Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)
1976-06-05 / 133. szám
4 NÉPSPORT így készülnek a lengyel sportolók Ahogyan az szerte a világon ilyenkor szokásos, lengyel sportbarátaink is elkezdték már az olimpiai visszaszámolást. Utolsó szakaszába érkezett a válogatottak felkészülése, a szakvezetők többé-kevésbé pontos, de mindenképpen megalapozott számvetést készítenek olimpiai reményeikről. Meg is tették, s kérésünkre készséggel számoltak be terveikről, reményeikről. Mint oldalas összeállításunkból kiderül, arra számítanak, hogy a felszabadulást követő időszak eddigi legnagyobb sikerét érik el Montrealban. ATLÉTIKA. A legvérmesebb reményeket itt táplálják, tiszteletreméltó hosszúságú névsorral alátámasztva. A nőknél Szewinska a rövidtávokon esélyes, Rabsztyn gáton. Egy „lépéssel” mögöttük következnek a 4x100-as váltó tagjai és a gerelyhajítók. A férfiaknál a lista élén az akadályfutó Malinowski áll. A világelsőségért is harcban álló rúdugró trió követi: W. Kozakiewicz, Slusarski és Buciarski. Dobogóra várják: a távolugró Cybulskit, a tízpróbázó Skowroneket, a hármasugró Jachimowskit, de talán Sontagot is. Töretlen fejlődés esetén a fiatal 400-as Pietrzyk és az ifi EB-t nyert magasugró Wszola is a helyezettek között lehet. BIRKÓZÁS. A kötöttfogásban van az erejük. De ott!... A Lipien fivérek neve „világmárka”. Kazimierz kénye-kedve szerint nyert VB-t, EB-t a 62 kg-ban. Józef az 57 kg-ban volt világbajnok, most az ezüstérem biztos várományosa. Sopron 68 kg-ban lehet dobogós. És még mindig van egy titkos esélyesük. A kétszeres EB-győztes Michalik az 52 kg-ban. Egy éve eltűnt ugyan a versenyekről, de kifejezetten az olimpiára készül. CSELGÁNCS. Az olimpiai ezüstérmes Zajkowski a 70 kgban és az Európa-bajnok Reiter sok mindenre képes. EVEZÉS. A nőktől a döntőbe jutás már siker. A férfi kormányos kettes viszont tavalyi VB-ezüstje mellé olimpiai ezüstöt is akar. ÍJÁSZAT. A volt világcsúcstartó, de kiöregedett női csapat utánpótlása az indulás jogát már megszerezte. A világcsúcstól persze jócskán elmaradva. KAJAK-KENU. Férfi kajakban Siedziewski a maga két egyéni és két csapathajóban nyert világbajnoki aranyával enyhén szólva is nyugodtan tekinthet az események elé. Kenuban Opara és Gronowicz évek óta dobogós a VB-ken, nyerniek viszont még sohasem si-KERÉKPÁR. Három olyan versenyszám akad, amelyben nem számítana meglepetésnek lengyel győzelem. A pályán Kierzkowski az 1000 m-es állórajtos verseny világbajnoka. Az országúton győzelemre esélyes a csapat, nyerhet egyéniben Szurkowski is, Kowalski is. LOVAGLÁS. Jó kis lovasok utazhatnak Montrealba Olsztynba. De nyerni a nagy lovasok fognak. ÖKÖLVÍVÁS. A nehézsúlyú Európa-bajnok Biegalski esélyei a legjobbak. Váltósúlyban a VB-bronzérmes Kicka ■ az EB-bronzérmes Rybyczkivel küzd a kiküldetésért. Könnyűsúlyban a volt Európa-bajnok Tomczyk a fiatal Gajdával. ÖTTUSA. Csak Pecziak... A fizikai számokban elsőrangú legény szerencsés esetben a hat közé juthat. SPORTLÖVÉSZET. A gyorstüzelő Zapedzki Mexicóban és Münchenben győzött. Az M- betűvel kezdődő városokban „nem tud” veszíteni. A kisöbű puskás Trajda és Piedzisz többször állt már EB-dobogón, mint mellette. S a futóvadlövők is 570 körül tudnak. SÚLYEMELÉS. Smalcerz 1972 óta minden világversenyen ott van az élen. Kaczmarek egy igazán veszélyes ellenfélre akadt az idén. Honfitársai szerencséjére honfitársára, Loslowskira. Skroupának és Rutkowskinak sok-sok kiló kellene a dobogóhoz. A helyezéshez semmi. TORNA. A férfiak között Szajna az egyedüli esélyes. A nőknél Matraszek csak Moszkvára érik be... Ha. .. ÚSZÁS. Mutatóba néhány versenyző elmegy Montrealba. De hogy döntőbe