Népsport, 1974. október (30. évfolyam, 231-256. szám)

1974-10-25 / 251. szám

JOHSAN BIZAKODHAT AZ FTC ÉS A RÁBA Reménykedhet-e a Dózsa? Szerdán délutántól késő estig izgulhattak három csapatunkért a szur­kolók. Jól kezdődött. Biztosan győzött a Rába, de aztán csalódást okozott a Dózsa, s a végén, csattanóként, szinte az utolsó pillanatban, egyenlített Li­verpoolban az FTC. Mi történt a három kupamérkőzésen? Erre kerestük a választ a találkozók után. (Visszapillantásunk a 3. oldalon.) A Rába ETO első gólja utáni pillanatok. A labda már a Düsseldorf kapujába került, Varsányi lövése nyomán. A bal oldalon Baltes a földön, háttal Grye, mellette felemelt karral Szokolai, Woyke a földön, s a jobb oldalon, mintha sirna, Zene. Népsport AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL LAPJA PÉNTEK, 1974. OKTÓBER 25. • Ára: 1 forint • XXX. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM RE­Pl­ABDA VB: vereség az olimpiai bajnoki él Guadalajarában és Mexikó­városban folytatódtak a röp­labda VB döntői. A magyar női válogatott Guadalajará­ban az olimpiai és világ­bajnok szovjet együttessel mér­kőzött s vereséget szenvedett. A magyarok döntőbeni mér­lege idáig: két mérkőzés, két vereség, 0:6-os játszmaarány... Ez azt jelenti, nehéz lesz előbbre lépnünk. (Kiküldőtt munkatársunk tudósítása a 7. oldalon.) Kiküldött munkatársunk, Vad Dezső jelenti Bécsből. A munka csak ezután kezdődik — mondotta Szergej Pavlov Az elmúlt időszak borús, esős időjárása érdekes módon egyet­len napra, a sporttörténelmi je­lentőségű döntés napjára válto­zott Bécsben. Szerdán, amikor Moszkvának ítélték az 1980-as olimpia rendezési jogát, fel­hőtlen volt az ég, sütött a nap, mintha csak az időfelelős is ünnepelni akarta volna Moszk­vának, a szocialista tábornak mindannyiunk számára oly örö­met jelentő győzelmét. A NOB nagy jelentőségű döntése változatlanul az ér­deklődés középpontjában áll. A bécsi lapok többségükben el­ső oldalon jelentették a szovjet főváros győzelmét, s megegyez­nek a vélemények abban, amit egyébként Los Angeles polgár­mestere is tárgyilagos sport­szerűséggel elismert: a NOB igazságos, s hadd tegyük hozzá, a tényeknek megfelelő döntést hozott. Az olimpiai rendezési jog odaítélésével kapcsolatos ha­tározat szavazatarányát ezúttal első alkalommal — Lord Killa­­nin javaslatára — nem hozták nyilvánosságra. A nyugati hír­­ügynökségek Moszkva 39:22 arányú győzelméről tudósítot­tak, de értesüléseink szerint az arány ennél lényegesen na­gyobb volt, s könnyen lehet, hogy éppen ezért nem hozták nyilvánosságra. De maradjunk Moszkvánál. A szovjet kiállítás tablói, makettjei iránt egyre növekszik az érdeklődés. Szá­mos televízió kért és kapott nyilatkozatot a szovjet sport­vezetőktől, így a Hét vasár­nap esti adása számára ripor­tot készítő Szőnyi János, Mát­rai Mihály kettős Vitalij Szmir­­novot, a szovjet sportbizottság elnökhelyettesét, a NOB tagját szólaltatta meg. Szovjet barátaink ma már, az öröm és a boldogság el­ső órái után, a rájuk vá­ró feladatokról beszélnek. Ahogyan Szergej Pavlov, a