Népsport, 1975. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-24 / 277. szám

XXXI. 277. ♦ 1975. november 24. RÖPLABDA A férfiaknál a KSC bizonyult a legjobbnak A női Junior bajnoki döntő után vasárnap a férfiak bajnok­ságának fináléját rendezték meg a Sportcsarnokban. Akárcsak szombaton, ezúttal is a két csoport azonos helyezettjei csap­tak össze egymással a Junior bajnoki címért és a végső helye­zésekért. Most is maradt el mér­kőzés, méghozzá kettő is s — az első helyet eldöntő találkozó kivételével — a legtöbb találko­zón nem a legerősebb ifjúsági csa­patukkal álltak ki az együttesek, látszott, komolytalanul fogják fel a Junior bajnokság 1975. évi végküzdelmeit. Az 1. helyért: Kecskeméti SC—Vasas 3:1 (—9, 10, 8: 6), V. Zsolcai. Az első játszmában a végig kitűnően ját­szó Hemperger bombaütéseivel a fővárosi együttes ragadta kezébe az irányítást a megilletődötten kezdő kecskemétiekkel szemben. 8:0, 12:1, 14:4 után azonban ala­posan feljavult a vidékiek játéka, de 14:9 után a harmadik játsz­malabdát értékesítették Benke ed­ző tanítványai. A folytatás a kecskemétieké volt: ebben az együttesben öten is játszottak a vidék legjobbja címet elért kecs­keméti felnőttcsapat kezdő hato­sából. A Vasas három „felnőtt” játékosa — Hemperger, Győri, Bóka — közül ezúttal csak Hem­perger fogott ki jó napot. A kecskemétiek nyitásai jobban si­kerültek, s miután az első játsz­mától eltekintve, a nyitásfogadás­­ban is felülmúlták ellenfelüket, a folytatásban egyre nagyobb fö­lénybe kerültek. A találkozó ér­dekességét csak növelte, hogy no­vember 28 — 30-án a jövő évi NB I legjobb hat csapata közé jutásért sorra kerülő helyosztón a Vasas és a KSC ismét össze­méri tudását. A 3. helyért: ZTE—Csepel 3:1 (14, 10, —13, 2). Az 5. helyért: Székesfehérvári Volán—Bp. Hon­véd 3:0 (7, 11, 11). A 7. helyért: V. Dózsa—TFSE 3:0 (45:0). já­ték nélkül, a TFSE nem jelent meg. A 9. helyért: MTK-VM—­­Vasas Izzó 3:1 (10, 9, —9, 12). A 11. helyért: Bp. Spartacus — Szolnoki Vízügy Dózsa 3:0 (45:0), játék nélkül, a Szolnoki VC nem jelent meg. A junior bajnok Kecskeméti SC tagjai: Börcsök Csaba, Nagy Pé­ter, Hegedűs Sándor, Karagics Mátyás, Lantos Győző, Rapcsá­­nyi István, Demeter György, Kár­páti Zoltán, Nagy Tibor, Kelemen György, Szabó Zoltán, Tajti Já­nos. Edzők: Dunst Ferenc, Bereg­szászi Szabolcs. ATLÉTIKA A karóra még nem cserélt gazdát ! Hármasban letelepedünk az asztalhoz egy kis „értékelő” be­szélgetésre. Van miről, hiszen az elmúlt idény fordulópontot­­jelentett Zemen János számára. Annyi csalódás, oly sok bevál­tatlan ígéret után ő lett az a középtávfutónk, aki az idén vég­re kitört a középszerűségből és átlépte a 3:40-es határt. Sőt, egy tizedre megközelítette Rózsa­völgyi Isván immár másfél évtizedes országos csúcseredmé­nyét. Sérülésekkel átküszködött évek után tavaly júliusban ér­te el az első nemzetközi sikert, a francia és olasz futók legyő­zésével. Elsősorban az önbizalomhiánnyal mentegette, hogy utána a további javulás­sal adós maradt. És akkor azt ígérte: jövőre másképpen lesz... — Amikor az egyik koratava­szi felmérésen 2:57-re futottam a három kört, éreztem, hogy az idén jó leszek — mondta. — Itthon már nem tartottam sen­kitől, s külföldön is inkább csak azoktól, akiket még nem ismertem. Igazán önbizalmat az­után a varsói futástól kaptam. Május végén Szocsiban már több mint másfél, utána a Nép­szava Kupán újabb fél másod­percet javított