Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)

1976-06-05 / 133. szám

4 NÉPSPORT így készülnek a lengyel sportolók Ahogyan az szerte a világon ilyenkor szokásos, lengyel sportbarátaink is elkezdték már az olimpiai visszaszámolást. Utolsó szakaszába érkezett a válo­gatottak felkészülése, a szakvezetők többé-kevésbé pontos, de mindenképpen megalapozott számvetést készítenek olimpiai reményeikről. Meg is tették, s kérésünkre készséggel számoltak be terveikről, reményeikről. Mint oldalas összeállításunkból kiderül, arra szá­mítanak, hogy a felszabadulást követő időszak ed­digi legnagyobb sikerét érik el Montrealban. ATLÉTIKA. A legvérmesebb reményeket itt táplálják, tisz­teletreméltó hosszúságú névsor­ral alátámasztva. A nőknél Szewinska a rövidtávokon esé­lyes, Rabsztyn gáton. Egy „lé­péssel” mögöttük következnek a 4x100-as váltó tagjai és a gerelyhajítók. A férfiaknál a lista élén az akadályfutó Mali­­nowski áll. A világelsőségért is harcban álló rúdugró trió kö­veti: W. Kozakiewicz, Slusars­­ki és Buciarski. Dobogóra vár­ják: a távolugró Cybulskit, a tízpróbázó Skowroneket, a hár­masugró Jachimowskit, de ta­lán Sontagot is. Töretlen fej­lődés esetén a fiatal 400-as Pietrzyk és az ifi EB-t nyert magasugró Wszola is a helye­zettek között lehet. BIRKÓZÁS. A kötöttfogásban van az erejük. De ott!... A Lipien fivérek neve „világ­márka”. Kazimierz kénye-kedve szerint nyert VB-t, EB-t a 62 kg-ban. Józef az 57 kg-ban volt világbajnok, most az ezüstérem biztos várományosa. Sopron 68 kg-ban lehet dobogós. És még mindig van egy titkos esélye­sük. A kétszeres EB-győztes Michalik az 52 kg-ban. Egy éve eltűnt ugyan a versenyek­ről, de kifejezetten az olimpiá­ra készül. CSELGÁNCS. Az olimpiai ezüstérmes­ Zajkowski a 70 kg­­ban és az Európa-bajnok Rei­­ter sok mindenre képes. EVEZÉS. A nőktől a döntőbe jutás már siker. A férfi kor­mányos kettes viszont tavalyi VB-ezüstje mellé olimpiai ezüs­töt is akar. ÍJÁSZAT. A volt világcsúcs­­tartó, de kiöregedett női csa­pat utánpótlása az indulás jo­gát már megszerezte. A világ­csúcstól persze jócskán elma­radva. KAJAK-KENU. Férfi kajak­ban Siedziewski a maga két egyéni és két csapathajóban nyert világbajnoki aranyával enyhén szólva is nyugodtan te­kinthet az események elé. Ke­nuban Opara és Gronowicz évek óta dobogós a VB-ken, nyer­­niek viszont még sohasem si-KERÉKPÁR. Három olyan versenyszám akad, amelyben nem számítana meglepetésnek lengyel győzelem. A pályán Kierzkowski az 1000 m-es álló­­raj­tos verseny világbajnoka. Az országúton győzelemre esé­lyes a csapat, nyerhet egyéni­ben Szurkowski is, Kowalski is. LOVAGLÁS. Jó kis lovasok utazhatnak Montrealba Olsztyn­­ba. De nyerni a nagy lovasok fognak. ÖKÖLVÍVÁS. A nehézsúlyú Európa-bajnok Biegalski esé­lyei a legjobbak. Váltósúlyban a VB-bronzérmes Kicka ■ az EB-bronzérmes Rybyczkivel küzd a kiküldetésért. Könnyű­súlyban a volt Európa-bajnok Tomczyk a fiatal Gajdával. ÖTTUSA. Csak Pecziak... A fizikai számokban