Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
i szív tartalékos. Éppen ezért, kissé aggódva vártuk a lengyelek elleni Európa Ligamérkőzést. Valljuk be, kevesen tettük volna be a magyar csapatba az „öreg” Börzseit, akinek talán már — helytelenül — a visszavonulását sürgettük. Nos, szerdán este éppen Börzsei János volt az, aki megmentette a magyar válogatottat a vereségtől, illetve hozzásegítette az értékes győzelemhez. Természetesen, ezúttal is oroszlán módra harcolt a pontokért a BVSC játékosa, ahogy mondani szokták, kitette a szívét a csapatáért, a magyar színekért. Várjunk A magyar asztalitenisz- tehát még azzal a visszaválogatott — objektív okok- vonulással, s inkább szorítból — még mindig erősen sük meg a kezét! 4 NÉPSPORT mernemi Tl minthogy ezt a szót a nők ■L'-í emancipációjának harcosai majdhogynem a gyengébb nem érdekvédelmi kulcsszavává léptették elő, a szerző elnézést kér, hogy az egyenjogúság fogalmát más értelemben használja. Nem azért, mert már túl vagyunk a nők nemzetközi évén, s most jönne a férfiak válasza... Csakhogy gyorsuló világunk egyre többször kényszerül frázisokra. Nem is annyira frázisok ugyan azok a bizonyos szólásmondások, csak hát változó világunk mindennapi valósága nagyon nehezen viseli a skatulyákat, amelyeket egy-egy ilyen állandó szöveg kényszerít rá. Mert mi az, hogy „minden jó, ha jó a vége"'’ Engedtessék meg a szerzőnek, hogy kételkedjen ennek teljes igazságában, nem azért, mintha nem örülne saját élete happy endjeinek, hanem az évek előrehaladtával — márpedig ez létünk természetéhez tartozik — azért az sem mindegy, hogy milyen a boldog végkifejletig vezető út__ Engedtessék meg az is e sorok írójának, hogy megborsóddzék a háta, amikor egy sportegyesületi közgyűlés végén a jövőt idézi a szónok, s annak az óhajának ad kifejezést, hogy a következő közgyűlésen okvetlenül Vörösmarty Mihályt kívánja idézni, mondván: „ez jó mulatság, férfimunka volt.. E sorok szerzője nem kimondottan fázós típus, nem is valamiféle hőmérsékletváltozás következtében borsódzik a háta. Hanem a szöveg miatt! Mert jó és szép dolog ugyan, ha egy sportolókollektíva klasszikus költőnket idézi, csak ott a baj, ha egy ilyen idézet nem kifejezője, hanem láttatni nem engedő takarója a valóságnak! Most, hogy az ország sportegyesületeinek legnagyobb részében új vezetőséget is választanak, különösen fontos, hogy bizonyos frázisokkal szembenézzünk. Sosem felejtem el, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor hasonló nagy események kellős közepében jártunk, a tömegsportnak egy szuperlelkes munkása egy régi sláger szövegébe takarózott. „Búcsúzni csak nagyon szépen szabad” — mondta, majd hozzátette: „végül is — kirúgtak”. Minthogy a maga módján valóban szépen akart búcsúzni, többet egy kukkot sem volt hajlandó mondani minderről. Engedtessék meg e sorok írójának, hogy a frázisok ürügyén most a tömegsporttal evickéljen át az egyenjogúság témájához! Először ugyan azt akarta leírni, hogy micsoda urizálás folyik sok helyütt. Ez eddig igaz is, csakhogy azt nem szabad elfelejtenünk, hogy az igazi bajok az úgynevezett kisegyesületekben ütik fel a fejüket leginkább. Egyik hősünk, nevezzük az egyszerűség kedvéért Fontos Embernek, az ilyen sportegyesületi választások idején a Sportban is Fontos Emberré lép elő, legyen