Népsport, 1976. október (32. évfolyam, 236-262. szám)
1976-10-23 / 255. szám
4 NÉPSPORT ". VISSZHANG Ahogy nem lehet (vagy legalábbis nem tanácsos) viszszapillantó tükör nélkül gépkocsit vezetni, ugyanúgy nem lehet (de legalábbis nem tanácsos) lapot szerkeszteni anélkül, hogy ne ismernénk cikkeink hatását. Az olvasói közvélemény ugyanis sokat elárul, s néha abban is segít, hogy egy-egy érdekesebb téma a lehető legteljesebb megvilágításban kerüljön az újságba. Nagyobb emberséggel A Népsport 1976. szeptember 19-i számában Labdaháború az Oncsa-telepen címmel foglalkozott a székesfehérvári Építőmunkás utcában létesített gyermekjátszótér és az Óvoda utcában épített kispálya születésének körülményeivel. A Népsport kritikája véleményünk szerint egyoldalú, ezért szükségesnek tartjuk az ügy körülményeinek tárgyilagos ismertetését. Székesfehérvár városi Tanácsának végrehajtó bizottsága a tanács műszaki osztályával kidolgozta a város játszótérhálózatának fejlesztési tervét és a meglevő játszóterek felújítási programját. A játszóterek építésénél és felújításánál a különböző korcsoportú gyermekek játéklehetőségének arányos biztosítását tartotta fő szempontnak. Kétéves műszaki és pénzügyi előtervezés után —e fent említett program keretében — került sor az Építőmunkás utcai játszótér és az Óvoda utcai labdarúgópálya kialakítására. A városi tanács terveiről a lakosságnak — írásos tájékoztatások alapján — tudomása volt. A terveket Kádár Antal is ismerte, mivel többször felkereste a műszaki osztályt a pálya sorsa miatt. Az Építőmunkás utcai játszótér korábbi állapotában nem felelt meg a különböző korcsoportú gyermekek játszási igényeinek, hiszen csak a 14 év felettiek labdázását biztosította. Az átalakítás során a 14 év alatti korosztályok játéklehetőségét oldottuk meg és a labdarúgópályát egy kedvezőbb, kevésbé zavaró helyre telepítettük át. Terveink megvalósításánál figyelemmel voltunk az Építőmunkás utcai lakók közös érdekeinek igazságos rendezésére és a valóban társadalmi munkával épült labdarúgópálya — az előzőnél színvonalasabb — pótlására. Az új pálya rendezett, parkosított környezetben, aszfaltozott játéktérrel, labdafúgó hálóval és a szabványoknak megfelelő kapukkal készül. A munkálatok elvégzésére a városi tanács adott megbízást a Székesfehérvári Szolgáltató Vállalatnak, amelynek dolgozói nem törtek össze és nem döntöttek ki semmit, hanem jó minőségű építőmunkát végeztek. A labdarúgópálya kivitelezése jelenleg 80 százalékos készültséggel folyik. Október hónapban készül el a láalapozott játéktér aszfaltozása és a környék feltöltése, tereprendezése, valamint a labdafogó háló. Az első ütemben csak a játéktér készült el murvázott kivitelben, úgy, hogy a labdajátékoknak minél előbb — az előzővel azonos minőségben — területet biztosítsunk. Az egyértelműen beigazolódott, hogy a labdarúgópálya rossz helyen van. Ez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy amikor lehetőség kínálkozik, a pályát helyezzük át kedvezőbb helyre, ahol a lakosság zavarása nélkül színvonalas sportolási lehetőséget alakíthatunk ki. Ennyiben szerettünk volna reális tájékoztatást adni a lakótelepi „háborút” kiváltó labdarúgópálya sorsának alakulásáról. Mayer Ferenc, a szolgáltató vállalat igazgatója Szeidel István, a műszaki osztály vezetője ★ A Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat igazgatója és műszaki osztályának vezetője egyoldalúsággal és felszínességgel vádolja a cikkírót, aki — véleményük szerint — nem tájékozódott megfelelően. Helyénvaló volna a bírálat, ha a szolgáltató vállalat vezetőit meggyőző érvekkel tudnák alátámasztani állításaikat De: 1. Meggyőződésünk, hogy