Népsport, 1975. július (31. évfolyam, 154-179. szám)
1975-07-19 / 169. szám
XXXI. 169. ♦ 1975. július 19. VÍVÁS A magyar kardcsapat is ezüstérmes Interjú Pusch még mindig alig kap levegőt, Osztrics csendben izzad, Lukomszki a bajszát simogatja. Hárman ülnek az asztal túlsó felén, innen az „ezerfejű Cézár” képviseletében az újságírók. Pusch egy liter limonádét már megivott, most Osztrics dr. elöl veszi el bocsánatkérő tekintet kíséretében az üveget és kérdi szemével: „Iszol?” Osztrics nemet int, Pusch nyugodtan nekilát tehát a második üvegnek. Lukomszkij mosolyog, s a középutat választja: iszik egy pohárral. Derűsen várják a kérdéseket. Az előbb még egymás ellen mérkőztek a páston, most egymás mellett ülnek az interjúszobában. Pusché az első kérdés, a választ azonnal mondja: „Nem. Reggel még semmi esélyem nem volt. De úgy látszik, a rengeteg edzés meghozta a gyümölcsét. Azért tudtam nyerni.” „Mennyi az a rengeteg?” „Naponta körülbelül három órát vívok." Faggatják még később, de a téma most inkább Osztrics. Hogyan kaphatottki 4:0-ról? Miért kapott ki? Osztriga teljesen higgadtan elmondja: „Amíg az előnyt szereztem, addig egy bizonyos távolságról vívtam Lukomszkij ellen. Arról a távolságról én voltam jó, nekem jött be minden. Később megszúrta a lábamat, s világos volt, hogy a korábbi távolságot nem tarthatom, mert arra már ő is belőtte magát Kicsit változtattam. S az újabb távolságról nekem nem jött be már semmi, neki pedig minden." Lukomszkij egyetértően bólogat Jó a hangulat, ők hárman igen egyszerűen, világosan, őszintén mondanak véleményt, otthon vannak a dologban. Pusch még mindig iszik, Lukomszkij csak forgatja az üres poharat, Osztrics néha angolul vált szót egyikkel, másikkal. Aztán Pusch elfelejt kortyolni. Lukomszkij kezében megáll a pohár, arcán megütközés, Osztrics elpirul. Egy kolléga kérdezi ugyanis: „A döntő elején ön volt az egyetlen ismert vívó a hat közül, Lukomszkij úr. Egyedül kiemelkedő.. Osztrics dr. mereven az asztalt nézi, uralkodik magán, s azt hiszem, tudom mire gondol. Az asztalnál egyetlen olimpiai bajnok van — és az ő. Csapatban vívott csak, dehát... Ha nem is számítom többi eredményét, a „kiemelkedő” talán inkább őrá illene. Lukomszkij ránéz, megértően kacsint, ő a maga részéről ismeri az erőviszonyokat. Osztrics csak később, halkan súgva kérdi: „A kollégád nem olvas újságot? „Nem, olvas” — mondom —, „csak ír”. „Értem." Ám akkor sem tudom megérteni, (D-d) a dolgot, nyer, ezzel lendületet ad az egész csapatnak, s aztán már nincs megállás a biztos győzelemig. Számunkra biztos a győzelem, s a papírformának megfelelő a döntőbe jutás. A románoknak ez lényegesen kevésbé kellemes, amit heves érzelmi kitörésekkel adnak tudtára a közönségnek, s az ellenfélnek. Már a mérkőzés alatt is többször vágták oda a pásthoz kardjukat, sisakjukat, mint azt, mondjuk, a csütörtöki első selejtező forduló 17 csapatában szereplő kardozó összesen tette. De ez már a múlt, legalábbis ami az érdeklődés középpontjában álló esti döntőt illeti. „Nézze a magyarokat!... Nem látszanak valami vidámnak. Lehet, hogy előre elkönyvelik a