A kapuvédő Goranov, aki egyébként biztoskezű kapus, többször hibázott. Úgy tűnik, végül is, hogy csapatunk taktikai hibák miatt búcsúzott el a további küzdelmektől. Legutolsó mérkőzésünkön, a hollandok ellen egy egészen más csapat lépett pályára, mint az előző két mérkőzésen. A világbajnoki búcsú után valamennyi bolgár edzőnek el kell gondolkoznia azon, hogy a ritmus a labdarúgásban is megváltozott. Emil Antonov SZÓFIA NÉPSPORT 3 Jeles személyiség kereste fel a jugoszláv labdarúgókat. Joszif Broz Tito jugoszláv államelnök tett látogatást a csapat szálláshelyén az NSZK elleni összecsapás előtt. Manapság mindenki agyondicséri Ronnie Hellströmöt, a svéd válogatott kapusát. Persze nem érdemtelenül. A szőke. 186 centiméter magas fiú az eddigi találkozókon remekül őrizte a svédek hálóját, akárcsak a brazil Leao, ő sem kapott még gólt. Hellström Malmőben született, s a Hammerby játékosa. Igaz, nem sokáig, ugyanis az új idényben már a nyugatnémet Kaiserslautern együttesét erősíti. — Csak a feleségem és a két gyerek miatt csinálom. Szükségem van a pénzre! — mondta a szenzációs reflexekkel rendelkező, higgadt kapuvédő. Az NSZK válogatottja is szállást változtatott s északról, a malentei sportiskolából délebbre, a Dortmund melletti Kaissrauba költöztek át. Annak idején a magyarok elleni válogatott mérkőzés előtt is itt laktak. Most kissé hűvösebben fogadták őket a helyiek, s nem Müllerék neveit kiabálták, hanem azt: Sparwasser ..., Sparwasser . .. Jan Jongbloed, az FC Amszterdam 33 éves kapusa tulajdonképpen a véletlennek köszönhette, hogy ő az első számú hálóőre a holland válogatottnak. Michels edző korábban csak mint tartalékot vette őt számításba, de a VB előtt az argentinok elleni barátságos mérkőzésen játéklehetőséget kapott. Hadd védjen ő is egy kicsit! Nagyot védett. .. Akkorát, hogy Michels már nem is tudta őt kihagyni a kezdő tizenegyből. S ha egy üzlet beindul... Jongbloed hároméves szerződést kapott az Ajaxtól! Dacára a 33 évének!... Kazimierz Deyna, a Legia Varsó középpályása nem csupán remekül dirigálja együttesét, hanem ő maga is gyakran vesz részt a kapuk döngetésében. S ha lő, recseg a léc, sajog a kapusok tenyere, s majd kiszakad a háló. Az olaszok elleni mérkőzésen akkora gólt lőtt Zoffnak, hogy hat centiméteres repedés támadt a cipőjén. A háló állapotát nem ellenőrizték. Agaidnak, az argentinok Spanyolországból , az Atletico Madridban játszik — hazahívott csatárának ígéreteit, úgy fest, nem szabad szentírásnak venni. A negyvencentis ,,sörénnyel” rendelkező futballista az utolsó csoportmérkőzés előtt ígéretet tett arra, hogy ha továbbjutnak, levágatja a haját. Aztán továbbjutottak, a haj ennek ellenére nem hullott a porba. Amikor számon kérték korábbi ígéretét, a csatár így válaszolt: — Nem tudom levágatni a hajam, mert nem akad a világon olyan fodrász, aki bele merne vágni. Hátha még keresné is! ... Helmut Schmidt, a Német SZK új kancellárja a döntő előestéjén 800 személyes fogadást ad Münchenben a világbajnokság alkalmából. A FIFA vezetői, a csapatok képviselői mellett az előkelőségek soraiban ott lesz a fogadáson Lord Killanin, a NOB elnöke is. A közmondás azt tartja, hogy egy nadrággal két lovat nem lehet megülni, ám minderre fittyet hány Rinus Michels, a holland