Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)

1975-05-05 / 105. szám

XXXI. 105. ♦ 1975. május 5 LABDARÚGÁS £3­0 p­er­­­cS33 fejes A magasan érkező labda fejjel meg­­játszása fontos része a labdarú­gásnak. A 25. fordulóban a fejjá­tékra különleges figyelmet fordítottunk. Je­gyeztük, ki hányszor avatkozik közbe fejjel hányszor továbbítja jó helyre a labdát, s hány alkalommal követ el hibát. Úgy gon­doljuk, a fejjáték szerepének megílelése nem választható el a labdarúgás egészé­től. Az a védő, aki nem tud mit kezdeni a magasan érkező labdákkal, s az a csatár, aki mindig úgy helyezkedik, hogy a labda a lábához érkezzen, sokszor időt veszít, le­hetőséget ad az ellenfélnek arra, hogy megszerezze a pettyest. Köztudott, hogy sokan, főleg a csatárok, nem tudnak kielégítően fejelni a magyar élvonalban. Az is tapasztalható, hogy számos középpályásunk csak a leg­ritkább esetben próbálja fejjel megját­szani a labdát. A fejelés összetett, több elemből álló cselekmény. Egyesíteni kell benne a robbanékonyságot, az erőt, a ru­ganyosságot, a bátorságot, s természetesen szükség van jó ütemérzékre is. Statisztikánk tanúsága szerint a 630 perc alatt 633 esetben értek fejjel a labdához a 14 csapat tagjai. Sok ez, vagy kevés? Nemzetközi összehasonlítási számadatokat nem ismerünk, s nálunk sem készült még hasonló felmérés, így a mostani összeállítá­sunk lényegében úttörő vállalkozás. M­egszólaltattunk játékosokat, edző­ket, akik elmondták, hol tartunk, mit lehet tenni, hogy még jobbak legyenek az eredményeink. Mert van javí­tanivaló! Horváth József az MNK-döntőn percek alatt három gólt fejelt a Haladás­nak. Ezt a teljesítményt évekig emlegetik majd, mert párját ritkítja napjainkban. Le­het, hogy fokozatos, nagyon tervszerű fej­lődés eredményeképpen egyszer majd elju­tunk oda, hogy három fejesgól nem is lesz szenzáció! Az élen: az SBTL-BVTK mérkőzés szereplői A hét mérkőzésen összesen 633 alkalommal értek fej­jel a labdához a játékosok. A legtöbb fejes az SBTC—DVTK összecsapáson volt. Számszerint: 123. A többi találkozón ennyi volt a fejesek száma: Csepel—PMSC: 123; I. Dó­zsa—Tatabánya: 91; FTC—ZTE: 85; Vasas—Haladás: 76; Rába ETO—Bp. Honvéd: 66; Videoton—MTK-VM: 64. A játékosok között mindössze 10 olyan volt, aki egy­szer (!) sem ért fejjel a labdához. Ezek a következők: Becsei, Kunszt (MTK-VM), Kardos, Kiss (PMSC), Zám­bó, Fazekas (II. Dózsa), Szőke (Vasas), Kelemen (ZTE), Káp­lár és Horváth E. (DVTK).­­ A 23 gólból csak kettő született fejesből. Szerzőik: Sebők (Rába ETO) és Izsó (Vasas). Mindketten 0:0-ás ál­lásnál juttatták fejjel a kapuba a labdát. Érdekesség, hogy mindketten hét-hét fejest vallhatnak magukénak. Izsónak hét támadó­, ugyanakkor Sebőknek­ hat védőfejese volt, ő csak egyszer fejelt kapura, abból gól is lett. Akik a legtöbbször fejeltek, összesen Jó Rossz Kocsis (PMSC) 16 14 2 Wéber (Csepel) 15 12 3 Mihalecz (ZTE) 12 11 1 Csorna (MTK-VM) 11 10 1 Hajas (DVTK) 11 10 1 Hunyadi (Csepel) 11 7 4 Kajdi (SBTC) 11 10 1 Kincses (PMSC) 11 8 3 Kovács (Tatabánya) 11 8 3 Vidáts (Vasas) 11 10 1 Bálint (FTC) 10 9 1 Horváth J. (II. Dózsa) 10 9 1 Kereki (Haladás VSE) 10 7 3 1. Kocsis István A PMSC hátvédje, Kocsis, a PMSC—Csepel találkozón a 26 játékos közül a legtöbb alka­lommal fejelt a labdába. Pon­tosan 16-szor avatkozott