Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)

1975-05-07 / 106. szám

XXXI. 106. ♦ 1975. május 7. III. Budapesti Nemzetközi Sportfilmfesztivál Közönségsiker már a nyitányon Az élmény hatásával közelebb hozni a közönséget a sporthoz, a testedzéshez, a mozgáshoz — ezt a nemes célt tűzte ki a 111. Budapesti Nemzetközi Sportfilm­fesztivál, amelyet hétfő este ün­nepélyes külsőségek között nyi­tottak meg a Vörös Csillag Film­színházban. Dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH és a MOB elnöke, a fesztivál fővédnöke, dr. Csanádi Árpád, az OTSH el­nökhelyettese, Angel Szolakov, a Bolgár Olimpiai Bizottság el­nökhelyettese, valamint tizen­négy ország filmszakemberei és zsúfolt nézőtér előtt mutatták be az első nap programján szerep­lő filmalkotásokat. Az első estén s az azóta be­mutatott filmek alapján biztosra vehető, hogy a legnehezebb, leg­hálátlanabb feladata a zsűrinek lesz, amelynek dr. Soproni Já­nos az elnöke, s olyan ismert szakemberek, neves sportolók a tagjai, mint Anna Zsodoreva, a szovjet sportfilmbizottság titká­ra, Karaie Tennert, az NDK- beli sportfilmbizottság titkára, dr. Brúnó Beneck, a Cortina d’Ampezzo-i fesztivál zsürielnö­­ke, Charles Ford, a CIDALC francia bizottságának elnöke, Il­lés György Kossuth-díjas opera­tőr, Schmitt Pál olimpiai és vi­lágbajnok párbajtőrvívó. Sietve hadd tegyük hozzá: azért lesz nehéz és hálátlan fel­adat a döntés, mert 21 ország 92 filmje között öt kontinens vá­logatott művei szerepelnek, amelyek közül több is azonos témát dolgozott fel, vagy műfa­jában, megoldásmódjában ha­sonlít. Mindenesetre a közönség messzemenő elismeréssel fogad­ta a nyitányt, s ezt legjobban a Híradó Moziban mérhettük le, ahol szinte egész nap sort áll­tak az emberek a jegyekért. Kedden egyébként újabb ran­gos vendég érkezett a fesztivál­ra: Marcel de la Sablonnier, a Kanadai Olimpiai Bizottság saj­tóügyekkel megbízott elnökhe­lyettese. A nemzetközi sportfilmfeszti­­válok létrejöttében kiemelkedő szerepet vállalt egy ma már 86 esztendős férfi, a francia Níco­­las Pillat, a CIDALC (az UNES­CO mellett működő rövidfilm­­bizottság) elnöke. Több mint negyven esztendeje ő indította útnak a sportfilmfesztiválok gondolatát, s azóta is lelkes szó­vivője a sportfilmezésnek, s ezen túl a sport népszerűsítésé­nek. . Mosolygós, ma is teljes szelle­mi frisseségnek örvendő férfi. A rendelkezésre álló idő kevésnek bizonyult a téma teljes kibontá­sára, de ő a jelek szerint a té­mát többre becsülte, mint va­csoráját, amelyet a beszélgetés miatt elhalasztott. — Mindenekelőtt a CIDALC feladatáról szeretnénk hallani. — A CIDALC 1930-ban jött létre. Ez volt a világ első nem­zetközi szervezete a film terü­letén. Megalakulásakor több lényeges szempontot vettünk fi­gyelembe: a szervezet álljon kí­vül minden politikai, egyházi és kereskedelmi érdekkörön. Emel­lett a mozgókép minden formá­jának népszerűsítését, terjeszté­sét tűztük ki célul. „Ahhoz, hogy megismerjük magunkat, látni kell magunkat” — ez volt szervezetünk vezéreszméje. — Milyen helyet kapott a sport akkor és milyen helyet foglal el ma a szervezet prog­ramjában? — A CIDALC mindenekelőtt kulturális és művészi témákkal foglalkozik. A sport mindkét fogalomba beletartozik. Ugyan­olyan helyet foglal el, mint az emberi kultúra bármely ága, s ugyanakkor művészetnek is tart­ják, nagyszerű harcnak, a leg­nagyszerűbbnek, amely két, egy­mást tisztelő és becsülő nép kö­zött folyhat. — Hány ország csatlakozott vezéreszméikhez, s