Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)
1976-12-25 / 309. szám
Mind többen értik meg, hogy saját maguknak használnak, ha sportolnak Beszélgetés dr. Beckl Sándor államtitkárral, az OTSH elnökével Nagyon mozgalmas, eseményekben, sikerekben és csalódásokban gazdag esztendeje volt a magyar sportéletnek a lassan végéhez érkező 1976. Hagyományainkhoz híven az esztendő befejezése előtt felkerestük dr. Beckl Sándor államtitkárt, az OTSH elnökét, hogy testnevelési és sportmozgalmunk eredményeiről, gondjairól és a következő esztendő legfontosabb feladatairól beszélgessünk vele. Kérdéseinket és dr. Beckl Sándor válaszait az alábbiakban foglaltuk össze: Sok kezdeményezés a tömegsport érdekében — 1976 több szempontból is jelentős éve volt testnevelési és sportéletünknek. Egyrészt fontos határozatok születtek a tömegek — elsősorban a fiatalok — testedzésének fejlesztése érdekében, másrészt az idén kerültek sorra a XXI. nyári olimpiai játékok. Először arról szeretnénk hallani, mi a helyzet a tömegsportban? — Ismeretes, hogy az MSZMP XI. kongresszusa határozatában többek között kimondta: „Társadalmi üggyé kell tenni a tömeges testedzést és a tömegsportot.” Ennek megfelelően történtek újabb intézkedések az ifjúság, a dolgozók rendszeres testedzési lehetőségeinek szervezettebb biztosítására, az egészséget és az edzettséget szolgáló sokrétű, változatos verseny- és testedzési alkalmak szélesítésére. — A testnevelés és sport növekvő társadalmi jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy a Minisztertanács napirendjén is szerepelt az ifjúság — ezen belül elsődlegesen a tanulóifjúság — testnevelése és sportja, amelyet követett az Állami Ifjúsági Bizottság intézkedési terve. Fontos döntés volt a közművelődés, a tömegsport és a turizmus kapcsolatának fejlesztésére vonatkozó határozat és még lehetne sorolni a különböző intézkedéseket, kezdeményezéseket. Két lényeges dolgot azonban külön is szükséges kiemelni. Először is azt, hogy a párt-, társadalmi, állami és gazdasági szervek nemcsak szavakban érzik, tartják magukénak a testedzéssel való foglalkozást, hanem elvi iránymutatásokkal, a feladatok megjelölésével és a végrehajtás konkrét segítésével a gyakorlatban is. Rég elmúlt már az az idő, amikor a sportszerveknek egyedül vagy csekély támogatással kellett irányítaniuk, szervezniük a tömegsportot. S az a mind jobban terebélyesedő tendencia, hogy mindenki a maga területén tegye hozzá „okulusát” a közös ügyhöz, nemcsak a jövő, hanem a jelen kibontakozó eredményeinek is egyik záloga. A másik — és ez összefügg az előzőekkel —, hogy folyamatosan évről évre növekszik a többé-kevésbé rendszeres testedzés valamelyik formájában, vagy formáiban résztvevők száma. Ez azt mutatja, hogy a határozatok végrehajtása megkezdődött, jó ütemben halad. Bizonyítéka még annak is, hogy mind többen értük meg — saját maguknak használnak azzal, ha sportolnak. Eredményesnek látszik tehát az a tudatos felvilágosító, szívós szemléletformáló tevékenység, amelyet ebben az évben a sportsajtó, a rádió és a televízió fokozottabban kifejtett . Eddig a pozitívumokról esett szó, de nyilván akadtak hiányosságok is. — Természetesen mindaz, amit elmondtam, az eredményeiket, az előrelépést tükrözi, de távolról sem jelenti, hogy minden jól, rendben megy. Még igen sok a tennivalónk. Jóllehet, talán még egyetlen évben sem történt annyi a tömegek rendszeres testedzése érdekében, mint 1976-ban, messze vagyunk attól, hogy megfelelőnek minősítsük az,rifjúság, a dolgozók részvételi arányát a sportolásban. A nagy erőfeszítések ellenére is e téren a kelleténél több a „fehér folt”, amelyeket fokozatosan, azonban az eddigieknél gyorsabban kell felszámolni. Ez az egyéni érdeken túl már társadalmi érdek! Közrejátszik ebben az, hogy a sportegyesülete nagy többsége még mindig nem fordít elég figyelmet tagjaik és bázisuk dolgozóinak testedzésére, bár alapszabályuk szerint ez elsőrendű és alapvető kötelességük. Sok a hiba a szervezőmunkában, sajnos, nem kevés helyen nincs, aki a sportolni kívánókat a sportlétesítményekbe irányítsa, a felszerelést biztosítsa, a versenyezni, mérkőzni kívánókat összehozza, tehát testedzésüket irányítsa, segítse. — Az elmondottakból adódnak a feladatok is a jövőre vonatkozólag. Melyek az ezekből 1977-re eső teendők?