Népsport, 1975. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1975-06-23 / 147. szám

XXXI. 147. ♦ 1975. június 23 NB III LABDARÚGÁS (Folytatás a 2. oldalról) Délkelet Szolnoki MÁV —Kilián FSE 6:2 (1:0). Szolnok, 1200 néző. V: Tóth L) Szolnoki MÁV: Fehér — Cson­tos, Repka, Földesi (Tóth Gy.), Nagy A., Varga, Pagonyi, Kollár, Kalmár (Papp), Molnár, Géczi. Edző: Himer István. Kilián FSE: Kupás — Tóth M., Kántor, Kiss, Nagy L, Márta, Plausin, Csülik (Szaszovszky), Rozsán, Moldván, Török (Terjéki). Edző: Keserű László. Az Sz. MÁV csak a hajrá­ban tudta „feltörni” a tömör Ki­lián-védelmet. G: Molnár (2), Kol­lár (2), Pagonyi, Papp, ill. Rozsán, Márta. Jó: Nagy A., Kollár, Mol­nár, Géczi, ill. Kupás, Márta, Csil­­lik. ÉPGÉP —Mezőfi SE 3:1 (0:0). Vegyész u., 150 néző. V: Bognár. ÉPGÉP: Jantner — Domonkos (Nagy), Kovács, Török, Dénes, Szalay, Postás, Tóth, Mohácsik, Bleicher, Szigeti. Edző: Dombóvá­ri József. Mezőfi SE: Horváth — Gubacsi, Szegeczki, Szabó, Nagy­­hegyesi­, Szabovik, Radics, Ko­vács (Nagy), Patyi, Puskás (Illés), Magyar. Edző: Krivy Ottó. Pus­kás izomszakadást szenvedett. G: Szalay, Szigeti, Kovács, ill. Guba­csi. Jó: Kovács, Török, ill. Nagy­­hegyesi, Magyar, Patyi. Gyulai SE —Szegedi VSE 2:1 (2:1). Szeged, 400 néző. V: Nyári. Gyula: Széplaki — Mol­nár, Ozott, Szabó, Csőke, Szat­mári, Cserháti, Kádár (Nagy), Búzás, Tóth, Sass (Papp). Edző: Himer József. SZVSE: Bolya (Ludányi) — Czibere, Terhes, Kovács M., Timár, Horváth, Róth, Tóth, Sándor (Tihanyi), Krenács, Kovács Z. Edző: Rábai László. Kiábrándító, alacsony színvonalú játék. A lelkesebb vendégek a szegedi védelem ele­mi hibáit gólokra váltották. G: Csőke, Búzás ill. Horváth (11- esből). Jó: Molnár, Ozott, Szabó, Búzás, ill. Ladányi. Szegedi Dózsa—Szabó Lajos SE 3:2 (0:1). Szeged, 300 néző. V: Tur­­csányi. Sz. Dózsa: Újhelyi — Sza­lai, Emődi, Zödi, Nagy, Pikó, Vö­rös, Csanádi, Csömör, Héger dr., Nyári. Edző: Zajtár Andor. Szabó L. SE: Frák — Neumann, Laka­tos, Jancsó, Halla (Csicsely), Mon­ti, Gáspár, Fekete (Hajdú), Tóth, Kirchner, Gugyerás. Edző: Ben­­csik Gyula. A szünet után nyo­masztó fölényben játszó Sz. Dózsa jó játékkal fordította meg a mér­kőzést. G: Héger dr., Nyári, Csö­mör, ill. Fekete, Tóth. Jo: Zödi, Emődi, Csanádi, Csömör, ül. Frák, Lakatos, Gugyerás. ÉGSZÖV MEDOSZ—Vasas Izzó 1:1 (0:0). Kiskunlacháza, 800 né­ző .V: Barna. ÉGSZÖV: Szeles — Pagella, Mángó, Tóth, Földi, Czi­­kora (Prádel), Gubek, Dárdai (Sallai), Kozák, Polgár, Kovács. Edző: Sípos Ferenc. Izzó: Horváth — Révész, Szántó, Majsai, Bene, Menczel, Markovics, Szilágyi, Vágvölgyi (Löveggyártó), Sebes, Bódis (Rostás). Edző: Kovács Jó­zsef. G: Kovács, ill. Menczel. Jó: Polgár, Földi, ill. Majsai, Menczel. Békéscsabai Tanács Agyagipar SK —Ceglédi VSE 2:0 (1:0). Bé­késcsaba, 1000 néző. V: Asztalos. Békéscsaba: Gulyás — Hancsák, Gaál, Hajas (Lukoviczki), Kiss (Urda), Bunda, Zahorán, Soós, Rétlaki, Kuti L., Kuti L. Edző: Mitykó András. Cegléd: Fekete G. — Cseh, Lendvai, Zsemlye, Záto­nyi, Dobozi, Jurás (Halmi), Fe­kete, T., Kresják, Kábák (Höröm­­pöly), Darányi.