Népsport, 1976. május (32. évfolyam, 104-129. szám)

1976-05-24 / 123. szám

XXXII. 123. ♦ 1976. május 24. LABDARÚGÁS Már csak jobb gólkülönbségével vess! a Szarvas Ganx-MÁVAG—­Pénzügyőr SS O:S (Folytatás a 2. oldalról) megérdemelten nyertek. G: Baum­­gartner, Csősz, 111. Vajda. Jó: Pus­kás, Csősz, Baumgartner, Cser­­nyánszki. A hazai csapatból sen­ki sem érdemel dicséretet. Sabaria SE —Pápai Textiles 3:1 (2:0). Pápa, 500 néző. V: Rúzsa. Sabaria: Varga F. — Sü­meghy, Varga L., Gaál, Mészáros, Jankó, Molnár, Tóth, Szenye, Horváth, Fotzmann. Edző: Szabó Imre. Pá­pa: Lampert — Horváth Z., Hor­váth F., Gáti, Tóth, Polgár I, Krátki (Gáspár), Simon, Farkas, Koch, Polgár II. Edző: Kuti Her­­ben. A rutinosabb védelemmel rendelkező Sabaria biztosan­­győ­zött. A pápaiak jó néhány nagy helyzetet kihagytak. G: Tóth, Szö­nye, Horváth, ill. Tóth. Jó: Gaál, Varga L, Szönye, Jankó, ill. Tóth, Polgár II. MIKE Fűzfői AK — Répcelak­ Bá­nyász 2:0 (1:0). Répcelak, 1000 néző. V: Körös. Fűzfő: Takács — Gál B., Kovács, Balatoni, Fehér, Szen­tesi, Glázer, Gerstmár, Zaharovits, Gál I., Markovits. Edző: Vasas Mi­hály. Répcelak: Németh II — Prystupa, Németh I., Csorba I., Szabó Kovács B., Molnár, Gáspár, Győrvári, Horváth, Kovács L. Ed­ző: Lengyel Antal. A listavezető tervszerű, jó csapatjátékot nyújt­­va győzött. G.: Prystupa (öngól) Gál Z. Jó: Takács, Markovits, Ba­latoni, ill. Németh I., Csorba. Rákóczi SE—Bauxitbányász SE (Tapolca) 2:1 (0:0). Tata, 300 néző. V: Jámbor. Rákóczi SE: Far­­kasdi — Bánfi, Horváth J„ Hor­váth G„ Kláris, Római, Bara­bás, Józsa, Morecz (Pfluger), Ács, Háklár (Lahos). Edző: Lahos László. Bauxitbányász: Blasko­vits — Ugh­y, Lovász, Csábi, Ma­gyar, Szűr, Frantal (Mészáros J.), Mészáros F„ Kutasi, Németh F„ Morvai (Németh E.) Edző: Szarvas László. Változatos, küz­delmes mérkőzésen a többet tá­madó csapat győzött. G: Bara­bás, Sfluger, ill. Németh E. Jó: Horváth J., Horváth G., Rémai, Barabás, ill. Blaskovits, Lovász. Soproni Textiles — AUKAS SE 3:1 (2:0). Sopron, 700 néő. V: Marton. Sopron: Mészáros — Tremmel, Horváth, Pete, Turner, Fendrik (Kiss), Áldozó, Németh Hl, Deák, Plavecz (Molnár), Pánczél. Edző: Poór Lajos. AURAL SE: Szekeres — Németh, Simonetz, Horváth, Palasits, Goschler, Var­ga, Fischli, Michna, Nagy, Szem­ző (Lajos). Edző: Sinkovits Fe­renc. Biztos hazai győzelem. Kiál­lítva: Fischli, a 78. percben, Né­meth Ii, a 83. percben. G: Né­meth III (2), Turner, 111. Gosch­ler. Jó: Mészáros, Horváth, Pete, Deák, ill. Simonetz, Michna. Délkelet Szolnoki MÁV—Lánsz Vasas 4:2 (2:0). Szolnok. 