Népsport, 1975. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-20 / 273. szám

1­ 4 NÉPSPORT KÖNYVESPOLC A tehenek A.mint arról már hírt adtunk, Eligio páter, az olasz sportvi­lág ismert személyisége, az A. C. Milán „lelkiatyja” tollat ra­gadott és A tehenek (Le Vac­­che) címmel könyvet írt, ame­lyet napok alatt szétkapkodtak. A könyv óriási vihart kavart az olasz sportközvéleményben. A tizenkilenc fejezetből mind­össze kettő foglalkozik a lab­darúgással, de abban aztán mindent kitálal. Tolla hegyére tűzi mindazokat, akik vélemé­nye szerint felelősek azért, hogy az egykor dicsőbb napokat mesélt olasz profifutball törté­netének legmélyebb pontjára süllyedt. „Az olasz labdarúgás genszte­­rek kezébe került" írja többek között és kíméletlen őszinteség­gel tárja fel a kulisszatitkokat. Eligio pátert nemrégiben az olasz játékvezetők megrágalma­­zásáért törvény elé idézték, ahol kenetteljes hangon for­dult a becsületükben megsértett bírókhoz: ,,Testvéreim! Én egy­házi hivatásomnál fogna a sze­­retetet és a megbékélést hirde­tem. Kérlek benneteket, fogad­játok el felétek nyújtott bará­ti jobbomat." A felek kölcsönösen meg­egyeztek. A tehenekről az egyik leg­tekintélyesebb olasz napilap, a Corriere Della Sera így írt: ,.Meggyőződésünk, hogy Eligio páternak ismét a törvény elé kell állnia az olasz labdarúgás vezetőiről mondott becsmérlő kijelentései miatt." A páter érdekes keveréke a papnak, a menedzsernek, a pro­­pagamdafőnöknek, a pamfletod­nak. Mind fellépésében, mind ruházkodásában annyira ellent­mond a lelkiatyákról elterjedt elképzeléseknek, hogy a felületes szemlélő méltán gondolh­at va­lamilyen tréfára. Zömök, vál­las, a haja a vállára lóg, füst­­színű szemüveget hord, divatos kurta szánt csizmát visel. Eligio az A. C. Milán „pszi­chológusaként” elévülhetetlen érdemeket szerzett. Nyolcévi működése során szoros barát­ságot kötött Gianni Riverával, akit könyvében az olasz labda­rúgás mártírjának nevez. A tehenek különös könyv, a páter paraszti származásával fü­gg össze. Apjának ugyanis messze földön híres tehenésze­te volt és a fiatal Eligio sokat időzött a tehénistállókban. Má­nkkor kitűnően meg tudta kü­lönböztetni a jól és rosszul te­jelő teheneket. A címnek egyébként jelképes jelentése is van, mert a tehenek tudvalevő­leg azért vannak, hogy fejjék őket... Az atya, aki vihart kavart LABDARÚGÁS Barátság Torna Kaposvári Rákóczi — Skoda K­zen 2:0 (0:0). Kaposvár, 2000 néző. V: Hámori. Kaposvár: Rapp — Kanyar Márton, Kováts F., Bőzsöny — Konrád, Burcsa, Ko­váts — Túrás, Csépán (Karasz), Varga. A 24. percben Michalek 11-esét Rapp kivédte. A két gólt Burcsa lőtte a 89. és a 90. percben. A Kaposvárnak nem si­került visszavágnia a plzeni 5:0- ás vereségért. Jó: Rapp, Kováts F., Burcsa, Túrás, illetve Strunc,­­Hzsebik. ÖREGFTUK-BAJNOKSÁGA Béli csoport 1. Törekvés 8 5 1 2 22-14 11 2. Ganz Vill. 9 4 3 2 17-11 11 3. Műanyag 9 4 3 2 9- 7 11 4. Pomázi KSK 9 4 2 3 16-16 10 5. Bp. Vegyim. 9 4 14 14-16 9 6. Budafoki MTE 9 3 3 3 13-16 9 7. Újlaki FC 9 2 4 3 9-10 8 8. Kelenföldi E.