Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

4 NÉPSPORT ATLÉTIKA A. XXXII. 17. ♦ 1976. január 21 Csúcsjavítás isgaltnas küzdelemben A fedcttpályás idénynyitó után már biztosra vették a szakem­berek, hogy Szabó Ildikó rövi­desen „kivégzi” a távolugró- csúcsot. Arra azonban senki sem gondolt, hogy első idei külíöldi rajtján, a vasárnapi berlini nem­zetközi viadalon mindjárt 33 cen­tit javít tavalyelőtti eredmé­nyén. — Nagyon izgalmas és ritka jó hangulatú verseny volt — mondta a kedden hazaérkezett, fiatal nyíregyházi atlétanő. — A pályához közel tilő nézők szurkolása is serkentette az embert. A külföldiek közül egye­dül indultam az NDK-beliek el­len. Gyors, ruganyos műanyag nekifutón versenyeztünk. Erősen biztonsági ugrással kezdtem és amikor másodikra Voelzke 639 centivel túlugrott, éreztem, hogy jó formában vagyok és meg­előzhetem. ötödik kísérletemnél elég jól fogtam lécet, de alig akartam elhinni, hogy 662 cen­tire sikerült. Ilyen eredményre még álmomban sem számítot­tam, A verseny azonban végig iz­galmas maradt. Az utolsó soro­zatban az addig harmadik helyen álló Voigt ugyanis pontosan ugyanannyit ugrott, mint Ildikó, de a jobb második kísérlet a magyar lány javára döntött. Győzelmét a nézők nagy taps­sal fogadták. A fedettpályás at­létika történetében eddig csak a szovjet Scselkanova, aki 1968 óta 673 cm-rel tartja a nem hivatalos világcsúcsot, továbbá a svájci Antenen (669) és a nyu­gatnémet Rosendahl (668) ért el jobbat a Szabó, Voigt kettősnél. — A sok kitűnő atléta ered­ményeivel nagyszerű versenylég- kürt teremtett a Dynamo-csar- nokban — mondta Somogyi Nán­dor, kint járt versenyzőink ve­zetője. — Szabó Ildikó már a bemelegítésnél frissen „patto­gott”. Nyugodtan, jól verseny­zett, az sem zavarta, hogy a csarnok kis mérete miatt a neki­futást a mellette levő szertár­helyiségből, kis kanyarral kellett megkezdenie. Második, belépett kísérlete 650 volt, s ez látható­lag önbizalmat adott, utána há­romszor is javított. Kár, hogy utolsó ugrásánál hajszállal belé­pett, mert különben most 670 körül lenne a csúcs. A csapatvezető elmondta még, hogy a verseny számai közül a 200 m-es futamokat és a gya­loglást nem a Dynamo-csarnok- ban, hanem a nagy edzőterem 300 m-es kerületű műanyag pá­lyáján rendezték. GYORSKORCSOLYA Négy ország versenyzőit sorsolták a nemzetközi viadalra Kedden reggeltől kezdve be- népesült a Pedagógus Szálló. Az MJSZ nemzetközi felsza­badulási emlékversenyére meg­hívott gyorskorcsolyázók cso­portjai szinte egymásnak adták a kilincset. Vonaton érkeztek a csehszlovákok és a lengyelek, az NDK-beli versenyzőket hozó repülőgép is pontos időben szállt le Ferihegyen. Csupán a románoktól érkezett távirat, le­mondták a részvételüket. Este a szállóban így négy ország gyorskorcsolyázóinak a sorsolására gyűltek össze a csapatvezetők. Kovács József döntőbíró irányításával gyor­san elkészültek a nevezési la­pok. Különösen a/ férfi sprintre gyűlt össze erős mezőny. A 14 induló között szerepel a város­ligeti pályac“úcsof 39.43-mal tar­tó drezdai Klaus Knauer. Erős ellenfeleket kap azonban a ná­lunk is jól ismert két lengyel sprinter, Jan Trzebunia és Jan Jozwik személyében. Mindket­ten futottak már idén Alma­Atában 40 másodpercen belül! A hét külföldivel a magyarok kö­zül az ismét rajthoz álló Mar­tos György veszi fel a küzdel­met. Érdekessége az esti sor­solásnak: 1000 méteren Knauer és Martos találkozik egymás­sal. 7i kisebb létszámú (11 