Népsport, 1974. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1974-06-21 / 144. szám

XXX. 144. ♦ 1974. június 21 Kamera és mikrofon Dalnoki könyvei Miért van az, hogy cso­dálkoztunk? Miért van az, hogy amolyan kisebbfajta szenzációt keltett az a szer­da esti néhány televíziós perc: láttad, hallottad, mit szólsz hozzá? Miért van az, hogy maga a riport­alany is szükségét érezte a magyarázkodásnak? Mert hát mi is történt szer­dán este, röviddel a világ­­bajnoki közvetítés izgalom­mal várt percei előtt? Új műsorral mutatkozott be a televízió, az Antikváriummal, amelynek írója és összeállí­tója, Bogáti Péter, töb­bek között, jó érzékkel fi­gyelt, fel egy nagyszerű könyvgyűjteményre, bemu­tatta a gyűjteményt és an­nak gazdáját, Dalnoki Jenőt. Egy focistát, kérem! A „Puha vagy, Jenő”-t, akit a szurkolók évtizedek óta te­geznek, akinek a vállát vere­gették és veregetik egy-egy győzelem után, akit megle­hetősen szabadszájúan szid­tak és szidnak egy-egy vere­séget követően. Focistát, akikről általában azt tartja a fáma, hogy kultúrájuk a lábukban van, s a nyakuk fe­letti részre csakis a fejelés, no meg a kalapjuk miatt van szükségük. Erre jön a televízió, elvisz minket Dalnoki lakására, ahol egyszeriben egy több ezer kötetes könyvtárban ta­láljuk magunkat, a FOCISTA pedig sorra veszi le az érté­kesebbnél értékesebb köny­veket, bibliofil ritkaságokat, hogy megmutassa, hogy el­mondja, hogy tudomásunkra hozza értékét, ritkaságát, s azzal, ahogyan e gyűjtemény egy-egy darabját fogja és la­pozza, fellebbentse a fátylat egy szép és nemes szenve­délyről. Régi bibliák, prédikációs könyvek, oklevelek, facsimi­lék, vitán egyedülálló első kiadású Petőfi-gyűjtemény, és autogramok, dedikációk Jókai Mórtól József Attiláig. Mindez a nézőben mondha­­ta­t­lan­­ vágyat támaszt, hogy odaálljon e kis könyvbiroda­lom polcai elé, s ha mást nem is, legalább szemmel vé­gigsimogassa azt a szeletnyi emberi tudást és szépséget, amit Dalnoki könyvei jelen­tenek. S végül is ezért volt az, hogy — bár nyilvánva­lóan, mint, minden ■igazi könyvgyűjtő, kölcsönbe nem adja gyűjteménye egyetlen példányát sem — joggal érez­hetjük úgy, valamit kaptunk a focistától, gazdagabban lép­tünk ki érdekes és vonzó vi­­lágából. No, meg szegényebben is, persze. Egy előítélettel. K. L. M. TORNA Párhuzumok OLIMPIAI REMÉNYSÉGEK keresésére indulva jutottunk elő­ször Dunaújvárosba. Hiszen most már sokszorosan beigazoló­dott, hogy nem túlzás ilyen re­ményeket emlegetni a Dunaúj­városi Kohász sportiskolás kis­lányaival kapcsolatban. Egészen szembetűnő a dunaújvárosi ser­dülőkorú tornászlányok ■ siker­­sorozata. A 13 éves Tóth Margit egymás után győz nemzetközi versenyeken (legutóbb az igen jó erőt képviselő, magas szinten tornászó csehszlovákokkal szem­ben lett első). Ott van szorosan mögötte Óvári Éva (12 éves) és számításba vették az ifjúsági vá­­­logatott­ba Nvalka Erikát és Lő­­vey Máriát is. Montreal járt tehát az eszünk­ben, míg a harsogóan zöld, if­júi erőt sugárzó természetet, a kedves dunántúli tájat szemlél­­tük a kocsi ablakán át. Amikor a Kohász tornacsarnokába ér­keztünk, ott valóban olimpiára készülő társaságot találtunk. Egy csoporttal különleges gonddal foglalkoztak az edzők. Perjész Gyuláné és Borsos János Hogy is ne, mikor a csoport minden tagja olimpiai bajnok, és ennek a címnek a megvédésére készül! Természetesen nem München­ben szerezték az aranyérmeket, hanem éppen idehaza, Dunaúj­városban, a tavalyi úttörő­olimpián. Akkor az egyéni ver­seny első­ öt helyezettje a város szülötte volt, és a csapatver­senyben is otthon maradt az aranyérem. A KISLÁNYOKNAk