osztályvezető, főosztályvezető, főmérnök, igazgató. Ők szerepelnek a jelöltlista élén, függetlenül sok mindentől__ Sokszor rájuk illik legalábbis sportügyekben — Hofi Géza meghatározása a kiskirály fogalmáról: „korona van, fej nincs”... Szóval, ez is lehetett volna ennek az írásnak az alapmotívuma. Hanem hát gondolkodjunk! Végül is ki tehet valamit egy-egy vállalaton belül, egy kisebb vagy nagyobb üzemben — a sportért? Világos: a Fontos Ember. Ha itt abbahagyjuk a töprengést, akkor eljutunk az előző évek gyakorlatához: egy gyár sportéletét első fokon az határozza meg, hogy a vezetők, a gazdasági munka irányítói milyen kapcsolatban állnak a sporttal. Személyesen! Így hát hosszú időnek kell még eltelnie, ahhoz, hogy a sportegyesületi vezetőségválasztások idején e sorok szerzője, munkatársaival együtt, nyugodtan beszéljen másról, tudván tudva azt, hogy ezeken a közgyűléseken minden megy a maga legeslegjobb útján, hogy az a hajdan kirúgott sportvezető ne szépen búcsúzzék, hanem jól dolgozzék. Továbbra is! (Egyébként máig is csinálná, ha nem a tiszteletbeli elnök, a gyár vezérigazgatója javasolta volna az új vezetőség névsorát...) Szóval, messze van még az az idő, hogy a köznek és az egyénnek a gondolkodása, s tettei is egybeessenek. Mi hát a megoldás, hogy a vezetőségválasztáskor a közösség szava ugyanolyan súllyal essék latba, mint a Fontos Emberé? Hogy a tömegsport, amely egy-egy üzem dolgozóinak egész közösségét érinti, legalább olyan fontos legyen, mint a Fontos Ember egyéni véleménye, mely szerint egy-egy szakosztály mindent megold. (És szinte minden pénzt elvisz.) Megváltoztathatjuk az egyes ember véleményét egyik napról a másikra? Sajnos, aligha. De állíthatunk vitatkozó testületet a Fontos Ember elé is! Most az a gyakorlat, hogy a hat szakosztály mellett van egy hetedik: a tömegsport. Most az a gyakorlat, hogy a tizennégy tagú elnökségben van egyetlen — könnyen leszavazható — szereplő, aki előtt kis tábla szerénykedik a felirattal: „tömegsport”. Csak az arányokat kell helyrebillenteni! Az egyik csoport közös neve az legyen: „szakosztályok”, s az azzal egyenrangú másiké maradjon csak a szerény felirat. .. De mindkét fél indulhasson egyenlő esélyekkel! E sorok szerzője most mentegetődzik, mondván, nem, dehogy is álmodozik. .. A valóságra hivatkozik, mert mindenütt hallja — itt és most — a megoldást jelentő bűvös szavakat: szocialista demokrácia. Szekeres István LÁTOGATÁS SZAKOSZTÁLYOKBAN TATÁN TUDJÁK... KAJAK-KENU Tavaly fültanúi voltunk egy beszélgetésnek. A tatai nemzetközi kajak-kenu versenyt követően az egyik külföldi résztvevő megkérdezte: „És jövőre hol rendezik ezt a versenyt?” „Megint itt, Tatán”, hangzott a válasz. „De miért lényeges ez most?” „Mert ettől tesszük függővé, hogy jövünk-e. Tatára mindenképpen jövünk ...” Tatának, az öreg-tónak varázsa van. Ezt a helyet jókedvében teremtette a természet. Az öreg-tavon — ha csak nem fúj a szél — remek versenyeket lehet rendezni. Itt rendeztek az evezősök női EB-t, tavaly IBV-t, a kajakosok is évek óta ide „viszik” nemzetközi versenyüket. Aztán, persze, vannak olyanok is, akiknek nem kell Tatára menniök, hogy kajakozzanak, kenuzzanak. A tataiak. Ha az ember utánagondol, remek helyzetben vannak.Olyan tavuk van, amely kedvéért mások tíz, meg száz kilométereket utaznak, nekik meg csak