Népsport, 1976. október (32. évfolyam, 236-262. szám)

1976-10-23 / 255. szám

4 NÉPSPORT ". VISSZHANG Ahogy nem lehet (vagy legalábbis nem tanácsos) visz­­szapillantó tükör nélkül gépkocsit vezetni, ugyanúgy nem lehet (de legalábbis nem tanácsos) lapot szerkeszteni anélkül, hogy ne ismernénk cikkeink hatását. Az olvasói közvéle­mény ugyanis sokat elárul, s néha abban is segít, hogy egy-egy érdekesebb téma a lehető legteljesebb megvilágí­tásban kerüljön az újságba. Nagyobb emberséggel A Népsport 1976. szeptember 19-i számában Labdaháború az Oncsa-telepen címmel foglalko­zott a székesfehérvári Építő­munkás utcában létesített gyer­mekjátszótér és az Óvoda utcá­ban épített kispálya születésé­nek körülményeivel. A Népsport kritikája­­ véleményünk szerint egyoldalú, ezért szükségesnek tartjuk az ügy körülményeinek tárgyilagos ismertetését. Székesfehérvár városi Tanácsá­nak végrehajtó bizottsága a ta­nács műszaki osztályával kidol­gozta a város játszótérhálózatá­nak fejlesztési tervét és a meg­levő játszóterek felújítási prog­ramját. A játszóterek építésénél és felújításánál a különböző korcsoportú gyermekek játékle­hetőségének arányos biztosítását tartotta fő szempontnak. Két­éves műszaki és pénzügyi elő­­tervezés után­ —e fent említett program keretében — került sor az Építőmunkás utcai játszótér és az Óvoda utcai labdarúgó­pálya kialakítására. A városi ta­nács terveiről a lakosságnak — írásos tájékoztatások alapján — tudomása volt. A terveket Ká­dár Antal is ismerte, mivel több­ször felkereste a műszaki osz­tályt a pálya sorsa miatt. Az Építőmunkás utcai játszótér korábbi állapotában nem felelt meg a különböző korcsoportú gyermekek játszási igényeinek, hiszen csak a 14 év felettiek labdázását biztosította. Az át­alakítás során a 14 év alatti korosztályok játéklehetőségét oldottuk meg és a labdarúgópá­lyát egy kedvezőbb, kevésbé za­varó helyre telepítettük át. Ter­veink megvalósításánál figye­lemmel voltunk az Építőmun­kás utcai lakók közös érdekeinek igazságos rendezésére és a valóban társadalmi munkával épült labdarúgópálya — az elő­zőnél színvonalasabb — pótlá­sára. Az új pálya rendezett, par­kosított környezetben, aszfalto­zott játéktérrel, labdafúgó há­lóval és a szabványoknak meg­felelő kapukkal készül. A mun­kálatok elvégzésére a városi ta­nács adott megbízást a Székes­fehérvári Szolgáltató Vállalat­nak, amelynek dolgozói nem tör­tek össze és nem döntöttek ki semmit, hanem jó minőségű épí­­tőmunkát végeztek. A labdarúgó­­pálya kivitelezése jelenleg 80 százalékos készültséggel folyik. Október hónapban készül el a láalapozott játéktér aszfaltozása és a környék feltöltése, terep­­rendezése, valamint a labdafogó háló. Az első ütemben csak a játéktér készült el murvázott kivitelben, úgy,­­ hogy a labda­játékoknak minél előbb — az előzővel azonos minőségben — területet biztosítsunk. Az egyértelműen beigazolódott, hogy a labdarúgópálya rossz­­ helyen van. Ez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy amikor lehe­tőség kínálkozik, a pályát­­ he­lyezzük át kedvezőbb helyre, ahol a lakosság zavarása nél­kül