persze még nem nagyon lehet külön­véleményük, ha edzésről van szó, így ők teszik, amit kell, amit mondanak nekik, ám az edzők, amint egy kicsit bele­melegedtek a beszélgetésbe egy emberként panaszkodni kezd­tek. És bár rendkívül csábító párhuzamba ígérkezett volna az, hogy montreali olimpiai re­ménységeink most úttörő­­olimpiára készülnek (el lehetett volna mondani, mint lettek az egykori úttörő­ olimpiai bajno­kok, Békési Ilona. Medveczky Krisztina az „igazi” olimpiai já­tékok érmesei­, az újságíró még­is elvetette ezt a párhuzamot és igazat adott az edzőknek. — Montreal még messze van — fejtette ki véleményét Borsos János —, mi tehát most még egy közelebbi célra, az augusz­tusi Ifjúsági Barátság Verseny­re figyelünk. Néhány kislányunk bekerülhet a Koreai NDK-ba in­duló csapatba. Elegendő időnk is volna a jó felkészülésre, ha nem kellene közben a gyerekek­nek az úttörő­ olimpián is in­dulni. Az előcsatározások, és a verseny is sok időt rabol el. De, súlyosbítja a helyzetet az, hogy erre a versenyre is készülni kell. A mi váloga­tottjaink szintjéhez képest bár­milyen egyszerűek is az úttörő­ olimpia előírt gyakorla­tai, azokat is meg kell tanul­ni, foglalkozni kell az anyaggal. Ráadásul az úttörőversenyen a gerenda magassága 20 centivel alacsonyabb annál, amin egyéb­ként dolgoznak. Elképzelhető, hogy a fel- és leugrások gyakor­lásánál milyen nehézségeket je­lent ez azok számára, akik az úttörő-olimpiára­­és nemzetközi versenyekre párhuzamosan ké­szülnek!­­ . Most kellett megváltoztat­ni Tóth Margitka szabadon­­választott talajgyakorlatát, mert az lett az új felnőtt világbajno­ki előírt zenéje, amire eddig szabadon választottjában torná­szott. Ezzel feladták nekünk a leckét: induljon Margitka az úttörő-olimpián a régi, már-már elfelejtett gyakorlattal­, vagy az újjal, amit viszont még nem gyakorolt be eléggé? — AZ ÚTTÖRŐ-OLIMPIA nagyszerű versenyalkalom a kis­diák tornászoknak is — vette át a szót Perjési Gyuláné —, de szerintem a szövetség megfon­tolhatná, nem kellene-e, mondjuk az ifjúsági válogatottakat ki­zárni az indulók közül. Az a néhány úttörő korú ifjúsági válogatott olyan szinten torná­­szik, hogy az úttörő-olimpián in­duló többi kispajtás velük szem­ben eleve reménytelen helyzet­ben van. Aligha az a célja en­nek a versenynek, hogy az op­timális körülmények között ké­szülő, különleges figyelemmel felkészített válogatottak vigyék­ el az érmet kispajtásaik elől.­­Nincsenek olyan sokan, akiket ilyen rendelkezés érintene, azok­nak a keveseknek viszont jó né­­hány hét pluszt biztosítana, hogy saját­ szintjüknek megfelelő fel­adatokra készülhessenek. — Ha ilyen gondot okoz ez, miért indítja a Dunaújvárosi Kohász Sí legjobbjait is az út­­törő-olimpián? — A gyerekek testnevelés ta­gozatos iskolába járnak. Az is­kola érthető okoknál fogva nem szívesen mondana le arról a di­csőségről, amit a legjobb tor­nászaik „olimpiai szereplése” jelent... ABBAN A REMÉNYBEN írjuk le a dunaújvárosi tornaedzők gondját, hogy jövőre már talál­nak az illetékesek valamilyen megoldást az úttörő korú ifjú­sági válogatottak és az úttörő­olimpián induló többi tornász közös megelégedésére. Pap Kornélia ÚSZÁS Ismerkedés Béccsel Miniküldöttség, öt versenyző, képviseli a magyar színeket a pénteken és szombaton sorra ke­rülő bécsi uszodaavatón. Az ese­ménynek külön jelentőséget köl­csönöz, hogy az osztrák fővá­rosban azt a létesítményt avat­ják fel, amely augusztus 18. és 25. között otthont ad majd a kontinens legjobb úszóinak, ví­zilabdázóinak és műugróinak, így teljesen érthető, hogy ez­úttal a puszta részvétel is fel­becsülhetetlen