képviselteti magát a CIDALC rendezvé­nyein? — Jelenleg 144 ország küld filmeket hozzánk, s képviselői rendszeresen ott vannak számos fesztiválunkon, egyéb rendezvé­nyünkön. — A sportfilmek hallatlan népszerűségéről többek között a budapesti sportfilmfesztivál is meggyőzte a látogatókat. Vál­tozatlanul felmerül azonban egy probléma. A filmek szinkroni­zálása, szöveggel való ellátása, éppen nagy számuk miatt, meg­oldhatatlan. Ez különösen a szakmai, oktató jellegű alkotá­sok megértését megnehezíti — nemcsak a közönség, hanem a zsűri számára is. — Valóban felmerül ez a probléma, de érzésem szerint nem olyan komoly, mint sokan hiszik. A sport önmagában, sza­vak nélkül is megállja a helyét, amolyan univerzális nyelvnek számít. S ahol a mozgás kevés­nek bizonyul, ott beszél a zene, beszél a montázs__Ha nem is mindent, de a lényeget értenie kell annak, aki a sportot sze­reti. — Túl a szervezet célkitűzésén — amely tulajdonképpen kicsit össze is nőtt az ön személyé­vel — mi az ön legfőbb óhaja a sportfilmek népszerűsítésével? — Az, hogy rajta keresztül közelebb hozzuk egymáshoz a legkülönbözőbb népeket. Hogy a zene, a festészet, a szobrászat és egyéb művészeti ágak mel­lett — nem pedig mögött — építőköve legyen az emberek teljes szabadságának, boldo­gabb, jobb életének. A siker sok arcot ölthet. Néha egy mozdulat, egy tárgy, egy hangsúly, zenei betét váltja ki. Az első sikert egy evezős pre­mier plánban bemutatott tertve­re váltotta ki. Az ártatlan szívű néző felszabadult vidámsággal nézte az Életöröm Quebecben c. színes kanadai filmet, amely egy sportos életforma szépségeit, iz­galmait villantotta fel. Tréfás sportünnepségek St. Jeanban, erős emberek Hullban, regatta­verseny Valleyfieldben, közben vízisízők és ejtőernyős sziluet­tek, „csurgás” csónakon és — visszatérően — a vízi vetélkedő képei. Csupa szín, csupa megkapó pillanat, aztán — egy evezőnyél­től feltört tenyér. Húsz-harminc, víztől fehérre ázott, szétnyíló rózsájú bőrkeményedés és víz­­hólyag — íme, az ember. De az arc mosolyog: igen, az ember. Aki a sportolás öröméért legyőzi a szenvedést, legyőzi még önmagát is. De néha egészen csöpp apró­ság is elég a győzelemhez. Mond­juk, egy labda. Amely lehet pi­ros, kék, zöld, pöttyös, de arra csábít, hogy fogják, vigyék, rúg­ják, üssék, dobálják — ösztönöz a testmozgásra, elindít egy fo­lyamatot, amelynek a vége nem ritkán a szenvedélyes sportsze­retet. Csőke József rendező ép­pen a két évvel ezelőtti buda­pesti fesztivál negyedik napján fogott hozzá a Labda ... Lab­da .../ c. 9 perces lírai alkotás forgatásához. Arra volt kiváncsi, mit kezd az ember csecsemőkor­tól az öregkorig a labdával. A válasz leírhatatlan. Látni kell! Kerek labdával, lábak labdával, fejek labdával, gólok labdával, labdák labdával... Nem, ebből elég. Kifejezőbb: vastaps labdá­val, azaz labdákért. A lovak is gyakran megihletik az alkotókat. Az ausztrálok egy kiscsikót követtek kamerával születésétől versenyző koráig, az Indulj és győzz c. NSZK-beli színes filmben az angol telivé­rek életét villantották fel. Meg­kapó eredetiséggel! Kedden láttuk a Görön­gyös utakon c. spanyol filmet, amely a kerékpáros crossozás valóságos hőskölteményét adta. Sár, gépcsere, verejtékes roha­nás, dombra fel, völgybe le — úttalan utakon, de — nézők ez­rei előtt, íme, ez is siker. Aid­ad —kap is. Ha mást nem, a sportolás örömét, a szurkolók elismerését. S aki többet vállal — melyik igazi sportoló nem vállal —, s a többhöz több