az eredményén. Június közepén a varsói Kuso­­cinski-emlékversenyen rukkolt ki azután a 3:38.9-es teljesít­ménnyel. Váratlanul? Híres László mesteredző mindjárt til­takozik. Versenynaplóval, gra­fikonnal, különböző kimutatá­sokkal, no meg egy rajzzal fel­szerelve jött el a beszélgetésre. Bizonyítékul mutatja a tavaly ilyenkor készített felkészülési programot. Ebben a júniusi ver­senysorozaton már a magyar csúcs megdöntését tűzte ki Ze­­mennek célul. A varsói verseny után bizony azt gondolta, hogy rövidesen lecsatolhatja szép új karóráját, amelyet annak a ta­nítványának ajánlott fel az idény kezdetén, aki elsőnek ja­vít olimpiai távon magyar re­kordot. S hogy Varsót nem kö­vette újabb tetőpont s az órát ma is viseli, azt nem formaha­nyatlásnak, hanem a megfelelő alkalmak hiányának tulajdonít­ja. Sorolja naplójából az adato­kat. Zemen 41 versenyen indult az idén (volt köztük több két­napos), de ezeknek alig fele esett a főidényre. A legtöbb­ször természetesen 1500-on állt rajthoz, tizenhétszer, 800-on ki­lencszer. Voltak, akik soknak tartották ezt a penzumot. Ol­vastunk például olyasmit, hogy Zemen két idényre való ver­sennyel a lábában állt ki a baj­nokságon. Az edző mérgesen felhorkan. — Szó sincs róla, éppen ellen­kezőleg, nem volt elég minősé­gi versenye. A júniusi nemzet­közi sorozat jól sikerült, de utána hiába volt formában, hiányoztak az erős ellenfelek. Márpedig addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Előveszi, mutatja a grafikont: — Júliusban és augusztusban egy-egy nemzetközi verseny kö­zött jelentkeztél: hosszú szüne­tek, üres járatok. Hiába vár­tunk külföldi meghívásra. Az újzélandi Walker és Dixon köz­ben európai túráján szinte há­romnaponként indult és mögöt­tük jobbnál jobb eredményeket értek el az ellenfelek. Jancsinak a két hónap alatt 37 nap ver­seny nélkül maradt! Nem lehetett volna jobban ki­használni a hazai versenyal­kalmakat? Bosszús legyintés. Híres szerint Zemen nem veze­­tőtípus, de a harmadik körtől kezdve tud és hajlandó hajta­ni, magával húzni a többieket. Állítja, többször kérte a ver­senyzőket, edzőiket, hogy az el­ső két körben váltott vezetés­sel segítsenek. Előfordult, hogy megegyeztek, de a rajt előtt ki­jelentették: nem vállalják a megállapodást, így azután Ze­men itthon rendszerint megelé­gedett csak a biztos győzelem­mel s akárhogy is taktikáztak ellenfelei, nem tudták megszorí­tani. Ezek után elégedettek-e az idénnyel? Híres véleménye, hogy a körülményekhez képest pozitív volt, amolyan 80—85 százalékosan sikerült. És mit mond a tanítvány? — Júliusban még olyan for­mában voltam, hogy ha el­kapok egy-két jó versenyt, azt hiszem, 3:37 körül is futhattam volna. Utána sem fizikailag fá­radtam el, de már nem volt ki­látásban igazi nagy verseny, ko­moly cél, valahogy pszichikai­­lag már nem tudtam az edzése­ken eléggé hajtani, a formámat tartani. Ha az f-betűre új magyar rekorddal nem is sikerült fel­tennie a pontot, Zemen János a főidényben­ végig jól szerepelt és teljesítette az olimpiai csa­pattagsághoz előírt feltételeket. Megnyerte a válogatott viada­lokat, nagyot javult hajrákész­ségével, előre tudott törni a célegyenesben is, ahol eddig a mieink tudománya mindig el­fogyott. A hajrában előzte meg Pozsonyban az ausztrál csúcs­tartó Crouch-t, a torinói Eb- elődöntőn a nyugatnémet Wes­­singhagét, az idei európai rangelsőt és itt 52:8-ra futotta az utolsó kört! De azért, hogy