Népsport, 1974. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1974-06-27 / 149. szám

XXX. 149. ♦ 1974. június 27 AKROBATIKA E­gy­­­ sportág magasba tör Moszkvában befejeződött az I. sportakrobatikus világbajnokság. Kilenc ország — köztük Magyar­­ország — versenyzői négy napon át küzdöttek a hét számban megszerezhető 21 aranyéremért, az ezüst- és bronzérmekért, a helyezésekért. A VB előtt álló szám jelzi, hogy új sportág je­lentkezett a nemzetközi poron­don. A világbajnokságon látot­tak viszont azt mutatták, hogy a sportág már előzőleg is élt, fejlődött, a világbajnokság ren­dezése, előzőleg pedig a nem­zetközi szövetség megalakítása ennek a fejlődésnek egy-egy fontos állomása. A magyar versenyzők kísére­tében Moszkvában járt — és a világbajnokságon , pontozóként közreműködött — Kuti Lajos, a magyar válogatott vezető­edzője. Fényképekkel, filmszalagokkal­­ és tapasztalatokkal megrakod­va tért haza, így számolt be a látottakról. — A Luasnyiki Sportpalotában rendezett verseny érdekessége, látványossága, színvonala min­den előzetes várakozást felül­múlt. A bajnokság négy napján mindig 10—13 ezer ember nézte végig a küzdelmeket. A rende­zés elsőrangú volt. Szovjet sportbarátaink nem titkolják, hogy amennyiben ők kapják az 1980-as olimpia rendezési jogát, szeretnék felvétetni a műsorba a sportakrobatikát is. A szovjet, a bolgár, a lengyel versenyzők általában, de néhány számban más országbeliek is káprázatos teljesítményeket nyújtottak. Úgy tűnhet, hogy elfogult vagyok és túlzok, pedig valóban nagyon nehéz szavakat találni a látot­tak jellemzésére. " Tavaly novemberben az ala­kuló kongresszus alkalmával négy ország versenyét rendez­ték Moszkvában, és én ott lát­tam először, hogy milyenek lesz­nek a követelmények a világbaj­nokságon. A mi eddigi gyakor­latunktól eltérően az úgyneve­zett statikus gúla csak egy ré­szét képezi az anyagnak. A má­sik részét a mozgásos, dinami­kus gúlát, a zenére történő, mű­vészitorna anyagot, akrobatikus elemeket és emeléseket kombi­náló anyagot csak novembertől kezdve tanulták a mieink. A munkában résztvevők határta­lan lelkesedése, szorgalma, aka­ratereje eredményeképpen az el­ső világbajnokságon szereplők várakozáson lel­ megállták a helyüket. A vegyes­párosunk a dinamikus, a férfi négyes gála a statikus gyakor­lattal bronzérmet szerzett, a né­gyes összetettben is harmadik lett. A női hármas gála mind­három értékelésben negyedik, a női páros az ötödik helyet sze­rezte meg. — Az ugrásban nem indultunk, mert ebben képtelenek lettünk volna felvenni a versenyt a leg­­j­obbakkal. Tízméteres nekifutás után ugyancsak tízméteres sző­nyegrészen kell bemutatni két különböző összeállítású ugrás­sort. A legjobbak gyakorlatában a kettős szaltó, a dupla csavart szaltó már nem is számít külön­legességnek, láttunk tripla szál­tót, sőt, négyes csavart ugrást is! Mindezt egy hosszú ugrássorba építve. Ugyanígy rendkívül ne­héz ugrás és emelés, kombiná­ciókat láthattunk elsősorban a szovjet gáláknál. A lányoknak szép, harmonikus művészi moz­gást kell elegyíteni magas fokú akrobatikus ugrásokkal és eme­lésekkel. Minden dicséret meg­illeti a lányainkat, hogy a rö­vid felkészülés ellenére olyan gyakorlatokat mutattak be, hogy helyt tudtak állni az erős me­zőnyben. Egy-egy újszerű ele­müket C elemként fogadta el a nemzetközi pontozózsűri. — Azzal a meggyőződéssel jöt­tünk haza, hogy ez a szép sport­ág