elsőrangú le­gény szerencsés esetben a hat közé juthat. SPORTLÖVÉSZET. A gyors­tüzelő Zapedzki Mexicóban és Münchenben győzött. Az M- betűvel kezdődő városokban „nem tud” veszíteni. A kisöbű puskás Trajda és Piedzisz többször állt már EB-dobogón, mint mellette. S a futóvadlö­vők is 570 körül tudnak. SÚLYEMELÉS. Smalcerz 1972 óta minden világversenyen ott van az élen. Kaczmarek egy igazán veszélyes ellenfél­re akadt az idén. Honfitársai szerencséjére honfitársára, Los­­lowskira. Skroupának és Rut­­kowskinak sok-sok kiló kelle­ne a dobogóhoz. A helyezés­hez semmi. TORNA. A férfiak között Szajna az egyedüli esélyes. A nőknél Matraszek csak Moszk­vára érik be... Ha. .. ÚSZÁS. Mutatóba néhány versenyző elmegy Montrealba. De hogy döntőbe jut-e? VITORLÁZÁS. Talán csak két egység száll vízre. Talán csak egy. És talány, hogy hol ér célba... VÍVÁS. A közelmúlt nagy kardhagyományait a tavaly Budapesten VB-ezüstérmet nyert Bierkowski ápolja. Férfi tőrben jelenleg nincs kiemel­kedő képességű vívó a lengyel pástokon, de a csapat, csak­úgy, mint a női, dobogóközel­ben, szerencsés esetben rajta is­­ lehet. Reményturmix JÓZEF PACHLA: „Pontokban számolunk... " A szőke titkárnő megkérdezi: teát vagy kávét óhajtunk? Míg hozzá, elmesélem vendéglátómnak, Józef Pachlanak, a lengyel sportszövetség módszertani igazgatójának, mi járatban is vagyok. Szeretném, ha elmondaná, hogyan készültek a lengyel sportolók az olimpiára, s milyen tervekkel utaznak Montrealba? — Csak ennyit? — kérdez vissza. S ezzel meg is adja a beszélgetés alaphangját, amelyből nem hiányzik a megalapozott optimizmus, noha szóba kerülnek a gon­dok is, soknak, vagy mint önöknek pél­dául Széchy. A helyzet így sem tragikus, már jelenleg öt olyan úszónk van, aki teljesí­tette a részvétel feltételeként kitűzött szintet. Tornában más a helyzet. Bár itt sem bővelke­dünk létesítményben, a visz­­szaesést egy helytelen koncep­ció okozta. Évekkel korábban alig fél tucat versenyzőt próbál­tunk felhozni a nemzetközi szintre, vajmi kevés sikerrel.­­Most más módszerekkel próbál­kozunk. A fővárosban és vidé­ken negyven klubban folyik ki­emelten az utánpótlásnevelés, s ennek jó hatása már most ér­zékelhető ... Emellett, kevésbé intenzíven, de még kétszáz klub foglalkozik tornaszakosztályai­ban neveléssel. A vívás külön ügy. Igazság szerint semmi nem indokolja visszaesésünket. A vívók az ország kétszáz szak­osztályában keményen dolgoz­nak. Edzőink szaktudása csak gyarapodott az évek folyamán, lelkesedésük pedig nem csök­kent. Inkább arról van szó, hogy az elmúlt három-négyéves pe­riódusban Bierkowski kivételé­vel nem tűnt fel olyan nagy te­hetség, mint amilyenek koráb­ban Zablockiék voltak ... A szőke titkárnő megint megjelenik. Viszi az üres teáspoha­rakat és megkérdi: kérünk-e még? Mindez az idő múlására figyelmeztet. Búcsúzni illik, holott a témát távolról sem merítettük ki. Talán nem is lehet, így csak kölcsönösen sok szerencsét kívánunk egy­másnak, egymás