a tapasztalt élvonalbeli futók ellen egyenlő feltételekkel ve­hesse fel a küzdelmet, beszélni kell két komoly hibájáról is. Az egyik: hajlamos arra, hogy óvatosan, túl lassan kezdjen és így jelentős hátrányba kerül­jön. Az álmos első kör okoz­ta, hogy néhány 800-as verse­nyen gyengén futott. Edzője „csipkedt” is miatta, de­­ még jobban kellene. A másik hiba: a hajrá előtti döntő pillanatok­ban rendszerint rosszul helyez­kedik, hagyja bezárni magát és azután kockázatos előzésekkel próbál kitörni. Nem éppen meg­győzően magyarázza helyezke­dési elképzeléseit, de azt elis­meri, hogy többször nem tar­totta eléggé a vezetőkkel a kapcsolatot. Így lepte meg pél­dául Torinóban robbantásával a román Ghipu és mire utána eredt, már nem tudta befogni Montrealban viszont a másik végletbe esett, korán, hirtelen vágott bele és a végére elme­revedett. Ezek a hibák még a tapasztalatlanságból erednek és sok nemzetközi verseny se­gíthet rajtuk. Híres szerint nemzetközi szempontból Zemen még jövőre is újoncnak számít, igazán majd 1978-ra érik be. Megkezdték a kemény edzése­ket, Montrealig most már min­den nap számít. Annál a mun­kánál, ami az idén a 3:38.9-ig vitte, több kell ahhoz, hogy az olimpián esélye legyen a dön­tőbe jutásra. A gyorsaság erős fegyvere, ezt is „élesíteni” kell, ezért fontosak a 800-as verse­nyek is. Az edző nem hajlandó elárulni, hogy milyen eredmé­nyeket tervezett az új felké­szülési programban. Annyit mond csak: biztosra veszi, hogy jövőre már megválik a karórá­jától... (s. z.) (Híres László rajza) Kiküldött munkatársunk, Kocsi Tibor jelenti a vízilabda BEK-ről: Gólzáporos mérkőzésen, nehezen nyert a Vasas Hatodszor lett kupagyőztes a Partizán Belgrád (Amersfort, november 23.) Tulajdonképpen a végső győ­zelmet illetően már nem sok re­ménnyel mentünk ki vasárnap délután az uszodába. Abban bíztunk ugyan, hogy a Vasas le­győzi az olasz bajnokot, de ab­ban már kevésbé, hogy a hol­land csapat megverheti a Par­tizánt, s ezzel a Vasast a végső győzelemhez segítheti. Hát, nem is történt így, a jugoszlávok is, a mieink is győztek és ezzel a Partizán Belgrád hatodszor lett a BEK győztese. Vasas — Canottieri Napoli 12:11 (1:1, 4:2, 4:5, 3:3), v: Marcules­­cu (román). Vasas: Horváth — Gajdosy, Görgényi, Bányai, Csa­pó, Faragó, Kenéz. Cs: Darida. Napoli: scotti __ Forte, Parisio, P. de Crescenzo, Notarangelo, Criscuolo, D’Angelo. Cs: M. de Crescenzo. A gólok sorrendje: Csapó, For­te, Faragó, Forte, Görgényi, D’An­gelo, Csapó, Faragó (4 m-esből), Csapó, M. de Crescenzo, Bányai, D’Angelo, Forte (e), Faragó (4 m-esből), Forte (e), Faragó, D’An­gelo, Bányai (e), Notarangelo (h), Parisio (4 m-esből), Kenéz (e), D’Angelo, Kenéz (e). Harminc másodperc sem telt el a mérkőzésből, amikor Csapó a kapunak háttal állva megsze­rezte a vezetést, 1 :0. Ismét mi támadtunk, de szereltek az ola­szok, majd Forte két elmélázó vé­dőnk között a kapu elé vereked­­te magát és egyenlített, 1:1. Mi kerültünk emberelőnybe, de Fa­ragó rosszul lett. Nem sokkal később Bányai került a partra, Horváth azonban kivédte a nápo­lyiak lövését. A Vasas-játékosok lefordultak, s Faragó visszahúzá­sáért Marculescu kiállította Fortét. A második negyedben még tar­tott az előnyünk, és abban a pillanatban, hogy Forte vissza­jött, Faragó hat méterről nagy gólt lőtt. 2:1. Következő táma­dásunknál ugyancsak Faragó, ez­úttal a kapufára ejtett. Lefordu­lás után Forte váratlanul lőtt , 2:2. Alig 10 másodperc múlva a Csapó előtt zónázó védők között Görgényi távolról a hálóba ta­lált, 3:2. Kenéz szemfülesen sze­relt, Bányai a középcsatár helyé­ről a kapu felé fordult, de lövé­sét a kapufa hárította. Egy ár­tatlannak látszó támadás után D’Angelo, aki már az előző két mérkőzésen is nagyon szép dol­gokat művelt, váratlanul a kapu­ba húzta a labdát, 3:3. Csapó: Ismét csak a kapunak háttal áll­va, hamar válaszolt, 4:3. A kö­zönség remekül szórakozott a szép támadásokon és a látványos ak­ciógólokon. Ebben a negyedben még Bányait szerelték szabályta­lanul és a 4 m-est Faragó ér­tékesítette, 5:3. Alig kezdődött el a harmadik negyed. Csapó a har­madik gólját szerezte, szinte ugyanabból a helyzetből, mint ko­rábban, a kapunak háttal állva lőtt a hálóba, 6:3. Úgy tűnt ek­kor, hogy biztosan nyerünk a szé­pen és látványosan játszó ola­szok ellen, bár D’Angelo vissza­húzásáért ítélt 4 m-esből szépí­tettek az olaszok, 6:4. Bányai azonban egy pazar svédcsavar­­góllal ismét háromra növelte elő­nyünket, 7:4. a közönség egyre jobban tűzbe jött, s ez, sajnos, tűzbe hozta D’Angelót is, aki is­mét csomót kötött a védelmünk­re. Nagyon szép gólt lőtt! 7:5. Sikertelen magyar támadás után Csapó került a partra és másod­szori kísérlet után Forte volt eredményes, 7:6. Az ellentámadás­nál Bányait — nagy kedvvel és jól játszott — ismét csak sza­bálytalanul tudták szerelni. A 4 m-est ismét Faragó értékesí­tette, 8:6. Sajnos, utána Bányai a kiállítás sorsára jutott, s Forte ezúttal sem hibázott, 8:7. Csapó előtt ismét tömörültek a védők, de Faragó vagy nyolc méterről pon­tosan a felső sarokba talált, 9:7. Már csak négy másodperc volt hátra ebből a negyedből, amikor D’Angelo­­ismét parádés egyéni akcióból szépített, 9:8. Az utolsó negyedben mi kerül­tünk emberelőnybe. Bányai óriá­si bombával újabb gólt szerzett, 10:8. Ismét Vasas-emberelőny kö­vetkezett, de olasz támadás köz­ben. Bizony, a piros-kékek védel­me megint nagyon gyengén zárt, így Notarangelo emberhátrányból is egy gólra csökkentette a hát­rányt, 10:9. És nem sokkal ké­sőbb Kenéz ellen 4 m-est ítélt a játékvezető. Az olaszok kiegyen­lítettek, 10:10. Egyre idegesítőbb lett a helyzet, de emberelőnyből Kenéz ravasz góllal ismét vezetést szerzett. 11:10. D’Angelót azon­ban ezen a mérkőzésen egysze­rűen nem tudták a mieink tar­tani, újból két védő között bújt ki és egyenlített, 11:11. Hat má­sodperccel a találkozó vége előtt emberelőnybe kerültünk és a tor­nán végig jól játszó Kenéz meg­szerezte a győztes gólt, 12:11. A közönség, Hollandiában szokatlan módon, tombolva, vastapssal ju­talmazta a játékosok nagyszerű teljesítményét, a sok-sok szép gólt. Ezután a BEK utolsó mérkőzése következett. Partizan Belgrád—De Hebben 6:5 (2:1, 2:2, 2:1, 0:1). V: Foll­­mann (NSZK-beli). G: Manojlo­­vics (2), Rudics (2), Belamarics, Szofjanics, 111, Harmsen (3), Lan­­deweerd (2). A jugoszlávok ezen a mérkőzésen két szép akciógólt lőttek, szokásos távoli bombáik mellett, de a holland bajnok egy pici szerencsével akár döntetlent is kiharcolhatott volna. A BEK végeredménye: 1. Par­tizan Belgrád 6 pont — 16:13, 2. Vasas 4 — 27:23, 3. Canottieri Napoli 2 — 18:19, 4. De Robben 0 — 14:20. Az OSC is második A jugoszláviai Sibenikben va­sárnap két mérkőzéssel befeje­ződött az idei vízilabda Kupa­győztesek Európa Kupája. A BEK-hez hasonlóan itt is egy második hely jutott a magya­roknak, míg a végső győzelmet