2000 néző. V: Jaczina. Sz. MÁV: Fehér —­­Tóth Gy., Réka, Rácz, Szabó Gy. (Földes 1), Csontos, Pagonyi, László, N. Szabó (Tóth A.), Molnár, Papp. Edző: Kimer István. Láng: Lesi — Szabó, Thoma, Rozsnyói, Mihalovics, Csiszár, Mészáros, Ajós, Kiss, Ónodi, Horváth. Edző: Bak­­sa Gyula. Küzdelmes, változatos mérkőzésen az első félidőben a Szolnoki MÁV támadott többet. A 47. percben már 4:0-ra (!) vezetett. Utána a Láng irányítot­ta a játékot és sokat veszélyez­tetett. A 86. percben Kiss kiál­lítva. G: Molnár,­­ Szabó, Pa­gonyi, László, ill. Ács, Horváth. Jó: Tóth Gy., Szabó Gy., Mol­nár, ill Thoma, Mihalovics, Csi­szár, Onoch­.­­ Lehel SC—Erzsébeti Spartacus MTK 2:1 (0:0). Jászberény, 1000 né­ző. V: Urbán. Lehel: Vasas — Kar­­kusz, Sárközi (Hajdú), Kirchner, Kátai, Fejes, Marczis, Lukácsi, Sántha, Urbán, Bacher. Edző: Buk­­hár László. Erzsébet: Csontos — Erdődi, Burger Steinheiszer, Fá­bián, Kökény, Kecskés, Druzsin (Tóth), Bárányos, Gyurováth, Mol­nár (Szilágyi). Edző: Vozák Sán­dor. Jó iramú mérkőzés, a jászbe­rényiek több biztos helyzetet hagy­tak ki. G: Urbán, Marczis. ill. Gyu­­rováth. Jo: Kirchner, Fejes, Luká­csi. ill. Kökény Kecskés. Bárányos. Szegedi VSE—Kecskeméti TE 1:1 (1:0). Kecskemét, 500 néző. V: Drigán. SZVSE: Gilicze — Czi­bere, Sándor, Tihanyi B., Petro­­vics, Herold, Tímár, Róth, Tóth (Kovács), Simai, Gerecz Edző: Tóth Lajos. KTE: Kerpics — Laki, Nagy J., Virászk, Szabó, Csordás, Porhanda (Komáromi), Zubornyák, Dobó, Magyar I, Röthi (Magyar M.). Edző: Máté Ferenc. Az első félidőben a sze­gediek játszottak némi fölény­ben, szünet után a KTE nagy erővel támadott, s nem sok hiány­zott a győztes gólhoz. G: Ge­recz, ill. Magyar I. Jó: Herold, Róth, Simai, ill. Dobó, Magyar I, Virágh. ÉGSZÖV MEDOSZ—Fővárosi Sü­tőipar 4:0 (2:0). Kiskunlacháza, 400 néző. V: Barna. ÉGSZÖV: Gergely — Horváth, Pirisi, Gyengesi, Földi, Csatári (Schmidt), Czikora, Sallai— Horák, Dárdai, Kovács. Edző: Sí­pos Ferenc. Sütőipar: Frankl — Stiller, Egri, Dinopulosz, Kovács A., Nagy, Vétek, Zsebeházi, Hrych, Kovács L., Mohácsi. Edző: Ha­vasi Sándor. Az I. félidőben az ÉGSZÖV enyhe fölényben játszott. Szünet után a tíz emberre fogyat­kozott ÉGSZÖV (Czikorát a 44. percben kiállították) lendületes, jó játékkal még nagyobb arányú győ­zelmet is megérdemelt volna. Ko­vács (ÉGSZÖV) egy 11-est is kiha­gyott. G: Czikora, Kovács, Horák, Schmidt. Jó: Gyengési (a mezőny legjobbja): Földi, Pirisi, Horák, ill. Stiller, Egri, Nagy. Szarvasi Főiskola Spartacus — Szegedi Dózsa 2:2 (1:1). Szeged, 2000 néző. V: Halász M. Szarvas: Fiedler — Rozsán I., Gajdos, Plas­­tyik, Filó, Kerekes, Brakszatarisz, Magyar, Kovács, Jakab, Orovecz (Rozsán II). Edző: Bánáti Re­zső. Szeged: Tóth — Zödi, Emő­­di d­r., Biró, Nyári, Pikó (Nagy), Pécsik, Csömör, Kozma, Veres, Ökrös. Edző: Reményik László dr. Mindkét félidőben változatos, nagy iramú küzdelem. A pontosztozko­dás megfelel a játék képének. G: Kovács, Brakszatórisz, ill. Emődi