Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)
1976-06-14 / 141. szám
XXXII. 141. ♦ 1976. június 14 — XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK — 1976 JÚLIUS 17—AUGUSZTUS 1. — MONTREAL BIRKÓZÁS TÍZBŐL HAT! A kötöttfogású takváro?dz°fe előtti pillanatai. A versenyzők félkörben ültek. Volt, aki a melegítője villámzárával babrált, más a mezét igazgatta. Mindenkinek az arcán volt egy csipetnyi feszültség. Dr. Bíró Mihálynak, a birkózó szövetség elnökének bevezető szavai után Gurics György vezetőedző kihirdette az olimpiára utazó csapatot. A fiúk alig észrevehetően megemelték a fejüket. Minden szempár Gurics arcát fürkészte Talán azt figyelték, milyen hangsúllyal ejti ki a nevüket? Vagy azt, hogy az arca elárul-e valamivel többet, mint amit mond? Sorolta a neveket és indokolta a döntést Seres, Rácz, Réczi... Doncsecz nyugodt maradt Csak az arca rezzent egy picit Kimaradt volna? De akkor ki utazik? Teljes csapat megy ... Gurics tovább sorolja a neveket: Torna Mihály, Hegedűs Csaba, Séllyei, Farkas, Rovnyai. Torna Feri maga elé mered. Bátyja ránéz. Gurics elnézést kérve mondja, hogy Doncsecz nevét véletlenül kifelejtette. Torna Misi szava csattan. — Az öcsémét is! — Igen, természetesen — mondja az edző. — Doncsecz és Torna Ferenc is utazik. Néma csend. Senki nem mozdul. Nem néz senki senkire. Ülnek. Vajon milyen gondolat köti le őket? Mi van a mozdulatlan arcok mögött? Hegedűs Csaba első mondata is mintha önmagának szólt volna. — Köszönjük a bizalmat. Lejegyeztem, később leírtam Csaba további szavait is. Aztán kihúztam. Csak ott, abban a légkörben, azzal a hangsúllyal voltak hitelesek. Leírva hamisan csengnének. A lényege ez volt: teljesítjük megbízatásunkat. Dr. Bíró Mihály megköszönte azoknak a munkáját, akik nem utaznak és kérte őket, hogy továbbra is segítsék teljes odaadással a felkészülést. Kp'/flíinilí az edzés. Szóda- IvtZUUÜlK nok a fiúk Csak a Vasas versenyzői verődnek önkéntelenül is egy csokorba. Egymásra néznek, elmosolyodnak. Kezdik a bemelegítést. Hat Vasas-birkózó utazik a kötöttfogású csapattal az olimpiára. Müller Ferdinánd, a Vasas edzője töprengve mondja: — Ilyen azt hiszem, még nem volt, hogy egy szakosztályból hatan vettek volna részt olimpián. Örülök, hogy ez éppen nekünk sikerült, önkéntelenül is a Vasas birkózóit kezdem figyelni. Doncsecz a terem végében a tükör előtt gyakorol. Mintha abban is ellenőrizni akarná, hogy szemre is elég erős-e már az 57 kg-ra. Münchenben még az 52 kg-ban küzdött. Torna Feri élvezi a küzdelmet. Magabiztosan véd minden támadást. Ez neki erőssége. Jól bontakozik ki a bonyolult helyzetekből. Az edzés pergő ritmusú. Egyre erősebb a terhelés. Torna Misi kemény, mint a szikla. Olyan nehezen mozdítható is. Jól áll a lábán. Áll? Egy pillanatig sem. Megy előre, megy és őrli az ellenfél erejét. Mint a világversenyeken általában. Az ő ereje mintha kifogyhatatlan lenne. Mint minden nagy versenyen. Séllyei mozdulataiban a tölgyek ősereje rejlik. Hajlíthatatlan is, mint a tölgyek. Nem villog, de nagyon biztonságosak az akciói. Kegyetlenül erős, rendkívül stabil. Mint... Bocsánat. A tölgyfát már említettük. Hegedűs Csaba önelemző. Kérdez minden mozdulata után. A partner, a bátyja, Miklós precízen felelget. Csaba elgondolkodik a mondottakon. Töpreng és újra nekilendül. Tudatossága szembetűnő. Még az egyperces, felfokozott iramú, fogás nélküli küzdelmek vannak hátra az edzésből. Mindenkiről folyik a veríték. Mégis friss a mozgásuk. Farkas a farkasok harciasságával küzd. Mozgása kiszámíthatatlan. Mintha