Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

2 NÉPSPORT XXXII. 27. ♦ 1976. február 1. A Népsport jelenti Téli túra vadvízen Bárom évvel ezelőtt Lengyelországba kaptak meghí­vást a magyar vadvízi túrázók, amiben nem is lett volna semmi szokatlan, ha ez a meghívás nem éppen télre szól. Tél és vízitúrázás?... De azért mentek, s hogy milyen él­ményekben volt részük, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta is keresik a lehetőséget, hogy valami hason­lót itthon is csinálhassanak. A téli vadvizezéshez, mint tudjuk, két dolog szükséges, tél és olyan vadvíz, amely a legharapósabb időben sem fagy be. Es most végre meg­találta a természetbarát szövetség kisfolyók túrabizottsága, amit keresett. A Sümeg környéki úgynevezett Meleg vizet. Soha jobbkor, hiszen ami évek óta ugyancsak hiánycikk volt nálunk, a tél, időre szintén megérkezett. Két hét múlva, február 14—15-én tehát amolyan pre- mierféle történik majd hazánkban: először szállnak „téli vízre” a túrázók. Eddig már tizenöt hajótulajdonos neve­zett az izgalmasnak Ígérkező eseményre, s valamennyien azért fohászkodnak, hogy: jaj, csak mit se enyhüljön ad­dig az idő! Hisz az az igazi egy ilyen téli túrán, amikor fent harap a fagy, lent pedig párát lehel a víz. Körös-kö- rül meg hófehér a táj, csak hogy jobban ki tessék az arcok pirosa. VÁLOGATOTTAK Major István, a Bp. Honvéd válogatott magasugrója ezen a télen az edzést fontosabbnak tartja a versenyzésnél és ezért nem indul a fedettpályás idény­ben. + Hegedűs Isvánné Thuróczy Nóra, a Székesfehérvári Épitők 183-szoros válogatott kosárlab­dázója végleg visszavonul. Hat Európa-bajnokságon szerepelt a válogatottban, korábban a Vi­deoton erőssége volt. VERSENYEK Ifjú teniszezőink a hét végén Román a reménységeivel csap­nak össze. Leány válogatott­jaink Romániában, a fiúk Be­rettyóújfalun, három-három korosztályban mérkőznek a szomszédos ország tizenévesei­vel. * Február 7—8-án Ulánbátorban szerepel a magyar junior csel- gáncsválogitott. Az együttes február 3-án utazik a mongol fővárosba. ★ A csehszlovákiai Chebben február 2. és 7. között nemzet­közi női kézilabdatomát ren­deznek. A viadalon szerepel a magyar válogatott is. Női együt­tesünk vasárnap utazik Cseh­szlovákiába. Férfi kézilabda­válogatottunk csütörtökön Zü­richbe utazik, a pénteken le­játszásra kerülő Svájc—Magyar- ország olimpiai selejtező mér­kőzésre. _________________I át igazolták Borsos Erzsébetet, az NB II-ben szereplő Egri Vasasból Budai Pioskát, a Kecskeméti TE-től Farkas Er­zsébetet, és Szolnokról Radócz' Emmát. Valam annyién helyei kaptak az első csapat kereté­ben. ★ Hazaérkezett a Dunaújvárosi Kohász NB II-es női kézi­labdacsapata lengyelországi tú­rájáról. Krapkowicében len­gyel, csehszlovák, NDK-be!i csapatokkal mérkőztek, és az ötödik helyen végeztek. A tor­na legtechnikásabb verseny­zője Varga Zsuzsa lett, aki 29 gólt lőtt. * Egyesült a Székesfehérvári Spartacus és a Fejér megyei Szövetkezeti TC. Az új sport­kör neve Székesfehé vári Spar­tacus f ■ p'kezeti Tn TEMETÉS Az cnminyt Jászbe: enyi Já­nos, a neves sportújságíró és labdarúgó-szakember temetése február 4-én, szerdán 10.30 órakor lesz a Rákospalotai te­metőben. LÉTESÍTMÉNYEK