fő) férfi összetettre az NDK-beliek nem neveztek. Takács András, az új bajnok esélyes a helytál­lásra a csehszlovák és lengyel gyorskorcsolyázókkal szemben. A kilenc gyorskorcsolyázónő részére csak sprintversenyt ren­deznek. A két külföldi részt­vevő közül a 18 éves berlini Marion Dittmann nehéz feladat elé fogja állítani bajnoknőnket. Dénes Zsuzsát. Itt a legérdeke­sebb párosítás Dénes és Ditt­mann 1000 méteres összecsapása. ★ A nemzetközi viadal szerdai, el­ső napi műsora. Férfiak, össze­tett. 500 és 3000 méter. Sprint 500 és 1000 méter. Nők. Sprint. 500 és 1000 méter. I. V. ASZTALITENISZ Nehéz napok - külföldön Bérezik Zoltán az utazás előtti utolsó edzésen különórát tartott Szabó Gabriellával, akire komoly feladatok várnak szer­dán, hiszen Lotallernek vagy neki le ,kell győznie a legjobb lengyel versenyzőt, valószínűleg a rutinos Noworitát. Hason­lóan a férfiak, hiszen a len­gyelek az utóbbi időben sokat fejlődtek, elég csak a jereváni, szovjet nemzetközi bajnokságra gondolni, ahol értékes helyezé­seket szereztek. — Bizony, nem lesz könnyű dolgunk ezen a lengyel—magyar Európa Liga-mérkőzésen — mondta Bérezik Zoltán. — Sajnos, még mindig erősen tar­talékosán kell kiálLnunk, annak ellenére, hogy Jónyer, Gergely és Kisházi már elkezdte az ed­zéseket. — A magyar csapat szerdai összeállítása? — Taktikai okokból csak a helyszínen jelölöm ki az asztal­hoz álló versenyzőket. Tar- nobrzegben Börzsei, Asztalos, Tí­már, illetve Lotaller és Szabó várja majd a döntést. Nem vitás, két vereség után — a franciáktól és a jugoszlá- vőktól kaptunk ki egyaránt 6:1- re — jól jönne a győzelem. Pénteken kezdődik egyébként a román nemzetközi bajnokság Bukarestben, amelyen — a ne­vezés szerint — elindulnak a kínai és a japán versenyzők is. Ebben a mezőnyben Frank L„ Molnár, Horváth, illetve Ru- zsenszky és a megbetegedett Oláh helyett Kuchár képviseli a magyar színeket, s Beleznay Má­tyás újdonsült szakfelügyelő kí­séri el a magyar csapatot edző­ként. Közben idehaza a férfiak részére Budapesten a BVSC, a nők részére a Sabaria — Szom­bathelyen — rendez egyéni ranglistaversenyt. Mozgalmas hét vége ígérkezik tehát itthon — nehéz napok várnak a mie­inkre külföldön. TENISZ Nyíregyházára érkezett A nyíregyházi Játékcsamokban kedden megkezdődött a szocialis­ta országok férfi teniszezőinek nemzetközi versenye. A körver­senysorozaton —, amelyre Bras­só és Temesvár után ezúttal a nyírségi székhelyen kerül sor — NDK-beli. bolgár, szovjet, ro­mán, csehszlovák teniszezők a magyarok ellenfelei. Eredmények a 16 közé jutásért: László B. (Bp. Honvéd)—Kónya (MAFC) 6:3. 6:3, Csoknyay (Bp. Spartacus)—Zselevkov (bolgár) 6:2, 6:1. A nyolc közé jutásért: Boriszov (szovjet)—Velez (bolgár) 6:3, 6:4. Machán (Bp. Honvéd) — Prucha (csehszlovák) 6:2, 6:1. Ovici (román) -Csoknyay 6:0, 3:6, 7:5. Benyik (tr. Dózsa)—Mé­száros (Bp. Honvéd) 6:3, 7:5. Sziráki (Bp. Honvéd) —Pugajev (szovjet) 6:4, 7:6. Granak (cseh­szlovák)—Varga (Ü. Dózsa) 6:3, 6:2. (Az Emmrich — Péczell és a Haradan — László B. mérkőzések­re lapunk zárta után került sor.) A bázis szélesítése megkezdődött A MASZ az elbúcsúzott 1975-öt az állásfoglalás végre­hajtása szempontjából indulási, bázisévnek tekintette. A szövet­ség szükségesnek tartotta, hogy az első év után felmérje a sport­ág általános helyzetét és olyan adatokat rögzítsen, amelyek se­gítségével a továbbiakban állan­dó figyelemmel kísérheti a fej­lődést. Ezért megvizsgálta a nyolc A- és húsz