­ 9 3 3 3 15-11 7 9. Diósdi Csap­ágygyár TC 9 3­ 6 15-21 3 10. Gázm. MTE 8 1 2 5 9-17 1 • Két büntetőpont levonva. A 20:2-re végződött Kelenföldi Erőmű —Műanyag mérkőzés ered­ményét a Műanyag óvására az in­téző bizottság megsemmisítette, mert az Erőmű csapatában jogo­sulatlan játékos szerepelt és a két pontot 0:0 gólaránnyal a Mű­anyag javára igazolta. Ezenkívül az évi összeredm­­ényből két büntető­pont levonását rendelte el. Hátralevő mérkőzés: Gázmű­ves­ MTE —Törekvés. XXXI. 273. ♦ 1975. november 20. Tenisz *7.7 Több segítséggel — többet nyújtani! Magyar teniszsport —1975. Ha gyanútlan járókelőket faggatnánk arról, mi jut az eszükbe erről, alighanem tőmondatos válaszokat kap­nánk. „Taróczy ...” „Vere­ség a csehszlovákoktól a Davis Kupában ...” „Rózsa­völgyi .. Magyarországon a tenisze­zők eredményeit a közvé­lemény néhány sportágénál kevésbé tartja számon. Az idén, jóllehet még csak novembert írunk, tulajdonkép­pen már egy hónapja véget ért a hazai teniszév. A szokottnál tehát korábban tértek rövid­­pi­henőre a versenyzők, miközben megkezdődött a szakmai elem­zések, az értékelés időszaka. FOGLALKOZÁS A nemzetközi tenisz élvona­­lában ma minden korábbinál nagyobb a konkurrencia. Ez elsősorban abból fakad, hogy a tenisz népszerűsége is felül­múlja jó néhány, régebbi si­­kersportágét, sok országban a legkedveltebb tömegsport nap­jainkban. A teniszezés élvonala jelenleg már nem néhányaknak nyújt pénzszerzési lehetőséget, hanem — ez tény — foglalko­zássá vált. Százan meg szá­zan hagyják abba eredeti fog­lalkozásukat, szakítanak a teg­nappal a ma, a tenisz, az üz­let kedvéért. Ebből következik, hogy a tenisz értékrendje me­rőben különbözik a többi sport­ágétól. Itt ugyanis mintegy két­­háromszáz élversenyzőt tarta­nak számon, akik közül bárki le­győzhet bárkit, de ki is kaphat akárkitől. Magyarországon más a hely­zet. Teniszezőink, bár sokat versenyeznek külföldön, ennek ellenére becsületesen dolgoznak, tanulnak, megállják helyüket a mindennapi életben is. Elég, ha csak Taróczy Balázst említjük, aki a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, gondol a jövőjére is. Sportolóink szerencsére érzik, vallják: egész ember csak az lehet, aki a hétköznapok kö­vetelményeinek is eleget téve, hasznos tagja a társadalomnak. Ilyen körülmények között nagyszerű eredménynek szá­mít, hogy Taróczynak sike­rült bekerülnie a világ legjobb 50 férfi teniszezője közé, annak ellenére, hogy az idén keve­sebb kiemelkedő eredményt ért el, mint tavaly. CSAPATBAN Az utóbbi néhány évben volt néhány kiemelkedő egyéni ered­mény, elsősorban ez fémjelez­te a sportágat. Az idei, az 1975-ös esztendőre azonban nem ez volt a jellemző. Nemcsak Taróczy, a többiek sem jeles­kedtek túlzottan az egyéni ver­senyeken , Baranyi kétszer került táblára, de ott már nem sikerült mérkőzést nyernie. Benyik egyetlenegyszer sem jutott nagy versenyen a táb­lára, Vargától, Machántól, s a javuló Szőkétől is lényegesen többet vártunk. Ugyanakkor remek eredményekkel rukkolt ki a csapat a különböző rangos nemzetközi viadalokon. A Ki­rály Kupában ismét döntőbe ju­tott a férfi együttes, a Davis Kupában pedig legyőzte idehaza a finneket és a hollandokat, idegenben az egyiptomiakat, így — 1929, 1949 és 1971 után — negyedszer