SZÖVETSÉGI ÉLET A gyeplabdaszövetség feb­ruár 6-tól alapfokú és tovább­képző bírótanfolyamot ren­dez a Kisstadionban. Jelentkez­ni február 6-án, a helyszínen lehet 17 órakor. ♦ A Budapesti ökölvívó Szövet­ség február 3-án, kedden 17 30 órakor technikai minimum­vizsgát rendez a Jégszínház edzőtermében. ♦ Átszervezték a Veszprém me­gyei Labdarúgó Szövetség el­nökségét és játékvezetői bizott­ságát. A JB korábbi elnöke, Maróti Rezső munkahelyi el­foglaltsága miatt lemondott tisztségéről, a JB új vezetője Nyeste István lett. Sportöltöző készült Lakőcsán. A korszerű létesítmény nem­csak a helybeli sportkör, hanem az általános iskola sportcéljait is szolgálja a jövőben. + Az új idényben a BEAC a TI. kér.. Kolozsvári utca helyett az Újlaki FC Bécsi úti pályáján, az ÉVIG első és második csa­pata pedig a Lőrinci Fonó pá­lyája helyett a Kőbányai Tex­til Gyömrői úti sporttelepén rendezi meg mérkőzéseit. RÁDIÓ, TÉVÉ EGYESÜLETI ÉLET Vasárnap. Rádió. Kossuth- adó. 18.40: Sporthírek. Totó. 22.10: Sporthírek. Totó. Pető fi­adó. 16.35: A vasárnap sportja. Közvetítés a Lazio—Como olasz totámérközésről. 19.33: Sport­hírek. Totó. Televízió. Budapest. 8.38: Té­vétorna (ism.) 11.10: Csapat­játék és taktika a labdarúgás­ban. Filmsorozat: 4. rész. Te­rületnyerés (ism.) 11.30: Moz­dulj! Játékos sportvetélkedő. 14.23: A magányos hegymászó. Rövidfilm (ism.) 20.05: Tévé­torna. 21.20: Sporthírek. Szlo­vák tv. 14.25: Bánik Cigel Prie- vidza—Dukla Olomouc labda­rúgó-mérkőzés. RÖPLABDA Tizenkét centiméter Vágóhíd utca, Dózsa-csarnok. A környék hóba dermedt csend­jét éles iabdacsattogás veri fel. Az épület falai vastagok, az ütemes zaj mégis áttör rajtuk. Edz az U. Dózsa férficsapata. Vajon hogyan? Erre voltunk elsősorban kíváncsiak. A lila- fehérek tavaly bajnokságot nyer­tek, s különben is már eszten­dők óta meghatározói férfi röp­labdázásunknak. Az idén — és a közeljövőben — azonban, ha lehet, még jobban körülhatá­rolható a feladatuk, még na­gyobb a felelősségük. Válogatot­tunk gyenge EB-szereplését kö­vetően ugyanis az OTSH a kö­zelmúltban mondta ki az ítéle­tet: a jövőben, meghatározatlan időre megszűnnek a férfiválo­gatott közoontosított edzései. A magyar élmezőny legjobbjai a nemzetközi tornákra, erőpróbák­ra kizárólag az egyesületekben készülhetnek fel! A tizenegyedik helyezés, a kudarc, a mélypont után á '-portág hívei a kiutat köresik- kutatják. S alighanem felesle­ges arról szólni: mennyire fon­tos, hogy az élen állók, a leg­jobbak a kiútkeresésben is az élen álljanak, a legserényebbek legyenek. Kolozsi Károly Szolnokról ke­rült fel (délelőtt saját kocsijá­val éppen Czakó hozta őt fel a fővárosba, az első edzésre), a vele egykorú Antal Sándor pe­dig a Tipográfiától igazolt át. No, és egy régi ismerős, a vá­logatott Daróczi Péter a szom­szédvárból, a Csepelből kérte átigazolását a Dózsához. (Do- róczi: „Másodéves vagyok a Közgazdasági Egyetemen, Cse­pelen meg leginkább délben volt edzés. Nekem fontos a tanulás, el kellett jönnöm! Még ak­kor is, ha ki kell várnom az egy évet. Nem lehet, hogy meg­gondolják magukat, s esetleg mégis kiadnak?") Az edző, a volt sokszoros vá­logatott Jánosi Ferenc minden­kihez megtalálja a megfelelő hangot. Ha kell, nagyobb