színvonalas sportolási le­hetőséget alakíthatunk ki. Ennyiben szerettünk volna reális tájékoztatást adni a lakó­telepi „háborút” kiváltó labda­rúgópálya sorsának alakulásáról. Mayer Ferenc, a szolgáltató vállalat igazgatója Szeidel István,­ a műszaki osztály vezetője ★ A Székesfehérvári Szolgálta­tó Vállalat igazgatója és mű­szaki osztályának vezetője egy­oldalúsággal és felszínességgel vádolja a cikkírót, aki — vé­leményük szerint — nem tá­jékozódott megfelelően. Helyénvaló volna a bírálat, h­a a szolgáltató vállalat ve­zetőit meggyőző érvekkel tud­nák alátámasztani állításaikat­ De: 1. Meggyőződésünk, hogy az átépítésre (az Építőmunkás ut­cai pályából játszótér, a sze­méttelep egy részén perüg kis­pálya kialakítására) sohasem, vagy legalábbis a közeljövőben nem­ került volna sor, ha az elmúlt két évben nem romlik meg a viszony a fiatalok és „edzőmecénásuk”, valamint a pálya két végén lakó családok között. A tanácsnak ugyanis 300 ezer forintjába került az új pálya, játszótére pedig iga­zán nem volt szükség, mert egészen közel kettő is van! Ez utóbbi mondat válasz arra is, h­ogy a tizennégy éven aluliak igenis kedvükre játszhattak a környéken, sőt az Ém­tőmun­­kás utcai pályán is kergethet­ték a labdát. A közelmúltban a Hazafias No front Hort­yák György elnök mon­dott köszönetet Kádár Antal­nak az Émtőm­unkás utcai las pálya építéséért. Hát a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal ebben a „fontos városnolit’bai üdv­ben”? Ez is azt bizonyíti?*, hoerv kényszer szülte az átépí­tési tervet! 2. \’ 0 ’ »» Cilf,MV^ fentjártakor veszélyes volt a fiatalokra. Ugyanakkor az Építőmunkás utcában, a ját­szótáron, teljes rend honolt. A fiataloknak nem lehet azt mondani, hogy ma elveszünk tőletek egy pályát, aztán majd a másik is olyan lesz, mint a régi. Ha előbb elkészül az Óvoda utcai pálya, s c­sak az­után épül meg a játszótér, sok­kal gördülékenyebbé sikerült volna tenni az átletet az amúgy is magas feszültségű, ügyben. De ehhez a város játszótereit gondozó és fejlesz­tő szolgáltató vállalat na­gyobb körültekintésére lett volna szükség. Nem pedig erőszak látszatát keltő tevé­kenységre, már ami az Építő­­munk­ás utcai kispálya „szét­szedését” illeti! 3. Igazán nem a cikkíró az oka annak, hogy „beigazoló­dott: a labdarúgópá­tya rossz helyen van.” Amikor évekkel ezelőtt tanácsi támogatással és társadalmi munkában meg­épült, az illetékesek sem gondoltak arra, hogy az On­­csa-tereni labdaháborúra sor kerül. De ha már­­ sajnos így történt, vállalni kell a tévedést, nem pedig egyolda­lúan és felszínesen, érvek nél­kül bírálni! Si 12”2 jál?... Folyó hó 15-én a Népsport 248. számában a MAFC Kupa öttusaverseny beszámolója után egy vastag betűs, felkiáltójeles glossza fűz észrevételt _ a MAFC öttusaverseny-rendezőség mű­ködéséhez. Ennek mottój­a: „a rendezőség nem engedett _ a negyvennyolcból...” és villám­gyorsan kihúzta négy ifjúsági korú legény nevét a listáról. És itt idéznem, kell a Nép­sport szavait, de ellenkező elő­jellel: „valóban mosolyt fakasz­tó tájékozatlanságot” árul el a Népsport, így kell fogalmaznom, mert a