sikertelenséget...” A Sportcsarnok háta mögött szólt hozzám egy érdeklődő ezekkel a szavakkal a finálé előtt, látva a mieinket az egyik kézilabdapálya sarkában, nagy tanakodás kellős közepén. A világért sem lehetett volna őket megzavarni... Negyed nyolc. A Sportcsarnokban üres széksorok. Lehet, hogy ennyire nem bízik a közönség kardozóinkban? Fél nyolc. Bízik. Tele a Sportcsarnok. Az első két csörte dókat igazolja. Krovopuskov nyer Gedővári ellen 5:4-re úgy, hogy 4:3-ra még Gedővári vezetett. Aztán Nazsimov világbajnoki szigorral győzi le Kovácsot (5:2). De ezután szeretnék találkozni azzal az érdeklődővel, aki azzal vádolta a magyarokat, hogy nem lelkesednek ... Gerevich úgy nyer 5:1-re Szigyak ellen, hogy az ötödik találat után majdnem mindenki a plafonig ugrott. Aztán keserves asszóban 4:4 után győzi le Marat Vinokurovot. 2:2 a mérkőzés állása. Kovács kikap Krovopuskovtól, megint a szovjet csapat vezet, de Gedővári egyszerűen ellenállhatatlan: 3:0-ra vezet már Szigyák ellen, amikor nagyhírű ellenfele leveszi sisakját, megtörli a homlokát, nem érti az egészet. „Tovább Imre, ne hagyd élni!” — Larsan a lelátó tetejéről. Kicsit erős a kifejezés, de Gedővári megfogadja. 35 másodperc (!) tiszta vívóidő alatt 5:0-ra nyer. Vastaps. Kellemes zene a fülünknek. Marót viszont kikap Nazsimovtól, és, nem szívesen tesszük, de egy kicsit el kell marasztalnunk a zsűrit ezért a vereségért. Benne volt a világbajnok 5:3-as győzelmében. Gerevich ellen Vinokurovnak semmi ellenszere (5:1). Következik a két nyeretlen, Kovács és Szigyak. Nyolc másodperc alatt 0:3. Aztán 0:4,, és utána 4:4! Nazsimov besétált a pástra, Rakita a pást mellett rohan előre ... Kezd idegeskedni az ellenfél. Joggal, mert egy parádés elővágás és nyer Kovács. Vezetünk! 5:4 a mérkőzés állása. Krovopuskov aztán 4:3-ra vezet Marót ellen, amikor együttes találatok után kedvezményezett lesz és ki is használja, nyer. (Magyarország—Szovjetunió 5:5.) Gedővári és Vinokurov összecsapása kiegyensúlyozottan kezdődik (2:2). Gerevich Aladár és Kamuti Jenő szereli Gedővári meghibásodott fegyverét. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen akcióban varázserő van... Ám Vinokurov vezet 3:2-re, 4:3-ra, és mégis van valami varázslat, mert 4:4. És egy tiszta Gedővári-találat, amelyet mélynek ítél a zsűri. A második ugyanilyet már nem! Újra vezetünk, 6:5 a javunkra. Gerevich pillanatnyi megtorpanása, sajnos, azt jelenti, hogy Nazsimov simán veri, nagyon simán, 5:0-ra. Egyenlített a szovjet csapat (6:6). Marót ismét vezetést szerez, fantasztikusan szoros csörtet vív Szígyakkal, utolsó találata után lebukfencezik a pástról, de oda se neki, nyer, megint vezetünk. Vinokurov gondoskodik róla, hogy ne sokáig, mert 5:1-re győz Kovács ellen. Azután Gerevich 3:4 után, feledtetve előbbi kisiklását, nyer az addig veretlen Krovopuskov ellen. 