beláthatatlan fejlődés előtt áll. A gyakorlat anyaga olyan változatos, hogy mindeddig a va­riációs lehetőségeknek csak egy egészen kis hányadát használták ki, pedig a világbajnokságon egyetlen gyakorlat sem hasonlí­tott a másikhoz. Mi itthon a kö­vetkező világbajnokságra már jobban fel tudunk készülni és célunk, hogy ott az ugrás ki­vételével minden számban dobigén végezzenek versenyzőink. Már­is nagy visszhangja van a világ­­bajnokságnak, és reméljük, hogy ezután több olyan egyesületben megalakítják az akrobatikus szakosztályt, ahol régebben már működött ilyen. A magyar ak­robatikus torna szempontjából az utolsó percben jött a segítség, a VB megrendezése, a nemzetközi elismerés, mert a haldokló sport­ágban tulajdonképpen már csak két szakosztályban folyt magas­szintű munka. Pedig ennek a sokoldalúságot, jó kollektív szellemet igénylő, testet, lelket fejlesztő sportnak még egy nagy előnye is van: nem kellenek hozzá szerek. Elég egy 10x10 méteres terem, nyáron pedig még szabadban is lehet gyakorolni. Anélkül, hogy valakit is el akarnék riasztani, azt kell mondanom, hogy eb­ben a fiatal sportágban sem könnyű az élvonalba jutni. Ép­pen úgy 8—10 évi gyakorlás, ed­zés kell a legmagasabb szintű elemek megtanulásához, az össz­munka tökéletesítéséhez, mint bármely más sportágban. A szépsége a határtalan változatos­ságban van. Nagyon remélem, hogy annyi évi méltatlan mellő­zés után ez a sportág is polgár­jogot nyer nálunk és sok fia­talnak­ nyújt majd egészséges és hasznos szórakozást. Pap Kornélia KERÉKPÁR Bemutatkozik országúti csapatunk Az év legjelentősebb hazai nemzetközi országúti kerékpá­ros csapatversenyének lesz színhelye pénteken délelőtt a régi balatoni országút. A ha­gyományos Olimpia Kupában három válogatott 100 km-es csapatunknak nehéz ellenfelei lesznek, hiszen rajthoz áll a szovjet, az NDK-beli, a román válogatott, valamint két cseh­szlovák válogatott. A kerékpá­rosok vasárnap is idén összemér­hetik erejüket az Arany Mok­ka Kupán az igen nehéz emel­kedőkkel tarkított Budakeszi- Telki körben. Pásztor István, a válogatott edzője kijelölte a három csa­patot. A: Takács A., Kiss­­, Debreceni, Peterman. B: Sze­­methi, Szűcs I., Szuromi, Szlip­­csevics. C: Gábor, Sípos, Fülöp, Cseke. — Sajnos, nem tudtam úgy összehozni a csapatokat, ahogy szerettem volna — mondta az edző. — Gera például olyan rossz formában van, hogy még a harmadik négyesbe sem me­rem betenni. Debreceni is most épült fel egy bukás következ­tében szerzett sérüléséből. Pe­terman viszont, akinek ez lesz a búcsúszereplése, mivel a Szovjetunióba megy továbbta­nulni, olyan jól ment az edzé­seken, mint még soha. De ve­le már nem számolhatok. Ta­kács és Kiss jó formában van. A második sorban a két kato­na, Szűcs és Szlipcsevics van jó formában. Szuromi az egye­temen vizsgázik és ez kissé gá­tolja, a betegségek sorozatából nemrég felgyógyult Szemethi pedig még nem olyan jó, amint az általában elvárható tőle. A világbajnoki kiküldetés szem­pontjából igen fontos ez a verseny. KÉZILABDA Három nagy, plusz egy negyedik Csütörtöktől kezdődően 14. al­kalommal rendezik meg a kézi­labda Jugoszláv Kupát. Újra ta­lálkozik egymással a három nagy, Románia, az NDK és Jugoszlávia férficsapata. Negyediknek pedig ott lesz a magyar együttes. " A mi feladatunk a megfiata­lított magyar csapat erősítése, versenyeztetése — mondta Faludi Mihály edző. — Nem a legjobb összetételben