került be a zóna elődöntőjébe. Prágában is telje­sen egyenrangú ellenfél volt a magyar válogatott... Gyengébb egyéni, jobb csa­pateredmények. Mi lehet en­nek az oka? Elsősorban az, hogy nálunk rangja, becsülete van a csapat­nak, a válogatottnak! A játéko­sok nagyobb igyekezettel készül­­­nek a válogatott mérkőzéseire mindenféle egyéni versenynél, különösen, mert érzik: nekik többször is bizonyítaniuk kell. A NŐK A női válogatott idei eredmé­nyei — idézet a válogatott ed­zőjének jelentéséből — ,,nagyon változóak voltak". Sikerként könyvelhetjük el a csehszlová­kok elleni szoros eredmény ki­harcolását, az olaszok legyő­zését, a helytállást a Federatiom Kupában. Az EB-n viszont va­lamennyi játékosunk hullám­völgyben volt, s így az elmúlt évihez képest nemhogy a várt előrelépés nem következett be, inkább jelentős visszaesést ta­­paszta­l­hattunk. Míg a férfiak­nál Taróczy Balázs meghatá­rozó egyéniség, itt Szabó Éva tölti be­ ezt a szerepkört. E két játékost külön kell kezelnünk. Szabó főként az év első felé­ben szerepelt sikeresen, párizsi nyolc közé jutása kiemelkedő teljesítmény volt. Új színfoltot jelentett Ró­­zsavölgyi Éva „berobbanása”. S bár női válogatottunk idei esz­tendejére a kiegyensúlyozatlan­ság jellemző, örömteli, hogy a hazai női mérkőzések élveze­tesebbekké váltak. NEVELÉS, NEVELÉS ... A hazai versenyeken a fér­fiaknál kevés színfoltot lát­hattunk. A legjobbak mögött nagy az űr, elsősorban a fiata­lok felzárkózását hiányol­hattuk. Amennyire örömteli volt pél­dául a már nem éppen ti­nédzser Sári Károly ugrásszerű javulása, alanyira kétségbeejtő az utánpótlás gyengesége. Évek óta jóformán változatlan a vá­logatott keret, nincs egyetlen feltörekvő újonc sem. A szak­osztályi munkában sok a javí­tanivaló, különösen az edzés­munka tervszerűsége és haté­konysága terén. Több helyütt a versenyzők jóformán teljesen edzői irányítás nélkül, maguk­ra, a saját egyéni, sokszor hely­telen, ötletszerű elképzelésükre szorulva végzik az edzésmunkát, így nem is csoda, ha Zentai Ferenc, a fiú utánpótlás-váloga­tott szakvezetője kénytelen le­szögezni: „Utánpótlásunk tu­dásszintje a nemzetközi közép­vonal alatt van." A nőknél tapasztalható volt egy kis pezsgés, végre úgy tű­nik, kihalóban van az elavult, „pötyögtetős” játék, amellyel ma már sehol sem lehet si­kert elérni. Az 1962-ben vagy még ké­sőbb születettek között, a fiúk­nál és a lányoknál is, sok a kimondottan tehetséges játékos. Sok az ígéret. Csakhogy a te­hetség mindig bőven állt a magyar teniszsport rendelkezé­sére. El kellene végre érni, hogy közülük ne csak egy-két játékos érjen be. Mire lenne szükség az előre­lépéshez? Úgy látszik, a helyes szemlélet lassanként kialakul, egyre több szakember, ismeri el: többet, sokkal többet kell nyúj­tani a nevelésben! A legtöbb segítséget a mun­kához a jelenleginél lényege­sen aktívabb ifjúsági bizottság adhatná. Manapság ugyanis a fiatalokat a legkülönbözőbb ha­tások érik, ezért minden terü­leten, ahol fiatalokkal foglal­koznak, kell egy olyan felnőtt­­csoportnak lennie, amelynek van ideje, szíve, pedagógiai érzé­ke, hatásköre szervezni, ju­talmazni, büntetni. .. A magyar