Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1932. FEBRUÁR 1. ) „A Sabaria egyelőre nem tudja kiegyenlíteni adósságait, a játékjoga emiatt fel van függesztve, s így alighanem viszsza kell lépnie a Magyar Kupa küzdelmeitől” — adta hírrül a Nemzeti Sport. A néhány éve még legjobb klubcsa-pataink közé tartozó, a válogatott játékosok egész sorát adó , szombathelyi klub a gazdasági csőd szélén állt. Herzogg Edvin, az egyesület fővárosi képviselője elmondta: ,,Terhes adósságaink vannak, amelyeket egyhamar aligha tudunk kiegyenlíteni. Ha számításaink beválnak, akkor is csak február végére, a bajnoki szezon kezdetére kapjuk vissza játékjogunkat." A patinás múltú Szombathelyi AK profi csapata azonban többé nem lábalt ki a válságból. A bajnoki rajtra ugyan visszaszerezte játékjogát, de négy mérkőzés (három vereség és egy 0:0) után végleg kimerültek az anyagi erőforrások. A Sabaria viszallépett, a magyar labdarúgás egy kitűnő vidéki csapattal szegényebb lett. 2 NÉPSPORT A Népsport jelenti Téli túra vadvízen Három évvel ezelőtt Lengyelországba kaptak meghívást a magyar vadvízi túrázók, amiben nem is lett volna semmi szokatlan, ha ez a meghívás nem éppen télre szól. Tél és vízitúrázás?... De azért mentek, s hogy milyen élményekben volt részük, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta is keresik a lehetőséget, hogy valami hasonlót itthon is csinálhassanak. A téli vadvizezéshez, mint tudjuk, két dolog szükséges, tél és olyan vadvíz, amely a legharapósabb időben sem fagy be. És most végre megtalálta a természetbarát szövetség kisfolyók túrabizottsága, amit keresett. A Sümeg környéki úgynevezett Meleg vizet. Soha jobbkor, hiszen ami évek óta ugyancsak hiánycikk volt nálunk, a tél, időre szintén megérkezett. Két hét múlva, február 14—15-én tehát amolyan premierféle történik majd hazánkban, először szállnak „téli vízre” a túrázók. Eddig már tizenöt hajótulajdonos nevezett az izgalmasnak ígérkező eseményre, s valamennyien azért fohászkodnak, hogy: jaj, csak mit se enyhüljön addig az idő! Hisz az az igazi egy ilyen téli túrán, amikor fent harap a fagy, lent pedig párát lehel a víz. Körös-körül meg hófehér a táj, csak hogy jobban ki tessék az arcok pirosa. VÁLOGATOTTAK Major István, a Bp. Honvéd válogatott magasugrója ezen a télen az edzést fontosabbnak tartja a versenyzésnél és ezért nem indul a fedettpályás idényben. Hegedűs Isvánné Thuróczy Nóra, a Székesfehérvári Építők 183-szoros válogatott kosárlabdázója végleg visszavonul. Hat Európa-bajnokságon szerepelt a válogatottban, korábban a Videoton erőssége volt. VERSENYEK Ifjú teniszezőink a hét végén Román a reménységeivel csapnak össze. Leány válogatottjaink Romániában, a fiúk Berettyóújfalun, három-három korosztályban mérkőznek a szomszédos ország tizenéveseivel.* Február 7—8-án Ulánbátorban szerepel a magyar junior cselgáncsválogatott. Az együttes február 3-án utazik a mongol fővárosba.★ A csehszlovákiai Chebben február 2. és 7. között nemzetközi női kézilabdatornát rendeznek. A viadalon szerepel a magyar válogatott is. Női együttesünk vasárnap utazik Csehszlovákiába. Férfi kézilabdaválogatottunk csütörtökön Zürichbe utazik, a pénteken lejátszásra kerülő Svájc—Magyarország olimpiai selejtező mérkőzésre. SZÖVETSÉGI ÉLET A gyeplabdaszövetség február 6-tól alapfokú és továbbképző bírótanfolyamot rendez a Kisstadionban. Jelentkezni február 6-án, a helyszínen lehet 17 órakor. ♦ A Budapesti ökölvívó Szövetség február 3-án, kedden 17 30 órakor technikai minimumvizsgát rendez a Jégszínház edzőtermében.