vesszük fel a küz­delmet és a játékosok sincsenek önmagukhoz viszonyítva a leg­jobb formában, de bízom abban, hogy valamennyien a „hitelbank­jukat” szeretnék erősíteni ezen a tornán is. Bizonyítani lehet akkor is, ha vereséget szenved a csapat. A társaság a VB-együtteshez ké­pest öt helyen változik. Dri­embe­rek: Hoffmann, Benyács, Herte­­lendi, Jánovszki, Katona. A ré­giek: Bartalos, Verőci, Demjén, Gubányi, Hunyadkürti, Kocsis, Kovács Péter, Szilágyi és Vass Károly. A hírek szerint a románok és az NDK-beliek VB-csapatukkal szerepelnek, míg a jugoszlávok több helyen fiatalítanak. A talál­kozókat Zavidovicsben, egy négy­ezer személyt befogadó szabadtéri pályán rendezik. Valamennyi ta­lálkozót közvetíti a jugoszláv tele­vízió. TÖMEGSPORT Kedvteremtő­­ VAKÁCIÓZOKNAK — Fiam, keress a barátaiddal jobb helyet a fejelésre, nem azért kaszálom havonta a füvet, hogy ti az egészet letapossátok. — Gyerekek, ha még egyszer berúgjátok a kertbe a labdát, megnézhetitek magatokat. — A Vidám Parkban csúszkálj, fiam, ne a lépcsőházban! Hát igen, ki ne hallott volna ilyen és ehhez hasonló intelme­ket, szigorú felszólításokat gye­rekkorában. A csínytevő meg csak bámul, s közben azon tö­ri a fejét, miért pont vele gyűlik meg mindenkinek a baja. M­i igaz-e, hogy a technika tu­nyává teszi az embert? Mint minden, ez is relatív, az viszont biztos, hogy a csodálkozó legény­kének és sok más társának jó­val nehezebben tudtuk volna összeállítani e nyári „étlapot”, ha nincs a telefon a kezünk ügyében. Mit is tartalmaz ez az összeállítás? Nem mást, mint programjavaslatokat vakációzó diákoknak a nyárra. Megkockáz­tatjuk a kijelentést, hogy nép­szerűségben a nyári táborozások viszik el a pálmát. Békés­csabám a sportiskolában le­het jelentkezni július 17-ig tartó úszótáborozásra. Heves megyében a városi és a közsé­gi sportfelügyelőségeken várják a srácokat. Több sportág­ban indul az élet Gyöngyö­sön és Hatvanban augusztus 10-ig, Egerben július 7-től au­gusztus 11-ig, Hevesen július 1-től augusztus 15-ig. Komárom megyében Ácson, Esztergomban, Oroszlányban, Tatán, Komáromban és Tatabá­nyán lesz tábor. Jelentkezni itt is a városi és járási sportfel­ügyelőségeken lehet. Ezeken a helyeken a sportág zömmel az úszás. Salgótarjánban július 17-én kezdődik a tóstrandi vál­tótábor, s tart augusztus 24-ig, mondani sem kell, hogy úszás­ban. Ózdom, Kazincbarcikán, Mis­kolcon és Leninvárosban a helyi vezető egyesületek szerveznek július folyamán több sportágban tábort. Nyíregyházán kéthetes turnusokban, július 1-től augusz­tus 15-ig a sportiskola gondos­kodik a labdajátékok barátairól. Kaposvárott az úszóké és az úszni vágyóké a nyár. A városi sportiskola szervezését az ösz­­szes általános iskola élvezi. Az előrejelzés szerint nyolcvan szá­zalékos részvételre számítanak. Fonyódon új sportparadicsom épül 20 szobás szállóval, öltö­zőkkel, és zuhanyozóval. A­ je­lentkezők 150 forintért két hetet tölthetnek a táborban, s válogat­hatnak a különböző sportágak­ban. Július 1-től a lányok, a hó közepétől pedig a fiúk népesí­tik be a szállót. Nagyatádon labdarúgás és ké­zilabda szerepel a műsorban. Barcson általános sporttábor in­dul. Mindkettő július 15-től, megközelítőleg háromszáz gye­rek számára. Bogláron július­ban ökölvívó-, atlétikai és vívó­­szaki táborozás kezdődik. Balaton­­szemesen a víz szerelmeseit fo­gadják ugyanebben az időben. A sort Tolna megyével