Népsport, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
2 NÉPSPORT A Népsport jelenti FOGADÁS Krizsán József, az MLSZ főtitkára hétfőn fogadást adott a KNDK hazánkban tartózkodó labdarúgó „B”-válogatottjának tiszteletére és többek között eszmecserét folytattak a két ország labdarúgásának helyzetéről. SPORTMOZGALOM A Szabolcs-Szatmár megyei sporthivatal rendezésében március 28-án Nyíregyházán összevont sportvezetői tanácskozást tartanak, amelyen az iskolai testnevelés és sport versenyrendszerét, valamint a nyári úttörőtáborok programját vitatják meg. EGYESÜLETI ÉLET A PMSC március 24-i elnökségi ülésén az eddigi társadalmi elnök, Wieder Béla, Pécs város Tanácsának elnöke, felmentését kérte. A PMSC új társadalmi elnöke dr. Rugási Endre, a Pannónia Sörgyár igazgatója lett. SZÖVETSÉGI ÉLET Megérkezett a röplabdaszövetségbe az idei női ICV versenykiírása. A rendező Lengyelország Mielec városát jelölte helyszínül az augusztus 20—27. között sorra kerülő nagyszabású viadalra. A tornát két ötös csoportban bonyolítják le. RENDEZVÉNY Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére Szabolcs- Szatmár és a Kárpáton túli terület sportolói április 5-én egésznapos baráti sporttalálkozót tartanak Vásárosnaményban, illetve Beregszászon. A csereprogram keretében labdarúgás, kézilabda, röplabda és asztalitenisz sportágakban mérik össze tudásukat a szovjet és a magyar sportolók. VERSENY Major Árpád, a DVTK főkönyvelője erdei futóversenyre hívta ki Diósgyőr NB I-es labdarúgócsapatát. A főkönyvelő (mellesleg tájfutó) egyedül fut, míg az NB-s keret tagjai 20-an állhatnak ki ellene 20-szor 2 kilométeres váltóban. ISKOLAI SPORT | Repce Kupa néven kézilabdatornát rendez a csepregi gimnázium KISZ-szervezete és sportköre. Az április 7—9. között megrendezésre kerülő versenyre budapesti, győri, zalaegerszegi, szombathelyi középiskolák leánycsapatai neveztek. TÖMEGSPORT A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa elnöksége a munkahelyi testnevelés fellendítése érdekében Munkahelyi Testnevelési Bizottságot hozott létre. A bizottság alakuló ülésén intézkedési tervet fogadtak el a munkahelyi testnevelés megyei fejlesztéséről. UTAZÁS Az Újpesti Dózsa öt cselgáncsozója részt vesz a hollandiai nemzetközi bajnokságon. A küldöttség Pápai Tivadar vezetésével, Andrássy László edző kíséretében április 3-án indul Hollandiába. Az együttes összeállítása: Szabó Ferenc és Pápai Tibor (pehelysúly), Hosszú Kálmán és Ipacs László (félnehézsúly), Csák Tamás (nehézsúly). létesítmények A Kaposvár közelében fekvő Gyertyánosvölgyben újabb kétszintes erdei turistaház építését kezdte meg a Kaposvári Spartacus. A Zselicség második turista objektuma júliusban már vendégeket is fogadhat. ★ Ülést tartott a debreceni városi tanács. Bejelentették, hogy a városi sportcsarnok építésének költsége 53,4 millió forint lesz és előreláthatólag 1976-ban vehetik birtokukba a sportolók. ★ Társadalmi munkával elkészült a KELTEX XI. kerületi Galambóc utcai új földes labdarúgó edzőpályája. A jövőben itt rendezik majd az egyesület ifjúsági és serdülőcsapatának mérkőzéseit. KÖZLEMÉNYEK Az U. Dózsa úszószakosztálya felvételt hirdet az 1969—70. évben született, úszni tudó és nem tudó, gyerekek részére. Jelentkezés a Nemzeti Sportuszoda előcsarnokában március 28—29-én 18 és 19 óra között dr. Kerekes István edzőkéd*★ Az FTC labdarúgó-szakosztályának vezetősége úgy döntött, hogy az április 9-i, Crvena Zvezda elleni KEK-mérkőzést a Népstadionban rendezik meg. Előzetes jegyigénylést semmiféle formában nem fogadnak el. A jegyárusítás kezdetéről és helyéről a sajtón keresztül tájékoztatják az érdeklődőket. . KIADVÁNYOK Egy éve avatták a szombathelyi erdei tornapályát. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szakszervezetek megyei tanácsa és a Vas megyei erdőgazdaság harminchat oldalas, díjmentesen terjesztésre kerülő füzetet készíttetett. Számos gyakorlat leírása és rajza található meg a színvonalas füzetkében. ★ Megjelent a Repülés legújabb száma. Programozott gyémántkoszorú címmel közli Avarossy Éva írását Petróczy György vitorlázórepülőről. Két írás pedig az új Paul Tissandier-diplomásokat és a „Repülő napszámosok”-at mutatja be. TOTÓ A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közleménye szerint a 12. játékhéten 13 plusz 1 találatos szelvény nem akadt. 13 találatos is csupán egy, az 1 016 208 forintot ér. A további nyeremények: 12 találat: 16 db, 42 342 Ft; 11 találat: 275 db, 2464 Ft; 10 találat: 3061 db, 332 Ft. (MTI) RÁDIÓ, TÉVÉ Szerda. Rádió. Kossuth-adó. 20.25: Közvetítés a Franciaország —Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésről. Petőfi-adó. 6.20: Torna. 16.33: Közvetítés a Magyarország—Bulgária UEFA Torna selejtező labdarúgó-bér-UTCI 1 Televízió. Budapest. 20.25: Közvetítés a Franciaország— Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésről. Szlovák tévé. 18.10: Autó-motor revü. Szlovák tévé, II. műsor. 19.35: Az országos spartakiád előkészületeiről. IDŐJAPAS Felhőátvonulások, több helyen kisebb eső, havas eső, hózápor. Többfelé élénk, időnként erős, néhány helyen viharos lökésekkel kísért északnyugati, nyugati szél. Szeles, az évszakhoz képest hideg idő. Várható legmagasabb nappal a hőmérséklet 6 — 10 fok között. ! Még egyszer az úszómesterekről... Kivétel nélkül minden fórumon értő fülekre talált az OTSH úszással kapcsolatos állásfoglalásának az a részlete, amelyik az úszómesterképzéssel foglalkozik. Újpesten, az első tanfolyamon 33-an már sikerrel befejezték a tanulmányaikat és a Magyar Úszó Szövetség máris részletes programot dolgozott ki a további tanfolyamokkal kapcsolatban. Eszerint áprilisban nem kevesebb mint öt vidéki uszodában rendeznek úszómesterképzést. A menetrend: 5—8., Nyíregyháza; 10—13., Dombóvár; 15—18., Szolnok; 20—23., Debrecen és 27—30., Gyopáros-fürdő. Szó van egy-egy gyöngyösi és tatai tanfolyam szervezéséről is. Bekapcsolódik az úszómesterképzésbe az ezen a területen remek hagyományokkal rendelkező Budapesti úszó Szövetség is. A fővárosiak tanfolyamának időpontja: április 14—26. A színhely: a margitszigeti Sportuszoda. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás április 8-ig minden kedden 16.30-tól 18-ig a BUSZ hivatalos helyiségében (Bp. V., Váci u. 62—64. Lem. 11.). Az előjelek tehát kedvezőek. Minden reményünk meglehet arra, hogy már idén nyáron sem kell az úszásoktatásra jelentkezőknek sorbaállniuk az úszómesterek zsúfolt beosztása miatt. Mindenki sorra kerül majd, és, talán éppen a tavaszi, kampányszerű akciók jóvoltából, a legkorszerűbb módszerekkel tanul meg úszni. A LABDARÚGÁS __________________________________________________ A Szeged mögött nagy a helyezkedés 23. fordulón jutott túl az NB II 20-as mezőnye, s a táblázat hetek óta mintha megmerevedett volna. A SZEOL szinte feltartóztathatatlanul „rohan" a bajnokság, illetve az NB I