tapasztalatokat eredményezhet. Bizonyára ugyanígy gondolkodtak szerte Európában, hiszen a mieink mel­lett , minden számottevő úszó­nemzet képviselteti magát. Az előzetes hírek szerint indul a teljes nyugatnémet élgárda, ott lesznek Bécsben az angolok, a hollandok, a franciák és az NDK-beliek is. — Hargitay, Verrasztó, Rudolf, Kaczander és Kiss Éva szerepel az ünnepi eseményen — újságol­ta az elutazás előtt Maróti Lász­ló szövetségi kapitány, aki Szé­­chy Tamás és Kiss László edzők társaságában vezeti küldöttsé­günket. " Azt,, gondolom, mon­dani sem kell, hogy a viadal eredményei semmiféle támpon­tot sem nyújtanak majd, hiszen mindenki a felkészülés heteit éli. Nem most kell jól úszni! Valószínűleg ez lesz a jelszava minden résztvevőnek . .. Az úszókapitány, szavai alá­tá­masztására máris sorolta, hogy ki milyen számban szerepel. Hargitay 400 m gyorson és 200 m mellen, Verrasztó 200 m gyor­son és 200 m vegyesen, Rudolf 100 és 200 m háton, Kaczander 100 m gyorson, 200 m vegyesen, 100 és 200 m­­ pillangón, Kiss Éva 200 m gyorson, 100 m pillangón, 100 és 200 m mellen áll rajt­hoz. Zömében tehát idegen szá­mokban versenyeznek a mieink és ez pontosan megfelel a pil­lanatnyi felkészültségnek. ODÚI '741 Országjáró diákkörök alakulnak Stílszerűen az országjáró diá­kok IX. országos találkozója ke­retében rendezték meg csütörtö­kön Sopronban az I. nemzetközi diák­turisztikai tanácskozást. A KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium ál­tal szervezett konferencián közel százan vettek részt: a szovjet, a bolgár, a lengyel és az NDK- beli ifjúsági szövetség küldöttei, természetkedvelő diákok, ifjúsá­gi vezetők, az Állami Ifjúsági Bizottság (az OIOT jogutódja), az MTSZ és más társadalmi szervezetek képviselői. A tanácskozás célja — aho­gyan azt Szakács Ferenc, a KISZ Győr-Sopron megyei Bi­zottságának első titkára megnyi­tójában megfogalmazta — a diák­turisztika időszerű kérdéseinek megvitatása, tapasztalatcsere, a természetjárás további népszerű­sítése volt. Első­ként Tibor Ta­más, a KISZ Központi Bizott­sága honvédelmi és sportosztá­lyának vezetője tartotta meg re­ferátumát. Többek között el­­­mondotta, hogy az ifjúsági szö­vetség a természetjárást a ne­velés egyik fontos területének és egyben eszközének is tartja. A párt­ állásfoglalása, az ifjúsági törvény megjelenése óta sokat javultak a feltételek. Az idén például 200 ezren részesülnek kedvezményes üdülésben, befe­jezéshez közeledik a velencei if­júsági és diák üdülőtelep meg­építése, örvendetes, hogy egyre több diák él a kínált lehetőség­gel: csak az ODOT rendezvé­nyein 65-70 ezren vettek eddig részt. Párícska Zoltán, a Művelődés­­ügyi Minisztérium osztályveze­tője az elkövetkezendő tanév feladatairól szólva a többi kö­zött elmondotta, hogy az­ ősztől kezdve valamennyi középfokú tanintézetben megalakítják az országjáró diákköröket, a téli és a nyári szünetekben pedig a kollégiumokat üdültetés és tábo­rozás céljaira is felhasználják. Székely Miklós, a Magyar Természetbarát Szövetség főtit­kára ismertette a szövetség, il­letve a szakosztályok sokszínű és változatos programját, az együttműködést, Bersényi Iván, az Állami Ifjúsági Bizottság munkatársa a kedvezmények rendszerét, Völgyi István, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda igazgatója pedig az iroda tevékenységét. A korreferátu­mokból kiderült, hogy az idén 400 ezer fiatal üdültetésére ke­rül sor belföldön, ötvenezren pedig határainkon túlra utaznak. Külföldről 70 ezer fiatalt foga­dunk. A korreferátumokat hozzászó­lások követték, amelyekben több érdekes javaslat is elhangzott. Ilyen volt például