egy pár lépést kell tenniök, hogy vízre szállhassanak. Olyan lehetőség ez, amellyel élni kell. S ma már a tataiak élnek vele. Mindig volt Ami nem azt jelenti, hogy a múltban visszaéltek vele. A helységben ma már haladó hagyományai vannak a kajakozásnak, kenuzásnak. Nem mondható viszont, hogy kivétel nélkül haladó hagyományok kapcsolódnak a sportághoz. A dicső hagyományok közé tartozik, hogy mindig volt Tatán egy edző — vagy edzőnő —, aki szívügyének tekintette a sportág népszerűsítését, elterjesztését. Aki fát, fát, bokrot megmozgatott, hogy legyen öltözője, csónaktárolója, hajója és lapátja versenyzőinek. Valójában tehát ellátott egy sor, nem kifejezetten — sőt kifejezetten nem!— edzői feladatot is. Rá volt kényszerítve, mert az is a tatai hagyományok közé tartozik, hogy a szakosztálynak — bizonyos mértékig még beleértve napjainkat is — sohasem volt igazán erőteljes, valóban vezetői készséggel megáldott vezetősége. Mégis, ennek ellenére köszönet jár ezeknek a sportvezetőknek is, akik — ezúttal közömbös, hogy milyen színvonalon, de tettek valamit annak érdekében, hogy a sokszor és kényszerűségből gazdát cserélt szakosztályban azért folyjék a munka. Egy idő óta viszont állandó gazdája van ennek a szakosztálynál is. Tata a gazdája, a TÁC. Jó gazda, mondhatjuk látatlanban is, pusztán az eredmények ismeretében. A TAC ugyanis idén már 37 pontot ért el az ifjúsági bajnokságon, a szakosztályok rangsorában a huszadik helyre került —,s ez a mezőny első harmada! — az ifjúsági versenyzőik érmeket, a serdülők bajnokságot nyertek. Öröm is, meg nem is A TAC ügyvezető elnöke, Eck Tibor — „civilben” a tatai szőnyeggyár igazgatója — mégsem maradéktalanul elégedett. „Hozzávetőlegesen ennyi pontot vártunk, csak éppen arra számítottunk, hogy ezek közül a pontok közül jóval többet szereznek meg versenyzőink olimpiai versenyszámokban.” De az elnök nem érzi és nem mondja, hogy ez helyrehozhatatlan baj lenne. Tudomásul veszi, hogy az edző, elsősorban nevezési rutintalanságból, ötszáz méteren állította rajthoz a később bajnokságot nyert négyest, nem pedig ezer méteren. A Kr IV. 500 méter ugyanis „csak” ifi Európa-bajnoki szám, a helyes az lett volna, ha 1000 méteren állnak rajthoz ... Az elnök egyébként csak dicséri Hörömpöly Lászlót, az edzőt, aki feleségével — volt válogatott versenyző — együtt oktatja, neveli a tatai kajakos és kenus palántákat. A dicséret egyébként kölcsönös, persze egyáltalán nem bántó, hanem őszintén reális. A szakosztály költségvetése ugyanis egy év alatt pontosan a duplájára emelkedett"— "mégha eltsősorban nem is a megyei TSH jóvoltából. Minden remény megvan arra is, hogy az idén semmiféle tényező ne akadályozza majd a továbbfejlődést. Sőt! Gyönyörű tervek De mielőtt a tervek ismertetésére rátérnénk, tartsunk egy röpke kitérőt. Ahol ma a tatai szakosztály tart, oda, ha nem is kis erőfeszítések árán, de végső soron minden hazai szakosztályunk eljuthat. A neheze viszont éppen itt kezdődik. Erről a szintről továbblépni, ahhoz már nem elég az edző, a szakosztályvezetés, de még a versenyzők még oly nagy erőfeszítése sem. Ehhez már objektív feltételek is szükségesek. A legfontosabb kettő. Főállású edző és tanmedence. Hogy miért pont ez a kettő, ez talán a sportágat csak felületesen ismerők számára sem szorul különösebb magyarázatra. Talán