Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)
1975-05-07 / 106. szám
LABDARÚGÁS VÁRUNK! (Folytatás a 2. oldalról) —■ Milyen eredménnyel lenne elégedett? 4 Babonás vagyók, soha nem jósolok ... Most sem! Erőteljes támadójátékra számítok, olyan magyar rohamokra, mint amilyeneket a walesiek elleni találkozón láttam. Baróti Lajos jó taktikus, játékosai is jó képességűek. Biztos vagyok abban, hogy a Népstadion közönsége olyan labdarúgást lát majd, ami méltán dobogtatja meg a szíveket. Felkészülten várjuk a mérkőzést. Kedden este a Népstadionban edzést tartott a bolgár válogatott. ♦ XXXI. 106. ♦ 1975. május 7. Elszoktunk tőle... Labdarúgóinknak a montreali olimpiai 16-0s döntőben való részvétel jogáért selejtező mérkőzéseket kell vívniuk. Bulgária csapata ellen május 7-én Budapesten, egy hónappal később pedig bolgár földön lép pályára válogatottunk. Az olimpiai selejtezőktől az utóbbi évtizedben elszoktunk. Csapatunk Tokióban (1964), majd Mexikóvárosban (1968) aranyérmet nyert, tehát a védő jogán, selejtező nélkül vehetett részt a következő tornán. A sorozat Münchenben megszakadt, az automatikus részvétel joga elveszett ... Talán most nem érdektelen, ha felidézzük a múltat: labdarúgóink mikor és kik ellen vívtak olimpiai selejtezőt? PÁRIZS 1. 1924. május 26. Párizs, Lengyelország 5:0 (1:0). Az első alkalommal a sorsolás lengyel sportbarátaink csapatával állított szembe. A Biri — Fogl II, Mándi — Orth, Guttmann, Obitz — Braun, Eisenhoffer, Opata, Hirzer, Jeny összetételű 11 számára nem okozott gondot a még gyermekcipőben járó lengyel futball képviselőinek legyőzése. A gólokat Eisenhoffer, Hirzer (2) és Opata (2) szerezte. HELSINKI 2. 1952. július 15. Turku, Románia 2:1 (1:0). Az 1952-es olimpiai torna előtt Románia ellen szintén selejtezőt játszott csapatunk. A magyar—román összecsapásra Paavo Nurmi szülővárosában került sor. A nagy tét miattideges hangulatban lezajlott mérkőzésen Czibor, majd Kocsis góljával 2:0-ra vezettünk. Suru a 86. percben szépített. Rögtön ezután a játékvezető Kocsist kiállította, így az utolsó pillanatok nagyon izgalmasan alakultak. Ezután azonban válogatottunk meg sem állt a végső győzelemig és ezzel első olimpiai diadalát aratta. ROMA Helsinki aranyérmes csapatunk a melbourne-i olimpián nem vett részt, így a római torna előtt ismét selejtezőre kényszerült. A mieink Ausztria és Csehszlovákia olimpiai együttesével alkottak egy csoportot, amelyből a legjobb jutott ki az 1960-as olimpiára. A selejtezők sorrendben így következtek: 3. 1959. november 22. Népstadion. Ausztria 2:1 (1:1). A vártnál jóval nehezebb győzelem. Albert lőtte első gólunkat, végül a 2 pontot Várhidi büntetőből biztosította. 4. 1960. március 26. Graz. Ausztria 4:0 (1:0). Fiatal csapatunk nagyszerű játékkal, biztosan nyert Albert (2), Orosz és Sátori góljaival. 5. 1960. április 6. Brno. Csehszlovákia 2:1 (1:0). Ezzel a győzelemmel Magyarország már továbbjutott! A még nem egészen 19 éves Albert lőtte a két gólt. 6. 1960. április 24. Népstadion. Csehszlovákia 2:1 (0:1). A csupán „formalitást” jelentő mérkőzésen sokáig a vendégek vezettek, de végül Novák és Sátori góljával ezt a találkozót is sikeresen zárta a Faragó — Novák, Várhidi, Dalnoki — Vilezsál, Kovács F. — Sátori, Göröcs, Albert, Orosz, Rákosi öszszetételű együttes. TOKIÓ Az 1964-es torna előtt a magyar gárda a spanyol és a svéd csapattal került egy selejtező csoportba. Most is a legjobb jutott tovább. 7. 1983. május 4. Népstadion, Svédország 4:0 (0:0). A svéd védelem sokáig ellenállt, de azután Bene (2), Palotai és Povázsai góljai fölényes győzelmet eredményeztek. 8. 1963. október 27. Göteborg, Svédország 2:2 (2:2). Tartalékos csapatunk ellen a hazaiak percek alatt 2:0-ás vezetést szereztek. Szerencsére a fiúk a kritikus pillanatokban nem vesztették el a fejüket, és Dunai II, majd Laczkó (MTK) góljával még a szünet előtt egyenlítettek. Még egy érdekesség: az akkoriban NB I-es Debreceni VSC csapatából ketten — Gellér és Somodi — is játszottak Göteborgban. 9. 1964. április 29. Palma de Mallorca. Spanyolország 2:1 (1:0). A döntő fontosságú mérkőzésen a 19 és fél éves Bene tett ki magáért, az ő két gólja döntött a javunkra. 10. 1964. május 6. Népstadion. Spanyolország 3:0 (2:0). Bene most sem adta két gólnál alább, míg a harmadikat a győri Palotai szerezte. Ezeken a selejtezőkön többnyire a Gelei — Káposzta, Orbán, Ihász — Palotai, Szepesi — Nagy Gy. Komora, Bene, Dunai II, Katona tizenegy szerepelt. Azóta nem játszott csapatunk olimpiai selejtezőt. Néhány összefoglaló adat a 10 mérkőzésről. A mérleg: 10 9 1 — 287. összesen 54 játékos jutott szóhoz a tulajdonképpen négy labdarúgó-generációt foglalkoztató találkozókon. A legtöbbször szerepeltek: 5 alkalommal. Novák: 4: Albert, Dalnoki, Faragó, Gelei, Göröcs, Palotai, Rákosi, Várhidi; 3. Bene, Dunai II, Ihász, Káposzta, Komora. Kovács F., Nagy Gy., Orbán, Orosz, Povázsai, Sátori, Szepesi, Vitezsál. Két mérkőzésen 2, egy találkozón pedig 30 labdarúgó játszott. A 28 gól 15 játékos nevéhez fűződik. 6 gólos: Bene; 5. Albert; 2. Hirzer, Opata, Palotai, Sátori; 1. Czibor, Dunai II, Eisenhoffer, Kocsis S., Laczkó, Novák, Orosz, Povázsai, Várhidi. Tíz mérkőzés — veretlenül! Jó lenne ilyen eredményesen folytatni... Antal Zoltán Ú. Dózsa-Bp. Honvéd, Videoton-Vasas A labdarúgó Felszabadulási Kupában szerdán, május 14-én játsszák az elődöntőket. Kedden az MLSZ-ben kisorsolták a párosítást. A Videoton a Vasast fogadja, az Újpesti Dózsa pedig a Bp. Honvédot. Mindkét mérkőzést 17 órakor kezdik. A Felszabadulási Kupa döntője május 28-án lesz. Elutazott az kiválogatott Kedden délben Svájcba az UEFA-tornára utazott ez ifjúsági labdarúgó-válogatott. A mérkőzéssorozat május 9-én kezdődik, a döntőt május 19-én, pünkösd hétfőn játsszák Bernben. A küldöttség vezetője Tibor Tamás, technikai vezető Erdei Pál, a csapat edzője, Rákosi Gyula, orvosa dr. Arly Nándor, gyúrója Szakály László. Tizenhat játékos utazott, a névsor: Pajer, Kiss L, Hámori, Giron, Kiss Gy., Hegedűs, Szabó, Szűcs, Kiss L., Mayer, Bodonyi, Kelemen, Szijjártó, Becsei, Molnárfi, Gyimesi. Az első ellenfél pénteken 20.30 órakor Lengyelország eyüttese lesz Berlinzónában. NÉPSPORT 3 Most a Rákóczi a legesélyesebb A vasárnapi NB I-es forduló a döntetlen eredmények jegyében telt el: három 0:0 és egy 1:1. Ráadásul kilenc gólképtelen csapat... Mintha a tavaszi fáradtság a csapatokon is érződne. Pedig most jön a java. A bajnoki versenyfutásban és a kiesés elleni harcban továbbra is minden tisztázatlan. Két váratlan, idegenbeli győzelmével jelenleg — a SZEOL mellett — a Kaposvári Rákóczi együttesének esélyei a legnagyobbak, most őket emlegetik második feljutóként. Persze, a Volán komlói döntetlenje is azt sejteti, hogy a közlekedésiek komoly véghajrára számítanak. Esélyes a DVSC is! A hajdúsági csapat már az ötödik helyen áll. Igaz, most idegenbeli mérkőzései következnek, ráadásul leggólerősebb játékosuk, a középcsatár Bodonyi nélkül, aki az UEFA-tornán szerepel. Egyszóval: a véghajrá előtt egyre izgalmasabb, érdekesebb a bajnokság! Szerdán újabb forduló következik. Mozaik az alsóháziból A kaposváriak győzelmét Budafokon az is elősegítette, hogy Fatér nagyon mérsékelten védett. Vajon miért? Erről így beszélt: — Kapusszempontból a lehető legkellemetlenebb mérkőzés volt. Végig mi támadtunk, én az eseményeknek csak közeli szemlélője voltam. A vendégek háromszor jöttek a kapunk közelébe, s három gólt lőttek. Az elsőnél Túrai gyenge lövését már a kezemben éreztem. Félszemmel azt néztem, kit indíthatok. Erre a labda egy buckán regpattant és a hónom alatt a hálóba csúszott. Azt hittem, menten elsüllyedek szégyenemben. A másodiknál azt hittem, hogy Dusehák magasan lő, és feldobtam magam a levegőbe. Erre mi történt? Laposan, alattam gurított a hálóba. A harmadikat nem védhettem. A 29. FORDULÓ VÁLOGATOTTJA Fekete (SZMTE) — Sóvágó (DVSC), Kovácshegyi (Olajbányász), Madai (Ózd), Kovács (SZMTE) — Vízkeleti (Oroszlány), Vass (SZEOL), Mészár (SZEOL) — Túras (K. Rákóczi), Bodonyi (DVSC), Bartosik (Volán). A GÓLLÖVŐLISTA ÁLLÁSA NB II 21 gólos: Pávlicz (Nagykanizsa). 15: Vass (SZEOL). 14: Németh M. (Bp. Spartacus), Losonczy (FOSPED). 13: Bodonyi (DVSC), Molnár (Volán SC), Kováts (Kaposvár). 12: Antal (SZEOL). 11: Kolesánszky (Komló). 10: Buti (MÁV DAC), Kántor (Dunaújváros). 9: Duschák (Kaposvár), Garics (Szolnok). NB III 22 gólos: Kiss (MVSC), 21: Szabó (KSC), 20: Tóth (SZVSE), 19: Maczkó (Tuzsér), Kiss (Leninváros), 18: Pozsár II (Nagybátony), Molnár (Szolnoki MÁV), Bohács (KTE), 17: Péntek (KOMÉP), Kerekes (DMTE), Kerekes (KELTEX), 16: Stemler (Mázasz.), Bábel (SKSE), Kádár (Gyula), 15: Ármai (Dunaújv. Ép.), Varga II (BKV Előre), Rostás (Vasas Izzó), Zahorán (BATSK). Amilyen kis termetű futballista Túrás László, a K. Rákóczi csatára, annál nagyobb sikert aratott Budafokon. A pálya minden részén feltűnt, szerelt, szervezett, irányított, s két gólt is rúgott. Amikor a 78. percben sérülés miatt lecserélését kérte, zúgott a vastaps a lelátón. Pedig a mérkőzést idegenben játszották ...■ A KTE—Mezőfi SE NB III-as mérkőzésen Petrovai játékvezetőnek az órával gyűlt meg a baja. A 38. percben váratlanul sípolt, s véget vetett a félidőnek. A nézők és a játékosok értetlenül néztek egymásra, nem tudták, mi történt. Szerencsére a partjelző tudta. Szólt Petrovainak, s folytatódott a játék. A partjelző órája ugyanis jól járt... Egy kutyasztori — a Budafoki útról. A KELTEX—Szarvas találkozón a kelenföldi sporttelep farkaskutyája — úgy, szint mindig — most is az egyik kapu mögött tartott szolgálatot. Hatalmas csaholással fogadta a kapura tartó lövéseket, de ha valamelyik csatár labdája célt tévesztett, akkor azonnal birtokba vette a pettyest, és semmi hajlandóságot nem mutatott annak visszaszolgáltatására. Pocsai kapus és a többi szarvasi játékos könyörgő tekintete sem hatotta meg, csak marta tovább a petytyest. Végül Túri, a KELTEX játékosa minden különösebb nehézség nélkül elvette tőle. Neki könnyű. Ő a kutya gazdája ... Egy edző sohasem tudhatja, mikor csinál jót vagy rosszat. Jó példa erre az az eset, ami Preiner Kálmánnal, a Volán edzőjével történt Komlón. A vendégek 2:1-re vezettek, a találkozóból már nem volt sok idő hátra. A vezető gól megszerzését követő Apgreben Preiner taktikai cserét alkalmazott: Hajdú helyett a rutinos, sok csatát megjárt Rattmannt küldte a pályára. Elképzelése nyilvánvaló volt, a védelmet próbálta erősíteni. És mi történt? Egy komlói támadás végén a 16-os sarkánál tanyázó Rattmann elé került a labda, aki ahelyett, hogy előrerúgta volna, kapusához akart gurítani. A labda azonban nem jutott el a címzetthez, s ennek elsősorban Cs. Kovács, a fürge lábú hazai szélső volt az oka. Felfigyelt ugyanis a hátvéd mozdulatára, ő is mozdult, elcsípte a labdát, és a hálóba gurította. Az egyik pont Komlón maradt. Ha Preiner nem cserél, talán mindkettőt a Volán vitte volna haza... Budavári, a Spartacus balszélsője alacsony termetéhez képest hallatlan szigorral játszott Szentendrén. A szintén kemény Palicskóval olyan adok-kapok csatát vívott, hogy csak úgy szikrázott körülöttük a levegő. A játékvezetői intelem a pálya széléig hangzott: — Sporttársak, utoljára figyelmeztetem magokat... Ezt megismételte háromszor. Mindketten maradtak. És ez a tény elég volt Budavárinak ahhoz, hogy a hálóba lőjön... " A Szekszárdi Dózsa játékosai azzal a nem titkolt szándékkal léptek pályára Debrecenben, hogy lehetőleg minél kevesebb kapott góllal ússzák meg a kilencven percet a csúcsformába lendült DVSC ellen. Ősrégi módszert, a lestaktikát választották ennek véghezvitelére. És a mérkőzés elején azonnal saját csapdájukba estek... A hatodik percben Lipőkhöz, a DVSC balhátvédjéhez került a labda. Ő észrevette, hogy a szekszárdi védők ismét lesre állították csatártársait, ezért egyéni vállalkozásba kezdett. Ez abból állt, hogy a labdával a védők közül kiugrott, és mintha mi sem lenne egyszerűbb, a hálóba gurított. Ismét igazolódott tehát: a lestaktika jó taktika, de alkalmazni tudni kell... Alapos eltérések Hegedűs, a K. Rákóczi kapusa, csapatának egyik legjobbja volt Budafokon. Képünkön Sárközi elől üti el a labdát (Lovas A. felv.) A csapatok őszi és tavaszi szereplése alaposan eltér egymástól. A Debrecen, az őszi 18. helyezett most toronymagasan első, míg a Szeged a 8. helyen, található ... Táblázatunkat csak a tavaszi eredmények alapján, állítottuk össze, zárójelben az őszi helyezés olvasható. 1. DVSC (18.) 10 8 2 - 19- 4 12 2. Dorog (9.) 10 6 2 2 12- 8 14 3. SZMTE (15.) 10 5 3 2 14-10 13 4. Volán (6.) 10 5 3 2 13-10 13 5. Kaposvár (2.) 10 6 2 4 18-11 12 6. Komló (5.) 10 2 8 - 11- 8 12 7. Dunaújv. (17.) 10 4 4 2 9- 7 12 8. Szeged (1.) 10 5 1 4 17-11 11 9. Oroszt. (14.) 10 3 5 2 8-10 11 10. Szeksz. (11.) 10 3 4 3 11-12 10 11. Eger (20.) 10 4 2 4 13-17 10 12. Sárpal. (13.) 10 1 3 4 12- 9 9 13. MÁV D. (3.) 10 3 3 4 15-18 9 14. Kanizsa (12.) 10 3 3 4 8-11 9 15. Ganz (18.) 10 3 1 6 9-13 7 16. FÖSPÉD (16.) 10 1 5 4 6-10 7 17. Ózd (19.) 10 3 1 6 13-18 7 18. Budafok (8.) 10 1 4 5 9-15 6 19. Bp. Sp. (4.) 10 1 3 6 12-17 5 20. KEF SE (7.) 10 1 3 6 5-15 5 Ősszel átlagban 2.5 gól jutott egy-egy mérkőzésre, tavasszal csak 2.3. VÁCI UTCA 62. Hogy a jó még jobb legyen A labdarúgásban történt változások, nagyfokú átszervezések a Budapesti Labdarúgó Szövetséghez tartozó csapatokat sem hagyták érintetlenül. Sőt... Talán éppen ennek a szövetségnek a területén volt a leggyobb mérvű változás. A bajnokság teljes arculata megváltozott. Olyan együttes is akadt, amelyik az NB III-ból a Budapest II. osztályba esett vissza ... Az átszervezés óta már hosszú hónapok teltek el, sok a tapasztalat. Ezeknek a megbeszélésére ültünk le Góliás Róberttal, a BLSZ főtitkárával. " Arrakor az átszervezés szóba került, a főtitkár már akkor megemlítette, hogy ez bizony néhány csapat lemorzsolódását, megszűnését fogja jelenteni. — Bekövetkezett a várt létszámcsökkenés? " Utólag bevallhatom, hogy én sokkal sötétebben láttam a helyzetét, mint ahogyan jelenleg áll. A 156 budapesti felnőttcsapat közül hat, a 86 tartalékegyüttes közül nyolc, a 132 ifjúsági csapatból tizennégy, a 143 serdülőgárdából pedig 10 csapat lépett vissza vagy szűnt meg. A lemorzsolódottak száma tehát összesen 38. De azonnal hozzáteszem, hogy a 38 csapat hivatalosan bejelentve szűnt meg. Sajnos, tudomásunk van több olyan együttesről is, amely „nem létezik” már, de ezt még nem jelezték, s így természetesen a megszűnés a statisztikában sem szerepel. — Milyen okokra hivatkoznak a megszűnő, visszalépő együttesek? — Általában két okot említenek. Az első az anyagiak hiánya, a másik a játékoshiány. Mindkettő valós ok, de a játékoshiányról például egyesegyedül ők tehetnek. Mi még azt a kedvezményt is megadtuk, hogy a mérkőzéseken három cserejátékost szerepeltethettek az együttesek, s így még több gyereknek adhattak volna lehetőséget. De ők csak igazoltak, igazoltak nyakra-főre, aztán nem tették be a csapatba, vagy egyáltalán ki sem próbálták az újoncokat, akiknek elment a kedvük, s távoztak. Sajnos, az egyesületek reakciója erre az, hogy megszüntetik a serdülő vagy ifjúsági csapatot, s ezzel tovább sorvasztják az alapokat__ — Jó példa a Taurus esete ... — Igen, nagyon jellemző. A Taurusnál néhány évvel ezelőtt nagyszerű dologgal próbálkoztak. Megszüntették a vergődő, vegetáló első csapatukat, s átálltak az utánpótlás-nevelésre. Csak ifjúsági és serdülő együtteseket indítottak a bajnokságban, majd most minden átmenet és ok nélkül megszüntették a labdarúgó-szakosztályt. Több száz gyerek került egyik napról a másikra az „utcára”, úgy látszott, számukra megszűnt ez a sportág ... Szerencsére a sashalmi EMG „lecsapott” a szabadon maradt gyerekekre, s két teljes csapatot átvett, leigazolt. Más kérdés, hogy a gyerekeknek most Zuglóból Sashalomra kell járniuk edzésre, mérkőzésre ... " Általános vélemény szerint a bajnokság átszervezése a BLSZ I. osztálynak sokat használt. Talán ez a 18-as létszámú csoport profitált belőle a legtöbbet — szakmai szempontból. A küzdelem késhegyre menően kiélezett, a mérkőzéseket rendszeresen látogató szakemberek szerint megüti az NB III-as bajnokság színvonalát. — Mi ennek a fejlődésnek az oka? 4 A BLSZ I-ben manapság egyetlen csapat sem érezheti biztonságban magát. Az utolsó négy biztos kieső, a bajnok feljut, míg a többiek sorsa attól függ, hogy az NB III négy csoportjából hány budapesti együttes mond búcsút nyáron a harmadik osztálynak, őket ugyanis kötelező jelleggel a BLSZ I-be kell beosztani, s így logikus következményként ugyanannyi csapat kerül a BLSZ I-ből egy osztállyal lejjebb. Nem csoda tehát, ha a csapatok foggal-körömmel harcolnak minden pontért, állandóan az NB III tabelláját lesik, s számítgatják, hogyan kerülhetik el a kiesést. Mindez közrejátszik a színvonal emelkedésében, s a nézőszám állandó növekedésében. — Mi a helyzet a fegyelemmel? 4 örvendetes jelenség, hogy ezen a tavaszon jóval kevesebb volt a fegyelmi bizottság munkája, mint bármikor! Nagyot csökkent a kiállított játékosok száma. Néhány elrettentő fegyelmi büntetés nyugtatólag hatott a csapatokra. Ha valaki mégis a bizottság elé kerül, az rendre példás büntetést kap. A kevesebb kiállításban közrejátszik, persze, a játékvezetés színvonalának emelkedése is. Várható volt ez a javulás, hiszen a kevesebb létszám kevesebb játékvezetőt igényel, így a legjobb formában levő bírókat küldhetjük a mérkőzésekre. 150-es keretünk, ami persze, még mindig közel sem optimális szám, hiszen 210—220 játékvezetőt minden hét végén küldenünk kell. Ugyanebből a keretből kell kielégítenünk a hétközi edzőmérkőzéseket és az egyéb rendezvényeket is. Nem ritka tehát manapság sem a kettős, sőt néha hármas, négyes küldés. — A szövetség mit tesz azért, hogy ősztől még érdekesebb, izgalmasabb bajnokság kezdődjék? Gyökeres változtatásokra nincsen szükség! Volt egy jónak látszó ötletünk, miszerint a BLSZ I. osztályban adminisztratív úton szerettük volna elérni a fiatalítást. Mégpedig úgy, hogy a csapatoknak bizonyos számú fiatal játékost minden héten, kötelező jelleggel, szerepeltetniük kellett , volna. Az elnökség egyelőre nem fogadta el ezt a javaslatot, de ha a helyzet megérik rá, feltétlenül bevezetjük. Talán így lesz a jóból még jobb? Lakat T. Károly