kapitány. Ő pillanatnyilag még üli „mindkét lovát”. Hollandia továbbjutott csoportjából, tehát még játszik néhány mérkőzést. De játszik az edző újdonsült csapata, a spanyol Barcelona is. Méghozzá kupamérkőzéseket! Most az Atletico Madrid ellen lépett pályára 80 000 néző előtt, s Rinus Michels irányítása mellett. A szakember ugyanis magánrepülőre ült, s hipp-hopp, „átugrott” Spanyolországba. A Barcelona nyert 2:1-re, s jogot nyert a döntőben való szereplésre. Június 29-én tehát újból elküldik a gépet az edzőért. Az egyik csapata már döntős. A másik — még lehet. .. Az angol fogadási irodák jelenleg így látják a világbajnokság esélyeit: NSZK 9—4, Hollandia 7—2, Lengyelország 7—1, Brazília és Jugoszlávia 8—1, Argentína és NDK 11—1, Svédország 20—1. A tengerentúliak kissé szomorúak Az Óperenciás-tengeren is túl... Csaknem minden mese így kezdődik, de néhány „Óperenciás-tengeren túli” csapat számára egyáltalán nem mese az, ami a X. labdarúgó-világbajnokságon történt. A nyolc búcsúzó csapat közül öt tengereken túli és csupán három az európai... Szomorúságuk azonban földrészhez tartozástól függetlenül — érthető. A kenguru csoda elmaradt — Csodálatos lett volna legalább egyszer győznünk! — sóhajtott kevéssel elutazásuk előtt Manfred Schäifer, az ausztrálok német származású labdarúgója. — Igaz, nekünk a VB előtt sem voltak különösebb illúzióink és most sem várnak majd bennünket otthon rothadt paradicsomok záporával, vagy záptojáscsővel__ Világbajnoki szereplésünket nem érezzük kudarcnak, Ausztráliában sem tartják annak. Hiszen mi úttörői vagyunk ennek a szép sportágnak, és már az is nagy siker volt, hogy eddig eljutottunk __ Hazatérve kötelességünknek tartjuk, hogy még jobban megszerettessük a gyerekekkel a labdarúgást és NSZK- beli tapasztalatainkat is felhasználva, olyan labdarúgónemzedéket neveljünk fel, amely már nagyobb eséllyel indul majd a futball nagy nemzetközi csatáiban. A feltételeink adottak. Kitűnő, dúsfüvű területeink vannak, van labda, cipő, szerelés bőven__ Innen gazdag filmarchív anyagot és könyvtárnyi szakirodalmat viszünk haza, ráadásul a jövő kapcsolatainak is leraktuk az alapját. .. Csak legalább egyszer győztünk volna — tette hozzá szomorúan —, Chile ellen, amire még az esélyünk ismegvolt... De hát fizikai képességekben és taktikában, az az igazság, elmaradtunk. Csupán technikailag nincs jelentős különbség köztünk és a középmezőny között... A pezsgő Európában maradt A chileiek még az ausztrálok elleni mérkőzésük előtt összecsomagoltak, de nem haza készültek, csupán Düsseldorfba ... — Ausztráliát legyőzzük, az NSZK megveri az NDK-t — hangoztatták. Aztán ők is pontot vesztettek, meg az NDK is győzött. — Minden összejött — jelentette ki szűkszavúan L. Alamos szövetségi kapitány és ennél többet alig-alig akart mondani. Végül annyit még hozzáfűzött nyilatkozatához: — Az időjárás is bennünket sújtott. Az ausztrálok elleni második félidőben zuhogott az eső és az nekünk nem kedvezett__ Nyilvánvaló, hogy a lényegesebb okok — mások. Az azonban biztos, hogy a FIFA-segédlettel eddig jutott chilei csapat csak statisztaszerepet játszott a VB-n. Pedig ládaszám hoztak magukkal pezsgőt és vörösbort ünnepelni. A rakományt azonban Nyugat-Berlinben hagyták felbontatlanul. Ők pedig elutaztak. Már