Népsport, 1975. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-31 / 257. szám

XXXI. 257. ♦ 1975. október 31 CSELGÁNCS Lecke — holnapra A kis papírfecni véletlenül akadt a kezembe. A magyar— japán mérkőzés előtt rendez­gettem bécsi feljegyzéseimet Köztük találtam a kockás füzet­lapot, amelyre egy leendő ab­szolút ranglista alapját képező eredményeket róttam. Az ip­­ponon győzelmeket írogattam, m­ost kedvem szottyant összesí­­tetti a listát. Meglepődtem, hogy a világbajnokságon, a hat súly­csoportban a szovjet könnyű­ Fulya Nyevzorov szerezte a leg­több ipponos győzelmet, hatot. Mind a hat mérkőzését ipponnal nyerte meg! A magyar Kiss Endre három ipponos győzelmével valahol a középmezőnyben végzett, de súlycsoportjában, a középsúly­ban ő nyert a legtöbbször ip­ponnal, többször, mint a világ­bajnok Fudzsii. GD A válogatott találkozó előtt megemlítem ezt a meglepő tényt, a japán küldöttség tol­mácsa már fordít is. — Kiss, Kiss — ízlelgeti a ne­vet Tobasi Daigo, az egyik ed­ző. Kérdez valamit a tolmács­tól, aki felém fordul: — Az a bajuszos? — Az, az. — Az edző szerint a legjobb magyar versenyző. Ideálisan harcos, nagyon kemény, gyors, határozott. — És a többiekről mi a véle­ménye? Rövid hallgatás után diploma­tikus a válasz: — Nézze, bennünket rend­szerint sok helyre hívnak meg vendégszereplésre. Mi önöket választottuk... (­ Az egyik legnépszerűbb japán cselgáncsozó a pehelysúlyú Jo­­sinoru Minami. Ő azon kevesek közé tartozik, akik Bécsben megvédték két évvel korábban szerzett világbajnoki címüket. A vaskos, kefefrizurás fiatal­ember „kisherceg” néven is­mert a sportág nemzetközi vi­lágában. Ez a jelző elegáns stí­lusa miatt roppant találó. Persze, nemcsak elegáns, erős is. — Erő nélkül nem megy — mondja. — Különben lehetet­lenség győzni, még az olyan fia­talok ellen is, mint Kollár. Közben zúg a Körcsarnok kö­zönsége, a hatalmas labdára emlékeztető, nehézsúlyú Endo Petrovszkit és Vargát is játszi könnyedséggel dobja meg váll­­dobással. Minami már kommentál is. — Azért ügyesség is kell, meg gyorsaság, no meg ravaszság, ötletesség, játékosság, még ak­kor is, ha valaki százhúsz kiló, mint Ende­ s Horváth István, a magyar csa­pat edzője a szőnyeg mellett ülve figyeli az eseményeket. A mérkőzés után, bármilyen fur­csa is, elégedett.­­ Kilenc évvel ezelőtt a két csapat közötti megegyezés sze­rint a vendégeknek két ippont érő dobást kellett végrehajtani a győzelemhez. Az idén nem adtak már ilyen előnyt. Ez je­lent valamit... — Ki tetszett a legjobban? — Varga nagy eredményt ért el a világbajnok Takagi legyő­zésével, Kiss Endre most is megnehezítette Hara és Fudzsii dolgát, talán az ő teljesítményé­vel voltam a legjobban megelé­gedve. A számszerű eredmény kétel­kedést ébreszthet az olvasóban: hogy lehet elégedett egy edző, akinek a csapata 16:1 arányú vereséget szenvedett? Lehet! Mert, aki tanulni, aki fejlődni akar, az örül a feladatoknak, a leckéknek, mert jól tudja, hogy csak akkor léphet előbbre, ha ezeket megoldja, elvégzi. A ma­gyar cselgáncssport