dr., Veres. Jó: Fiedler, Braksza­tórisz, Magyar, Kovács, ill. Zö­di, Emődi dr., Biró, Csömör. ÉPGÉP— Kalocsai SE 0:0. Al­bertfalva, 200 néző. V: Bodrogi. ÉPGÉP: Gergely — Jópeti, Ko­vács, Dénes, Katona, Papp, Ligeti, Veress, Tóth, Bleicher III, Koritár (Oláh). Edző: Dombóvári József. Kalocsa: Nieszner — Kapitány, Pécsi, Illés, Romsits II, Zsáki, Szegezd­, Lakatos, Gerber dr., Farkas, Vén. Edző: Molnár Fe­renc. Mindkét csapat támadó fel­fogásban játszott, de a­ csatárok a legjobb helyzetekben is hibáztak. Jó: Jópeti, Dénes, Kovács, Li­geti, ill. Illés, Lakatos, Farkas, Romsics IT. Gyulai SE—Szabó Lajos SE 3:1 (2:1). Mezőtúr, 500 néző. V: Pádár. Gyula: Szilágyi — Novák, Molnár, Szabó (Túri), Ozott, Csőke, Búzás, Hirth, Tóth, Steigerwald. Zámbori. Edző: Szilágyi János. Szabó SE: Győrfi — Aranyosi, Csicsely, La­katos, Papp, Neumann, Czir­ák, Halla, Nagy (Kléninger), Bocskai, Kóczián. Edző: Bencsik Gyula. Az első félidőben jobbára a Szabó SE kezdeményezett, de a rutinosabb, tapasztaltabb játékosokból álló gyulai együttes nagyszerűen hasz­nálta ki helyzeteit és megérdemel­ten nyert. G: Csőke (2, egyiket 11-esből), Hirth, ill. Kóczián. Jó: Szilágyi, Csőke, Tóth, Steigerwald, ill. Halla, Kóczián, Aranyosi. Tisza Cipőgyár—Jánoshalmi Spartacus 2:1 (1:0). Martfű, 400 néző. V: Faragó. Tisza C.: Tajti — Nagy I, Borza, Almási, Mihovics, Nagy II, Vas, Kovács I, Nyitrai, Szöllősi, Kókai (Kesjár). Edző: Csendes Imre. Jánoshalma: Cser­­hák — Faddi, Bocsi, Fenyvesi IV, Maráczi, Lézer.­­Szabó (Ádám), Csermák, Horváth, Németh (Mar­­tinkovics), Fenyvesi III. Edző: Gacs Tibor. Egyenlő erők küzdel­méből a szerencsésebb csapat ke­rült ki győztesen. G: Szöllősi, Kesjár, ill. Fenyvesi III. Jó: Almá­­ri, Nagy TI, Szöllősi, ill. Bocsi, Ma­ráczi, Ádám. Orosházi MTK—Békéscsabai TASK 2:0 (1:0). Békéscsaba, 1000 néző. V: Jármai dr. OMTK: Frák — Raffai, Lehóczki, Debreczeni, Rábai, Szabó. Lovas, Szegi (Nász), Kátai. Szász (Podmaniczki), Zseák. Edző: Patyi Béla. B. TASK: Kovács — Han­­csák. Nemes, Kolarovszky, Luko­­viczki, Hajas (Szabó), Zahorák, Kiss. Rózsa, Kuti S., Soós. Edző: Mitykó András. A vendégek na­gyon lelkesen küzdöttek, nem is­mertek elveszett labdát, és a 85. percben biztosították be győzelmü­ket. G: Szabó, Lovas. Jó: Lehóczki (a mezőny legjobbja), Frák, Deb­reczeni, Szabó, Lovas, Kátai, ill. Kiss, Nemes, Hancsák­, Kola­rovszky. HÓDGÉP METRIPOND SE— Kecskeméti SC 4:4 (3:4). Hód­mezővásárhely. 1800 néző. V: Győri. HÓDGÉP: Kelemen — Nagy F., Sisa, Csala, Feleki, Káplár II, Nagy L. (Káplár I), Bunda, Hecskó (Katona), Hegye­­si, Nagy L. Edző: Nagyszalóki András. KSC: Seress (Varga) — Losonczi, Lantos, Hájer, Kecs­kés, Farkas, Drahos, Táncos (Bo­­hács), Pasek, Szabó, Vági. Edző: Bányai Nándor. A vásárhelyiek már 3:0-ra vezettek, és a fél­időre Kecskemét a maga javára fordította, a második félidőben a vásárhelyiek végig támadtak, de csak kiegyenlíteni tudtak. G: Nagy L. (2), Hegyesi (2), ill. Farkas, Pasek, Drahos, Szabó. Jó: Nagy F., Nagy L., Hegyesi, ill. Lantos, Drahos, Szabó. 