B-kategóriás szakosztályon kívül negyvenhat C-kategóriás szakosztály, s a KSI, továbbá a budapesti, me­gyei szövetségek egész évi te­vékenységét, s olyan adatokat kért tőlük, amelyek jellemzőek szervezeti körülményeikre, szak­mai munkájukra, s a szövetsé­gek esetében a társszervekkel való kapcsolataikra. A beérke­zett adatokat munkatársai segít­ségévei Mindszenty János szak- felügyelő dolgozta fel és érde­kes, sokatmondó táblázatokba foglalta. Az adatok értékelésé­nél felhasználták a helyszíni lá­togatások és ellenőrzések alkal­mával szerzett ismereteket, ta­pasztalatokat. A jelenlegi hely­zetet felmérő, alapos tájékoz­tató a napokban azután a szö­vetség elnöksége elé került. Az élvonalbeliek zöme A-kategóriás Az értékelés középpontjában álló A-kategóriás szakosztályok­ról megállapítja a tájékoztató, hogy 1975-ben mind komoly erő­feszítéseket tettek szervezeti kereteik kialakítására. Jelenleg már valamennyiben főfoglalko­zású vezető edző irányítja a szakmai munkát, öt főállású technikai vezetővel is rendelke­zik. Az előírt négy főhivatású szakági edző azonban egyikben sem működik. Létesítmény- helyzetük lényegesen még nem változott, pályáik nem minő­síthetők első osztályúnak, a fel­szereltség hiányosságai és a kar­bantartás, kezelés rendszertelen­sége miatt. Futófolyosója csak a Bp. Honvédnak van, a Vasas kondicionálóterme munkára al­kalmatlan. Az egy edzőre jutó minősített versenyzők aránya általában megfelelő, a PMSC-ben azonban (5.7-es átlag) alacsony. A külön­böző minőségi mutatók egyér­telműen bizonyítják, hogy az él­vonal zöme a nyolc kiemelt szakosztályban tömörült, s a há­rom vidéki bázis beváltotta a reményeket. Az I. osztályú ver­senyzők 67, a felnőtt A-váloga- iott kerettagok 58 százaléka A- kategóriás szákosztály tagja és a bajnoki számok tízes rang­listáin az elérhető helyek 56 százalékát szerezték meg. Vi­szont az összes aranyjelvényes ifjúsági atlétát, továbbá az utánpótlás- és ifjúsági váloga­tott kerettagokat tekintve SÜ­SS százalékos arányszámuk már nem felel meg lehetőségeiknek. A felnőtt, az ifjúsági és a ser­dülő országos bajnokságokon el­ért helyezések összesített rang­sorában a Bp. Honvédé a leg­jobb, a Bp. Snartacusé a kirí­vóan leggyengébb átlagszám. Az utánpótlás-nevelést tükröző baj­noki pontversenyben a Csepel és a Bp. Honvéd mögött szembetű­nő az NYVSC és a PMSC előre­törése. A bajnoki pontpk ver­senyágakra bontása már nagy hiányokat, aránytalanságokat tár fel. A felnőttek és a fiatal­korúak (ifjúságiak, serdülők) bajnoki pontversenyének sor­rendje alapján egyedül a Bo. Honvéd szereplése mondható ki- egyensúl yozottnak. Kevés a főállású edző A B-kategóriás szakosztályok­ban feltűnően kevés a főállású edző, sőt, néhol még a mellék- állásúak is hiányoznak. Az ed­zők és a minősített versenyzők arányszáma többnyire alacsony. Az I. osztályúaknak csak 26.4, az aranyjelvényeseknek 35.6 szá­zaléka található ezekben a szak­osztályokban és a 32 százalék­nál lényegesen nagyobb arány­ban kellene jelentkezniük az utánpótlás- és Ifjúsági váloga­tott keretben. A fiatalkorúak bajnokságain elért helyezések további hiányosságokat mutat­nak és általában a második vá­lasztott szakággal, az ugrással, vagy a dobással való foglalko­zás erősen háttérbe szorult. A C-kategóriába tartozó szak­osztályok rendkívül eltérő kö­rülmények között működnek. A megvizsgált 46 közül a tájékoz­tató a legjobb hat szakosztályt emelte ki, amelyek a MASZ ösz- szesített