♦ Átszervezték a Veszprém megyei Labdarúgó Szövetség elnökségét és játékvezetői bizottságát. A JB korábbi elnöke, Maróti Rezső munkahelyi elfoglaltsága miatt lemondott tisztségéről, a JB új vezetője Nyeste István lett. EGYESÜLETI ÉLET A Székesfehérvári Építők SC február 1-től súlyemelő-szakosztályt alakított. Székesfehérvár első súlyemelő-szakosztályának edzője Bakos Károly, többszörös világ- és Európabajnoki helyezett lesz. * Fiatalít a Bakony Vegyész NB I-es kézilabda-szakosztálya Az NB I B-s Tisza Cipőből _________________| átigazolták Borsos Erzsébetet, az NB II-ben szereplő Egri Vasasból Budai Proskát, a Kecskeméti TE-től Farkas Erzsébetet, és Szolnokról Radóczi Emmát. Valamennyien helyet kaptak az első csapat keretében.★ Hazaérkezett a Dunaújvárosi Kohász NB II-es női kézilabdacsapata lengyelországi túrájáról. Krapkowicében lengyel, csehszlovák, NDK-beli csapatokkal mérkőztek, és az ötödik helyen végeztek. A torna legtechnikásabb versenyzője Varga Zsuzsa lett, aki 29 gólt lőtt.* Egyesült a Székesfehérvári Spartacus és a Fejér megyei Szövetkezeti TC. Az új sportkör neve Székesfehévári Spartacus feekezeti Tn TEMETÉS Az ölményt Jászberényi János, a neves sportújságíró és labdarúgó-szakember temetése február 4-én, szerdán 10.30 órakor lesz a Rákospalotai temetőben. LÉTESÍTMÉNYEK Sportöltöző készült Lakocsán. A korszerű létesítmény nemcsak a helybeli sportkör, hanem az általános iskola sportcéljait is szolgálja a jövőben. Az új idényben a BEAC a II. ker.. Kolozsvári utca helyett az Újlaki FC Bécsi úti pályáján, az ÉVIG első és második csapata pedig a Lőrinci Fonó pályája helyett a Kőbányai Textil Gyömrői úti sporttelepén rendezi meg mérkőzéseit. RÁDIÓ, TÉVÉ Vasárnap. Rádió. Kossuthadó. 18.40: Sporthírek. Totó. 22.10: Sporthírek. Totó. Petőfiadó. 16.35: A vasárnap sportja. Közvetítés a Lazio—Como olasz totómérkőzésről. 19.33: Sporthírek. Totó. Televízió. Budapest. 8.38: Tévétorna (ism.) 11.10: Csapatjáték és taktika a labdarúgásban. Filmsorozat: 4. rész. Területnyerés (ism.) 11.30: Mozdulj! Játékos sportvetélkedő. 14.23: A magányos hegymászó. Rövidfilm (ism.) 20.05: Tévétorna. 21.20: Sporthírek. Szlovák tv. 14.25: Bánik Cigel Prievidza—Dukla Olomouc labdarúgó-mérkőzés. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás az ország területére vasárnap estig. Jobbára erősen felhős idő lesz. Elsősorban az ország délnyugati felén sokfelé havazással. Az északkeleti, keleti szél megélénkül, sok helyen megerősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 1, mínusz 5 fok között várható. XXXII. 27. ♦ 1976. február 1. RÖPLABDA Tizenkét centiméter Vágóhíd utca, Dózsa-csarnok. A környék hóba dermedt csendjét éles labdacsattogás veri fel. Az épület falai vastagok, az ütemes zaj mégis áttör rajtuk. Edz az U. Dózsa férficsapata. Vajon hogyan? Erre voltunk elsősorban kíváncsiak. A lilafehérek tavaly bajnokságot nyertek, s különben is már esztendők óta meghatározói férfi röplabdázásunknak. Az idén — és a közeljövőben — azonban, ha lehet, még jobban körülhatárolható a feladatuk, még nagyobb a felelősségük. Válogatottunk gyenge EB-szereplését követően ugyanis az OTSH a közelmúltban mondta ki az ítéletet: a jövőben, meghatározatlan időre megszűnnek a férfiválogatott központosított edzései. A magyar élmezőny legjobbjai a nemzetközi tornákra, erőpróbákra kizárólag az egyesületekben készülhetnek fel! A tizenegyedik helyezés, a kudarc, a mélypont után a sportág hívei a kiutat keresikkutatják. S alighanem felesleges arról szólni, mennyire fontos, hogy az élen állók, a legjobbak a kiútkeresésben is az élen álljanak, a legserényebbek legyenek. Kolozsi Károly Szolnokról került fel (délelőtt saját kocsijával éppen Czakó hozta őt fel a fővárosba, az első edzésre), a vele egykorú Antal Sándor pedig a Tipográfiától igazolt át. No, és egy régi ismerős, a válogatott Daróczi Péter a szomszédvárból, a Csepelből kérte átigazolását a Dózsához. (Daróczi: „Másodéves vagyok a Közgazdasági Egyetemen, Csepelen