­­ Edző: Darányi Miklós. Az első perctől kezdve a képzettebb, rutinosabb békéscsa­baiak irányították a játékot, és góljaik mellett még két kapufát is lőttek. G: Rétlaki, Bunda. Jó: Bunda (a mezőny legjobbja), Hancsák, Gaál, Rétlaki, Kuti S., ill. Cseh, Lendvai. Kecskeméti SC —Láng Vasas 4:1 (2:1). Kecskemét, 500 néző. V: dr. Jármai. RSC: Gór — Lipoka­­tich, Herbály, Kecskés, Kurucsai (Feleki), Losonczi, Kókai, Seres (Oskolás), Farkas, Szabó, Simon. Edző: Bányai Nándor. Láng Va­sas: Furák — Szabó, Varga (Rú­zsa), Mihalovics, Oglizán, Csiszár* Mészáros, Horváth, Kiss (Rihács), Prandóczki, Ács. Edző: Gulyás Géza. A megfiatalított kecskeméti csapat jó játékkal győzte le a Láng Vasast. G: Szabó (2), Kó­kai, Simon, ill. Horváth (11-es­­ből). Jó: Gór, Herbály, Kecskés, Farkas, Szabó, ill. Furák, Csiszár, Horváth. Erzsébeti Spartacus MTK — KELTEX 6:1 (1:0). Budafoki út, 600 néző. V: Hámori. Erzsébeti Sp.: Solymosi — Dudás, Ober­frank, Wéber, Steinheiszer, Bárá­nyos, Sáfrán, Szekeres, Matin, Gyúróváth, Szécsi. Edző: Molnár Péter. KELTEX: Szentirmai — Faragó, Potykievitz, Kovács I., Túri, Dvorák, Pozsgai (Tóth F.), Németh, Kerekes, Ivitz, Cseh. Edző: Cserjés István. A kiesés szempontjából igen fontos talál­kozón a minden részében jobb erzsébeti együttes ilyen arány­ban is megérdemelten nyert. G: Gyurováth (2), Szekeres (2), Steinheiszer, Sáfrán, ill. Kerekes, Kerekes (KELTEX) büntetőt hi­bázott. Jó: Szécsi (a mezőny leg­jobbja), Oberfrank, Steinheiszer, Sáfrán, Szekeres, ill. Faragó. Jánoshalmai Spartacus — Kiskun­­halasi MEDOSZ 2:1 (1:0). Kiskun­halas, 1200 néző. V: Pádár. Já­noshalma: Csernák — Faddi, Né­meth, Fenyvesi IV. Mizser, Mará­­czi, Ádám I (Szécsi), Burányi* Bucsi, Ádám II (Horváth), Feny­vesi II. Edző: Gács Tibor. Kis­kunhalas: Ágoston — Juhász* Tóth, Gulyás (Udvari II), Kocsis, Szőke, Jenei, Nagy, Mészáros, Agócs, Jáger. Edző: Zay József. Küzdelmes mérkőzésen a Já­noshalmi együttes az első fél­időben nyújtott jobb teljesítmé­nyével szerezte meg a győzel­met. Kiállítva: Fenyvesi TV. a 42. percben. G: Fenyvesi ül (2), ül: Mészáros. Jó: Csernák, Bucsi, Bu­rányi, Fenyvesi III. ill. Juhász, Kocsis, Szőke. Mészáros. Szarvasi Faiskola Spartacus — Kecskeméti TE 2:1 (0:0). Szarvas, 800 néző V: Balázs. Szarvas: Po­­csai — Makai, Gajdos, Kerekes, Szeljak, Brakszatarisz, Magyar Gy., Lancsa, Magyar T., Linka J. (B. Tóth), Plastyik. Edző: Bánáti Rezső. KTE: Nagy E. — Görbe (Csordás), Gyorsa, Nagy J., Ko­máromi, Bende, Magyar, Mányoki, Virág, Porhanda, Horváth (Zubor­­nyák). Edző: Szőkes Lajos. A lá­tottak alapján, megérdemelt szarvasi győzelem. G: Tóth (2), ill. Zubornyák. Jó: Pocsai, Gajdos, Magyar Gy., ill. Nagy E., Gyorsa, Porhanda. Délnyugat BVSC —Székesfehérvári MÁV Előre 5:0 (3:0). Székesfehérvár, 1000 néző. V: Borsos. BVSC: Pá­linkás — Mokalisz, Dani, Gara, Varga, Lazsányi, Berecz (Nagy Gy.), Aranyosi, Papp (B. Nagy), Nagy I., Kaszás. Edző: Mezei György. Szív. MÁV Előre: Pau­lusz — Mester, Bátor, Szabó, Le­chner, Pemmer, Tornai, Téglás (Jelinek), Bús (Bőke), Cs. Hor­váti, Ur. Edző: Bódi Ferenc. A BVSC, bajnokhoz méltó játékot nyújtott, s még ilyen arányban is megérdemelten győzött. Kiállítva: Pemmer. G: Kaszás, Berecz, Ara­nyosi, Lazsányi, B. Nagy. Jó: Var­ga, Gara, Lazsányi, Aranyosi, Ka­szás, ill. Ur. Lőrinci Fonó­—Törekvés SE ’10:1 (1:0). Pestlőrinc, 500 néző. V: Závodszky- L. Fonó: Francia — Fehér K., Flórián, Kemerle, Pász­tor, Pintér, Letenyei, Kanta, Vi­­rágh, Bártfai, Katona (Fehér P. Bö­­löni). Edző: Szűcs László. Törekvés: Topák — Gazdag, Bodonczi, Balázs, Holubka, Horváth, Szepe­si (Pistár) Kürtösi (Somogyi), Tóth, Kreisz, Parrag. Edző: K. Nagy László. Nagy csata, meg­érdemelt Fonó-győzelem. Pásztor a 71. percben kiállítva. G: Bárt­fai, Pásztor ill. Tóth. Jó: Fehér, Kemerle, Bártfai ill. Holubkó, Tóth. Mázaszászvári Bányász—Siófoki Bányász 3:1 (2:1). Mázaszászvár, 1100 néző. V: Soós. M. Bányász: Szujics — Csábrák, Széles, Róth, Bocz, Pataki, Zsíros, Nagy, Ho­rány (Perényi), Steimler (Bazso­­nyi), Csordás. Edző: Stepán Tibor. Siófok: Málics — Riedl, Szilágyi (Horváth K.), Babán, Pintér, Fiáth, Dróth, Bihari, Kékesi, Bakó, Soós (Horváth J.). Edző: Papp Gyula. G: Zsíros, Csordás Bazsonyi, ill. Fiáth. Jó: Róth, Nagy Csábrák, ill. Fiáth, Bihari. MEDOSZ ÉRDÉRT—Kaposvári Vasas 4:2 (1:0). Népfürdő u., 200 néző. V: Balla. ÉRDÉRT: Serdült __ Salcza, Marosi, Melicharek, Só­vári (Bab­ai), Boruzs (Kvasz), Pál, Halápi, Tussinger, Jakab, Korn­­feld. Edző: Balogh Sándor. K. Va­sas: Győrfi — Balogh, Hadi, Boj­tos, Máli, Poór, Boros, Fábián (Pintér), Bíró, Burcsa, Huszár (Za­­kács). Edző: Herbel József. Az utol­só öt percben, két ritkán látható potyagóllal biztosította a győzel­met az ÉRDÉRT. G: Halápi (2), Jakab, Kornfeld, ill. Bíró, Boros. Jó: Halápi, ill. Győrfi. Véméndi TSZ SK —Táncsics SE 5:0 (3:0). Vérnél, 700 néző. V: Szinger. Véménd: Doszpod — Szabó, Kelemen, Márton, Kajtár, Törjék, Kiss, Jánosi, Tüske, Orosz, Fiodisz (Huber). Edző: Csoboth Menyhért. Táncsics SE: Kasza — Gondos, Ambach (Had­­zopulosz), Németh, Kanyar, Ha­mar, Veszelka, Savanyó, Pintér, Geiger, Varga. Edző: Váradi La­jos. G: Jánosi (b), Or­osz (j), Törjék. Jó: Jánosi (a mezőny leg­jobbja), Doszpod, Keler­en, Tr­r­­jék, Kiss, ül. Kasza, Hadzopulosz, Varga. Sashalmi EMG SK-BKV Előre 2:0 (0:0). Knopp I. u., 300 néző. V: Hartmann. Sashalom: Gajárszki — Wiesner, Hábersdorfer, Szőke, Bató, Egyházi, Hoffmann, Rédei, Kelemen, Szávai, Lévai. Edző: Horváth László. BKV Előre: Szo­­kolóczi — Martonosi, Gulácsi, Légrádi, Tuba, Sas, Tordai, Stock­­bauer (Varga I.), Füsi, Ricsei, Standl. Edző: Galgóczi Ottó. A BKV Előre rendkívül gyenge tel­jesítményt nyújtott. G: Lévai (2). Jo: Hábersdorfer, Lévai. Az Elő­­réből senki sem emelhető ki. Pécsi VSK—Növényolaj Kinizsi 1:0 (0:0). Pécs, 