tehetsége is van, az eljuthat akár az olimpiára. Az olimpiai pedig mindig a leg­vonzóbb marad — mint ezt a Légy vendégünk, olimpia c. szovjet film készítőinek szándé­ka, az 1980-as ötkarikás játékok előkészületeinek meglepően ko­rai elkezdése is mutatta. (Bocsák—Z. Vincze) Csal a látszat: nem valamiféle platón tekint szét, hanem száz­méteres mélységekbe pillant vissza az alpinista, miután már meg­közelítette a csúcsot. (Részlet a Híradó Moziban kedden vetített, Sziklamászás című, 22 perces, színes filmből) ­ CSELGÁNCS Reményeink forrását általá­ban egy-egy jellemző, erős tu­lajdonságunk, helyesebben eré­nyünk táplálja. Abban bízunk, amikor célunkat megfogalmaz­zuk, amikor elindulunk vágya­ink valóra váltására. Cselgáncsozóink EB előtt áll­nak. Szabó Ferenc: Szilajság Koromfekete a szeme, az üstöke, a bajusza, mintha a benne lobogó tűz kormozta vol­na össze az egész embert. Ez a benne rejlő és szilajságában, harci kedvében megnyilatkozó láng emészti fel ellenfeleinek az energiáját, ez eredményezte, hogy az Újpesti Dózsa pehely­súlyú cselgáncsozóját már évek óta a súlycsoport egyik leg­jobbjának tartják Európában, holott mindössze egy Európa­­bajnoki bronzéremmel büszkél­kedhet. — Egy évet átigazolás miatt kihagytam — mondja. — Alig várom már, hogy ismét nagy versenyen próbáljam ki az erő­met. Az öreg kontinensen nincs olyan klasszis versenyző, akit Szabó Ferenc már ne győzött volna le... Tuncsik József: Szívósság Elnyűhetetlen a szőnyegen ez a szőke fiatalember. Már több országos bajnoki címet szerzett a Bp. Honvédnak a pehelysúly­ban. Vetélkedése Szabó Ferenc­cel mindkettőjük fejlődését szol­gálta. Eddig a jelentős nemzetközi versenyeken balszerencse kísér­te a szerepléseit, gátlások ver­ték béklyóba. A legutóbbi, ha­gyományos bécsi nemzetközi tornán azonban megszakadt ez a keserű sorozat, szívóssága, akarata nagyszerű sikert gyü­mölcsözött, az első helyen vég­zett. — Tavaly, a londoni Európa­­bajnokságon mutatkoztam be világversenyen — meséli. — Nagyon igyekeztem, aztán csúfos kudarc lett a vége. Még egyszer ez, remélem, nem ismét­lődhet meg. Rendkívüli fizikai adottságai jó néhány klasszis versenyző perceit megkeserítették már ... Molnár Károly: Magasfeszültség A Bp. Honvéd könnyűsúlyú sportolója a magyar cselgáncso­zás új hullámának legjobb kép­viselője. Szinte hihetetlen becs­vágy fűti ezt a fiatalembert, jellemző, hogy a legerősebb súlycsoportban, a nagyon sok, közel egyforma képességű csel­­gáncsozót felvonultató könnyű­súlyban biztosan szerezte meg a válogatottságot. Gyors, ener­gikus, bátor, támadó szellemű versenyző. Mérkőzései élmény­számba mennek, sistereg, vib­rál ilyenkor a levegő a tatami körül.­­ A londoni Európa-bajnok­­ságon fájdalmas bordasérülést szenvedtem — emlékezik. — Keserves hónapokat éltem át ezután. Nem, nem a fájdalom miatt, hanem mert jó ideig tét­lenségre voltam kárhoztatva. De ha fogcsikorgatva is, kibírtam, hogy csak akkor kezdtem el az edzéseket, amikor már teljesen egészséges voltam. Lyonban bi­zonyítani akarok, ne higgyék, hogy a bordeaux-i Európa-baj­­nokságon szerzett ezüstérmem és az ostendei junior EB-n elért harmadik helyezésem a véletlen műve volt. A junior Európa-bajnokságot egy Günther Krüger nevű NDK- beli cselgáncsozó nyerte Molnár előtt 1973-ban. Tavaly, a londoni EB-n ugyancsak első lett a fel­nőttei k­özött. A szakemberek szerint nagyon hasonlít a stílusuk, fizikai fel­építésük. Jó lenne, ha Molnár az eredményekben is hasonlí­tana