erő­kifejtésre nógat, ha lehet, dí­csér, ha szükség van rá, bíztat. (Jánosi: „Csak könnyedén, Im­re, csak könnyedén, pajtás!”) Az iram óriási, tulajdonkép­pen november vége óta készül­nek az idei esztendő feladatai­ra. Két hét szünet után január 5-én kezdték újra, s az eltelt három hétben speciális erőfej­lesztés folyt. Zokszót nem halla­ni, pedig az „erőltetett menet” korábban korántsem volt jel­lemző a lila-fehérekre. A teremben alig néhány fok­kal van melegebb, mint kint. A játékosok azonban ezt nem­igen érzik. Egyrészt hozzá is szokhattak már, meg aztán egy­szerűen — nincs idejük fázni. Tizenegyen vannak, bár az „öreg”, Sárosi ezúttal hiányzik. Uj arcokat látunk: a 19 éves Erőltetett menet. Csak így szabad, csak így lehet érdem­legesen folytatni. Csak igy kép­zelhető el a felzárkózás. A lemaradásunk nagy, s ezt ma már — mindenki tudja. A té­nyekkel csak egy darabig lehet vitába szállni, az eredményte­lenséget csak ídeig-óráig ma­gyarázni. — Most már tettekre, tények­re van szükség — szögezi la Jánosi. A szavak mélyről tör­nek fel belőle. — Az egyetemes magyar röplabdázás megmenté­séért mindenkinek, akinek mód­jában áll, mielőbb tennie kell — Nem frázis ez egy kissé? A rá annyira jellemző nyu­galommal reagál. — De igen Persze, attól, hogy frázis, még igaz lehet. Szóval, mindenkinek cselekednie kell. méghozzá az előre meghatáro­zott célok elérése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a mi elsőd­leges célunk nem is lehet más, mint a bajnokság megvédése. Ehhez egységesen jól kell ját­szania minden iátékosunknak, s a korábbinál magasabb szintű edzésfolyamatban a tizenévesek eljuthatnak a tanulás olyan fá­zisába, amikor komolyan lehet számolni velük. Itt kapcsolódik a jelen és a jövő, a klúbér- dek és a sportág érdeke. — A jövő szempontjából kulcsfontosságú az utánpótlás ... Elérti a befejezetlen kérdést. — Végre, úgy tűnik, jó ke­zekbe kerültek a fiatalok! Az ifjúságiakkal Makszin Matyi foglalkozik majd. tőle sokat va­runk. Ismét tehetséges, saját nevelésű játékosokat! — A Dózsa tehát keresi a felfelé vezető utat? — Igen! Példaként, bár rész­letkérdés. hadi mondjam el, hogy a fiatal Varga jobban va­riálható feladásaira szeretnénk építeni elsősorban. Persze, ez ma még feltételes módban hang­zik, hiszen két hónapunk van már csak a bajnokságig, az azonban biztos, hogy szeret­nénk újat hozni! Az U. Dózsában hárman már elmúltak harmincévesek. Sárosi, Makszin és Czakó Kálmán. (Dvorak: „Czakó Csárli nem hagyja magát. Vele vagyok pár­ban, s alig bírok lépést tartani vele. Porcmütétek után ma is, mérkőzéseken, edzéseken min­dent megtesz a győzelemért Nem véletlenül volt már az év játékosa.") Ma már öt tizenkilenc éves játékos is Jánosi edző rendel­kezésére áll. Bennük a jövő, amelyet közösen kell felépí­teni. A lila-fehérek közül ott volt az EB-n Nagy Pista, Dvorak, valamint a Bp. Sparia-'u-ba tá­vozott Takács. Az idén Dvorák, meg Nagy is vezéralak lehet. (Jánosi: „Dvorák az év játékosa akar lenni, Nagy Pistának meg megmondtam, ha most nem hajt rá igazán, lassan úgy elmúlik számára a röplabda, hogy nem is volt nagy játékos ...") Egy szó, mint száz: a Dózsa férficsapata egyik legfontosabb bástyája, végvára a