500 néző. V: Szil­vási. PVSK: Sólyom — Nagy, Sza­bó, Balázs, Gyurina, Zoltai (Kresz), Grünwald, Rózsahegyi (Somogy­­vári), Radics, Kaszás, Tóth. Edző: Lendvai Miklós. Növényolaj: Mo­hai — Jordán (Nedoba), Által, Solti. Siba, Tanács, Szili, Jónás, Gergely (Gresa), Bakos, Kalmár. Edző: Bálint István. A PVSK me­zőnyfölénye ellenére nehezen győ­zött, csatárai sokat hibáztak­­: Grünvald. Jó: Nagy, Szabó. Grün­vald, ill. Mohai. Által, Szili. Dunaújvárosi Építők­em­. ker. TTVE 5:0 (2:0). Dunaújváros, 800 néző. V: Futó. D. Építők: Péter — Baráth, Nagy E., Debre­ceni, Baji, Szabó Z., Földi (Né­meth I), Simon G., Vancsura (Bátai), Armai, Juhász. Edző: Zugéber János. ül. ker.: Greff — Lendvai, Megyeri, Kiss L., Bánki (Mészáros), Sneff, Bódi, Enzsöl, Kiss B., Szél, Kovacse­­vics. Edző: Radics István. G: Juhász (3), Szabó Z., Bátai. Jó: Nagy E., Szabó Z., Baji, Si­mon G., Juhász. Az óbudai csa­patból senki sem emelhető ki. Szigetvári VSZ SE — Bp. Épí­tők 2:1 (2:0). Népliget, 50 néző. V: Grubits. Szigetvár: Kollár — Béni, Tóth, Varga, Dvorszki (Szöl­­lősi), Virágh (Nikolics), Köves­. Pichler, Lőrincz, Farkas. Csőre. Edző: Csik Jenő, Bn. Építők: Ku­­csera — Karéi, Berencsi, Eich, Gelesits, Vass, Rozsnyó, Tamási (Horváth), Czifra (Roboz), Budai, Nagy. Edző: Bolvári Ferenc. G: Csőre (2), Ill. Roboz. Jó: Csőre, Kollár, Varga, ill. Kucsera, Vass, Nagy. Április 4. Vasas —Pénzügyőr SE 2:1 (1:1). Pasaréti út, 1200 néző. V: Kuti S. Április 4. Vasas: Pápai — Zarka, Ignácz, Mihalkó, Benkő, Boros, Czudar, Hirn, As­­pirány, Deák, Kolipka. Edző: Ta­kács Tibor. Pénzügyőr SE: Ba­lázs — Kuhajda, Józsa, Csékő. Andriska (Staub), Murár, Lesti, Kudlák, Vida, Sashegyi, Havasi. Edző: Tóthegyi Tibor. G: Aspirány. Ignácz (11-esből), ill. Kudlák. Jó: Ignácz, Czudar, Hirn, Aspirány, Deák, ill. Murár, Vida, Sashegyi.. % 1 Kispályák a gyerekeknek Érdemes megemlíteni, hogy a Vasasban soha nem fektettek még akkora súlyt­­ a labdarúgó-szakosztály egységes szakmai koncepciójának megteremtésére, a vezető­edző irányító szerepének biztosítására és az utánpótlás képzésére, mint az idén. Nem kis anyagi áldozattal 20x40 m-es pályákat épí­tettek az előkészítő csoportban foglalkoz­tatott labdarúgó-palántáknak, s ezeken fő­foglalkozású edző várja reggeltől estig az iskolás gyerekeket. A három­ serdülő- és a három ificsapatnak is külön edzője van és pályájuk mellett rendelkezésükre áll egy­­egy* 20x30 m-es terület, kapukkal, gátak­kal, fejelőállvánnyal, medicinlabdákkal, gumi- és ugrókötelekkel, kézisúlyzókkal. A hét két napján, kedden és csütörtökön, a serdülők 1000—1500—2000 métert, illetve 20x30 vagy 30x30 métert futnak. Az ifiknél természetesen a terhelés nagyobb, a tar­talékcsapatnál, amely főleg ifjúsági játé­kosokra épül, még erősebb a terhelés­­minimum. Illovszky Rudolf maximálisan teljesíti a vezető­edző feladatát, rendszere­sen ellenőrizte az összes csapat edzésmun­káját, mérkőzéseit, növelte a gyerekek ed­zésszámát