sportolóinak. Talán többet jelent ez egyszerű udvariasságnál. De hogy szükség van rá, biztos! — Ilyenkor, az olimpia előtt nálunk, Magyarországon el­kezdődik egy össznépi játék. Az emberek elkezdik számol­gatni, hány aranyérmet nyer a csapat. Benne volna hasonló játékban? — Magánemberként termé­szetesen. De, mert „hivatalosan” beszélgetünk, hadd mondjam a hivatalos sportvezetés álláspont­ját. Ha a szívünk mélyén re­méljük, s az eszünkkel tudjuk is, hogy Montrealban nyerünk aranyérmeket, amikor az esé­lyekről beszélgetünk, szíveseb­ben vállaljuk a kevesebb kocká­zatot jelentő, nem hivatalos olimpiai pontszámokban történő számolást. Eszerint a tervünk kétszáz pont, s úgy gondoljuk, a nemzetek pontversenyében ez a hatodik-hetedik helyhez lesz­ elég. — Hány sportoló és hány sportágban kísérli megszerez­ni ezt a kétszáz pontot? — A végleges csapat még nem alakult ki, a számok ezért csak hozzávetőlegesek. De úgy gon­dolom, kétszáz versenyző éri majd el 10 egyéni és négy csa­patsportágban. Amennyiben ko­sárlabdázóinknak sikerül k­ihar­­colniuk az olimpiai részvétel jogát, úgy a csapatjátékok szá­ma eggyel nő. — A számok azt sejtetik, hogy csak az 1—6. helyre esé­lyes versenyzőket indítják majd... — Általánosságban igen. Kivé­telek persze lesznek. S ez azzal függ össze, hogy közvetlenül a müncheni olimpia után négy­éves tervet készítettünk, amely megszabta egyrészt a montreali olimpiára a felkészülés alapel­veit, másrészt pedig már a moszkvai olimpiára számításba kerülő sportolók, sportágak táv­lati fejlesztési elképzeléseit is tartalmazta. Nos, ha valaki, akit csak Moszkvára vettünk számí­tásba, már most a vártnál na­gyobb fejlődésről tett tanúbi­zonyságot, tapasztalatszerzés céljából már Montrealban is indulhat. De a csapat zömét per­sze nem az ilyen versenyzők te­szik ki. — Hadd folytassuk a csa­­pat összeállításával kapcsola­tos kérdésekkel. Rendeztek-e az idén válogató versenyeket, vagy a csapat gerince már tavaly kialakult? — Is-is. A tavalyi esztendőt­­ úgy tekintettük, mint az olim­pia főpróbájának évét. Ezért azok az edzők, akik az olimpiá­ra számításba kerülő verseny­zőkkel foglalkoztak, megpróbál­ták versenyzőik csúcsformáját július közepére, végére időzíte­ni. Még abban az esetben is, ha tudván tudták, hogy sportáguk világ- vagy Európa-bajnokságá­­ra csak ősszel kerül sor. Ezek a világesemények azután már csak a felkészülés egy-egy állo­mását jelentették ... A tapasz­talataink kedvezőek, valójában ki is alakult a csapat gerince. De azért mondom, hogy is-is, mert ebből a csapatból még ki lehet kerülni, és ugyanígy, aki az olimpiáig hátralévő időben bizonyít, az bekerülhet a kül­döttségbe, akár az utolsó pilla­natban is. — Ez hozzávetőlegesen így van Magyarországon is. Ám hogy finoman fogalmazzak, nálunk nincs mindenki elra­gadtatva attól, hogy még bi­zonyítania kell, hogy idegfe­szültségben készülődik ... — Véleményünk szerint egy jó sportoló nem lehet ideges. Pontosabban, a fiatal feltörekvő