meg leginkább délben volt edzés. Nekem fontos a tanulás, el kellett jönnöm! Még akkor is, ha ki kell várnom az egy évet. Nem lehet, hogy meggondolják magukat, s esetleg mégis kiadnak?" Az edző, a volt sokszoros válogatott Jánosi Ferenc mindenkihez megtalálja a megfelelő hangot. Ha kell, nagyobb erőkifejtésre nógat, ha lehet, dícsér, ha szükség van rá, bíztat. (Jánosi: „Csak könnyedén, Imre, csak könnyedén, pajtás!”) Az iram óriási, tulajdonképpen november vége óta készülnek az idei esztendő feladataira. Két hét szünet után január 5-én kezdték újra, s az eltelt három hétben speciális erőfejlesztés folyt. Zokszót nem hallani, pedig az „erőltetett menet” korábban korántsem volt jellemző a lila-fehérekre. A teremben alig néhány fokkal van melegebb, mint kint. A játékosok azonban ezt nemigen érzik. Egyrészt hozzá is szokhattak már, meg aztán egyszerűen nincs idejük fázni. Tizenegyen vannak, bár az „öreg”, Sárosi ezúttal hiányzik. Új arcokat látunk: a 19 éves Erőltetett menet. Csak így szabad, csak így lehet érdemlegesen folytatni. Csak így képzelhető el a felzárkózás. A lemaradásunk nagy, s ezt ma már mindenki tudja. A tényekkel csak egy darabig lehet vitába szállni, az eredménytelenséget csak ideig-óráig magyarázni. — Most már tettekre, tényekre van szükség — szögezi le Jánosi. A szavak mélyről törnek fel belőle. — Az egyetemes magyar röplabdázás megmentéséért mindenkinek, akinek módjában áll, mielőbb tennie kell — Nem frázis ez egy kissé? A rá annyira jellemző nyugalommal reagál. — De igen Persze, attól, hogy frázis, még igaz lehet. Szóval, mindenkinek cselekednie kell, méghozzá az előre meghatározott célok elérése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a mi elsődleges célunk nem is lehet más, mint a bajnokság megvédése. Ehhez egységesen jól kell játszania minden játékosunknak, s a korábbinál magasabb szintű edzésfolyamatban a tizenévesek eljuthatnak a tanulás olyan fázisába, amikor komolyan lehet számolni velük. Itt kapcsolódik a jelen és a jövő, a klubérdek és a sportág érdeke. — A jövő szempontjából kulcsfontosságú az utánpótlás ... Elérti a befejezetlen kérdést. — Végre, úgy tűnik, jó kezekbe kerültek a fiatalok! Az ifjúságiakkal Makszin Matyi foglalkozik majd, tőle sokat várunk. Ismét tehetséges, saját nevelésű játékosokat! — A Dózsa tehát keresi a felfelé vezető utat? — Igen! Példaként, bár részletkérdés, hadd mondjam el, hogy a fiatal Varga jobban variálható feladásaira szeretnénk építeni elsősorban. Persze, ez ma még feltételes módban hangzik, hiszen két hónapunk van már csak a bajnokságig, az azonban biztos, hogy szeretnénk újat hozni! Az U. Dózsában hárman már elmúltak harmincévesek. Sárosi, Makszin és Czakó Kálmán. (Dvorak: „Czakó Csárli nem hagyja magát. Vele vagyok párban, s alig bírok lépést tartani vele. Porcműtétek után ma is, mérkőzéseken, edzéseken mindent megtesz a győzelemért Nem véletlenül volt már az év játékosa." Ma már öt tizenkilenc éves játékos is Jánosi edző rendelkezésére áll. Bennük a jövő, amelyet közösen kell felépíteni. A lila-fehérek közül ott volt az EB-n Nagy Pista, Dvorák, valamint a Bp. Sparta-u-ba távozott Takács. Az idén Dvorák, meg Nagy is vezéralak lehet. (Jánosi: „Dvorák az év játékosa akar lenni, Nagy Pistának meg megmondtam, ha most nem hajt rá igazán, lassan úgy elmúlik számára a röplabda, hogy nem is volt nagy játékos ...") Egy szó, mint száz: a Dózsa férficsapata egyik legfontosabb bástyája, végvára a meggyengült magyar férfi röplabdázásnak. Az edzés végén mindennap játék következik. Ilyenkor Jánosi is beszáll. Nyitás, szervafogadás, feladás, ütés, sánc. A háló tizenkét centiméterrel magasabban van a szabályosnál. S ez önmagában sem kevés. Egy aprócska lénés Tölgyes Péter KOSÁRLABDA Alapozás a házaknál, a