Népsport, 1976. május (32. évfolyam, 104-129. szám)

1976-05-23 / 122. szám

XXXI­. 122. ♦ 1976. május 23. FOGATHAJTÁS Bárdos új lova: Újságíró Cserebogarak sugarakban a zöld búzatáb­láid fölött. Gyermekkorom ked­venc májusi szórakozása, a cse­rebogárfogás élménye akcióra serkentett és egy felém rohanó sárga zümmögésre csaptam. A vadászat ezzel véget is ért, hi­szen Mezőkeresztes és Szent­­istván határában nem cserebo­gár, hanem f­ogatlesen álltunk dr. Várady Jenővel, a sportág szakvezetőjével, vagy ahogy volt kollégám „keresztelte”, a sportág főmenedzserével. — Ilyen gyönyörű környezet­ben is ritkán készít riportot — állapította meg, majd hozzátet­te —. Az orgonákról ne feled­kezzen el, mert ez a vidék hí­res erről. — S az útszélen pom­pázó orgonasorra mutatott Beleszippantottunk egy jó na­gyot a romantikus illatú tava­szi délutánba és nekiláttunk... Siliproll 1974-ben Fü­lop San­iMIVCI Ln. ,sor Svájcban egyé­ni Világbajnokságot nyert. Ta­valy versenyzőink a lengyel­­országi Európa-bajnokságon nagy éremgyűjtést rendeztek: csapat­­versenyben aranyérem, egyéni­ben pedig csak magyar fogat­hajtó állt fel a dobogóra. ' 9­: Az idén újra nagy erőpró­ba, a világbajnokság következik, amely a hollandiai Apeldoorn­­ban lesz, augusztus 25—29-e kö­zött. Négy fogattal indulunk. — Jelenleg azonban nyolc vá­logatott kerettag van. Közülük kik utaznak? — Három ember helye már biztos a csapatban. A védő Fü­löp­­Sándor, Abonyi Imre egyéni Európa-bajnok, Bárdos György EB-ezüstérmes, mindhárman az aranycsapat tagjai. Őket, úgy érzem, nem lehet kihagyni... A negyedik helyre hárman pá­lyáznak: Muity Ferenc (EB-bronzérmes), Papp József (VB 6. helyezett) és Bálint Mihály. A két bajnoki forduló eredményei alapján dől el, hogy melyikük lesz a negyedik részvevő. Szentistván­­ megyei község apraja-nagyja — az óvodásoktól a tanácselnökig — a főtéren, a Felszabadulási emlékműnél ün­nepelte a célba érkező fogato­kat Az év első hazai erőpró­bája a válogatás helyességét tükrözte, ugyanis az első hat helyet a válogatottak szerezték meg. Fülöp Sándor már új lovaival versenyzett. Világbajnokunknak ugyanis tavaly három lova ki­öregedett, csak a tudása ma­radt meg sikeres régi „csapatá­ból”. Most öt új paripája van, s közülük kell kiválasztani a VB-n szereplő hármat. — Nem könnyű feladat egy fogatot összeállítani. Az első vá­logatási szempont: a külső — magyarázza dr. Várady Jenő. — Felmerült, hogy Sanyi fekete, majd fekete-szürke színű lo­vakkal versenyez, de ■ végülis maradt az egységes szürkénél. A másik fontos szempont, hogy a lovak megértsék, és szeressék egymást, mert enélkü­l nem le­het egymás mellé rakni őket. Fü­löpnek a „hátsó sora" már megvan, a két elsőről az aac­heni nemzetközi verseny után dönt. Abonyi egy lovat cserélt, Bár­dostól kapta az ötéves szürke Délceget. Bálint új terepfutója „két nyelven beszél”. — Bárdos fogatában is történt egy változás. Sokat vár új te­replovától, a hétéves szürke méntől, amelynek a neve: Új­ságíró. Újságíró? — Igen. Újságíró anyja Im­presszió, apja pedig Gonio, és a mezőhegyest ménes nevelte. Szamárrúddal. ££& ki­­alakításánál, ritkán tapasztal­ható baráti összefogás volt. Hosszú lenne felsorolni, hogy ki kinek adott lovat. A verseny­zői d­önzetlenül segítették