teniszsportnam — s ez már nemcsak a fiatalokra vonatkozik — mind a háromra fokozott mértékben szükség van. Különösen, ha azt szeret­nénk, hogy hazánkban ne csak a tenisz varázsa, hanem a te­niszezők eredményessége és tel­jesítményük erkölcsi értéke is növekedjék. Tölgyes Péter Bár a magyar bajnokságot Rózsavölgyi nyerte, párizsi nyolc közé jutásával az idén is Szabó Éva érte el a magyar nők közül a legjobb nemzetközi eredményt REPÜLÉS „KUKACBOMBÁZÓK” A repülőtér melletti fák fázó­san húzták össze ágaikat a no­vemberi szélben. Beljebb, a tisz­táson, a katonás rendben sora­kozó gépek körül varjúsereg ká­rogott. Az idill azonban nem tartott soká: a starthelyen fel­­dübörgött egy motor, nekilen­dült, s kecsesen emelkedett a magasba. A varjúsereg felröp­pent, megborzolódtak a fák, s a csoportban álldogálók közül valaki megjegyezte: „Sanyo el­ment a fellegekbe!" Képletesen és a valóságban is így igaz. A Nyíregyházi Mező­gazdasági Főiskola repülőgép­­vezetői karának hallgatói napon­ta szállnak fel a fellegekbe. Az irányítást végző rádiós­kocsi mellett Varga Zoltán ok­tató — „civilben” a műrepülő­válogatott keret tagja — taná­csokkal látja el növendékét a felszállás előtt. ,,Kimész a ket­tes légtérbe harminc percet mű­­repülsz, de a gyakorlatok meg­kezdése előtt, ezer méteren je­lentkezz be." A jelölt lázasan készül, de közben bemutatkozik: " Krauth Péter vagyok, má­sodik évfolyamos hallgató. Bu­dapesten, a Than Károly Vegy­ipari Szakközépiskolában érett­ségiztem, s a Postás SE repülő­­szakosztályában voltam vitor­­lázórepülő. Minden vágyam az volt, hogy ide kerüljek. — Milyen feladatokat hajt végre ? — Több figurát is be kell mu­tatnom. Vezetett orsót, dugó­húzót, előrebukfencet, háton­­repülést. — A feladat végrehajtásához milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a pilótának? — Akarat, bátorság, szakmai felkészültség és rendkívül jó fi­zikai állapot, feltétlenül szüksé­ges. Műrepülés közben, hogy mást ne mondjak, gyakran kell elviselnünk testsúlyunk sokszo­rosát. — E tulajdonságokat jól fej­leszti a testedzés. Sportol va­lamit? — Itt mindenkinek sportolnia kell! Én például gyermekkorom­ban úsztam most pedig focizok, korcsolyázok és rendszeresen futok. A párbeszéd véget ér, mert stárthoz szólítják. Néhány pil­lának s a Tréner ismét a magas­ba lendít egy hallgatót. A polgári repülés számára Nyíregyházán képezik a repülő­­gépvezetőket. A nyírségi pilóta­­képző központban 1969-től kö­zel százan szereztek diplomát, kaptak mezőgazdasági gépész, üzemmérnöki és repülőgép­­vezetői képesítést. A repülőgép­vezetői kar a MÉM Repülőgépes Szolgálat keretében végzi te­vékenységét. Mivel a hallgatók közül többen kerülnek a mező­­gazdasági repülőgépek „nyergé­be”, ezért kapták a becenevet: ..kukacbombázók” A tanulmányi idő alatt, a há­rom évfolyamon mintegy 85—90 fiatal ismerkedik a repüléssel. Ez a foglalkozás fizikailag is jól felkészült embereket igényel, hiszen a levegőben fellépő erők nagymértékben igénybe veszik a szervezetet. A kar diákjai ezért is sportolnak rendszeresen. A jelöltek a kötelező testnevelési órákon, a tematikában előírt speciális gyakorlatokon kívül valamennyien rendszeresen spor­tolnak a főiskola valamelyik szakosztályában. Hogy a repülő­téren se hiányozzon a testedzé­si lehetőség, maguk készítette tornaszerek állnak rendelkezé­sükre, így többek között nem hiányzik a gumiasztal sem. Az egyik fiú sóvárgó szemmel néz a magasba: — Nem repül ? — Első évfolyamos vagyok. Ta­vaszig csak elméletben foglal­kozom a repüléssel. Tanterem­ben készülünk, műszertani sár­kánytan, edzés. Rengeteg sport­­foglalkozás. De mindent elvise­lek annak reményében, hogy jö­vőre én is követhetem Sanyót, Pétert és a többieket. Hiába, hosszú az út addig, amíg a hallgatók feljutnak a fellegekbe. K. Gy: Néhány perc gimnasztika a felszállás előtt E­redeti stratégia Az utóbbi évek egyik leg­erősebb versenyét, a moszk­vai Aljechin-emlékversenyt Geller nagymester veretlenül nyerte. A győztes mögött Szpasszkij exvilágbajnok kö­vetkezett. Kettőjük összecsa­pásából a világossal játszó Geller került ki győztesként és ezzel pályafutása kiemel­kedő sikerét aratta. Az ere­deti stratégiát alkalmazó Gel­ler pozíciós nyomását Szpasz­­szkij taktikai úton próbálta megtörni — sikertelenül. Satcillai védelem E. GELLER R. SZPASSZKIJ (Moszkva, 1975 november) 1. e4, c5 2. Hf3, e6 3. d3, Hc6 4. g3, d6 5. Fg2, g6 6. 0 — 0, Fg7 7. c3, e5 (Sötét nem engedi meg a d4 keresztülvite­lét s ezért világos tervet változ­tat.) 8. a3, Hfzi 9. b4, 0 — 0 (9. —, a6 megakadályozta vol­na világos stratégiáját, a küz­delem a vezérszárnyon alakul ki.) 10. b5, He7 41. a4, a6 12. Ha3, ab­ 13. Hb5­, Hce 14. Fg5! (Eredeti és helyénvaló stratégia, abból a felismerés­ből, hogy a huszárok az adott helyzetben értékesebbek a fu­tóknál.) 14. —, h6 15. Ff6­, Ff6­ 16. Hd2, Ha7 17. Ha3, Hc6 18. Bb1, Fg7 19. Hdc4, Ba6 20. He3, He7 21. Hac4, Fd7 22. a5, Fc6 23. Vb3! (Akadályozza az f5 és a d5 lépést is.) 23. —, h5 24. Hd5, Fh6 25. f4!, ef., 26. gf., Fd5: 27. ed., Hf5 (A 26. —, Fd5: csere eredményeként a sötét huszár és vezér játékba jön a királyszárnyon, a b7 gya­log viszont világos zsákmánya.) 28. Fe4, Ff4,I 29. Ff5 Vg5! 30. Kh1, Vf5: 31. Vb7 Bc8! 32. Bf2! (32. Va6:-ra Be2 kö­vetkezett vorlna. matt-támadás­sal.) 32. —, g5 33. Bgl (ismét erős lépés, amely szűkíti sötét lehetőségeit, pl: 33. —, Vc8-ra 34. Vc8:, 35. Bf4: a válasz. Most fenyeget Va6: vagy Hd6:) 33. —, Bea8 (Nincs jobb, de ez sem oldja meg a védekezés feladatát.) 34. Hd6:I, Bd6: (A fölényes huszárért minőséget kell áldoz­ni és az egyenlő a vereséggel.) 35. Va8 :1, Kh7 36. c4. Bf6 (Nem ment 36. —. Vd3: 37. Bf4:!, gf: 38. Vg8+. Kh6 39. Vg7+ és matt miatt.) 37. Vb7. Vh3 (37. —. Vd3:-ra 38. Vb1­) 38. Vb2. Fe5 39. Ve2, és sötét a már vesz­tett helyzetben túllépte a gon­dolkodási időt. Végjátéktanulmány Az alábbi végjáték különö­sen értékes, „merész, érde­mes munka”, ahogy megje­lenésekor, 1929-ben jellemez­ték. A szerző a neves L. B. Salkind. A nehéz, jól elrejtett megol­dás: 1. Fe51, Kh7 2. Bg7f, Kh8 3. Bg5+, Kh7 4. Fd3a, ed. 5. Bg7t, Kh8 6. Ba7t­, Kg8 7. Kg6, Kf8 8. Kf6, Ke8 9. Ke6, és nyer. A 4. Fd3n lépés fi­nomsága abban nyilvánul meg, hogy enélkül 9. Ke6-ra jöhetne 9. —, Ba6:+1 10. Ba6:, dlV és sötét nem kap mattot. Sándor Béla

Next