Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-21 / 17. szám
4 NÉPSPORT ATLÉTIKA Csúcsjavítás izgalmas küzdelemben A fedettpályás idénynyitó után már biztosra vették a szakemberek, hogy Szabó Ildikó rövidesen „kivégzi” a távolugrócsúcsot. Arra azonban senki sem gondolt, hogy első idei külföldi rajtján, a vasárnapi berlini nemzetközi viadalon mindjárt 33 centit javít tavalyelőtti eredményén. — Nagyon izgalmas és ritka jó hangulatú verseny volt — mondta a kedden hazaérkezett, fiatal nyíregyházi atlétanő. — A pályához közel ülő nézők szurkolása is serkentette az embert. A külföldiek közül egyedül indultam az NDK-beliek ellen. Gyors, ruganyos műanyag nekifutón versenyeztünk. Erősen biztonsági ugrással kezdtem és amikor másodikra Voetzke 639 centivel túlugrott, éreztem, hogy jó formában vagyok és megelőzhetem. Ötödik kísérletemnél elég jól fogtam lécet, de alig akartam elhinni, hogy 662 centire sikerült. Ilyen eredményre még álmomban sem számítottam. A verseny azonban végig izgalmas maradt. Az utolsó sorozatban az addig harmadik helyen álló Voigt ugyanis pontosan ugyanannyit ugrott, mint Ildikó, de a jobb második kísérlet a magyar lány javára döntött. Győzelmét a nézők nagy tapssal fogadták. A fedettpályás atlétika történetében eddig csak a szovjet Scselkanova, aki 1968 óta 673 cm-rel tartja a nem hivatalos világcsúcsot, továbbá a svájci Antenen (669) és a nyugatnémet Rosendahl (668) ért el jobbat a Szabó, Voigt kettősnél. A sok kitűnő atléta eredményeivel nagyszerű versenylégkört teremtett a Dynamo-csarnokban — mondta Somogyi Nándor, kint járt versenyzőink vezetője. — Szabó Ildikó már a bemelegítésnél frissen „pattogott”. Nyugodtan, jól versenyzett, az sem zavarta, hogy a csarnok kis mérete miatt a nekifutást a mellette levő szertárhelyiségből, kis kanyarral kellett megkezdenie. Második, belépett kísérlete 650 volt, s ez láthatólag önbizalmat adott, utána háromszor is javított. Kár, hogy utolsó ugrásánál hajszállal belépett, mert különben most 670 körül lenne a csúcs. A csapatvezető elmondta még, hogy a verseny számai közül a 200 m-es futamokat és a gyaloglást nem a Dynamo-csarnokban, hanem a nagy edzőterem 300 m-es kerületű műanyag pályáján rendezték. GYORSKORCSOLYA Négy ország versenyzőit sorsolták a nemzetközi viadalra Kedden reggeltől kezdve benépesült a Pedagógus Szálló. Az MJSZ nemzetközi felszabadulási emlékversenyére meghívott gyorskorcsolyázók csoportjai szinte egymásnak adták a kilincset. Vonaton érkeztek a csehszlovákok és a lengyelek, az NDK-beli versenyzőket hozó repülőgép is pontos időben szállt le Ferihegyen. Csupán a románoktól érkezett távirat, lemondták a részvételüket. Este a szállóban így négy ország gyorskorcsolyázóinak a sorsolására gyűltek össze a csapatvezetők. Kovács József döntőbíró irányításával gyorsan elkészültek a nevezési lapok. Különösen a férfi sprintre gyűlt össze erős mezőny. A 14 induló között szerepel a városligeti pályacsúcsot 39.43-mal tartó drezdai Klaus Knauer. Erős ellenfeleket kap azonban a nálunk is jól ismert két lengyel sprinter, Jan Trzebunia és Jan Jozwik személyében. Mindketten futottak már idén Alma-Atában 40 másodpercen belül! A hét külföldivel a magyarok közül az ismét rajthoz álló Martos György veszi fel a küzdelmet. Érdekessége az esti sorsolásnak: 1000 méteren Knauer és Martos találkozik egymással. 