egy­mást, hogy minél jobb fogatok­kal indulhassanak a világbaj­nokságon. S, ha a magyar sikerek titkát kutatjuk, akkor ennek az össze­tartásnak a következménye az, hogy versenyzőink nagyon jó lo­vakkal tudnak kiállni a nemzet­közi porondra. — A tavalyi utolsó bajnoki fordulón történt — meséli ké­sőbb a szakvezető hogy Bá­lint Mihály vezetett a verseny­ben, amikor a szamaras kocsis akadály következett. Bálint lo­vai láttán megijedtek, s olyan hirtelen megtorpantak, hogy el­tört a kocsirúd. Miska azonban nem adta fel a versenyt, kikap­ta a szamaraskocsi rúdját és berakta a törött helyébe. Ezzel a rövid rúddal is be tudott hajta­ni a célba. Nagy technikai bra­vúr volt... Baráti segítés, leleményesség és magasszintű technikai tudás. Fogatosaink ennek a három tu­lajdonságuknak köszönhetik azt, hogy a világ legjobbjai! fitpruTPtiP Az ostor már uferazene, pihent. A kocsi­ra a májusi este­­ ült. A lovaid megérdemelten morzsol­ták fo­gaik közt a zabot az istállókban. Véget ért az első forduló... A rendező, a Mezőkeresztesi Arany Kalász Tsz — a Repülj Pávából országosan ismert — férfi kóru­sa és citerazenekara Kiss Ber­talan elnök vezetésével szóra­koztatta a versenyzőket a kul­­túrházban. A sötétség orgonaillatú csend­jében messze úsztak a régi szép magyar dalok, melyeknek egyet­len témája volt, a magyar, em­ber sokszáz éves segítő és hű barátja: a ló. Salánki Miklós TÖMEGSPORT Egyre többen futnak fel a Szekszárd sportélete Szekszárd sportélete *°*a volt olyan híres, mint a Babits által megénekelt hegye, a Bar­­bakán, vagy­ annak tüzes vörös­bora. Ezt a város, sportvezetői maguk is­ mondják. És azt is, hogy ezzel a ténnyel lehet sok mindent kezdeni, de beletörődni — nem. Tetteik eredménye még mesz­­sze van a hírességtől, de be­szélni már mindenitzéppen kell róla. Virkonyi­ Béla, a városi sportfelügyelőség­ vezetője így vall: — A sport itt a felszabadulás után eresztett gyökeret. Sorrá alakultak a sportegyesületek, s az természetes, hogy sürgették az eredményt is. Próbálkoztak saját neveléssel, átigazolásokkal. Egyértelmű a tapasztalat: a sa­ját nevelésű versenyzőkre­­ kell alapozni a város élsportját. Lét­rehoztuk a városi sportiskolát, s a tervszerű nevelés eredmé­nye máris jelentkezik. Előbbre léptünk a megyék sorrendjében. Bízunk benne, hogy néhány év múlva már felnőtt szinten is jelentkezik az eredmény. Ahhoz idő kell. A­ tömegsportigények kielégítése azonban mindennapi problémánk. Szekszárd tömegsportjáról be­szélve, ismét el­mondani, hogy Tolna megye székhelyén nincs évtizedekre visszanyúló, hagyománya sportnak. Ebből pedig sok minden következik. Többek között az, hogy nem­rég még hártyavékony volt az a réteg, amelynek életeleme, gondolkodásának természetes tar­tozéka a sport. Mert más elis­merni a sport szükségszerűségét, és megint más az izmok, ízüle­tek, idegpályák kényszerítő ha­tása alatt élve­t­ tenni, dolgoz­ni érte. A tömegsportszervezés regys re­­ceptje: alakíts ki egy magot, amelynek tagjai rendszeresen és lelkesen végzik a sportmunkát, és mint a mágnes, vonzzák a többieket is. Ez a mag pedig rendszerint azokból alakul , ki, akik már a korábbi élmé­nyek alapján kötődnek a sport­hoz. Várkonyi Béla így folytatja: — Tömegsportmunkánknak hármas feladata van. A