8:7 a javunkra, számolunk, de nem sok örömünket leljük benne: a találatarány döntetlen, 57:57. Gedővárinak nyerni kellene a világbajnok Nazlimov ellen. Kellene... A feltételes módban benne van minden. Nazlimov simán nyer és ezzel a Szovjetunió a világbajnok, Magyarország az ezüstérmes. Félelmetes küzdelem volt! Nem sikerültlágbajnokságot. Az aranyérmet tekintve hiábavaló volt az az áldozatos felkészülés, amelyet kardvívóink ebben az évben folytattak. Vívásukat látva azonban nyugodt biztonsággal elmondható: nem volt hiábavaló. Mert ezen a világbajnoki döntőn egy szenzációsan vívó, jól küzdő magyar kardcsapatot láttunk, amely hajszállal szorult hasonlóan jó ellenfele mögé. A mi csapatunk egységét, kiegyensúlyozottságát dicséri, hogy minden egyes tagja ( úgyszólván egyformán vette ki részét a harcból. A vereség okait kutatva tehát nem kell és nem is lehet különösebb és mélyebb okokat keresni. Egy óriási csatában szenvedtünk vereséget, a bírói tévedések elfogadható aránya mellett. Ugyanakkor nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy ezek a tévedések néhány esetben olyan szerencsétlenül osztódtak el, hogy bennünket egy-egy csörte megnyerésétől fosztottak meg. Ettől eltekintve a kardcsapat világbajnoki döntő mind bíráskodás, mind egyéb tekintetben megmaradt a jó verseny, a világbajnoki verseny normális keretei között, s emellett a látott vívásról és a küzdelem hőfokáról csak felsőfokon lehet beszélni. Nagyszerű csata volt ez, szép vívás, de olyan csata, amelyben a magyar csapatnak a szerencséből egy csipetnyi sem jutott. Döntő: Szovjetunió —Magyarország 8:8 (58:62). (Krovopuskov — Gedővári 5:4, Nazlimov—Kovács 5:2, Szigyak—Gerevich 1:5, Vinokurov—Marót 4:5, Krovopuskov— Kovács 5-4. Szigyak—Gedővári 0:5, Nazlimov—Marót 5:3. Vinokurov— Gerevtclü 1:5, Szigyak — Kovács 4:5, Krovopuskov —Marót 5:3, Vinokurov—Gedővári 4:5, Nazlimov—Gerevich 5:0. Szigyak—Marót 4:5, Vinokurov—Kovács 5:1, Krovopuskov—Gerevich 4:5, Nazlimov—Gedővári 5:1. Gy: Nazamlov 4, Krovopuskov 3, Vinokurov 1, Szigyak 0, ill. Gerevich 3, Marót 2, Gedővári 2, Kovács 1. A kardcsapatverseny 1975. évi világbajnoka: Szovjetunió (Nazsimov, Szigyak, Vinokurov, Krovopuskov, Iljus), 2. Magyarország (Gerevich, Hammang, Gedővári, Kovács, Marót), 3. Románia (Irimiciuc, Pop, Nika, Marin, Fronza), 4. Olaszország, 5. Lengyelország, 6. Egyesült Államok. (folytatás az Oldalról) Na, ezt is megértük. Laza kis sóhaj, kellemes nyújtózkodás az ágyban, ráérünk ... Ma nem kell felkelni. Ma csak délben lesz vívás. Becsületemre, megérdemeljük ezt a fél nap pihenőt. Mit? Hogyan gondoltam ezt a dolgot, mi az, hogy megérdemeljük? Mi ez a királyi többes? Jó, a többes szám helyén való, de használják inkább a harmadik személyt: megérdemlik a vívók! És mi az, hogy fél nap? Úgy látszik, a lustálkodás árt a gondolkodásomnak ... Néhány óráról van szó csupán. Mondjuk, nyolctól tizenkettőig. Mit lehet csinálni ilyen rövid idő alatt? Már tudom. El kell menni, és megnézni, máshogyan gazdálkodik rengeteg szabad idejével. Irány tehát a Margitsziget, a Nagyszálló... Akár hiszik, akár nem, már az ajtóban álló borok is vívnak. Na, nem a szó szoros értelmében, csak szövegben. Hallom, amikor az elyik izgatottan mondja a társának: — Tudod! Emlékszel! Az a nyúlánk, oldalra fésült hajú, fiatal srác. Az, aki este egy kicsit bicegett. Az, az ... Ő volt a világbajnok, a