és összehangolta az egész szak­­osztály tevékenységét. A Vasas nehéz évet zárt. Ez a bajnokság néhány játékosnak az utolsó bizonyítási le­hetőséget jelentette. Volt, aki tudott ezzel élni, de akadt olyan is, aki nem. És mi­után a húrt sokáig büntetlenül nem lehet feszíteni, döntő változások történtek és tör­ténnek a Fáy utcában. A vezetésnek ugyan­is eltökélt szándéka, hogy feltámasztja a régi Vasas-szellemet. Természetesen úgy, hogy ez a pályán a korszerű labdarúgáshoz igazodjék, az életben pedig azokhoz a köve­telményekhez, amelyek meghatározói va­lamennyi eredményes sportember hétköz­napjának, edzésmunkájának. Lantos Gábor NÉPSPORT 3 LABDARÚGÁS '74-75 A Vasas nehézségei Van egy évszak, az ősz, amelyet a legszí­vesebben kitörölnének az életükből a Fáy utcában a vezetők és a játékosok. Kísér­tetiesen ismétlődik ugyanis, hogy őszön­ként a piros-kékek kiábrándító szereplés­sel hívják fel magukra a figyelmet, s emel­lett egyik fegyelmezetlenség követi a mási­kat a pályán és a magánéletben. Amikor az 1973—74. évi bajnokság véget ért, a klub és a szakosztály vezetősége — ’73 őszének tapasztalatai alapján, valamint a bajnokságban elért 8. helyet figyelembe­­véve — visszafogottan tervezett, a negyedik hely elérését tűzte ki célul a következő baj­­nokságra. Ehhez hozzátéve, hogy valame­lyik hazai kupaküzdelmet — Magyar Nép­köztársasági Kupa vagy Felszabadulási Kupa — elnyerve, újra játékjogot szerezzenek nemzetközi kupaszereplésre. Ezek a célok természetesen csak az első csapatra vonatkoztak. Azt is leszögezték, hogy a labdarúgással kapcsolatos valameny­­nyi határozatot a szakosztályban maradék­talanul végre kell hajtani, s az utánpótlás­sal rendszeresen és átgondoltan kell fog­lalkozni ! Csapatépítés, buktatókkal Az átigazolási időszakban olyan játékoso­kat akartak hozni a klubhoz, akik az új edző, Illovszky Rudolf irányítása alatt ha­mar beilleszkednek és hasznos csapattagok­ká válnak. Éppen ezért meglepetést keltett, hogy leigazolták a Ferencváros szabadlistára tett, volt válogatott középpályását, Kű La­jost. Az előkészületi mérkőzéseken Illovsz­­ky már azt a csapatot játszotta sorozatban, amelyikre a Bajnokok Tornáján és a baj­nokságban is számított. A felkészülést kü­lönösen jól szolgálta az első ízben kiírt Bajnokok Tornája, amelyen a Vasas úgy játszott, mintha évek óta együtt futballoz­nának a csapat tagjai. A küzdelemsorozat végén Vidáts Csaba vehette át a végső győ­zelemért járó serleget. A jól sikerült torna után a csapat nyugat-európai portyára uta­zott, amelyen folytatódott a sikersorozat. Neves klubokat fektettek két vállra kor­szerű, gólratörő játékkal. Akiket valamilyen érzelmi szál köt a Fáy utcához, azok nagy reményekkel várták a bajnokság nyitányát, ezt hangoztatva: ..Legrosszabb esetben is bronzérmesek le­szünk!" Az együttes első mérkőzését Zalaegersze­gen játszotta. Amire senki sem számított, 2:1-re kikapott, ráadásul az egyik kulcs­játékost, Müllert