71 kisebb létszámú (11 fő) férfi összetettre az NDK-beliek nem neveztek. Takács András, az új bajnok esélyes a helytállásra a csehszlovák és lengyel gyorskorcsolyázókkal szemben. A kilenc gyorskorcsolyázónő részére csak sprintversenyt rendeznek. A két külföldi résztvevő közül a 18 éves berlini Marion Dittmann nehéz feladat elé fogja állítani bajnoknőnket, Dénes Zsuzsát. Itt a legérdekesebb párosítás Dénes és Dittmann 1000 méteres összecsapása. ★ A nemzetközi viadal szerdai, első napi műsora. Férfiak, összetett. 500 és 3000 méter. Sprint 500 és 1000 méter. Nők. Sprint. 500 és 1000 méter. I. V. ASZTALITENISZ Nehéz napok külföldön Berczik Zoltán az utazás előtti utolsó edzésen különórát tartott Szabó Gabriellával, akire komoly feladatok várnak szerdán, hiszen Lotallernek vagy neki lekell győznie a legjobb lengyel versenyzőt, valószínűleg a rutinos Nowozntát. Hasonlóan a férfiak, hiszen a lengyelek az utóbbi időben sokat fejlődtek, elég csak a jereváni, szovjet nemzetközi bajnokságra gondolni, ahol értékes helyezéseket szereztek. — Bizony, nem lesz könnyű dolgunk ezen a lengyel—magyar Európa Liga-mérkőzésen — mondta Berczik Zoltán. — Sajnos, még mindig erősen tartalékosan kell kiállnunk, annak ellenére, hogy Jónyer, Gergely és Kisházi már elkezdte az edzéseket. — A magyar csapat szerdai összeállítása? — Taktikai okokból csak a helyszínen jelölöm ki az asztalhoz álló versenyzőket. Tarnobrzegben Börzsei, Asztalos, Tímár, illetve Lotaller és Szabó várja majd a döntést. Nem vitás, két vereség után — a franciáktól és a jugoszlávoktól kaptunk ki egyaránt 6:1- re — jól jönne a győzelem. Pénteken kezdődik egyébként a román nemzetközi bajnokság Bukarestben, amelyen — a nevezés szerint — elindulnak a kínai és a japán versenyzők is. Ebben a mezőnyben Frank L. Molnár, Horváth, illetve Ruzsenszky és a megbetegedett Oláh helyett Kudár képviseli a magyar színeket, s Beleznay Mátyás újdonsült szakfelügyelő kíséri el a magyar csapatot edzőként. Közben idehaza a férfiak részére Budapesten a BVSC, a nők részére a Sabaria — Szombathelyen — rendez egyéni ranglistaversenyt. Mozgalmas hét vége ígérkezik tehát itthon — nehéz napok várnak a mieinkre külföldön. A TENISZ Nyíregyházára érkezett A nyíregyházi játékcsarnokban kedden megkezdődött a szocialista országok férfi teniszezőinek nemzetközi versenye. A körversenysorozaton —, amelyre Brassó és Temesvár után ezúttal a nyírségi székhelyen kerül sor — NDK-beli, bolgár, szovjet, román, csehszlovák teniszezők a magyarok ellenfelei. Eredmények a 16 közé jutásért: László B. (Bp. Honvéd)—Kónya (MAFC) 6:3, 6:3, Csoknyay (Bp. Spartacus)—Zselevkov (bolgár) 6:2, 6:1. A nyolc közé jutásért: Boriszov (szovjet)—Velez (bolgár) 6:3, 6:4, Machán (Bp. Honvéd) — Pruda (csehszlovák) 6:2, 6:1. Ovici (román) -Csoknyay 6:0, 3:6, 7:5. Benyik (tr. Dózsa)—Mészáros (Bp. Honvéd) 6:3, 7:5. Sziráki (Bp. Honvéd) —Pugajev (szovjet) 6:4, 7:6. Granak (csehszlovák)—Varga (II. Dózsa) 6:3, 6:2. (Az Emmrich — Péczeli és a Haradan — László B. mérkőzésekre lapunk zárta után került sor.) A bázis szélesítése megkezdődött A MASZ az elbúcsúzott 1975-öt az állásfoglalás végrehajtása szempontjából indulási, bázisévnek tekintette. A szövetség szükségesnek tartotta, hogy az első év után felmérje a sportág általános helyzetét és olyan adatokat rögzítsen, amelyek segítségével a továbbiakban állandó figyelemmel kísérheti a fejlődést. Ezért megvizsgálta