mingatnémet Pusch. Már úgy fogadták a pincérek is, hogy „íme, itt jön Pusch, alig kapott tust”. Hát hitted volna? A szálloda halljában bábeli hangzavar. Dr. Nedeczki László, akit tréfásan a szállásmesterek vezérének neveznek, készséggel beljebb tessékel. Az étteremben pedig kapkodom a fejem, nem is tudom, kihez forduljak. Szemben az olasz kardcsapat. Ha becsukott szemmel érkeztem volna, akkor is odatalálnék Montanóék asztalához... Harsány a jókedv. — Nem értem a kérdését — komolyodik el egy pillanatra a négy Montano testvér közül a kétszeres kard világbajnok, Mario Aldo, majd a következő pillanatban újabb kacagásban robban ki: — Még hogy mit csinálunk ebben a néhány szabad óránkban? Természetesen a délutáni elődöntőre készülünk, ahol megverjük majd a szovjet csapatot, azután jöhet az esti magyar— olasz, ahol mi nyerünk... Michele Maffei arcán azért látok némi gondterheltséget. Lehet, hogy az ő felében olyan gondolatok motoszkálnak, amelyek a kora délutáni órákban valósággá válnak? Mármint, hogy — nem lesz olasz—magyar döntő... Egy asztallal arrébb csinos ausztrál lányok reggeliznek. De ilyen kapkodva!?... Ilyen elegáns szállodában!?... Hamar megkapom a magyarázatot: Smith kisasszony és a többiek már napokkal ezelőtt felfedezték a Palatínust és ugye, a hűs habok vonzása... Nem is zavarok tovább, egyenek jó étvággyal, minél gyorsabban. Mert a Palatínust én is ismerem. — Elnézést, Mr. Malacarne. Mi a mai programja, hiszen végre nem kell zsűriskedni, szabad a délelőtt... — Ó, már nem szabad ... Tizenkettőkor indulunk a kard elődöntőre, addig alig van két, két és fél óra. Korán ebédelünk és ebéd előtt még meg kell innunk egy-két camparit, aperitifnek. Az pedig, közben kellemesen csevegve, legalább egy óra. Az olaszok egyik vezetője, akit évek óta zsürielnökként ismer a magyar közönség, mosolyog, olaszosan derűs, és természetesen ő is bízik kardozóikban. Búcsúzás után nem tehet két lépést sem, amikor ismerősbe botlik. Nedeczki dr. egy perc múlva megáll mellettem, érdeklődik, hogy ismerem-e ezt a nevet: Vitéz György? Bevallom, nem. Megtudom, hogy közel négy évtizede inkább George Worth néven mutatkozik be. Az Egyesült Államokban él 1936 óta. Büszkén meséli: — Az 1948-as londoni volt az egyetlen olimpia, ahol nem két, hanem négy magyar volt a kard egyéni döntőben. Ketten Magyarországról, ketten Amerikából. Az utóbbi kettő közül én voltam az egyik. Nyert Gerevich Ali és én ötödik lettem. De szép volt!... Még hatvanban is vívtam a római olimpián negyedik helyezett amerikai csapatban. Kevesen voltak boldogabbak nálam, amikor Budapest megkapta a világbajnokságot. Végre rászántam magam, hogy harminckilenc év után hazalátogassak. Nazlimovot sikerül elcsípnem egy szóra. Szokvány kérdés: mit csinál ma délelőtt? Legyint, mert neki igazán nem szabad ez a délelőtt, készülnie, pihennie kell. — Ne haragudjon, kicsit borostás az arca. Ez valamiféle kabala, vagy az elődöntő előtt úgyis megborotválkozik? — Most egy kicsit sétálni megyek, azután, , ígérem, megborotválkozom, s az elődöntőn úgy jelenek meg, ahogyan illik — válaszol mosolyogva, szakállas