kiállították, Puskás dr. pedig megsérült. Biztos volt, hogy mindket­ten hetekig tétlenségre lesznek ítélve. Múl­lert négy hétre eltiltották, Puskás dr. pe­dig 12 mérkőzésen nem szerepelt. Ezután újra megpróbálkozott a játékkal, de a Ha­ladás VSE ellen a 16. percben végleg el­hagyta a játékteret — visszavonult! Az együttes a középpályán kulcspozíciót betöltő játékossal lett szegényebb. Olyannal, aki vezéregyéniség volt, aki képes volt arra, hogy mérkőzés közben felrázza a csüggedő­­ket, akinek játékából nem hiányzott a har­cosság és az elgondolás sem. Visszavonulása után senki sem tudta kézbe venni a kar­mesteri pálcát! A középpályás sor összetétele megbomlott, hétről hétre változott és ez erősen meg­határozta a Vasas szereplését. Puskás dr. kiesése következtében szinte megbénult a csapat jobb oldala. Török magára maradt, s egyik napról a másikra féloldalas lett a csapatjáték. A jobb oldalon vezetett táma­dások hiányoztak, egyre kevesebb labda ívelődött be erről az oldalról, s ezzel pár­huzamosan Vidáts is mind kevesebbszer fu­tott fel a kaput veszélyeztetni. A súlypont áthelyeződött a bal oldalra, Váradira, aki­től pedig elsősorban nem beadásokat, táma­dásvezetéseket, hanem gólokat vártak. A­­ sok-sok edzésen begyakorolt figurák közül kiesett egy igen fontos láncszem: a jobb oldalon vezetett támadások, valamint a vá­ratlan súlypontáthelyezések. Illovszky gondjait növelte az is, hogy Kű Lajos nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Meg sem tudta közelíteni azt a tel­­jesítményét, amely a Ferencvárosban jelle­mezte. A Vasasban nem vezéregyéniség lett, hanem csak kiegészítő ember... A középpályás sor támogatásának hiánya miatt a csatárok is gyámoltalanabbak lettek, alig-alig jelentettek veszélyt az ellenfél ka­­pujára. A 16-osig úgy-ahogy eljutottak, ott azonban elfogyott a tudományuk. Talán a védelem ellensúlyozni tudta vol­na a támadósor gólerejének csökkenését, ha a kritikus mérkőzéseken helytáll. De erre a védők is képtelenek voltak! És szembe­tűnő, hogy éppen a válogatottak, Mészáros, Török és Vidáts súlyos hibák sorozatait kö­vették el. Mészáros nemegyszer olyan gólo­kat kapott, hogy a birtokában levő labda a kezéből kiperdült. Török és Vidáts pedig a kapu előterében cselezgetett, s emiatt több gólt kaptak. Ráadásul 11-eseket is hibáztak. A könnyelműségek a Vasasnak sok-sok pontjába kerültek! fegyelmezetlenségek, sportszerűtlenségek A zalaegerszegi vereség hideg zuhanyként érte a vezetőket, a játékosokat és a szurko­lókat. Ez annyira megrázta az együttest, hogy a következő fordulóban, hazai környe­zetben az újonc Békéscsabától is kikapott. Illovszky — önkritikusan beismerte — nem vette figyelembe elődje, Baráti Lajos intel­mét, hogy jó néhány játékos hajlamos az önelégültségre, egy-két sikertől „szűkké vá­lik rajtuk a mellény”, s amikor a neveket nem tisztelő ellenfelek elkapják őket, egy­szerűen összecsukjanak! Ez be is következett a bajnok U. Dózsa ellen: a piros-kékek 3:1-re kikaptak. Sőt, hat mérkőzés után mindössze két pontjuk volt és 6-13-as gólkülönbségük. Ezzel szer­tefoszlott a jó szerepléshez fűzött minden remény és a kudarcsorozat meghatározta az őszi szereplést. A futószalagokon következő mérkőzések közötti szünet ugyanis kevés volt arra, hogy a szakvezetés rendezze a so­rokat. Illovszky gondjait növelte, hogy szin­te törvényszerűen, mérkőzésről mérkőzésre előfordultak taktikai fegyelmezetlenségek. A játékosok, elfeledkezve a taktikai utasítások­ról, a saját fejük szerint játszottak, szinte valamennyi azt érezte, személy szerint neki kötelessége, hogy segítsen a csapaton. Mindenki támadni akart és gólt lőni. De csak addig játszottak így, amíg az ellenfél a kapujukba nem talált, mert akkor szó szerint összecsuklottak, s megadták magu­kat. A kudarcsorozat ellenére nem volt pánik­­hangulat a Fáy utcában. A vezető edzőről köztudott, hogy a kemény edzésmunka híve. A játékosok közül sokan kifogásolták azt, hogy csak ők futják a 100x30 métert teljes erőbedobással, labda és más segédeszközök nélkül. Példákat is emlegettek. Berendi Pál másodedző több klubot meglátogatott, s ki­derült, hogy ott valóban labdával, illetve kötéllel tették változatossá, de ugyanakkor könnyebbé a 100x30 méteres futásokat. A Vasas klub- és szakvezetése azonban nem az edzésmunka nehézségeit tartotta a bajok okának, s ebben maximálisan igazuk volt. A bajok ugyanis egészen máshol gyö­kereztek. A taktikai fegyelmezetlenség mel­lett a sportszerűtlenségek — a pályán és a magánéletben — döntően befolyásolták az együttes szereplését. Müller után Vidáts és Kántor is a kiállítás sorsára jutott. Azok a játékosok pedig, akik a tartaléksorból a he­lyükre léptek, képtelenek voltak pótolni őket. Sőt, az is kiderült, hogy sem Szabó, sem Tóth Bálint nem üti meg azt a mérté­ket, amelyet a klub támasztott az NB I-es játékosokkal szemben. Ezért aztán Szabót idény közben visszaengedték volt egyesüle­tébe, a Haladás VSE-hez, Tóth Bálintot pe­dig kitették az első csapat keretéből! Te­tézte a bajt, hogy a várost futótűzként be­járó hírek, miszerint hol itt, hol ott láttak Vasas-játékost ittas állapotban, többnyire igaznak bizonyultak. Ha a hírek nem is mindig tükrözték híven a valóságot, a nevek rendszeresen ismétlődtek. És amikor be­bizonyosodott, hogy Váradi, Komjáti és Szőke valóban nem él sportszerűen, hóna­pokra eltiltották őket! Váradi esetében azonban — mint már annyiszor — most sem volt következetes a vezetőség: idő előtt megbocsátott. Arra hi­vatkozva, hogy nincs elég játékos (!) és a csapat bajban van... A tavaszt ugyanis a 14. helyről kellett kezdeni, 9 ponttal és 14-26-os gólkülönbséggel. _ Utólag bebizonyosodott — önkritikát gya­korolva a klub elnöke ezt el is ismerte —, hogy Váradi eltiltásának felfüggesztése, a megbocsátás éppen az ellenkezőjét hozta, mint amire számítottak! A válogatott kapus, Mészáros kezdett a pohár fenekére nézni. (Ki tudja, már hányadszor?) Odáig