a nyolc A- és húsz B-kategóriás szakosztályon kívül negyvenhat C-kategóriás szakosztály, s a KSI, továbbá a budapesti, megyei szövetségek egész évi tevékenységét, s olyan adatokat kért tőlük, amelyek jellemzőek szervezeti körülményeikre, szakmai munkájukra, s a szövetségek esetében a társszervekkel való kapcsolataikra. A beérkezett adatokat munkatársai segítségével Mindszenty János szakfelügyelő dolgozta fel és érdekes, sokatmondó táblázatokba foglalta. Az adatok értékelésénél felhasználták a helyszíni látogatások és ellenőrzések alkalmával szerzett ismereteket, tapasztalatokat. A jelenlegi helyzetet felmérő, alapos tájékoztató a napokban azután a szövetség elnöksége elé került. Az élvonalbeliek zöme A-kategóriás Az értékelés középpontjában álló A-kategóriás szakosztályokról megállapítja a tájékoztató, hogy 1975-ben mind komoly erőfeszítéseket tettek szervezeti kereteik kialakítására. Jelenleg már valamennyiben főfoglalkozású vezető edző irányítja a szakmai munkát, öt főállású technikai vezetővel is rendelkezik. Az előírt négy főhivatású szakági edző azonban egyikben sem működik. Létesítményhelyzetük lényegesen még nem változott, pályáik nem minősíthetők első osztályúnak, a felszereltség hiányosságai és a karbantartás, kezelés rendszertelensége miatt. Futófolyosója csak a Bp. Honvédnak van, a Vasas kondicionálóterme munkára alkalmatlan. Az egy edzőre jutó minősített versenyzők aránya általában megfelelő, a PMSC-ben azonban (5.7-es átlag) alacsony. A különböző minőségi mutatók egyértelműen bizonyítják, hogy az élvonal zöme a nyolc kiemelt szakosztályban tömörült, s a három vidéki bázis beváltotta a reményeket. Az I. osztályú versenyzők 67, a felnőtt A-válogatott kerettagok 58 százaléka A- kategóriás szakosztály tagja és a bajnoki számok tízes ranglistáin az elérhető helyek 56 százalékát szerezték meg. Viszont az összes aranyjelvényes ifjúsági atlétát, továbbá az utánpótlás- és ifjúsági válogatott kerettagokat tekintve SÜSS százalékos arányszámuk már nem felel meg lehetőségeiknek. A felnőtt, az ifjúsági és a serdülő országos bajnokságokon elért helyezések összesített rangsorában a Bp. Honvédé a legjobb, a Bp. Spartacusé a kirívóan leggyengébb átlagszám. Az utánpótlás-nevelést tükröző bajnoki pontversenyben a Csepel és a Bp. Honvéd mögött szembetűnő az NYVSC és a PMSC előretörése. A bajnoki pontok versenyágakra bontása már nagy hiányokat, aránytalanságokat tár fel. A felnőttek és a fiatalkorúak (ifjúságiak, serdülők) bajnoki pontversenyének sorrendje alapján egyedül a Bp. Honvéd szereplése mondható kiegyensúlyozottnak. Kevés a főállású edző A B-kategóriás szakosztályokban feltűnően kevés a főállású edző, sőt, néhol még a mellékállásúak is hiányoznak. Az edzők és a minősített versenyzők arányszáma többnyire alacsony. Az I. osztályúaknak csak 26.4, az aranyjelvényeseknek 35.6 százaléka található ezekben a szakosztályokban és a 32 százaléknál lényegesen nagyobb arányban kellene jelentkezniük az utánpótlás- és ifjúsági válogatott keretben. A fiatalkorúak bajnokságain elért helyezések további hiányosságokat mutatnak és általában a második választott szakággal, az ugrással, vagy a dobással való foglalkozás erősen háttérbe szorult. A C-kategóriába tartozó szakosztályok rendkívül eltérő körülmények között működnek. A megvizsgált 46 közül a tájékoztató a legjobb hat szakosztályt emelte ki, amelyek a MASZ öszszesített egyesületi rangsorában B-seket is megelőztek. A különböző mutatók alapján közülük a Dunaújvárosi Kohász teljesítménye volt a legkiegyensúlyozottabb, szervezeti keretei is megfelelőek. A megyei szövetségek munkájában tavaly határozott fejlődés jelentkezett, bár még nem mindegyik tudta működési területét átfogni. A 19 megye 606 tömegjellegű versenyt rendezett, összesen több mint 151 ezer indulóval. Vidéken 31 új szakosztály alakult és már tíz megyében dolgozott szakfelügyelő. Borsod megérdemelten került a rangsor élére, szövetsége kellő tekintéllyel, szervezetten végezte munkáját. Tolna, Nógrád, Heves és főképp a sereghajtó Somogy helyezése szakosztályaik gyenge teljesítményeit is tükrözi. Országos viszonylatban a minősítettek száma tavaly 751 fővel emelkedett, néhány megyében azonban indokolatlanul viszszaesett. A főváros nagy fölénye a válogatott kerettagok megosztásából is kitűnik és felhívja a figyelmet arra, hogy a vidéki bázisokat tovább kell erősíteni. A felmérés tanulságai összefoglalva, milyen következtetések vonhatók le a felmérésből? „Az atlétika bázisának szélesítése az állásfoglalás első évében megkezdődött” — szögezi le a tájékoztató. A megyékben hozzáfogtak a fehér foltok felszámolásához. A megalakult DSK-k túljutottak a kezdeti nehézségeken, az ország középfokú iskoláinak mintegy fele már atlétikai életet jelent. A meglévő és rendszeresen működő 176 atlétikai szakosztály minőségi munkája a követelményrendszer hatására javult. A legmagasabb kategóriákba sorolt szakosztályok kevés kivétellel igazolták az előlegezett bizalmat, néhány C-kategóriás pedig komoly erőfeszítéseket tett az előrelépésre. Az A- és B-kategóriás szakosztályok a szervezeti formák kialakításával párhuzamosan nem törekedtek eléggé a feltételek (létesítmények, felszerelés stb.) fejlesztésére, a téli felkészülési lehetőségek biztosítására. A tehetségek felfelé áramlása ezekbe a szakosztályokba szervezetten még nem megoldott. Csak kevés helyen ismerték fel a rendszeres sportorvosi ellenőrzés és a gyúrók alkalmazásának szükségességét. Az A- és B-kategóriás szakosztályokban a követelményrendszer folytán az edzők szakmai munkájának színvonala emelkedett a többi szakosztályban azonban még sok a szakmai probléma. Az edzők létszáma 1974-hez képest 142 fővel nőtt, de változatlanul kevés a főállású edző elsősorban a sportiskolások foglalkoztatásában. A sportiskolák működésében még mindig mutatkoztak lazaságok, az alsóbb évfolyamokban végzett munka nehezen ellenőrizhető. Feltétlenül szükséges a megyei szakfelügyelőhálózat fejlesztése. Az elnökség tagjai egyetértettek abban, hogy a tájékoztató tanulságos anyagát az érdekeltekkel mielőbb ismertetni kell. A felmérés bázisadatai a jövőben összehasonlításul szolgálnak, mert utalnak mindazokra a feladatokra, amelyeket a következő években meg kell oldani. 1 PÁLYAÉPÍTŐK KLUBJA Az esztergomiaké a tiszteletbeli tagság A Népsport január 16-i számában Pályaépítők klubja címmel új mozgalmat hirdettünk. A felhívás másnapjától kezdődően naponta érkeznek levelek szerkesztőségünkbe az ország különböző részéről. Iskolák üzemek és különböző kollektívák kívánnak csatlakozni a mozgalomhoz, s valamennyien alig várják a jó időt — no és néhány építőipari vállalat, szövetkezet adott szavát —, hogy elkezdhessék a munkát. Négy nappal a Népsport felhívása után Egy üzem, egy sportpálya