nagy és szép leckét kapott a Körcsarnokban, egészen bizonyos, hogy okul be­lőle versenyző, edző egyaránt. Nem is dobom el azt a heve­nyészett, bécsi abszolút rang­listát jó lesz jövőre, majd összehasonlítom az olimpián megszülető eredményekkel, s talán örömmel nyugtázhatom, hogy Kiss Endre nemcsak a sa­ját súlycsoportjában érte el a legtöbb ipponos győzelmet, ha­nem abszolút értelemben is előbbre került a középmezőny­ből. Hiába, evés közben jön meg az étvágy ... (bőcs) Kasivazaki, a bécsi világbajnokság pehelysúlyú ezüstérmese, a le­szorítások nagymestere. Képünkön ezt az akciót készíti elő (Záhonyi Iván felvétele) SPORTMOZGALOM____________ _____________________________ Tizenegy + egy tartalék SzociaLista for­gása — ASSamS di/r c?# Salgótarjáni Kohászati Üze­mek. Gyáróriás, 4500 dolgo­zóval. 1968-ban ünnepelték 100. születésnapját. Központi Szolgáltató Gyár­­részleg. Karbantartás. Laka­tosok. A hatalma súlyponti berendezéseinek és az egész üzem kompresszorainak „or­vosai”. Talán a leghíresebb helyiség. Mert itt dolgozik az Állami-díjas MHSZ szocia­lista brigád. Hogy miért éppen ezt a ne­vet választották a tagjai? Szíremen Rudolf — a patroná­ljuk — a tartalékos klub tit­kára, így hát nem véletlenül találjuk ott őket a honvédelmi napokon és összetett versenye­ken, a továbbképzéseken, a katonapolitikai előadásokon, nem véletlenül jelentkez­nek minden üzemi lövészver­senyre, s éjjeli járőrversenyekre, amelyeket a mátrai sűrű erdők­ben rendeznek. Az eddigi út nem volt köny­­nyű és 15 évig tartott, ötször nyerték el az arany fokozatot, kétszer a vállalat kiváló bri­gádja címet, majd a szakma legjobbja kitüntetést. Minden évben jelentős újításokkal tűn­tek ki, évente átlagosan 300 ezer forint megtakarítással gaz­dagították a gyárat- Az utób­bi időben igen sokan megfor­dultak ebben a brigádban. A jelenlegi 12 főből azonban ki­lenc alapító tag, az Állami­díjas, a többi három kissé ké­sőbb kapcsolódott be a brigád­­mozgalomba. MHSZ karbantartó szocialis­ta brigád. Állami-díj. Sport. Más-más, de kötődő fogalmak. Látogatásunk nem volt meg­lepő. Megszokták már, hogy jönnek ide újságírók is. Életü­ket átitatja a sport is, nekik is szükségük van a testedzésre, no, meg színes­ lélekkel szurkol­nak a gyári csapatnak az LSE- nek és a város reprezentánsá­nak, az SBTC-nek. Tizenkét emberrel beszélget­ni? Egy kicsit nehéz lenne. Meg minek is kapcsolnánk ki őket a termelésből? Elég, ha ketten elmondják a lényeget. Ők jól ismerik — és szívesen képviselik — a többieket is, hiszen ugyanazt nyilatkozzék, amit a társaik gondolnak. Pet­rucsik Géza brigád­vezetővel és Ullmann Józseffel, a helyet­tesével félrevonulunk, miköz­ben nézzük a többi „csapattag” munkáját. Mindenekelőtt kite­rítik a hatalmas légkalapács sokszorosított tervrajzát, erre helyezik a féltve őrzött brigád­naplót, nehogy olajos legyen. — Ez hát a mi könyvünk — mutatja büszkén Petrucsik Gé­za —, 1956. január 1. óta meg­találni benne minden fontosabb eseményt. Itt van az 1975-ös év is-Lapozzuk a naplót. Szocialista