így közbe. Ezzel a szombaton pályá­ra lépett 175 NB 1-es játékos közül első lett. — Csatár, majd középpályás koromban szívesen vállalkoztam kapura fejelésre — mondja. — Többször sikerült is az ellenfe­lek hálóját bevennem. Az NB I- ben a Komlónak és a Diósgyőr­nek fejeltem gólt. Három éve a védelemben játszom, ez idő alatt, sajnos, nem értem el gólt fe­jesből, de időnként szögletrúgá­­soknál előre megyek az ellen­fél tizenhatosára. Különösen Tóth íveli be jól a szögleteket. Ezekre ráfuthatok és kapura fe­jelhetek. A visszapattanó labdá­ból már lőttünk gólt. A véde­lem tengelyében — vallom — a söprögetőnek fejjátékban ,,úr­nak” kell lennie! Ehhez termé­szetesen sok gyakorlás szüksé­ges. Én még az utánpótlás-vá­logatottnál kaptam egy gyakor­latanyagot, melyet idehaza az edzéseken alkalmazok. Előfordul, hogy az edzések után Dunai dr. túlórázik velem. A fejelést kü­lönböző formában gyakoroljuk. A védők elfejelik a kapuk elé ívelt labdákat, majd mi is igyek­szünk megcélozni a kaput, a szögletrúgások gyakorlásánál. Ilyenkor felfutásból fejelek ka­­purát Szerepel a gyakorlat-­ anyagban az is, hogy a talajról, fekvő testhelyzetből kell felpat­tanni és úgy elfej­elíti a labdát. Abban, hogy a Csepel elleni mérkőzésen társaim közül én fe­jeltem a legtöbbször, nagyban közrejátszik a rendszeres gya­korlás. Sebők György gólja Győrött a Rába ETO—Bp. Honvéd mérkőzés 20. percében kezdődött a gólszüret. Szabó re­mek ütemben középre ívelt lab­dája átszállt a védők felett, és a jókor érkező Sebők négy mé­terről a kapu jobb oldalába fe­jelt. Ez volt Sebők György első NB I-es fejes­, a Rába ETO-nak pe­dig a most folyó bajnokságban a harmadik ilyen gólja! A fejesgól tehát, mind Sebők­nél, mind a Rába ETO-nál nem éppen gyakori. A 90 perces pont­csata után Sebők Györgyöt arra kértük, pergesse vissza a fejes­gól képzeletbeli filmszakagját. — Szöglethez jutottunk. Előre­lopakodtam. Láttam, hogy Sza­bó Ottó megszerezte a labdát, ezért gyorsítottam. Szerencsére Ottó kicsit kivárt és a legjobb ütemben ívelt középre. A labda átszállt a védők felett, nekem már csak az üresen maradt ka­puba kellett bólintanom. • Milyen fejelőnek tartja magát?­­ Most már közepesnek. Amíg Szolnokon játszottam, kimondot­­tan gyengén csináltam. Győrbe való kerülésem óta sokat gyako­rolok. „ Mikor és milyen formában? — Minden héten a csütörtöki és a pénteki edzés programjá­ban szerepel a fejelés gyakorlá­sa. Nekünk, védőknek az a fel­adatunk, hogy a kapu elé ívelt vagy lőtt labdákat kifejeljük. Ezt egy-egy alkalommal 15—20 percig gyakoroljuk. 0 Használják a fejelőállványt? — Igen. Heti két alkalommal egy-egy játékos 150 fejelést vé­gez az állványnál. 0 Véleménye szerint mi az oka annak, hogy a magyar já­tékosok fejelésben messze el­maradnak a nemzetközi szinttől? — Ezen a területe­­ mást mu­tatnak az edzések és mást a mérkőzések Amíg tisztán, tehát az ellenfél­ zavarása nélkül, az ellenféllel való ütközés nélkül fejelünk, addig nincs különösebb baj. Ha azonban az ellenfél testközelbe kerül, már alulmara­dunk. Ez természetesen elsősor­ban a támadókra vonatkozik. Ezért születik a hazai bajnokság­ban kevés fejesgól. Gyakorolni, gyakorolni! A fejelés oktatása fontos he­lyet foglal el az edzéseken. Mi­ként teszik ezt Csepelen? — er­ről érdeklődtünk Thomann Antal vezető­edzőtől. — Az alapképesség fejleszté­sének közismerten két módja van — mondta Thomann. — Az egyik a szökdellés, a másik a kötélgyakorlat. Rengeteget csi­náljuk. — A fejelési készség fejlesz­tésének milyen módjait válasz­tották? !