meggyen­gült magyar férfi röplabdázás­nak. Az edzés végén mindennap játék következik. Ilyenkor Já­nosi is beszáll. Nyitás, szerva­fogadás, feladás, ütés, sánc. A háló tizenkét centiméterrel ma­gasabban van a szabályosnál. S ez önmagában sem kevés. Egy aprócska lénés Tölgyes Péter KOSÁRLABDA Alapozás a házaknál, a be­tonalap lerakása, hogy a falaik biztosan álljanak. Alapozás a hidaknál a pilléreik építése, amin majd az ív, a híd nyug­szik. Alapozás... Kosárlabdá­ban az erőnlét, az állóképesség megszerzése, technikai és tak­tikai elemeik gyakorlása. Három csapatot látogattunk meg eb­ben az időszakban, hogy meg­nézzük: miként rakják le az alapokat a bajnoki szünetben? Éppen a fíoneétl edzésére ’gyekeztünk, ahol a hírek sze­rint nagyon kemény munka fo­lyik. Izzadságszag, nyögés, medicinlabda helyett vidám focizás fogadott a tornacsarnok­ban!? Ez lenne hát az a ke­mény munka? A csodálkozásra nem sok időnk maradt, mert egy éles sípszó hamar véget vetett a játéknak és etiSiczdédött az igazi munka a két palánk­nál. Még ritkán esett a gyű­Alapozás? Felkészülés? Munka! rűbe a Labda, még többet kel­lett a „lepattanóért” ugrani, de végre játék — végre kosárlab­da! Simon János edző így vé­lekedett: „Január eleje óta most van először labda a fiúk kezé­ben. Még nem az a cél, hogy jól dobjanak, hiszen a fő hang­súly a fizikai munlcán van. A válogatottak távollétében, né­hány junior játékossal kiegé­szülve készül a csapat, bár mindig akad egy-két sérült — Nyitrai, Nagy — és egy-két vizsgázó. Mindent összevetve, keményen dolgozunk!" A MAFC és a Ganz-MAVAG már egymás elleni edrömérkő- zésen próbálta lemérni, ki hol tart a felkészülésben. Szándé­kosan nem alapozást írtunk, mivel ahogyan az edzők el­mondták, nem kifejezetten ala­pozó munka folyik. „Nagyon rövidnek tartjuk a bajnoki szü­netet — mondta Zsíros Ti­bor — ezért nem tudunk csak fizütai alapozó munkát vé­gezni. A válogatottak miatt a felkészülési sorrendet is meg­változtattuk, amíg itthon vol­tak, addig gyakoroltuk a takti­kai elemeket, most már mi is sokat futunk, de labdás gyakor­latokat is Végzünk. Ahogy né­zem most a játékot, még sok a tennivaló. Szerencsénk van, hogy mi is leutazunk 4—5 nap­ra Dunavarsányba és így együtt tudunk készülni a válogatottal. A MAF€-nál először irányítja a felkészülést Zsadá- nyi István: „Mi nem alapozunk. Először vagyok a csapatnál — bár már a bajnokság utolsó két hónapjában is végig velük vol­tam, hogy ne legyen nagy tö­rés a szakmai munkában — most ismerkedünk egymással. Azért mi is komolyan dolgo­zunk, de a gyakorlatok több­ségei labdával végezzük. Az el­múlt idényben a legtöbb gon­dot a védekezésünk lazasága je­lentette. Most ezen a téren sze­retnénk elsősorban előrelépni.” Mintha csak az edző szavait igyekeznének igazolni a játéko­sok, egymás után szerelik a MÁVAG játékosait és akár­csak a bajnokságban, Újhelyi alapvonalról most is „holtbiz­tos”. Sajnos, nagyon nehezíti mun­kánkat. hogy a termünkben fel­szedték a padlót és csak al­bérletben tudunk itt a Közgaz­dasági Egyetemen edzeni, ha van egy-két lyukas óra.” Korai lenne bármilyen kö­vetkeztetést levonná a látottak­ból. Ahány csapat, annyiféle­képpen készül, alapoz, dolgozik. Egy közös