Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)
1975-05-05 / 105. szám
XXXI. 105. ♦ 1975. május 5 LABDARÚGÁS £30 percS33 fejes A magasan érkező labda fejjel megjátszása fontos része a labdarúgásnak. A 25. fordulóban a fejjátékra különleges figyelmet fordítottunk. Jegyeztük, ki hányszor avatkozik közbe fejjel hányszor továbbítja jó helyre a labdát, s hány alkalommal követ el hibát. Úgy gondoljuk, a fejjáték szerepének megílelése nem választható el a labdarúgás egészétől. Az a védő, aki nem tud mit kezdeni a magasan érkező labdákkal, s az a csatár, aki mindig úgy helyezkedik, hogy a labda a lábához érkezzen, sokszor időt veszít, lehetőséget ad az ellenfélnek arra, hogy megszerezze a pettyest. Köztudott, hogy sokan, főleg a csatárok, nem tudnak kielégítően fejelni a magyar élvonalban. Az is tapasztalható, hogy számos középpályásunk csak a legritkább esetben próbálja fejjel megjátszani a labdát. A fejelés összetett, több elemből álló cselekmény. Egyesíteni kell benne a robbanékonyságot, az erőt, a ruganyosságot, a bátorságot, s természetesen szükség van jó ütemérzékre is. Statisztikánk tanúsága szerint a 630 perc alatt 633 esetben értek fejjel a labdához a 14 csapat tagjai. Sok ez, vagy kevés? Nemzetközi összehasonlítási számadatokat nem ismerünk, s nálunk sem készült még hasonló felmérés, így a mostani összeállításunk lényegében úttörő vállalkozás. Megszólaltattunk játékosokat, edzőket, akik elmondták, hol tartunk, mit lehet tenni, hogy még jobbak legyenek az eredményeink. Mert van javítanivaló! Horváth József az MNK-döntőn percek alatt három gólt fejelt a Haladásnak. Ezt a teljesítményt évekig emlegetik majd, mert párját ritkítja napjainkban. Lehet, hogy fokozatos, nagyon tervszerű fejlődés eredményeképpen egyszer majd eljutunk oda, hogy három fejesgól nem is lesz szenzáció! Az élen: az SBTL-BVTK mérkőzés szereplői A hét mérkőzésen összesen 633 alkalommal értek fejjel a labdához a játékosok. A legtöbb fejes az SBTC—DVTK összecsapáson volt. Számszerint: 123. A többi találkozón ennyi volt a fejesek száma: Csepel—PMSC: 123; I. Dózsa—Tatabánya: 91; FTC—ZTE: 85; Vasas—Haladás: 76; Rába ETO—Bp. Honvéd: 66; Videoton—MTK-VM: 64. A játékosok között mindössze 10 olyan volt, aki egyszer (!) sem ért fejjel a labdához. Ezek a következők: Becsei, Kunszt (MTK-VM), Kardos, Kiss (PMSC), Zámbó, Fazekas (II. Dózsa), Szőke (Vasas), Kelemen (ZTE), Káplár és Horváth E. (DVTK). A 23 gólból csak kettő született fejesből. Szerzőik: Sebők (Rába ETO) és Izsó (Vasas). Mindketten 0:0-ás állásnál juttatták fejjel a kapuba a labdát. Érdekesség, hogy mindketten hét-hét fejest vallhatnak magukénak. Izsónak hét támadó, ugyanakkor Sebőknek hat védőfejese volt, ő csak egyszer fejelt kapura, abból gól is lett. Akik a legtöbbször fejeltek, összesen Jó Rossz Kocsis (PMSC) 16 14 2 Wéber (Csepel) 15 12 3 Mihalecz (ZTE) 12 11 1 Csorna (MTK-VM) 11 10 1 Hajas (DVTK) 11 10 1 Hunyadi (Csepel) 11 7 4 Kajdi (SBTC) 11 10 1 Kincses (PMSC) 11 8 3 Kovács (Tatabánya) 11 8 3 Vidáts (Vasas) 11 10 1 Bálint (FTC) 10 9 1 Horváth J. (II. Dózsa) 10 9 1 Kereki (Haladás VSE) 10 7 3 1. Kocsis István A PMSC hátvédje, Kocsis, a PMSC—Csepel találkozón a 26 játékos közül a legtöbb alkalommal fejelt a labdába. Pontosan 16-szor