ezt a kettőt úgy tűnik, nagyon rövid idő alatt sikerül rendezni. Az elnök már közölte az edzővel, hogy 1977-ben két szakosztályos sportiskolát akarnak szervezni (a másik atlétikai lenne), ehhez azonban főállású edzőre is szükség van. Hörömpöly László még nem adott választ, gondolkozik... De van is még rá ideje. A másik a tanmedence ügye. Erről pedig éppen e hét elején tárgyalt dr. Szatmári Istvánnal, az OTSH elnökhelyettesével Eck Tibor. Elvileg abban állapodtak meg, hogy a TAC a létesítmény költségeinek csaknem felét adja, a többit megkapják az OTSH-tól. S ez olyan egyesség, amellyel mindkét fél jól jár. A tataiak is, a sporthivatal is, mert így mód lesz, hogy a Tatán közösen készülő válogatottak helyben végezhessék tanmedenceedzéseiket. A tervek szerint, mire az öreg-tó újból befagy, készen lesz a tanmedence. Nyitott kérdés egyetlen egy marad. Hányszor fagy be az öreg-tó mire a TAC felnőtt válogatottat ad? Érzésünk szerint nem sokszor. Még, ha a telek keményebbek lesznek is, mint az idei. Naményi József VÍVÁS Kardban fejlődés, a tőrszámokban „adósság” A kép csupán pilamatkép. A látvány után messzemenően ítélni — nagy hiba. A látványt semmibe venni — még nagyobb. A felnőtt vívók első tájékoztató versenysorozata többé-kevésbé valós erőviszonyokat tükrözött. A négy fegyvernem küzdeténeinek legnagyobb meglepetése, hogy nem történt meglepetés. Igaz, női tőrben az alig-alig ismert Kovács Edit győzött, de az olimpiai szereplésre esélyes versenyzők szinte valamennyien bekerültek a döntőbe. És — lévén Montreal nagyon közel — a hangsúly, érthetően, rajtuk van. A meglepetések hiánya annál is inkább említést érdemel, mivel az új versenyrendszer, a vigaszágas egyenes kiesés beiktatásától sokan — némi alappal — meghökkentő eredmények sokaságát várták. Nem lett igazuk! A döntőbe jutásra esélyes vívók többnyire itt is tudásukhoz mérten szerepeltek. Ami kevés meglepetés mégis akadt, azt sem lehet csupán az új forma rovására írni, hiszen efféle kiugró eredményeket az előző lebonyolítási rendek is hoztak. A „direkt” forma tehát bevált, s külön öröm, hogy a váfoffatottak jól bírták a fárasztó, tíz találatra, menő csörtéket. (Noha némelyiküket már régóta az „öreg, rozzant” jelzővel illették.) A lebonyolítási rendszernek ezúttal mégis volt egy apró, bosszantó hiányossága. Nevezetesen az, hogy a selejtezőkre kilátogató nézőknek (és a versenyzőknek) nem volt megfelelő tájékozódási lehetőségük a torna menetét illetően. Hiányzott a jól bevált, falra függesztett harminckettes tábla, amely szemléletesen tájékoztatja az érdeklődőt a Viadal pillanatnyi állásáról. Aki ezúttal kíváncsi volt erre — és egy-egy sorsdöntő csörte után sokan voltak kíváncsiak —, az a versenybíróság asztalánál támadt nagy csődületben próbált a „kulisszák mögé” látni. Ez viszont a zsűri munkáját gátolta. Apróság, mégis kellemetlen. Ami a színvonalat illeti, a két tőrszám képviselői ezúttal adósak maradtak és tulajdonképpen a párbajtőrverseny is csupán küzdő jellegéért dicsérhető. Nem így a kard! Ez a fegyvernem az utóbbi esztendők hanyatló színvonala után (nemcsak nálunk, hanem világszerte), úgy tűnik ismét fejlődésnek indult. Ez az újravirágzás elsősorban a sorozatos együttes találatokat kiküszöbölni hivatott sorsolási ceremónia bevezetésének köszönhető. A tájékoztató verseny