mindenhol — a fe­gyelmezett munka. — Ennek eredményét majd csak a baj­nokságban lehet lemérni — re­méljük a jó játékban. Egy biz­tos, az edzők is érzik, hogy csak munkával lehet a kosár, labdázás szekerét előre tolni. Niszkács Miklós IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás az ország terü­letére vasárnap estig. Jobbára erősen felhős idő lesz. Elsősorban az ország délnyugati felén sckfelé havazással. Az északkeleti, kele­ti szél ^egélénkü!. sok helyen megerősödik. A legmagasaob nap­pali hőmérséklet mínusz 1. mí­nusz 5 fok között várható. 1932. FEBRUÁR 1. s „A Sabaria egyelőre nem tudja kiegyenlíteni adósságait, ^ játékjoga emiatt fel van függesztve, s igy alighanem visz- sza kell lépnie a Magyar Kupa küzdelmeitől” — adta hí- § rül a Nemzeti Sport. A néhány éve még legjobb klubcsa- $ patáink közé tartozó, a válogatott játékosok egész sorátadó % szombathelyi klub a gazdasági csőd szélén állt. Herzog g Edvin, az egyesület fővárosi képviselője elmondta: | ,.Terhes adósságaink vannak, amelyeket egyhamar aligha | tudunk kiegyenlíteni. Ha számításaink beválnak, akkor § is csak február végére, a bajnoki szezon kezdetére kap- $ juk vissza játékjogunkat." | A patinás múltú Szombathelyi AK profi csapata azon- § bán többé nem lábalt ki a válságból. A bajnoki rajtra § ugyan visszaszerezte íátékjogát, de négy mérkőzés (há- ^ rom vereség és egy 0:0) után végleg kimerültek az 1 anyagi erőforrások. A Sabaria viszadépett. a magyar lab- $ darúgás egy kitűnő vidéki csapattal szegényebb lett. FELJEGYZÉSEI Fordította és átdolgozta: Fazekas István V. Megverjük a világbajnokot Indiából való visszatérésünk után hamarosan az előttünk ál­ló NSZK elleni mérkőzésre, a melbourne-i olimpiára és az 1958. évi világbajnoki selejte­zőre kezdtünk el készülődni. Minek is titkolnám, nagyon kellemes visszaemlékezni azok­ra az eseményekre, melyek so­rán futballunk nemzetközi hír­nevet szerzett. Bár közvetlen részese voltam az események­nek. mégsem azért térek vissza a sokkal iobb tollú sportújság­írók által már ezerszer leírt dolgokhoz. hogy saját hiúságo­mat legvezgessem. „A világbajnokkal fogunk iáhszani”. . A futball nemzet­közi küzdőterén mi még akkor új fiúk voltunk és valójában nem is tudtuk világosan má­junk elé képzelni, mit Is jelent az, hogy a világ legjobb profi csapata, hiszen az 1954-es vi­lágbajnoki mérkőzéseket kö­zülünk még csak televízión sem látta senki. Rettentően izgul­tunk a legendás csapatta] való találkozás előtt, hiszen a vi­lágbajnoki döntőben legyőzték a magyarokat, kiknek soraiban pe­dig ott volt Kocsis. Bozsik és Grpsics is. A Fritz Walter ve­zette csapat állandó szereplője volt a világsajtónak. Vajon milyen futballt játsz­hatnak? Milyen technikai trük­köket fognak bemutatni? Ho­gyan támadnak? Hogyan véde­keznek? Senki sem tudott vála­szolni ezekre a kérdésekre. De a bennünket naponta megláto­gató sportvezetők egyre csak azt ismételgették- ,Le kell győz­niük az NSZK válogatottját.” Ezt mondogatták állandóan, at­tól kezdve, ahogy szemünket ki­nyitottuk egészen míg ágyba nem kerültünk és még esti ima helyett is ez hangzott eL Nincs abban semmi meglepő, hogy az első félidő túlnyomó részében szinte ólomlábakon jártunk. Még