- Itt is a már jól ismert mód­szereket alkalmazzuk. Egyéni és páros gyakorlatok, felugrások helyből és mozgás közben. Sok­szor kerül sor komplex gyakor­latokra is. A védők és a csa­tárok, természetesen mérkőzés­­szerűen, iskoláznak. A csatárok­nál főleg azt gyakoroljuk, hogy egy támadó két védővel próbál­ja úgy felvenni a harcot, hogy jó helyre továbbítsa a labdát a levegőben. — Ha rangsort kellene felállí­tani csapaton belül, kik kerül­nének az élre? — Wéber, Kovács, Ruzsinszki, Szurgent, Csordás, Vellai, Gu­lyás. A fiatalok sokat fejlődtek az utóbbi néhány hónapban, de érezhető az előnyös változás pél­dául Ruzsinszkinál is. Ha már a nevekről esett szó, hadd em­lítsem meg, hogy testmagassá­gához képest jól fejel Karalyos, és szembetűnő az előrelépés Var­gánál. — Mennyi időt fordítanak egy héten a fejjáték javítására? — Sok az úgynevezett ráveze­tő gyakorlat. Van, amikor a be­melegítés után következik a fe­jelés, van, amikor az egyéni foglalkozások egy részét tölti ki ez a tevékenység, de nagyon sok játékban is főszereplő nálunk a fej használata. — A segédeszközök közül a kö­tetet említette. Milyen hasznát veszik a fejelőállványnak? — Nagyon hasznos eszköz. Csütörtökön például minden já­tékos átlagban száz gyakorlatot csinál meg az állványon. — Említette a speciális fejelő­játékokat. Mit csináltat rendsze­resen Csepelen? — Kézilabdázunk, de csak fej­jel lehet gólt elérni, játsszuk a magyar rögbit, ugyancsak hason­ló feltételekkel. Van nálunk ki­szorítós — fejjel. Egy-egy ilyen játékban 80—100 esetben min­denkinek fejjel kell továbbítan­ia a labdát. Thomann hangsúlyozta: — A ruganyosságot alapvetően 12—13 éves korig lehet fejlesz­teni. Tehát a serdülőknél dön­tő a fejjáték oktatása. Később is érhető el eredmény, de az alapokat fiatal korban kell meg­tanulni ! „A maiak inkább a lábukban bíznak" Mészöly Kálmánnal az Üllői úton Amikor felmerült az ötlet, miszerint ebben a fordulóban a fejjátékot kellene górcső alá ven­ni, s erről a témáról valakivel beszélgetni kéne, szinte önként adódott az interjúalany személye . Mészöly Kálmán, az elmúlt év­tized legjobb magyar „felhőlova­sa”. Ha valaki, akkor ő igazán il­letékes beszélni a fejjátékról, hi­szen többek között ez a képessé­ge tette neves játékossá. Megkérdeztük tőle, melyik ta­lálkozót nézné meg legszíveseb­ben, így válaszolt: „ Menjünk ki az Üllői útra. A Ferencváros—ZTE mérkőzés talán ebből a szempontból is ér­dekes lesz. Nos, Kálmán sokat bosszan­kodott, sokat dicsért, de összes­ségében egyáltalán nem volt elé­gedett. Egy-egy kapu elé beívelt vagy belőtt labda láttán szinte megemelkedett ültében, s önkén­telenül is fejelő mozdulatot tett, mint aki segíteni akar a védő­nek. Ha a pályán sikerült a fe­jes, mosolygott, ha nem , bosz­­szúsan csapta össze kezeit. A mérkőzés után sokáig be­szélgettünk a látottakról. — KI TETSZETT A LEG­JOBBAN? — Bálint és Mihalecz szinte „lefejelte” a mezőnyt. Mindket­tőjüknek kitűnő a fejjátéka, a legmelegebb helyzetekben is vi­gyáznak arra, hogy társukhoz fejeljék a labdát. Különbség közöttük az, hogy