jut-e? VITORLÁZÁS. Talán csak két egység száll vízre. Talán csak egy. És talány, hogy hol ér célba... VÍVÁS. A közelmúlt nagy kardhagyományait a tavaly Budapesten VB-ezüstérmet nyert Bierkowski ápolja. Férfi tőrben jelenleg nincs kiemelkedő képességű vívó a lengyel pástokon, de a csapat, csakúgy, mint a női, dobogóközelben, szerencsés esetben rajta is lehet. Reményturmix JÓZEF PACHLA: „Pontokban számolunk... " A szőke titkárnő megkérdezi: teát vagy kávét óhajtunk? Míg hozzá, elmesélem vendéglátómnak, Józef Pachlanak, a lengyel sportszövetség módszertani igazgatójának, mi járatban is vagyok. Szeretném, ha elmondaná, hogyan készültek a lengyel sportolók az olimpiára, s milyen tervekkel utaznak Montrealba? — Csak ennyit? — kérdez vissza. S ezzel meg is adja a beszélgetés alaphangját, amelyből nem hiányzik a megalapozott optimizmus, noha szóba kerülnek a gondok is, soknak, vagy mint önöknek például Széchy. A helyzet így sem tragikus, már jelenleg öt olyan úszónk van, aki teljesítette a részvétel feltételeként kitűzött szintet. Tornában más a helyzet. Bár itt sem bővelkedünk létesítményben, a viszszaesést egy helytelen koncepció okozta. Évekkel korábban alig fél tucat versenyzőt próbáltunk felhozni a nemzetközi szintre, vajmi kevés sikerrel.Most más módszerekkel próbálkozunk. A fővárosban és vidéken negyven klubban folyik kiemelten az utánpótlásnevelés, s ennek jó hatása már most érzékelhető ... Emellett, kevésbé intenzíven, de még kétszáz klub foglalkozik tornaszakosztályaiban neveléssel. A vívás külön ügy. Igazság szerint semmi nem indokolja visszaesésünket. A vívók az ország kétszáz szakosztályában keményen dolgoznak. Edzőink szaktudása csak gyarapodott az évek folyamán, lelkesedésük pedig nem csökkent. Inkább arról van szó, hogy az elmúlt három-négyéves periódusban Bierkowski kivételével nem tűnt fel olyan nagy tehetség, mint amilyenek korábban Zablockiék voltak ... A szőke titkárnő megint megjelenik. Viszi az üres teáspoharakat és megkérdi: kérünk-e még? Mindez az idő múlására figyelmeztet. Búcsúzni illik, holott a témát távolról sem merítettük ki. Talán nem is lehet, így csak kölcsönösen sok szerencsét kívánunk egymásnak, egymás sportolóinak. Talán többet jelent ez egyszerű udvariasságnál. De hogy szükség van rá, biztos! — Ilyenkor, az olimpia előtt nálunk, Magyarországon elkezdődik egy össznépi játék. Az emberek elkezdik számolgatni, hány aranyérmet nyer a csapat. Benne volna hasonló játékban? — Magánemberként természetesen. De, mert „hivatalosan” beszélgetünk, hadd mondjam a hivatalos sportvezetés álláspontját. Ha a szívünk mélyén reméljük, s az eszünkkel tudjuk is, hogy Montrealban nyerünk aranyérmeket, amikor az esélyekről beszélgetünk, szívesebben vállaljuk a kevesebb kockázatot jelentő, nem hivatalos olimpiai pontszámokban történő számolást. Eszerint a tervünk kétszáz pont, s úgy gondoljuk, a nemzetek pontversenyében ez a hatodik-hetedik helyhez lesz elég. — Hány sportoló és hány sportágban kísérli megszerezni ezt a kétszáz pontot? — A végleges csapat még nem alakult ki, a számok ezért csak hozzávetőlegesek. De úgy gondolom, kétszáz versenyző éri majd el 10 egyéni és négy csapatsportágban. Amennyiben kosárlabdázóinknak sikerül kiharcolniuk az olimpiai részvétel jogát, úgy a csapatjátékok száma eggyel nő. — A számok azt sejtetik, hogy csak az 1—6. helyre esélyes versenyzőket indítják majd... — Általánosságban igen. Kivételek persze lesznek. S ez azzal függ össze, hogy közvetlenül a müncheni olimpia után négyéves tervet készítettünk, amely megszabta egyrészt a montreali olimpiára a felkészülés alapelveit, másrészt pedig már a moszkvai olimpiára számításba