egyesületi rangsorában B-seket is megelőztek. A külön­böző mutatók alapján közülük a Dunaújvárosi Kohász teljesítmé­nye volt a legkiegyensúlyozot­tabb, szervezeti keretei is meg­felelőek. A megyei szövetségek mun­kájában tavaly határozott fej­lődés jelentkezett, bár még nem mindegyik tudta működési te­rületét átfogni. A 19 megye 606 tömegjellegű versenyt rendezett, összesen több mint 151 ezer in­dulóval. Vidéken 31 új szak­osztály alakult és már tíz me­gyében dolgozott szakfelügyelő. Borsod megérdemelten került a rangsor élére, szövetsége kellő tekintéllyel, szervezetten végez­te munkáját. Tolna, Nógrád, Heves és főképp a sereghajtó Somogy helyezése szakosztá­lyaik gyenge teljesítményeit is tükrözi. Országos viszonylatban a minősítettek száma tavaly 751 fővel emelkedett, néhány megyé­ben azonban indokolatlanul visz- szaesett. A főváros nagy fölé­nye a válogatott kerettagok megosztásából is kitűnik és fel­hívja a figyelmet arra, hogy a vidéki bázisokat tovább kell erő­síteni. A felmérés tanulságai összefoglalva, milyen követ­keztetések vonhatók le a fel­mérésből? „Az atlétika bázisának széle­sítése az állásfoglalás első évé­ben megkezdődött” — szögezi PÁLYAÉPÍTŐK KLUBJA Az esztergomiaké a tiszteletbeli tagság A Népsport január 16-i szá­mában Pályaépítők klubja cím­mel új mozgalmat hirdettünk. A felhívás másnapjától kezdő­dően naponta érkeznek levelek szerkesztőségünkbe az ország különböző részéről. Iskolák üzemek és különböző kollektí­vák kívánnak csatlakozni a mozgalomhoz, s valamennyien alig várják a jó időt — no és néhány építőipari vállalat, szövetkezet adott szavát —, hogy elkezdhessék a munkát. Négy nappal a Népsport fel­hívása után Egy üzem, egy sportpálya címmel a Magyar Hírlap is hasonló mozgalmat kezdeményezett és örömmel vál­lalja a jó módszereik, a jó öt­letek közreadását. Melegen üdvözöljük laptár­sunk kezdeményezését, és bí­zunk abban, hogy közösen több­re megyünk, hiszen valameny- nyien — akik a toll segítségével mondjuk el véleményünket na­ponta a sportról — egyet aka­runk! Azt akarjuk hogy az ország minden helységében le­gyen sportpálya, ahol a gyer­mekek és a felnőttek bármi­kor kedvükre játszhassanak és versenyezhessenek. Azt akar­juk, hogy ez a szép mozgalom gyarapodjék és terebélyesedjék, mint a fa zöldellő koronája ta­vasszal. „Kivesszük a részünket" A Magyar Hírlappal együtt bízunk abban, hogy a tanácsi szervek országosan hasznos út­mutatásokat adnak majd a pá­lyaépítőknek. A szervezeti vál­tozás óta eltelt időszakban a testnevelési és sporthivatalok, valamint a testnevelési és sportfelügyelőségek beilleszked­tek a tanácsi rendszerbe és kö­zös törekvésük, hogy segitsék a sportmozgalom kiszélesedését. Ez pedig létesítmények nélkül aligha lehetséges. Sok helyütt az országban a tanácsi szerveik jelentős anyagi támogatásával énül fel esv-ooy sportpálya. A Pályaéoitők Klubja is reméli — a Magyar Hírlappal együtt —, hogy a tanácsok felkarolják azokat a közösségeket, amelyek a cél érdekében valóban tenni akarnak! S most lássuk a hozzánk kül­dött leveleket. „Örömmel üdvözöljük a meg­alakulásukat, s reméljük, hogy a létesítményhelyzet terén se­gítséget tudnak nyújtani" —• így kezdi levelét Simon László, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium szakoktatási felügyelőségének főelőadója, majd így folytatja: „A mi mun­kahelyi közösségünk abban a helyzetben van, hogy építhetne kispályát, de a kis létszámú kö­zösségen belül még kisebb a