az elnök sem telefonált A haiti válogatott utolsó csatáját nem a zöld gyepen vívta, hanem hazafelé menőben — 12 000 kilométeres légi utazása előtt — a repülőtéren. Olyan óriási túlsúlyú csomagokkal jelentkeztek ugyanis, hogy azok elszállításától a légitársaság képviselői mereven elzárkóztak. Végül egy zenekar könyörült meg rajtuk. Jegyüket átíratták egy későbbi gépre, így zöld utat kapott a labdarúgók csomagpiramisa. Pedig kevesebben utaztak el, mint amennyien jöttek... A doppinghasználaton kapott Jean Josephet már korábban hazaküldték, a Zoff ritka sorozatát megtörő Sanon pedig az FC Antwerpenhez írt alá profiszerződést. (Igaz, kapusuk, Francillon is csak azért utazott haza, hogy otthon csomagoljon össze, s utána visszatérjen a TSC 1860 München csapatához.) A hazautazó gárda hangulata egyébként vegyes: 1. Büszkék arra, hogy először ők csorbították meg az olaszok tekintélyét. 2. Elkeseredettek, mert jobb eredményekben — titokban még a továbbjutásban is! — reménykedtek. 3. Duvalier elnök már nem is telefonált nekik, dicséretre tehát otthon nem számíthatnak. „Mindent újra kell kezdeni!” Két repülőtéri kép Montevideóból. Az NSZK-ba utazáskor 10 000 szurkoló szállta meg a repülőtér környékét, éltette az induló együttest, amelynek egy-két tagja világbajnokságot ígért az uruguayiaknak. Hazaérkezéskor csupán néhány rokon, közeli barát és az elmaradhatatlan újságírók várták a gárdát, azaz, még csalódott szurkolók sem. Ami közben történt? Ismert. Legfeljebb nem mindenki vont le megfelelő következtetéseket. Egyes labdarúgók tagadják, hogy játékukban lett volna a hiba. Mások a játékvezetőkre, a sérülésekre, a balszerencsére, a kihagyott helyzetekre, a kapufákra fogják a sikertelenséget. Csupán Roberto Porta szövetségi kapitány őszintébb. — Világbajnoki leszereplésünkből azt a tanulságot vonhatjuk le — mondta —, hogy mindent újra kell kezdeni, új alapokon. És addig nem lesz igazán jó uruguayi válogatott, amíg tagjai külföldi csapatokban játszanak, mint ahogy most is hét idegenlégióst kellett válogatottunkban szerepeltetni... Juan Masnik, a csapatkapitány is őszinte lett végül: — Nagyon nagy csalódást okoztunk... Bocsánatot kell kérnünk közönségünktől... Persze, az uruguayi lapok szerint ennyivel nincs elintézve a dolog. Búcsúzik a varázsló ? Vidinics mást ígért!” — jönnek az első hírek Zairéből és köztük olyanok is akadnak, amelyek szerint „Vidinics varázslót” menesztik, mert csalódtak „mágikus” erejében. Vidinicset azonban ez nem zavarja. — A nehezén túl vagyunk — mondta. — Játékosaim kezdik megérteni, hogy a sportban a jobbra nem szabad megharagudni. Labdarúgóim már csupán néhány napig, jómagam a döntőig maradok. Utána hazamegyek Jugoszláviába egy kis szabadságra, majd visszatérek Zairéba, ahol még egy évig vezetem a válogatott edzéseit. Tapasztalataink alapján a legdöntőbbnek azt tartom, hogy adjanak lehetőséget a Zairéből való kimozdulásra. Ha csapatom utazik, hozzászokik az idegenben éléshez, az idegen ellenfelekhez, akkor néhány éven belül elérheti a labdarúgás középmezőnyének színvonalát... ★ Ezek az első hírek, visszhangok a tengerentúli kiesettekről. Az elemzés, az alaposabb munka még odább van. És még az is elképzelhető, hogy az idő másít majd a véleményeken. B. P. — V. D.