avatkozott így közbe. Ezzel a szombaton pályára lépett 175 NB 1-es játékos közül első lett. — Csatár, majd középpályás koromban szívesen vállalkoztam kapura fejelésre — mondja. — Többször sikerült is az ellenfelek hálóját bevennem. Az NB I- ben a Komlónak és a Diósgyőrnek fejeltem gólt. Három éve a védelemben játszom, ez idő alatt, sajnos, nem értem el gólt fejesből, de időnként szögletrúgásoknál előre megyek az ellenfél tizenhatosára. Különösen Tóth íveli be jól a szögleteket. Ezekre ráfuthatok és kapura fejelhetek. A visszapattanó labdából már lőttünk gólt. A védelem tengelyében — vallom — a söprögetőnek fejjátékban ,,úrnak” kell lennie! Ehhez természetesen sok gyakorlás szükséges. Én még az utánpótlás-válogatottnál kaptam egy gyakorlatanyagot, melyet idehaza az edzéseken alkalmazok. Előfordul, hogy az edzések után Dunai dr. túlórázik velem. A fejelést különböző formában gyakoroljuk. A védők elfejelik a kapuk elé ívelt labdákat, majd mi is igyekszünk megcélozni a kaput, a szögletrúgások gyakorlásánál. Ilyenkor felfutásból fejelek kapurát Szerepel a gyakorlat- anyagban az is, hogy a talajról, fekvő testhelyzetből kell felpattanni és úgy elfejelíti a labdát. Abban, hogy a Csepel elleni mérkőzésen társaim közül én fejeltem a legtöbbször, nagyban közrejátszik a rendszeres gyakorlás. Sebők György gólja Győrött a Rába ETO—Bp. Honvéd mérkőzés 20. percében kezdődött a gólszüret. Szabó remek ütemben középre ívelt labdája átszállt a védők felett, és a jókor érkező Sebők négy méterről a kapu jobb oldalába fejelt. Ez volt Sebők György első NB I-es fejes, a Rába ETO-nak pedig a most folyó bajnokságban a harmadik ilyen gólja! A fejesgól tehát, mind Sebőknél, mind a Rába ETO-nál nem éppen gyakori. A 90 perces pontcsata után Sebők Györgyöt arra kértük, pergesse vissza a fejesgól képzeletbeli filmszakagját. — Szöglethez jutottunk. Előrelopakodtam. Láttam, hogy Szabó Ottó megszerezte a labdát, ezért gyorsítottam. Szerencsére Ottó kicsit kivárt és a legjobb ütemben ívelt középre. A labda átszállt a védők felett, nekem már csak az üresen maradt kapuba kellett bólintanom. • Milyen fejelőnek tartja magát? Most már közepesnek. Amíg Szolnokon játszottam, kimondottan gyengén csináltam. Győrbe való kerülésem óta sokat gyakorolok. „ Mikor és milyen formában? — Minden héten a csütörtöki és a pénteki edzés programjában szerepel a fejelés gyakorlása. Nekünk, védőknek az a feladatunk, hogy a kapu elé ívelt vagy lőtt labdákat kifejeljük. Ezt egy-egy alkalommal 15—20 percig gyakoroljuk. 0 Használják a fejelőállványt? — Igen. Heti két alkalommal egy-egy játékos 150 fejelést végez az állványnál. 0 Véleménye szerint mi az oka annak, hogy a magyar játékosok fejelésben messze elmaradnak a nemzetközi szinttől? — Ezen a területe mást mutatnak az edzések és mást a mérkőzések Amíg tisztán, tehát az ellenfél zavarása nélkül, az ellenféllel való ütközés nélkül fejelünk, addig nincs különösebb baj. Ha azonban az ellenfél testközelbe kerül, már alulmaradunk. Ez természetesen elsősorban a támadókra vonatkozik. Ezért születik a hazai bajnokságban kevés fejesgól. Gyakorolni, gyakorolni! A fejelés oktatása fontos helyet foglal el az edzéseken. Miként teszik ezt Csepelen? — erről érdeklődtünk Thomann Antal vezetőedzőtől. — Az alapképesség fejlesztésének közismerten két módja van — mondta Thomann. — Az egyik a szökdellés, a másik a kötélgyakorlat. Rengeteget csináljuk. — A fejelési készség fejlesztésének milyen módjait választották? !