Népsport, 1976. május (32. évfolyam, 104-129. szám)

1976-05-23 / 122. szám

XXXII. 122. ♦ 1976. május 23. KOSÁRLABDA BÚCSÚ d döntőtől (Folytatás az 1. oldalról) ha a csodálatosan harcos Sza­bics jobban dob a második fél­időben; ha 59:59-nél nem hi­bázik Szuchy; ha­ Czirákyné ak­kor tovább kíséri Frommot; ha Winter csak kicsit is játékba lendül, ha ...), de az egyértel­mű, hogy pénteken egy hallat­lanul lelkes, küzdeni tudó és akaró, helyenként kifejezetten jól­ játszó magyar csapat hagy­ta el vesztesen a gimnázium küzdőterét. Egy ponton múlt! Többek között azon a két sza­bálytalanságon, amelyet az utol­só másodpercekben nem, mert megítélni a jugoszláv játékve­zető. A lengyel edzsös Jelin ---- -odament Vin­cze Györgyhöz és elmondta, hogy ő mind a kettőért bünte­tőt ítélt volna. De hát Fortuna most melléjük pártolt. Három év óta az első olyan eset, ami­kor Szerencsével nyertek. Per­sze, mibe került Olesiewicz mes­ternek, hogy ezt elmondja?! Ők már a döntőben voltak, amikor mi még utolsó esélyünk meg­­játszására az olaszok ellen ké­szültünk. A két nagy vetélytárs azonos helyzetből indult. A dön­tőbe jutáshoz mindkettőnek győzni kellett. A pénteki jó mérkőzés veszélyt rejtett magában. Félő volt, hogy az idegtépő küzdelem megviselte a játékosokat. Vigyázó dr. hiába adott a lányoknak nyugtatót, eny­he altatót, reggel mindenki fá­radtságról panaszkodott, legtöb­ben nem tudtak aludni. A magyar—olasz előtt került sor a Lengyelország—NSZK talál­kozóra. A lengyelek 60:60 (25:9.8"'-­ ra győztek. Ezt követően játszották a nap mérkőzését. Olaszország-Magyarország 55:43 (28:23) V:­­turner (angol), Delessert (svájci). Olaszország: BATTIS­TELLA (18),­­Gorlin (6), Peri (—), SANDON (10), ROSSI (17). Cs: Piancastelli (—), Fasson (4£. Ed­ző: C. Banvenuti. Magyarország: Szabics (8), Szuchy ( —), Lerner (2), Kiss (13), Czirákyné (9). Cse­re: László (1), Winter (—), Belo­­berk (8), Borka (2). Edző: Ku­lik László. 4:0-ra. 6:2-re, majd 10:6-ra mi vezettünk. A 8. percben azonban kiegyenlítettek az olaszok. Már ek­kor látszott, hogy a mieinknek nem megy a dobás, a játékosok nem tartják be a taktikai utasítá­sokat, remeg a kezük, ötletszerűen kosárlabdáznak. Az ellenfél vi­szont egyre jobban belelendült. A 15. percben 16:12-re vezetett. Né­hány percig hatékony volt a ma­gyarok zónája. 15. perc: 19:19. Winter és Czirákyné büntetőket hagyott ki, az ellenfél viszont tá­volról is pontosan dobott. 18. perc: 25:19. A második játékrész­ben Szuchy helyett Beloberk kez­dett, egyedül ő vállalkozott dobá­sokra. Állandóan változott a had­rend, hol zónát, hol emberfogást­ kért az edző , hiába. Kapkod­tunk, teljes volt a fejetlenség. A 28. percben: 38:30, a 30.-ban: 42:32. Az olaszok higgadtan, oko­san játszottak, amíg lehetett, tar­tották a labdát. Bár Rossi és Bat­­tistella külön őrzöt kar nőtt, több­ször is betalált. A 31. percben, 44:34-nél, letámadtunk. Kiss ki­pontozódott, majd a 36. percben 53:40-nél Szabics jutott hasonló sorsra, összeomlott a csapat. A hajrában a lányok már egymást szapulták ... A magyar csapat nagyon gyengén játszott. A kulcsem­berek (Szabics, Kiss, Cziráky­né), akik egy nappal koráb­ban derekasan helytálltak, ke­veset vállaltak, a többiek kö­zül egyedül Beloberknek vol­tak felvillanásai. Az olaszok a mezőnyből 50 százalékosan dobtak, míg a magyarok csak 34 százalékosan. A büntetők értékesítése százalékban 60:50 az ehenfél havára. Az olaszok 12, mi 19 labdát adtunk el ... A Le Mont Dore-i csoportból Lengyelország és Olaszország ju­tott a hetes (A csoportod 1—2. helyezettjei és Franciaország vív körmérkőzést.) Magyarország és NSZK hatodmagával hétfőtől a 8—13. helyért játszik. A B-csoport végeredménye: 1. Lengyelo. 