Mihalecz a tá­madó jellegű fejelésekből is ki­veszi a részét, sokszor szalad fel, beadásoknál szögleteknél egy­aránt fejc­sel próbálkozik. Bá­lint inkább védekező típusú fe­jelő, a saját kapuja előtt helyt­áll, de a legritkább esetben ve­szélyezteti fejjel az ellenfél ka­p­ját. — ÉS A TÖBBIEK? — Sajnos, láttam néhány egé­szen elkeserítő példát. Olyan já­tékos is akadt, aki egyetlen egy­szer sem ért fejjel a labdához a kilencven perc alatt. Régen ilyen elképzelhetetlen volt. No, per­sze, sok minden közrejátszik a maiak gyenge fej­játékában. Ők már kevésbé ismerik azt a játé­kot, amit mi annak idején haj­naltól sötétedésig játszottunk: a fejteniszt. Százszor, ezerszer is bele kellett fejelni a labdába egy-egy parti során. Szerepe van továbbá a gyávaságnak is. A láb biztosabb, erősebb, szíveseb­ben találkoznak tehát a játéko­sok ily módon a labdával. • KIBŐL LEHETNE OLYAN FEJJÁTÉKOS, MINT ANNAK IDEJÉN MÉSZÖLY KÁLMÁN VOLT? • Ha Bálint Laci még bát­rabb, aktívabb lenne, ha több­ször vállalkozna az ellenfél ka­puja előtt is fejelésekre, akkor belőle európai mércével mérve is jól fejelő játékos válhatna. Persze, ehhez elengedhetetlen a sok gyakorlás, a hétköznapi túl­órázás, a fejelőállvány állandó használata. A labdát fejjel ugyanúgy meg kell szokni, mint lábbal. Engem annak idején, amikor a Vasasba kerültem, szinte kinevettek a társaim, ami­kor olyan labdákat fejeltem el csukafejessel, amit belsővel egy­szerűbben el lehetett volna pasz­­szolni. Én nem hallgatóim sen­kire, tudtam — a fej is biztos! A maiak inkább a lábukban bíznak. Ez nem feltétlenül baj, de a játékuk szürkébb, szegé­nyebb lesz emiatt. NÉPSPORT . NB I D­ióhéjban Győrött a 26. percben, Glázer szögletrúgása után Lu­kács fején megcsúszott a labda, s Mile akadálytalanul lő­hetett a hálóba. A győri fiút ölelgették, Lukács pedig fogta a fejét bánatában. Hat perccel később Bartos beadása után Pozsgai, majd Varga fején csúszott meg a labda s most Weimper rúgta azt a hazai kapu jobb felső sarkába. Változott a szerep­­osztás: most Weimper csontja ropogtatták meg a társak, a Pozsgai, Varga-duó pedig két tenyere közé fogta a fe­jét. Később megint változott a kép. Gajdét kidobta a labdát, Virágh forgolódni kezdett vele. Szabó elvette tőle, s pár pillanat múlva a háló alján kotorászhatott a Honvéd kapusa. Három perccel később „egyenlítettek” a győriek, úgy értve, hogy hasonló hibát követtek el. Itt Somogyi mélá­zott a megszerzett labdával, tőle Pintér vette el, és be­adását Kozma értékesítette. A két csapat a védelmi hibák tekintetében is szinkron­ban volt. Székesfehérvárott a kezdést követően kiderült, hogy a játéktól függetlenül két fiú, a Videoton jobbhátvédje, Végh, s az MTK balszélsője, Becsei, „külön meccset” vív egymás­sal. A „műsor” azzal kezdődött, hogy Becsei néhány trükkel igyekezett megingatni a fiatal hátvéd önbizalmát, aki viszont nem érzékenyült el a mutatványoktól. Sőt! Alaposan felpap­­rikázódott, s egyre gyakoribb lett a „súrlódás” a két labda­rúgó között. Amikor feléjük szállt a labda, már megindult a helyezkedés, amikor pedig odaért, akkor az esetek döntő többségében sípolnia kellett a bírónak. Hol az egyik, hol a másik játékos vérnyomása emelkedett az átlagszint fölé. _ A viaskodást szemlátomást egyikük sem unta meg, ettől függetlenül a