foly­tathatjuk. Tamásiban, Ozorán, Pincehelyen, Regölyön és Ireg­­szemcsén június második felé­től július végéig táborozhatnak a gyerekek. Jelentkezés az álta­lános iskolákban. Debrecenben július 17-től augusztus 15-ig több sportág közül választhat­nak az érdeklődők az Oláh Gá­bor út 1. szám alatt. A végére három hajdúsági város maradt. Hajdúnánáson június folyamán az 1. számú általános iskola, Hajdúszoboszlón június 24-től augusztus 3-ig a 3. sz. ál­talános iskola, Hajdúböször­ményben július 1-től augusztus 30-ig a 4. sz. általános iskola gondoskodik a gyerekek nyári sportprogramj­áról. A Magyar Természetbarát Szö­vetség sem maradt adósa a sport­barátoknak. Balatonakali­ban a Sósi-kemping egyaránt várja a szervezett természetba­rátokat és az amatőr kiránduló­kat. Saját sátor mellett korláto­zott számban bérelni is lehet sátrakat, a felszerelésről viszont mindenki saját maga gondosko­dik. Játék- és túralehetőséget helyben biztosítanak. Érdekesnek ígérkeznek a kü­lönféle jelvényszerző túrák. A Kék Túra, a Kerékpáros Kör­­túra, a Vízi Nagyiker és a Hun­gária Motoros Túra. Bárki je­lentkezhet a Sportpropaganda Vállalatnál vagy annak vidéki kirendeltségein. Az ott kapott ellenőrző füzetben a túrák út­vonalán kívül pontos leírás köz­li az igazoló pontokat. A fel­adat teljesítése után egy nagyon szép jelvény boldog tulajdonosa lesz a vállalkozó. Kikapcsolódásként, akár egy­­egy kiadós gyaloglás után is, re­mek szórakozást nyújt a Me­dicina könyvkiadó néhány új sportkönyve. Bővített változat­ban jelent meg Rejtő László, Lukács László és Szepesi György tollából a Felejthetetlen 90 per­­cek című gyűjtemény, négy­százhetvenhét válogatott mérkő­zés krónikája, a legjobbakról közölt portrékkal, fényképekkel, sok-sok érdekes sztorival. Há­mori Tibor Világbajnokok című könyve minden idők legjobb magyar asztaliteniszezőit mutat­ja be, felelevenítve már-már feledésbe merült, vagy a fiata­lok által egyáltalán nem ismert mérkőzéseket. A természetbará­tokhoz szól, de másokat is azzá tehet a fényképekkel illusztrált, adatokban gazdag Pilis úti­kalauz. A Magyar Honvédelmi és Sportszövetség is várja az új klubtagokat. A Pécsi Ércbányász modellezői július 12-én kezdik a nyári idényt, jelentkezni Mohai István klubvezetőnél lehet. A látványosságok közé tartozik a júliusi ejtőernyős-világbaj­nokság Szolnokon. Nyári model­lező szakkör nyílik júliusban Győrben is. A jelentkezőket Perge Károly várja a Bajcsy- Zsilinszky út 6. szám alatt. Ka­puváron a helyi gimnáziumban Bartók Kálmán és Ábrahám Jó­zsef testnevelők­­ irányításával kezdi meg munkáját a modelle­zők nyári klubja. A fehérvári rádióamatőrök a központi rádiós klubban jelent­kezhetnek Kajánszky Jánosnál, az Ady Endre út 4. sz. alatt. Egerben a Dobó István könnyű­búvár klub újabb békaemberek jelentkezésére számít. Az érdek­lődőket, ha kell, úszni is meg­tanítják. Akiknek a fantáziá­ját a vitorlázórepülés izgatja, keressék fel Pesten a Postás SE Benczúr utcai központját. A fővárosban a Városmajor dühöngői, az Asztalos János If­júsági Park kispályái és még sok egyéb helyi lehetőség mellett, nem szabad megfeled­kezni a László Kórház tömeg­­sportpályájáról sem. Mindössze négy forint a belépő, viszont az ellenszolgáltatás ennek többszö­rösét éri. Nagy- és kispálya a labdarúgóknak, kézi-, kosár- és röplabdapálya, kondicionálóte­rem súlyzókkal és bordásfallal, pingpongasztal ütővel és hálóval, ráadásként