3 3 — 200:179 6 2. Olaszország 3 2 1 170:170 5 3­ Magyaro. 3 12 161:163 4 4. NSZK 3 1 3 157:176 3 további eredmények. (Néhány mérkőzés félidei eredményéről nem kaptunk jelentést.) A-csoport (Moulins): Szovjetunió—­Jugo­szlávia 110:59. Románia — Belgium 1 13 :65. B-csoport (Le Mont Boré): Olaszország—NSZK 59:53 (31:31). C-csoport (Vichy): Spanyolország -Hollandia 57:56, Csehszlovákia — Bulgária 67 :48, Csehszlovákia Spanyolország 69:3­1 (35:17), Bulgária — Hollan­dia 73:69 (37 :41). A vich­y-­ csoportból Csehszlová­kia és Bulgária jutott tovább. A C-csoport végeredménye: 1. Csehszlov. 3 3 — 222:136 6 2. Bulgária 3 2 1 193:198 5 3. Spanyolo. 3 1 2 153:197 *4 4. Hollandia 3—3 179:216 3 A moulins-i csoportból­ a Szov­jetunió már tovább­jutott, a máso­dik helyet eldöntő Románia — Jugoszlávia mérkőzésre lapunk zárta után került sor. Vasárnap az EB-n szünnap lesz. Brnób­a tart kilenc mesterlövész A mi kilenc mesterlövészünk csak annyiban hasonlít a televí­zióban nemrég bemutatott Hét mesterlövész című film hősei­hez, hogy ugyanolyan kitűnően kezelik a fegyvert, és szintén nagy feladatra készülődnek. A magyar trap és skeet lövészvá­logatott a Brnóban, május 26— 30. között megrendezendő Euró­­pa-bajnokságon vesz részt. Az utazó csapat (egyesület, edző, életkor, válogatottság száma). Skeet junior: Talabos István (ZKMFSE, Ágoston Mi­hály, 20, 12), Nagy Péter (ZKMFSE, Ágoston Mihály, 18, 0), Lázár Tamás (ZKMFSE, Ágoston Mihály, 13, 0). Skeet felnőtt: Bondor István (Szabó Lajos SE, Kovács József, 27, 6). Skeet női: Vasvári Erzsé­bet (ZKMFSE, Ágoston Mihály, 22, 1). Trap junior: Könyv Károly (MHSZ Fűzfő NIKE FÁK, Füzesséry György, 18, 2), Bodó Zoltán (ZKMFSE, Kulin Nagy Károly, 19, 2), Ludmann László (ZKMFSE, Kulin Nagy Károly, 19, 0). Trap felnőtt: Gruber György (MHSZ NIKE FÁK, Füzesséry György, 22, 6). Serdis Attstinns A csapat Simon Tibor, a Ma­gyar Sportlövő Szövetség főtit­kára vezetésével, Stelczammer Rezső vezető edző, Ágoston Mi­hály és Füzesséry György ed­zők kíséretében hétfőn reggel indul útnak. Előreláthatólag dél­után már Brnóban lesznek, s kedden részt vehetnek az első hivatalos edzésen. A brnói trap­­skeet kombinát lőtér a cseh­szlovák honvédelmi szövetség, a Svazarin modern sportlétesít­ménye (három trap- és három skeatpálya) a várostól hét kilo­méterre, egy erdősáv szélén he­lyezkedik el. A látási viszonyok többnyire kitűnőek. Akik jár­tak ott, egyöntetűen mondják, a színhely minden igényt kielégít. Erre tehát nem lehet majd pa­nasza a nagy és erős mezőny­nek, amelyben az előzetes érte­sülések szerint jelen lesz vala­mennyi számottevő trap- és skeetlövő nemzet, így a Szov­jetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Olaszország, az NDK, az NSZK, Spanyolország, Jugo­szlávia, Románia és mások. Hogy a csapatokban kik lépnek majd lőállásba, egyelőre nem is­mert, mert­ a név szerinti ne­vezésekről még népi érkezett hír a rendezőktől.