Népsport, 1976. november (32. évfolyam, 263-287. szám)

1976-11-06 / 267. szám

M­I Sokk után a SZEOL 13. 3 4 5 12-26 10 A bajnoki táblázat SZEOL-ra vonatkozó adatai ezek a 12 forduló után. A babonás Tisza­­parti emberek szerint a 13 nem éppen szerencsés Szám. Ha vi­szont azt vesszük alapul, hogy az NB I-ban jelenleg 18 csa­pat küzd hétről hétre a baj­noki pontokért, akkor nem lehet panasz a 13-ra ■•. (Il­mer István vezető­ed­­ző) „Amikor a nyáron a SZEOL-hoz kerültem, kerek­perce megmondták: óvatosan tervezzek. A vezetőkkel és a játékosokkal megállapod­tunk abban, bennünket egy cél kell, hogy összekovácsol­jon, mégpedig az, hogy a SZEOL ne legyen páter­­noszter! Azaz, egy év az NB I-ben, aztán a következő az NB II-ben, majd vissza az NB I-be. Ez az ördögi kör­forgás jellemezte ugyanis évekig az együttest. Azzal a céllal vágtunk tehát az őszi idénynek és az 1976—77. évi bajnokságnak, hogy olyan csapatot kell kialakítani, amely képes arra, hogy meg­kapaszkodjon végre az NB I-ben.”) Dolgos hétköznapok következ­tek, majd szorongással teli vá­rakozás: milyen lesz a sorsolás? Nem repestek az örömtől, amikor napvilágot látott a mű­sor. És ez érthető is volt, hi­szen komoly „fajsúlyú” együt­tesek elleni mérkőzések követ­keztek egymás után. A nyitá­nyon az MTK-VM, majd a Ha­ladás VSE, a Bp. Honvéd, az­­Újpesti Dózsa, a Videoton és az FTC. (Himer: „Nem szövögethet­tünk rózsaszínű álmot! A realitás talaján maradva, azt tűztük a csapat elé, hogy a papíron megszerezhető 12 pontból hármat, maximum négyet megszerezzünk.”) A nyitány augusztus 20-án a vártnál jobban sikerült, hiszen Hegedűs fejes- és Jernei 11-es góljával 2—1-re legyőzték az MTK-VM-et. Öt nappal később Szombathelyről hozták el — nem kis meglepetésre — az egyik pontot, méghozzá úgy, hogy a félidőben még vezettek... És ami a SZEOL-nál olyan ritka, mint a fehér holló: három gól­lal terhelték meg az ellenfél hálóját! A hat mérkőzés helyett ket­tőn megvolt tehát a három pont! Evés közben jön meg az ét­vágy — tartja a közmondás. ha ezt a szegediek is ismerik. El­szántan készülődtek a Bp. Hon­véd ellen, s bizony, nem sok hiányzott, hogy ismét pontot, pontokat szerezzenek. Jól ját­szott a SZEOL, s ha Gujdár, a Tisza-parti együttes vert kapusa — milyen is az élet?! — nem véd válogatott formában, akkor a győzelem sem maradt volna el. De a „sors tréfája” túl jól sikerült, s egy góllal győzött a vendégegyüttes, méghozzá ugyan­csak egy volt szegedi játékos, Kozma jóvoltából. Ilyen az élet... (Himer: „Bizony, egy ki­csit el voltunk keseredve, de hát az embernek nem a múl­tat kell siratnia, hanem a jö­vőt terveznie. Értékeltük a Bp. Honvéd elleni hiányossá­gokat, s már előretekintet­tünk, készültünk az Újpesti Dózsa elleni találkozóra. Az ember azonban hiába ter­vez, ha nem partnere a sors ... Forgács a 9. percben megsérült, megbomlott a vé­delmünk és 45 perc alatt négy gólt kaptunk. A máso­dik játékrészben aztán még egyet. Három nappal később Székesfehérvárott pedig ket­tővel még többet! A 7-0 mellett komoly veszteségeink is lettek, hiszen nem keve­sebb, mint három játékosun­kat, Egervárit, Kádárt