az átépítésre (az Építőmunkás utcai pályából játszótér, a szeméttelep egy részén perüg kispálya kialakítására) sohasem, vagy legalábbis a közeljövőben nem került volna sor, ha az elmúlt két évben nem romlik meg a viszony a fiatalok és „edzőmecénásuk”, valamint a pálya két végén lakó családok között. A tanácsnak ugyanis 300 ezer forintjába került az új pálya, játszótére pedig igazán nem volt szükség, mert egészen közel kettő is van! Ez utóbbi mondat válasz arra is, hogy a tizennégy éven aluliak igenis kedvükre játszhattak a környéken, sőt az Émtőmunkás utcai pályán is kergethették a labdát. A közelmúltban a Hazafias No front Hortyák György elnök mondott köszönetet Kádár Antalnak az Émtőmunkás utcai las pálya építéséért. Hát a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal ebben a „fontos városnolit’bai üdvben”? Ez is azt bizonyíti?*, hoerv kényszer szülte az átépítési tervet! 2. \’ 0 ’ »» Cilf,MV^ fentjártakor veszélyes volt a fiatalokra. Ugyanakkor az Építőmunkás utcában, a játszótáron, teljes rend honolt. A fiataloknak nem lehet azt mondani, hogy ma elveszünk tőletek egy pályát, aztán majd a másik is olyan lesz, mint a régi. Ha előbb elkészül az Óvoda utcai pálya, s csak azután épül meg a játszótér, sokkal gördülékenyebbé sikerült volna tenni az átletet az amúgy is magas feszültségű, ügyben. De ehhez a város játszótereit gondozó és fejlesztő szolgáltató vállalat nagyobb körültekintésére lett volna szükség. Nem pedig erőszak látszatát keltő tevékenységre, már ami az Építőmunkás utcai kispálya „szétszedését” illeti! 3. Igazán nem a cikkíró az oka annak, hogy „beigazolódott: a labdarúgópátya rossz helyen van.” Amikor évekkel ezelőtt tanácsi támogatással és társadalmi munkában megépült, az illetékesek sem gondoltak arra, hogy az Oncsa-tereni labdaháborúra sor kerül. De ha már sajnos így történt, vállalni kell a tévedést, nem pedig egyoldalúan és felszínesen, érvek nélkül bírálni! Si 12”2 jál?... Folyó hó 15-én a Népsport 248. számában a MAFC Kupa öttusaverseny beszámolója után egy vastag betűs, felkiáltójeles glossza fűz észrevételt _ a MAFC öttusaverseny-rendezőség működéséhez. Ennek mottója: „a rendezőség nem engedett _ a negyvennyolcból...” és villámgyorsan kihúzta négy ifjúsági korú legény nevét a listáról. És itt idéznem, kell a Népsport szavait, de ellenkező előjellel: „valóban mosolyt fakasztó tájékozatlanságot” árul el a Népsport, így kell fogalmaznom, mert a sorokért, aláírás hiányában, nyilván a lap vállalta a felelősséget, hangulatkeltő soráig van, mert a glossza írója nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa a MAFC Kupa versenykiírását. A MAFC, a Magyar Öttusa Szövetség jóváhagyásával, hagyományosan felnőtt és junior versenyzők számára írta ki a versenyt. Ezért a versenybírósággal egyetértésben a rendezőség sem adhatott — és nem is adott — engedélyt a jogtalanul nevezett ifjúsági és serdülő öttusázók indulására. A technikai értekezleten megjelent egyesületi képviselőknek ezt tudomására hozta a versenybíróság. Nem tesz jó szolgálatot az öttusasport amúgy is kissé megingott helyzetének, ha a sport adminisztratív munkásait hamis hangulatot keltő cikkekkel támadják, csupán azért, mert ezeknekírói tájékozatlanok. Kérném, hogy a helyreigazító sorokat hasonló felkiáltójeles stílusban, s nem eldugott helyen közöljék. Karácson László, a MAFC-verseny főbíróhelyettese A szóban forgó versenykiírást — levélírónk állításával ellentétben — több alkalommal is áttanulmányoztuk. A "loszsza megírása előtt, majd a fepti veiv'jsvet'de n+,én is. Sőt, átnéztük a verseny rajtlistáját is, amelyből — szintén levélírónk véleményéből eltérően — kiderült, hogy a rendezőség igenis adott en.