kezdeményezők tábora ... A Pá- lyaépltők Klubjától mozgalmunk jelenlegi szakaszában elsősor­ban erkölcsi támogatást, és ha lehet, néhány hasznos tanácsot kérünk.” Azt tanácsoljuk Simon Lász- Jóéknak, hogy csatlakozzanak más kollektívákhoz, amelyek esetleg megfelelő terület híján vannak, s közösen kezdjék el az akciót, s aztán természete­sen közösen is használják. Ha elkezdődik a munka, a kis kol­lektívában alig akad majd olyan dolgozó, aki ne venné ki a ré­szét az építésből. Lombosi János Pápáról írta, hogy régóta húzódó kérdés a városban: hol eddzemek a súlyemelők és az erősödni kí­vánó gyerekek. A szakosztály öt éve működik, eddig a 304. szá­mú MÜM-intézet adott otthont, egy háromszor négyméteres he­lyiséget, s most a Húsipari Vál­lalat egy alig valamivel na­gyobb termében (?) készülnek, ahol a tér közepén egy kazán áll. „Ennek ellenére — írja Lombost János — több arany­jelvényes fiatal került ki innét, akik a mostoha körülmények között sem csüggedtek el.” A súlyemelők most közösen vál­lalták, hogy ha anyagot, tervezőt és néhány szakképzett szakmun­kást kapnak, társadalmi munká­val felépítik az edzőtermet, egy háromszor tizenöt méteres be­ton alapzaton, amely a Húsipari pálya öltözője mellett áll. A sporttelep vázlatát rajzban is mellékelték a számunkra. Most már csak a helybeliek se­gítsége szükséges, hogy tavasz- szal elkezdődhessen a munka. Tanyasi tervek „Az én szakom nem a test­nevelés (habár azt is tanítok) — írja Tóth János Gagybátorból —. különösebb szakértelemm il nem rendelkezem, de a sport és gyermekszeretetem, remélem, át­segít a holtponton...” A helyi (■áalános iskola képesítés nél­küli pedagógusa bízik abban, hogy a termelőszövetkezet tá­mogatásával a jó Idő beálltával elkezdhetik egy kis sportkombi­nát felépítését. „Kiskunfélegyháza mellett, a Bugaci úton található a Nagy­szőlő úti körzeti általános is­kola” — olvashatjuk a követke­ző levélben. „Tanyasi iskola, de a távlati terveket ismerve, még az ezredfordulón is működni fog. Az iskola tanulóinak száma száztizenhat. Tanulóink na­gyon szeretik a testnevelést, a tornából senki sincs felmentve. Az úttörő-olimpiákon nagy vá­rosi és községi iskolákat meg­előzve, évről évre értékes he­lyezéseket szereznek a diákok a jelenlegi mostoha körülmé­nyek ellenére is.” A levél to­vábbi részében hírt kapunk ar­ról, hogy az iskola milyen mó­don kívánja kialakítani sport­udvarát. Jelentkezésüket , a Pályaépítők Klubjába, a többi levélírói közösséggel együtt el­fogadtuk, s meghívásukra, szí­ves-örömest veszünk részt no­vember 7-én a pályaavató ün­nepségen. Az első levél Feltétlenül be kell számolnunk még egy levélről, amely Saent- lőrinckátáról érkezett. „Nem a hírúév, a dicsőség hajhászása, hanem egy lelkes kis közösség széthullásának veszélye indí­tott arra, hogy kezembe vegyem a tollat" — Írja Ballay Aladár Szentlőrinckátáról. — „Nagyon kellene egy kis felülről jövő segítség, hátha ez lökést adna községünk eléggé befelé fordu­ló közösségének, s így meg­menthető volna kézilabdacsapa­tunk. Eddigi pályánk ugyanis nem felel meg a jelenlegi kö­vetelményeknek.” Közös összefogás nélkül va­lóban kárba vész egy kis kol­lektíva több éves munkája! Felhívásunk során egy külöm- versenyt is meghirdettünk, mondván: az első pályázó kol­lektívát, amelynek levele első­nek érkezik be szerkesztősé­günkbe, klubunk tiszteletbeli tagjává avatjuk. Nos, ez a megtiszteltetés az esztergomi 317. számú Szakmunkásképző Intézetet