és Hegel­üst küldték le a pá­lyáról. Természetesen eltil­tották őket, s minden a feje tetejére állt! A lassan-lassan kialakuló csapat megbomlott, kényszermegoldásokkal pró­báltam a lyukakat betömni. Nem sikerült, az Üllői úton 4-0-ra kikaptunk.”) Kétszázhetven perc alatt 16- szor került a labda a csapat­­kapitány, Nagy István kapujába. Nem csoda, hogy a jó képessé­gű kapust és a mezőnyjátéko­sokat megviselte a kudarc. (Nagy: „Régóta védett a SZEOL-ban és emlékszem, sajnos, előfordult már ha­sonló eset. " Nem is egy! Ilyenkor törvényszerűen ré­sek támadnak az egészséges önbizalom falán. Aztán, ha ez még a közönség részéről történő szapulással is talál­kozik, akkor, bizony, számí­tani lehet a katasztrófára. Félve mentünk ki az edzé­sekre, s nagyon tartot tünk at­tól, hogy a ZTE elleni ha­zai mérkőzésünkön a szur­kolók rajtunk élesítik a nyel­vüket. Régi szegedi szokás ugy­anis, hogy gúnyolják a futballistát. Már akkor, ami­kor még a játékoskijáróban van, s hozzá sem ért a lab­dához ... Ha pedig hibázik, „poén poént” k­övet és csak idő kérdése, mikor lesz idegroncs az ember. Az öl­tözőben sok szó esett közöt­tünk erről, s lelkileg felké­szültünk a legrosszabbra. Felesleges volt! Csoda tör­tént ugyanis: nem kezdtek velünk élcelődni, hanem lel­kesen bíztattak, s ez fel­dobott, doppingként hatott. A biztatás kiűzte belőlünk a sokkhatást.”) A SZEOL pontot szerzett! És az idegesség helyett egy csapás­ra egészséges önbizalom rakott fészket az öltözőben. Az ered­mény? Győzelem a Kaposvár el­len, pontszerzés Dorogon, majd kisiklás: 11-esből lőtt góllal ki­kaptak Tatabányán. Aztán jó já­ték a Tisza partján az SBTC ellen (4—2-es győzelem), a 12. fordulóban pedig újabb pont­szerzés, ezúttal a Rába ETO-tól. (Himer: ,,A kiállítások, a sérülések, a 1­—16-os gól­­különbség az említett három találkozón szerencsére nem borították fel a csapat lelki­­egyensúlyát. Ebben komoly szerepet játszott a játékosok­ akaratereje és a közönség megértése, az, hogy végre — és, reméljük, végleg — a csapat mögé álltak­. Ez ko­moly hajtóerő! A jelek sze­rint a szegedi szurkolók is megérezték, hogy szerepet játszhatnak a sikeres sze­replésben. Úgy, mint a szombathelyi, a kaposvári, a zalaegerszegi és a békéscsa­bai nézők. A sok gól és az ijedtség tehát a bánat mel­lett örömet is hozott. Tíz­­ pontunk van, s még öt mér­kőzés áll előttünk. Szomba­ton például döntő jelentősé­gű lesz a Csepel elleni ta­lálkozó. Itthon győzni kell! Aztán már csak a Vasassal játszunk Szegeden, ha elle­nük egy pontot tudunk sze­rezni, nagyon elégedettek le­szünk. Dunaújvárosba, Diós­győrbe és Békéscsabára, uta­zunk. Terveink között az szerepel, hogy a hat pont­ból kettőt szerezzünk. Ha 15 ponttal zárjuk az idényt, bi­zakodhatunk a bentmaradás­­ban. Persze, ezért otthon és idegenben is sokat kell ten­ni.”­ Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni — tartja a „megfejelt” közmondás. Szegeden a játékosgárda és a közönség megtalálta és v okult belőle... Lantos Gábor XXXII. 