1.Szarvas 33 20 11 2 83-34 51 2. Sz. MÁV 33 22 7 4 81-37 51 3. Sz. Dózsa 33 19 6 8 71-38 44 4. ETASK 33 17 8 8 61-41 42 5. ESMTK 33 16 5 12 77-51 37 6. Lehel 33 13 11 9 51-33 37 7. KTE 33 13 9 11 41-47 35 8. ÉGSZÖV 33 11 12 10 41-32 34 9. Gyula 33 12 10 11 42-41 34 10. SZVSE 33 12 9 12 43-40 33 11. Jánosh. 33 14 5 14 39-40 33 12. Láng 33 13 6 14 40-45 32 13. KSC 33 12 5 16 51-53 29 14. ÉPGÉP 33 11 7 15 43-66 29 15. Kalocsa 33 9 8 16 48-74 23 16. Szabó SE 33 6 13 14 31-40 25 17. Hódm. 33 8 8 17 31-50 24 18. Orosháza 33 9 6 18 35-57 24 19. Sütőipar 33 8 6 19 24-62 22 20. Martfű 33 8 2 23 28-80 18 Délnyugat Ganz-MÁVAG—Pénzügyőr SE 8:1 (2:0). Kőbányai út, 1000 néző. V: Mohácsi. Ganz-MÁVAG: Balázsi — Stammler, Vida, Nagy Z., Vaskor, Nell, Simon II, Végh, Gugyerás, Simon I, Nagy M. Edző: Vadász Károly. Pénzügyőr: Balázs — Hull­­mann, Rafael (Komlósi), Csekő, Kajtár, Szili, Fazekas, Bodor, Vida, (Folytatás a 4. oldalon) 1. Ganz­ M. 31 21 6 4 78-29 48 2. Szf. M. 31 20 5 6 64-37 45 3. BKV E. 31 19 4 8 72-39 42 4. Pénzügy 31 17 6 8 68-54 40 5. Siófok 31 16 6 9 42-34 38 6 Véménd 31 15 6 10 64-53 36 7. PVSK 32 14 7 11 45-33 35 8. L. Fonó 32 14 7 11 50-41 35 9. ÉMG SK 31 11 8 12 39-41 30 10. Enying 32 12 6 14 38-50 30 11. Perbál 31 9 10 12 41-49 28 12. Bp. Épít. 32 11 5 16 49-50 27 13. Táncsics 31 9 8 14 35-39 26 14. Barcs 31 11 4 16 31-58 26 15. Mázasz. 31 7 11 13 38-46 25 16. D.­újv. 31 6 11 14 29-43 23 17. Dombóv. 31 7 7 17 30-56 21 18. PETC 31 7 6 18 30-64 20 19. ÉRDÉRT 32 7 5 20 33-60 19 NÉPSPORT 3 Az újabb győzelem tanulságai A­z időjárás, sajnos, nem fogadta kegyeibe a válogatott mérkőzést. Hűvös szél söpört végig a Népstadion be­­tonkaréján, a szurkolók fázósan kuporogtak a nézőtéren, s aggódva kémlelték az eget, vajon elered-e az eső. És mivel a tévé képernyőjén is látni lehetett a találkozót, nem csoda, hogy kevesen voltak a Népstadionban. De nagy örömünkre, így is elmondhatjuk: egy maroknyi szurkolótábor, lelkes fiatalok harsányan buzdították a miein­ket. A magyar játékosok a mérkőzés után mondták is: jól­esett nekik a biztatás. És sajnálták, hogy igazán jó, kiemel­kedő játékkal nem tudták úgy szórakoztatni a közönséget, ahogyan szerették volna. De azért a győzelem mégis csak megszületett, s az bizony többet ér, mint a szép játék a vereséggel! A fiatal magyar csapat, akárcsak Újvidéken, megint felvonultatta azokat az erényeit, amelyek győzelmet szül­tek: az akaratot, a lelkes küzdőszellemet, az állandó kez­deményezést. Mindenki derekasan harcolt, sokat mozgott, a csapat támadó szellemben játszott. És győzelmének érté­két az sem csökkenti, hogy a franciák mérsékelt teljesít­ményt nyújtottak. Joggal örülhetünk annak, hogy ez a fiatal együttes most már egyre biztatóbb eredményeket ér el, hiszen le­győzte az argentinokat, a svájciakat, a franciákat, döntet­lent ért el idegenben a jugoszlávok ellen, s lényegében véve ugyanez a csapat kiharcolta a döntőbe jutást az után­pótlás EB-n! A teljesítmény, a csapatjáték persze nem mindig volt kimagasló, vagy igazán jó, mint például a franciák ellen sem! Dehát egy ilyen megerőltető sorozat után nem is csoda. Ezt a tempót még jóval tapasztaltabb játékosok is nehezen bírták volna - hát még a fiatalok. A szakvezetés tudja, hogy a csapatjáték akadozik, még közel sincs minden rendben." És ezt a véleményét - ami Baráti Lajos nyilatkozatából is kiderül - nem rejti véka alá. De a lényeg az, hogy jó úton járunk! Fazekas cselezés közben már lerázta magáról a francia védő­ket, tie Bartelli kapus gyorsan ott termett, s megkaparintotta a felpattanó labdát ­ M. Hidalgo: Nem tudtunk kitörni a trsgymák ! Amikor a Sport Szállóban fel­kerestük a franciákat, még va­csoránál ültek, s nem volt va­lami vidám hangulatuk. Éjfél előtt néhány perccel Michel Hi­dalgo szövetségi kapitány asz­talt bontott. A játékosok a hall­ban tébláboltak. Megkértük a szövetségi kapitányt, válaszol­jon kérdéseinkre. — A magyar közvéle­mény és a szakemberek is a St. Étienne BEK-döntőbeli játéka után sokkal többet vártak a francia válogatot­tól. — Mi is! Olyan rosszul ját­szottunk, hogy el sem tudom hinni. Egyszerűen nem tudtunk kibontakozni. Alig volt elkép­zelés a játékunkban. Persze, hozzá­tenném mindjárt, hogy a jó magyar csapat minden kísér­letünket megfojtotta. — A mérkőzés előtti nap délelőttjén a Népstadionban, az edzésen taktikai jelle­gű gyakorlást láttunk. Szé­leken vezetett labdák, be­adások, egyszóval támadott az egész csapat. A mérkő­zésen azonban ennek nyo­ma sem volt... — Más az edzés és más a mérkőzés. Nem számítottam ar­ra, hogy jobbszélsőnk, Emo nem lesz a pályán. Igaz, ő ezen a poszton az ötödik jelöltem a rangsorban, de az előtte levő négy sérült. Elégedetlen vagyok Sarramagnával is, tőle joggal lehetett többet várni. Glasgow­­ban a St. Étienne egyik leg­jobbja volt. Most nem ment ne­ki sem a játék, keveset moz­gott, keveset vállalt. Gyenge volt a csatárjátékunk. Ennek fő oka, hogy középpályás sorunk egyszerűen képtelen volt azt nyújtani, amit tud. Nem tudta felvenni a harcot a magyar középpályásokkal, nem sikerült megfogni őket, s az ellentámadá­soknál nem segítette a csatá­rokat. A magyarok jobban ját­szottak, és a cserék még fokoz­ták csapatuk lendületét.­­ Meglepő volt, hogy a magyar csapat 1:0-ás veze­tése után a francia váloga­tott megmaradt a passzív játékmód mellett, pedig ak­kor már támadni kellett volna. — Ez így igaz! Csakhogy nem tudtunk kitörni a hazai csapat szorításából. Sajnos, sok feladat hárult a fiúkra. Fárad­tak az izmok, fáradtak az ide­gek. — Mi a véleménye a magyar együttesről? — Fiatal csapatuktól keveseb­bet vártam. Ötletesebbek vol­tak, mint a mieink. Sok gól­helyzetet kidolgoztak, de a be­fejezéssel adósak maradtak. De néhány játékosuk fáradtnak tűnt, gondolok itt a 8-asra, azt hiszem, Nyilasinak hívják. Más lett volna az eredmény, hogy ha eredeti elképzeléseim sze­rint állíthattam volna össze a mi csapatunkat. Hiszen hiány­zott a négy legjobb játékosom: Rocheteau, P. Revelli, Lopez és Bathenay, akik sérültek. A kö­zéppályás Platinit pedig öt hete operálták porccal. — Kik tetszettek a ma­gyar és kik a francia csa­patból? — Fazekas és a középhátvéd Kerekes, aztán a második fél­időben Nagy II. Szédületes, mennyit tud az a fiú futni. A mieink közül Baratelli, Rio és Trésor­ játszott jól. Az I. fél­időben Platinivel is elégedett voltam. Sikerült szóra bírni három francia játékost is. Guillou: — Én­­ tavaly játszottam Pá­rizsban a magyarok ellen. Ak­kor elég kevés volt a játékukban a tudatosság. Most más csapattal találtam magam szemben. Még elképzelni is rossz, mennyi lett volna az eredmény, ha kihasz­nálják helyzeteiket. Nekünk nem ment a játék. Sok felől jöttünk, így akadozott a csa­patmunka. Trésor: — A mérkőzés előtt biztos voltam, hogy győzünk, sajná­lom, hogy nem tudtuk feltar­tóztatni a magyarokat. Csapa­tunk nem tudott a játékban közös nevezőre jutni. A csapatkapitány, Larquet do­­hogott: — Nem gondoltam volna, hogy a magyarok ilyen keményen is tudnak játszani. Alig győztem kapkodni a lábam. Egyébként megérdemelték a győzelmet, mert mi elég gyengén játszot­tunk. Baróti Lajos: Lassú volt a csapatjáték Az 1:0-nak, a győzelem­nek örültek a magyar já­tékosok, s a szövetségi ka­pitány is. Baróti Lajos azonban azt is megállapí­totta, hogy noha a játéko­sokat alaposan igénybe vet­te az újvidéki kilencven perc, azért mégis jobb já­tékot remélt. Sőt, arra szá­mított, hogy a franciák is jobban játszanak. Mondta is: — A mérkőzés előtt Hidalgo azt nyilatkozta a sajtóban, hogy támadni fognak. Mi felkészül­tünk erre, s úgy gondoltuk, szé­leken vezetett támadásokkal, gyors rohamokkal, ügyesen szer­vezett középpályás játékkal meglepjük őket. Kértem a szél­sőket, hogy próbáljanak a vé­delem mögé kerülni, a közép­pályások pedig szoros emberfo­gás utáni a labda birtokában nyomuljanak fel, különösen a középen játszó Pintér, míg Nyi­lasi és Csongrádi inkább az el­lenfél szélsője mögötti terüle­tet használja ki. Azt akartuk elérni, hogy a kitűnő Trésort középen minél többször kike­rüljük. Ez így elmondva mind szép, de gyakorlatilag nem igen valósult meg. És ennek két alapvető oka volt.