sorokért, aláírás hiányá­ban, nyilván a lap vállalta a felelősséget, hangulatkeltő soráig van, mert a glossza írója nem vette a fáradtságot, hogy elol­vassa a MAFC Kupa verseny­kiírását. A MAFC, a Magyar Öttusa Szövetség jóváhagyásá­val, hagyományosan felnőtt és junior versenyzők számára írta ki a versenyt. Ezért a verseny­­bírósággal egyetértésben a ren­dezőség sem adhatott — és nem is adott — engedélyt a jogtala­nul nevezett ifjúsági és serdülő öttusázók indulására. A techni­kai értekezleten megjelent egye­sületi képviselőknek ezt tudo­mására hozta a versenybíróság. Nem tesz jó szolgálatot az öt­tusasport amúgy is kissé megin­gott helyzetének, ha a sport ad­minisztratív munkásait hamis hangulatot keltő cikkekkel tá­madják, csupán azért, mert ezeknek­­írói tájékozatlanok. Kérném, hogy a helyreigazí­tó sorokat hasonló felkiáltójeles stílusban, s nem eldugott he­lyen közöljék. Karácson László,­ a MAFC-verseny főbíró­helyettese A szóban forgó versenyki­­írást — levélírónk állításával ellentétben — több alkalommal is áttanulmányoztuk. A "losz­­sza megírása előtt, majd a fepti ve­iv'jsvet'de n+,én is. Sőt, átnéztük a verseny rajt­listáját is, amelyből — szin­tén levélírónk véleményéből el­térően — kiderült, hogy a ren­dezőség igenis adott en.*r?~sér,Tz „jogtalanul” nevezett ifjúsá­­gfígk­y­ felnő­ között két ifjúsági (és szám­talan junior) rajtolt, míg a ju­niorok korosztályában — n°m csalás, nem ámítás! — a győőz­tes versenyző kivételével vala­mennyi öttusázó ifjúsági (!) korú volt. Csupán né?,é A tizenhat éves fiú kényszerült a nézők sorai­ba, noha — ezt is érdemes észrevenni! — közülük ketten már tavaly (tizenöt évesen) indultak a junioroknál. Méghozzá jogosan indultak, hiszen a versenykiírás, akár­csak az idén, tavaly is ki­mondta: a viadalon mindazok szegülhetnek, akiket egyesü­letük benevez. Magyarán, ha a versenyző edzője úgy ítéli meg, hogy a tanítványa ké­pes arra, hogy magasabb kor­osztályban rajtoljon, és a sza­bályos neve­zés is me­rtsként, akkor az indulásnak nem le­het semmi akadálya sem (Mint ahogy több más sport­ágban sincs. Úszásban 17 — 13 évesek küzdenek felnőttekkel) Nem a mindenáron való kö­­tözködés szelleme íratta ve­lünk a vitatott glosszát . .. Egészen más! Egy egész embert igénylő, rengeteg lemondással járó sportágról van szó, amelynek •*'rW. «•-írj*-*«,, m.T'-’y*ár lepkehálóval kell az edzőknek gondoskodniuk. És ezeknek a nehezen fölkutatott gyerekek­ének egy-egy versenyzési al­kalom — ünnepnapot jelent. És most mi idéznénk levél­írónkat: „Nem tesz jó szol­gálatot az öttusa sport an*ú'rr,is kissé mcein'TO't helyzeté­nek . . .” — a túlzásba vitt ad­minisztráció. A segítség A szeptemberi tanévkezdés előtt az oktatási, valamint a Munkaügyi Minisztérium közös felhívással fordult az ország iskoláihoz: az új tanévtől kezdődően vezessék be a ta­nulók frissítő, óraközi testne­velését. A felhíváshoz csatla­kozott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Országos Tanácsa — és a Magyar Rá­dió is. Roska Miklós, a rádió­­sorozat szerkesztője még­­ a nyár derekán jelentette be egy sajtótájékoztatón, hogy az év­­ eleje óta folyó Délelőtti test­nevelés című módszertani mű­sor időpontját 10 óra 50 perc­re helyezik át, vagyis arra az időpontra, amikor az ország iskoláiban hagyományosan a nagy szünetet tartják. A Ma­gyar Rádió nagy segítséget­­nyújt ezzel a mozgalom mind szélesebb kibontakozásához, s a Rádió és Televízió Újság is rendszeresen közzéteszi a gya­korlatokat. XXXII. 