Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

XXXII. 17. ♦ 1976. január 21 LABDARÚGÁS „Fiatalok, gyertek a fű­tra!,pályákra!” Az MLSZ ünnepi közgyűléséről (Folytatás az 1. oldalról.) Kutas István tisztelettel és szeretettel emlékezett az 1901. január 19-én tartott alakuló ülés elnökére, Iszer Károlyra, valamint az MLSZ első vezetői­re, Jász Géza elnökre, Gillemot Ferenc és dr. Füzesséry Árpád alelnökökre, Horváth Ferenc fő­titkárra. Mindazokra, akik a játszani szeretőket szervezetbe tömörítették és közreműködtek a sportág alapjainak maradan­dó lerakásában. — Az MLSZ megalakulása je­lentős esemény! A magyar lab­darúgás élen járt a szervezeti rend kialakításában. Európában ilyen tekintetben mindössze az akkor társadalmilag, gazdasági­lag és politikailag jóval előbb álló brit szigetország tagjai, va­lamint Németország Belgium, Dánia, Hollandia, Olaszország, Svájc és Ausztria előztek meg minket — mondotta Kutas Ist­ván, majd részletesen feleleve­nítette a hősi korszak jelentő­sebb dátumait. Az első futball­­klub, a BTC megalakulásá­tól kezdve az 1905. február 28-i határozatig, amelyben az MLSZ felvételét kérte a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségbe. Az osztrákok akadékoskodása miatt —, akik egyedül akarták ellát­­ni a monarchia képviseletét a nemzetközi életben — erre csak 1907. május 19-én került sor. Némi kárpótlásul a FIFA 1909. május 30-án és 31-én Budapes­ten tartotta meg a kongresszu­sát 16 ország képviselőinek részvételével. Ez alkalommal el­látogatott Budapestre az an­gol válogatott, amely 4:2-re, majd 8:2-re verte a magyar csa­patot. A kezdeti nehézségek után a labdarúgósport térhódítása már folyamatos volt: egymás után alakultak újabb csapatok, kiírták a Magyar Kupát és egy­re több szállal kötődtünk a sportág nemzetközi életéhez. — A Tanácsköztársaság nagy­szerű távlatot villantott fel, de százharminchárom nap után megkezdődött a legjobb futbal­listák külföldre vándorlása. Sokan mentek el azért, mert ki­látástalannak látták a jövőt, mások joggal tartottak a Horthy­­rendszer megtorló intézkedései­től. A magyar labdarúgósport azonban áthidalta a nehézsége­ket, az emlékezetes amatőr­ profi viszálykodás sem törte meg a fejlődés ütemét. A hiva­tásos labdarúgás bevezetésétől az MTK, az FTC, és az UTE, új nevén a Hungária, a Ferenc­város és az Újpest nyerte egy­más után a bajnoki címeket és aratott osztatlan sikert a nemzetközi vetélkedőkön. Az igazi fejlődés a felszabadu­lás után kezdődött, amikor a szövetség, a szakvezetés és a játékosok minden lehetőséget megkaptak. Az MLSZ ekkor is a bajnokság kiírását tartotta legfontosabb feladatának. Még alig tért magához az ország a háború kábulatából, már baj­noki pontokért mérkőztek a csa­patok. A lelkes közönség pe­dig boldogan tapsolt az új ked­venceknek, Balogh II-nek, Ru­dasnak, Deáknak, Hidegkútinak, Bozsiknak és a többieknek. A magyar válogatott 1950. jú­nius 4-től 1954. július 4-ig ter­jedő szakaszban fénykorát élte, a 32 lejátszott mérkőzésből hu­­­szonnyolcat megnyert, négyszer játszott döntetlenül és egyetlen­egyszer sem szenvedett veresé­get. Ilyen nagyszerű sorozattal kevés ország válogatottja dicse­kedhet. A sikereit azonban a vezetőket és a játékosokat is önámulatba ejtették és ez ter­mészetszerű visszaeséssel járt. Az 1956-os ellenforradalom pe­dig alapjaiban zilálta szét a magyar labdarúgás sorait. A visszaemlékezést így fejez­te be Kutas István: — Nehéz idők jöttek, az eredmények változóak, hullám­zóak lettek, de labdarúgásunk­nak mindig volt ereje ahhoz, hogy méltóan