fiatal gyerekekkel igyekszünk meg­szerettetni a rendszeres sporto­lást, hogy egészségesen éljenek, és kinőjenek belőlük az­­ él­sport képviselői. A felnőttek kö­zül azoknak, akik már sportol­tak, biztosítani kell a to­vábbi lehetőségeket, hogy a ver­senyszakosztályokból kiszorulva ne kényszerüljenek tétlenségre. A korábban nem sportolt fel­nőttek számára pedig olyan for­mákat kell kitalálni, amelyek révén megszeretik az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen, rendszeres mozgást. Mindez szép és igaz, hoz feltételek is kellenek. Ahol pedig nem mélyrenyúlóak a sport gyökerei, ott a létesítmé­nyekben sem dúskálnak. A vá­rosnak két olyan központja van, ahol a tömegsportigényeket ki lehet elégíteni: a városi sport­telep és az ifjúsági sporttelep. Itt kell lebonyolítani minden tömegsportrendezvényt és a megyei szintű versenyeket is, így a két létesítmény mindig zsúfolt. A tömegsportnak a ha­gyományos sportágakhoz kötődő és bajnoki rendszeréhez igazodó formája már honos a megye­­székhelyen. A kispályás labda­rúgó-bajnokságban 42 (!) csapat indult, tekében 8, sakkban 12 együttes vív rendszeres sporto­lást biztosító küzdelmet.. A Tanulj meg úszni! az elmúlt nyáron 274-en sajátí­tották el az úszás alapfokú is­meretét. A tartalmas hírverés eredményeként a város lakói szívesen járnak ki Domboriba. Az elmúlt nyáron például 1500- an vették igénybe a kölcsönöz­hető csónakokat.­­ Most, hogy a sportágakhoz kapcsolódó tömegsportesemények meghonosodtak, még többet kí­vánunk foglalkozni a nem ver­senyzéshez kötődő, de rendsze­res sportolási, mozgási formák meghonosításával, mint a ko­cogómozgalom, a turisztika, az otthoni torna — mondja a sport­­felügyelő, Így aztán néhány év múlva már a mostaninál is több ered­ményről lehet beszámolni. Annál is inkább, mivel a célok meg­valósítása érdekében a KISZ- szel és a szakszervezettel kere­sik a jó kapcsolatokat. Mind­kettő jó partnernek bizonyul. Bár nemcsak a város tö­megsportját érinti, de szólni kell egy, a városból indult, jelentős akcióról: a „Vissza a sportpá­lyára” mozgalom keretében a 30 éven felüli labdarúgók ré­szére kiírták a Népújság Kupa küzdelmeket. A megyéből 21 csapat jelentkezett és kezdte meg a küzdelmeket. Több mint 600 labdarúgót csalogattak visz­­sza a pályára. S hány ezer szur­kolónak szereztek ezzel örö­r­met­... Tehát, ami nem volt, arra van. Ami nincs, az lesz. Mert a felszabadulás óta a sportmoz­galomba bekapcsolódottak im­már a derékhadait képezik, a társadalmi aktívák tömegét. S rövidesen a lehetőségek is bő­vülnek. Az ötéves terv során sportcsarnok és fedett uszoda épül a városban. De addig is jó jel, hogy egyre többen futnak fel délutánonként a híres Bar­bakánra. Csak úgy, a melegítő­ben, tornacipőben. Érzik, hogy ez jót tesz az egészségüknek. S ez már nem is olyan kevés. (kaszás) S EGYESÜLETI ÉSET Ujjat — vagy íjat húzni? Ha valaki néhány hónapnyi edzés után kiemelkedő ered­ményt ér el, menten feltétele­zik róla: „ez a siker véletlenül kifutott neki!” —, vagy éppen kijelentik: „nem is olyan ne­héz utánacsinálni...” De félre a feltételezésekkel. Nézzük csak, hogyan jutott el odáig Székesfehérvár, amely egy-két éve még csak a történe­lemkönyvekből ismerte az íjá­szatot, hogy ebben a sportágban ma egy figyelemre felkeltő si­kert elérő versenyzővel büszkél­kedhet?­­ Az egyesületnek jónevű lab­darúgói, kitűnő kézilabdázói, azonkívül atlétái és természet­­járói is vannak. Egerszegi Ferenc elnök mégis az íjászokkal kezdi, s velük is fejezi be a beszélge­tésünket. Ennyit elöljáróban egy nemrég megalakult szakosztály vezeté­séről, abban a sportágban, amely hosszú ideje a vidéki bázisok­ fellendítésén fáradozik... — Szurkolóink joggal várták el tőlünk,­ hogy bővítjük szak­osztályaink számát, méghozzá olimpiai sportágban. Összeül­tünk, törtük a fejünket, m­it is csináljunk. Nem tartozunk a leggazdagabb egyesületek közé, így hát jelentős szerepet játszott az is, hogy kis anyagi befekte­tést kívánjon a dolog. Viszony­lag rövid idő alatt létrehozható sportág, az íjászat mellett dön­töttünk. Megyei szinten csak Sárbogárdon volt azelőtt íjász­­élet, így hát majdhogynem út­törők lettünk, de ezt, ma már nem bánjuk... A jelenleg még csak tizenkét versenyzőből álló szakosztály egyik tagja ugyanis, néhány he­tes intenzív edzés után, kilenc­­venhét (!) indulót megelőzve megnyerte a vidékbajnokságot. Ezt követően, élete második je­lentősebb versenyén, egy nagy­szabású, ünnepi viadalon ugyan­csak győzött. A neve: Horváth Zoltán. Amikor az elnök szobájába kéreti, úgy lép be, mint aki rossz fát tett a­ tűzre. Először fogalma sincs arról, miért hi­vatták, s amikor megtudja, hogy újságíró faggatja, még jobban mglepődik. Huszonöt éves és interjút még nem adott. — Magával a sportolással nem most ismerkedtem meg — mondja. — Sportlövő voltam, de alig hinném, hogy ennek kü­lönösebb hasznát venném az íjászatban. A két fegyver súlya között olyan nagy a különbség, hogy a célratartást nem lehet összehasonlítani.. . Ha mégis szót érdemel két gyors sike­rem, s ha van ennek valamifé­le titka, az csak az edzőm sze­mélyében keresendő. Ács István olyan türelemmel és hozzáértés­sel magyaráz, oktat, hogy az lenne csoda, ha nem érnénk el jó eredményeket... — Ezek a győzelmek még nem olyan értékűek, hogy megszé­dítsék az embert. Az önbizalmat azért növelhetik... Mi a célja ezek után? Gondolkodás nélkül felel. Most a hallgatóján van a meglepődés sora: — Olyan csapatot szeretnék, amely eredményeivel fellendíte­né az egyesület hírnevét! — Csak­ ennyi? És az egyéni tervek? Szégyenlősen elmosolyodik. — Azokról korai lenne be­szélni. Tisztázzuk máris: véletlenek a sportban sincsenek. Igaz, Hor­váth Zoltán még messze van attól, hogy valóban jó íjásznak nevezhesse magát, de a „tehet­séges” jelzőt nyugodtan odabigy­­gyeszthetjük neve mellé. S ha mindezek után egyáltalán fel­merülne, hogy melyik­ lett volna az okosabb: „ujjat húzni” az egyesület híveivel, akik más sportágat akartak, vagy u­jjat húzni? Megadhatjuk a választ: A bátor kísérletezéseknek mindig jövőjük van. Ez esetben — jelentik is. B. M. EREDMÉNYEK ATLÉTIKA MŰUGRÁS Újpesten szombaton délután 35 indulóval rendezték meg a Mátéffy Sándor emlékére kiírt, hagyomá­nyos háztömb körüli futóversenyt. A kellemetlen, hűvös időben a fel­nőtt mezőnyt az első 10 km-en Hersch vezette egy hatfőnyi boly előtt. Utána Homoki befogta és fokozatosan elhúzott az élbolytól. Előnye 20 km-nél már 45 mp-re nőtt, és bár a végén Rónaszéki erősen­ felnyomult, új útvonal­csúccsal biztosan győzött. Az ifjú­ságiak az idén indultak először. Ruzicska végig az élen haladt. Felnőttek, 25 km: 1. Homoki (Komlói Bányász) 1:22:00.4, út­vonalcsúcs, 2. Rónaszéki (S. VOSE) 1:22:20.2, 3. Klekner (S. VOSE) 1:23 31.8, 4. Hersch (Tatabányai Bányász) 1:24:08.0, 5. Tabajdi (Kis­kunfélegyháza) 1:24:15.0, 6. Janek Gy. (FTC) 1:25:05.0. (Részidők: 15:59, 32:33, 48:31, 1:05:00.) Csapat: 1. S. VOSE 4:13:01.8. Ifjúságiak, 15 km: 1. Ruzicska (BKV Előre) 52:17.2, 2. Hertelendi (DKSE) 54:24.0, 3. Mózes (FTC) 54:34.8. Csapat: 1. Dunaújvárosi KSE 2:45:59.8. A magyar gyalogló-válogatott­ban Tábori is szerepelhet a hét­közi orvosi vizsgálat eredménye alapján, így a csapat 30 km-rn Stankovics, Sátor, Fórián, Tábori, 50 km-en Dalmati, Danovszky, Orbán, Pokrovenszky összeállítás­ban indul az NSZK és Svédország elleni rhédéi hármasviadalon. ÖKÖLVÍVÁS Szombaton délután az országos junior egyéni bajnokságon az elő­döntőket vívták Baján, a Türr István Sportcsarnokban. A vasárnapi döntő párosítása. Papírsúly: Pribus (PVSK)—Ta­kács (Vasas). Légsúly: Nagy (Ka­posvári Dózsa) — Fülöp (Vasas). Harmatsúly: Stezák (Vasas) — Danikó (SZIM). Pehelysúly: Dudás (Bp. Honvéd)—Molnár M. (Cse­pel). Könny­űsúly: Vidovenyecz (MVSC)—Somlai (Zalka SE), kis­­vál­tósúly: Jónás (Vasas) — Csősz (Zalka SE). Váltósúly: Virágja (Borsodi Bányász)—Farkas (Stein­­metz SE). Nagy váltósúly: Tatka (Bp.­ Honvéd)—Engi (MEMTE). Középsúly: Bém (Vasas) —Holla (Békési SZMTE). Félnehézsúly: Kiss (Bp. Honvéd) —Soltész (Bp. Honvéd). • A nehézsúlyban már a döntőre is sor került. Bajnok: Lévai Ist­ván (Győri Dózsa, edzett Török Szilárd), az 1. menetben győzött Battesid (Oroszlányi Bányász) el­len, aki feladta a küzdelmet. Kellemetlen, szeles időben ke­rült sor a Hajós Alfréd uszodában a mű- és torony­ugró-verseny­re. Eredmények. Toronyugrás:­ 1. Há­mori (BVSC) 232.45, 2. Haz­ár (OSC) 226.65. Ifjúságiak: V. Kele­men (BVSC) 222.70, 2. Szekeres (BVSC) 198.50, 3. Petes (BVSC) 156,10. Férfiak. Műugrás: 1. Ba­logh (BVSC) 385.70, A Harsány­ (BVSC) 347.60, 3. Hajnal (BVSC) 332.70, 4. Juricsek (BVSC) 310.30. Ifjúságiak: 1. Benyák (BVSC) 32­5.30, 2. Némedi (KSI) 310.15, 3. Kecskeméti (KSI) 293.45, 4. So­mogyi (BVSC) 278.05. ÖTTUSA Szombaton délután 3 egyesület 34 versenyzője kezdte meg Pé­csett, a felnőtt, junior és ifjúsági vidék­bajnokságot. A felnőtteknél és a junioroknál csak egyéni ver­senyt rendeznek, az ifjúságiaknál csapatban is hirdetnek eredményt. Eredmények. Lovaglás. Felnőt­tek: 1. Antonovics (Sz. Volán) 1098, 2. Vass (Sz. Volán) 1056, 3. Dóczi (Sz. Volán) 970. Junio­rok: 1. Szentirmay (Pécsi MSC) 1100, 2. Gráber (Pécsi MSC) 1074, 3. Szabados (Sz. Volán) 1050. SALAKMOTOR ~ Szombaton délután Gy­ulán bo­nyolították le az országos II. osz­tályú egyéni salakmotoros-baj­nok­éig második fordulóját. A legjobb időt Oreskó futotta, a 13. futam­ban 1:30 perc­ alatt tette meg a 4500 méteres kört. Eredmény: 1. Oreskó 14, 2 Szabó János 13, 3. Valyon (valamennyi Debreceni Volán) 12 ponttal. tENISZ Hamburgban, az NSZ­K nemzet­közi teniszbajnokságán a Turóczy és a csehszlovák Pala kettős a férfi páros második fordulójában 5:3, 5:2 arányú vereséget szenve­dett a Rodes, Hrebec csehszlovák kettőstől és kiesett. Női egyes elő­döntő: Barker (angol)—Jausovec (jugoszláv) 6:4, 5:2, Romanova (csehszlovák)—Rucici (román) 5:3, 3:6, 6:1. VÍVÁS Szombaton délután a Sportcsar­nokban megkezdődött a junior ví­vók Budapest Kupa csapatbajnok­sága. Az első versenynapon a kar­­dozók és a női tőrözők léptek pástra. Kardban: 1. Bp. Honvéd 5 győ­zelem, 2. 3. Dózsa 4, 3. Vasas 3, 4. BVSC 2, 5. BSE 4, 6. OSC 0. A női tőrverseny lapunk zártakor még tart. NÉPSPORT 7 Atlétikus képzés már alapszinten Hazaérkezett Bulgáriából két­hetes tanulmányútjáról Farkas Pál mesteredző. A Magyar At­létikai Szövetség megbízásából azt vizsgálta, hogy az atlétiká­ban nagy nemzetközi sikerekkel rendelkező baráti országban, ho­gyan történik a fiatalok atléti­kus képzése, és kiválasztása. Mit tesznek kötelezővé a testnevelé­si óra keretében, hogyan hajtják végre és miképpen kapcsolód­nak­ bele a fiatalok a sportisko­lai vagy egyesületi munkába. Farkas Pál Szófiában az atlé­tikai szövetségben, az oktatás­ügyi minisztériumban és egye­sületekben folytatott megbeszé­léseket, Plovdivban pedig az egyik, edzőkkel, szakemberek­kel, pályával legjobban ellátott sportiskolát látogatta meg. Ott­­tartózkodása alatt tapasztalhat­ta, hogy az iskolákban az 1972- es párthatározat nyomán kötele­zővé tett atlétikus képzés szel­lemében dolgoznak. Évi 119 test­nevelési órából 20 órát kizárólag atlétikai képzésre fordítanak. Az iskolai versenyeket megyei szint­ig­ az oktatási szervek, országos­ szinten pedig a szövetségek ren­dezik. Az oktatási és sportszer­vek nemcsak atlétikában, hanem más sportágban is teljes össz­hangban működnek egymással. Az egyesületi edzők az általuk patronált iskolába járnak be se­gíteni, tanítani. A mesteredző megtekintette a bolgár csapatversenyt is. Lát­hatta Hrisztovát, Vergovát, Ma­­nolovot. A volt dobó atléta sze­mével állapította meg, hogy a kiváló bolgár dobók a végrehaj­tás során milyen hallatlanul gyorsak­, erősek. A tanulmányairól részletes összefoglaló jelentés készült és ezt az „ATLÉTIKA” című szak­lap fogja közölni. Farkas Pál­ elmondta még, hogy a bolgár at­létikus képzés eredményei nem­csak felsőbb szinten, nemzetkö­zi sikerekben, hanem alsóbb szinten is jelentkeznek már. Adatok bizonyítják, hogy egyre több fiatal atlétizál és az így ki­alakult tömegbázisok képezik az alapját a további sikereknek. I. V. LEGÚJABB A kerékpáros Békeverseny 12. szakaszának (Cottbus—Lipcse, 170 km) eredményei: Egyéni: 1. Bar­­tonicek (csehszlovák) 3:35.04 óra, 2. Schiffner (NDK-beli) 3:45.04, 3. Schmid (svájci) 3:55.04... 22. Irodaház céljára keresünk épületet. IFJÚSÁGI LAPKIADÓ VÁLLALAT, ellátási osztály, 1065 Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 111—499. Szemthy ..., 33. Sipos ... 39. Csa­tó ... 51. Szuromi, valamennyi 4:05.05 ó. Egyéni összetett: 1. Hartnick (NDK-beli) 39:18.54, 2. Szoszda (lengyel) 39:20.16, 3. Skuké (NDK-beli) 39:22.28, ... 36. Sipos 39:56.27. Összetett csapat, verseny: 1. Szovjetunió 118:01.01 ó, 2. NDK 118:04.32, 3. Csehszlo­vákia 118:06.41, ...11. Magyar­­ország 120:01.56. A női kosárlabda. EB legfrissebb eredménye: Szovjetunió—Belgium 127:48­ (63:22). 4 és 8 órás irodatakarításra takarítónőket felveszünk. IFJÚSÁGI LAPKIADÓ VÁLLALAT, ellátási osztály, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 111—499.

Next