versenyző nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy már most ideges legyen, a tapasztalt versenyzőkről viszont, akiktől jó helyezést, vagy érmet várunk az olimpián, nem feltételezzük, hogy a nagy versenynél min­denképpen alacsonyabb hazai mezőnyben gondot okozzon szá­mukra az indulás jogának kihar­colása. S végül is, ha ezek a feltételezéseink nem is volná­nak helytállóak, az bizonyos, hogy aki hazai vetélytársait ma­ga mögé tudja utasítani, mint hogy sok egyéb képesség mel­lett idegek dolgában is jobban élt ellenfeleinél, annak szükség­szerűen az olimpián is jobban kell szerepelnie, éppen jobb idegállapota révén, mint az itt­hon maradóknak. De ne gon­dolja azért rólunk, hogy kegyet­lenek vagyunk. Arra törekszünk, a saját érdekünkben is, hogy a versenyzők az ideálisa­­megkö­zelítő körülmények között ké­szülhessenek, s gondosan mér­legelünk majd a végleges csa­pat kijelölésénél. — Ha megengedi, visszaka­nyarodnék témánk kiinduló pontjához. Terveik szerint az egyes sportágakban hány pont elérése a cél, azaz, milyen lesz a sportágak erősorrendje az olimpián? — Összes pontjaink 25—30 százalékát az atlétáktól remél­jük. A további sorrend talán így alakul majd: súlyemelés, kajak­kenu, birkózás, kerékpár, ököl­vívás, sportlövészet, vívás ... — Ne vegye illetlenségnek, de a felsorolásból kimaradt két alapvető olimpiai sportág, az úszás és a torna, s ugyancsak kevéssé előkelő helyre csú­szott vissza a vívás is ... — A megállapítás, sajnos igaz. Egyik említett sportágban sin­csenek vérmes reményeink. Ami az úszást illeti, elsősorban léte­sítményproblémákkal küszkö­dünk. Az ország építése során annyi mindenre kellett, előbb pénz, mint uszodák építésére, hogy ez a terület időlegesen hát­térbe szorult. Van azonban más ok is. Gyermekúszóink még le­győzik például az NDK-sok ha­sonló korú gyerekeit, de felnőtt­ként már nem tudnak lépést tar­tani velük. Ez pedig csak edző­problémát rejthet magában. Tu­domásul kell vennünk, és per­sze tenni ellene, hogy nincsenek olyan jó edzőink, mint az NDK- Zrena Szewinska, az atlétacsapat „ásza”. Tőle biztos pontot, pon­tokat vár a lengyel sportvezetés XXXII. 133. ♦ 1976. június 5 XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK — 1976. JÚLIUS 17—AUGUSZTUS 1. — MONTREAL @ H­elyezések 1924-től Idő- A lengyel helyezéseit száma pont 1 helyszín I. H. III. IV. V. VI. 1924, Párizs —— 1 1 a 5 1928, Amszterdam 113 2 — 1 1 1932, Los Angeles 2 1 4 — ■— 1 1936, Berlin — 3 3 5 1 4 1948, London — — 1 2 — — 1952, Helsinki 1 2 1 — 1 1 1956, Melbourne 1 4 4 6 18 1960, Róma 4 6 11 5 17 5 1964, Tokió 7 6 10 5 7 9 1968, Mexicó 5 2 11 5 9 8 1972, München 7 5 9 8 7 12 ÖSSZESEN: 28 31 58 38 45 50 Sportági bizonyítvány Sportág A lengyel sportolók helyezései az eddigi nyári olimpiai játékokon i. i­. m­. tv. v. vi. Atlétika 10 9 10 10 10 19 ökölvívás 7 8 13 1 — — Súlyemelés 4 1 10 7 4 2 Vívás 4 4 5 2 8 6 Sportlövészet 2 4 1 1 5 2 Labdarúgás 1 — — 1­­ •— Lovaglás — 2 3 1 •— Evezés — 1 6 3 3 5 Torna — 1 13 3 3 Kerékpározás — 2 2 15 2 Íjászat —• 1 — — — 1 Cselgáncs — 1 — — — — Kajak-kenu — •— 3 5 2 2 Röplabda — ■— 2 — 1 ■— Birkózás —— 3 2 3 4 Kosárlabda ■ — — — 1 — 2 Öttusa —­­— — ■— 1 — Műugrás — — — — 1 — Gyeplabda — — — — — 1 ÖSSZESEN: 28 31 58 38 45 50 A­z ikrek Az ikrek: Józef és Kazimierz Livién. Derék ikrek. Olyanok, ami­lyennek az ember elképzeli az azonos időben született testvé­reket. Arcberendezésük, felépí­tésük hajszálra azonos. És az esetek túlnyomó többségében azonos a súlyuk is. Ez viszont már több okból kifolyólag is érdekes. Mert mindkettőjük testsúlya közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanöthöz, mindkettőjüknek fogyasztaniuk kell a világba­j­­nokságok előtt. Józef­nek töb­bet, ő az 57 kg-ban szokott in­dulni, Kazimierznek­ kevesebbet, ő a 62 kg-ban rajtol. Ebből a szempontból az ikrek helyzete roppant nehéz, a nemzetközi szövetség — kivételekkel rit­kán gondoló — szigorú szabá­lyai szerint egy országot egy világversenyen egy adott súly­csoportban csak egy versenyző képviselhet. Józef és Kazimierz régóta képviseli Lengyelországot a nemzetközi versenyeken. Ám — mellesleg megintcsak, ahogy az ikrektől elvárható — egy­szerre nyertek 1973-ban Tehe­ránban világbajnokságot. Azóta inkább csak Kazimierz gyűjtö­geti az EB-aranyakat, Józef egy EB kedvéért le sem fo­gyaszt. Az olimpia, persze, egészen más dolog. Azért fogyaszt is az ember... Így beszélnek erről: — Montrealban ott leszünk mind a ketten, így tervezzük. — És hogyan készülnek? — Természetesen egymással. Ha nem fogyasztunk, akkor azonos súlycsoportban va­gyunk, így aztán vígan bir­kózhatunk egymás ellen. A gyengébbek ellen, talán nem szerénytelen állítás tőlünk, meg­vannak a fegyvereink. A klasz­­szisok ellen viszont különböző házifeladatok megoldásával ké­szülünk. Igyekszünk a várat­lan helyzetek, váratlan indítá­sok végrehajtását gyakorolni, megpróbálunk másodszándékú akciókat egymás ellen. — Ez ügyben természetesen eléggé ismerik egymást? — Ez a jó benne. Ha egymás ellen is sikerül, hogyne sike­rülne ismeretlen ellen... S be is fejezték nyilatkozatu­kat. Utoljára Józef beszélt. Il­letve. .. No, nagyot nem tévedhettem. Képeslap Varsóból Titoklesen jártunk a lengyel súlyemelőknél. Házigazdánk a szövetség fő­titkára Andrzej Skiba volt, aki készségesen kalauzolt bennün­ket. S mint már annyiszor, ezút­tal is az derült ki, hogy titok pedig nincs. Edzés van. Ebben a sportágban pedig a versenyzők edzése nagyon pon­tosan, kilogrammnyi, fél­­kilogrammnyi pontossággal mérhető. Valahogy így a vezetőké is. Alig több, mint negyedszázad alatt jószerivel a semmiből te­remtettek elő 200 szakosztályt és 11 ezer igazolt versenyzőt. „Csinálunk egy kis propagan­dát a sportágnak” — mondta Skiba főtitkár. Aztán nemrég kaptunk tőle egy képeslapot is. Itt mellékeljük. Mint — ha nem is az egyedüli üdvözítő­­módszer gyanánt — egy kis propagandát. ZYGMUNT SMALCERZ Írta és összeállította: NAMÉNYI JÓZSEF

Next