módon dolgozni... Szocialista módon tanulni... Szocialista módon élni... Ez a brigádmozgalom hármas jelsza­va. No, és ezen belül van a sok vállalás, előírás, terv. Üzem­anyag-megtakarítás, könyvan­két, segítségnyújtás, családi összejövetelek és így tovább. — Hol voltak együtt például kirándulni? — Mentünk családostul Sal­­góra, Eszelénybe, Karancsbe­­rénybe... Petrucsik Géza a családot a brigádra és­­ a hozzátartozókra érti. Nem könnyű, de nem is túl nehéz teljesíteni a fizikai és erkölcsi normákat. Emberileg szinte kötelezőek. Mert dolgoz­ni és élni valamilyen kritérium szerint kell. S körülbelül ez lenne az! De mi történne, ha ilyesmit előírnának a sportban is? Mondjuk, a szakosztályok­ban? Mi lenne, ha a különböző csapatoknál is elő lehetne ven­ni egy ilyen brigádnaplót? Ne tartsanak bennünket me­rev, frázisokat puffogtató em­bereknek, de felkaptuk a fe­jünket. Nem azért, mintha nálunk nem lennének lefektet­­­ve a követelmények. Csak a betartásával — a betartatásá­val — akadnak problémák. Petrucsik Géza nemrégen nyert egy liter bort Szűcs Jós­kától! — Fogadtunk, hogy száz­­méteres futásban adok négy méter előnyt, egy liter borért. Ráharapott, mert fiatalabb és fürgébb, mint én. Előbb is ért célba. De azért vesztett. Mert nem abba fogadtunk, hogy én győzök, hanem, hogy négy mé­ter fórt adok-Jóska vakarja a kobakját. Hegedűs Laci nevet a nem új, de jól sikerült beugratáson. Ő egyébként Karancslapujtőn lö­vészetvezető, a honvédségnek se­gít a bevonuló fiatalok felké­szítésében. S ha már a brigád­tagoknál tartunk, említsük meg, hogy Szoó József nemrégen még kiváló labdarúgó kapus, Kézdi Sándor pedig birkózó volt. Hogy a két riportalanyunk életébe ho­gyan kapcsolódik a sport? Petrucsik Géza: — Sohasem voltam nagymenő, de mindig imádtam a tested­zést. Harmincöt éve járok mezesre. Természetesen az LSE- nek is szurkolok, de ott va­gyok a Stécé minden bajnoki mérkőzésén is. Básti Pityu a kedvencem. Mert nem egyé­­nieskedik. Tudják, nálunk a brigádban nagyon jó a kollek­tív szellem. Talán ennek is kö­szönhetjük az eredményeket. Ha minden focicsapatban ilyen jó lenne az összhang, talán előbbre tartanánk. Mert ebben benne van egymás megbecsülé­se, az egymásért való küzdelem — minden. Ullmann József: — Én aztán minden sportot űztem. Mint labdaszedő és bába­állító kezdtem. Az iskolaválo­gatottban fociztam. Később lö­vészetre jártam, tekéztem, asz­taliteniszeztem, atletizáltam és megmaradt a teniszezés. Tu­dom, régen a melósok nemigen teniszezhettek. De én verseny­­zem is. A brigádban legfiatalabb a 19 éves Sztremen Rudolf, legidő­sebb a 48 éves­­ egykori bri­gádvezető, most párttitkár — Molnár Sándor. Tizenketten vannak tehát, de ők így dik­tálják: tizenegy plusz egy tar­talék. Mesélik, hogy amikor Moór Ede volt a Stécé edzője, kihozták a gyárba és megmutat­tak neki mindent. Szó volt ar­ról is, hogy jönnek a játékosok ismerkedni — az LSE játékosai itt dolgoznak —, de ez vala­hogy elmaradt. Dávid Róbert, a jelenlegi edző is megígérte a kollektív látogatást, csak