­­ Ezt az Európa-bajnokságot valamennyi résztvevő a közelgő montreali olimpia egyik előál­­lomásának tekinti. Előrelátható­lag nagy „sakkozás” lesz. Egye­sek teljes olimpiai csapatukkal, mások csak „felemás” együttes­sel indulnak — mondta Stel­czammer Rezső és Simon Ti­bor főtitkár, akikkel többek kö­zött az EB előtti helyzetről, a magyarok felkészüléséről és a várható eredményekről beszél­gettünk. Megtudtuk, hogy a rajt előtt kedden és szerdán hi­vatalos edzések lesznek, így mindenki megismerkedhet a lő­­­térrel, a körülményekkel. Csü­törtökön, az első versenynapon mindenki lőállásba lép, mert párhuzamosan rendezik a skeet­­ben és a trapban a junior- és felnőttversenyeket. — Októberben szűkítettük le a 22-es sportlövész-válogatott keretét. Azóta heten készülnek az olimpiára, s közöttük egyet­len skeetlövő van, a fiatal, te­hetséges Talabos István. A töb­biek klubjukban készültek az Európa-bajnokságra, s most, az utolsó szakaszban kéthetes közös budapesti táborozáson vettek részt — mondták a szakvezetők, majd így folytatták: L­BS-ti 11 érims — Az EB tulajdonképpen ne­künk is egy állomás ez olimpia előtt. Aki itt felmagasló ered­ményt ér el, még bekerülhet a montreali csapatba. Az utóbbi években junior traplövőink csa­patban értek el értékes eredmé­nyeket. Reméljük, most sem maradnak el a hagyománytól.,A junior skeetlövőktől tehetségük bizonyítását várjuk. A traplövő Gruber György a válogatás előtti időszakban nem érte el a kikül­detéshez szükséges szintet, de utána három ízben is kimagasló eredményt lőtt és alig egy hét­tel ezelőtt 198 találattal­­ új or­szágos csúcsot állított fel. Ezért kapott lehetőséget, hogy az EB- re utazzon, s bizonyítsa, itthoni jó eredményei nem voltak vé­letlenek. A nemzetközi követel­mény magas, a világ legjobb eredményei kitűnőek, de nem le­hetetlen megközelíteni. Skeetben 200 a felnőtt világcsúcs, míg juniorban — 150 korongból­ — 148. A magyar csúcs mindkét korosztályban 198, mert nálunk a juniorok nem­ 150, hanem 200 korongra lőttek. A trapézók vi­lágcsúcsa 199, s ettől csak egy találattal marad el Gruber új országos csúcsa. A juniorok leg­jobb nemzetközi eredménye 143 (150 lövésből), míg a magyaroké 188 (200 lövésből). Csak­odá­s A magyar traplövők jelentős múlttal rendelkeznek, néhány igazán kiváló eredményt értek már el. 1924-ben Párizsban, Ha­­lasy Gyula személyében olim­piai bajnokunk volt, a világbaj­nokságon öt egyéni és öt csa­pat-világbajnoki címet szerez­tünk, míg három egyéni és hat csapatgyőzelem született az EB- ken. Ezek a jó eredmények azonban mind a 30-as évekre es­nek. A felszabadulás után so­káig a háttérben maradt a sportlövészetnek ez a területe, csak az utóbbi néhány évben lendült fel ismét. Ebben jelen­tős része van a NIKE Fűzfői AK, valamint a ZEMFSE szak­vezetőinek, sportolóinak. Nem véletlen, hogy az EB-csapatba is ők adják a legtöbb verseny­zőt. " A magyar trap- és skeetlövő­­válogatott bizakodva utazik Brnóba. Reméljük, az eredmé­nyek igazolják majd, hogy nem alaptalanul. Péter Róbert : ÍGY GYŐZTEM HÚSZÉVESEN Annak idején, a melbourne-i olimpia után egy nyugati sport­lap kis színes anyagot közölt Urányi János és Fábián