­­ Akárcsak Újvidéken, a Népstadionban is las­sú volt a hátsó játékunk. Hát­védjeink sokszor teljesen feles­legesen elkezdtek passzolgatni, tartogatni a labdát, s ezzel mindig módot, lehetőséget ad­tak arra, hogy az egyébként lassú franciák hátul rendezzék soraikat, középpályásaik is visz­­szafussanak. Ráadásul olykor magasan küldték előre a labdát, s így az elöl tanyázók nem tud­ták birtokba venni. A támadó­játék kibontakoztatása pedig nemcsak a középpályások fel­­data, hanem a hátvédeké is.­­ középpályás játékunk is meglehetősen egysíkú volt, kevés variánst alkalmaz­tak, robbanékony megugrások­kal, helyváltoztatásokkal ritkán tudták megingatni a pálya kö­zépső harmadában a franciá­kat. És lassú volt a támadás­építésük is. Sokat vezetgették a labdát, kivártak, némelykor csak kényszerhelyzetben továb­bították. A gyorsabb ritmusú csapatjátékot nem segítették megfelelően. A franciákkal kapcsolatban megjegyezte: — Technikailag nagyon kép­zett játékosok, különösen Tré­sor, Larqué és Guillou, de csa­patjátékukban, főleg támadás­építésükben nem volt különö­sebb tervszerűség, ötlet, s fel­tűnően lassúak voltak, mert szinte állandóan tologatták a­ labdát, nem nyertek területek És hogy támadójátékuk milyen mérsékelt volt, arra jellemző, hogy nem is volt gólhelyzetük. ll két játékosunk Kereki Zoltán. — Nagyon tartottam Sarra­­magnától. Láttam a BEK-dön­­tőn. Félelmetesnek tűnt, erősza­kosnak, gyorsnak, ravasznak és ügyes cselezőnek. A Népstadion­ban nem volt olyan vészes. Megfogadtam Baróti Lajos ta­nácsát, közel álltam hozzá, nem hagytam átvenni a labdát, s ügyeltem a bal lábára, mert mindent azzal akart megolda­ni. Meglepett, hogy milyen könnyen megadta magát. — És a többiek? — Trésor egész kivételes tu­dású labdarúgó. A többiek las­san játszanak, nem elég harco­sak, s nem értem, hogy ilyen játékfelfogással hogyan akar­nak gólt rúgni? Alig támad­tak. Fekete László: a Manchesterben, Újvidéken, az FTC ellen és most is fej­jel sikerült a kapuba juttatnom a labdát. Ez nem véletlen, ha­nem sok gyakorlás következmé­nye. Amikor Tóth elnyargalt a jobb szélen, azonnal indultam a kapu felé, bár egy pillanat­ra felvillant bennem, hogy And­ris kifejezetten ballábas, de on­nan jobbal kell a kapu elé nyesni a labdát, s ez sikerül-e neki? Sikerült! — Mi a véleménye a fran­ciákról? — Sokan voltak hátul, s en­nek kezdetben nem örültem. Később azonban azt tapasztal­tam, hogy senki sem fog szo­rosan embert, nem kemények, nem ütköznek, nem használják ki testi erejüket. Könnyű volt közöttük helyzetbe kerülni. Az más kérdés, hogy ezt nem tud­tuk kihasználni.

Next