255. ♦ 1976. október 23. IFJÚSÁGI SPORTKOKTÉL TÍZPERCES LECKE­­ AZ ÉLETRE Tamási Sándorné, az Oktatási Minisztérium főelőadója: „A tízperces, úgynevezett óraközi testnevelés, céljában mesz­­szire mutat. Az iskolások szemléletét formálja, amennyiben a tudomásukra hozza, hogy az egyhangúság fáradságát egy kis mozgással ellensúlyozni lehet, s szokásukká kívánja tenni. Ez nem sport, hanem egyszerűen: módszer, a lehető legegészsé­gesebb felfrissülési mód. Bár most, a kezdet időszakában, út­törő szerepük van a testnevelő tanároknak, célszerű lenne. Palvtd­és Felvételünk Pestilőrincen, a Steinmetz " " gimnázium délelőtti foglalkozásán ké­szült. Az iskolában olyan népszerűségre tett szert az óra­közi fés b­evalla, hogy nemcsak a diákok, hanem a pedagó­gusok és a hivatalsegédek is rendszeresen tornáznak. Ez­ tulajdonképpen csak egy korábbi kezdeményezés folyta­tása. Farkas Józsefiné testnevelő tanár mondja: „Tavaly a forradalmi ifjúsági napok záróü­nnepélyén osztályaim torna­gyakorlatot mutattak be. Az volt a kezdet. A százhúsz sze­replő ugyanis afféle elölöm ász volt: a közönség velük együtt, szabadon, zenére végezte ugyanazokat a gyakorla­tokat. Amikor megjelent a tanév eleji ajánlás, úgy érez, hogy mielőbb a többi pedagógus vezesse ezeket a tornákat. Mert a gyermekekben a testnevelő tanár láttán a tornaterem, a sportpálya, tehát bizonyos értelemben a rendkívüli alkalom idéződik fel, mint­­ahogy azt is tudja, hogy ennek a tanárnak a mozgás az életközege. A többi pedagógus személyes pél­dája nyomán éppen ezért előbb tenné magáévá a módszert, mint amely természetes m­ódon hozzátartozik minden ember életéhez.” teán, hogy megerősítették a kezdeményezésemet. Már csak folytatnunk kellett a megkezdett munkát! A gyakorlato­kat egyébként magam állítottam össze, figyelembe véve a helyi lehetőségeket, a rendelkezésre álló területet. A sza­badba tizenkét, a termi foglalkozásokra pedig hat gyakor­latot készítettem, azokat végezzük el felváltva — naponta. Örülök a sikernek, s úgy érzem, hogy én, mint a tömeg­sport megszállottja, köszönettel tartozom az iskola vezeté­sének, elsősorban dr. Salyámosi Miklós elé igazgatónak, mert higgyék el, az óraközi felfrissülés a testnevelő tanár leg­nagyobb erőfeszítései mellett sem nyerhet polgárjogot egy iskolában, ha nem érkezik ilyen segítség.” Körbe-körbe * „Halló! Igazgatóság? Azt szeretnénk megkérdezni, hogy az önök iskolájában bevezet­­ték-e már az óraközi test­nevelést?” — ezzel a bekö­szöntővel tárcsáztunk fel né­hány fővárosi iskolát, csak úgy, a találomra. íme,­ a körtelefonnal szer­zett válaszok! Rákosliget, I-lősök tere 16. általános iskola: —­ A tanév eleje óta min­dennap megtartjuk az úgyne­vezett nagyszünetben. Varga