László győzelméről. Valahogy emígyen. — Te! — mondta Urányi Fá­biánnak —, ma abban a trikó­ban indultunk a döntőben, amelyben még soha nem kap­tunk ki... — Rendben! — felelte Fábián. Azt vették fel és nyertek is. Mellesleg a trikókat aznap délelőtt vásárolták egy mel­­bourne-i sportboltban ... Jó kis történet. Egyetlen hibájának az tekint­hető, hogy egy szó­ sem igaz az egészből. Urányi és Fábián ugyanis 10 000 méteren nyert, ott meg nem rendeztek külön előfutamo­kat és döntőt. Trikót ugyan vehettek a melbourne-i sport­boltban, de csak az otthonról hozott válogatott mezben verse­nyezhettek. És nem­ utolsósorban, mert eb­ben az időben Urányi inkább magába zárkózó, balsors üldözte kajakozó volt, mintsem ara­nyos kedvű mókamester. * Fábián — akkor még „öcsi” meg „Pepi” — más. Róla nyu­godt szívvel fel lehetett tételez­ni mindenféle bohóságot. Előfordult, hogy pillanatnyi öt­lettől indíttatva kikapta a tatai I Öreg-tó vizéből a kajakját, s hóna alatt tartva a parti, ösvé­nyen sétalovagló nyugatnémet „szájlámnok’^ közé csörtetett. . A lovak meg — vízben sem lát­tak soha kajakot, hát még ma­gukkal szemben a parton — ügetésre váltottak. Lobogott a kisasszonyok haja ... lobogott öcsi jókedve__ De ötvenhat őszén neki sem volt kedve a huncutkodáshoz. _— Idegesítő légkör vett ben­nünket körül. Itthon ellenforra­dalom. Mi­előbb Csehszlovákiá­ban tartózkodtunk, hogy nyu­godtan készülhessünk. No, hi­szen, nyugodtan . .. Két hétig olyan hullámos vizen eveztünk, mint a Balaton. Lötyögött a víz alattunk, nem győztük felvárni a testünkre, a trikó alá a hul­­lámfogó köténykét. Aztán oda­kint Melbourne-ben .. . Hozták az újságokat, belenézni is bor­zasztó volt. Mert ugye, mit­­je­lentessenek meg a nyugatiak? Rom­rom hátán, a szövegben meg halottak ezreiről írtak . . . Nesze neked, nyugodt felkészü­lés! — Teltek az olimpia napjai, aranyérem egy se .. . Akkor már — azóta is volt így párszor — mindenki csak bennünk, kaja­kosokban bízott, majd mi nyer Tünk­. Hogy egészen őszinte le­gyek, ezt én is így képzeltem. Húszéves voltam, és azt­ sem tudtam, hogy idegrendszerem van, hogy valakit nyomaszthat a felelősség, hogy rosszul is ala­kulhatnak a dolgok. Hanem sze­gény Jánost alaposan megvisel­ték a dolgok . .. bán állapodtunk meg, hogy nem vállalunk semmiféle koc­kázatot. — Már a vízen melegítettünk, amikor Hegyi Gyula bácsi oda­kiáltotta: „Gyerekek! Távirat érkezett hazulról. Jól vannak otthon, mindenki egészséges ...” Azóta is sokat gondolkozom, jött-e akkor távirat vagy csak kitalálták, hogy megnyugodjunk. Mindenesetre megnyugodtunk.­­ Szépen és inkább lassan kezdtünk evezni. Elhatároztuk, hogy minden „verekedést” kike­rülünk, semmiféle kockázatai helyzetbe nem megyünk bele. Abban az időben még vászon­ból készültek a kajakok dekkjei, nem akartuk, hogy „bolondjába” valamelyik ellenfél kilyukassza, aztán mi cipeljük a hajóba be­folyó vizet. Azt is megbeszél­tük, hogy nem harcolunk a fordulóelőnyért. Nekünk az egye­nesekben kellett „leutaznunk” a mezőnyt. — És el is húztunk szépen mindenkitől. Leszakítottuk a svédeket, az ausztrálokat, a nyugatnémeteket. És tényleg a mezőny előtt utcahosszal értünk célba. Mi sokszor emlékezünk. És Fábián László? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy naponta eszembe jut. Az ember nem élhet a múltjá­ból, jönnek a napi feladatok, rohannak a napok, egyik a másik után, szinte észrevétlenül öregszik az ember. Jönnek a fiatal versenyzők és olyan jók, hogy szinte már tanácsot adni is lehetetlenség nekik .. Min­dent tudnak, amit mi valaha tudtunk . . . De néha, ha eszem­be jut az olimpia, egy pillanat­ra jut eszembe. Kilencezer mé­ternél járhattunk, akkor János félig hátrafordult és szokásától eltérően megkérdezett: „Bírni fogjuk? Megy még?” De már csillogott a szeme, az örömtől... Mondják. Urányiba akkor nem győztek lelket verni. Mert amilyen nagy versenyző volt János, olyan balszerencsés. A helsinki olimpián nem jutott döntőbe, másnap már haza is küldték az olimpiáról. Két év­vel később világbajnokságot nyert Varga „Feróval”, de diszkvalifikálták őket, arra va­ló hivatkozással, hogy letörték a svédek hajójáról a kormányt... Melbourne idején pedig már harmincéves volt. Az életét tet­te fel arra, hogy olimpiai baj­nok lesz és tudta, hogy, ez az utolsó lehetősége. Mit gondolt akkor, hogyan emlékezne ma vissza azokra a napokra, soha­sem tudjuk meg. Fiatalon vitte sírba sok-sok nagy diadal, köz­tük az olimpiai győzelem emlé­két is. Urányi János álma valóra vált.­­­­ Fábián Öcsi akkor talán még nem tudta, hogy az övé is. Mert versenyzett ő aztán még sok kajakossal, de olimpiai ara­nyat többet nem tudott szerezni.­­ Készített statisztikát az érmeiről?­­ •­­ Csak az aranyérmekről. Vi­lág- és Európa-bajnokságokon tizenegyet nyertem. És ami a furcsa, erre a tizenegyre szám szerint még talán a legjobb ba­rátaim sem emlékeznek, így utólag értem meg Jánost, aki ott, Melbourne-ban, még a do­bogón kijelentette: „Ezért ér­demes volt... Meglátod, erre fognak emlékezni. . De tudjuk róla, hogy ■ kicsor­dultak a könnyei a győzelmi emelvényen, s tudjuk, hogy öcsi vett elő zsebkendőt, ő törölget­­te az ..öreg” könnyeit. Hogyan győztek? Fábián László egy pillanatra megint húszéves: — Lőttek egyet, elindultunk, köröztünk, köröztünk, és a me­zőny előtt utcahosszal befutot­tunk. Vajha ily­en egyszerű lenne ... De­­ nem is volt az.­­! Abban az évben nagyon jók voltunk. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy toronymaga­san a legjobbak a világon. Nem hiszem, hogy lett volna olyan egység, amely mert tudott volna maradni az oldalvizünkön. Mégis, tekintettel János almaira, ab- Naivényi József NÉPSPORT 5 A zavarkeltés ellen­ i jelenlegi olimpiász időszakában, az évek során sokszor i­s érkeztek baljós hírek a XXI. Nyári Olimpiai Játékok városából, Montreálból. Mindeddig a legtöbb gondot a léte­sítmények építésének nehézségei jelentették. Az utóbbi időben megkönnyebbülten lélegezhettek fel mindazok, aitik­nek világszerte őszintén szívügyük az olimpia megrende­zése. Úgy tűnik ugyanis, hogy ebben a kérdésben végül is minden jóra fordul és határidőre készen állnak majd a sportcsarnokok, a stadionok, a szálláshelyek. A létesítmé­nyek hiánya — a jelek­ szerint — nem lesz már akadálya­­ annak, hogy a világ sportoló ifjúságának színe-java nemes­­ vetélkedésben mérje össze tudását.­­ Megoldódott tehát egy probléma, amely meggátolhatta­­ volna a játékok rendezését. Sajnos azonban, a napokban­­ jelentkezett egy másik, amely nem kevésbé jelentős és sú­­­­lyos. A Montreálból származó értesülés szerint az olimpián­­ működni kíván a ,,Szabad Európa” és a „Szabadság” rádió-­­ adó, amelyek tevékenysége közismerten káros. Bizonyítja ezt a tényt, hogy Innsbruckban idén megtartott téli olim­­­­piáról — a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozott közbe-­­­lépésére — a szervező bizottság „eltanácsolta” az említett­­ két uszító adóállomás munkatársait, nem járult hozzá akkre-­­ ditálásukhoz, így nem tevékenykedhettek. E döntés általános helyeslést váltott ki, kivéve azokat, akik minden lehetősé­­­­get fel akartak és akarnak használni a zavarkeltésre, akik­­ rendszeresen akadályt gördítenek a béke és barátság szelle­mének érvényesülése elé. „A béke vagy te, sport” — írta Coubertin olimpiai ódájában, megjelölve ezzel az olimpiai eszme egyik leg­lényegesebb összetevőjét Vannak — s ez a döntő nagy többség — akik a gyakorlatban is képviselik és sikerre viszik minden vonatkozásban az olimpiai eszmét. Léteznek azonban olyanok is, akik csak szavakban hangoztatják és éppen ellene cselekszenek. Ezt a közelmúlt néhány olim­piája, más nagy világversenye is jól mutatta. A zavarkeltők végül is kudarcot vallottak, de nem önszántukból, hanem azért, mert aknamunkájuk ellen mindvégig tervszerű és céltudatos küzdelem folyt. Most szintén az a feladat, hogy megfelelő összefogással és határozottsággal továbbra is gátat vessünk minden zavarkeltő kísérletnek. Ez közös ér­dek­e mindenkinek, aki valóban — elvben és tettekben egy­aránt — az olimniai eszme híve és támogatnja. Az igaz ügyet képviselte és szolgálta Innsbruckban ,a NOB, amikor intézkedett, hogy semmilyen disszonáns hang ne bontsa meg az egységet. Bízunk abban, hogy m­indazokra, akik önző céljaik­­ elérése érdekében a zavarosban kívánnak halászni, ezúttal is kudarc vár. Reméljük, így gondolkodnak a montreali illetékes szervezők és azok a nemzeti olimpiai bizottságok, amelyekhez az akkreditálási kérelem jóváhagyása tartozik. Bízunk abban, hogy eleve nem engedélyezi a szét­uszító rádióadó­ működését. Ha­­ez valamiyen okból mégsem így lenne, akkor ismét a Nemzetközi Olmpiai Bizottság közbe­lépése­ válik szükségessé, mint az a téli olimpia előtt történt. Ezt k­énylik mindazok, akik joggal várták el, hogy a­­ világ legjobb sportolóinak nagy seregszemléjét semmi ne­m zavarja meg! E. GY. | ÖKÖLVÍVÁS „Jó kikészítő mérkőzés volt.. ” (f­oly­tatás az 1. oldalról) — Oh — sóhajtott fel a kér­dező. — Micsoda csapat?! Mint kiderült, az érdeklődő Patrick McCrory, Észak-Írország ökölvívó Szövetségének főtitká­ra volt, aki Eddy Thompson el­nök és Jerry Story vezető­edző társaságában jött ellenfélnézőbe. — Amit láttunk, teljesen el­képesztett — folytatta P. McCro­ry. — Olyan félelmetes erőt képvisel a magyar ökölvívó­­válogatott, hogy eredeti össze­állítási terveinket m­eg kell vál­toztatnunk. Cserebere Belfastban is Akkor még nem tudtuk, hogy ez a változtatási szándék mit jelent, de néhány órával ké­sőbb azzal a meglepő kéréssel fordultak a magyar szakveze­tőkhöz, hogy papír- és pehely­súlyban ne legyen mérkőzés Belfastban, illetve Gedó és Ba­dart egy súlycsoporttal feljebb szerepeljen. Rövid szakmai ta­nácskozás után Papp László így szólt: — Rendben, a mérkőzés min­denképpen kell a fiúknak. Ezután a két csapat vezetői­­megállapodtak, hogy Belfastban, az Ulster Hallban, hétfőn este húsz órakor a­­következő össze­állításban lép kötelek közé a két csapat (elöl az észak-írek): Papírsúly: nem lesz mérkőzés. Légsúly: D. Larmour—Gedó. Harmatsúlyban (két mérkőzés): N. Reymonds—Jakab J. és S. Russel—Németh. Pehelysúlyban nem lesz mérkőzés. Könnyű­­súlyban: D. Adams—Badári. Kis­­váltósúlyban (két mérkőzés): G. Hanna—Nagy és T. Dawitt— Borbély. Váltósúlyban: J. Rod­­gers—Danyi. Nagyváltósúlyban: H. McKown—Bakos. Középsúly­­ban: T. Kerr—Vetro. Félnehéz­­súlyban: T. Young—Jakab. V. Nehézsúlyban: J. McLaughlin— Pákozdi. Vagyis Adams és Dawitt észak-ír színekben is bokszol majd ellenünk. — Ez úgy lehetséges — mondta J. Story —, hogy a két Íror­szág ökölvívói között együttmű­ködési megállapodás van. El­nökünk egyúttal alelnöke az Ír Köztársaság Szövetségének, míg Félix Jones nálunk alelnök. A magyarok dicsérete A nagyarányú magyar fölényt hozó mérkőzés után az írek a küzdelem nagyszerűségét, a magyarok technikai bravúrjait, taktikai készségük finomságát és erőnlétüket dicsérték. A The Irish Time szerint a „legerő­sebb csapat, amely valaha is az Ír Köztársaságban szorítóba lé­­­pett”. Az Irish Independentben pedig azt olvashattuk, hogy: „A magyarok ökölvívását látni rend­kívüli élményt jelentett.” Papp László viszont túlnézett az eredményeken és a dicsére­teken. — Jó felkészítő mérkőzés volt — mondotta. — Elősegítette a formába hozást, de az ellenfél nem tudott komoly riválisunk lenni, bár egyes súlycsoportok­ban megszorították versenyzőin­ket. „Fegyverszünet” a tiszteletünkre Végül is túlvagyunk a verse­nyen, a szakemberek megfogal­mazták véleményüket, s a leg­több szó már a következő talál­kozókról esik. Versenyzőink ér­deklődnek az ellenfelek tudásá­ról és érthetően kíváncsiak a belfasti közhangulatra. Eddy Thompson megnyugta­tott: — A magyar ökölvívók sze­replésének tiszteletére ideigle­nes tűzszünetet kötöttünk mondta mosolyogva. — Én ma­gam protestáns és IRA-tag va­gyok, a főtitkárunk pedig kato­likus, tehát a másik táborba tar­­tozik. S lám milyen békésen­­ülünk egymás mellett! Semmi­féle veszély nem fenyegeti majd­ a magyar csapatot, hiszen Bel­fastban jelenleg béke honol, e­­semmiféle rendkívüli eseménytől nem kell tartani. Egyébként sem sok időt töl­tünk az észak-ír fővárosban, mert csak vasárnap este érke­zünk és kedden reggel már in­dulunk tovább Glasgowba, kö­vetkező mérkőzésünk színhelyé­re.★ Pénteken este, lapunk zárta után került sor a Magyarország— Ír Köztársaság barátságos ököl­vívó csat­artalálkozóra. A magyar együttes 10:2 arányban nyert. Eredmények: iPapírsúly: Gedó döntő fölénye miatt a 2. menetben leléptezték Dunné-t. 2:0. T­égsü­ly: Orbán S. p. gy. Winston ellen, 4:0. Harm­atsúly: Jakab p. gy. Finn el­len, 6:0. Németh B. p. v. sz. Bre­­retontól, 6:2. Pehelysúly: Badari mérkőzés nélkül győzött mert Cooke nem állt ki, 8:2. Könnyű­­súly: Botos p. gy. Adams ellen, 10:2. Kisváltósúly: Borbély p. gy. Dawitt ellen. 12:2. Váltósúly: Dn­na P. gy. McVoughlin ellen. 14:2. Nagyváltósúly: Bakos a 3. menet­ben kiütötte Rim­dant. 16:2. Fél­­nehézsúly: Jakab V. döntő fölénye miatt Terrist a 2. menetben lelép­tették. 18:2. Nehézsúly: Somod! p. gy.­ Cooper ellen. 20:2.

Next