kardszáma, méltó tükre volt ennek a fejlődésnek. Ebben a színvonalas, akciódús küzdelemben feltétlenül említést érdemel a már-már „leírt”, nehéz ágon döntőbe jutott 2. helyezett Körmöczi Csaba. Az olimpiára nevezhető vívók létszámának csökkentése miatt előtérbe került a két fagyvernemes, ún. „fregoli-emberek” szereplése. Kiemelhető érdemeket szerzett ezen a fronton a BVSC-s Pap Jenő, aki mind a két szúró fegyverrel bejutott a hatos döntőbe. Párbajtőröző olimpiai bajnokunk, Kulcsár Győző szintén szerepelt a tőrözők viadalán, méghozzá nem is eredménytelenül. Az ő esetében viszont még ennél is többet jelent, hogy nagy akarással, régen látott küzdemitudással vette fel a harcot ellenfeleivel. A női tőrdöntő nézői nemcsak a gyenge színvonal miatt bosszankodhattak. Sok baj volt a technikai berendezésekkel is — igaz, nem csupán a nők döntőjében. Sok bosszúságot, időeltolódást okoztak a hibás dobok, felsővezetékek. A világbajnokságon alkalmazott eredményjelző izzólámpák pedig elég foghíjas állapotban tudatták a közönséggel a csörték eredményeit. A pillanatkép derűsebb oldalát jeleníti, hogy a vívók részéről nutstt mit az érdeklődés a versenyzési alkalom iránt. Legtöbben — szám szerint nyolcvanhatan — párbajtőrben léptek pástra. Ebben a fegyvernemben egyébként külön említést érdemel az U. Dózsa fiataljának, Udvarhelyinek biztatóan eredményes szereplése. A férfi tőrben az ismét csatasorba lépő, 39 esztendős Kamuti Jenő dr. ütötte el a továbbjutástól a kifejezetten jól vívó Szlovenszkyt 10:9 arányban. (A Vasas versenyzője másnap — kárpótlásul — megnyerte a BVSC első osztályú viadalát.) A Bakony Vegyészből három esztendeje a fővárosba igazolt Kovács Edit nem csupán a többiek halványabb vívásának köszönheti győzelmét. Az MTKVM huszonegy éves fiatalja jól iskolázott, pengebiztos vívást mutatott be a végküzdelemben, de ami ennél is meglepőbb: a nehéz helyzetekben is feltűnően jó taktikusnak bizonyult. A kép csupán pillanatkép. A látvány után messzemenően ítélni — nagy hiba. A látványt semmibe venni — még nagyobb. Pilhál György % XXXII. 19. ♦ 1976. január 23. Sportműsor KÜLFÖLDÖN SZEREPELNEK! Sakkozóink közül Porubszky Mária Temesváron, Faragó Iván Wijk aan zeeben, Honfi Károly Majdanpekben, Portisch Ferenc, Kluger Gyula, Kovács Márta, Forgács Gyula Újvidéken, Forintos Győző, Szilágyi Péter Szófiában versenyez. Péntek LABDARÚGÁS: Miskolci teremtorna. 14.30-tól serdülő mérkőzések. 17.15-től női mérkőzések. TENISZ. Nemzetközi férfiverseny, Nyíregyháza, Sóstói út, 8. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA. Kőszeg. Havas számok döntője. Óriásműlesiklás, rajt 8.30. Szánkóverseny, rajt 8.30. Biatlon, rajt 10.00. Szombat ASZTALITENISZ. A Sabaru női számokból álló ranglistaversenye. Szombathely, Saframkó utcai sportcsarnok, 13 órától. A BVSC férfi számokból álló ranglistaversenye. Szőnyi út, 2., 10 órától. ATLÉTIKA. Budapest felnőtt fedettpályás bajnokságának I. napja, Olimpiai Csarnok, 14.30 (rúdugrás 14-től). JÉGKORONG. Felnőtt bajnoki mérkőzés: V. Dózsa—BVSC, Kisstadion, 16. LABDARÚGÁS. Miskolci teremtorna. 9 órától serdülő mérkőzések. 14.45-től női mérkőzések. 16.15- től Magyar öregfiú-válogatott—Eperjes. 