Katalin ruhaipari szakközépiskola:­­ — Bevezettük, de csak a szakmai gyakorlaton, mert akkor hét-nyolc órát ülnek egyfolytában a gyerekek. Újpest, Megyeri út 18., ál­talános iskola: — Még csak a kezdeteknél tartunk. Eddig, amíg jó idő volt, a tanulóink minden szünetet az udvaron töltöt­tek. Nekünk hatalmas udva­runk van, testnevelés óráink nagy részét is ott tartjuk. A szünetekben a gyerekek labdát kaptak, meg amúgy is futnak, játszanak — megfe­lelő torna az! Természetesen azonban, most, hogy a falak közé szorulunk, bevezetjük az óraközi testnevelést. XI. kerület, Aga utca 10., általános­­ iskola: — Mi nem vezettük be, mert sajnos, nekünk nincs iskolarádiónk .. . Hívják ta­lán a Bikszádi úti iskolát, ott biztosan van, mert az testnevelés tagozatos! Zrínyi Ilona gimnázius­: — Most, hogy a gyere­keink hazajöttek, bevezet­jük. Eddig szüreten voltak, dolgozni... Rákospalota, Kozák tér 13., általános iskola: — Nálunk nem órák kö­zötti testnevelés van, hanem valóban óraközi. A kisiskolá­sok figyelmének terjedelme ugyanis nem negyvenöt per­ces, mint a nagyoké, hanem csak mintegy húszperces. Ezért az óra felénél mozgat­juk meg őket (többnyire a tananyaggal összefüggő já­tékkal, kifejező vagy utánzó mozgással) hogy figyelmük görbéje ismét felfelé íveljen. Eufipio* Érdeklődtünk ,hiszen ér­dekes a téma­ néhány me­gye tanácsának művelődési osztályán is: hogyan áll területükön az óraközi torna: „Október 30-ra kell helyzetjelentést küldenünk az Oktatási Minisztérium­ba... . Szóval, a jövő hé­ten már többet tudnánk mondani!” Sebaj, válaszol­tuk mi, elvégre nem me­gyei számadatok érdekel­­nek, hanem egyéni tapasz­talatok, személyes benyo­mások — a kezdet örömei­ről, gondjairól. A megkérdezetteknek azonban semmiféle tapasz­talatuk nem volt, csak egy­­egy bizonytalan hallomást emlegettek — és még egy­szer azt, hogy majd a jö­vő héten már többet tud­nak . . . Legalábbis a szá­mok nyelvén, mert nekik csak az óraközi testneve­léssel már próbálkozó isko­lák számáról kell beszá­molnok ! Látjátok, feleim -- a sa­ját szemetekkel láthatjátok, hogy a világon csak egy fontos dolog van: a papír, amelyen a legn­agy­obb erő­feszítések is egyetlen szám­ai*"4*" zsugor" -n­k . . . Mert az a dolguk! VISSZA­TÉRŐKAz m$toy* A testnevelő tanár, Besse­nyei Gyula hirtelenjében nem is emlékszik vissza pon­tosan:' — Mikor is kezdtük?... Úgy a hatvanas évek ele­jén, hatvanegyben vagy hat­vankettőben. A mi iskolánk, a Than Károly vegyipari szakközépiskola volt annak idején az óraközi testnevelés egyik dajkája. A mozgalom hajtóereje az akkori igazgató, Varsányi Gábor volt, aki akkoriban el­mondta kérdésemre: „Ezek­nek a gyerekeknek már most is fárasztó a munkájuk, kü­lönösen a laboratóriumban kénytelenek sokáig, gyötrő testhelyzetben álldogálni. De minthogy majd a munkájuk­ban sem lesz könnyebb ne­kik, ezért kell beléjük ne­velnünk a pihenés aktív módját.” Néhány éve azonban kissé elhalványult ez a nagysze­­­rű hagyomány , mígnem az idén ismét új erőre kapott. Az iskola pártszervezete (!) és az igazgatóság úgy dön­tött, hogy eredeti formájá­ban és az egykori intenzitás­sal vezetik be ismét. Amikor a tanév elején meg­j­el­ent az országos felhívás, ők már csak bólintottak rá: „na, ugye!”