címmel a Magyar Hírlap is hasonló mozgalmat kezdeményezett és örömmel vállalja a jó módszereik, a jó ötletek közreadását. Melegen üdvözöljük laptársunk kezdeményezését, és bízunk abban, hogy közösen többre megyünk, hiszen valamenynyien — akik a toll segítségével mondjuk el véleményünket naponta a sportról — egyet akarunk! Azt akarjuk hogy az ország minden helységében legyen sportpálya, ahol a gyermekek és a felnőttek bármikor kedvükre játszhassanak és versenyezhessenek. Azt akarjuk, hogy ez a szép mozgalom gyarapodjék és terebélyesedjék, mint a fa zöldellő koronája tavasszal. „Kivesszük a részünket" A Magyar Hírlappal együtt bízunk abban, hogy a tanácsi szervek országosan hasznos útmutatásokat adnak majd a pályaépítőknek. A szervezeti változás óta eltelt időszakban a testnevelési és sporthivatalok, valamint a testnevelési és sportfelügyelőségek beilleszkedtek a tanácsi rendszerbe és közös törekvésük, hogy segítsék a sportmozgalom kiszélesedését. Ez pedig létesítmények nélkül aligha lehetséges. Sok helyütt az országban a tanácsi szerveik jelentős anyagi támogatásával épül fel esv-egy sportpálya. A Pályaépítők Klubja is reméli — a Magyar Hírlappal együtt —, hogy a tanácsok felkarolják azokat a közösségeket, amelyek a cél érdekében valóban tenni akarnak! S most lássuk a hozzánk küldött leveleket. „Örömmel üdvözöljük a megalakulásukat, s reméljük, hogy a létesítményhelyzet terén segítséget tudnak nyújtani"• így kezdi levelét Simon László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási felügyelőségének főelőadója, majd így folytatja: „A mi munkahelyi közösségünk abban a helyzetben van, hogy építhetne kispályát, de a kis létszámú közösségen belül még kisebb a kezdeményezők tábora ... A Pályaépítők Klubjától mozgalmunk jelenlegi szakaszában elsősorban erkölcsi támogatást, és ha lehet, néhány hasznos tanácsot kérünk.” Azt tanácsoljuk Simon Lászlóéknak, hogy csatlakozzanak más kollektívákhoz, amelyek esetleg megfelelő terület híján vannak, s közösen kezdjék el az akciót, s aztán természetesen közösen is használják. Ha elkezdődik a munka, a kis kollektívában alig akad majd olyan dolgozó, aki ne venné ki a részét az építésből. Lombosi János Pápáról írta, hogy régóta húzódó kérdés a városban: hol eddzetnek a súlyemelők és az erősödni kívánó gyerekek. A szakosztály öt éve működik, eddig a 304. számú MVM-intézet adott otthont, egy háromszor négyméteres helyiséget, s most a Húsipari Vállalat egy alig valamivel nagyobb termében (?) készülnek, ahol a tér közepén egy kazán áll. „Ennek ellenére — írja Lombosi János — több aranyjelvényes fiatal került ki innét, akik a mostoha körülmények között sem csüggedtek el.” A súlyemelők most közösen vállalták, hogy ha anyagot, tervezőt és néhány szakképzett szakmunkást kapnak, társadalmi munkával felépítik az edzőtermet, egy háromszor tizenöt méteres beton alapzaton, amely a Húsipari pálya öltözője mellett áll. A sporttelep vázlatát rajzban is mellékelték a számunkra. Most már csak a helybeliek segítsége szükséges, hogy tavaszszal elkezdődhessen a munka. Tanyasi tervek „Az én szakom nem a testnevelés (habár azt is tanítok) — írja Tóth János Gagybátorból —, különösebb szakértelemmel nem rendelkezem, de a sport és gyermekszeretetem, remélem, átsegít a holtponton...” A helyi■áalános iskola képesítés nélküli pedagógusa bízik abban, hogy a termelőszövetkezet