Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-19 / 16. szám
XXXII. 16. ♦ 1976. január 19. SPORTCSALÁDOK VIKORÉK Szegedi sportvezetőknél érdeklődőm: hol találok olyan családot, amelyben többen is sportolnak? Gondolkodás nélkül Vikorékat ajánlják! Miért? Dr. Vikor Sebestyén két évtizede a KSZVSE asztaliteniszcsapatának játékosa, majd edzője és szakosztályvezetője. — Negyvenhét éves vagyok, de még szükségesnek érzem a rendszeres sportolást, a versenyzést. Igaz, legutóbb kiestünk az NB I-ből, de legközelebb viszszakerülünk, ígérem. Mozogni, a győzelemért harcolni az NB 11- ben is lehet. Szerintem nincs szebb dolog a küzdelemnél, az ember által diktált iramnál, az előre kigondolt taktika alkalmazásánál. Dr. Vikor Sebestyénné szintén versenyző volt, de hamar eljegyezte magát a játékvezetéssel. 1949 óta ül a zöld asztalnál, nemzetközi minősítése van. — Ezt egyszerűen nem lehet abbahagyni. Ha mérkőzést vezetek, ugyanúgy szurkolok magamban a jó játékért, mint valamikor az asztalnál. 1950-ben még indultam a budapesti világbajnokságon, de aztán áttértem a másik „szakmára”. Legutóbb a szegedi magyar nemzetközi bajnokságon is vezettem. Csak érdekességként említem meg, hogy például a Magyarország—Franciaország Európa Liga-mérkőzést, többek között, a férjemmel vezettük le. És következik a két kislány. Beatrix húszéves, főiskolás, matematika—fizika szakos. Az NB II.es csapat játékosa. Anikó, huszonkét éves, főiskolás, orosz—testnevelés szakos, szintén az együttes erőssége. Megkérdeztem egy szakembert róluk. Az illető azt mondta, hogy mindkét kislány igen tehetséges, nem véletlenül nyernek időnként különböző jelentős versenyeket. „Négyes szerelem” ez tehát, vagy nevezzük inkább nélkülözhetetlen hobbynak? Vikorék ugyanis minden szabad idejüket az asztalitenisszel töltik el. Ámbár rendkívül elfoglalt emberek, érdemes meghallgatni, mi mindennel foglalkoznak. Vikor dr. a Szegedi Kenderfonó főmérnöke. A hatalmas gyárról csak annyit, hogy 1900 dolgozója van és 42 országba exportál zsineget, fonalat, kendert, és még ki tudja, mi mindent. Sebestyén emellett még a Csongrád megyei Asztalitenisz Szövetség elnöke és az említett szakosztály vezetője is. Huszonhat éve van társadalmi funkciója! Vikorné, a Kenderfonó Szövőipari Vállalat munkaügyi osztályának vezetője, több ezer ember ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Nos, a Vikor család tagjai napközben nemigen találkoznak, este azonban a pingpongasztalnál összefutnak, de akkor sem tudnak egymással túl sokat társalogni, mert edzeni kell. És még valamit: folyton tanulnak mindannyian. Vikor dr. például a műszaki egyetem mellett elvégezte a jogot is, a felesége pedig a marxizmus-leninizmus esti egyetem után kétéves felsőfokú terv- és kétéves felsőfokú munkaügyi tanfolyamra jelentkezett. Mennyit kibír az ember — gondoljuk és szinte csodálattal nézzük az ambíciójukat, mintha nem is földi lények lennének. Pedig csak arról van szó, hogy jól osztják be az idejüket, minden percet kihasználnak, nincs az életükben üresjárat, így aztán tartalmas is minden napjuk. — Hová mennek, ha mégis akad szabad idejük? — No, hadd mondjam el — válaszol Vikor dr. —, hogy amikor a fővárosban vasárnap délelőtt mérkőzésünk van, megnézem a színházak műsorát, a kiállítások nyitvatartási idejét és a vonatindulásig