ezen a tornán szintén jugoszláv csapat szerezte meg. A zárónap eredményei: Mladost Zágráb— Neptunus Arnheim (holland) 8:3 (3:0, 2:1, 1:2, 2:0). OSC—Civita Vecchia (olasz) 6:2 (1:0, 1:0, 1:0, 3:2). Az 1975—76. évi vízilabda KEK végeredménye: 1. Ml. Zágráb 3 3-------18-9 6 2. OSC 3 2—1 15-10 4 3. C. Vecchia 3 31—2 10-14 2 4. N. Arnheim 3-------3 9-19 — NÉPSPORT 5 Kezdődik a jégkorongbajnokság VÁLTOZÁSOK A CSAPATOKBAN néz ki, hogy a nyári felkészü­lés jól sikerült, s az idény­­eleji formát tekintve nem kel­tettek rossz benyomást a csa­patok. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Ferencváros tisztes ered­ményt ért el Bernben a svájci bajnok ellen, s a visszavágón esélye van arra, hogy behozza hátrányát, akkor bizakodással tekinthetünk az új bajnoki év elé. — Milyen lesz a bajnokság le­bonyolításának rendje? — Négy csapat hat forduló­ban dönti el a bajnokság sor­sát. A felnőttekkel egyidőben kezdődik az ifjúságiak bajnok­sága, ebben öt csapat szerepel. — És a válogatott csapat? — A világbajnokság C-cso­­portjában márciusban lesznek a küzdelmek. Válogatottunk a jövő év elején három mérkő­zést játszik: januárban P­u­da­­pesten Romániával és az NSZK olimpiai válogatottjával, februárban az NDK B-csapat­­a lesz az ellenfél. A bajnokságban induló csa­patok háza tájáról annyit tu­dunk, hogy a Ferencvárosnál el­ültek a nyári vihar hullámai. Edzőváltozás történt, Jakab­­házy dr. helyett Rajkai László vezeti az edzéseket. Földi és Gogolák leállt, Földvári, Rosz­­kovszky viszont elkezdte az ed­zéseket. Az ifiből Fekete, Schil­­ling és Szabó került az első csapat keretébe. Bikár dr., Treplán és Horváth abbahagy­ták a játékot. Az Újpesti Dózsából elment Galambos. Az ifiből Szabó, Le­­gédi és Horváth már a felnőtt­iek között szerepel. A BVSC-nél maradt a tavalyi keret. Edző: Babán József. A Volánból a vasutashoz igazolt Császár. A Volánnál Jakabházy dr. lett a szaktanácsadó, Tipold György az edző. A Dózsából igazolt Szigetvári és Fodor már játszhat, ide tart Földi és Go­golák is. Távozott Császár, Klink viszont abbahagyta. Hétfőn pedig megkezdődik a küzdelem. Magyarország jégkorong bajnokcsapatai: 1. 1937. Bu­dapesti Korcsolyázó Egylet, 2. 1937-38. BKE, 3. 1938—39. BKE, 4. 1939-40. BKE, 5. 1940-41. Budapesti (Budai) Torna Egylet, 6. 1941-42. BKE, 7. 1942-43. BBTE, 8. 1943-44. BKE, 9. 1945—46. BKE, 10. 1946—47. Magyar Testgyakorlók Köre, 11. 1947-48. MTK, 12. 1948-49. MTK, 13. 1949-50. Meteor MELLARD, 14. 1950-51. Bp. Kinizsi, 15. 1951-52. Bp. Vörös Meteor, 16. 1952-53. Bp. Postás, 17. 1953-54. Bp. Postás, 18. 1954-55. Bp. Kinizsi, 19. 1955-56. Bp. Kinizsi, 20. 1957. Bp. Vörös Meteor (egyfordulós bajnokság)­, 21. 1957-58. V. Dózsa, 22. 1958—59. Bp. Vörös Meteor, 23. 1959-60. Újpesti Dózsa, 24. 1960—61. Ferencváros, 25. 1961—62. Ferencváros, 26. 1962—63. Bp. Vörös Meteor, 27. 1963-64. Ferencváros, 28. 1964—65. Újpesti Dózsa, 29. 1965—66. Újpesti Dózsa, 30. 1966-67. Ferencváros, 31. 1967—68. Újpesti Dózsa, 32. 1968—69. Újpesti Dózsa, 33. 1969—70. Újpesti Dózsa, 34. 1970—71. Ferencváros, 35. 1971—72. Ferencváros, 36. 1972—73. Ferencváros, 37. 1973—74. Ferencváros, 38. 