- Itt is a már jól ismert módszereket alkalmazzuk. Egyéni és páros gyakorlatok, felugrások helyből és mozgás közben. Sokszor kerül sor komplex gyakorlatokra is. A védők és a csatárok, természetesen mérkőzésszerűen, iskoláznak. A csatároknál főleg azt gyakoroljuk, hogy egy támadó két védővel próbálja úgy felvenni a harcot, hogy jó helyre továbbítsa a labdát a levegőben. — Ha rangsort kellene felállítani csapaton belül, kik kerülnének az élre? — Wéber, Kovács, Ruzsinszki, Szurgent, Csordás, Vellai, Gulyás. A fiatalok sokat fejlődtek az utóbbi néhány hónapban, de érezhető az előnyös változás például Ruzsinszkinál is. Ha már a nevekről esett szó, hadd említsem meg, hogy testmagasságához képest jól fejel Karalyos, és szembetűnő az előrelépés Vargánál. — Mennyi időt fordítanak egy héten a fejjáték javítására? — Sok az úgynevezett rávezető gyakorlat. Van, amikor a bemelegítés után következik a fejelés, van, amikor az egyéni foglalkozások egy részét tölti ki ez a tevékenység, de nagyon sok játékban is főszereplő nálunk a fej használata. — A segédeszközök közül a kötetet említette. Milyen hasznát veszik a fejelőállványnak? — Nagyon hasznos eszköz. Csütörtökön például minden játékos átlagban száz gyakorlatot csinál meg az állványon. — Említette a speciális fejelőjátékokat. Mit csináltat rendszeresen Csepelen? — Kézilabdázunk, de csak fejjel lehet gólt elérni, játsszuk a magyar rögbit, ugyancsak hasonló feltételekkel. Van nálunk kiszorítós — fejjel. Egy-egy ilyen játékban 80—100 esetben mindenkinek fejjel kell továbbítania a labdát. Thomann hangsúlyozta: — A ruganyosságot alapvetően 12—13 éves korig lehet fejleszteni. Tehát a serdülőknél döntő a fejjáték oktatása. Később is érhető el eredmény, de az alapokat fiatal korban kell megtanulni ! „A maiak inkább a lábukban bíznak" Mészöly Kálmánnal az Üllői úton Amikor felmerült az ötlet, miszerint ebben a fordulóban a fejjátékot kellene górcső alá venni, s erről a témáról valakivel beszélgetni kéne, szinte önként adódott az interjúalany személye . Mészöly Kálmán, az elmúlt évtized legjobb magyar „felhőlovasa”. Ha valaki, akkor ő igazán illetékes beszélni a fejjátékról, hiszen többek között ez a képessége tette neves játékossá. Megkérdeztük tőle, melyik találkozót nézné meg legszívesebben, így válaszolt: „ Menjünk ki az Üllői útra. A Ferencváros—ZTE mérkőzés talán ebből a szempontból is érdekes lesz. Nos, Kálmán sokat bosszankodott, sokat dicsért, de összességében egyáltalán nem volt elégedett. Egy-egy kapu elé beívelt vagy belőtt labda láttán szinte megemelkedett ültében, s önkéntelenül is fejelő mozdulatot tett, mint aki segíteni akar a védőnek. Ha a pályán sikerült a fejes, mosolygott, ha nem , boszszúsan csapta össze kezeit. A mérkőzés után sokáig beszélgettünk a látottakról. — KI TETSZETT A LEGJOBBAN? — Bálint és Mihalecz szinte „lefejelte” a mezőnyt. Mindkettőjüknek kitűnő a fejjátéka, a legmelegebb helyzetekben is vigyáznak arra, hogy társukhoz fejeljék a labdát. Különbség közöttük az, hogy Mihalecz a támadó