Puskás Zsu­zsának, a veszprémi közgazdasá­gi szakközépiskola tanulójának felszólalása is. Javasolta, hogy a különböző iskolai kirándulá­sok, túrák épüljenek egymásra, mert így a diákok a tanévek alatt megismerhetik szinte az egész országot. A tanácskozás meghívottai az esti órákban részt vettek az if­júsági nagygyűlésen, amelynek ünnepi szónoka Borbély Gábor, a KISZ Központi Bizottságának titkára volt. tv. jrg.t­ v:t yn i- r ow&iirtáo NÉPSPORT 5 V­ersenyzők nélkül?! Az éves versenynaptár el­készítését hosszas megbeszé­lések, naptáregyeztető érte­kezletek előzik meg a Ma­gyar Tenisz Szövetségben. Ezeken a megbeszéléseken mindenki elmondhatja a vé­leményét, hogy zökkenő­­mentes legyen a következő év versenyprogramja. Így történt ez 1973-ban is. Jú­lius 15-ig elkészült az 1974-es év versenynaptára. Egyen­letes volt a versenyelosztás és minimálisra csökkentették az átfedések számát. Sajnos, azonban nálunk ré­gi hagyomány már, hogy a versenynaptár — elfogadása után — továbbra is terv ma­rad csak. Év közben állan­dóan változik, méghozzá leg­többször hátrányára. Olyan furcsaság azonban mégis ré­gen fordult elő, mint ami­lyen előtt most állunk, jú­nius végéig Szerdán ért véget a VM Egyetértés, Meteor Kupa or­szágos versenye, amely mint­egy egyhónapos csendet tört meg itthon, s épp ezért szin­te mindenki rajthoz állt, aki számít. Szom­baton, 22-én, Budapest I. osztályú bajnok­ságának kilencnapos küzde­lemsorozata is megkezdődik. A versenynaptárban ezt a viadalt július 22. és 28. kö­zé tervezték ... Egy hónap­pal előbbre került hát a második legrangosabb hazai verseny. Ez önmagában még nem is lenne baj, de: 1. Nem indul a Budapest­­bajnokságon Taróczy, a ma­gyar bajnok, Baranyi, az Európa-bajnok és Szőke, a védő, akik Angliában, a wimbledoni bajnokságon lép­nek pályára. 2. Csak 24-én jön haza Poznanból, nemzetközi ver­senyről a női mezőny két erőssége, Gráczol Ágnes és Széll Erzsébet, valamint László Balázs és Kalmár László. 3. Mariborban, az ifjúsági EB részversenyén négy ma­gyar is szerepel ebben az időszakban. 4. A Budapest-bajnokság döntőinek időpontjában ren­dezik meg Berettyóújfalun a dr. Makó István emlékver­senyt, ekkor kerül sor a ma­gyar—osztrák ifjúsági csapat­találkozóra Szombathelyen, és végül 29-én három ver­senyzőnk Zinnowitzba, nem­zetközi versenyre utazik. Az idei versenynaptár meg­valósításába hibák csúsztak, így fordulhat elő, hogy bár a magyar teniszsport élvona­la kizárólag Budapestre kon­centrálódik, a főváros baj­nokságán éppen az esélyesek nem indulnak. Egy hónap szünet után va­lóságos versenydömping kö­vetkezik. Most már csak az a kérdés, versenyző is lesz-e elég?! (tölgyes) Rekviem egy kispályáért Ezt az írást egy fénykép­pel kellene kezdeni. Egy fényképpel, amelyen éppen játszótérré alakítanak át egy vadonatúj kispályát. Az egy­kori kapuelőtér környékén már kerti padok alapgödrei feketéllenek a bitumenbe vágva, a pályakerítés egyre fogyó tartóoszlopai pedig né­ma felkiáltójelként mered­nek az égnek. Óbudán vagyunk. A Szőlő közben­ így hívják azt a két területet, amely három, egy­mással párhuzamos épület között található, így hívják azt a területet, amely a kö­zelmúltban heves viták szín­­helye volt. . Az épületkolosszusok alig 40—50 méternyire vannak egymástól. Közöttük volt a pálya, amelyen reggeltől es­tig gyerekek­­fociztak. Ter­mészetesen nem hangtalanul. És a zaj megrekedt, felerő­södött az épületek alkotta katlanban... Ez viselte meg a házak la­kóinak idegeit. Lassan gyűl­ni kezdtek az aláírások, hogy megszűnjön a futballpálya. És a lakók jelentős része ké­résének engedve, a közel­múltban