1974—75. Ferenc­város. Újra bajnoki rajt előtt áll a jégkorongsport, méghozzá a 39. következik. Mindössze négy csa­pat, a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, a BVSC és a Volán küzd a bajnoki pontokért. Az elmúlt napokban már kap­tunk ízelítőt jégkorongozóink felkészüléséből, hiszen a Fe­rencváros BEK-mérkőzést ját­szott Bernben a svájci baj­nokkal. Aztán lezajlottak a Ma­gyar Népköztársasági Kupa összecsapásai. A kupagyőztes a Ferencváros lett, a Dózsa, a BVSC és a Volán előtt. Minden évben jogos a kér­dés, mit várhatunk? Pásztor Györggyel, a jégko­rong szakbizottság vezetőjével beszélgettünk a bajnoki nyitány előtt. — Sajnos, panasszal kell kez­denem, mert jégkorongozóink jó három hónappal elmaradtak a felkészülésben a többi európai ország jégkorongozóitól. — Mi ennek az oka? — Az egyik, hogy a Millená­rison a sátortetős jégpályát — amelyet minden évben már szeptember 15-én üzembe he­lyeztek —, ez idén sokkal ké­sőbb nyitották meg. Ez gátol­ta a felkészülést. A másik ok, hogy a Kisstadion is sokkal később, novemberben állt csak hokisaink rendelkezésére. Ebből következett, hogy az MNK-t és a bajnoki nyitányt többször mó­dosítani kellett. Ilyen későn még nem kezdődött magyar bajnokság jégkorongban. — Mi a véleménye az MNK-n látottakról? — Ezeket a mérkőzéseket szándékosan a bajnokság előtt rendezzük, ezzel is segíteni akarunk az egyesületeknek a felkészülésben, a csapatok ki­alakításában. Ezeken az össze­csapásokon korlátlanul játsz­hatnak ifjúsági játékosok, ez­zel is­­ lehetőséget kapnak a nagyobb feladatok megoldá­sához. A mostani kupaküzde­lem azt sejteti, hogy kiegyensú­lyozott lesz a mezőny a baj­nokságban. Reméljük, a jég­korong szerelmesei jól fognak szórakozni a találkozókon. Ügy Belépés nemcsak tornacipőben! Kaczander, Kiss, Tordasi és Torma a kapitány A hétfői színhely: a Széchenyi szakközépiskola A Népsport, az OTSH és a Magyar Diáktanács után a Testnevelési Főiskola Kuta­tó Intézete is belépett a Ma­gyar Rádió ifjúsági osztálya Belépés nemcsak tornacipő­ben! című tömegsportórájá­nak támogatói közé. Ily mó­don hétfőn, a műsor 34. adá­sán Budapesten a Vas utca 9—11. sz. alatti Széchenyi gyakorló kereskedelmi szak­középiskola tornatermében a résztvevők néhány „csoda­géppel” is megküzdhetnek. A sportdélután ezúttal is nyil­vános, nevezési díj nincs. A fizikai és a szellemi se­lejtező játékokra 14 és 17 órakor kerül sor. A döntő­ket — 17 és 18 óra között — a Petőfi-adó élőben sugá­rozza. A kihívás keretében ezúttal gyeplabda-mérkőzés­re kerül sor. A Taxi és a VIII. kerületi KISZ-bizott­­ság csapata méri össze tudá­sát. Az előzetes értesülések szerint a VIII. kerületi KISZ- bizottság égisze alá tartozó gyárak, vállalatok fiataljai jelentős számban indulnak a különböző játékokban. A nap fénypontja az öt­tusa-csapatverseny lesz. A csapatkapitányi tisztet a ma­gyar sport négy kiválósága — Tordasi Ildikó vívóvilág­bajnok, Torma Ágnes Euró­­pa-bajnoki második helyezett röplabdázó, Kaczander Ág­nes úszó olimpiai kerettag és Kiss Lenke kosárlabdázó, a múlt év játékosa — tölti be. Az élsportolók a dél­utáni selejtező legjobb ama­tőr versenyzőivel közösen in­dulnak a csapatversenyben. A játékok kiválasztásánál nagy figyelmet fordítottak ar­ra, hogy olyan versenyszám ne kerüljön a programba, amely bármelyik élversenyzőt is előnyhöz juttatná. A felsoroltakon kívül a ma­gyar sportnak még egy nagy egyénisége kap szerepet a műsorban, dr. Kovácsné Nyá­ri Magda olimpiai bajnok vívónő, az iskola testnevelő tanára. Azokra is gondoltak, akik nem lehetnek ott­­a verseny színhelyén. Ezúttal is lesz közönségkérdés. A helyes vá­laszt beküldők között nyere­ményeket sorsolnak ki.

Next