jellegű fejelésekből is kiveszi a részét, sokszor szalad fel, beadásoknál szögleteknél egyaránt fejcsel próbálkozik. Bálint inkább védekező típusú fejelő, a saját kapuja előtt helytáll, de a legritkább esetben veszélyezteti fejjel az ellenfél kapját. — ÉS A TÖBBIEK? — Sajnos, láttam néhány egészen elkeserítő példát. Olyan játékos is akadt, aki egyetlen egyszer sem ért fejjel a labdához a kilencven perc alatt. Régen ilyen elképzelhetetlen volt. No, persze, sok minden közrejátszik a maiak gyenge fejjátékában. Ők már kevésbé ismerik azt a játékot, amit mi annak idején hajnaltól sötétedésig játszottunk: a fejteniszt. Százszor, ezerszer is bele kellett fejelni a labdába egy-egy parti során. Szerepe van továbbá a gyávaságnak is. A láb biztosabb, erősebb, szívesebben találkoznak tehát a játékosok ily módon a labdával. • KIBŐL LEHETNE OLYAN FEJJÁTÉKOS, MINT ANNAK IDEJÉN MÉSZÖLY KÁLMÁN VOLT? • Ha Bálint Laci még bátrabb, aktívabb lenne, ha többször vállalkozna az ellenfél kapuja előtt is fejelésekre, akkor belőle európai mércével mérve is jól fejelő játékos válhatna. Persze, ehhez elengedhetetlen a sok gyakorlás, a hétköznapi túlórázás, a fejelőállvány állandó használata. A labdát fejjel ugyanúgy meg kell szokni, mint lábbal. Engem annak idején, amikor a Vasasba kerültem, szinte kinevettek a társaim, amikor olyan labdákat fejeltem el csukafejessel, amit belsővel egyszerűbben el lehetett volna paszszolni. Én nem hallgatóim senkire, tudtam — a fej is biztos! A maiak inkább a lábukban bíznak. Ez nem feltétlenül baj, de a játékuk szürkébb, szegényebb lesz emiatt. NÉPSPORT . NB I Dióhéjban Győrött a 26. percben, Glázer szögletrúgása után Lukács fején megcsúszott a labda, s Mile akadálytalanul lőhetett a hálóba. A győri fiút ölelgették, Lukács pedig fogta a fejét bánatában. Hat perccel később Bartos beadása után Pozsgai, majd Varga fején csúszott meg a labda s most Weimper rúgta azt a hazai kapu jobb felső sarkába. Változott a szereposztás: most Weimper csontja ropogtatták meg a társak, a Pozsgai, Varga-duó pedig két tenyere közé fogta a fejét. Később megint változott a kép. Gajdét kidobta a labdát, Virágh forgolódni kezdett vele. Szabó elvette tőle, s pár pillanat múlva a háló alján kotorászhatott a Honvéd kapusa. Három perccel később „egyenlítettek” a győriek, úgy értve, hogy hasonló hibát követtek el. Itt Somogyi mélázott a megszerzett labdával, tőle Pintér vette el, és beadását Kozma értékesítette. A két csapat a védelmi hibák tekintetében is szinkronban volt. Székesfehérvárott a kezdést követően kiderült, hogy a játéktól függetlenül két fiú, a Videoton jobbhátvédje, Végh, s az MTK balszélsője, Becsei, „külön meccset” vív egymással. A „műsor” azzal kezdődött, hogy Becsei néhány trükkel igyekezett megingatni a fiatal hátvéd önbizalmát, aki viszont nem érzékenyült el a mutatványoktól. Sőt! Alaposan felpaprikázódott, s egyre gyakoribb lett a „súrlódás” a két labdarúgó között. Amikor feléjük szállt a labda, már megindult a helyezkedés, amikor pedig odaért, akkor az esetek döntő többségében sípolnia kellett a bírónak. Hol az egyik, hol a másik játékos vérnyomása emelkedett az átlagszint fölé. _ A viaskodást szemlátomást egyikük sem unta meg, ettől függetlenül a találkozó vége előtt