kerülő sportolók, sportágak távlati fejlesztési elképzeléseit is tartalmazta. Nos, ha valaki, akit csak Moszkvára vettünk számításba, már most a vártnál nagyobb fejlődésről tett tanúbizonyságot, tapasztalatszerzés céljából már Montrealban is indulhat. De a csapat zömét persze nem az ilyen versenyzők teszik ki. — Hadd folytassuk a csapat összeállításával kapcsolatos kérdésekkel. Rendeztek-e az idén válogató versenyeket, vagy a csapat gerince már tavaly kialakult? — Is-is. A tavalyi esztendőt úgy tekintettük, mint az olimpia főpróbájának évét. Ezért azok az edzők, akik az olimpiára számításba kerülő versenyzőkkel foglalkoztak, megpróbálták versenyzőik csúcsformáját július közepére, végére időzíteni. Még abban az esetben is, ha tudván tudták, hogy sportáguk világ- vagy Európa-bajnokságára csak ősszel kerül sor. Ezek a világesemények azután már csak a felkészülés egy-egy állomását jelentették ... A tapasztalataink kedvezőek, valójában ki is alakult a csapat gerince. De azért mondom, hogy is-is, mert ebből a csapatból még ki lehet kerülni, és ugyanígy, aki az olimpiáig hátralévő időben bizonyít, az bekerülhet a küldöttségbe, akár az utolsó pillanatban is. — Ez hozzávetőlegesen így van Magyarországon is. Ám hogy finoman fogalmazzak, nálunk nincs mindenki elragadtatva attól, hogy még bizonyítania kell, hogy idegfeszültségben készülődik ... — Véleményünk szerint egy jó sportoló nem lehet ideges. Pontosabban, a fiatal feltörekvő versenyző nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy már most ideges legyen, a tapasztalt versenyzőkről viszont, akiktől jó helyezést, vagy érmet várunk az olimpián, nem feltételezzük, hogy a nagy versenynél mindenképpen alacsonyabb hazai mezőnyben gondot okozzon számukra az indulás jogának kiharcolása. S végül is, ha ezek a feltételezéseink nem is volnának helytállóak, az bizonyos, hogy aki hazai vetélytársait maga mögé tudja utasítani, mint hogy sok egyéb képesség mellett idegek dolgában is jobban élt ellenfeleinél, annak szükségszerűen az olimpián is jobban kell szerepelnie, éppen jobb idegállapota révén, mint az itthon maradóknak. De ne gondolja azért rólunk, hogy kegyetlenek vagyunk. Arra törekszünk, a saját érdekünkben is, hogy a versenyzők az ideálisamegközelítő körülmények között készülhessenek, s gondosan mérlegelünk majd a végleges csapat kijelölésénél. — Ha megengedi, visszakanyarodnék témánk kiinduló pontjához. Terveik szerint az egyes sportágakban hány pont elérése a cél, azaz, milyen lesz a sportágak erősorrendje az olimpián? — Összes pontjaink 25—30 százalékát az atlétáktól reméljük. A további sorrend talán így alakul majd: súlyemelés, kajakkenu, birkózás, kerékpár, ökölvívás, sportlövészet, vívás ... — Ne vegye illetlenségnek, de a felsorolásból kimaradt két alapvető olimpiai sportág, az úszás és a torna, s ugyancsak kevéssé előkelő helyre csúszott vissza a vívás is ... — A megállapítás, sajnos igaz. Egyik említett sportágban sincsenek vérmes reményeink. Ami az úszást illeti, elsősorban létesítményproblémákkal küszködünk. Az ország építése során annyi mindenre kellett, előbb pénz, mint uszodák építésére, hogy ez a terület időlegesen háttérbe szorult. Van azonban más ok is. Gyermekúszóink még legyőzik például az NDK-sok hasonló korú gyerekeit, de felnőttként már nem tudnak lépést tartani velük. Ez pedig csak edzőproblémát rejthet magában. Tudomásul kell vennünk, és persze tenni ellene, hogy nincsenek olyan jó edzőink, mint az NDK- Zrena Szewinska, az atlétacsapat „ásza”. Tőle biztos pontot, pontokat vár a lengyel sportvezetés XXXII. 