felé, mögötte azonban még semmi sem tisztázódott. A szurkolók hol a Volánt, hol a Kaposvári Rákóczit, hol a Komlót emlegetik második feljutóként. Ma még lehetetlen megmondani, hogy ebből a versenyfutásból melyik együttes kerül majd ki győztesen, de az már biztos, hogy a feljutásért, illetve a kiesés ellen folytatott harc tovább emeli, növeli az NB II rangját. Elmondhatjuk: a labdarúgás világában fújdogáló új szelek nem múltak el nyomtalanul a második vonal felett sem. A legutóbbi bajnoki forduló tudósításaiból is kiderül, hogy élvezetesek, izgalmasak,változatosak a mérkőzések, megszűnt az ácsorgás,a lazsálás, nincsenek „feleslegesen” lejátszott kilencven percek. Egyetlen olyan tudósítói megjegyzést sem találtunk, amely a lélektelen, nemtörődöm játéknak tulajdonítja valamelyik együttes vereségét vagy pont vesztését. Sokkal gyakoribbak a figyelmetlenségből, ügyetlenségből, kapushibákból (!) kapott gólok. A formák persze - ez a labdarúgás törvényszerű velejárója - nem kiegyensúlyozottak. A Szekszárd együttese például nagyon rosszul kezdte a bajnokságot, sokáig a kiesőzónában tanyázott, most viszont egyszerűen nem talál legyőzőre: a legutóbbi kilenc mérkőzésen nem kapott ki... A közel egyenlő erőviszonyokra jellemző az a tény, hogy nincsen tavasszal százszázalékos együttes, de olyan sem akad, amelyik ne szerzett volna pontot. Szembetűnő a DVSC hirtelen formajavulása! A debreceniek tavasszal lejátszott négy bajnoki mérkőzésük során eddig hét pontot szereztek — azt az egyet is hazai pályán veszítették el! -, s a 18. helyről a 14.-re tornázták fel magukat a táblázaton. Az SZMTE teljesítménye szintén bravúros: hét szerzett pontjával a 15. helyről a 7.-re ugrott. És a bajnokságból a java még hátravan! Kapussorsok, S-s védője és csapatkapitánya — egy személyben. A második vonal egyik legjobb portásának tartják, csapatának erőssége. Vasárnap Kaposvárott mégis utolérte a kapussors. Az első hazai gól előtt úgy öklözött ki egy labdát, hogy az éppen a Rákóczi leggólképesebb csatárának, Kovátsnak a fejére esett. S onnan a hálóba. A második és a harmadik gólban is „főszerepet” alakított, s így a csapat edzőjének, Nagy Jánosnak kénytelen-kelletlen le kellett cserélnie a kapitányt. Helyére a fiatal Polina állt, s egy darabig úgy tűnt, vele jobban megy majd a fővárosiaknak. De ilyen a sors, ő is gólt kapott, méghozzá a lába között. Az edző tehetetlenül ült a kispadon. Több cserekapusa nem volt... Hosszú hajrá, mérkőzés előtt Mészáros Imre, a vendégek edzője a tisztes vereségben is kiegyezett volna. Az NB II legjobb csapatának otthonában — mi tagadás — sok reményük nem is volt a bányászoknak. A félidőben mégis 0:0-ás eredménnyel tértek pihenőre a csapatok. A második játékrészben a SZEOL aztán hosszú hajrát nyitott, s ennek eredménye négy gól volt. Az oroszlányiak ugyanis nem tudtak változtatni játékfelfogásukon, foggal-körömmel védték kapujukat, ellentámadásokra, gyors kontraakciókra nem is gondoltak. Pedig tehették volna, hiszen a nagy offenzíva közepette a SZEOL védelme erősen fellazult. Elég lett volna egyetlen bátor, vállalkozó szellemű csatár, aki ellop egy labdát, nekivág... Ilyen azonban nem akadt, mert a csatárok is — „bekkeltek”. Kaptak is egy négyest, s a látottak alapján még ezt is tisztes vereségnek könyvelhették el. Pávlicz eldöntötte, várni a pont sorsát — Nagykanizsán. S mindezt nem először tette. Az Olajbányász kitűnő jobbszélsője állandó és ügyeletes