. — Kik vezetik a tornát? — kérdezzük most a testne­velőtől. — Az osztályok sportfele­­lősei. Az éppen órát adó ta­nár pedig jelen van, ügyel a rendre, a fegyelemre. — Ők nem csinálják? — Néhányan igen. Elsősor­ban azok a fiatal pedagógu­sok, akik itt végeztek, az is­kolában, s most tanárként tértek vissza Íme, egy szép, emberi pél­dázat — a vetésről és az aratásról... Nem sokkal a tanévkezdés után találkoztam Veress Sándorral, a főváros XIX. kerületi sportfelügyelősé­gé­­nek vezetőjével. Szóba ke­rült­­ az óraközi testnevelés kérdése is, s ő mondta, hogy már kezdik bevezetni a kis­pesti iskolákban__ — Hanem — emelte fel mutatóujját — nálunk más is van! A felügyelőség javas­­la­t nyomán a dolgozók­ ön­álló esti gimnáziumában, a Kossuth téri iskolában is be­­akarja vezetni az igazgató. Kovács Zoltán . . . Gondoltam magamban: no, akkor az estisek már javá­ban dúdolják magukban az egykori sláger új változatát, hogy nemcsak a tízéveseké a világ . .. De nem dúdolják! Az igazgató borongós arc­cal fogadott: — Még­ mindig nem me­rem azt mondani, hogy fog­juk csinálni... A hallga­tóink elkészítették ugyan az iskolarádiót, s azzal az óra­­közi torna megoldási módja­­ már megvan. — Hanem? ... — Hanem a diákok egye­lőre nagyon húzódoznak. Azt­ mondják, fáradtak ők ehhez. Pedig mi éppen azt akar­juk, hogy némi felfrissülést találjanak itt, az iskolában is. Amióta igazgntó vagyok, azóta dédelgetem magamban ezt a tervet. — Önnek szívügye ez a dolog . .. — Tizenhét évig sportol­tam, miért is ne lenne az!? Igaz is... De hát a hall­gatók közül senki nem spor­tolt? Senki nem ismeri a mozgás varázserejét? És senki nem gondol ar­ra, hogy a saját példa­táva egyben — a gyermekét is­ neveli? Írta és összeállította: SZEKERES ISTVÁN I SZEMLÉLET Tibor Tamás, a KISZ KB honvédelmi és sport­­osztályának vezetője több helyen járt az országban a tanév kezdete óta, s mindenütt figyelemmel kísérte az óraközi testne­velés helyzetét. Tapaszta­latait az alábbi tipológiá­ban összegezte: — A leglényegesebb ta­lán az, hogy mindenütt az országban már téma lett a mostani tanév egyik legfontosabb újdonsága, akár úgy hogy megpró­­bálják csinálni, akár úgy, hogy kibúvókat keres­nek ... A legjobban ott mennek a dolgok máris, ahol ennek a sajátos munkahelyi testnevelés­nek korábbi hagyományai is vannak az iskolában. Ezt tapasztaltam például a legutóbb, Borsod megyé­ben is, ugyanakkor azon­ban gondokat szintén. . Egyfajta nehézség az, amikor helyhiány vagy a személyi feltételek hiánya akadályozza a kezdemé­nyezés kibontakozását. A másik viszont súlyosabb: amikor egy iskola tanár­közösségének passzivitása és szemléleti fogyatékos­sága akadályozza meg a kibontakozást. A magam részér­e azt javaslom, hogy ezekben az iskolák­ban a KISZ-esek álljanak a mozgalom élére annál is inkább mivel ifjúsági mozgalmunk nagy jelen­tőséget tulajdonít a kez­deményezésnek, s az or­szág­­ fiúkommunistái ré­vén is, messzemenően tá­mogatni kívánja azt.

Next