nehéz időpontot találni, elismerik­ Ne­kik viszont jólesne, ha egy­szer — mint meghívott vendé­gek — a Stécével elutazhatná­nak a fővárosba egy bajnoki mérkőzésre. Állami-díjas kísé­rők? Érdekes lenne! Beszélgetés közben megnéz­zük az új pályát, amely feny­vesben épült. A gyárból leg­alább kétezren vesznek részt a tömegsportban, kellett tehát ez a 95x105 méteres létesít­mény. Két-háromezer köbméter földet mozgattak meg, 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek és az állami kasszából is jutott erre a cél­ra 615 ezer forint. A vörös sa­lak, kissé nedves és puha, előbb­­utóbb füvesítenek itt. De addig is jó kis mécs­eseket lehet játszani, jókat lehet szurkolni ebben a­ csodá­latos környezetben. Itt hallot­tuk egyébként, hogy a gyár­ban, az MHSZ karbantartó szo­cialista brigád tagjai egy évre 310 óra társadalmi munkát vállal­tak, de már a 420. óránál tar­tanak. Legutóbb például a me­gyei munkásmozgalmi múzeum­nak készítették el a tizenkilen­­ces páncélvonat makettjét, így élnek, dolgoznak, sportol­nak. Lehet tőlük tanulni. Hámori Tibor Az MHSZ szocialista brigád tanácskozik. Balról: Molnár Sándor, Szoó József, Kézdi Sándor, Molnár István, Babják Lajos, Rusznyák Róbert, Forgó Sándor és Petrucsik Géza TORNA Magyar Mán Egervári Mária második Londonban Szerdán az éjszakai órákban Londonban befejeződött az ezőső tornász Világ Kupa. Az utolsó versenynapon a szerenkénti dön­tőket rendezték meg. A nők kö­zött az összetett győztes, a szov­jet Turiscseva minden szeren a legjobbnak bizonyult. Az értékes helyezések közül egy jutott Eger­vári Mártának is: a gerendán, mindössze három tized ponttal lemaradva, ezüstérmet nyert. A Bp. Honvéd tornásznője biztosan, szépen végrehajtott gyakorlatával többek között megelőzte a szovjet világbajnok csapat két tagját, Szan­­gyit és Dronovát. Egervári leg­erősebb szerén, a felemáskorláton hibázott, így ezen a szeren a negyedik helyre szorult. Talajon holtversenyben szintén negyedik, ugrásban pedig hatodik lett. A férfiak döntőjében a hat szer közül háromban japán győzelem született. Különösen Kadzsijama jeleskedett és kitűnő formáról tett tanúbizonyságot Cukahara is. Az összetettben első, idén májusban Európa-bajnokságot nyert Andria­­nov bokasérülése miatt ezúttal a szokásosnál bizonytalanabbul moz­gott. Három szeren kontinensünk versenyzője győzött, így az arany­érmek tekintetében „döntetlen”* született Japán és Európa között. Ez Magyar Zoltánnak is köszön­hető. Az FTC 21 éves tornásza, két Európa- és egy világbajnokság lólengésdöntő­j­ének megnyerése után, az újszerű versenyformá­ban is diadalmaskodni tudott, méghozzá nagy fölénnyel. A Világ Kupa szerenkénti dön­tőjének eredményei. NŐK Lóugrás: 1. Turiscseva 19.35, 2. Szangyi és Kovár (mindhárom szovjet) 19.15, 4. Ungureanu (ro­mán) 19.05, 5. Gorbik (szovjet) 19.00, 6. Egervári Márta (ma­gyar) 18.80. Felemáskorlát: 1. Tu­riscseva 19.50, 2. Gorbik 19.30, 3. Szaagyi 19.20, 4. Egervári 19.15, 5. Grigoras (román) 19.10, 6. Dronova (szovjet) 18.35. Ge­renda: 1. Turiscseva 