illeti. Róluk és ter­veikről legközelebb szólunk. le a tájékoztató. A megyékben hozzáfogtak a fehér foltok fel­számolásához. A megalakult DSK-k túljutottak a kezdeti ne­hézségeken, az ország középfo­kú iskoláinak mintegy fele már atlétikai életet jelent. A meglévő es rendszeresen működő 176 atlétikai szakosztály minőségi munkája a követel­ményrendszer hatására javult. A legmagasabb kategóriákba sorolt szakosztályok kevés kivé­tellel igazolták az előlegezett bizalmat, néhány C-kategóriás pedig komoly erőfeszítéseket tett az előrelépésre. Az A- és B-kategóriás szakosztályok a szervezeti formák kialakításá­val párhuzamosan nem töreked­tek eléggé a feltételek (létesít­mények, felszerelés stb.) fej­lesztésére, a téli felkészülési le­hetőségek biztosítására. A te­hetségek felfelé áramlása ezek­be a szakosztályokba szervezet­ten még nem megoldott. Csak kevés helyen ismerték fel a rendszeres sportorvosi ellenőrzés és a gyúrók alkalmazásának szükségességét. Az A- és B-kategóriás szak­osztályokban a követelmény- rendszer folytán az edzők szak­mai munkájának színvonala emelkedett a többi szakosztály­ban azonban még sok a szak­mai probléma. Az edzők lét­száma 1974-hez képest 142 fő­vel nőtt, de változatlanul ke­vés a főállású edző elsősorban a sportiskolások foglalkoztatá­sában. A sportiskolák működé­sében még mindig mutatkoztak lazaságok, az alsóbb évfolya­mokban végzett munka nehezen e1 lenőrizhető. Feltétlenül szük­séges a megyei szakfelügyelő­hálózat fejlesztése. Az elnökség tagjai egyetér­tettek abban, hogy a tájékoztató tanulságos anyagát az érdekel­tekkel mielőbb ismertetni kell. A felmérés bázisadatai a jö­vőben összehasonlításul szolgál­nak, mert utalnak mindazokra a feladatokra, amelyeket a követ­kező években meg kell oldani. A Testnevelést Főiskola felvételi feltételei Tanári szak, nappali tago­zat. ! Jelentkezhetnek azok a nőt­len és hajadon magyar állam­polgárok, akik széles körű ál­talános műveltségük, kellő testnevelési elméleti és gya­korlati alapismereteik mellett orvosilag is alkalmasak a testnevelő tanári pályára. A tanári szakra felvételt nyert férfiak tanulmányaik megkez­dése előtt egy évi katonai szol­gálatot teljesítenek. A kato­nai alkalmasság a férfiaknál felvételi előfeltétel. Felvételi tájékoztató a főiskola portáján kapható. Tanári szak, kiegészítő ta­gozat. A tagozatra azok jelentkez­hetnek, akik tanárképző főis­kolai testnevelő tanári, TF ed­zői vagy sportszervezői okle­véllel rendelkeznek. Edzői szak, levelező tago­zat. A tagozatra érettségivel, ed­zői képesítéssel és gyakorlat­tal rendelkezők jelentkezhet­nek: megfelelő sportági ered­ményt elértek kivételesen ed­zői képesítés nélkül is. Az 1976/77. tanévben asztalite­nisz, íjászat^ kosárlabda, ököl­vívás, öttusa, műugrás, röp­labda, sí, tenisz, tájfutás és vívás sportágakban indul kép­zés. Sportszervezői szak, levele­ző tagozat. A szakra érettségivel, sport- szervezői tanfolyami végzett­séggel és 2 éves gyakorlattal lehet jelentkezni. Jelentkezési határidő: a Je­lentkezési anyagokat március 30-ig lehet a főiskola tanul­mányi osztályára leadni. A kiegészítő tagozatra személye­sen kell jelentkezni. ; ^J\öz fent én A Budapesti Súlyemelő Szövet­ség versenybíró tanfolyamot in­dít. Jelentkezni lehet a január 22-i, délután 17 órai megnyitóig folyamatosan a Budapesti Súly­emelő Szövetség Váci u. 62 — 64. sz. (I. em. 18.) alatti irodájában. p i >

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék