Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

i s­zív tartalékos. Éppen ezért, kis­sé aggódva vártuk a len­gyelek elleni Európa Liga­mérkőzést. Valljuk be, keve­sen tettük volna be a ma­gyar csapatba az „öreg” Börzseit, akinek talán már — helytelenül — a visszavo­nulását sürgettük. Nos, szer­dán este éppen Börzsei Já­nos volt az, aki megmentet­te a magyar válogatottat a vereségtől, illetve hozzásegí­tette az értékes győzelem­hez. Természetesen, ezúttal is oroszlán módra harcolt a pontokért a BVSC játékosa, ahogy mondani szokták, ki­tette a szívét a csapatáért, a magyar színekért. Várjunk A magyar asztalitenisz- tehát még azzal a vissza­válogatott — objektív okok- vonulással, s inkább szorít­­ból — még mindig erősen sük meg a kezét! 4 NÉPSPORT m­ernemi Tl minthogy ezt a szót a nők ■L'-í emancipációjának har­cosai majdhogynem a gyen­gébb nem érdekvédelmi kulcsszavává léptették elő, a szerző elnézést kér, hogy az egyenjogúság fogalmát más értelemben használja. Nem azért, mert már túl vagyunk a nők nemzetközi évén, s most jönne a fér­fiak válasza... Csakhogy gyorsuló vilá­gunk egyre többször kény­szerül frázisokra. Nem is annyira frázisok ugyan azok a bizonyos szólásmondások, csak hát változó világunk mindennapi valósága na­gyon nehezen viseli a ska­tulyákat, amelyeket egy-egy ilyen állandó szöveg kény­szerít rá. Mert mi az, hogy „minden jó, ha jó a vége"'’ Engedtessék meg a szerző­nek, hogy kételkedjen en­nek teljes igazságában, nem azért, mintha nem örülne saját élete happy endjeinek, hanem az évek előrehaladtá­val — márpedig ez létünk természetéhez tartozik — azért az sem mindegy, hogy milyen a boldog végkifejle­tig vezető út__ Engedtessék meg az is e sorok írójának, hogy meg­­borsóddzék a háta, amikor egy sportegyesületi közgyű­lés végén a jövőt idézi a szónok, s annak az óhajának ad kifejezést, hogy a követ­kező közgyűlésen okvetlenül Vörösmarty Mihályt kíván­ja idézni, mondván: „ez jó mulatság, férfimunka volt.. E sorok szerzője nem ki­mondottan fázós típus, nem is valamiféle hőmérséklet­változás következtében bor­sódzik a háta. Hanem a szö­veg miatt! Mert jó és szép dolog ugyan, ha egy sportolókol­­lektíva klasszikus költőnket idézi, csak ott a baj, ha egy ilyen idézet nem kife­jezője, hanem láttatni nem engedő takarója a valóság­nak! Most, hogy az ország sport­egyesületeinek legnagyobb részében új vezetőséget is választanak, különösen fon­tos, hogy bizonyos frázisok­kal szembenézzünk. Sosem felejtem el, hogy néhány év­vel ezelőtt, amikor hasonló nagy események kellős kö­zepében jártunk, a tömeg­sportnak egy szuperlelkes munkása egy régi sláger szö­vegébe takarózott. „Búcsúz­ni csak nagyon szépen sza­bad” — mondta, majd hoz­zátette: „végül is — kirúg­­tak”. Minthogy a maga módján valóban szépen akart búcsúzni, többet egy kukkot sem volt hajlandó mondani minderről. Engedtessék meg e sorok írójának, hogy a frázisok ürügyén most a tömegsport­tal evickéljen át az egyen­jogúság témájához! Először ugyan azt akarta leírni, hogy micsoda urizálás folyik sok helyütt. Ez eddig igaz is, csakhogy azt nem szabad el­felejtenünk, hogy az igazi bajok az úgynevezett kis­­egyesületekben ütik fel a fejüket leginkább. Egyik hő­sünk, nevezzük az egysze­rűség kedvéért Fontos Em­bernek, az ilyen sport­egyesületi választások idején a Sportban is Fontos Em­berré lép elő, legyen osz­tályvezető, főosztályvezető, főmérnök, igazgató. Ők sze­repelnek a jelöltlista élén, függetlenül sok mindentől__ Sokszor rájuk illik legalábbis sportügyekben — Hofi Géza meghatározása a kiskirály fo­galmáról: „korona van, fej nincs”... Szóval, ez is lehe­tett volna ennek az írásnak az alapmotívuma. Hanem hát gondolkodjunk! Végül is ki tehet valamit egy-egy vállalaton belül, egy kisebb vagy nagyobb üzem­ben — a sportért? Világos: a Fontos Ember. Ha itt abba­hagyjuk a töprengést, akkor eljutunk az előző évek gya­korlatához: egy gyár sport­életét első fokon az határoz­za meg, hogy a vezetők, a gazdasági munka irányítói milyen kapcsolatban állnak a sporttal. Személyesen! Így hát hosszú időnek kell még eltelnie, ahhoz, hogy a sportegyesületi vezetőségvá­lasztások idején e sorok szerzője, munkatársaival együtt, nyugodtan beszéljen másról, tudván tudva azt, hogy ezeken a közgyűléseken minden megy a maga leges­­legjobb útján, hogy az a hajdan kirúgott sportvezető ne szépen búcsúzzék, hanem­­ jól dolgozzék. Továbbra is! (Egyébként máig is csinálná, ha nem a tiszteletbeli el­nök, a gyár vezérigazgató­ja javasolta volna az új vezetőség névsorát...) Szóval, messze van még az az idő, hogy a köznek és az egyénnek a gondol­kodása, s tettei is egybees­senek. Mi hát a megoldás, hogy a vezetőségválasztáskor a közösség szava ugyan­olyan súllyal essék latba, mint a Fontos Emberé? Hogy a tömegsport, amely egy-egy üzem dolgozóinak egész kö­zösségét érinti, legalább olyan fontos legyen, mint a Fontos Ember egyéni véle­ménye, mely szerint egy-egy szakosztály mindent megold. (És szinte minden pénzt el­visz.) Megváltoztathatjuk az egyes ember véleményét egyik napról a másikra? Saj­nos, aligha. De állíthatunk vitatkozó testületet a Fon­tos Ember elé is! Most az a gyakorlat, hogy a hat szak­osztály mellett van egy he­tedik: a tömegsport. Most az a gyakorlat, hogy a ti­zennégy tagú elnökségben van egyetlen — könnyen le­szavazható­ — szereplő, aki előtt kis tábla szerénykedik a felirattal: „tömegsport”. Csak az arányokat kell helyrebillenteni! Az egyik csoport közös neve az le­gyen: „szakosztályok”, s az azzal egyenrangú másiké maradjon csak a szerény fel­irat. .. De mindkét fél in­dulhasson egyenlő esélyek­kel! E sorok szerzője most mentegetődzik, mondván, nem, dehogy is álmodo­zik. .. A valóságra hivatko­zik, mert mindenütt hallja — itt és most — a megol­dást jelentő bűvös szava­kat: szocialista demokrácia. Szekeres István LÁTOGATÁS SZAKOSZTÁLYOKBAN TATÁN TUDJÁK... KAJAK-KENU Tavaly fültanúi voltunk egy beszélgetésnek. A tatai nemzet­közi kajak-kenu versenyt köve­tően az egyik külföldi résztvevő megkérdezte: „És jövőre hol rendezik ezt a versenyt?” „Me­gint itt, Tatán”, hangzott a vá­lasz. „De miért lényeges ez most?” „Mert ettől tesszük füg­­gővé, hogy jövünk-e. Tatára mindenképpen jövünk ...” Tatának, az öreg-tónak va­rázsa van. Ezt a helyet jókedvében te­remtette a természet. Az öreg-tavon — ha csak nem fúj a szél — remek versenye­ket lehet rendezni. Itt rendeztek az evezősök női EB-t, tavaly IBV-t, a kajakosok is évek óta ide „viszik” nemzetközi verse­nyüket. Aztán, persze, vannak olya­nok is, akiknek nem kell Ta­tára menniök, hogy kajakozza­nak, kenuzzanak. A tataiak. Ha az ember utánagondol, remek helyzetben vannak.­Olyan tavuk van, amely kedvéért mások tíz, meg száz kilométereket utaznak, nekik meg csak egy pár lépést kell tenniök, hogy vízre száll­hassanak. Olyan lehetőség ez, amellyel élni kell. S ma már a tataiak élnek vele. Mindig volt Ami nem azt jelenti, hogy a múltban visszaéltek vele. A helységben ma már haladó ha­gyományai vannak a kajakozás­nak, kenuzásnak. Nem mondható viszont, hogy kivétel nélkül ha­ladó hagyományok kapcsolódnak a sportághoz. A dicső hagyományok közé tartozik, hogy mindig volt Ta­tán egy edző — vagy edzőnő —, aki szívügyének tekintette a sportág népszerűsítését, elter­jesztését. Aki fát, fát, bokrot megmozgatott, hogy legyen öl­tözője, csónaktárolója, hajója és lapátja versenyzőinek. Valójában tehát ellátott egy sor, nem ki­fejezetten — sőt kifejezetten nem!­­— edzői feladatot is. Rá volt kényszerítve, mert az is a tatai hagyományok közé tartozik, hogy a szakosztálynak — bizonyos mértékig még beleértve nap­jainkat is — sohasem volt iga­zán erőteljes, valóban vezetői készséggel megáldott vezetősége. Mégis, ennek ellenére köszö­net jár ezeknek a sportveze­tőknek is, akik — ezúttal kö­zömbös, hogy milyen színvona­lon, de­­ tettek valamit annak érdekében, hogy a sokszor és kényszerűségből gazdát cserélt szakosztályban azért folyjék a munka. Egy idő óta viszont állandó gazdája van ennek a szakosz­tálynál­ is. Tata a gazdája, a TÁC. Jó gazda, mondhatjuk látatlan­ban is, pusztán az eredmények ismeretében. A TAC ugyanis idén már 37 pontot ért el az ifjúsági bajnokságon, a szakosz­tályok rangsorában a huszadik helyre került —­,s ez a mezőny első harmada! — az ifjúsági ver­senyzőik érmeket, a serdülők bajnokságot nyertek. Öröm is, meg nem is A TAC ügyvezető elnöke, Eck Tibor — „civilben” a tatai sző­nyeggyár igazgatója — mégsem maradéktalanul elégedett. „Hoz­závetőlegesen ennyi pontot vár­tunk, csak éppen arra számí­tottunk, hogy ezek közül a pon­tok közül jóval többet szereznek meg versenyzőink olimpiai ver­senyszámokban.” De az elnök nem érzi és nem mondja, hogy ez helyrehozhatat­lan baj lenne. Tudomásul ve­szi, hogy az edző, elsősorban ne­vezési rutintalanságból, ötszáz méteren állította rajthoz a ké­sőbb bajnokságot nyert négyest, nem pedig ezer méteren. A Kr IV. 500 méter ugyanis „csak” ifi Európa-bajnoki szám, a he­lyes az lett volna, ha 1000 mé­teren állnak rajthoz ... Az elnök egyébként csak di­cséri Hörömpöly Lászlót, az ed­zőt, aki feleségével — volt vá­logatott versenyző — együtt ok­tatja, neveli a tatai kajakos és kenus palántákat. A dicséret egyébként kölcsö­nös, persze egyáltalán nem bán­tó, hanem őszintén reális. A szakosztály költségvetése ugyan­is egy év alatt pontosan a dup­lájára emelkedett­"— "mégha elt­sősorban nem is a megyei TSH jóvoltából. Minden remény meg­van arra is, hogy az idén sem­miféle tényező ne akadályozza majd a továbbfejlődést. Sőt! Gyönyörű tervek De mielőtt a tervek ismerte­tésére rátérnénk, tartsunk egy röpke kitérőt. Ahol ma a tatai szakosztály tart, oda, ha nem is kis erőfeszítések árán, de végső soron minden hazai szak­osztályunk eljuthat. A neheze viszont éppen itt kezdődik. Er­ről a szintről továbblépni, ahhoz már nem elég az edző, a szak­osztályvezetés, de még a ver­senyzők még oly nagy erőfe­szítése sem. Ehhez már objek­tív feltételek is szükségesek. A legfontosabb kettő. Főállá­sú edző és tanmedence. Hogy miért pont ez a kettő, ez ta­lán a sportágat csak felületesen ismerők számára sem szorul kü­lönösebb magyarázatra. Talán ezt a kettőt úgy tűnik, nagyon rövid idő alatt sikerül rendezni. Az elnök már közölte az edző­vel­­, hogy 1977-ben két szak­­osztályos sportiskolát akarnak szervezni (a másik atlétikai len­ne), ehhez azonban főállású ed­zőre is szükség van. Höröm­­pöly László még nem adott vá­laszt, gondolkozik... De van is még rá ideje. A másik a tanmedence ügye. Erről pedig éppen e hét ele­jén tárgyalt dr. Szatmári Ist­vánnal, az OTSH elnökhelyette­sével Eck Tibor. Elvileg abban állapodtak meg, hogy a TAC a létesítmény költségeinek csak­nem felét adja, a többit meg­kapják­ az OTSH-tól. S ez olyan egyesség, amellyel mindkét fél jól jár. A tataiak is, a sporthi­vatal is, mert így mód lesz, hogy a Tatán közösen készülő válogatottak helyben végezhes­sék tanmedenceedzéseiket. A tervek szerint, mire az öreg-tó újból befagy, készen lesz a tanmedence. Nyitott kérdés egyetlen egy marad. Hányszor fagy be az öreg-tó mire a TAC felnőtt válogatottat ad? Érzésünk szerint nem sok­szor. Még, ha a telek keményebbek lesznek is, mint az idei. Naményi József VÍVÁS Kardban fejlődés, a tőrszámokban „adósság” A kép csupán pilamatkép. A látvány után messzeme­nően ítélni — nagy hiba. A látványt semmibe venni — még nagyobb. A felnőtt vívók első tájékoz­tató versenysorozata többé-ke­­vésbé valós erőviszonyokat tük­rözött. A négy fegyvernem küz­­deténeinek legnagyobb meglepe­tése, hogy­­ nem történt meg­lepetés. Igaz, női tőrben az alig-alig ismert Kovács Edit győzött, de az olimpiai szerep­lésre esélyes versenyzők szinte valamennyien bekerültek a dön­tőbe. És — lévén Montreal na­gyon közel — a hangsúly, ért­hetően, rajtuk van. A meglepetések hiánya annál is inkább említést érdemel, mi­vel az új versenyrendszer, a vigaszágas egyenes kiesés be­iktatásától sokan — némi alap­pal — meghökkentő eredmények sokaságát várták. Nem lett igazuk! A döntőbe jutásra esé­lyes vívók többnyire itt is tu­dásukhoz mérten szerepeltek. Ami kevés meglepetés mégis akadt, azt sem lehet csupán az új forma rovására írni, hiszen efféle kiugró eredményeket az előző lebonyolítási rendek is hoztak. A „direkt” forma tehát be­vált, s külön öröm, hogy a váfoffatottak jól bírták a fárasztó, tíz találatra, menő csörtéket. (Noha némelyiküket már régóta az „öreg, rozzant” jelzővel illették.) A lebonyolítási rendszernek ezúttal mégis volt egy apró, bosszantó hiányossága. Neveze­tesen az, hogy a selejtezőkre ki­látogató nézőknek (és a ver­senyzőknek) nem volt megfele­lő tájékozódási lehetőségük a torna menetét illetően. Hiány­zott a jól bevált, falra függesz­tett harminckettes tábla, amely szemléletesen tájékoztatja az érdeklődőt a Viadal pillanatnyi állásáról. Aki ezúttal kíváncsi volt erre — és­ egy-egy sors­döntő csörte után sokan vol­ta­k kíváncsiak —, az a verseny­­bíróság asztalánál támadt nagy csődületben próbált a „kulisszák mögé” látni. Ez viszont a zsűri munkáját gátolta. Apróság, mégis kellemetlen. Ami a színvonalat illeti, a két tőrszám képviselői ezúttal adósak maradtak és tulajdon­képpen a párbajtőrverseny is csupán küzdő jellegéért di­csérhető. Nem így a kard! Ez a fegyvernem az utóbbi eszten­dők hanyatló színvonala után (nemcsak nálunk, hanem világ­szerte), úgy tűnik ismét fejlődésnek indult. Ez az újravirágzás elsősorban a sorozatos együttes találatokat kiküszöbölni hivatott sorsolási ceremónia bevezetésének kö­szönhető. A tájékoztató verseny ka­rdszáma, méltó tükre volt ennek a fejlődésnek. Ebben a színvonalas, akciódús küzde­lemben feltétlenül említést ér­demel a már-már „leírt”, ne­héz ágon döntőbe jutott 2. he­lyezett Körmöczi Csaba. Az olimpiára nevezhető ví­vók létszámának csökkentése miatt előtérbe került a két fagyvernemes, ún. „fregoli-em­­berek” szereplése. Kiemelhető érdemeket szerzett ezen a fron­ton a BVSC-s Pap Jenő, aki mind a két szúró fegyverrel be­jutott a hatos döntőbe. Pár­bajtőröző olimpiai bajnokunk, Kulcsár Győző szintén szere­pelt a tőrözők viadalán, még­hozzá nem is eredménytelenül. Az ő esetében viszont még en­nél is többet jelent, hogy nagy akarással, régen látott küzdemi­tudással vette fel a harcot el­lenfeleivel. A női tőrdöntő nézői nem­csak a gyenge színvonal mi­att bosszankodhattak. Sok baj volt a technikai berendezések­kel is — igaz, nem csupán a nők döntőjében. Sok bosszúsá­got, időeltolódást okoztak a hibás dobok, felsővezetékek. A világbajnokságon alkalmazott eredményjelző izzólámpák pe­dig elég foghíjas állapotban tu­datták a közönséggel a csör­­ték eredményeit. A pillanatkép derűsebb olda­lát jeleníti, hogy a vívók ré­széről nutstt mit az érdeklődés a versenyzési alkalom iránt. Legtöbben — szám szerint nyolcvanhatan — párbajtőrben léptek pástra. Ebben a fegy­vernemben egyébként külön említést érdemel az U. Dózsa fiataljának, Udvarhelyinek biz­tatóan eredményes szereplése. A férfi tőrben az ismét csatasor­ba lépő, 39 esztendős Kamuti Jenő dr. ütötte el a továbbju­tástól a kifejezetten jól vívó Szlovenszkyt 10:9 arányban. (A Vasas versenyzője másnap — kárpótlásul — megnyerte a BVSC első osztályú viadalát.) A Bakony Vegyészből három esztendeje a fővárosba igazolt Kovács Edit nem csupán a töb­biek halványabb vívásának kö­szönheti győzelmét. Az MTK­­VM huszonegy éves fiatalja jól iskolázott, pengebiztos vívást mutatott be a végkü­z­delemben, de a­mi ennél is meglepőbb: a nehéz helyzetekben is feltű­nően jó taktikusnak bizonyult. A kép csupán pillanatkép. A látvány után messze­menően ítélni — nagy hiba. A látványt semmibe venni — még nagyobb. Pilhál György % XXXII. 19. ♦ 1976. január 23. Sportműsor KÜLFÖLDÖN SZEREPELNEK! Sakkozóink közül Porubszky Má­ria Temesváron, Faragó Iván Wijk aan zeeben, Honfi Károly Majdanpekben, Portisch Ferenc, Kluger Gyula, Kovács Márta, For­gács Gyula Újvidéken, Forintos Győző, Szilágyi Péter Szófiában versenyez. Péntek LABDARÚGÁS: Miskolci terem­torna. 14.30-tól serdülő mérkőzé­sek. 17.15-től női mérkőzések. TENISZ. Nemzetközi férfiver­seny, Nyíregyháza, Sóstói út, 8. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA. Kőszeg. Havas számok döntője. Óriásműlesiklás, rajt 8.30. Szán­kóverseny, rajt 8.30. Biatlon, rajt 10.00. Szombat ASZTALITENISZ. A Sabaru női számokból álló ranglista­versenye. Szombathely, Saframkó utcai sportcsarnok, 13 órától. A BVSC férfi számokból álló rang­listaversenye. Szőnyi út, 2., 10 órától. ATLÉTIKA. Budapest felnőtt fedettpályás bajnokságának I. napja, Olimpiai Csarnok, 14.30 (rúdugrás 14-től). JÉGKORONG. Felnőtt bajnoki mérkőzés: V. Dózsa—BVSC, Kis­stadion, 16. LABDARÚGÁS. Miskolci terem­torna. 9 órától serdülő mérkőzé­sek. 14.45-től női mérkőzések. 16.15- től Magyar öregfiú-váloga­­tott—Eperjes. 