betonalap lerakása, hogy a falaik biztosan álljanak. Alapozás a hidaknál a pilléreik építése, amin majd az ív, a híd nyugszik. Alapozás... Kosárlabdában az erőnlét, az állóképesség megszerzése, technikai és taktikai elemeik gyakorlása. Három csapatot látogattunk meg ebben az időszakban, hogy megnézzük: miként rakják le az alapokat a bajnoki szünetben? Éppen a froncét edzésére igyekeztünk, ahol a hírek szerint nagyon kemény munka folyik. Izzadságszag, nyögés, medicinlabda helyett vidám focizás fogadott a tornacsarnokban!? Ez lenne hát az a kemény munka? A csodálkozásra nem sok időnk maradt, mert egy éles sípszó hamar véget vetett a játéknak és eliekezdődött az igazi munka a két palánknál. Még ritkán esett a gyűrűbe a Labda, még többet kellett a „lepattanóért” ugrani, de végre játék — végre kosárlabda! Simon János edző így vélekedett: „Január eleje óta most van először labda a fiúk kezében. Még nem az a cél, hogy jól dobjanak, hiszen a fő hangsúly a fizikai munkán van. A válogatottak távollétében, néhány junior játékossal kiegészülve készül a csapat, bár mindig akad egy-két sérült — Nyitrai, Nagy — és egy-két vizsgázó. Mindent összevetve, keményen dolgozunk!" A MAFC és a Ganz-MÁVAG már egymás elleni edzőmérkőzésen próbálta lemérni, ki hol tart a felkészülésben. Szándékosan nem alapozást írtunk, mivel ahogyan az edzők elmondták, nem kifejezetten alapozó munka folyik. „Nagyon rövidnek tartjuk a bajnoki szünetet — mondta Zsíros Tibor — ezért nem tudunk csak fizikai alapozó munkát végezni. A válogatottak miatt a felkészülési sorrendet is megváltoztattuk, amíg itthon voltak, addig gyakoroltuk a taktikai elemeket, most már mi is sokat futunk, de labdás gyakorlatokat is végzünk. Ahogy nézem most a játékot, még sok a tennivaló. Szerencsénk van, hogy mi is leutazunk 4—5 napra Dunavarsányba és így együtt tudunk készülni a válogatottal. A MAF€-nál először irányítja a felkészülést Zsadányi István: „Mi nem alapozunk. Először vagyok a csapatnál — bár már a bajnokság utolsó két hónapjában is végig velük voltam, hogy ne legyen nagy törés a szakmai munkában — most ismerkedünk egymással. Azért mi is komolyan dolgozunk, de a gyakorlatok többségét labdával végezzük. Az elmúlt idényben a legtöbb gondot a védekezésünk lazasága jelentette. Most ezen a téren szeretnénk elsősorban előrelépni.” Mintha csak az edző szavait igyekeznének igazolni a játékosok, egymás után szerelik a MÁVAG játékosait és akárcsak a bajnokságban, Újhelyi alapvonalról most is „holtbiztos”. Sajnos, nagyon nehezíti munkánkat, hogy a termünkben felszedték a padlót és csak albérletben tudunk itt a Közgazdasági Egyetemen edzeni, ha van egy-két lyukas óra.” Korai lenne bármilyen következtetést levonni a látottakból. Ahány csapat, annyiféleképpen készül, alapoz, dolgozik. Egy közös mindenhol — a fegyelmezett munka. — Ennek eredményét majd csak a bajnokságban lehet lemérni — reméljük a jó játékban. Egy biztos, az edzők is érzik, hogy csak munkával lehet a kosár, labdázás szekerét előre tolni. Niszkács Miklós Alapozás? Felkészülés? Munka! V. Megverjük a világbajnokot Indiából való visszatérésünk után hamarosan az előttünk álló NSZK elleni mérkőzésre, a melbourne-i olimpiára és az 1958. évi világbajnoki selejtezőre kezdtünk el készülődni. Minek is titkolnám, nagyon kellemes visszaemlékezni azokra az eseményekre, melyek során futballunk nemzetközi hírnevet szerzett. Bár közvetlen részese voltam az eseményeknek, mégsem azért térek vissza a sokkal jobb tollú sportújságírók által már ezerszer leírt dolgokhoz, hogy saját hiúságomat legyezgessem. „A világbajnokkal fogunk játszani”. . A futball nemzetközi küzdőterén mi még akkor új fiúk voltunk és valójában nem is tudtuk világosan másunk elé képzelni, mit is jelent az, hogy a világ legjobb profi csapata, hiszen az 1954-es világbajnoki mérkőzéseket közülünk még csak televízión sem látta senki. Rettentően izgultunk a legendás csapattal való találkozás előtt, hiszen a világbajnoki döntőben legyőzték a magyarokat, kiknek soraiban pedig ott volt Kocsis, Bozsik és Grosics is. A Fritz Walter vezette csapat állandó szereplője volt a világsajtónak. Vajon milyen futballt játszhatnak? Milyen technikai trükköket fognak bemutatni? Hogyan támadnak? Hogyan védekeznek? Senki sem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. De a bennünket naponta meglátogató sportvezetők egyre csak azt ismételgették ,Le kell győzniük az NSZK válogatottját.” Ezt mondogatták állandóan, attól kezdve, ahogy szemünket kinyitottuk egészen míg ágyba nem kerültünk és még esti ima helyett is ez hangzott el Nincs abban semmi meglepő, hogy az első félidő túlnyomó részében szinte ólomlábakon jártunk. Még a technikás Igor Nettó sem tudta megzabolázni a rakoncátlan labdát. A legegyszerűbb helyzetekben is elvesztettük a labdát, a leadások nem érkeztek meg a címzettekhez, a lövések is messze elkerülték az ellenfél kapuját. A tapasztalt és magabiztos ellenfél pedig egyre csak tépázta a védelmünket, melynek atig-alig sikerült vaktában felszabadítani. Lehet, hogy dramatizálom a helyzetet és nem is játszottunk olyan borzalmasan rosszul az első félórában, annál is inkább nem, mert a mérkőzés kezdetén, pontosan a mi középcsatárunk, Nyikolaj Parsin nyitotta meg a gólok sorát. De nekem mindenesetre ezekben a percekben a játék képe ilyennek tűnt. Én is béklyóba verve éreztem magam, a döntő helyzetekben nem tudtam gyorsan és helyesen dönteni. Mindkét esetben, amikor a labda a hálómban táncolt, én voltam a hibás. Akkor is, amikor Walter lövése nyomán a labda egyik védőjátékosunkat érintve a kapuba vágódott, és akkor is, amikor rossz kifutásomat kihasználva Scherer a rövid sarokba vágta a labdát. Milyen szavakkal is írhatnám le hangulatomat ezekben a percekben? A nézőközönség előtti szégyenünkben a föld alá tudtunk volna süllyedni. Mindnyájan kegyetlen lelkiismeretfurdalást éreztünk a rossz játék miatt. Már mindegyikünk maga előtt látta, ahogy a játék után az öltözőbe vonulunk s biztosak voltunk benne, hogy nem tudunk majd az ismerős és ismeretlen emberek szemébe nézni. .. A mérkőzést 3:2-re megnyertük. A közvetlenül a mérkőzés után, majd nem sokkal azt követően , a sajtóban megjelent cikkek, a Kacsalin és Sepp Herberger által a mérkőzés után adott interjúk különbözőképpen, jobb fizikai felkészültségünkkel, nagyobb gyorsaságunkkal stb. magyarázták győzelmünket. Mindez igaz is volt, a valóság elemeire épült. De volt még egy körülmény, ami elkerülte és el kellett, hogy kerülje az elemző figyelmet. .. .Mikor a második gól a hálómba vágódott, már közel álltam a kétségbeeséshez. Átkoztam magamat kegyetlenül és borzalmas gondolatok fordultak meg az agyamban! Olyan érzéseim voltak azokban a percekben, mintha mind a hatvanezer néző tekintete rám szegeződne, úgy, ahogy a nap sugarai koncentrálódnak a nagyító fókuszában. Úgy tűnt, hogy azonnal hamuvá égek a perzselő tekintetek alatt s elkövetett hibáim miatt érzett szégyenemben elpusztulok. (Sok év elteltével az egyik neves sportújságíró erről a mérkőzésről szóló visszaemlékezéseiben megemlíti Scherernek ezt a gólját, melyet — az újságíró véleménye szerint — akkor ugyan az én hibámnak tartottak, de valójában egy meghökkentő, abban az időben mindenki számára érthetetlen lövés eredményeként született. Az alapvonalról lőtték be a labdát s az egy váratlan csavarral pörgött be a lábam előtt.) De a gondolat, hogy „Mindennek vége. Elvesztettük” — az eszembe sem jutott. És egyszerre a játék képe is megváltozott. FELJEGYZÉSEI Fordította és átdolgozta: Fazekas István