267. ♦ 1976. november 6 LABDARÚGÁS Az Újpesti Dózsa vállalja az útkeresés kockázatát M minden új elképzelés beveze­tése kockázattal jár. Mi is vé­giggondoltuk ezt, s vállaljuk a veszélyt — Várhidi Pál, az Új­pesti Dózsa vezető edzője mond­ta nekünk a fentieket, mindjárt a beszélgetésünk elején. Az Újpesti Dózsa, ez köztu­dott a szakberkekben, új utat keres. Ennek egy mondatban így foglalhatnánk össze a lénye­gét: korszerűbben védekezni és javítani a támadójátékot ! Az első kézzelfogható ered­mények már mutatkoznak. A lila-fehérek a 12. forduló után az élen állnak, 39 gólt rúgtak já­tékosai és­­ többet kaptak, mint néhány riválisuk. De ezt már előre bekalkulálták. Amo­lyan tanulópénzként. Kevesebb védő, több támadó A gólzegénység szinte minde­nütt velejárója a labdarúgásnak. A 4—2—4, majd a 4—3—3, az­tán a különböző, további variá­ciók, az 1—4—3—2, a 4—4—2, mind azt a célt szolgálták, hogy biztonságosabbá tegyék a csapa­tok védekezését. A túlzottan óvatos játék miatt azonban csökkent a góltermés. Pedig a labdarúgás saját sorsát a gól ad­ja. Sok kísérlet történt az elmúlt években és napjainkban is, hogy a középpályára olyan játékosok kerüljenek, akik fel tudnak zár­kózni az akciók befejezéséhez. A Ferencvárosból Nyilasi éppen ebben a felfogásban küzdve ke­­rült be a válogatottba, s a Vi­deotonban a Kovács J., Karsai, Nagy II, a Vasasban a Müller, Gass, Zombori sor is a támadó­játék jó szervezője. Az élcsapa­tok többsége tehát a 4—3—3 tá­madóbb felfogását igyekszik megvalósítani. Ebben a felállási formában játszik valamennyi vá­logatott csapatunk. Az Újpesti Dózsa a mérkőzé­sek jelentős részén a 3—3—4-et játssza, tehát egy játékossal csökkentette a hátsó sort, ugyanakkor eggyel növelte a tá­madók számát! — Ez persze nem egyszerű számtanpélda — fejtegette Vár­hidi. — Ha az volna, nem sokat érne, minőségileg nem hozna változást. — Mi hát a lényeg? — Az elképzelés a támadójá­ték javítása volt. Mi a Dózsában elhatároztuk, hogy ennek felté­teleit lépésről lépésre megte­remtjük. Készségesem­ sorolja a terve­ket. Kellett egy jobbhátvéd, aki képes embert fogni és a táma­dásokba is be tud kapcsolódni. De nem mindegy, hogyan. Ha úgy indít, mint a magyar szél­sőhátvédek általában, akkor ez nem jelent fejlődést. A hátvéd rossz, beadásából ellenakció in­dulhat, s ezt éppen a felfutó, elöl ragadó hátvéd mögött bon­takoztatják fel. Leigazolták Viczkót. Egyelőre nem tudott igazában beilleszkedni a csa­patba. A másik szélsőhátvéd, Tóth József viszont visszavere­­kedte magát a válogatottba. A középhátvéd posztja volt a leg­fontosabb szerepkör. Sem Kere­kest, sem pedig Kerekit nem tudta átigazolni a Dózsa. Dunai ús viszont szeretett vol­na gyökeret verni a söprögető szerepkörében. Egy ideig Sarlós­sal felváltva fogtak embert, il­letve mentek előre a támadá­sokkal. Ez a kettősség kockázat­tal járt. Dunai Ede lassúnak bi­zonyult. Ezért változtatni kellett. Sarlós került a védelem tenge­lyébe. Jobban fejel, gyorsabb is, s talán keményebb, mint Dunai Maradt tehát ez a hátvédhár­mas. De kell a középpályára né­hány mérkőzésre egy olyan já­tékos, aki tud embert fogni, s ha a helyzet úgy kívánja, hát­ramegy beállósnak, így került a csapatba Schumann. — A hátvédsort időnként, leg­inkább a nagycsapatok ellen, meg kell erődíteni. Ez természe­tes, de nem jelent visszalépést. Tudom, nem tökéletes,, amit el­kezdtünk, sok még a csiszolni való rajta, de végigcsináljuk! Ezt ígérhetem azoknak, akik bíz­nak az újban, akik elhiszik, hogy a jövő bajnokcsapatának építésén fáradozunk. Várhidi ezt nagyon határozot­tan mondta. Látszott, hisz ab­ban, amit csinál, s bízik játé­kosaiban, hogy jól is csinálj áll, amit kér. Gyorsítás a középpályán Beszélgetésünkben eljutottunk a középpályához. Ez a terület legalább olyan kulcskérdés, mint a védelem megszervezése. Ná­lunk ma „sikk” középpályást játszani. Mindenki ide igyek­szik. Van üres terület, ahol nem kell ütközni, lehet a lab­dát dajkálni — nagyobb kocká­zat nélkül. És, persze, tulajdon­képpen eredmény nélkül. A tá­madások zöme nálunk a közép­pályán bukik meg. — Nem ördöngős és nem egé­szen új, amit mi most megvaló­sítunk a Dózsában — fejtegeti az edző. — Gyorsan át akarjuk játszani a pálya középső harma­dát. Ezt rengeteget gyakoroljuk a foglalkozásokon. A felgyorsí­tott támadást, persze, csak ak­kor lehet befejezni, ha az ellen­fél nincsen létszámfölényben a kapuja előtt. És bármilyen jól is játszik három ember, ez leg­többször kevés­. Ezért mi a két középcsatáros játékot próbáljuk úgy modernebbé tenni, hogy az ékek, Törőcsik és Fekete, ren­geteget mozognak. A Fazekas, Törőcsik, Fekete, Nagy négyes, ha jól összpontosít, ha betartja a taktikai utasításokat, sok gólt képes rúgni. És ma­ ez a lényeg. Az aranycsapatot is az jellemez­te, hogy a csatársor mindig több gólt szerzett, mint amennyit a védelem kapott. Megkérdeztük az edzőt, meny­nyit gakorolják az új elemeket? Két napot emelt ki különö­sen: hétfő és csütörtök délelőt­töt. Ekkor lépésről lépésre épí­tik fel az akciókat. Ellenfél nél­kül, rr­ajd ellenféllel. Előbb­­a védők skálázzák végig a felada­tot, majd bekapcsolódnak a kö­zéppályások, végül a csatárok. Ezek a taktikai téglácskák alkot­nak egy-egy variációt. És mennyit tud m­a már szin­te hibátlanul a Dózsa megcsi­nálni? Az edző szerény, két-három variánst említ. Természetesen mindkét olda­lon. Mi magunk is végignéztük né­hány alkalommal, miként áll össza a mérkőzésszerű helyzet. Hogyan kerül előre a védőktől a labda, mennyire gyors az indí­tás a középpályáról, hányszor tudnak fordítani, ki mikor érke­zik az ékek közül a hosszú, il­letve a rövid sarok irányába. És a gyakorlatban ez hogyan fest? Szőcs János a képzett, tak­tikailag jól felkészült edzők kö­zé tartozik. Volt a nagy váloga­tott és az utánpótlás mestere is. Felkészítette csapatát a Dózsa támadásainak várható variációi­ra. A terv egy félidőn át „bejött”, utána azonban összeomlott. An­­toni és Mihalecz is képzett já­tékos, de annyiszor kerültek sakk-matt helyzetbe, hogy meg­zavarodtak. Az 5--1-eS Dózsa győzelemmel véget ért mérkőzésen a közép­pályások újszerű felfogását, is fel lehetett fedezni: Dunai III és Tóth András is gyakran terem­tett gólveszélyt! Nem állnak meg a félúton Az edző most arra összponto­sít, hogy semmi ne zavarja az új elképzelések­­ kibontakozását. Hallott az ellenvetésekről, olvas­ta a