17 órától DVTK öregfiúk—Kassa. SAKK. Budapest mesterjelölt bajnoksága, döntő, 5—6. forduló, függőjátszmák. Budapest I. osz­tályú egyéni bajnoksága, elődön­tő, 6—8. forduló, függőjátszmák. Budapest ifjúsági egyéni bajnok­sága, 5 — 6. forduló, függőjátsz­­mák. V„ Néphadsereg u. 10„ 16. TENISZ. Nemzetközi férfiver­seny, Nyíregyháza, Sóstói út, 8. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA. Kőszeg. Sífutás, rajt 8.30. Szán­kóverseny, rajt 8.30. VÍZILABDA. Felszabadulási Ku­pa. Valamennyi mérkőzés a Sport­uszodában. Vízügy—Egri Dózsa, 14.15. Bp. Honvéd—Tatabánya, 15. FTC­H—Tipográfia, 15.45. Siketek —Elektromos, 16.30. MAFC—KSI, 17.15. V. Dózsa —CSMSK, 18. Bp. Spartacus—FTC I, 18.45. Vasárnap ASZTALITENISZ. A Sabaria női számokból álló ranglistaver­senye. Szombathely, Safrankó ut­cai sportcsarnok, 8 órától. A BVSC férfi számokból álló rang­listaversenye, Szőnyi út 2., 8 órától. ATLÉTIKA. Budapest felnőtt fedettpályás bajnokságának II. napja, Olimpiai Csarnok, 9.30. A Bp. Spartacus ifjúsági és serdülő fedettpályás versenye, Olimpiai Csarnok, 15. GYEPLABDA. Terem Kupa­­mérkőzések a Testnevelési Főis­kolán 9 órától. JÉGKORONG. Ifjúsági bajnok­ mérkőzés: Volán—KSI, Kissta­dion, 16. BVSC— II. Dózsa, Kis­stadion, 18.30. KÉZILABDA. Mérkőzések az Óbuda sportja Kupáért, Kerék u., 8. LABDARÚGÁS. Miskolci te­remtorna, 11.30-tól serdülő mér­kőzések. 14.45-től női mérkőzések. 16.15- től Magyar öregfiúk-váloga­­tott — Kassa. 17 órától MVSC-öreg­­fiúk—Eperjes, SAKK, Budapest L osztályú csapatbajnoksága, 1. forduló: MOM —Vakok­, XIV., Május 1. út 47. Selyemkikészítő —Testvéri­ség, m., Bécsi út 267. MÁV Igazgatóság —Könnyűipari Minisz­térium, vm.: Mező Imre u. 22. Kun­di—Kőbányai Lombik, VIII., Baross u. 121. Vízügy—Gránit, V., Alkotmány u. 20. Szolgáltató — Ganz-MÁVAG, VIII., Népszín­ház u., 42—44. ÉLGÉP—Belker, X., Mázsa tér 5. Valamennyi mér­kőzés 9 órakor kezdődik. Sí. A Vasas országos sífutóver­senye, Galyatető, 10.30. Dózsa Ti­bor síugró emlékverseny, Mátra­háza, 10.30. Az Új­pesti Dózsa és a Bp. Honvéd országos lesiklóverse­­nye, Kékestető, 10.30. TENISZ. Az Európa Kupáért: Magyarország—Spanyolország, Szeged, Sportcsarnok, 14. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA, Kőszeg. Sí- és váltófutás, rajt 9.30. Záróünnepély 17.00. Ünne­pélyes eredményhirdetés 19.00. TERMÉSZETJÁRÁS: Angyal­földi Természetbarát Egyesület: Széchenyi-hegy — Normafa — Csillebérc — Frankhegy — Buda­örs. T: 8 órakor a fogaskerekű villamos városmajori végállomá­sán. V. Simon­ László. K: 3 Ft. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium SK: Pom­áz — Jan­­da Vilmos kulcsosház — Csikóvár — La­j­osforrás — pomáz. T: 8.30 órakor a HÉV Batthyány téri végállomásán. V: Ilyés Má­ria. K: 10 Ft. Vasas SC: Séta a Budai-hegy­ségben. T: 9.30 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Hárshegyi Sándor. K: 3 Ft. VIvÁS. A Vas megyei vívó­szövetség I. osztályú férfi tőr­­versenye, Szombathely, Művelő­dési és Sportház. 8. A békéscsa­bai városi sportfelügyelőség L osztályú kardversenye (Ters­­tyánszky-emlékverseny), Békés­csaba, Rózsa Ferenc gimnázium. 9. A Szolnok megyei vívószövet­ség II. osztályú női tőrversenye, Szolnok, MÁV sportcsarnok, 9.30. A Csepel SC II. osztályú pár­bajtőrversenye, József nádor tér, 9. VÍZILABDA. Felszabadulási Ku­pa, Valamennyi mérkőzés a Sport­uszodában. MVSC — Siketek, 14.15, Tatabánya—MAFC, 15. Vízügy— Bd. Spartacus, 15.45. Tipográfia — KSI, 16.30. U. Dózsa —FTC IT, 17.15. FTC I—Elektromos, 18. CSMSK —Bp. Honvéd, 18.45.

Next