megfelelő programról gondoskodom az egész csapatnak. Talán nem veszi szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy 26 éves társadalmi munkám során a szakosztályban mintegy ötvenen végeztek egyetemet. Vikorék egyébként rengeteg versenyt is rendeznek, vagy legalábbis közreműködnek a lebonyolításban. Szeged különben is az élen jár a megyék között: ott volt az emlékezetes jubileumi magyar nemzetközi bajnokság, az országos főiskolai bajnokság és az országos vidékbajnokság is, 1975-ben. — És mit köszönhetnek a sportnak Vikorék? — Felejthetetlen élményeket, a kollektív munka örömét, az egymásért való harcot. De legfőképpen azt tanultuk meg, hogy soha nem szabad elkeserednünk. Ha ma vesztettünk, holnap győzünk! h.t. TORNA A KSI az egyesületi rangsor élén A tornaszövetségben 1969-ben készítették el először az év bajnoki eredményei alapján az egyesületi rangsort. Azóta évről évre sor kerül az ilyen értékelésre. Az elkészült rangsor önmagában is, de méginkább az előző éviekével öszszehasonlítva, rendkívül tanulságos „olvasmány”. Ha a hét év adatait vetjük össze, kiderül, hogy ez idő alatt 13 női és 17 férfiszakosztály szerzett pontot. (A számítás alapja a nem hivatalos olimpiai pontértékelés.) A férfi „örökranglistán” KSI (1136 pont), FTC (692) és Dunaújvárosi Kohász (474) a sorrend. A nőknél ez így alakult: 1. KSI 712, 2. Vasas 516, 3. Bp. Spartacus 493. A férfi és a női eredményeket összesítve a KSI fölényesen első 1848 ponttal a Bp. Spartacus (962), a Bp. Honvéd (839) és a Dunaújvárosi Kohász (755) előtt. Hét év ranglistáit összevetve a férfiaknál feltűnik, hogy míg 1969—74-ig minden évben a KSI volt az első, 1975-ben — nagy fölénnyel — az FTC győzött. Ezt távolról sem csupán Magyar Zoltánnak köszönheti az egyesület, bár ő valóban nagyon szorgalmas pontgyűjtő volt 1975-ben is. Az FTC volt a listán szereplő 11 férfiszakosztály közül az egyetlen, amely mind a négy korcsoportban helyezéseket ért el a bajnokságokon. A KSI-t és a Dunaújvárosi Kohászt az FTC elsősorban juniorjainak eredményeivel előzte meg, míg a két említett szakosztály az ifjúságiak és a serdülők nagyszerű szereplésével vívta ki előkelő helyezését. E három szakosztály egyébként — helycserékkel — már három éve a ranglista élén áll. A hét év adatai alapján szembetűnő az O. Dózsa eredménygörbéjének hanyatlása. 1969-ben még 106 pontjuk volt a lila-fehéreknek, 1975-ben már csak 19... Ha mindenre nem is, de néhány hiányzó pontra magyarázat, hogy sérülés miatt nem indulhatott az országos bajnokságon legjobbjuk, Molnár Imre. A női szakosztályok közül négy (Bp. Honvéd, Postás, Vasas, Bp. Spartacus) szerzett minden korosztályban pontot. A győztes Békéscsaba eredménygörbéje 1971 óta töretlenül emelkedett. Érdekes, hogy a Dunaújvárosi Kohász ezúttal pontjainak túlnyomó többségét már az ifjúsági versenyzői révén szerezte, serdülői — nyilván csak átmenetileg — most kevesebbet hallattak magukról. Ebben a korcsoportban — a KSI-t is alaposan megelőzve — a békéscsabaiak remekeltek: több pontot gyűjtöttek, mint a rally- listán még szereplő 11 szakosztály összesen! A férfi és a női eredmények összesítése révén kialakuló rangsorban az első 12 között ugyanazokat a szakosztályokat találjuk, mint az 1974. évi listán. Egyesületi rangsor: 197.1 3 * T0 2 *o o ö d ■§ w na d s-‡ ‚u s ‘O ›•› fa Hs ro N VI V)n 1. KSI 30— 45134209 2. FTC 49 106 48 3206 3. D. Kohász— 1128 41170 4. Békéscs. 26 28— 67121 5. Honvéd 56 385 16115 6. Bp. Sport. 282 33 24 87 7. BSE 35— 16— 51 8. Postás 24 222 149 9. TFSE 46— — — 46 10. Vasas4 16 184 42 11.V. Izzó5 27— — 32 12. V. Dózsa4 15 19 k Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív sír. Kosztolányi Dezső fűzte így egymás mellé ezeket a szavakat egy francia ötlet nyomán. A tíz legszebb francia szót így követte az író „merőben önkényes” választása. „Minden nyelv külön hangszer” — vallotta Kosztolányi, s a játék kedvéért magyarra komponálta az ötletet; megszületett a tíz legszebb magyar szó is. Eljátszhatnánk a tételt a világ valamennyi nyelvén, sőt külön szólamokat írhatnánk a kultúra, a művészetek, az irodalom, a matematika, a biológia, a diplomácia területéről, bennünket azonban most csak egy dolog érdekel : a sport világa. Ha Kosztolányi merőben önkényesen kiválaszthatta a tíz legszebb magyar szót, miért ne tehetnénk ugyanezt a magyar sportnyelv szavaival? Játék a játékban. Játék a sportban. Raniero Nicolai Olimpiai győztes dalok című aranyérmes művében (1920) az erő dicséretét zengi: „Úgy ereszkedj könyöködre a térdedre rugékony ívben, / és győzd le az erőt, mely magához vonna: / menj feszülő hídba, és hengergesd le azt a nagy súlyt.” PDA Miért szép ez a szó? Mert az ember testének és lelkének egészségét hordozza magában. Biztat a seleztben, boldogságot sugároz a jövőbe. Mert ha kimondod a három betűt, eszedbe jut József Attila sora: „Ne hagyd el magad öregem’’." És másutt így folytatódik: „Már evezőt ragadok, gerelyem zúg, röppen a diszkosz. / holnapután kihúzom magamat; — s milyen egy dali fickó — / Így sóhajtanak utánam a lányok” Erő. A szó árnyékában ott az akarat, a hit, az önbizalom, a fegyelem. Egyszóval a sport maga. C S TI 1"1 S Szárnyaim, szárnyalni Ain G Dül egyre magasabbra, a végtelenbe. Meghódítani a világűrt, vagy a földön többre vinni az élet számtalan területén. A csúcs tapsra ragadó kivételes pillanat a sportban is. Az ember természetes vágyának beteljesülése. A csúcs elfelejteti veled, hogy a világmindenség porszeme vagy, a csúcs, hőskölteménybe illő teljesítménye a homo sapiensnek, amely egész története folyamán mást sem tesz, mint csúcsokat dönt és csúcsokat hódít, csakhogy fennmaradjon. A sport elképzelhetetlen csúcsok nélkül. És ha majd egyszer elérjük az emberi teljesítőképesség végső határát, akkor Karinthy szerint lassúsági csúcsokat fogunk döngetni. Az olimpia jövőjét Aale Tynni neves finn költőnő az 1948-as olimpiai játékok aranyéremmel kitüntetett versében így körvonalazza: „Hellász babérja, te büszke, csodás! / Hány himnusz koszorúzza neved! / Csúcsod fürkészi a szem.. ” A A A T Szép a gól, öröm a gól, lelkesedéssel van teli. Ez az a szó, amelyet minden újszülött ismer, amely érzelmekre gyújt, amely sokak számára maga a boldogság. Berda József tüzet okádott mindazokra, akik mindent csak „futballfejjel” szemlélnek, s gól nélkül elképzelhetetlen az életük: „Futballfejjel gondolkozók falkája, / Ó, mint utál titeket a tiszta értelem! / Csak gól! csak goól?! S agyatok bélsárja: csak / enynyi marad meg belőletek — a mérlegen!" A gól ellen, persze, Berda sem tiltakozott, a „csak gól, a csak goól” hozta ki a sodrából. A tudományos világ sohasem fog eljutni oda, hogy mérni tudja az emberi érzelmek határait és hőfokait. Kevés szó fejezi ki egyértelműen a benső örömet, kevés szó vált ki tíz- és tízezrekből egyidejű ujjongást. A gól — ezen kevesek közé tartozik. És azta szót, amely viharos érzelmekre gyújt — szeretni kell! XT APp A sport lételeme. EnáUriH Az 1960-as római olimpia nagyváltósúlyú ökölvívóbajnokának, Nino Benvenutinak feltették az újságírók a következő kérdést: — Mi tetszik érmek a ringben? — A harc íze és a győztessé való kikiáltás boldogsága — válaszolta. A harc, az izmok, az ész játéka, a harc izgalom és feszültség, bátorság és leleményesség. \f 17 7 A harc, a gól, a csúcs, az erős-1 *-*• egyik értelme. A mez elkötelezettség. A mez hovatartozás. Mez nélkül értelmetlen az egész játék. A szó szárnyaló és szívet dobogtató. „Nem feltűnő jelensége ifjúságunknak néha cinizmusnak ható közönye, szándékos elfogulatlansága a nyilvános lelkesedés és az érzelmek nyilvánításában megmutatkozó kedvetlensége, melyet oly gyakran szemükre vetünk? És íme, a kedvenc csapat győzelme feletti spontán labdarúgó-manifesztáció, mintha egy csapásra megváltoztatná ezeket a józan jellemeket, felszabadítja őket, akárcsak a modern tánczene lüktető ritmusa”. (Jiri Cerny: Futballról komolyan.) „...a mai ifjúságot bő mezben vívni tanítod” — írta Arany János. Talán a mez szó mellett álló jelző utal a legjobban a fogalom lelkesítő voltára. TŐR ÉS KARD.lyek nem hordoznak magukban különösebb eszmei tartalmat, s mégis szépek. Ilyen a kard és a tőr is, amely évezredeket ível át. 1884-ből származik a következő mondattöredék: „Az ősi magyaroktól... egyedül a kardvívás maradt meg állandó testgyakorlatnak." Ha eltekintünk a hangzástól, a nemes cselekedeteket példázó tőr és kard szótól, s csak a fenti, múlt századi mondattöredéket tekintjük, máris rokonszenvet érzünk a kardvívás és a tőrvívás iránt. A TA TT A görögök nagy versenyein a győzelmet olajfakoszorúval díjazták, miként Héraklész is vad olajfáról levágott ágból font koszorút tűzött egykor a futásban győztes testvérének homlokára. .„Boldog a férfi és dalokra érdemes. / Ki fürge lábbal, karral a diadalt kivívja. / S a bátor erőnek drága babérját elnyeri.” — írta Pindarosz. A díj megbecsülés, szimbólum, himnusz. A díj nemes gesztus. A betűk alkotta szó zene és dallam. RAJT. TJ A TIP Görögül: „Apite”, így indi-Al-is. Jították a futókat már az ie. 776-ban. A rajt feszültség, várakozás és robbanás. 1956, Melbourne. Olimpiai 5000 méteres síkfutás. „A rajt a hasonló versenyeken szokatlan szenzációval szolgált. Egy szőke futó tört az élre, és az első kétszáz méteren elszaladt vagy húsz méterrel a mezőnytől. Az Európából szép számmal egybesereglett szakírók izgatottan lapozgattak a rajtlistán, keresve az ismeretlen futó nevét. — Valami Kuc.. . — mondta, aki először megtalálta, s még hozzátette: — Nagyon kezdő lehet... Figyeljék, hol lesz majd 1000 méternél.” p L1 T A rajt szó testvére a sportpá-1/ AJ. lyán „S tisztanevű Kliszenéosz lett a futásban az első: / mint amilyen szélesre barázdát húzhat az öszvér, / annyira hagyta le társait ő, s úgy ért el a célhoz." — olvashatjuk az Odüsszeiában. Cél nélkül nincs verseny, de átvitt értelemben is, a cél a sportolók kapaszkodója. Erő, csúcs, gól, harc, mez, kard, tőr, díj, rajt, cél íme a merőben önkényesen