góllövője az „olajosoknak”. Jelenleg 20 góllal vezeti az NB II góllövőlistáját, s most már ott tart, hogy az ellenfelek védői vele ijesztgetik egymást: „Majd jön a Pávlicz és bevágja". Vasárnap a lehető legjobb pillanatban talált a hálóba. A Várpalota támadott, mint a fergeteg, idegenben is nyitt sisakkal, bátran játszott. Gólhelyzetek sorát teremtették Vlaszák kapuja előtt, amikor egy ellentámadás során szöglethez jutottak a hazaiak. A labda lepattant a védőkről, a várpalotaiak balszerencséjére Pávlicz elé. Ilyen hibát nem szabad elkövetni. Nagykanizsán különösen nem. Mesterhármas, gTSSL, gólnak, de annak még jobban, hogy nyert a csapat. Az utóbbi mérkőzéseken bármit csináltam, semmi sem sikerült. S most fordult a kocka. Három helyzetem volt , három gólt rúgtam. Most már hónapok óta a saját bőrömön érzem, milyen nehéz az NB II-ben csatárt játszani. A védők itt elég kíméletlenek. A MÁV DAC-nak rúgott három gólom értékét talán ez a tény is növeli..(Németi Miklósnak, a Bp. Spartacus csatárának monológja.) Limiírással Szabálytalan gól-I/IIUkldöSdllal egyenlített a Szolnoki MTE Szentendrén. A hazaiak vékonypénzű kapusa, Lóugrással, Szendrei érezte a veszélyt, kifutott, s úgy látszott, övé lesz a labda. Közbejött azonban valami, pontosabban szólva valaki, aki piros-fekete mezén 6- os számot viselt és Simon névre hallgatott. Bevetette magát a tömegbe, majd általános megrökönyödés közepette zsoké módjára, a kapus nyakába ugorva a hálóba fejelt. Majd miután a játékvezető „beleegyezését”, azaz kettős sípszavát meghallotta, mint aki jól végezte dolgát, szaladt társai felé besöpörni az ilyenkor szokásos gratulációkat A Kossuth KFSE játékosai csak álltak és néztek ... A játékvezető sípszavára vártak ők is, amelyik szabadrúgást rendel el a javukra! Nem így történt, s végül az SZMTE mindkét pontot hazavitte a főiskolások otthonából. A bíró nagyot hibázott. Szabadrúgást kellett volna adnia a hazaiak javára. Bemelegítés. £föspei£ mérkőzés nem mindennapi előjátékkal kezdődött. Húsz perccel a kezdés előtt a hazai csapat Bundzsák Dezső edzővel és a három tartalékjátékossal kibemelegítés, egészülve megjelent a pályán. A korai és csoportos kivonulás miatt a nézők először csoportfényképezésre gondoltak, s bizony, nagyon elcsodálkoztak, amikor a társaság futni kezdett ... A sort a melegítőbe öltözött mester vezette. Ekkor a nézőtéren már egyöntetűvé vált a felismerés: a pályán folyó különös ceremónia nem más, mint csoportos bemelegítés. Az edző így magyarázta újítását: — Sajnos, néhány játékosom képtelen az önálló bemelegítésre, ezért kellett ehhez a módszerhez nyúlnom. Ráadásul hűvös is van, ilyenkor különös gonddal kell bemelegíteni. Persze, ettől még nyugodtan kikaphatunk, játszhatunk roszszul is, de legalább nyugodtan ülhetek le a kispadra, mert tudom, hogy egyetlen játékosom sem futott ki a pályára félig bemelegített állapotban. A mérkőzés aztán az edzőt igazolta. A Dunaújváros játszotta a korszerűbb, tudatosabb futballt, s stílusuk diadalmaskodott a FOSPED elavult, egyénieskedő játéka felett. Még akkor is, ha 0:0-ás eredmény született. Mesterhármas. / A huszonötödV asárnap ismét benépesednek a vidéki pályák, megjelennek a zöld gyepen a 77 csapatok, s a szurkolók harsány bíztatásától lesz hangos a nézőtér. 19 megyében, több mint másfél száz pályán, mintegy 3500 játékos és sok tízezer ember adja át magát újra a játék örömének, izgalmának. A hazánkban először meginduló megyei bajnokság merőben elüt minden eddigitől a magyar sport történetében. Nemcsak azért, mert egészen új területi beosztás szerint küzdenek vidéki csapataink a bajnoki pontokért. A megyei bajnokságok megindulását az teszi ünnepélyessé, hogy a magyar nép életének korfordulóján, a szervezetében és szellemében megújhodott magyar sport a legnépszerűbb sportág számára is megteremtette az új kereteket, lerakta új fejlődése alapjait és kicövekelte az új távlatok felé vezető utat__” Kicsit hosszú, de egyáltalán nem érdektelen idézet a Népsport 1951. március 2-i számából. Vajon eszébe jutott-e valakinek is, szerte azonban, hogy március 2-án (minő véletlen, a rajt az idén is ezen a napon volt) a „legifjabb” magyar labdarúgó-bajnokság a 25. évébe lépett. Megemlékeztek-e valahol az első kerek évfordulóról, emlékeztette-e valaki a „hősi múlt”, az ötvenes évek nagyszerű megyei bajnokságaira a játékosokat. Mert igaz ugyan, hogy az eltelt 24 év alatt számos bírálat érte (legtöbbször nem is érdemtelenül) ezeket a bajnokságokat, mégis joggal mondhatjuk: a megyei bajnokságok meghonosításával valóban leraktuk a sportág fejlődésének új alapjait és „kicövekeltük” az új távlatok felé vezető utat. Az eredeti elképzelés szerint a megyei bajnokságnak a megye legfontosabb bajnokságának kellett lennie. Ahol ez az elv érvényesült, ott a legfontosabb is volt! A csapatok (legalábbis a legtöbbjük) nagy küzdelmet vívtak a bajnoki címért. Elsősorban a harc domborodott ki, a töretlen küzdőszellem révén arattak sikert a csapatok, lelkesedésük jelentős szerepet játszott abban, hogy a közönség sokáig a megyei mérkőzéseket is nagy számban látogatta. Nem volt ritka a 2—3000-es nézőszám. A hatvanas években Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti TE—Kiskőrös, valamint a Kiskőrös— Soltvadkert mérkőzésen 4—4000 néző hajtotta győzelemre csapatát, de az északnyugati megyékben is akadtak hasonló nézőszámok. A megyei bajnokságok nézőcsúcsa azonban Veszprémben született, ahol az egyik rangadón 6000 szurkoló jelent meg! Ami szintén nem elhanyagolandó célja a megyei bajnokságoknak: alig akadt év, hogy néhány csapat, néhány tucat játékos ne indult volna el a felfelé vezető úton. A MÁV DAC, Győr-Sopron megye 1959—60. évi bajnoka pár év alatt három bajnokságot nyert, s azóta — nem is egyszer — már az NB I kapujáig is eljutott. A sátoraljaújhelyi csapat elődje a járási bajnokságból jutott, ugyancsak pár év alatt, az előző évek NB II-jének az élcsoportjába. A legszebb az Egri Dózsa szereplése volt, az egriek a megyei bajnokságtól az NB I-ig meg sem álltak. De megemlíthetnénk a Videotont, illetve elődjét, a Székesfehérvári Vasast és még néhány — volt — NB II-es, illetve NB I B-s csapatot is! És a játékosok! Bizonyára sokan emlékeznek még a szombathelyiek eddigi legsikeresebb csapatára az ötvenes évek második felében. Ebben a csapatban szinte egyik napról a másikra vált országos hírű labdarúgóvá öt (!) fiatal gyerek, akiknek mindegyike megyei bajnokságban is szerepelt. A kapus Varga, aztán Novák Dezső, Pál, Pém, a balszélső Tóth Zoltán egészen rövid idő alatt lett a Haladás erőssége, Novák és Tóth pedig a válogatott mezt is felölthette... Vagy nézzük a Győr- Sopron megyei bajnokság néhány „termését”. Keglovich Sopronból, Orbán a Győri Postásból, Izsáki a Tatai AC-ből, Orosz, Radics Komáromból, megyei csapatokból került az ETO-ba. És az újabbak: Brandisz nemrégen még a Győri Textiles, Magyar az Abda, Földes a MOFÉM Hubertus, Pénzes a Soproni Vasas játékosaként ugrott egyszerre három osztályt! Vagy: Kocsis a csornai, a válogatott Tóth József mosonmagyaróvári együttesből került Pécsre. Szabó Ferenc útja Celldömölkről vezetett Szombathelyre, majd onnan az FTC-be. Tóth Kálmán is megyei csapatból, a Győri Szerszámgépgyárból került az NB I-be. És sorolhatnánk a többieket, a DVTK, az SBTC, a ZTE, a Szeged és még sok-sok NB-s csapat megyei bajnokságból igazolt játékosait... Jó nevelő „intézet” hát a megyei bajnokság? Feltétlen. De még jobb is lehetne. Hogyan? Ha például nagyobb gondot fordítanának a szövetségek, az egyesületek, a szakosztályok, illetve vezetőik, köztük elsősorban az edzők, az utánpótlásra, az ifjúsági, a serdülőbajnokságra, a fiatalok megnyerésére. Mert — bármily furcsán hangzik — ma már (esetleg) a sportág számára meg kell nyerni őket. Egy újabb hogyan kérdés. A jó közösség (a szó nemes értelmében) a legjobb cégér! A fiatalok és a még fiatalabbak szívesen mennek oda, ahol jól érzik magukat. És akkor nem hiányozna olyan sok helyről az ifjúsági csapat... Olyan bajnokságban, ahol több mint 300 csapat szerepel, sok minden történik egyetlen évben is. Hát még két és fél évtized alatt. Köteteket megtöltő, ezer és ezer történetet lehetne írni az elmúlt 24 év több mint százezer (!) megyei bajnoki mérkőzésének a különlegességeiről. A „hősi idők” számos sportkrimije vaskos kötetet is kitenne. Sajnos, a sportszerűséggel — bár a változás óriási a múlthoz képest — még ma is sok a tennivaló. Sok mérkőzésen a játékosok még ma is kíméletlenek, a rendezők, vezetők példátlanul elfogultak, élen járnak a zavarkeltésben, a játékvezetők és az ellenfél szidalmazásában. Számos pályán a múltban italt is mértek, s a „jókedvű” szurkolók számára a zenét (csontzenét) a játékosok szolgáltatták... De ma már ezek a mérkőzések sem olyan „izgalmasak”, mint régén voltak. Szerencsére nem! Más szóval: kevesebb a botrány, a kiállítás. Kevesebb, de még ennél is kevesebbnek kellene lennie! Számos kedvező változás történt a megyei bajnokságokban, amióta 1951 tavaszán azt a bizonyos cikket — amelyből indításul idéztem — megírtam. A megyei bajnokságok szempontjából is a legjobbkor jött a múlt évi átszervezés. A volt NB III-ból visszakapott több mint száz csapat sokat jelent a megyék számára. Az így megerősödött negyedik vonalban — bár fél idény után túlzás lenne messzemenő következtetéseket levonni — máris érdekesebb a bajnokság, színvonalasabb a küzdelem, mint volt az előző években. Kiindulásnak ez is valami, de nem elegendő. Ha a magasabb osztályokban elsőrendű fontosságú a szakosztályi munka megjavítása, ez legalább annyira fontos a megyei csapatoknál is. S ha a szakosztályokban nagyobb rend lesz, sor kerülhet más, az eredményesebb szereplés szempontjából fontos dolgok intézésére is. Hogyan is lehetne a 25. évébe lépett megyei bajnokságok résztvevőit, szövetségi, egyesületi, szakosztályi vezetőit, felnőtt, ifjúsági és serdülőcsapatait, játékosait, sok ezer önzetlen társadalmi munkását köszönteni? Eredményes, jó munkát, sporttársak a következő kerek, az 50. évfordulóig! Mikor is lesz az? Nagy József XXXI. 72. ♦ 1975. március 26 A 23. forduló válogatottja Szabó (DVSC) Hirbeck Tóth Korner Müller (FOSPED) (Dorog) (Szekszárd) (II.kanizsa) Árvai Petrák Birinyi (SZMTE) (Kaposvár) (SZEOL) Németh Sárközi Bartók (Bp. Spart.) (Budafok) (Dunaújv.)