19.45, 2. Egervári 19.15, 3. Szaagyi 19.05,­­4. Dronova 18.95, 5. Kovár l£j.85, 6. Ungureanu 18.70. Műszabad­gyakorlat: 1. Turiscseva 19.00, 2. Szangyi és Ungureanu 19.40, 4. Kovár és Egervári 19.35, 6. Dro­nova 19.20. FÉRFIAK Műszabadgyakorlat: 1. Kadzsi­jama (japán) 18.90, 2. Andria­nov (szovjet) 18.75, 3. Szafronov (szovjet) 18.70, 4. Gienger (nyu­gatnémet)­­18.30, 5. Gyetyatyin (szovjet) 17.90, 6. Magyar Zoltán (magyar) 17.85. Lólengés: 1. Ma­gyar Zoltán 19.40, 2. Andrianov 19.00, 3. Kadzsijama 18.85, 4. Gyetyatyin 18.65, 5. Gienger 18.60, 6. Honma (japán) 18.45. Gyűrű: 1. Cukahara (japán) 19.05, 2.Honma 18.85, 3. Grecu (román) 18.75, 4. Gyetyatyin és Gienger 18.70, 6. Andrianov 18.60. Ugrás: 1. Samugia (szovjet) 19.05, 2. Kadzsijama 19.020, 3. Szafro­nov 19.00, 4. Cukahara 18.725, 5. Gienger 18.70, 6. Gyetyatyin 18.625. Korlát: 1. Andrianov 19.10, 2. Kadzsijama és Cukahara 19.00, 4. Gyetyatyin 18.70, 5. Szafronov és Samugija 18.45. Nyújtó: 1. Cukahara 19.45, 2. Gienger 19.35, 3. Kadzsijama 19.20, 4. Horuna 19.10, 5. Gyetya­tyin 19.05, 6. Andrianov 18.65. NÉPSPORT 7 „Száll" az Ezü­stgerely — Érdeklődnek a főiskolások az Ezüstgerely-pályázat iránt? — Hogy érdeklődnek-e? Való­ságos kis Ezüstgerely-kör ala­kult nálunk a művészpalánták egymást bi­zd­ítják az alkotásra. A művészet és a sport közötti kapcsolat ügyén­ek nemes szó­szólója akadt Kulinyiné testne­velő tanár személyében is. Jó lenne, ha kaphatnánk még 30— 40 füzetet a nevezési lapokból. Az első „telefonszonda” ered­ménye a Magyar Iparművészeti Főiskoláról, Nagy Éva adjunk­tus tolmácsolásában. + — Itt a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége, Förster Zsuzsa vagyok. Problémánk van a ki­írással kapcsolatban... — ??? — Mindössze ötven példányt kaptunk a pályázati feltételek­ből és a szövetségnek 800 tagja van! De majd keresünk meg­oldást. Amit egyébként meg is talál­tak a nevezési lapok sokszorosí­tásával. Nyolcszáz darabot ké­szíttettek stencilezve, hogy sen­ki ne maradjon ki a sorból. + A pályaművek beküldési ha­tárideje ugyan 1976. március 15., az első nevezés azonban már be­futott a Testnevelési és Sport­múzeumba ! Röviden így lehetne összegez­ni az újabb Ezüstgerely művé­szeti pályázat augusztus óta megtett útját.­­ A kék borítású nevezési füze­teket több mint kétezer példány­ban húsz művészeti intézmény­hez, a fővárosi és a megyei ta­nácsokhoz küldte meg az OTSZI, s azóta azok eljutottak rendel­tetési helyükre: az alkotókhoz és a művészeti körökhöz. A sporttárgyú művészeti al­kotásokra kiírt pályázat nem csupán esztendők sikeres hagyo­mányainak ápolása. Napjaink­ban, amikor társadalmi össze­fogással hirdettük meg a har­cot az elkényelmesedés ellen, a fizikailag edzett, mozgásában kulturált, egészséges nemzet ki­alakításáért, a művészet is moz­gósító erejű. A beküldött — és kiállított — pályamunkák ér­deklődést keltenek, ízlést for­málnak, felhívják a figyelmet a testkultúra esztétikumára. A megméretés, a legjobb pályamű­vek anyagi elismerése mellett arra is fényt