nadrág és sportmez, hideg-meleg zuhanyozó és öl­töző. Csupán jó tanácsként is­mételünk egy korábban elhang­zott mondatot: Ha valaki sze­retné a kórházat belülről el­kerülni, kívülről ne kerülje el. Tudjuk, hogy hasonló létesít­ményből még nagyon sokra len­ne szükség. H­a nem is ripsz­­ropsz, de megvalósítható az el­képzelés. Ehhez nyújt segítséget Jucsik Zoltán és Varga Gyula Építsünk sportpályát című könyve is. Tervekkel, rajzok­kal, pontos méreteiddel szolgál a vállalkozókedvűeknek. Kosár­os röplabdapálya, tenisz-, tollas­labda-, lábtenisz-, fejelő- és mi­nigolfpálya építhető füves és sa­lakos kivitelben egyaránt pontos útmutatásai nyomán. De ugyan­így megtalálhatók benne a ter­vek teker és erdei futópálya, úszómedence és szabadtéri tor­napark elkészítéséhez. A hagyományos keretek kö­zött rendezik meg az idén is a Pajtás Kupát. A sok sportág kö­zül is legnépszerűbb a labda­rúgás, ahol a döntőig eljutó együttesek 80—90 mérkőzést is játszanak a nyár folyamán. A zánkai úttörővárosban vízi-, sakkozó-, természetjáró- és ter­mészetkutató szaktáborok vált­ják egymást, de a sportszaktábo­­rokon kívül a többiben is meg­valósul egy remek kezdeménye­zés: minden turnusban húszórás úszóoktatáson vesznek részt a gyerekek. És ha már a víznél tartunk, felhívjuk ismét a figyelmet ar­ra, a legjobb úszótudós sem se­gít a váratlan esetekben. A vízi­rendőrség közleménye szerint, már az idén is több halálos bal­esetet okozott a tiltott helyen való fürdés. Figyelmeztessük egymást, akadályozzuk meg a meggondolatlanságot, sokszor már egy tiszta fej is segít. Záróakkordként csupán any­­nyit, keressük és teremtsük meg a játéklehetőséget, mert az von­zó a mozgás ezernyi árnyalatá­ban. És ha megtaláljuk, ragad­juk üstökön, mert az önfeledt játéknál — ezerszer elmondtuk már — nincsen csodálatosabb. NÉPSPORT ÖTTUSA A győzelem körülményei „Ha újra le­­hetném, nem így csinálnám.” Látni az ar­cán, hogy komolyan gondolja. Nemcsak afféle játékos fordu­lat ez, ahogy általában el szok­tuk mondani ezeket a szavakat, egy legyintés kíséretében és kissé felelőtlenül. Ám, aki ko­molyan gondolja, mint ahogy Maracskó Tibor is, azt aligha­nem naponta nyugtalanítja a gondolat, hogy tévedett, hogy visszavonhatatlanul elrontott valamit. Persze, túloz. Nem rontott el semmit. De ő úgy érzi, hogy az öt­­tusázást, amire életét (életét? eddig megélt huszonöt évét) föl­tette, nem úgy kellett volna művelni. Szerinte már az in­dulásnál baj volt. Még szinte gyerekfejjel nyerte a három­tusa versenyeket, kitűnő fi­zikai adottságaira felfigyelt Be­nedek Ferenc, jelenlegi edző­je, aztán egy napon lement ér­­t­te Székesfehérvárra. „Telefonáltam anyámnak a gyárba, hogy indulok. Nem tu­dott senki sem lebeszélni, es­tére már a fővárosban voltam.” Így lett pesti és így lett öt­tusázó. Persze, az utóbbi nem ment olyan egyszerűen, mint a lakhelyváltoztatás. „Akit nagyon hamar bedob­nak a mély vízbe, az, ha egy­szer kialakul benne valamiféle gátlás, alig-alig tud szabadul­ni tőle. A fizikai számokban jó voltam, s a lovaglás sem oko­zott gondot. A vívásban és a lövészetben mutatkozott meg a korai kezdet minden hátránya. Nézzük a vívást. Végigjártam a szokványos állomásokat. Mikor az ember először áll a pástra, elfogulatlanul, önbizalommal tel­ve kalimpál, s legnagyobb meg­lepetésére még győz is a nála sokkal jobbak ellen. Egysze­rűen azért, mert az ellenfél vív, és feltételezi, hogy