képviselje sport­életünket a nagy európai és vi­lágversenyeken. Továbbra is akadtak nagy tudású játéko­saink, de mert nem vettük ész­re, hogy a világ labdarúgása rohamléptekkel korszerűsödött — miközben mi egy helyben topogva idézgettük a múlt di­csőségeit — a jó eredmények kezdtek elmaradozni. Nem sike­rült kiharcolni 1970-ben és 1974- ben sem a világbajnoki részvé­telt __ Az MLSZ háromnegyed szá­zados történelmének mostani lapjai eléggé haloványak. De azokban, akik igazán szeretik a futballt, ez nem okozhat mé­labút vagy kétségbeesést. Arra kell törekedni, hogy az OTSH- nak a labdarúgással kapcsolatos állásfoglalását együttes erővel megvalósítsuk és mihamarább megtaláljuk a felfelé vezető utat. Annak az­ útnak a folyta­tását, melynek elejére a közel­múltban már rábukkantunk! Az elnöki beszámoló után dr. Beckl Sándor, az OTSH elnöke köszöntötte a jubileumi közgyű­lés résztvevőit, a magyar lab­darúgás „születésnapi ünnepsé­gére” összegyűlteket. Az is nagy elismeréssel emlékezett mind­azokra, akik ott voltak a ma­gyar futballsport bölcsőjénél és hangsúlyozta: az ünnepségnek nagyobb lehetne a fénye, ha jelentősebbek lennének a sport­ág hazai és nemzetközi sikerei. Beszélt a még mindig meglevő hibákról és leszögezte, hogy az OTSH minden segítséget megad a labdarúgósporttal kapcsolatos állásfoglalás maradéktalan vég­rehajtásához. Beszéde végén sok sikert kívánt a sportág szakembereinek, vezetőinek, ki­fejezve azt a reményét, hogy a sportág legjobbjai hamarosan eredményekkel hálálják meg a szurkolótábor soha el nem múló rokonszenvét, szeretetét. A társszövetségeik nevében Garay Sándor, a Magyar Atlé­tikai Szövetség elnöke, a társ­­egyesületek nevében pedig Kiss András, a Vasas elnöke köszön­tötte az egybegyűlteket, a jubi­leumi ülést, majd Bozsik József, százszoros válogatott labdarú­gónk a fiatalokhoz szólott: — Hívok minden fiatalt a pá­lyára, hiszen szükség van rájuk a mai felnőttek utánpótlásá­nak biztosítására! Higgyék el nekem, kevés szebb van az élet­ben, mint a nagy munka utáni jól megérdemelt siker. A győ­zelem, a klub színeiben való becsületes helytállás és a nem­zeti színek méltó képviselete a világ labdarúgásában. Nekem elhihetik ezt, hiszen százszor álltam a pálya közepén, amikor a zenekar a magyar Himnuszt játszotta egy-egy válogatott mérkőzés előtt. Nincs ennél szebb, felemelőbb érzés. Fiatalok, gyertek a futballpá­­lyákra! Az ünnepség Kálmán György, a Nemzeti Színház Kossuth-dí­­jas színművésze szavalatával — Jékely Zoltán Futballisták című versét mondta el — majd Hegyi Gyula zárszavával ért véget. * Hétfőn délelőtt az MLSZ ve­zetői a Kerepesi úti temetőben megkoszorúzták Tóth (Potya) Istvánnak, a kitűnő labdarúgó­nak és edzőnek sírját, aki a fa­siszta időkben halt mártírhalált. Ugyancsak koszorúzással emlé­keztek Fisc­ner Mórra, a hazai és nemzetközi labdarúgóélet egykori kiemelkedő egyénisé­gére, valamint a felszabadulás után a főtitkári tisztségben tíz évet eltöltött Honti Györgyre. Különböző korok nagy egyéniségei: Albert Flórián, Király Tivadar, dr. Fenyvesi Máté Farkas János, Deák Ferenc és Március 10-én és 23-án lesz a Magyarország—Anglia utánpótlás EB negyeddöntőjének két mérkőzése (Folytatás az 1. oldalról.) gólkülönbsége, míg a csehszlo­vák Brnónak „mínusz” 5. Gyakorlatilag még mind a há­rom együttes csoportelső, azaz döntős lehet. Az A-csoport jelenlegi állása: 1. FTC 2 1-17-22 2. Innsbruck 2 1 — 14-42 3. 7. Bmo 2 1—1­5-10 2 A tavaszi műsor március 10- én a 7. Bmo—FTC mérkőzés­sel kezdődik. A B-csoportban a jugoszláv Velezs és az olasz Perugia küzd a csoportelsőségért. Az Austria Wien ugyanis gyakorlatilag ki­esett e versengésből, hiszen ha­zai pályán­­ a Perugiától,­­ ide­genben pedig a Velezstől ka­­pott ki. Az FTC-nek már kész a por­tyaprogramja. Január 31-e és február 2-a között Titográdban vendégszerepelnek a zöld-fehé­rek. — Jugoszlávia felszabadulásá­nak tiszteletére négyes tornát rendeznek e vámosban — mondta Harót János ügyvezető elnök. — A hazai együttes mel­lett a Vojvodina és a Zseljez­­nyicsar és mi veszünk részt. E portya után hazatérü­nk, remé­lem sikerekkel. Hetedikétől pe­dig Romániában játszik együt­tesünk. Két találkozón szere­pelünk, Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen. Mindkét he­lyen az NB I-es helyi együt­tes az ellenfél. Február 15-én pedig Újvidéken játszunk, vi­szonozzuk a Vojvodina ven­dégjátékát. Ők ugyanis — mint emlékezetes — Albert, Novák és Rákosi búcsújátékán szerepeltek Budapesten, június 7-én. A három portya között itt­hon játsszunk barátságos mér­kőzéseket. — Mi újság a csapattal, van­­nak-e sérültek? — Szerencsére mindenki egészséges. Vépi is újra gyako­rol, igaz, ő itthon, orvosi fel­ügyelet mellett készül, de a lé­nyeg, hogy edz. Harót János még azt is el­mondta, hogy a klub a tavaszi találkozókra nem bocsát ki bér­letet, viszont az 1976—77. évi bajnoki évadra újra megvásá­rolhatják a szurkolók a hazai találkozókra érvényes belépő­ket. Kutasi a Sportkórházban A DVTK délelőttönként a műanyagsátor alatt edz, dél­után pedig a hóval borított lab­darúgópályát "keresik fel, vagy pedig a közeli hegyekben fut­nak. Az edzéseken már részt vesz Kiss Tibor is, aki újabb műtétje után — igaz, köny­­nyítve — elkezdte a gyakor­lást. Kellemetlen hír viszont, hogy Kutasi szombattól a buda­pesti Sportkórházban fekszik. Orvosi vélemény szerint a vál­lában csontműtétet kell végre­hajtani. Ez a műtét hosszabb ideig akadályozza majd a diós­győri védőjátékost a felkészü­lésben, a játékban. Újság még, hogy a lengyel Stal Mielec táviratilag lemond­ta diósgyőri vendégjátékát. Válaszoltak az angolok Megérkezett az MLSZ-hez az angol szövetség válasza az utánpótlás Európa-bajnoki ne­gyeddöntő-mérkőzések javasolt időpontjára. A szigetországiak elfogadták, hogy március 10- én, Budapesten találkozzék a két csapat. A londoni visszavá­góra viszont a március 24-e helyett 23-át javasolták. Ezt az MLSZ elfogadta. Kije­lö­lték az „Öreg fiúk" válogatottját A miskolci sportcsarnokban péntek-szombat-vasárnap ren­dezik meg a „Foci-farsang ’76” labda rtutót BTM­-ért. Ezen 16 csa­pat, köztük hat külföldi együt­tes vesz részt. A magyar „öregfiúk”-válogatott, a DVTK, a Kassa és az Eperjes „old boy” válogatottja ellen játszik A magyar ,,Öregfiúk” váloga­tottjában a következő játékosok szerepelnek: Ilku, Szentmihá­­lyi, Buzánszky, Sípos, Mát­rai, Mészöly, Novák, Tichy Göröcs, Komora, Szojka, Keg­­lovich, Fenyvesi dr. és Rá­kosi. — Nagy érdeklődés előzi meg a műsort — mondta Menyhért László, a miskolci sportcsarnok igazgatója. — Ismét zsúfolt nézőtér előtt játszanak majd az együtteseit. Vidáts lába gipszben A Vasas játékosai közül Vi­dáts Csaba még mindig harc­­képtelen. A térdét fájlaló be­­állós lábát ugyanis gipszbe tet­ték, s jó néhány napnak még el kell telnie, mire ezt leveszik. Ezt követően kéthetes utó­kezelés következik, s csak az­után kezdheti el a felkészülést a volt válogatott játékos. A piros-kékek egészséges já­tékosai szorgalmasan edzenek, de nemcsak a bajnoki idényre, hanem a mezei futóversenyre is. A stopperóra tanulsága szerint Váradi, Kántor és Zombori van a legjobb futóformában. NÉPSPORT 3 Mindig magasabbra (I.) Az Újpesti Dózsa — ugrani készül! A labdarúgócsapatok a felkészülési időszak köze­pén tartanak. Új soroza­tunkban munkatársaink őr­járatra indulnak, s — a tel­jesség igénye nélkül — fel­keresik az NB I-es együt­teseket. Azzal a nem tit­kolt céllal, hogy érdeklőd­jenek: hol tartanak, mit csinálnak, mennyivel emel­ték magasabbra a mércét ta­valyhoz képest. De arra is kiváncsiak, mit terveznek az edzők a tavaszi idényre, s hogy alakulnak-e már a kezdő csapatok. A hétszeres bajnok Megyeri úti lila-fehérek számára úgy végződött a labdarúgó-bajnokság őszi idénye, hogy Újpesten, kín­keservesen, 2:1 arányban le­győzték a Békéscsaba együtte­sét __Várhidi Pál, a csapat ve­zető edzője tajtékzott a kispa­­don, s már akkor ígérte: „Na­gyon kemény alapozásra számít­hatnak a játékosok... Ez így nem mehet tovább.” Remény Az Újpesti Dózsa 22 pontot szerzett az őszi idényben. Ez nem rossz teljesítmény, évek­re visszamenőleg igazolni tud­ják, hogy félidényben általában ilyen szinten mozgott a csapat mérlege. S egymás után hétszer a végső győzelem is az övék lett! De ősszel új vetélytárs je­lentkezett: a Ferencváros 25 pontjával állva hagyta a lila­fehéreket! Az újpestieket azon­ban éppen a múlt tapasztalatai éltetik, s az a tény ad szá­mukra reményt a folytatáshoz, hogy 22 pontról rajtolva­­ igenis bajnokságot lehet nyer­ni!. . . De már ezekben a téli hónapokban nagyon meg kell dolgozni érte ... Napirend A csapat 35 fővel vágott ne­ki az alapozásnak. Nem men­tek edzőtáborba, a csapat ve­zetői napközis rendszert dolgoz­tak ki. Ez abból áll, hogy a játékosok reggel 8-tól délután 6-ig a pályán vannak. A két ed­zés között együtt étkeznek, pi­hennek A tapasztalatok sze­rint jobban erősödnek így a ba­ráti szálak, a játékosok szíve­sebben végzik az emelt szin­tű munkát, mert tudják: estéi­ket a családjuk körében tölt­hetik. S a jó hangulatra most nagy szükség van! Tornaterem­ben, kondícióteremben, majd a szabadban gyakorinak. A tisz­ta edzésidő 5 órát tesz ki na­­ponta. A tornateremben az alap­vető fizikai képességek fejlesz­­tésén és a technikai készség csiszolásán van a hangsúly. A nálván aztán már előkerülnek a labdák is, majd a követelmény­­rendszer teljesítése zárja a na­­pot. Aki minden gyakorlatot tel­­jes intenzitással, becsületesen elvégez, az bizony el­fárad esté­re. De a tiszta felkészülésnek éppen ez a lényege! Naponta, időre , mindig magasabbra! elvét Várhidi Pál is vallja. Ma már nem elég az, ami tegnap elég volt... Érden ezért az általá­nos követelmények elvégezte­tése mellett egyénekre szabott felkészülési tervet is kidolgo­zott. Ezeknek végrehajtása ma már könnyebb, hiszen nem sza­kad minden munka a vezető­edző nyakába. Az újpesti játé­kosokkal Várhidi Pál mellett Göröcs János, Szentmihályi An­tal, Mező János, Schumann Já­nos és a Csepelről „átigazolt” Göl­l Béla foglalkozik. Csopor­tokkal, csapatrészekkel, de ha kell, egyénekkel is félrevonul­nak, s félórákon át skáláznak bizonyos gyakorlatokat. Sarlós­nak és Kolárnak például a bal lábát kell erősítenie, de min­den játékosnak hasonlóan meg­van a maga külön „menetrend­je”. (Várhidi: „Nem adtuk fel a reményt az újabb bajnokság megnyerésére, s ennek szelle­mében dolgozunk. A munka erős de a játékosok ma már bírják. Amióta kötelező a na­ponkénti időre jutás , nem le­het lazítani. Eddig a játékosok, a „mérős” napokra rákész­ül­tek, megfutották a szintidőt, s ezzel megnyugodott a lelkiisme­retük. A mostani felkészülés során minden futást időre vég­zünk . .. 4000 métertől 100 mé­terig! A játé­kosok a jelek sze­rint átérzik a megváltozott helyzetet. Eddig rendszerint úgy, vágtunk neki az alapozásoknak,, hogy a csapat pontokkal veze­tett a bajnokságban, s tudták, bármennyit végeznek az edzé­sekből, az elég lesz a végső győzelemhez. Most másodikok vagyunk — tehát több kell... Márcsak azért is, mert máshol is többet végeznek!’’) Bene, Zámbó Dunai // Ők az úgynevezett „öregek”. Személyük mindig téma az új­pestiek körében. Bene nincs az alapozók között. Achilles-ín­­sérülése súlyosabb, mint gondol­ták, Hajdúszoboszlón orvosi fel­ügyelet mellett készül. Vissza­várják! Zámbóról a Benfica el­leni találkozó után elterjedt, hogy abba akarja hagyni a já­tékot, beleúnt a labdarúgásba, nem csinálja tovább. Jelenleg ott van a többiek között... Dunai II lelkes, mint mindig, nincs vele probléma. (Várhidi: „Bene, Zámbó, Du­nai II a mérleg egyik, Fekete, Törőcsik, Bíró a mérleg másik serpenyőjében ... Fogas kérdés: Én mind a két „csoportból” szá­mítok arra, aki jó formában lesz. Bene és Dunai II a gólo­kat, Zámbó a játékszervezést je­lentette éveken át a Dózsá­nál. Róluk nem lehet egyik nap­ról a másikra lemondani. Leg­alábbis addig nem, amíg a mö­göttük álló fiatalok legalább olyan teljesítményre nem lesz­nek képesek. Egy jó mixeléssel azonban meg lehet oldani a kérdést. A csapat előnyére...”) Új fiúk Az ismert események után az első csapat keretébe három új fiú került: Horváth 11, Borbély és Bíró. Várhidi szerint egyenlő eséllyel küzdenek a csapatba kerülésért bármelyik társukkal. Horváth II-re a beállós poszt­ján, Borbélyra a középpályán. Bíróra a csatársorban számít a vezető edző. Helyzetük, persze — az edzői bizalom dacára — nem a legrózsásabb... Az Új­pestbe változatlanul nem köny­­nyű bekerülni. A kapuban Ro­­thermel egyeduralkodónak lát­szik, csakúgy, mint a jobbhát­véd helyén Kellner. Juhász Pé­terre nagy felelősség hárul majd tavasszal — középhátvéd lesz! A beállós posztjáért Dunai III és Horváth II között áll a harc. A balhátvéd helyén Tóth J. he­lyét nem nagyon veszélyezteti senki. Várhidi nagyon sokat vár Kőtártól a jobb oldali közép­pályás helyén. Neki kell fel­gyorsítani a csapatjátékot. A kö­zépső középpályás, Zámbó vagó Dunai III lehet, esetleg Bene. A bal oldalon: Tóth András — ve­télytárs nélkül! A csatársorban nagy a választék. Fazekas, Tö­rőcsik. Bíró, Fekete, Bene, Nagy László. Dunai II áll rendelke­zésre. Törőcsik, Bíró és Fekete között amolyan szabadverseny lesz a csapatba kerülésért. Já­tékos tehát van bőven. Csak a legjobbakat lesz nehéz kiválasz-­­ tani közülük ... A futócsapat A Megyeri úton is alakul már a mezei futóversenyen induló csapat. Sarlós, Kolár és Tóth J. helye már biztos a legjobb öt között, ők hárman 14:20 körüli eredményre (4000 méteren) bár­mikor képesek. A másik két csapattag kijelölése a még hátralevő napok feladata. Vár­hidi Pál szerint legnagyobb eséllyel Dunai III és Kellner pályázik a csapattagságra. Az Újpest számára nagyon fontos felkészülési állomás lesz ez a verseny, hiszen tavaly nem a legfényesebben szerepeltek, s akkor a bírálat sem maradt el. Most javításra készülnek. Már csak azért is ... Túra nélkül Az Újpest számára nem kö­töttek le túrát. A vezető­edző ezt bánja is, nem is, azt mond­ja: van ennek jó, s rossz olda­la egyaránt. De most nem is a túrán van elsősorban a hang­súly. A Dózsának nagy tervei vannak tavaszra. Ugrásra ké­szül, vissza akarja hódítani az első helyet. S ez hétévi állandó bajnokság után merőben új fel­adat. Éppen ezért­­ a tennivalók is mások... Lakat X. Károly

Next