a technikás Igor Nettó sem tudta megzabolázni a rakoncátlan labdát. A legegy­szerűbb helyzetekben is elvesz­tettük a labdát, a leadások nem érkeztek meg a címzettekhez, a lövések is messze elkerülték az ellenfél kapuját. A tapasztalt és magabiztos ellenfél pedig egyre csak tépázta a védelmün­ket, melynek aüg-alig sikerült vaktában felszabadítani. Lehet, hogy dramatizálom a helyzetet és nem is játszottunk olyan borzalmasan rosszul az első félórában, annál is inkább nem, mert a mérkőzés kezde­tén, pontosan a mi középcsa­tárunk, Nyikolaj Parsin nyitot­ta meg a gólok sorát. De ne­kem mindenesetre ezekben a percekben a játék képe ilyen­nek tűnt. Én is béklyóba verve érez­tem magam, a döntő helyze­tekben nem tudtam gyorsan és helyesen dönteni. Mindkét eset­ben, amikor a labda a hálómban táncolt, én voltam a hibás. Ak­kor is, amikor Walter lövése nyomán a labda egyik védőjá­tékosunkat érintve a kapuba vá­gódott, és akkor is, amikor rossz kifutásomat kihasználva Scherer a rövid sarokba vágta a labdát. Milyen szavakkal is írhatnám le hangulatomat ezekben a per­cekben? A nézőközönség előt­ti szégyenünkben a föld alá tudtunk volna süllyedni. Mind­nyájan kegyetlen lelkiismeret- furda’.ást éreztünk p rossz játék miatt. Már mindegyikünk maga előtt látta, ahogy a játék után az öltözőbe vonulunk s biztosak voltunk benne, hogy nem tu­dunk majd az ismerős és is­meretlen emberek szemébe néz­ni. .. A mérkőzést 3:2-re megnyer­tük. A közvetlenül a mérkőzés utón, majd nem sokkal azt kö­vetően ^ a sajtóban megjelent cikkek,1 a Kacsalin és Sepp Herberger által a mérkőzés után adott interjúk különböző­képpen. jobb fizikai felkészült­ségünkkel. nagyobb gyorsasá­gunkkal stb. magyarázták győ­zelmünket. Mindez igaz is volt, a valóság elemeire épült. De volt még egy körülmény, ami elkerülte és el kellett, hogy kerülje az elemző figyelmet. .. .Mikor a második gól a há­lómba vágódott, már közel áll­tam a kétségbeeséshez. Átkoz­tam magamat kegyetlenül és borzalmas gondolatok fordultak meg az agyamban! Olyan ér­zéseim voltak azokban a per­cekben, mintha mind a hatvan­ezer néző tekintete rám szege- zödne, úgy, ahogy a nap suga­rai koncentrálódnak a nagyító fókuszában. Ügy tűnt. hogy azonnal hamuvá égek a perzse­lő tekintetek alatt s elkövetett hibáim miatt érzett szégyenem­ben elpusztulok. (Sok év eltel­tével az egyik neves sportúj­ságíró erről a mérkőzésről szó­ló visszaemlékezéseiben meg­említi Scheremek ezt a gólját, melyet — az újságíró véle­ménye szerint — akkor ugyan az én hibámnak tartottak, de va­lójában egy meghökkentő, ab­ban az időben mindenki számá­ra érthetetlen lövés eredménye­ként született. Az alapvonalról lőtték be a labdát s az egy váratlan csavarral pörgött be a lábam előtt.) De a gondolat, hogy „Mindennek vége. Elvesz­tettük” — az eszembe sem ju­tott. És egyszerre a játék képe is megváltozott. i 1 A Székesfehérvári Építők SC február 1-től súlyemelő-szak­osztályt alakított. Székesfehér­vár első súlyemelő-szakosztá­lyának edzője Bakos Károly, többszörös világ- és Európa- bajnoki helyezett lesz. * Fiatalít a Bakony Vegyész NB I-es kézilabda-szakosztálya Az NB I B-s Tisza Cipőből

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék