Népsport, 1976. november (32. évfolyam, 263-287. szám)
1976-11-06 / 267. szám
MI Sokk után a SZEOL 13. 3 4 5 12-26 10 A bajnoki táblázat SZEOL-ra vonatkozó adatai ezek a 12 forduló után. A babonás Tiszaparti emberek szerint a 13 nem éppen szerencsés Szám. Ha viszont azt vesszük alapul, hogy az NB I-ban jelenleg 18 csapat küzd hétről hétre a bajnoki pontokért, akkor nem lehet panasz a 13-ra ■•. (Ilmer István vezetőedző) „Amikor a nyáron a SZEOL-hoz kerültem, kerekperce megmondták: óvatosan tervezzek. A vezetőkkel és a játékosokkal megállapodtunk abban, bennünket egy cél kell, hogy összekovácsoljon, mégpedig az, hogy a SZEOL ne legyen páternoszter! Azaz, egy év az NB I-ben, aztán a következő az NB II-ben, majd vissza az NB I-be. Ez az ördögi körforgás jellemezte ugyanis évekig az együttest. Azzal a céllal vágtunk tehát az őszi idénynek és az 1976—77. évi bajnokságnak, hogy olyan csapatot kell kialakítani, amely képes arra, hogy megkapaszkodjon végre az NB I-ben.”) Dolgos hétköznapok következtek, majd szorongással teli várakozás: milyen lesz a sorsolás? Nem repestek az örömtől, amikor napvilágot látott a műsor. És ez érthető is volt, hiszen komoly „fajsúlyú” együttesek elleni mérkőzések következtek egymás után. A nyitányon az MTK-VM, majd a Haladás VSE, a Bp. Honvéd, azÚjpesti Dózsa, a Videoton és az FTC. (Himer: „Nem szövögethettünk rózsaszínű álmot! A realitás talaján maradva, azt tűztük a csapat elé, hogy a papíron megszerezhető 12 pontból hármat, maximum négyet megszerezzünk.”) A nyitány augusztus 20-án a vártnál jobban sikerült, hiszen Hegedűs fejes- és Jernei 11-es góljával 2—1-re legyőzték az MTK-VM-et. Öt nappal később Szombathelyről hozták el — nem kis meglepetésre — az egyik pontot, méghozzá úgy, hogy a félidőben még vezettek... És ami a SZEOL-nál olyan ritka, mint a fehér holló: három góllal terhelték meg az ellenfél hálóját! A hat mérkőzés helyett kettőn megvolt tehát a három pont! Evés közben jön meg az étvágy — tartja a közmondás. ha ezt a szegediek is ismerik. Elszántan készülődtek a Bp. Honvéd ellen, s bizony, nem sok hiányzott, hogy ismét pontot, pontokat szerezzenek. Jól játszott a SZEOL, s ha Gujdár, a Tisza-parti együttes vert kapusa — milyen is az élet?! — nem véd válogatott formában, akkor a győzelem sem maradt volna el. De a „sors tréfája” túl jól sikerült, s egy góllal győzött a vendégegyüttes, méghozzá ugyancsak egy volt szegedi játékos, Kozma jóvoltából. Ilyen az élet... (Himer: „Bizony, egy kicsit el voltunk keseredve, de hát az embernek nem a múltat kell siratnia, hanem a jövőt terveznie. Értékeltük a Bp. Honvéd elleni hiányosságokat, s már előretekintettünk, készültünk az Újpesti Dózsa elleni találkozóra. Az ember azonban hiába tervez, ha nem partnere a sors ... Forgács a 9. percben megsérült, megbomlott a védelmünk és 45 perc alatt négy gólt kaptunk. A második játékrészben aztán még egyet. Három nappal később Székesfehérvárott pedig kettővel még többet! A 7-0 mellett komoly veszteségeink is lettek, hiszen nem kevesebb, mint három játékosunkat, Egervárit, Kádárt és Hegelüst küldték le a pályáról. Természetesen eltiltották őket, s minden a feje tetejére állt! A lassan-lassan kialakuló csapat megbomlott, kényszermegoldásokkal próbáltam a lyukakat betömni. Nem sikerült, az Üllői úton 4-0-ra kikaptunk.”) Kétszázhetven perc alatt 16- szor került a labda a csapatkapitány, Nagy István kapujába. Nem csoda, hogy a jó képességű kapust és a mezőnyjátékosokat megviselte a kudarc. (Nagy: „Régóta védett a SZEOL-ban és emlékszem, sajnos, előfordult már hasonló eset. " Nem is egy! Ilyenkor törvényszerűen rések támadnak az egészséges önbizalom falán. Aztán, ha ez még a közönség részéről történő szapulással is találkozik, akkor, bizony, számítani lehet a katasztrófára. Félve mentünk ki az edzésekre, s nagyon tartot tünk attól, hogy a ZTE elleni hazai mérkőzésünkön a szurkolók rajtunk élesítik a nyelvüket. Régi szegedi szokás ugyanis, hogy gúnyolják a futballistát. Már akkor, amikor még a játékoskijáróban van, s hozzá sem ért a labdához ... Ha pedig hibázik, „poén poént” követ és csak idő kérdése, mikor lesz idegroncs az ember. Az öltözőben sok szó esett közöttünk erről, s lelkileg felkészültünk a legrosszabbra. Felesleges volt! Csoda történt ugyanis: nem kezdtek velünk élcelődni, hanem lelkesen bíztattak, s ez feldobott, doppingként hatott. A biztatás kiűzte belőlünk a sokkhatást.”) A SZEOL pontot szerzett! És az idegesség helyett egy csapásra egészséges önbizalom rakott fészket az öltözőben. Az eredmény? Győzelem a Kaposvár ellen, pontszerzés Dorogon, majd kisiklás: 11-esből lőtt góllal kikaptak Tatabányán. Aztán jó játék a Tisza partján az SBTC ellen (4—2-es győzelem), a 12. fordulóban pedig újabb pontszerzés, ezúttal a Rába ETO-tól. (Himer: ,,A kiállítások, a sérülések, a 1—16-os gólkülönbség az említett három találkozón szerencsére nem borították fel a csapat lelkiegyensúlyát. Ebben komoly szerepet játszott a játékosok akaratereje és a közönség megértése, az, hogy végre — és, reméljük, végleg — a csapat mögé álltak. Ez komoly hajtóerő! A jelek szerint a szegedi szurkolók is megérezték, hogy szerepet játszhatnak a sikeres szereplésben. Úgy, mint a szombathelyi, a kaposvári, a zalaegerszegi és a békéscsabai nézők. A sok gól és az ijedtség tehát a bánat mellett örömet is hozott. Tíz pontunk van, s még öt mérkőzés áll előttünk. Szombaton például döntő jelentőségű lesz a Csepel elleni találkozó. Itthon győzni kell! Aztán már csak a Vasassal játszunk Szegeden, ha ellenük egy pontot tudunk szerezni, nagyon elégedettek leszünk. Dunaújvárosba, Diósgyőrbe és Békéscsabára, utazunk. Terveink között az szerepel, hogy a hat pontból kettőt szerezzünk. Ha 15 ponttal zárjuk az idényt, bizakodhatunk a bentmaradásban. Persze, ezért otthon és idegenben is sokat kell tenni.” Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni — tartja a „megfejelt” közmondás. Szegeden a játékosgárda és a közönség megtalálta és v okult belőle... Lantos Gábor XXXII. 267. ♦ 1976. november 6 LABDARÚGÁS Az Újpesti Dózsa vállalja az útkeresés kockázatát M minden új elképzelés bevezetése kockázattal jár. Mi is végiggondoltuk ezt, s vállaljuk a veszélyt — Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa vezető edzője mondta nekünk a fentieket, mindjárt a beszélgetésünk elején. Az Újpesti Dózsa, ez köztudott a szakberkekben, új utat keres. Ennek egy mondatban így foglalhatnánk össze a lényegét: korszerűbben védekezni és javítani a támadójátékot ! Az első kézzelfogható eredmények már mutatkoznak. A lila-fehérek a 12. forduló után az élen állnak, 39 gólt rúgtak játékosai és többet kaptak, mint néhány riválisuk. De ezt már előre bekalkulálták. Amolyan tanulópénzként. Kevesebb védő, több támadó A gólzegénység szinte mindenütt velejárója a labdarúgásnak. A 4—2—4, majd a 4—3—3, aztán a különböző, további variációk, az 1—4—3—2, a 4—4—2, mind azt a célt szolgálták, hogy biztonságosabbá tegyék a csapatok védekezését. A túlzottan óvatos játék miatt azonban csökkent a góltermés. Pedig a labdarúgás saját sorsát a gól adja. Sok kísérlet történt az elmúlt években és napjainkban is, hogy a középpályára olyan játékosok kerüljenek, akik fel tudnak zárkózni az akciók befejezéséhez. A Ferencvárosból Nyilasi éppen ebben a felfogásban küzdve került be a válogatottba, s a Videotonban a Kovács J., Karsai, Nagy II, a Vasasban a Müller, Gass, Zombori sor is a támadójáték jó szervezője. Az élcsapatok többsége tehát a 4—3—3 támadóbb felfogását igyekszik megvalósítani. Ebben a felállási formában játszik valamennyi válogatott csapatunk. Az Újpesti Dózsa a mérkőzések jelentős részén a 3—3—4-et játssza, tehát egy játékossal csökkentette a hátsó sort, ugyanakkor eggyel növelte a támadók számát! — Ez persze nem egyszerű számtanpélda — fejtegette Várhidi. — Ha az volna, nem sokat érne, minőségileg nem hozna változást. — Mi hát a lényeg? — Az elképzelés a támadójáték javítása volt. Mi a Dózsában elhatároztuk, hogy ennek feltételeit lépésről lépésre megteremtjük. Készségesem sorolja a terveket. Kellett egy jobbhátvéd, aki képes embert fogni és a támadásokba is be tud kapcsolódni. De nem mindegy, hogyan. Ha úgy indít, mint a magyar szélsőhátvédek általában, akkor ez nem jelent fejlődést. A hátvéd rossz, beadásából ellenakció indulhat, s ezt éppen a felfutó, elöl ragadó hátvéd mögött bontakoztatják fel. Leigazolták Viczkót. Egyelőre nem tudott igazában beilleszkedni a csapatba. A másik szélsőhátvéd, Tóth József viszont visszaverekedte magát a válogatottba. A középhátvéd posztja volt a legfontosabb szerepkör. Sem Kerekest, sem pedig Kerekit nem tudta átigazolni a Dózsa. Dunai ús viszont szeretett volna gyökeret verni a söprögető szerepkörében. Egy ideig Sarlóssal felváltva fogtak embert, illetve mentek előre a támadásokkal. Ez a kettősség kockázattal járt. Dunai Ede lassúnak bizonyult. Ezért változtatni kellett. Sarlós került a védelem tengelyébe. Jobban fejel, gyorsabb is, s talán keményebb, mint Dunai Maradt tehát ez a hátvédhármas. De kell a középpályára néhány mérkőzésre egy olyan játékos, aki tud embert fogni, s ha a helyzet úgy kívánja, hátramegy beállósnak, így került a csapatba Schumann. — A hátvédsort időnként, leginkább a nagycsapatok ellen, meg kell erődíteni. Ez természetes, de nem jelent visszalépést. Tudom, nem tökéletes,, amit elkezdtünk, sok még a csiszolni való rajta, de végigcsináljuk! Ezt ígérhetem azoknak, akik bíznak az újban, akik elhiszik, hogy a jövő bajnokcsapatának építésén fáradozunk. Várhidi ezt nagyon határozottan mondta. Látszott, hisz abban, amit csinál, s bízik játékosaiban, hogy jól is csinálj áll, amit kér. Gyorsítás a középpályán Beszélgetésünkben eljutottunk a középpályához. Ez a terület legalább olyan kulcskérdés, mint a védelem megszervezése. Nálunk ma „sikk” középpályást játszani. Mindenki ide igyekszik. Van üres terület, ahol nem kell ütközni, lehet a labdát dajkálni — nagyobb kockázat nélkül. És, persze, tulajdonképpen eredmény nélkül. A támadások zöme nálunk a középpályán bukik meg. — Nem ördöngős és nem egészen új, amit mi most megvalósítunk a Dózsában — fejtegeti az edző. — Gyorsan át akarjuk játszani a pálya középső harmadát. Ezt rengeteget gyakoroljuk a foglalkozásokon. A felgyorsított támadást, persze, csak akkor lehet befejezni, ha az ellenfél nincsen létszámfölényben a kapuja előtt. És bármilyen jól is játszik három ember, ez legtöbbször kevés. Ezért mi a két középcsatáros játékot próbáljuk úgy modernebbé tenni, hogy az ékek, Törőcsik és Fekete, rengeteget mozognak. A Fazekas, Törőcsik, Fekete, Nagy négyes, ha jól összpontosít, ha betartja a taktikai utasításokat, sok gólt képes rúgni. És ma ez a lényeg. Az aranycsapatot is az jellemezte, hogy a csatársor mindig több gólt szerzett, mint amennyit a védelem kapott. Megkérdeztük az edzőt, menynyit gakorolják az új elemeket? Két napot emelt ki különösen: hétfő és csütörtök délelőttöt. Ekkor lépésről lépésre építik fel az akciókat. Ellenfél nélkül, rrajd ellenféllel. Előbba védők skálázzák végig a feladatot, majd bekapcsolódnak a középpályások, végül a csatárok. Ezek a taktikai téglácskák alkotnak egy-egy variációt. És mennyit tud ma már szinte hibátlanul a Dózsa megcsinálni? Az edző szerény, két-három variánst említ. Természetesen mindkét oldalon. Mi magunk is végignéztük néhány alkalommal, miként áll össza a mérkőzésszerű helyzet. Hogyan kerül előre a védőktől a labda, mennyire gyors az indítás a középpályáról, hányszor tudnak fordítani, ki mikor érkezik az ékek közül a hosszú, illetve a rövid sarok irányába. És a gyakorlatban ez hogyan fest? Szőcs János a képzett, taktikailag jól felkészült edzők közé tartozik. Volt a nagy válogatott és az utánpótlás mestere is. Felkészítette csapatát a Dózsa támadásainak várható variációira. A terv egy félidőn át „bejött”, utána azonban összeomlott. Antoni és Mihalecz is képzett játékos, de annyiszor kerültek sakk-matt helyzetbe, hogy megzavarodtak. Az 5--1-eS Dózsa győzelemmel véget ért mérkőzésen a középpályások újszerű felfogását, is fel lehetett fedezni: Dunai III és Tóth András is gyakran teremtett gólveszélyt! Nem állnak meg a félúton Az edző most arra összpontosít, hogy semmi ne zavarja az új elképzelések kibontakozását. Hallott az ellenvetésekről, olvasta a kritikákat, amelyeknek egy része megkérdőjelezi azt, amit most a Dózsában csinálnak. Tudomása van róla, hogy a Kickers is írt róluk, útkeresésükről. A nyugatnémet szaklap ezt elsősorban a Bene, Dunai II, Zámbó hármas kiesésével hozza összefüggésbe. A Dózsa tehát már külföldön is felfedezetten új utakat keres, úgy gondoljuk, csere örülni lehet annak, ha egy élcsapat előbbre akar lépni taktikában, játékban, több gólt akar rúgni, mint eddig. A buktatók — gondolunk itt a bilbaói kudarcra, aztán az FTC elleni fiaskóra — sem gátolják a szakvezetőket elgondolásaik valóraváltásában. Az új elképzelés — ezt határozottan állítják —, őket igazolja majd. Győzelmekkel, a gólok számának állandó gyarapodásával, végül a bajnoki elsőséggel... Varga Béla NÉPSPORT 3 SÍPSZÓ ELŐTT 9 Kaposvárott Mathesz Imre vezetőedző Konrád és Máté teljesítményével elégedetlen. Mindkét játékos kimaradt. A Dorog elleni találkozón a kispadon két fiatal labdarúgó, Eger és Bántó kap helyet a tartalékkapus Horváth mellett. • A dorogiak összeállításának érdekessége, hogy a jobbszélső Ecker lesz, aki idén még nem játszott NB I-es mérkőzésen a csapatban. Bár Schnitzer eltiltása lejárt, de továbbra is Horváth 11 védi a Dorog kapuját. A Ferencvárosnál tovább nőttek Dalnoki Jenő vezetőedző gondjai. Nyilasi és Pusztai már régóta sérült. Szabó eltiltása miatt nem szerepelhet vasárnap Szombathelyen, s Drezdában újabb két labdarúgó szenvedett komolyabb sérülést. Kelemen nem tud a lábára állni, s Martos sem harcképes, így Megyesi ismét kezdőember lesz, a csatársor pedig így fest. Csata, Vad, Magyar. 0 Tatabányán a Dorog ellen megsérült Bánfi játékor a nem számíthatnak, viszont Tóth után Foss és Jakab is rendbe jött, mindhárman ott lesznek az MTK-VM elleni együttesben. A Vasasnál Kántor ezúttal nem szerepelhet sérülése miatt, de Kovács és Váradi sincs teljesen rendben. Illovszky edző reméli, hogy a két csatár tudja vállalni a játékot Salgótarjánban. • Salgótarjánban mind a két kapus, Szűcs és Magyar is sérüléssel bajlódik. Szűcs még Ózdon sérült meg, Magyar pedig a csütörtöki edzésen összefutott Kovács II-vel. Ha egyikük sem jön rendbe, Balázs véd. Győrben a mérsékelt szereplés miatt nyomott a hangulat. Pardavi és Pénzes továbbra is sérült, s a legutóbbi csapat több helyen megváltozik, érdekesség: hosszú idő után ismét visszakerül Somogyi. • A Bp. Honvédban, noha Szűcs játékával elégedett volt Tichy Lajos edző, pihenteti a védőjátékost. Helyén a fiatal Fejes kap játéklehetőséget. Pihen ezúttal Gujdár is, akinél idegi fáradtságot tapasztalt az edzője. Szombathelyen óriási az érdeklődés a Ferencváros vasárnapi vendégjátéka iránt. Péntekig már 14 ezer jegyet eladtak, tehát előreláthatólag telt ház előtt kerül sor a találkozóra. • A ZTE háza tája kórházhoz hasonlít. A korábbi, sérültek, Filó és Papp II mellé a védelem erőssége, Mihalecz, továbbá Csepregi és Tóth is feliratkozott. Az NB I állása A XIV. forduló műsora: Tatabánya—Csepel, Vasas—Dorog, Dunaújváros—SZEOL, FTC— SBTC, Haladás VSE-V. Dózsa, Kaposvár—Rába ETO, DVTK— Békéscsaba, Videoton—MTKVM, ZTE—Bp. Honvéd. Műies Sándor (a Ferencváros sokszoros válogatott hátvédje) tippjei: Ú. Dózsa—Dunaerv, 1 Bp. Honvéd—DVTK 1 SZEOL—Csepel x Kaposvár—Dorog 1 SBTC-Vasas x Rába ETO—Békéscsaba 1 Videoton—ZTE 1 Tatabánya—MTK-VM 2 Haladás VSE-FTC x 10. Dózsa 12 10 — 2 39-17 20 2. FTC 12 7 4 1 30-10 13 3. Haladás 12 7 1 1 24-13 17 4. Honvéd 12 7 2 3 16-15 16 5. Vasas 12 7 1 4 30-17 15 6. Békéscs. 12 4 5 3 18-16 13 7. ZTE 12 5 3 4 16-14 13 8. Tatab. 12 6 1 5 18-18 13 9. Videoton 12 5 1 6 29-21 11 10. DVTK 12 5 1 6 14-21 11 11. Kaposvár 12 3 4 5 14-18 10 12. Rába ETO 12 4 2 6 14-20 10 13. SZEOL 12 3 4 5 12-26 10 14. MTK-VM 12 4 1 7 17-20 9 15. Dunaújv. 12 3 3 6 15-22 9 16. SBTC 12 4 1 7 17-23 9 17. Csepel 12 2 3 7 12-22 7 18. Dorog 12 1 3 8 7-24 5 M ár így kezdenek ÚJPESTI DÓZSA-DUNAÚJVÁROS Megyeri út 15.00. Az újpesti Dózsa összeállítását a sok sérült miatt Várhidi Pál vezetőedző nem tudta megadni. Dunaújváros: Majzlinger - Formaggini, Judik, Tóth, Staller - Bódi, Mártha, Fájlalsz — Engelbrecht, Szepesi, Tímár. BP. HONVÉD-DIÓSGYŐRI VTK Kispest, 15.00 Bp. Honvéd: Rabcsák - Varga II, Kocsis I. Fejes, Varga I - Pál, Kocsis L., Pintér — Morgás, Vreimper, Kozma. DVTK: Veréb - Szántó, Salamon, Váradi, Martis — Oláh, Tatár, Hajas - Borostyán, Pólyák, Fekete. SZEOL-CSEPEL Szeged, 13.00, SZEOL: Nagy - Kádár, Egervári, Forgács. V. Tóth - Hajszák, Birinyi, Zámbori — Kozma II. Kőműves, Jernei. Csepel: Hajdú - Godán, Ruzsinszki, Halla, Wéber - Aszalói, Somogyi, Branikovits, Gulyás — Ozsváth, Csordás. KAPOSVÁRI RÁKÓCZI-DOROGI AC Kaposvár, 13.00, K. Rákóczi, Buús — Kanyar, Ágfalvi, Zentai, Duschák - Nagy, Kovács, Földesi - Túrás, Kiss, Varga, Dorog: Horváth II — Engelbrecht, Tóth, Sándor, Major — Farszki, Gabala, Szabó - Ecker, Peszeki I, Péntek. SALGÓTARJÁNI BTC-VASAS Salgótarján, 13.00. SBTC: Szűcs vagy Balázs — Miklós, Kmetty, Kovács II, Tóth - Répás, Varga, Básti — Szoó, Marcsok, Jeck. Vasas: Mészáros — Török, Kanász, Hegedűs, Szőke, vagy Fábián — Komjáti, Müller, Zombori — Kovács, Gass, Váradi. RÁBA ETO-BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS Győr, 13.00. Rába ETO: Földes — Baumann, Pozsgai, Cs. Horváth, Virágh - Somogyi, Menyhárt, Horváth L. — Szokolai, Mile, Glázer. Békéscsaba: Bugyik — Láza, Kerekes, Vágási, Zsömbörgi - Alberti, Németh, Zsíros — Királyvári, Magyar, Lukács. VIDEOTON-ZTE Székesfehérvár, 13.00. Videoton: Kovács L. — Végh, Baranyi, Fejes, Czeczeli — Kovács J., Nagy II, Karsai — Májer, Wollek, vagy Tieber, Szalmásy. ZTE: Bolemányi — Fodor, Antoni, Molnár, Kocsis II — Pusztai, Józsi, Rácz - Bogáti, Soós, Szentes. TATABÁNYAI BÁNYÁSZ-MTK-VM Tatabánya, 13.00. Tatabánya: Kiss — Szabó, Vass, Juhász, Tóth - Halász, Müller, Knapik — Hegyi, Jakab, Nagy. MTK-VM: Gáspár — Palicskó, Csetényi, Csorna, Nyirő - Kovács, Siklósi, Borsó - Takács, Kiss, Kunszt. Vasárnap HALADÁS VSE-FERENCVÁROS Szombathely, 13.00. Haladás VSE: Szarka — Kovács, Horváth A., Kereki, Kiss - Halmosi, Fedor, Horváth Z. — Pethő, Király, vagy Horváth— Sebestyén. Ferencváros: Hajdú - Megyesi, Bálint, Rab, Vépi — Onhausz, Ebedli, Mucha — Csaja, Vad, Magyar.