derítenek, vajon mennyire él művészeinkben a testnevelési és sporttémák kife­jezési vágya, mennyit adnak ön­magukból, alkotókedvükből a közös cél eléréséhez. Ezúttal minden eddiginél job­ban szeretnénk a legifjabb nem­zedék felé fordítani a figyelmet. A versenysport kezdési korha­tára egyre lejjebb száll — bi­zonyítja az élet. A sporttémák közelítése és ábrázolása is akkor válik maradandóvá, ha az „után­pótlást” a művészpalánták köré­ben kutatjuk fel. Ezért keres­tük meg a Magyar Iparművé­szeti Főiskolát és beszélgettünk a sportábrázolásról a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is. A pályázat kiírásával, a pá­lyázati feltételek, nevezési la­pok elküldésével az Ezüstgerely útnak indult. Reméljük — és várjuk —, hogy szép ívű repü­lése után minden eddiginél messzebb ér majd földet. (ruszkai) ATLÉTIKA fíz ifjúsági NB végeredménye Az egyes fordulókról késve be­érkezett jegyzőkönyvek ellenőrzé­se után a MASZ most készítette el az idén utolsó ízben kiírt ifjúsági NB hivatalos sorrendjét. Az azo­nos pontszámmal végzett csapatok között az összes viadalokon szer­zett részpontok aránya döntötte el a sorrendet. Ennek arányán a női NB I B keleti csoportjában Szol­nok megye lett az első Szabolcs előtt. Azoktól a csapatoktól, ame­lyek valamelyik viadalra nem áll­tak ki, ellenfelenként egy-egy büntetőpontot levontak. Az idei ifjúsági NB hivatalos végeredménye: NB I Férfiak: 1. Borsod 16, 2. Csong­rád 14, 3. Bp. Honvéd 12, 4. Haj­dú 10, 5. Heves 6, 6. Baranya 6, 7. Vasas 2, 8. Zala 2 pont, 9. Cse­pel 2 büntetőpont. Nők: 1. Fejér 16, 2. Pest 12, 3. Tolna 10, 4. Hajdú 10, 5.­ Bp. Honvéd 10, 6. Győr-Sopron 6, 7. Veszprém 4, 8. Bács 2, 9. Vasas 2­­. NB I B Keleti csoport. Férfiak: 1. Pest 16, 2. Szolnok 14, 3. Szabolcs 12, 4. Békés 8, 5. FTC 8, 6. Ganz-MÁVAG 8, 7. Bács 4, 8. BKV Elő­re 2, 9. Bp. Spartacus 0 p. Nők: 1. Szolnok 14 (pontarány 640:433), 2. Szabolcs 14 (602:472), 3. Bor­sod 12, 4. Heves 12, 5. Békés 8, 6. Csongrád 6, 7. FTC 4, 8. BKV Előre 2, 9. Ganz-MÁVAG 0 p. Nyugati csoport. Férfiak: 1 Tolna 14, 2. Komárom 12, 3. Veszprém 10, 4. Győr-Som­on 10, 5. Fejér 8, 6. Somogy 6, 7. BEAC 6, 8. U. Dózsa 4, 9. Vas 2 p. Nők: 1. Baranya 16, 2. Vas 14, 3. Ko­márom 12, 4. Rába ETO 8, 5. U. Dózsa 8, 6. Zala 7, 7. Somogy 4, 8. BVSC 1 p, 9. Csepel 2 büntető­pont.★ Szegeden Csongrád megye fel­nőtt és a város ifjúsági bajnoksá­gával zárult az idény. A legjobb eredményeket a gerelyhajítók ér­ték el. Férfiak. 100 m: Nagy N. (SZEOL SE) 10.9. 200 m: Nagy M. 22.5. Távol: Kliszek (SZEOL) GPP. Gerely: Nagy S. (SZVSF) 71.26, Kiss G. (SZEOL) 69.78, Bolgár (SZVSE) 68.00. Kalapács: Pavlo­­vics (SZEOL) 59.32. Nők, 100 m: Schmidt K. (SZVSE) 12.2. A Törekvés szerda és csütörtök délután évadzáró versenyt rende­zett serdülő A-korcsoportosok ré­szére. A ködös ,hideg időben az egyetlen aranyjelvényes eredmény a fiú súlylökésben született. Fiúk. Súly (5 kg): 1. Bruckner (Ganz- MÁVAG) 15.83, 2. Tóth K. (Ganz- MÁVAG) 14.74. Lányok. Súly: 1. Orosz­­Váci Híradástechnika 11.58! VILÁG KUPA

Next