semmit nem akarna, aztán egy villanás és ... bohó! Nem szabad dobni. Visszateszi ellenfelét és hajt tovább. Ugyanolyan iramban, mint az edzés első percében. Vége. — Egy petákot nem adtam volna a kiutazásomért, mondjuk 1972-ben — sóhajt egyet a kis, hatásos szünet után Farkas József. — De azt hiszem, mások sem... Összesereglenek mett, viccelődnek, kacagnak. . — Meg vannak még a poharak, Nándikám? Az elmúlt év végén a szakosztály évzáró vacsoráján már arról volt szó, hogy hat Vasas versenyzőnek kellene kiharcolnia a kiutazás jogát. Müller Ferdinánd, az edző pedig hat, szép poharat kapott ajándékba. Ki sem csomagolta. Csak a dobozra írta rá mind a hat jelölt a nevét. — Ha kijuttok és jól szerepeltek megkapjátok a poharakat. Mindenki azt, amelyikre a nevét írtam. Az első akadályt mind a hatan sikeresen vették. Mi a titka, hogy ilyen sok, nagyszerű birkózójuk van? Az edző szerint Nyokhban a 74.lik. Akik a Vasasban birkóztak, visszajárnak és segítik a többieket. Keresztes Lajos, Vágó (Wagner) Róbert már abbahagyták ugyan az edzősködést, de a kapcsolat nem szakadt meg. A Vasas-szív, Vasas-szív maradt. Hegedűs Csaba még hozzáteszi: " Az olimpiára való kijutásért a harc már négy évvel ezelőtt kezdődött. Egymást buzdítottuk, hajtottuk. A kollektíva ereje mindenkit magával sodort. Most már mindenki önmagával van elfoglalva, de akkor a csapat összefogása sok embernek adott erőt. — De még mennyire! — mondja Farkas. — 1974-ben a világbajnokságon, Katowicében helyezetten lettem, összetörtem. Csaba vitt magával és bíztatott, hajtott. Ha ő nincs, akkor talán lemondok a kiküldetésért folyó harcról. Ott volt. Mint ahogy Torna Feri mellett ott állt mindig Torna Mihály és bíztatta. Ő pedig a technikásabb öccsétől tanult sokat. Mindenki mindenkit segít, mert nagyon jó közösség. A hat Vasas-fiú ott lesz Montrealban. Kiharcolták,, Segítette őket a közösség ereje és saját dacosan kemény elhatározásuk. A Vasas-fiúk vasakarata az első menetben diadalmaskodott. Kaszás Sándor ÖRÖM Nyolc évet kellett várni erre a pillanatra! Nyolc évvel ezelőtt sikerült az egyik fotóriporternek elkapnia azt a rendkívüli jelenséget, amikor Bánfai Ági, a válogatott tornász szemléletes mutatvánnyal bizonyította, hogy a strandon sem válik a vér vízzé. Napozás céljából egyszerűen egy vízilabdakapu tetejét szemelte ki, elvégre annyira emlékeztet a gerendára. A kép nyilvánosság elé került. S az egyik tornász kislánynak, Lővéi Máriának azóta vágya, hogy egyszer ő is újfajta „gerendagyakorlatot” mutasson be. Ehhez azonban nem elég akármilyen gerenda, sőt, nem is akármilyen hangulatra és pillanatnyi elhatározásra is szükség van. S lám, eljött ez a pillanat. Amikor kihirdették az olimpiai csapatot, s a lányok megtudták, hogy ki került be, akkor a montreali reménységekkel madarat lehetett volna fogatni. S az már bizonyára nem véletlen, hogy a fotoriporter vállalkozott az öröm szokatlan megnyilvánulásainak szokatlan megörökítésére. íme, a bizonyíték. A tatai edzőtábor labdarúgókapuja nem magasabb, mint más labdarúgó kapu, de ahhoz elég magas, hogy a legbravúrosabb tornásznak számára is merészséget jelentsen a megmászása. Mit, megmászás? . Az öröm kifejezése: Vass Károly és Kovács Péter válogatott kézilabdázók segítségével Lővéi Marisza egy pillanat alatt a kapufa tetején termett. Támadó állást vett fel, míg a másik dunaújvárosi olimpiai válogatott, az egy évvel fiatalabb Óvári Évi függőleges spárgával növelte a látványosságot. Ostobaság? Szeszély? Hiúság? A csodát. Mindez csupán azt fejezi ki, hogy nagyon