Szovjetunió Testnevelési és Sportbizottságának elnöke (Folytatás a B. oldalon.) A tavaly felavatott moszkvai evezőspálya nagyszerűen vizsgázott az Európa-bajnokságon Kiküldött munkatársunk, Pap Kornélia jelenti a tornász VB-ről: FÉRFICSAPA­TUNK NEGYEDIK! (Várna, október 24.) Csütör­tökön délután örömhír várt bennünket a sportpalotában: Medveczky Krisztina mégis dön­tőben van a felemáskorláton! Krisztina pontszámánál ugyanis mindvégig volt egy vitás öt század. Ez a mi számításunk szerint megillette tornásznőnket, a hivatalos eredménylistán vi­szont következetesen lemaradt eredményéből. Mára aztán vég­re hivatalosan is javították a listát. Krisztina azonos pont­számmal állt felemáskorláton a 6. helyen a szovjet Kimmel, de mivel a hibás számítás szerint a szovjet lánynak azonos ösz­­szetett eredménye volt és több pontot gyűjtött a szabadon vá­lasztottban, mint Krisztina — milyen bonyolult dolog ez! — Kim jutott volna a döntőbe. Az öt század pont azonban javunkra változtatta meg a helyzetet és vasárnap a női szerenkénti döntő sem zaj­lik majd magyar részvevő nélkül. A női döntő sem, írom, pedig ebben a pillanatban, amikor csak a délutáni első csoport fejezte be versenyét, a fiúk he­lyezéséről még semmit sem tudunk, csak azt, hogy lólen­gésben és lóugrásban Magyar Zoltán, illetve Molnár Imre az előírtak alapján döntő körelben van. Ami a csapateredményt il­leti, az utolsó előtti csoport­ban szerepelt a negyedik he­lyezett NSZK. Miután a mie­ink az utolsó csoportban kap­tak helyet, volt egy halvány remény, hogy itt kicsit vasta­gabban fog a pontozóbírók ce­ruzája és megelőzhetjük az NSZK gárdáját. Ezért aztán a szovjet fiúk mellett ebben a csoportban elsősorban a nyugat­németekre figyeltünk. Bizony, jól csinálták a dolgukat. Csak korláton csúszott be értékelé­sükbe egy rontott gyakorlat, a többi szeren azonban nagyon jó átlagot teljesítettek. Attól a perctől kezdve, hogy a magyarok megkezdték sze­replésüket, vad számolás in­dult meg a lelátón. Szerről szerre hasonlítottuk az NSZK és a magyar csapat eredmé­nyét. A mieink a kötelezők után 1.35-tel vezettek az NSZK előtt. Az első két szeren, kor­láton és nyújtón hoztunk raj­tuk, majd ugrásban és talajon veszítettünk, de­ aztán jött a lólengés. íme, a magyarok pontszámai: B. Kiss 9.25, Siva­dó 9.55, Donáth 9.55, Molnár 9.65, Magyar 9 85­ — Egy fél világbajnokságunk már van — mondtuk, hiszen Magyar Zoltán a csapatverseny­ben szerzett pontszámokat te­kintve — ezek felét viszi a döntőbe — első helyen került a fináléba! Gyors számolás kiderítette, hogy Molnár is a lólengés döntőjének részvevője, ő az ötödik helyen áll. A csapatversenyben a ló­lengésben szerzett pontok alapján már megelőztük a nyugatnémeteket és felnyo­multunk a 4. helyre. De még nem mertünk örülni, hiszen elég bizonytalan, nehéz szer volt hátra, a gyűrű. És nem hiába szorongtunk! Mert Magyar fél kézzel kiszakadt a­­Folytatás a 7. oldalon" Az esélyesek k­ezdtek sokkni a kétrészes ökölvívó OB-nyitányon Megkezdődött az 51. országos, felnőtt, egyéni bajnokság! Nem tolongtak a nézők, leg­alábbis a délutáni nyitánykor még nem, de azért csöppet sem volt izgalommentes a rajt. A mérlegeléskor Vergert Jenő, a Kaposvári Dózsa edzője megle­pő bejelentést tett: „A lég­súlyú bajnoki cím védőjét, Ferstek Jánost nem hívták meg az U3- ra, ezért nem is utazott Buda­pestre.’’ Gyors vizsgálat, s ki­derült, hogy Ferstek a vidékbaj­nokságon nem vett részt, így nem szerzett indulási jogosultsá­got. Egyesülete kérését azonban a MOSZ megtárgyalta, utólag Feriteket meghívta, csak éppen eltűnt a távirat Most mi le­gyen? „Elvesszen” egy bajnok? Dicséretes gyorsasággal intéz­kedtek. Az egyébként felkészült Fersteknek üzentek: azonnal in­duljon a fővárosba. Meg is ér­kezett, csak éppen a megenge­dettnél 2 kiló 80 dekával több volt a testsúlya. Nem tehet ró­la, de a kár, hogy így történt. A meghívott 104 versenyző kö­zül egyébként mindössze hatan nem indultak betegség vagy tá­volmaradás miatt. Közülük Tóth Imrének még nem gyógyult meg teljesen a lába a legutóbbi gép­kocsi-baleset óta, Juhász Lajos versenyzési jogát egyesülete függesztette fel, mert több ed­zésről indokolatlanul hiányzott, Erdősi Tibor pedig cipőra da­gadt fejjel jelentkezett, mert éj­szaka begyulladt az egyik arc­ürege. Végül is 22 egyesület 98 üldözője rajtolt. Csütörtökön két műsorban — délután és este — 24 pár küzdelme zajlott le. Délután harmat-, pehely-, könnyű-, kisváltó- és váltósúly­ban a 8 közé jutásért kezdődött meg a viadal a 3 és fél millió forintos költséggel felújított Sportcsarnokban. A mérkőzések meglehetősen átlagos színvonalon mozogtak,, de egyénileg kiemelkedett Kis­németh, Németh Rezső és Ke­rékgyártó, vil­ámgyőzelm­et ara­tott Marton és Vígh. Jó párhar­cot vívott a korábbi bajnok Var­ga és Burai. Meglepetés, hogy a junior EB- és felnőtt bajnoki ezüstérmes Harmath József du­lakodással tarkított mérkőzésen vereséget szenvedett. Lévai meglepő nyugodtsággal leütötte a VB-válogatott Kovács II-t, s bár végül Kovács döntő fölénye miatt vereséget szenvedett, eb­ben Cseh János vezető bíró is ludas, mert elnézte Kovács ki­támasztott és tenyeres ütéseit Az esti műsorban csak lég- és pehelysúlyban került sor selejtezőkre, mert papír-, kö­zép- és nehézsúlyban már érme­kért folytak a csaták. Sajnos, ezáltal sem beszélhet­tünk heves iramról, öldöklő küz­delmekről, bár egy-két gyors eredmény ismét akadt. Az olim­piai bajnok Gedó kedvetlenül öklözött, ellenfele így sem állta sokáig. Breznyik még gyorsab­ban befejezte mérkőzését, utá­na viszont Fischer és Kiss örült, hogy nem Gedóval kerültek szembe, de ütés nélküli ár­­nyékbokszolásuk visszatetsző volt. (Talán hasznosabb lett vol­na, ha Gregor Miklós mérkőzés­vezető akár intések árán is ak­tivitásra bírja őket.) Utána a Szálkai—­Jakab és a Csizmadia— Vetró összecsapás hozott némi izgalmat, de tulajdonképpen a mintegy ezer néző jelenléte el­lenére is hangulattalanul zajlot­tak a párviadalok. A nehézsúlyig! (Folytatás a 7. oldalon) Kisnémeth (V. Dózsa) — képünkön balról — Pandurics (Stein­­metz SE) ellen biztató formában győzött (Záhonyi Iván felvétele)

Next