állát dőzsölgetve. És mit csinál Pusch, a csütörtök este világbajnoka? Megvan a szobaszáma, de Emil Beck, az NSZK-sok „Bay Bélája” óva int attól, hogy felkeltsem. „Hadd pihenjen a fiú, nagyon fáradt volt a döntő után. A vacsoránál pezsgőt bontottunk a tiszteletére, de ő hamar, még éjfél előtt elment aludni. Elvégre kezdődik a csapatverseny... Mi, vezetők, viszont ünnepet ültünk. Be kell vallanom, hajnali négyig ünnepeltünk. Elvégre öt éve nem volt egyéni világbajnokunk!...” Irány a belváros, azután a Szabadság-hegy. Ez az útiránya Martin Hornungnak, Heidenheim főpolgármesterének, aki — stílusosan, hiszen városa ad otthont évről évre a párbajtőr BEK-nek — a VB hajrájára érkezett Budapestre, a kétszeres BEK-győztes BVSC meghívására. Talán azért, hogy ne csak otthon lásson „nagy vívást”? Mosolyog, amikor ezt említem neki, majd hozzáteszi: — A vívás mellett még egy hobbim van, a lovaglás. Először vagyok Budapesten és igazán reménykedem, hogy mindkét hobbimnak hódolhatok majd. A vívás a világbajnoksággal adva van ... Carole tábornokot, a Francia Vívó Szövetség ősz hajú elnökét, aki a második világháborúban De Gaulle jobb keze volt, éppen ajándékvásárlás közben találom a Volga Szállóban. Néhány díszes herendi porcelán tálka, két hímzett blúz (egyik gyerekméret, az unokának), egy kalocsai hímzéssel díszített stóla... — Jusson valami az otthoniaknak is abból, hogy én ilyen jól éreztem magam Budapesten — mondja. A „szuvenires” eladót kérdezem: sok mindent vásároltak a vívók? „Még nem, de ha csak a felét veszik meg annak, amit már-már biztosra kiválasztottak, akkor is feltölthetem a jövő hét elején a raktárt.” A svédeket keresem. Nincsenek sehol, mintha a föld nyelte volna el őket. Szerencsém van: Rerrich „Pach”, világhírű mesterüket még elérem a Sport Szállóban. Zakó, nyakkendő. Szokatlan ebben a kánikulában. — Ne haragudj, de most tényleg sietek. Gustav Bonde, a budapesti svéd nagykövet latin vendégül a csapatot. Igazán nem illik elkésni__ Apropó_ elkésni. Már háromnegyed egy. És egykor kezdenek a kardozók. Rohanás. Nyugodt kis „szabad délelőtt” volt. .. Serényi Péter Nyugodt kis délelőtt A NAP KRÓNIKÁJA Kardcsapat Elődöntő: Magyarország — Románia 9:6 (Gedővári — Nilca 5:4, Kovács—Marin 5:2, Marót—Pop 2:5, Gerevich—Irimiciue 4:5, Gedővári —Marin 5:4, Marót—Nilca 5:4, Kovács—Irimiciue 3:5, Gerevich— Pop 5:1, Marót—Marin 3:5, Gedővári—Irimiciue 4:5, Gerevich— Nilca (Fronza) 5:2, Kovács—Pop 5:2, Marót—Irimiciue 5:1, Gerevich—Marin 4:5, Gedővári—Pop 5:2. Gy: Gedővári 3, Kovács 2, Marót 2, Gerevich 2, ill. Irimiciue 3, Marin 2, Pop 1, Nilca (Fronza) 0. Szovjetunió — Olaszország 9:3. (Gy: Szigyak 3, Krovopuskov 3, Nazlimov 2, Vinokurov 1, il. Maliei 2, T. Montano 1, M. A. Montano 0, Romano 0.) Helyosztók az 5 — 8. helyért: Lengyelország—Franciaország 9:5, Egyesült Államok—Kuba 9:6. A III—IV. helyért: Románia — Olaszország 8:8 (59:60). Gy: Irimicius 3, Pop 3, Marin 2, Frunza 0, ill. Maflei 4, Rigoli 2, M. A. Montano 1, T. Montano 1.Az V.