*r?~sér,Tz „jogtalanul” nevezett ifjúságfígky felnő között két ifjúsági (és számtalan junior) rajtolt, míg a juniorok korosztályában — n°m csalás, nem ámítás! — a győőztes versenyző kivételével valamennyi öttusázó ifjúsági (!) korú volt. Csupán né?,é A tizenhat éves fiú kényszerült a nézők soraiba, noha — ezt is érdemes észrevenni! — közülük ketten már tavaly (tizenöt évesen) indultak a junioroknál. Méghozzá jogosan indultak, hiszen a versenykiírás, akárcsak az idén, tavaly is kimondta: a viadalon mindazok szegülhetnek, akiket egyesületük benevez. Magyarán, ha a versenyző edzője úgy ítéli meg, hogy a tanítványa képes arra, hogy magasabb korosztályban rajtoljon, és a szabályos nevezés is mertsként, akkor az indulásnak nem lehet semmi akadálya sem (Mint ahogy több más sportágban sincs. Úszásban 17 — 13 évesek küzdenek felnőttekkel) Nem a mindenáron való kötözködés szelleme íratta velünk a vitatott glosszát . .. Egészen más! Egy egész embert igénylő, rengeteg lemondással járó sportágról van szó, amelynek •*'rW. «•-írj*-*«,, m.T'-’y*ár lepkehálóval kell az edzőknek gondoskodniuk. És ezeknek a nehezen fölkutatott gyerekekének egy-egy versenyzési alkalom — ünnepnapot jelent. És most mi idéznénk levélírónkat: „Nem tesz jó szolgálatot az öttusa sport an*ú'rr,is kissé mcein'TO't helyzetének . . .” — a túlzásba vitt adminisztráció. A segítség A szeptemberi tanévkezdés előtt az oktatási, valamint a Munkaügyi Minisztérium közös felhívással fordult az ország iskoláihoz: az új tanévtől kezdődően vezessék be a tanulók frissítő, óraközi testnevelését. A felhíváshoz csatlakozott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Országos Tanácsa — és a Magyar Rádió is. Roska Miklós, a rádiósorozat szerkesztője még a nyár derekán jelentette be egy sajtótájékoztatón, hogy az év eleje óta folyó Délelőtti testnevelés című módszertani műsor időpontját 10 óra 50 percre helyezik át, vagyis arra az időpontra, amikor az ország iskoláiban hagyományosan a nagy szünetet tartják. A Magyar Rádió nagy segítségetnyújt ezzel a mozgalom mind szélesebb kibontakozásához, s a Rádió és Televízió Újság is rendszeresen közzéteszi a gyakorlatokat. XXXII. 255. ♦ 1976. október 23. IFJÚSÁGI SPORTKOKTÉL TÍZPERCES LECKE AZ ÉLETRE Tamási Sándorné, az Oktatási Minisztérium főelőadója: „A tízperces, úgynevezett óraközi testnevelés, céljában meszszire mutat. Az iskolások szemléletét formálja, amennyiben a tudomásukra hozza, hogy az egyhangúság fáradságát egy kis mozgással ellensúlyozni lehet, s szokásukká kívánja tenni. Ez nem sport, hanem egyszerűen: módszer, a lehető legegészségesebb felfrissülési mód. Bár most, a kezdet időszakában, úttörő szerepük van a testnevelő tanároknak, célszerű lenne. Palvtdés Felvételünk Pestilőrincen, a Steinmetz " " gimnázium délelőtti foglalkozásán készült. Az iskolában olyan népszerűségre tett szert az óraközi fés bevalla, hogy nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok és a hivatalsegédek is rendszeresen tornáznak. Ez tulajdonképpen csak egy korábbi kezdeményezés folytatása. Farkas Józsefiné testnevelő tanár mondja: „Tavaly a forradalmi ifjúsági napok záróünnepélyén osztályaim tornagyakorlatot mutattak be. Az volt a kezdet. A százhúsz szereplő ugyanis afféle elölöm ász volt: a közönség velük együtt, szabadon, zenére végezte ugyanazokat a gyakorlatokat. Amikor megjelent a tanév eleji ajánlás, úgy érez, hogy mielőbb a többi pedagógus vezesse ezeket a tornákat. Mert a gyermekekben a testnevelő tanár láttán a tornaterem, a sportpálya, tehát bizonyos értelemben a rendkívüli alkalom idéződik fel, mintahogy azt is tudja, hogy ennek a tanárnak a mozgás az életközege. A többi pedagógus személyes példája nyomán éppen ezért előbb tenné magáévá a módszert, mint amely természetes módon hozzátartozik minden ember életéhez.” teán, hogy megerősítették a kezdeményezésemet. Már csak folytatnunk kellett a megkezdett munkát! A gyakorlatokat egyébként magam állítottam össze, figyelembe véve a helyi lehetőségeket, a rendelkezésre álló területet. A szabadba tizenkét, a termi foglalkozásokra pedig hat gyakorlatot készítettem, azokat végezzük el felváltva — naponta. Örülök a sikernek, s úgy érzem, hogy én, mint a tömegsport megszállottja, köszönettel tartozom az iskola vezetésének, elsősorban dr. Salyámosi Miklós elé igazgatónak, mert higgyék el, az óraközi felfrissülés a testnevelő tanár legnagyobb erőfeszítései mellett sem nyerhet polgárjogot egy iskolában, ha nem érkezik ilyen segítség.” Körbe-körbe * „Halló! Igazgatóság? Azt szeretnénk megkérdezni, hogy az önök iskolájában bevezették-e már az óraközi testnevelést?” — ezzel a beköszöntővel tárcsáztunk fel néhány fővárosi iskolát, csak úgy, a találomra. íme, a körtelefonnal szerzett válaszok! Rákosliget, I-lősök tere 16. általános iskola: — A tanév eleje óta mindennap megtartjuk az úgynevezett nagyszünetben. Varga Katalin ruhaipari szakközépiskola: — Bevezettük, de csak a szakmai gyakorlaton, mert akkor hét-nyolc órát ülnek egyfolytában a gyerekek. Újpest, Megyeri út 18., általános iskola: — Még csak a kezdeteknél tartunk. Eddig, amíg jó idő volt, a tanulóink minden szünetet az udvaron töltöttek. Nekünk hatalmas udvarunk van, testnevelés óráink nagy részét is ott tartjuk. A szünetekben a gyerekek labdát kaptak, meg amúgy is futnak, játszanak — megfelelő torna az! Természetesen azonban, most, hogy a falak közé szorulunk, bevezetjük az óraközi testnevelést. XI. kerület, Aga utca 10., általános iskola: — Mi nem vezettük be, mert sajnos, nekünk nincs iskolarádiónk .. . Hívják talán a Bikszádi úti iskolát, ott biztosan van, mert az testnevelés tagozatos! Zrínyi Ilona gimnázius: — Most, hogy a gyerekeink hazajöttek, bevezetjük. Eddig szüreten voltak, dolgozni... Rákospalota, Kozák tér 13., általános iskola: — Nálunk nem órák közötti testnevelés van, hanem valóban óraközi. A kisiskolások figyelmének terjedelme ugyanis nem negyvenöt perces, mint a nagyoké, hanem csak mintegy húszperces. Ezért az óra felénél mozgatjuk meg őket (többnyire a tananyaggal összefüggő játékkal, kifejező vagy utánzó mozgással) hogy figyelmük görbéje ismét felfelé íveljen. Eufipio* Érdeklődtünk ,hiszen érdekes a téma néhány megye tanácsának művelődési osztályán is: hogyan áll területükön az óraközi torna: „Október 30-ra kell helyzetjelentést küldenünk az Oktatási Minisztériumba... . Szóval, a jövő héten már többet tudnánk mondani!” Sebaj, válaszoltuk mi, elvégre nem megyei számadatok érdekelnek, hanem egyéni tapasztalatok, személyes benyomások — a kezdet örömeiről, gondjairól. A megkérdezetteknek azonban semmiféle tapasztalatuk nem volt, csak egyegy bizonytalan hallomást emlegettek — és még egyszer azt, hogy majd a jövő héten már többet tudnak . . . Legalábbis a számok nyelvén, mert nekik csak az óraközi testneveléssel már próbálkozó iskolák számáról kell beszámolnok ! Látjátok, feleim -- a saját szemetekkel láthatjátok, hogy a világon csak egy fontos dolog van: a papír, amelyen a legnagyobb erőfeszítések is egyetlen számai*"4*" zsugor" -nk . . . Mert az a dolguk! VISSZATÉRŐKAz m$toy* A testnevelő tanár, Bessenyei Gyula hirtelenjében nem is emlékszik vissza pontosan:' — Mikor is kezdtük?... Úgy a hatvanas évek elején, hatvanegyben vagy hatvankettőben. A mi iskolánk, a Than Károly vegyipari