be kellett fejezniük a magáncsatát. Kovács Ferenc edző ugyanis lecserélte a hátvédet. Rendelkezés a labdarúgópályákon, hogy a mérkőzéseken készenlétben kell lennie egy tartaléklabdának is. Ez a felezővonalnál, a pálya szélén pihen, s akkor kerül bevetésre, ha a másik labda hosszabb időre eltűnik a játéktérről. Nos, Szombathelyen volt dolga a tartalék „lasztinak”. A 25. percben Fábián egy felszabadítás során akkorát rúgott az ,,igazi” labdába, hogy a derék játékszer kirepült a pályáról s az épülő lelátón kötött ki. Mivel az építkezést drótkerítéssel zárták le, a labdát nem lehetett csak úgy hipp-hopp előhozni, így Szilvási játékvezető bekérte a másik labdát. Az előbbi labda 25 perces pályafutása során nem csinált nagy karriert a kapuk előtt, ugyanis egyetlen egyszer sem küldték oda a csatárok. Az új viszont szemlátomást vonzódott arrafelé. Ugyanabban a percben ugyanis Gass majd elrepesztette vele a felső lécet. Harmincöt percig így ment a dolog, aztán a cserelabdát is elküldték. Újabb felszabadító rúgás, s a tartalék labda is búcsúzott. Jött vissza az eredeti — amelyet időközben előkerítettek — öt percre. .. Utána ismét eltűnt, de már végleg. Jött vissza a cserelabda, s most már véglegesen bebizonyította, hogy csak vele lehet gólt elérni. A 71. percben Izsó fejelt ahálóba, de hogy ne csak a vendégek kedvében járjon. Király alakítása után a 89. percben Tamás kapujában kötött ki. Lehet, hogy ha nem cserélnek labdát, 0:0 lesz az eredmény? Az Üllői úton feltűnt. . . ...hogy Gáspár milyen ügyesen teszi-veszi a labdát. És az is, hogy a ballábával legfeljebb csak tévedésből rúg a pettyesbe. Pedig egy lába kevés láb. . ...hogy Géczi István még mindig kissé hevesen reagál arra, ha csapattársai ellen szabálytalankodnak. Bőgőst Megyesi feje tájára talpalt, mire a kapus, mintha puskából lőtték volna ki, ott termett és gesztikulált. Igaz, ő a csapatkapitány, de Bana volt a bíró... Sorrendben negyedik hazai mérkőzését nyerte szombaton az SBTC. A négy mérkőzés gólaránya 6:0, amely bizonyíték arra, hogy a tarjániak közvetlen védelme egyre jobban „őszszerázódik”. Pedig nem rég játszik együtt ez a sor, de tagjai egyre megbízhatóbban rombolnak. Az egyik erősség itt s vőrös hajú Kovács II, akinek megoldásait korábban egy egészen egyszerű mondattal aposztrofáltak Salgótarjánban, „amerre áll, arra rúgja a labdát”. Nos, eleinte valóban arra rúgta. Manapság viszont egyre ésszerűbben oldja meg feladatát. Megtanult fejelni, s főleg passzolni és mérkőzésről mérkőzésre jó teljesítménnyel rukkol ki. Újpesten két sportvezető beszélgetett. Gere Gyula, az egykori jeles játékvezető: „Ugye, ez a munka sem könnyebb a korábbinál?” Emsberger Gyula, a tegnapi kitűnő játékvezető: „Hát bizony, ez is nehéz kenyér. Itt is nagyon oda kell figyelni ... Aztán kesernyésen megjegyezte: — Nekünk elsősorban nem itt kell győznünk, hanem a Haladás ellen kellett volna — Tatabányán.” Igaza van. GRATULÁLUNK! A 25. fordulóban a következő játékosok jubiláltak: 275: Török (MTK-VM). 225: Bicskei (MTK-VM). 200: Horváth (SBTC), Lakinger (Vasas). 175: Arany (Tatabánya). 125: Juhász (II. Dózsa). 75: Váradi (DVTK). 25: Antoni (ZTE). Valamennyiüknek gratulálunk, s további eredményes, sikerekben gazdag sportpályafutást kívánunk!