17 órától DVTK öregfiúk—Kassa. SAKK. Budapest mesterjelölt bajnoksága, döntő, 5—6. forduló, függőjátszmák. Budapest I. osztályú egyéni bajnoksága, elődöntő, 6—8. forduló, függőjátszmák. Budapest ifjúsági egyéni bajnoksága, 5 — 6. forduló, függőjátszmák. V„ Néphadsereg u. 10„ 16. TENISZ. Nemzetközi férfiverseny, Nyíregyháza, Sóstói út, 8. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA. Kőszeg. Sífutás, rajt 8.30. Szánkóverseny, rajt 8.30. VÍZILABDA. Felszabadulási Kupa. Valamennyi mérkőzés a Sportuszodában. Vízügy—Egri Dózsa, 14.15. Bp. Honvéd—Tatabánya, 15. FTCH—Tipográfia, 15.45. Siketek —Elektromos, 16.30. MAFC—KSI, 17.15. V. Dózsa —CSMSK, 18. Bp. Spartacus—FTC I, 18.45. Vasárnap ASZTALITENISZ. A Sabaria női számokból álló ranglistaversenye. Szombathely, Safrankó utcai sportcsarnok, 8 órától. A BVSC férfi számokból álló ranglistaversenye, Szőnyi út 2., 8 órától. ATLÉTIKA. Budapest felnőtt fedettpályás bajnokságának II. napja, Olimpiai Csarnok, 9.30. A Bp. Spartacus ifjúsági és serdülő fedettpályás versenye, Olimpiai Csarnok, 15. GYEPLABDA. Terem Kupamérkőzések a Testnevelési Főiskolán 9 órától. JÉGKORONG. Ifjúsági bajnok mérkőzés: Volán—KSI, Kisstadion, 16. BVSC— II. Dózsa, Kisstadion, 18.30. KÉZILABDA. Mérkőzések az Óbuda sportja Kupáért, Kerék u., 8. LABDARÚGÁS. Miskolci teremtorna, 11.30-tól serdülő mérkőzések. 14.45-től női mérkőzések. 16.15- től Magyar öregfiúk-válogatott — Kassa. 17 órától MVSC-öregfiúk—Eperjes, SAKK, Budapest L osztályú csapatbajnoksága, 1. forduló: MOM —Vakok, XIV., Május 1. út 47. Selyemkikészítő —Testvériség, m., Bécsi út 267. MÁV Igazgatóság —Könnyűipari Minisztérium, vm.: Mező Imre u. 22. Kundi—Kőbányai Lombik, VIII., Baross u. 121. Vízügy—Gránit, V., Alkotmány u. 20. Szolgáltató — Ganz-MÁVAG, VIII., Népszínház u., 42—44. ÉLGÉP—Belker, X., Mázsa tér 5. Valamennyi mérkőzés 9 órakor kezdődik. Sí. A Vasas országos sífutóversenye, Galyatető, 10.30. Dózsa Tibor síugró emlékverseny, Mátraháza, 10.30. Az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd országos lesiklóversenye, Kékestető, 10.30. TENISZ. Az Európa Kupáért: Magyarország—Spanyolország, Szeged, Sportcsarnok, 14. XI. TÉLI ÚTTÖRŐ-OLIMPIA, Kőszeg. Sí- és váltófutás, rajt 9.30. Záróünnepély 17.00. Ünnepélyes eredményhirdetés 19.00. TERMÉSZETJÁRÁS: Angyalföldi Természetbarát Egyesület: Széchenyi-hegy — Normafa — Csillebérc — Frankhegy — Budaörs. T: 8 órakor a fogaskerekű villamos városmajori végállomásán. V. Simon László. K: 3 Ft. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium SK: Pomáz — Janda Vilmos kulcsosház — Csikóvár — Lajosforrás — pomáz. T: 8.30 órakor a HÉV Batthyány téri végállomásán. V: Ilyés Mária. K: 10 Ft. Vasas SC: Séta a Budai-hegységben. T: 9.30 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Hárshegyi Sándor. K: 3 Ft. VIvÁS. A Vas megyei vívószövetség I. osztályú férfi tőrversenye, Szombathely, Művelődési és Sportház. 8. A békéscsabai városi sportfelügyelőség L osztályú kardversenye (Terstyánszky-emlékverseny), Békéscsaba, Rózsa Ferenc gimnázium. 9. A Szolnok megyei vívószövetség II. osztályú női tőrversenye, Szolnok, MÁV sportcsarnok, 9.30. A Csepel SC II. osztályú párbajtőrversenye, József nádor tér, 9. VÍZILABDA. Felszabadulási Kupa, Valamennyi mérkőzés a Sportuszodában. MVSC — Siketek, 14.15, Tatabánya—MAFC, 15. Vízügy— Bd. Spartacus, 15.45. Tipográfia — KSI, 16.30. U. Dózsa —FTC IT, 17.15. FTC I—Elektromos, 18. CSMSK —Bp. Honvéd, 18.45.