kritikákat, amelyeknek egy része megkérdőjelezi azt, amit most a Dózsában csinálnak. Tu­domása van róla, hogy a Kic­­kers is írt róluk, útkeresésükről. A nyugatnémet szaklap ezt első­sorban a Bene, Dunai II, Zám­­bó hármas kiesésével hozza összefüggésbe. A Dózsa tehát már külföldön is felfedezetten új utakat keres, úgy gondoljuk, csere örülni le­het annak, ha egy élcsapat előbbre akar lépni taktikában, játékban, több gólt akar rúgni, mint eddig. A buktatók — gon­dolunk itt a bilbaói kudarcra, aztán az FTC elleni fiaskóra — sem gátolják a szakvezetőket el­gondolásaik valóraváltásában. Az új elképzelés — ezt határo­zottan állítják —, őket igazolja majd. Győzelmekkel, a gólok számának állandó gyarapodásá­val, végül a bajnoki elsőség­gel... Varga Béla NÉPSPORT 3 ­ SÍPSZÓ ELŐTT 9 Kaposvárott Mathesz Imre vezető­edző Konrád és Máté teljesítményével elégedetlen. Mindkét játékos ki­maradt. A Dorog elleni találkozón a kispadon két fiatal labdarúgó, Eger és Bántó kap helyet a tartalékkapus Hor­váth mellett. • A dorogiak összeállításának érdekessége, hogy a jobbszélső Ecker lesz, aki idén még nem játszott NB I-es mérkőzésen a csapatban. Bár Schnitzer eltiltása lejárt, de továbbra is Horváth 11 védi a Dorog kapuját.­­ A Ferencvárosnál tovább nőttek Dalnoki Jenő veze­tő­edző gondjai. Nyilasi és Pusztai már régóta sérült. Sza­bó eltiltása miatt nem szerepe­lhet vasárnap Szombathe­lyen, s Drezdában újabb két labdarúgó szenvedett komo­lyabb sérülést. Kelemen nem tud a lábára állni, s Mar­tos sem harcképes, így Megyesi ismét kezdőember lesz, a csatársor pedig így fest. Csata, Vad, Magyar. 0 Tatabányán a Dorog ellen megsérült Bán­fi játé­kor a nem számíthatnak, viszont Tóth után Foss és Jakab is rendbe jött, mindhárman ott lesznek az MTK-VM elleni együttesben.­­ A Vasasnál Kántor ezúttal nem szerepelhet sérülése miatt, de Kovács és Váradi sincs teljesen rendben. Illovsz­­ky edző reméli, hogy a két csatár tudja vállalni a játékot Salgótarjánban. • Salgótarjánban mind a két kapus, Szűcs és Magyar is sérüléssel bajlódik. Szűcs még Ózdon sérült meg, Ma­gyar pedig a csütörtöki edzésen összefutott Kovács II-vel. Ha egyikük sem jön rendbe, Balázs véd.­­ Győrben a mérsékelt szereplés miatt nyomott a hangulat. Pardavi és Pénzes továbbra is sérült, s a leg­utóbbi csapat több helyen megváltozik, érdekesség: hosszú idő után ismét visszakerül Somogyi. • A Bp. Honvédban, noha Szűcs játékával elégedett volt Tichy­ Lajos edző, pihenteti a védőjátékost. Helyén a fiatal Fejes kap játéklehetőséget. Pihen ezúttal Gujdár is, akinél idegi fáradtságot tapasztalt az edzője.­­ Szombathelyen óriási az érdeklődés a Ferencváros vasárnapi vendégjátéka iránt. Péntekig már 14 ezer jegyet eladtak, tehát előreláthatólag telt ház előtt kerül sor a találkozóra. • A ZTE háza tája kórházhoz hasonlít. A korábbi, sé­rültek, Filó és Papp II mellé a védelem erőssége, Miha­lecz, továbbá Csepregi és Tóth is feliratkozott. Az NB I állása A XIV. forduló műsora: Ta­tabánya—Csepel, Vasas—Dorog, Dunaújváros—SZEOL, FTC— SBTC, Haladás VSE-V. Dózsa, Kaposvár—Rába ETO, DVTK— Békéscsaba, Videoton—MTK­VM, ZTE—Bp. Honvéd. Műi­es Sándor (a Ferencváros sokszoros válogatott hátvédje) tippjei: Ú. Dózsa—Dunaerv, 1 Bp. Honvéd—DVTK 1 SZEOL­—Csepel x Kaposvár—Dorog 1 SBTC-Vasas x Rába ETO—Békéscsaba 1 Videoton—ZTE 1 Tatabánya—MTK-VM 2 Haladás VSE-FTC x 1­0. Dózsa 12 10 — 2 39-17 20 2. FTC 12 7 4 1 30-10 13 3. Haladás 12 7 1 1 24-13 17 4. Honvéd 12 7 2 3 16-15 16 5. Vasas 12 7 1 4 30-17 15 6. Békéscs. 12 4 5 3 18-16 13 7. ZTE 12 5 3 4 16-14 13 8. Tatab. 12 6 1 5 18-18 13 9. Videoton 12 5 1 6 29-21 11 10. DVTK 12 5 1 6 14-21 11 11. Kaposvár 12 3 4 5 14-18 10 12. Rába ETO 12 4 2 6 14-20 10 13. SZEOL 12 3 4 5 12-26 10 14. MTK-VM 12 4 1 7 17-20 9 15. Dunaújv. 12 3 3 6 15-22 9 16. SBTC 12 4 1 7 17-23 9 17. Csepel 12 2 3 7 12-22 7 18. Dorog 12 1 3 8 7-24 5 M­ ár így kezdenek ÚJPESTI DÓZSA-DUNAÚJVÁROS Megyeri út 15.00. Az újpesti Dózsa összeállítását a sok sérült miatt Várhidi Pál vezető­edző nem tudta megadni. Dunaújváros: Majzli­n­­ger - Formaggini, Judik, Tóth, Staller - Bódi, Mártha, Fáj­lalsz — Engelbrecht, Szepesi, Tímár. BP. HONVÉD-DIÓSGYŐRI VTK Kispest, 15.00 Bp. Honvéd: Rabcsák - Varga II, Kocsis I. Fejes, Varga I - Pál, Kocsis L., Pintér — Morgás, Vreimper, Kozma. DVTK: Veréb - Szántó, Salamon, Váradi, Martis — Oláh, Tatár, Ha­jas - Borostyán, Pólyák, Fekete. SZEOL-CSEPEL Szeged, 13.00, SZEOL: Nagy - Kádár, Egervári, Forgács. V. Tóth - Hajszák, Birinyi, Zámbori — Kozma II. Kőműves, Jernei. Cse­pel: Hajdú - Godán, Ruzsinszki, Halla, Wéber - Aszalói, Somogyi, Branikovits, Gulyás — Ozsváth, Csordás. KAPOSVÁRI RÁKÓCZI-DOROGI AC Kaposvár, 13.00, K. Rákóczi, Buús — Kanyar, Ágfalvi, Zentai, Duschák - Nagy, Kovács, Földesi - Túrás, Kiss, Varga, Dorog: Horváth II — Engelbrecht, Tóth, Sándor, Major — Farszki, Gabala, Szabó - Ecker, Peszeki I, Péntek. SALGÓTARJÁNI BTC-VASAS Salgótarján, 13.00. SBTC: Szűcs vagy Balázs — Miklós, Kmetty, Kovács II, Tóth - Répás, Varga, Básti — Szoó, Marcsok, Jeck. Vasas: Mészáros — Török, Kanász, Hegedűs, Szőke, vagy Fábián — Komjáti, Müller, Zombori — Kovács, Gass, Váradi. RÁBA ETO-BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS Győr, 13.00. Rába ETO: Földes — Baumann, Pozsgai, Cs. Horváth, Virágh - Somogyi, Menyhárt, Horváth L. — Szokolai, Mile, Glázer. Békéscsaba: Bugyik — Láza, Kerekes, Vágási, Zsöm­­börgi - Alberti, Németh, Zsíros — Királyvári, Magyar, Lukács. VIDEOTON-ZTE Székesfehérvár, 13.00. Videoton: Kovács L. — Végh, Baranyi, Fejes, Czeczeli — Kovács J., Nagy II, Karsai — Májer, Wollek, vagy Tieber, Szal­­másy. ZTE: Bolemányi — Fodor, Antoni, Molnár, Kocsis II — Pusztai, Józsi, Rácz - Bogáti, Soós, Szentes. TATABÁNYAI BÁNYÁSZ-MTK-VM Tatabánya, 13.00. Tatabánya: Kiss — Szabó, Vass, Juhász, Tóth - Halász, Müller, Knapik — Hegyi, Jakab, Nagy. MTK-VM: Gáspár — Palicskó, Csetényi, Csorna, Nyirő - Kovács, Siklósi, Borsó - Takács, Kiss, Kunszt. Vasárnap HALADÁS VSE-FERENCVÁROS Szombathely, 13.00. Haladás VSE: Szarka — Kovács, Horváth A., Kereki, Kiss - Halmosi, Fedor, Horváth Z. — Pethő, Király, vagy Horváth­­— Sebestyén. Ferencváros: Hajdú - Megyesi, Bálint, Rab, Vépi — Onhausz, Ebedli, Mucha — Csaja, Vad, Magyar.

Next