szakközépiskola volt annak idején az óraközi testnevelés egyik dajkája. A mozgalom hajtóereje az akkori igazgató, Varsányi Gábor volt, aki akkoriban elmondta kérdésemre: „Ezeknek a gyerekeknek már most is fárasztó a munkájuk, különösen a laboratóriumban kénytelenek sokáig, gyötrő testhelyzetben álldogálni. De minthogy majd a munkájukban sem lesz könnyebb nekik, ezért kell beléjük nevelnünk a pihenés aktív módját.” Néhány éve azonban kissé elhalványult ez a nagyszerű hagyomány , mígnem az idén ismét új erőre kapott. Az iskola pártszervezete (!) és az igazgatóság úgy döntött, hogy eredeti formájában és az egykori intenzitással vezetik be ismét. Amikor a tanév elején megjelent az országos felhívás, ők már csak bólintottak rá: „na, ugye!”. — Kik vezetik a tornát? — kérdezzük most a testnevelőtől. — Az osztályok sportfelelősei. Az éppen órát adó tanár pedig jelen van, ügyel a rendre, a fegyelemre. — Ők nem csinálják? — Néhányan igen. Elsősorban azok a fiatal pedagógusok, akik itt végeztek, az iskolában, s most tanárként tértek vissza Íme, egy szép, emberi példázat — a vetésről és az aratásról... Nem sokkal a tanévkezdés után találkoztam Veress Sándorral, a főváros XIX. kerületi sportfelügyelőségének vezetőjével. Szóba került az óraközi testnevelés kérdése is, s ő mondta, hogy már kezdik bevezetni a kispesti iskolákban__ — Hanem — emelte fel mutatóujját — nálunk más is van! A felügyelőség javaslat nyomán a dolgozók önálló esti gimnáziumában, a Kossuth téri iskolában is beakarja vezetni az igazgató. Kovács Zoltán . . . Gondoltam magamban: no, akkor az estisek már javában dúdolják magukban az egykori sláger új változatát, hogy nemcsak a tízéveseké a világ . .. De nem dúdolják! Az igazgató borongós arccal fogadott: — Még mindig nem merem azt mondani, hogy fogjuk csinálni... A hallgatóink elkészítették ugyan az iskolarádiót, s azzal az óraközi torna megoldási módja már megvan. — Hanem? ... — Hanem a diákok egyelőre nagyon húzódoznak. Azt mondják, fáradtak ők ehhez. Pedig mi éppen azt akarjuk, hogy némi felfrissülést találjanak itt, az iskolában is. Amióta igazgntó vagyok, azóta dédelgetem magamban ezt a tervet. — Önnek szívügye ez a dolog . .. — Tizenhét évig sportoltam, miért is ne lenne az!? Igaz is... De hát a hallgatók közül senki nem sportolt? Senki nem ismeri a mozgás varázserejét? És senki nem gondol arra, hogy a saját példatáva egyben — a gyermekét is neveli? Írta és összeállította: SZEKERES ISTVÁN I SZEMLÉLET Tibor Tamás, a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának vezetője több helyen járt az országban a tanév kezdete óta, s mindenütt figyelemmel kísérte az óraközi testnevelés helyzetét. Tapasztalatait az alábbi tipológiában összegezte: — A leglényegesebb talán az, hogy mindenütt az országban már téma lett a mostani tanév egyik legfontosabb újdonsága, akár úgy hogy megpróbálják csinálni, akár úgy, hogy kibúvókat keresnek ... A legjobban ott mennek a dolgok máris, ahol ennek a sajátos munkahelyi testnevelésnek korábbi hagyományai is vannak az iskolában. Ezt tapasztaltam például a legutóbb, Borsod megyében is, ugyanakkor azonban gondokat szintén. . Egyfajta nehézség az, amikor helyhiány vagy a személyi feltételek hiánya akadályozza a kezdeményezés kibontakozását. A másik viszont súlyosabb: amikor egy iskola tanárközösségének passzivitása és szemléleti fogyatékossága akadályozza meg a kibontakozást. A magam részére azt javaslom, hogy ezekben az iskolákban a KISZ-esek álljanak a mozgalom élére annál is inkább mivel ifjúsági mozgalmunk nagy jelentőséget tulajdonít a kezdeményezésnek, s az ország fiúkommunistái révén is, messzemenően támogatni kívánja azt.