találkozó vége előtt be kellett fejezniük a ma­gáncsatát. Kovács Ferenc edző ugyanis lecserélte a hátvédet. Rendelkezés a labdarúgópályákon, hogy a mérkőzéseken készenlétben kell lennie egy tartaléklabdának is. Ez a fe­lezővonalnál, a pálya szélén pihen, s akkor kerül bevetésre, ha a másik labda hosszabb időre eltűnik a játéktérről. Nos, Szombathelyen volt dolga a­ tartalék „lasztinak”. A 25. perc­ben Fábián egy felszabadítás során akkorát rúgott az ,,igazi” labdába, hogy a derék játékszer kirepült a pályáról s az épülő lelátón kötött ki. Mivel az építkezést drótkerítéssel zár­ták le, a labdát nem lehetett csak úgy hipp-hopp előhozni, így Szilvási játékvezető bekérte a másik labdát. Az előbbi labda 25 perces pályafutása során nem csinált nagy karriert a kapuk előtt, ugyanis egyetlen egyszer sem küldték oda a csatárok. Az új viszont szemlátomást vonzódott arrafelé. Ugyanabban a percben ugyanis Gass majd elrepesztette vele a felső lécet. Harmincöt percig így ment a dolog, aztán a cserelabdát is elküldték. Újabb felszabadító rúgás, s a tartalék labda is búcsúzott. Jött vissza az eredeti — amelyet időközben elő­kerítettek — öt percre. .. Utána ismét eltűnt, de már végleg. Jött vissza a cserelabda, s most már véglegesen bebizonyí­totta, hogy csak vele lehet gólt elérni. A 71. percben Izsó fejelt a­­hálóba, de hogy ne csak a vendégek kedvében jár­jon. Király alakítása után a 89. percben Tamás kapujában kötött ki. Lehet, hogy ha nem cserélnek labdát, 0:0 lesz az eredmény? Az Üllői úton feltűnt. . . ...hogy Gáspár milyen ügyesen teszi-veszi a labdát. És az is, hogy a ballábával legfeljebb csak tévedésből rúg a pettyesbe. Pedig egy láb­a kevés láb. . ...hogy Géczi István még mindig kissé hevesen rea­gál arra, ha csapattársai ellen szabálytalankodnak. Bő­gőst Megyesi feje tájára talpalt, mire a kapus, mint­ha puskából lőtték volna ki, ott termett és gesztikulált. Igaz, ő a csapatkapitány, de Bana volt a bíró... Sorrendben negyedik hazai mérkőzését nyerte szombaton az SBTC. A négy mérkőzés gólaránya 6:0, amely bizonyíték arra, hogy a tarjániak közvetlen védelme egyre jobban „ősz­szerázódik”. Pedig nem rég játszik együtt ez a sor, de tagjai egyre megbízhatóbban rombolnak. Az egyik erősség itt s vő­rös hajú Kovács II, akinek megoldásait korábban egy egé­szen egyszerű mondattal aposztrofáltak Salgótarjánban, „amerre áll, arra rúgja a labdát”. Nos, eleinte valóban arra rúgta. Manapság viszont egyre ésszerűbben oldja meg feladatát. Megtanult fejelni, s főleg passzolni és mérkőzésről mérkőzésre jó teljesítménnyel ruk­kol ki. Újpesten két sportvezető beszélgetett. Gere Gyula, az egykori jeles játékvezető: „Ugye, ez a munka sem könnyebb a korábbinál?” Emsberger Gyula, a tegnapi kitűnő játékvezető: „Hát bizony, ez is nehéz kenyér. Itt is nagyon oda kell figyelni ... Aztán kesernyésen megjegyezte: — Nekünk elsősorban nem itt kell győznünk, hanem a Haladás ellen kellett volna — Tatabányán.” Igaza van. GRATULÁLUNK! A 25. fordulóban a következő játékosok jubiláltak: 275: Török (MTK-VM). 225: Bicskei (MTK-VM). 200: Horváth (SBTC), Lakinger (Vasas). 175: Arany (Tatabánya). 125: Juhász (II. Dózsa). 75: Váradi (DVTK). 25: Antoni (ZTE). Valamennyiüknek gratulálunk, s további eredményes, sikerekben gazdag sportpályafutást kívánunk!

Next