— VI. helyért: Lengyelország —Egyesült Államok 9:3. Gy. Jablonski 3, Kortanty 3, Picula 2, Bierkowski 1, ill. Gwestbrook 2, Orbán 1, Lekach 0, Apostol 0. Kilencedik nap: párbajtőrnapat Szombaton reggel 8 órakor az Olimpiai Csarnokban megkezdődik a világbajnokság utolsó versenyszáma, a párbajtőrcsapatok vetélkedése. Rekordlétszámú mezőny, 26 együttes kezdi majd a kétnapos küzdelmet 6 hármas és 2 négyes csoportban. A MAGYAR válogatott a B-csoportba került, az egyesült államok és Jugoszlávia társaságában, a reggeli első fordulóban a mieink csak nézők lesznek, 10 órától találkoznak a vesztessel. Két órával később lesz a második forduló, amely végérvényesen eldönteni hivatott, hogy melyik 16 csapat (csoportonként tehát az első kettő) kerül tovább. Délután 16 órakor újabb fordulóra kerül sor, ezúttal már egyenes kieséses rendszerben: akik állva maradnak, vagyis győznek ebben a „kanyarban”, azok vasárnap délben folytatják a küzdelmet már az elődöntőbe jutásért. A döntő vasárnap este lesz. A magyar válogatott az első mérkőzésen Fenyvesi dr., Schmitt, Kulcsár, Erdős összeállításban lép pástra, de később természetesen szóhoz jut az egyéni bronzérmes Osztrics dr. is. NÉPSPORT 7 VB Fogadás a Magyar Sajtó Házában A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Külügyminisztérium sajtófőosztálya, az Országos Testnevelési és Sporthivatal és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége pénteken délelőtt fogadást adott a Magyar Sajtó Házában a vívó-világbajnokságra akkreditált külföldi és hazai újságírók részére. A jó hangulatú fogadás után ülést tartott a Nemzetközi Sportújságíró Szervezet (AIPS) vívószekciója, amelynek elnöki tisztét Dávid Sándor, a Népsport rovatvezetője tölti be, titkári teendőit pedig Lutz Maurer, az osztrák televízió munkatársa látja el. Az ülésen Szombathy István, a Népsport főmunkatársa, az AIPS főtitkárhelyettese képviselte a sportújságírók nemzetközi szervezetét. Az ülésen megjelent Edgar Mercier, a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) főtitkára is, Pierres Ferrinek, a FIE elnökének képviseletében. Az ülés résztvevői megelégedéssel nyugtázták, hogy a vívóvilágbajnokság szervezői igen jó munkafeltételeket teremtettek az újságírók részére, az eredményközléstől kezdve, a tudósítások gyors továbbításának lehetőségéig. A külföldi résztvevők ezért köszönetüket fejezték ki. A sportújságírók javasolták továbbá a Nemzetközi Vívó Szövetségnek, hogy propaganda-bizottságában helyezzen nagyobb súlyt a sajtó tájékoztatására, tartson szorosabb kapcsolatot a szervezettel és igyekezzék minden tagszövetségnél elérni azt, hogy a nemzetközi versenyeken biztosítsák az újságírók munkájához a megfelelő feltételeket. Edgar Mercier egyetértett a javaslatokkal, és bár hangsúlyozta, hogy bizonyos érintett kérdésekben csak a FIE kongresszusa dönthet, támogatásáról biztosította a vívószekciót. Sőt, ígéretet tett a kongresszus határozatainak s egyéb fontos dokumentumainak folyamatos megküldésére, az azonnali tájékoztatásra. Vívás és tudomány A Magyar Vívó Szövetség, az OTSZ és a TFKI szervezésében került sor pénteken délelőtt a Testnevelési Főiskola aulájában a FIE orvosbizottsága által javasolt tudományos konferenciára. Az ülésen megjelent Pierre Ferri, a Nemzetközi Vívó Szövetség elnöke, s bevezetőjében elmondta: a szövetség nagy örömmel veszi a vívás iránt a nem vívóorvosok körében is megnyilvánult nagy érdeklődést, mert úgy véli, hogy nagyon sokat segíthetnek a sportág fejlesztésében. A „nagy érdeklődés” ebben az esetben nemcsak szépen hangzó szóvirág volt a FIE elnökének szájából, hanem a való tények felmérése. A FIE orvosbizottsága tavaly rendezett először hasonló tudományos ülést, a mostani azonban, hála a jó előkészítő munkának, amelyből oroszlánrészt vállalt dr. Kamuti Jenő, az orvosbizottság tagja, messze felülmúlta a múlt évit. Tizenöt igen magas színvonalú előadás hangzott el, s olyan nagy érdeklődés mellett, hogy a tervezett idő alatt nem is sikerült befejezni az ülést. Ami a témák ismeretében nem is csoda. Dr. Élben Ottó docens a vívók antropológiai vizsgálatáról tartott előadást, kifejtve, hogy vizsgálata szerint a fegyvernemek „kiválasztják” maguk számára a megfelelő alkatú versenyzőket. Megfordítva tehát, alkat szerint válogatva lehetséges a gyerekeket az egyes fegyvernemekhez irányítani. Dr. Azemár (Franciaország) a balkezesség fiziológiai és pszichikai vonatkozásaival foglalkozott, megállapítva végeredményben, hogy sokan misztifikálják a vívásban a balkezességet és alaptalanul. Dr. Berentey György kandidátus a gyakori vívósérülések elkerüléséről, megelőzéséről, illetve gyógyításáról szólt, hangsúlyozva, hogy bizonyos tipikus sérülések edzésmódszertani problémákból is adódhatnak. Dr. Waterloo (NSZK) több mint száz versenyzőn folytatott telemetrikus mérésekkel végzett vizsgálatainak eredményéről számolt be, különös tekintettel a szívritmus változásaira és a tejsav felszaporodására. Vizsgálatai során sikerült keresztülvinnie azt, hogy az NSZK válogatott vivői például a pornói nemzetközi versenyen egy kisméretű rádióadóval a plasztronjuk alatt vívták végig a versenyt. Mozgásukat filmre is vették, s az eredményeket összehasonlították az edzések méréseivel. Csupán egykét adat: a pástra menés közben körülbelül fél perc alatt eléri a vívó szívfrekvenciája a maximális 190—200-as értékét, s ezen marad csaknem változatlanul az egész csörte alatt. Sőt, a szív előre reagál: már a találatjelző gép vezetékeinek bekötése pillanatában mintegy 140-re felszökik a pulzus. Vizsgálatainak eredményeit felhasználva igen biztos támpontot kaphatunk a versenyzők edzettségi állapotára vonatkozóan. Dr. Fedorova (Szovjetunió) betegsége miatt távolmaradt, csak előadását küldte el, amely a keringési rendszer vizsgálataival foglalkozik. Dr. Kogler (Csehszlovákia) a kiválasztás pszichikai módszereiről értekezett. Valamennyi elhangzott előadással most nincs módunkban foglalkozni, a későbbiekben azonban, éppen témájuk érdekessége miatt, részletesen viszszatérünk valamennyire. A kiragadott példákkal csupán érzékeltetni szerettük volna, hogy a tudományos ülés, amelynek két (orvosi és pszichológiai) szekciójában dr. Berentey György, illetve dr. Nádori László látta el az elnöki tisztet, valóban milyen hasznos volt, milyen nagy sikert hozott. Tarpay László Dávid Sándor