133. ♦ 1976. június 5 XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK — 1976. JÚLIUS 17—AUGUSZTUS 1. — MONTREAL @ Helyezések 1924-től Idő- A lengyel helyezéseit száma pont 1 helyszín I. H. III. IV. V. VI. 1924, Párizs —— 1 1 a 5 1928, Amszterdam 113 2 — 1 1 1932, Los Angeles 2 1 4 — ■— 1 1936, Berlin — 3 3 5 1 4 1948, London — — 1 2 — — 1952, Helsinki 1 2 1 — 1 1 1956, Melbourne 1 4 4 6 18 1960, Róma 4 6 11 5 17 5 1964, Tokió 7 6 10 5 7 9 1968, Mexicó 5 2 11 5 9 8 1972, München 7 5 9 8 7 12 ÖSSZESEN: 28 31 58 38 45 50 Sportági bizonyítvány Sportág A lengyel sportolók helyezései az eddigi nyári olimpiai játékokon i. i. m. tv. v. vi. Atlétika 10 9 10 10 10 19 ökölvívás 7 8 13 1 — — Súlyemelés 4 1 10 7 4 2 Vívás 4 4 5 2 8 6 Sportlövészet 2 4 1 1 5 2 Labdarúgás 1 — — 1 •— Lovaglás — 2 3 1 •— Evezés — 1 6 3 3 5 Torna — 1 13 3 3 Kerékpározás — 2 2 15 2 Íjászat —• 1 — — — 1 Cselgáncs — 1 — — — — Kajak-kenu — •— 3 5 2 2 Röplabda — ■— 2 — 1 ■— Birkózás —— 3 2 3 4 Kosárlabda ■ — — — 1 — 2 Öttusa —— — ■— 1 — Műugrás — — — — 1 — Gyeplabda — — — — — 1 ÖSSZESEN: 28 31 58 38 45 50 Az ikrek Az ikrek: Józef és Kazimierz Livién. Derék ikrek. Olyanok, amilyennek az ember elképzeli az azonos időben született testvéreket. Arcberendezésük, felépítésük hajszálra azonos. És az esetek túlnyomó többségében azonos a súlyuk is. Ez viszont már több okból kifolyólag is érdekes. Mert mindkettőjük testsúlya közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanöthöz, mindkettőjüknek fogyasztaniuk kell a világbajnokságok előtt. Józefnek többet, ő az 57 kg-ban szokott indulni, Kazimierznek kevesebbet, ő a 62 kg-ban rajtol. Ebből a szempontból az ikrek helyzete roppant nehéz, a nemzetközi szövetség — kivételekkel ritkán gondoló — szigorú szabályai szerint egy országot egy világversenyen egy adott súlycsoportban csak egy versenyző képviselhet. Józef és Kazimierz régóta képviseli Lengyelországot a nemzetközi versenyeken. Ám — mellesleg megintcsak, ahogy az ikrektől elvárható — egyszerre nyertek 1973-ban Teheránban világbajnokságot. Azóta inkább csak Kazimierz gyűjtögeti az EB-aranyakat, Józef egy EB kedvéért le sem fogyaszt. Az olimpia, persze, egészen más dolog. Azért fogyaszt is az ember... Így beszélnek erről: — Montrealban ott leszünk mind a ketten, így tervezzük. — És hogyan készülnek? — Természetesen egymással. Ha nem fogyasztunk, akkor azonos súlycsoportban vagyunk, így aztán vígan birkózhatunk egymás ellen. A gyengébbek ellen, talán nem szerénytelen állítás tőlünk, megvannak a fegyvereink. A klaszszisok ellen viszont különböző házifeladatok megoldásával készülünk. Igyekszünk a váratlan helyzetek, váratlan indítások végrehajtását gyakorolni, megpróbálunk másodszándékú akciókat egymás ellen. — Ez ügyben természetesen eléggé ismerik egymást? — Ez a jó benne. Ha egymás ellen is sikerül, hogyne sikerülne ismeretlen ellen... S be is fejezték nyilatkozatukat. Utoljára Józef beszélt. Illetve. .. No, nagyot nem tévedhettem. Képeslap Varsóból Titoklesen jártunk a lengyel súlyemelőknél. Házigazdánk a szövetség főtitkára Andrzej Skiba volt, aki készségesen kalauzolt bennünket. S mint már annyiszor, ezúttal is az derült ki, hogy titok pedig nincs. Edzés van. Ebben a sportágban pedig a versenyzők edzése nagyon pontosan, kilogrammnyi, félkilogrammnyi pontossággal mérhető. Valahogy így a vezetőké is. Alig több, mint negyedszázad alatt jószerivel a semmiből teremtettek elő 200 szakosztályt és 11 ezer igazolt versenyzőt. „Csinálunk egy kis propagandát a sportágnak” — mondta Skiba főtitkár. Aztán nemrég kaptunk tőle egy képeslapot is. Itt mellékeljük. Mint — ha nem is az egyedüli üdvözítőmódszer gyanánt — egy kis propagandát. ZYGMUNT SMALCERZ Írta és összeállította: NAMÉNYI JÓZSEF