a zöld­fülű is azt teszi. Megszokott mozdulatokat vár, ehelyett a másik hadonászásán úgy fönn­akad, mint a légy a pókháló­ban. A Budapest-bajnokságon kilencszer kaptam ki, hat olyan versenyző is győzött ellenem, aki még hatszáz pontot sem tudott összegyűjteni. A kudar­cok akkor kezdődnek, amikor az ember rájön, hogy mennyi­re keveset tud. Akkor igyek­szik tanulni és ha már tud va­lamit, újra önbizalma támad. Ilyenkor aztán elkezd bűvész­kedni a páston és ezt olyan gyönyörűen csinálja, hogy sor­ra laposra verik... Évek tel­nek el, míg az ember leszokik a tévedéseiről.” Tio, és a lövészet, ahol az idegek a legtöbbször mondják föl a szolgálatot, ahol a ver­senyző gyakran úgy kerül elő a lőállásból, mint egy roncs, egy reszketeg aggastyán, ahol el szoktak szállni a győzelmi remények? Maracskó a Budapest-bajnok­­ságon egy magnetofonnal fölsze­relve jelent meg, s a szünetek­ben Mick Jagger számai nyug­tatták, pihentették. Hidegvér­rel emelgette a pisztolyt, és lőtt, lőtt, méghozzá nem is akárhogy. Gondolni való, Mick Jaggernek semmi köze sincs a múlt heti eredményhez, az egész hókusz­pókuszban több az önámítás, mint a valóságos haszon, de ez végül is teljesen mindegy. A lényeg az, hogy valaki a szó rejtett értelmében tudja ámítani magát, hogy el tudja magával hitetni: győznie kell — segéd­eszközzel vagy anélkül. De vajon mi a titka a győ­zelemnek? Ha a magyar öttu­sasportról van szó, sokak, de elsősorban Balczó jóvoltából meghitten kezeljük ezt a szót, mint olyan ismerőst, aki állan­dóan körülöttünk van. S köz­tudott az is, hogy a szovjet csapat hatalmas javulása óta a magyar válogatott, bárkik al­kossák is, emberi számítások szerint ma nemigen képes arra, mint korábban, mégis­­ min­denki szeme előtt a győzelem lebeg. „Nincs recept, még az átlago­san jó versenyzésre sem, leg­alábbis nincs olyan, amit min­dent megoldó képletként kezel­het az ember. Mindenki más­képp versenyez, másképp győz és veszít. Ami engem illet, csak egy szabályhoz tartom magam, ösztönösen idegenkedem attól, hogy egy-egy versenyen ki­bújjak a bőrömből, hogy ott ne úgy viselkedjek, mozogjak, évezzek, mint a hétköznapokon. Úgysem sikerülhet, nem lehet kettéválasztani az öttusázót és az embert. Reménytelen kísér­let, ha valaki úgy akar verse­nyezni, mint valaki más, bár­milyen nagy példaképei legye­nek is. Én igyekszem önmaga­mat adni, nem próbálkozom a szerepjátszással. Ez a külsősé­gekre is vonatkozik, nem szere­tek összeesni a célban, pózolni a lovardában, őrjöngeni a lőál­lásban. De az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy a vívóteremben én is eljátszom a „nagyjelene­­teket”, öt szám van, ez nem kevés, valahol le kell vezetni a felgyülemlett indulatot, ideges­séget.” • Maracskó Tibor sikersorozata (gondoljunk a tavalyi Honvéd Kupán, az NSZK bajnokságán vagy Tallinnban elért győzel­meire), de még a Budapest­­bajnoki címe sem jogosít fel arra, hogy jóslatokba­ bocsátkoz­zunk további eredményeit, si­kereit illetően. Ettől ő maga is tartózkodik, még közeli céljait se szívesen emlegeti. ..Cs­ak öttusázni akarok, ver­senyezni és jó eredményeket el­érni, nem pedig tervezgetni vagy éppen álmodozni. Ha vi­tathatatlan lesz, hogy ott a he­lyem a VB-n, vagy Montreal­ban­, akkor nyilván ott is le­szek. Én ezért csak a pályán harcolhatok, hogy a sportág ku­lisszái mögött miként zajlik a­­élet, azt nem tudom és nem is érdekel Gömöry Albert

Next