Krügerhez... Szabó Mihály: Szorgalom Az Európa-bajnokságra utazó cselgáncsválogatott legidősebb tagja a Bp. Spartacus közép­súlyú sportolója. Harminchárom esztendős. Állhatatossága, szor­galma révén jutott a legjob­bak közé. Néhány évvel ezelőtt, amikor elszánta magát, hogy súlycsoportot változtat és a könnyűsúly helyett a közép­súlyban folytatja pályafutását, többen megpróbálták lebeszélni, mondván, alkatilag nem megfe­lelő a középsúlyra, nem tud kellően megerősödni. Ma a kecskeméti Kiss Endre mellett ő a legerősebb a súly­csoport magyar táborában. — A középsúlyban nagyon jó az európai mezőny — mondja. — Reálisan nem sok esélyem lehet ellenük, persze, ez nem jelenti azt, hogy eleve felad­tam a reményt. Egy jó pillanat, egy villanásnyi mozdulat elég a mi sportágunkban a győze­lemhez. Ő pedig hosszú éveket ál­dozott ezért a pillanatért. Iga­zán jussa van hozzá... Ipacs László: Virtuozitás Az eszményi cselgáncsiskola megtestesítője. Nincsenek feles­leges mozdulatai, minden ideg­szálával akciói, dobásai előké­szítésére összpontosít. Nyugodt, hidegvérű típus, még az sem zökkenti ki megszokott küzdő­­modorából, ha vesztésre áll. Nem kapkod, tökéletesen ki­vitelezett dobásra törekszik és rendszerint siker koronázza igyekezetét. Az Újpesti Dózsa félnehézsúlyú versenyzője, 1972- ben a középsúlyban bronzérmet nyert az EB-n. Talán a legis­mertebb magyar cselgáncsozó külföldön, technikai tudását nagyra becsülik. — Sokan bíráltak, amikor felmentem a félnehézsúlyba — sóhajt fel. — Néha, úgy tűnik, nekik volt igazuk, a szükséges­nél jóval kevesebb a súlyom. De a középsúlyra már nem tud­tam fogyasztani. Tavaly Bécsben az elő-világbajnokságon egy-két mérkőzésen már nem éreztem magam csenevésznek. Az a fon­tos, hogy gyors és pontos le­gyek. Varga Imre: Energiabőség Hosszú évekig senki sem von­ta kétségbe, hogy Varga Imre, a Bp. Spartacus nehézsúlyú csel­­gáncsozója a súlycsoport leg­erősebbjei közé tartozik Európá­ban. Jórészt ennek tulajdonítot­ták, hogy a göteborgi EB-n az ötödik, a londoni EB-n pedig a harmadik helyen végzett. „El­­apadhatatlanok az energiái” — mondogatták róla. Nos, azóta nemcsak gyarapodtak az ener­giái, hanem minőségileg is át­alakultak. Az eddig pusztán az erejére hagyatkozó Varga Imre egyre többször ér el ippont belső combdobásból, horogdo­básból. — Azt hiszem, a japán túra vagyon sokat használt nekem — szolgál a magyarázattal. — Kicsit felgyorsultam és ami ta­lán még ennél is lényegesebb, megéreztem a technika ízét. Ma már nem görcsösen akarok vég­rehajtani egy-egy dobást, ha­nem könnyedén. Nincs ellenállhatatlanabb egy könnyed, száztizenhárom kilós kolosszusnál...★ Lényegében ez hát reménye­­ik forrása, erre épül a mi bi­zakodásunk is. Hisszük, hogy ez a forrás nem válik búvópa­takká ... Bocs Ferenc R­eménygaléria A szerdai műsor Vörös Csillag Filmszínház 20 óra: öttusázók (szovjet), Az egész­ség kovácsa (szudáni), Ég és föld között (magyar), Meghívás a spartakiádra (csehszlovák), Rod­­nyina-sztori (szovjet), Glissando (svájci), íjászat (szovjet), Híradó Mozi, 9-től 19.30-ig folytatólago­san: Flandriában kék az ég (bel­ga), Zöld erdőben (magyar), Di­­biasi (olasz). NÉPSPORT 5 Ülést tart a Magyar Diáksport Tanács Az MSZMP ifjúságpolitikai állásfoglalása, az ifjúsági törvény megjelenése óta mind több és több intézkedés született a fiatalság, különö­sen a diákság testedzésére. Felemelték a testnevelési órák számát, új szervezeti kereteket teremtettek, s át­szervezték a középfokú tan­intézetek bajnoki rendszerét is. Hiányzott azonban az a testület, amelyik átfogja, ko­ordinálja az alsó-, a közép­és a felsőfokú oktatási-neve­lési intézményekben folyó sporttevékenységet. Ezzel magyarázható, hogy az Ok­tatási Minisztérium — egyet­értésben az érintett szervek­kel — megalakította a Ma­gyar Diáksport Tanácsot. A harmincöt tagú testület — valamint a hat munkabi­zottság — feladata a tanórán kívüli sporttevékenység ha­tékonyságának elősegítése. A Magyar Diáksport Ta­nács május 7-én tartja első ülését, ahol megtárgyalják a szervezeti és működési sza­bályzatot, valamint az 1975. évi munkatervet és üléster­vet is. Kamera és mikrofon KETTESBEN Hétfőn délután Széchy Ta­mással beszélgetett a rádió nagy nyilvánossága előtt Szi­lágyi János. Klasszis úszókat nevelő edzővel, olyan szak­emberrel, amilyen nem sok szaladgál az országban. Mégis, amit elsőként leszö­geznénk a Kettesben című műsorról, az a következő: a rádióhallgató, aki bizonyára nem túlzottan járatos a ma úszóedzőjének boszorkány­­konyhájában, örömmel ta­pasztalhatta, hogy Szilágyi egy nevelőt választott beszélgetőpartnerének. — Mert — és ez a beszél­getés során többször bebizo­nyosodott — az edző szó kö­rülhatárolható értelme az utóbbi években száznyolcvan fokos fordulatot vett. Amíg például egy úszóedzőről a múltban joggal lehetett azt gondolni, hogy le - fel sétál a parton, közben egy-egy odavetett utasításával irá­nyítja tanítványait, addig manapság ez elképzelhetet­len. Széchy és a többi, ha­sonló képességű szakember — egy személyben irányítója tanítványai sport- és magán­­életének.lísta f m *St'M Küszködés az első lépcső­foktól, meditációk a követen­dő módszerről még a legma­gasabb szinten is, barátnak, s ha kell, apának lenni... Mind-mind edzői, emberi fel­adat. Széchy szerencsés em­ber. Azt csinálhatja, amit szeret. Tiltakozott a fanati­kus szó használata ellen. Ő, mint mondta, másképp nem tudja csinálni, amit csinál, az ő megszállottsága a hiva­tástudat, a hivatás szeretete. Szilágyi János elévülhetet­len érdemeket szerzett ab­ban, hogy Széchy személyén keresztül a rádióhallgatók megtudják: mit jelent ma az a szó, hogy edző? Az inter­júalany — ha szűk körben is, de — közismert zárkózottsá­gáról. A riporter a tőle meg­szokott stílusban bírta szóra az úszóedzőt, olyanokat kér­dezett, hogy — utólag­ többen bevallották —, az úszáshoz konyítóknak néha a lélegze­tük is elakadt... De egymásra találtak: Szi­lágyi őszintén érdeklődött (mintha hallgatóként közbe­közbeszólna) és Széchy őszin­tén válaszolt (mintha nem is egy riporter faggatná, a mik­rofon nagy nyilvánosságot sejtető közelségében). Ennek­-­köszönhető, hogy a Széchy—Szilágyi párbeszéd a Kettesben sorozat legjobbjai közé emelkedett... (serényi) 24 oldal atlétika A Képes Sport legújabb, 48 olda­las számát különösen az atlétika kedvelőinek figyelmé­be ajánljuk. A lap ugyanis 24 teljes oldalon keresztül az atlétikával, a sportok király­nőjével foglalkozik. Olvashat­nak az érdeklődők a magyar közép- és hosszútávfutás fon­tos kérdéseiről, a követel­ményrendszerről, a nyári atlé­tikai versenyidény legfonto­sabb eseményeiről. Többek között. Azért többek között, mert több mint egy tucatnyi cikk foglalkozik a Képes Sport leg­újabb számában az atlétikával. Természetesen emellett ol­vashatnak a szurkolók a szerdai olimpiai válogatott mérkőzés esélyeiről, megte­kinthetik a Tv-torna képek­ben bemutatott műsorát és ké­pet kaphatnak az EB előtt álló cselgáncssportunkról.

Next