boldogok és végtelenül szeretik a tornát. S hogy ehhez miért kellett pont egy labdarúgókapufa? Mert hasonlít a gerendához. Nekik pedig kedvenc szerük a gerenda. Hollalá! Csak fel a magasba. Csak fel, csak fel, csak fel. Olimpia előtt biztató választás. (Z. Vincze — Geteta) NÉPSPORT 5 VÍVÁS Kiegészíteni egymást Reméljük, javaslatunk még idejében érkezik az illetékesek elé. Arról van szó, hogy az olimpiára készülő párbajtőrcsapatunk felkészítésébe néhány kiadós eszmecserét kellene beiktatni, amelynek meghívott előadója a BVSC együttese lenne. A vasutascsapat ugyanis a közelmúltban olyan mezőnyben nyerte el a párbajtőr Bajnokcsapatok Európa Kupáját, ahol komolyabb ellenfelek gyakorlatilag nemzeti válogatottjaikkal szerepeltek. Hogy ez a győzelem lehet véletlen is? Hát... egy alkalommal még elképzelhető. Második esetben már aligha. Ha pedig ez a siker harmadszor is bekövetkezik — méghozzá egymás után! —, akkor teljesenkizárt, hogy mindez a Fortunának köszönhető. ■4 Tavaly és tavalyelőtt, az első két győzelmünk megszerzésekor mi voltunk a heidenheimi közönség kedvencei (minden évben a nyugatnémet városban kerül megrendezésre a párbajtőr BEK — a szerk.), mert sikerült megtörnünk a verhetetlennek hitt CSZKA Moszkva egyeduralmát — mondja dr. Nedeczky László, a BVSC szakosztályvezetője. — Az idén viszont már szinte mindenki ellenünk szurkolt, hasonló okokból. Ez, persze, érthető. A közönséget a meglepetések érdeklik, az ő számára egy ilyen sorozat már unalmas. Különösen, mert nem a sajátjaiért izgulhat. Ami minket illet, még nem unjuk ... A dolog érdekessége, hogy míg a BVSC ilyen örvendetes rendszert csinált a válogatottakkal, egyenértékű klubcsapatok legyőzéséből, addig legjobbjaink — ugyanezen riválisok ellen mérkőzve — München óta nem álltak a dobogó legmagasabb fokára a világversenyeken. Fenemód kacifántos ügy. 1. Ezek szerint elképzelhető, hogy legjobbjaink — mégsem a legjobbjaink? Elképzelhető, hogy Fenyvesi dr. és Erdős Sándor — a klub két válogatottja — Pap Jenő, Erdős Gábor és Nedeczky György társaságában jobb eredményekre képes, mint válogatott társaival. Kulcsárral, Schmittel, Osztrics dr.-ral? -1 Sajátos légköre van a csapatversenyeknek — mondja Erdős Gábor. — Mindenféle virtuóz vívásnál többet ér, ha valaki alá tudja rendelni egyéni ambícióit a csapaténak. Itt nem elég, ha az ember „csupán” legyőzi ellenfelét, aztán félrevonul a maga bajával törődni. Mert lehet, hogy ő ugyan valamennyi csörtéjét megnyeri, klubtársa viszont elveszti a legfontosabbat, mert a döntő pillanatban nem volt, aki bekiáltsa neki a hátralevő időt, aki csavarhúzóval a kezében odarohanjon hozzá, kizökkentve ezzel lendületéből az ellenfelet, nem akad egy hang, amely odakiáltsa: „A lábadra vigyázz!” vagy csak annyit: „Nyugi”! A BVSC párbajtőrözőinek kitűnő csapatszelleméről egyébként az idei OB is szemléletes ízelítőt adott, ahol a vasutasvívók — ha csak parányi különbséggel is — az első helyen végeztek. Hányadik alkalommal? Hát azt hirtelenjében nehéz lenne összeszámolni, csupán alnnyi bizonyos, hogy a mostani győzelem megszakítás nélkül az ötödik vasutas bajnoki siker. -+■ No, azért álljunk meg annál az egységes csapatszellemnél — tréfálkozik Nedeczky György. — Pap Jenei például rendszeresen lázong amiatt, hogy minden alkalommal neki kell cipelnie Heidenheim és Budapest között a BEK vándordíját, amely bronzból van és mellesleg hat kiló. De hát ha egyszer ő a legfiatalabb?... Pap Jenő különben a „Fakír” elnevezésnek örvend (?) csapattársai körében, amit úgy kell értelmezni, hogy ő az az ember, akit senki és semmi nem tud kihozni a sodrából. Mindez — vívásról lévén szó — aranyat ér. Mint a példa mutatja, a szó eredeti értelmében is. Erdős Gábor az „ítéletvégrehajtó”, magyarán a befejező ember. Általában ő teszi fel azt a sokat emlegetett pontot az i-re. De csak általában, mert utolsó csörtéjére igen gyakran már sor sem kerül, mivel a csapatgyőzelem valamelyik korábbi összecsapás után bizonyossá vált. Nedeczky Györgyről is csak efféle hízelgő dolgokat lehet mondani. Mint ötödik ember, állandóan készen áll a beugrásra, és ha erre lehetősége nyílik , nem okoz csalódást. 4- Ők hárman voltak idei BEK-győzelmünk hősei — mondja dr. Nedeczky László. — Fenyvesi dr. és Erdős Sándor ugyanis ezúttal halványabban szerepelt. A három esélytelenebb fiú viszont ezekben a kritikus pillanatokban hozta ki magából a maximum felettit. És azt hiszem, a siker titka ez: kiegészíteni egymást. Dr. Fenyvesi Csaba és Erdős Sándor jellemzésével ezúttal adósak maradunk. Majd úgy másfél hónap múlva visszatérünk rá. Remélhetőleg hasonló hangnemben! Pilhál György Fenyvesi dr. és az a bizonyos hatkilós vándordíj, amelyet nemcsak kiharcolni, felemelni is nehéz... SPORTLÖVÉSZET A „hetekről" van szó... Meglehetősen nyüzsgő az élet a sportlövő szövetség hivatalos helyiségében, s így a hangulat némileg emlékeztet egy lőteréhez. Csak a fegyverropogás hiányzik... Ezt is pótoljuk! A szemben levő fotelben Stelczámer Rezső szövetségi kapitány foglalt helyet. Ő a céltábla, záporoznak a kérdések. .. Az esetet, lévén szó mindenről, ami csak a lövészek olimpiai szereplésével kapcsolatos, leginkább a puskások öszszetett számához hasonlíthatnánk. Legalábbis, ami érdeklődésünk széles skáláját illeti. — Vágjunk mindjárt a közepébe! Az elmúlt esztendők világversenyeire általában úgy utaztak el a magyarok, hogy tarsolyukban az esetek többségében volt jó néhány számottevő eredmény. És maradt is ugyanennyi, tisztelet a kivételnek. . Most nem vagyunk ebben a helyzetben, tavasszal, egy-két olimpiás kivételével, inkább közepesen, mint jól lettek a válogatottak. Mi ez? Formaidőzítés? — Miután a válogatási alapelvek szerint a Montrealba utazók közül legalább négy-öt versenyző már korábban biztosította, legalábbis elvileg, a repülőjegyét, érthető, hogy tavaszszal nem születtek sorozatban nagy eredmények. — Még a válogatotton belül is sokrétű volt a teljesítmény, hiszen Pap Lajos szinte mindig. Bodnár Tibor, Sziró Gyula, Gruber György egyszer-kétszer kiválóan szerepelt, nem úgy viszont a többiek... — Pap már a korábbi esztendőkben egyértelműen megállapodott versenyző lett. Ez az ő esetében 595-ös fekvő ésU 60-as összetett eredményt jelentett, minimálisan. Ez a stabilizáció, ha lehet, idén tovább folytatódott. Nagy-nagy örömünkre! — És a másik két puskás? Ők sem „mai gyerekek”. .. — Hammerl dr. a sportág nagy egyénisége, olimpiai bajnok volt 1964-ben, ezüstérmes 1963-ban és azóta mindig ott van az élmezőnyben. Nagy Sándor 1974-ben, olimpiai számítás szerint, ötödik lett a világbajnokságon, tavaly is, a legjobb hat között volt az EB-n. Hammerl korábban valóban sokat bizonytalankodott, de kiderült, hogy ennek objektív okai voltak: rossz volt a fegyvere. Most puskát cserélt, egyre jobban belejön, többször lőtt 595 felett a fekvőben, és biztos, hogy ennél csak jobb lesz az olimpián. Nagy Sándort kétségkívül nyomasztotta egy kissé a bizonytalanság tudata, hiszen a múlt nem jelentett százszázalékos biztosítékot a jövőt illetően. Két-három alkalommal így is megállta a helyét, csillogtatta tudását, anélkül, hogy külön készült volna a tavaszi erőpróbákra. Mikor dőlt el, hogy Pap mindkét puskás számban indul, s mellette Hammerl a fekvőben Nagy az összetettben képviseli a magyar színeket? — Menet közben. Döntésünket, persze, igazítottuk múltbeli tapasztalatainkhoz, hiszen Hammerl már régen jobb a fekvőben, mint az összetettben. Aztán a tavaszi versenyek igazolták ezt az állásfoglalásunkat. — Később még egyszer szóba fog kerülni, de már most fel kell tennünk a kérdést: mit szóltak az időnként „ijesztően" kiváló külföldi eredményekhez? — Nem voltunk ott minden versenyen, nem tudjuk, hogy a maximális 600-hoz közeledő fekvő, valamint az 1170 körüli összetett eredmények milyen körülmények között születtek. A körülmények pedig döntő jelentőségűek. — Ezt indokolni is tudja? — Hogyne. Néhány nappal ezelőtt Bukarestben 599, 598 és 597 volt a három érmes eredménye. Mindhárman a szélvédett, maximálisan jól megvilágított szektorban lőttek. .. — Váltsunk témát. Beszéljünk a futóvadlövőkről, hiszen ketten, Szabó Gyula és Bodnár Tibor, kerültek a csapatba. Legutóbb, Wiesbadenben nagyon gyengén szerepeltek... — A wiesbadeni 550—555 közötti teljesítmények minket is kellemetlenül érintettek. Jobbra számítottunk! Azok után, hogy Szabó Gyula rutinos, tapasztalt versenyző, s már évek óta az 570 közelében vagy felett van, és Bodnár áprilisban 578-cal tette le a névjegyét. — Van valamilyen konkrét oka acudarénak? — A verseny előtt nagyon ment a két fiúnak, talán ez nyomasztotta őket. Mindenesetre jókor jött fiaskóként könyveljük el ezt a kisiklást. Úgy érzem, lelkileg már rendbe is jöttek és szinte kizárólag pszichikai célból indulnak a vasárnap kezdődött MHSZ-versenyen. Tíz-tizenöt körös javulást várok tőlük. Ha beváltják a reményeket, akkor talán ők is elhiszik, hogy tudnak még lőni. .. Ezt tartom most a legfontosabbnak. — És Montrealban? A riválisok félelmetesek.... — Sok a pályázó, nemcsak az érmekre, hanem az élmezőny helyeire is. Remélem, Szabó hozza szokott formáját. Bodnárt pedig talán még egyszer fel lehet úgy „piszkálni”, mint áprilisban. — Lépjünk tovább. Hosszú évek után ismét indulunk a koronglövő számokban. — Igen, Talabos István a skeetesek között, Gruber György a traposok mezőnyében. — Utóbbi egészen különleges körülmények között került be az utazók közé, hiszen a tavaly ősz óta közösen készülő olimpiai keretnek tagja sem volt. így igaz. Külön, de egyeztetett felkészülési elképzelések szerint gyakorolt télen Fűzfőn, hiszen számítottunk rá. Április végén azután sorozatban szállította a nagy eredményeket, három hét leforgása alatt lőtt 196-ot, 194-et, majd végül 198- as országos csúcsot. — Miért lett csak 9. az EB-n? — Brnóban 194 korong kellett a győzelemhez. Gruber megállta a helyét. 191 korongot lőtt, és ahogy mondani szokás: „szépen veszített”. Mindössze 21 esztendős, övé a jövő! — Talabos még fiatalabb. .. — Ő a válogatott Benjáminja, 20 éves. Tavaly mindenki őszinte ámulatára — a miénkre is! — nyolcadik lett a VB-n, idén holtverseny után negyedik volt Brnóban, a juniorok között. Bukarestben 194 korongot lőtt, feljövőben van, csak javulhat. .. ! — A további program? — A puskások és a korongosok már nem versenyeznek, csak ellenőrző jellegű edzésversenyeket iktatunk majd a felkészülésbe, amely nem sokban különbözik az eddigiektől. — Ha nem vesszük figyelembe, hogy az idő múlik és minden egyes célzásnak, lövésnek fokozott a jelentősége, akkor tényleg nem lehet sok változás... — Persze, azt hiszem, hogy ezt mi érezzük a legjobban... Serényi Péter !