támogatásával a jó idő beálltával elkezdhetik egy kis sportkombinát felépítését. „Kiskunfélegyháza mellett, a Bugaci úton található a Nagyszőlő úti körzeti általános iskola” — olvashatjuk a következő levélben. „Tanyasi iskola, de a távlati terveket ismerve, még az ezredfordulón is működni fog. Az iskola tanulóinak száma száztizenhat. Tanulóink nagyon szeretik a testnevelést, a tornából senki sincs felmentve. Az úttörő olimpiákon nagy városi és községi iskolákat megelőzve, évről évre értékes helyezéseket szereznek a diákok a jelenlegi mostoha körülmények ellenére is.” A levél további részében hírt kapunk arról, hogy az iskola milyen módon kívánja kialakítani sportudvarát. Jelentkezésüket , a Pályaépítők Klubjába, a többi levélírói közösséggel együtt elfogadtuk, s meghívásukra, szíves-örömest veszünk részt november 7-én a pályaavató ünnepségen. Az első levél Feltétlenül be kell számolnunk még egy levélről, amely Szentlőrinckázáról érkezett. „Nem a hírnév, a dicsőség hajhászása, hanem egy lelkes kis közösség széthullásának veszélye indított arra, hogy kezembe vegyem a tollat" — írja Ballay Aladár Szentlőrinckázáról. — „Nagyon kellene egy kis felülről jövő segítség, hátha ez lökést adna községünk eléggé befelé forduló közösségének, s így megmenthető volna kézilabdacsapatunk. Eddigi pályánk ugyanis nem felel meg a jelenlegi követelményeknek.” Közös összefogás nélkül valóban kárba vész egy kis kollektíva több éves munkája! Felhívásunk során egy különversenyt is meghirdettünk, mondván: az első pályázó kollektívát, amelynek levele elsőnek érkezik be szerkesztőségünkbe, klubunk tiszteletbeli tagjává avatjuk. Nos, ez a megtiszteltetés az esztergomi 317. számú Szakmunkásképző Intézetet illeti. Róluk és terveikről legközelebb szólunk. A.XXXII. 17. ♦ 1976. január 21 A Testnevelési Főiskola felvételi feltételei Tanári szak, nappali tagozat. Jelentkezhetnek azok a nőtlen és hajadon magyar állampolgárok, akik széles körű általános műveltségük, kellő testnevelési elméleti és gyakorlati alapismereteik mellett orvosilag is alkalmasak a testnevelő tanári pályára. A tanári szakra felvételt nyert férfiak tanulmányaik megkezdése előtt egy évi katonai szolgálatot teljesítenek. A katonai alkalmasság a férfiaknál felvételi előfeltétel. Felvételi tájékoztató a főiskola portáján kapható. Tanári szak, kiegészítő tagozat. A tagozatra azok jelentkezhetnek, akik tanárképző főiskolai testnevelő tanári, TF edzői vagy sportszervezői oklevéllel rendelkeznek. Edzői szak, levelező tagozat. A tagozatra érettségivel, edzői képesítéssel és gyakorlattal rendelkezők jelentkezhetnek, megfelelő sportági eredményt elértek kivételesen edzői képesítés nélkül is. Az 1976/77. tanévben asztalitenisz, íjászat, kosárlabda, ökölvívás, öttusa, műugrás, röplabda, sí, tenisz, tájfutás és vívás sportágakban indul képzés. Sportszervezői szak, levelező tagozat. A szakra érettségivel, sportszervezői tanfolyami végzettséggel és 2 éves gyakorlattal lehet jelentkezni. Jelentkezési határidő: a jelentkezési anyagokat március 30-ig lehet a főiskola tanulmányi osztályára leadni. A kiegészítő tagozatra személyesen kell jelentkezni. . Jöz fentén A Budapesti Súlyemelő Szövetség versenybíró tanfolyamot indít. Jelentkezni lehet a január 22-i, délután 17 órai megnyitóig folyamatosan a Budapesti Súlyemelő Szövetség Váci u. 62 — 64. sz. (I. em. 18.) alatti irodájában.