működésbe léptek a légkalapácsok is ... Látszólag csak két követ­kezménye van a pálya meg­szüntetésének: egy pályával szegényebbek lettek a­­Szöl­ közi gyerekek és nyugodtab­­ban pihenhetnek ezentúl a környék dolgozói, nyugdíja­sai. De van az éremnek egy harmadik oldala is: a terve­zők, a jóváhagyók felelőssé­ge. A tervezőké, akiknek kel­lőképpen át nem gondolt el­helyezési tervét engedélyez­ték az illetékesek. Ez a nagy­vonalúság a sportlétesítmé­nyekben egyébként is szű­kölködő óbudaiaknak közel negyedmillióba került. Pedig a jó példáért, a megfelelőbb elhelyezésért alig pár mé­tert kellett volna csak men­ni: a ház átellenes oldalára. H. G. ÖKÖLVÍVÁS Nemes, férfias sport Beszélgetés Torma II Gyulával Torma II Gyulát, a népszerű Torecet nem kell külön bemu­tatnunk, hiszen még az is majdnem mindent tud róla, aki­nek édeskevés köze van az ökölvíváshoz. Adler Zsigmond már akkor nagy jövőt jósolt neki, amikor még csak „hős­ködésből” járt le az edzőterem­be, ahol a nála jóval idősebb, tapasztaltabb öklözőket is meg­tréfálta remek érzékével. Mi is élénken emlékezünk rá, amikor kopaszon lépett az ak­kori BSZKRT (ma BKV Előre) tornatermében felállított szorí­­tóba, és bizony alaposan elver­te az akkori légsúlyú bajno­kot! Teltek, múltak az évek, 1941- ben bajnokságot nyert a váltó­súlyban, 1944-ben már a közép­súlyban állt fel a dobogó leg­tetejére, 1946-ban pedig a fél­nehézsúlyban vallhatta magáé­nak a büszke bajnoki címet! Öt év alatt, 1939 és 1943 kö­zött, tizenhétszer öltötte ma­gára a címeres mezt. Később, 1948-ban Csehszlo­vákia színeiben a váltósúly olim­piai bajnoka lett. Jelenleg a J. T. Uhelné Sklandy Prága vezető­edzője. . — Amikor én sportolni kezd­tem, még más idők jártak — emlékezik. — A válogatott mér­kőzésekre is a villamos ütkö­zőjén mentem. A bankett is másmilyen volt, mint, manapság, a tejberizs volt a fő étel. Hogyan zajlottak­ az edzé­sek? — Zsiga bácsi főszereplésével. Amit ő mondott, az szent volt. Hej, pedig de sokat túlórázta­­tott bennünket egy-egy váloga­tott mérkőzés előtt. Az edzések utáni „pótadag” egy pohár tej­ből és egy darab kenyérből, vagy zsemléből állt. De megér­te, mert dicsőséget szereztünk nemcsak a BtK-nak, hanem a magyar ökölvívósportnak is. — Milyen jelenleg a cseh­szlovák ökölvívás helyzete? — Mindenekelőtt tisztázni aka­rom, hogy a két csehszlovák ökölvívó sokat emlegetett ha­lálesete szervi bajok következ­ménye volt. Ezt bizonyították az orvosi vélemények is. A J. T. Uhelné Skladny Prága székhe­lye a csehszlovák főváros köz­pontjában van, 18 felnőtt és 77 ifjúsági versenyzővel foglalko­zom. Csehszlovákiában mintei'' 1800—2000 igazolt versenyző va- Három felnőtt CSB-osztályunk­ban 8—8 egyesület ökölvívó, küzdenek a bajnoki pontokért — Csodálkozom, hogy Magya­r­országon megszüntették a CSB-t Ezzel lehet a legjobban felhozni a versenyzőket, azután a bevé­tel szemszögéből sem közömbö­s mi csapatunk egy-egy mér­kőzésén 2500—3000, szabadtéren pedig 5000—6000 néző is van! — Milyen stílust oktat? —• Igyekszem az igazi ér­telemben vett ökölvívást taní­tani. Nemes, férfias sport ez, különösen, ha a versenyzők „ví­vó” stílusban öklöznek. — Mi a véleménye a magyar ökölvívásról? — Irigylem! A magyar ököl­vívók eséllyel indulnak a VB-n, szinte minden versenyen. Nagy­szerűen működik az Adler, Papp duó! Az ösvény, amelyre lép­tek, kitűnő eredményeket­ ígér. Mi is elindultunk a felfelé ve­zető úton, s bízom benne, hogy — ha nem is hamarosan — a magyarok nyomába érünk. To­vábbi sok sikert kívánok a ma­gyar ökölvívósportnak, jó mun­kát a vezetőknek, jó szereplést a versenyzőknek! (óváry)

Next