jutott, hogy május elején meg sem jelent az ed­zésen! Azok a vezetők, akik elmentek a la­kására, a kapust a déli órákban is olyan állapotban találták, hogy egyáltalán nem csodálkoztak rajta, miért nem tud kimenni a Fáy utcába ... Játékjogát azonnal fel­függesztették, majd 1975. december 31-ig el­tiltották! Mészáros ezzel nemcsak a jobb helyezésért küzdő Vasast hozta nehéz hely­zetbe, hanem az EB- és az olimpiai selej­tezőben játszó válogatottat is! Sokan tudni vélték: a kapust egy-két hé­ten belül felmentik, mert rá is szükség van__Erre — nagyon helyesen — nem ke­rült sor. A klub vezetősége most már okult a saját hibájából: határozottnak bizonyult és kitartott döntése mellett. Ugyanúgy, mint a tavaszi idényre való felkészülés során hozott intézkedés mellett, amely kerek-perec meg­tiltotta, hogy Illovszky Rudolf és Berendi Pál a játékosokkal együtt fusson. Nyilván ez való ugyanis, hogy az a csoport, amelyik­kel a két edző lépést tud tartani, az lénye­gében­­ nem edz. Legalábbis NB I-es szin­ten nem. Nyolc hellyel feljebb Ez a momentum és az, hogy a követel­ményrendszer bevezetésének és végrehajtá­sának népes ellenzőtábora volt a játékosok körében, arra enged következtetni, hogy a labdarúgók közül néhányan a dolgok köny­­nyebb oldalát választva akartak eredményt elérni. De a vezetés most nem engedett a 21-ből! A hangadók lassan visszavonultak, s beálltak a sorba. Jó kezdeményezés volt, hogy a követel­ményrendszerben előírtak végrehajtásakor minden alkalommal segítséget kértek az at­létikai szakosztály edzőitől, akik még azzal is törődtek, hogy a rossz stílusban futókat, elsősorban Becsei 11-t és Izsót, a helyes futótechnikára megtanítsák. Hogy erre mi­lyen nagy szükség volt, azt az is bizonyítja, hogy a helyesebb technikával futók között egyre kevesebb lett a húzódással, a külön­böző sérülésekkel bajlódók száma. A sérü­lések azonban így is megtizedelték a csapa­tot, hiszen Vidázsra vesezúzódása, Török­re pedig térdsérülése miatt hetekig nem számíthattak. A tavasz ennek ellenére két győzelemmel kezdődött, majd két érthetetlen vereséggel folytatódott. Ezután hat olyan találkozó kö­vetkezett, amelyen a megszerezhető 12 pont­ból kilenc a Fáy utcába került — közben 3:0-ra legyőzték az U. Dózsát —, mindössze Békéscsabán, Szombathelyen és a PMSC ellen osztoztak a pontokon! A Bp. Honvéd­től elszenvedett vereség utáni két győze­lemnek és az FTC elleni döntetlennek az eredménye, hogy — 18 pontot szerezve — az NB I-es együttesek közül tavasszal a máso­dik helyet szerezték­­­eg a piros-kékek. Ez a jó teljesítmény végül azt jelentette, hogy az őszi 14. helyről a Vasas a 8. helyre ke­rülve fejezte be a bajnokságot. Közben gól­záporos győzelmet aratott a bajnok U. Dó­zsa ellen a Felszabadulási Kupa döntőjé­ben, s ezzel kiharcolta az indulás jogát az UEFA Kupa 1975—76. évi küzdelemsorozatá­ban. Felemás és tanulságokkal telitűzdelt évet zárt tehát a Vasas. Nem először... Gólöröm .. .

Next