kiválasztott tíz legszebb magyar sportszó. Hogy aztán van, akinek mégis a léc, a les, a nyíl, a síp vagy a gyep a legszebb? Az élmény ereje áttörhet minden mesterkélt határt. Kő András MIÉRT SZÉP A TÍZ LEGSZEBB? NÉPSPORT 5 MIT TANÁCSOL FIATAL ATLÉTÁKNAK? Döntő a cél helyes megválasztása Soha sem hitt a derűt sugárzó, mosolyt fakasztó életútban. Talán önmagából indult ki? Talán a környezete volt ilyen hatással rá? Teljesen mindegy! Noha elhagyta már a küzdőtereket, de sportolói ars poeticájához ma is hű, ma is vallja, amit hajdanán valahogy így fogalmazott meg: „Csak összeszorított fogakkal lehet sportolni, mert a kalapácsvetés nagyon nehéz férfimunka, mosolyra csak a siker után szakíthat rövid időt az ember”. Nem nőtt sem szélességben, sem hosszúságban. Épp oly fürgén és ruganyosan mozog, mint annak idején, csak — talán — valamivel többször mosolyog Zsivótzky Gyula. „Ma is rendszeresen sportolok — mondja szinte mentegetőzve —, kocogok, síelek, súlyt emelek, vízisízek. Az évszak és a szabad időm határozza meg, mikor melyik sportág kerül előtérbe.” S ebben nincsen semmi különös. Azok az emberek, akik keménységhez szoktak, nem lesznek akkor sem puhányabbak, ha már nem a dicsőségért, az elsőségért szorítják össze fogukat. Ha már nem egy nemzetnek, hanem csupán önmaguknak akarnak örömöt szerezni. „Aki az élen halad, annak minden terület szűz, amelyet meg akar hódítani. A felfedezés vágyát csak a sikeres alkotás öröme elégíti ki. Ez olyan öröm, amelyet semmivel sem lehet pótolni.” Nagy elődöktől kapta a váltóbotot. Ők is szűz területek pionírjai voltak. Németh Imre, a világon először dobta túl hivatalosan az ötvenkilenc métert, Csermák József négy év és tíz nap múltával éppen a helsinki olimpián lépett a hatvan méter fölötti szűzföldre, szintén elsőként a világon. Zsivótzky Gyula folytatta a hagyományt, az amerikai Connolly ugyan valamivel megelőzte, de az európaiak közül ő lépett át elsőként az elérhetetlennek vélt hetvenméteres határon. (Ma már a nyolcvan métert ostromolják.) Két világ-, hét Európa- és tizenhárom magyar csúcs fémjelzi pályafutását. Az 1968. szeptember 14-én Budapesten felállított 73.76 m-es magyar csúcsát (a maga idejében világcsúcs volt) a piai napig sem tudták megdönteni. Arról faggatom, mit tart a legfontosabbnak ahhoz, hogy valakiből nagy kalapácsvető lehessen. „A tehetség csak kiinduló alap, az adottság sem ér semmit, ha nem párosul határtalan szorgalommal. A kalapácsvetésre különösen érvényes ez, mert rendkívül bonyolult mozgásfolyamatot kell megtanulniuk a gyerekeknek. A mindenkori cél helyes megválasztása lehet olyan ösztönző erő, amely szüntelenül előbbre viszi az embert. S ebben rendkívül nagy a testnevelő tanárok szerepe. Az olyan eredmény, amiért meg kell küzdeni, mindig értékesebb, mint amit könnyen ér el az ember. Saját gyermekemnél is ezt tapasztalom.” Előzőleg említette, hogy az alkotás öröme pótolhatatlan a sportban is. „Arra gondoltam, amikor valami újat talál ki a sportoló edzőjével együtt, amivel bizonyos hiányosságokat pótol, vagy az ellenfelekkel szemben előnyhöz jut. Közismert, hogy nekem a súlyom nem volt ideális, tehát bármit csináltam, akkor sem tudtam olyan erős lenni, mint például szovjet ellenfeleim. ösztönösen kerestem az új technikai megoldásokat és rájöttem, hogy ha az előlengetésnél piruettszerűen áthelyezem testsúlyomat, lényegesen nagyobbat tudok dobni.”Jelenleg ugyan előkelő idegenként kívülről szemléli az atlétikát, de nevelői elvei határozottak és egyértelműek. „Nem tagadom, hogy ma is legnagyobb szerelmem a kalapácsvetés. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy elkezdem az edzősködést, de három-négy tanítványnál többet soha sem vállalok, mert akkor velük úgy tudok törődni, mint saját gyermekemmel” — mondja. A kezdőknél különösen fontosnak tartja, hogy az edző és a versenyző között ne tanár—tanítvány viszony, hanem sokkal bensőségesebb, úgymond családiasabb kapcsolat alakuljon ki. S erude a kapcsolatnak alakjául eleinte a meggyőzést, később a vitákat, bírálatokat és önvizsgálatokat javasolja, amit a gyakorlat tükrének tart. „Az okos viták elengedhetetlenek — magyarázza hevesen —, mert ezek a tanítványnak és a mesternek is egyaránt sok hasznos tapasztalatot adhatnak. A kalapácsot nem lehet könnyíteni, súlya meghatározott. Tehát a testet kell hozzá alakítani és ehhez a legmegfelelőbb módszereket viták közben kell kialakítani. Még az utolsó időkben is, amikor már kiforrott versenyzővé válik valaki, szükséges a maximális őszinteségű kemény kritika, mert abból ért az ember , ha igazán szereti egymást a mester és a tanítvány, akkor ebből nem születnek problémák. Sok lelkileg kicsorbult embert láttam, akiket félrevezettek, mert nem mertétl velük őszintén beszélni. Részsikerekért nem szabad senkit sem áldozatul dobni, mert a sport mai fejlettségi fokán csak a kezdet kezdeti a játék, később nagyon komoly dologgá válik.” Zsivótzky Gyula egész sportpályafutása a sport komolyságátpéldázza. Noha a legeredményesebb magyar kalapácsvető volt, de mindenért, amit elért, nagy szívóssággal megküzdött. Erényei közé tartozott, hogy tudott hibáiból is tanulni, amíg kialakult versenyzői jelmondata: nincsen gyenge ellenfél, csak olyan, akit le kell győzni! „Az első nagy csalódás a római olimpián ért — emlékezik.. — Zöldfülű voltam még és nem kellő alapossággal készültem fel a versenyre. Későn utaztam ki, a dobókört meg se néztem és ezért alaposan meglepett a forgós kör, ami az én gyenge lábamnak nagyon hátrányos volt. Mexikóvárosban, ahol olimpiai bajnokságot nyertem, már évekkel előbb mindent ismertem. Kérésemre még az edzőpályán is olyan dobókört építettek, mint a stadionban. Az 1966-os Európabajnokságon pedig túl magabiztos voltam, akárcsak a diszkoszvető Danck. Eredményeink lényegesen jobbak voltak ellenfeleinknél és emiatt mindketten elhanyagoltuk a lelki, a pszichikai felkészülést. És a rengeteg összegyülemlett feszültség éppen ott, a nagy versenyen robbant, aminek vereség lett a,, vége. A zsákutcákat könnyebben kikerüli az ember, ha a fizikai képességek állandó fejlesztése mellett nem hanyagolja el a lelki tulajdonságok erősítését sem.” Nem edzősködik Zsivótzky Gyula — nagy kár! —, de fél szemmel állandóan figyeli a sportot és elsősorban az atlétikát. Örömmel fogadta nagy szerelmének, az atlétikának fejlesztéséről hozott határozatot is. S maga is vallja: „Nem maximalista, hanem reális célokat kell ifjúságunk elé állítani. Elsősorban nem olimpiai bajnokokat, világrekordereket kell nevelni. Azt kell elérni, hogy az egész nemzet természetes lélegzetvételéhez tartozzon a sportolás is.” Becs István