* — Az állami és társadalmi szervekkel közösen arra kell törekednünk, hogy folytatódjék a rendszeres testedzés széles körű elterjedése, az egészségre kedvező hatások az ifjúság és a dolgozók minél nagyobb tömegeit érintsék. Ezt hivatott majd szolgálni a kibővülő Edzett Ifjúságért mozgalom, amely felöleli a 6 —26 éves korosztályokat, tehát az iskolás kortól kezdve lényegében az egyetemi évek befejezéséig terjed. Természetesen a tanulmányaikat előbb befejező fiatalok munkahelyeiken kapcsolódhatnak be a mozgalomba, amely igen számos és változatos lehetőségeket biztosít majd a testedzésre, a sportolásra. Tervezzük azt is, hogy a 26 éven felüliek részére is létrehozunk egy testedzési mozgalmat, így ők is bekapcsolódhatnak ennek révén az eddiginél szervezettebb, rendszeresebb sportolásba. Változtatunk a falusi spartakiád rendszerén azzal a szándékkal, hogy a megújított forma nagyobb vonzerőt gyakoroljon a falusi fiatalokra. Fontos feladatunknak tartjuk a küszöbön álló új évben a turisztika fejlesztésének megvalósítását, hiszen a természet minidig nagyszerű alkalmat nyújt az aktív pihenésire, a felüdülésre, a szabad idő hasznos és kulturált eltöltésére. E mellett növelni kívánjuk elsősorban a tömegek . Rátérve a bevezetőben említett idei nagy eseményre, hogyan látja a sportvezetés élsportunk helyzetét a montreali olimpia eredményeinek tükrében? — A magyar sportolók montreali szereplése — mint azt a Magyar Olimpiai Bizottság október 19-i ülése i s megállapította — összességében a vártnál gyengébb volt, előzetes célkitűzéseinket és terveinket nem tudtuk megvalósítani. Tordasi Ildikó, Magyar Zoltán, Németh Miklós és a vízilabdacsapat aranyérme nagyszerű teljesítmény és minden dicséretet megérdemel, ugyanúgy néhány sportolónk és csapatunk ezüst-, illetve bronzérme, valamint helyezései. Sokan azonban várakozáson alul szerepeltek, nem tudták felülmúlni eddigi legjobb teljesítményeiket, sőt, azoktól jócskán el is maradtak. Csak kevés sportágban szilárdítottuk meg helyünket a nemzetközi élvonalban, több sportágban visszaestünk, mássokban pedig nem tudtuk, megközelíteni az élen haladókat. Az értékelés során arra a megállapításra jutottunk, hogy a világ sportjának élvonala általában a miénkénél dinamikusabban fejlődött és ezzel nem tartottunk lépést. — Mi okozta a gyengébb szereplést, milyen okokat tárt fel az elemzés? — Számos okra tudjuk viszszavezetni a vártnál kevésbé eredményes szereplést, így — többek között — néhány sportágban a felkészülésben volt a hiba, nem bizonyult eléggé korszerűnek és ez az eredményekben — pontosabban az eredménytelenségben— ütött vissza. Jó néhány versenyzőnk esélyeit nem ítéltük meg reálisan, tényleges tudásszintjükhöz mérten túlzott bizakodással tekintettünk szereplésük elé. Kimagasló sportolói egyéniségek hagyták abba München után a versenyzést és nem sikerült olyan utódokat felnevelni, akik örökükbe léptek válnia. Ez összefügg egyébként az utánpótlás nevelésének fogyatékosságaival. Az okok közé tartozik feltétlenül az is, hogy az OTSH nem irányította megfelelő hatékonysággal az országos sportági szakszövetségek és a központilag felügyelt sportegyesületek szakmai munkáját, nem volt eléggé mélyreható az ellenőrzés. A szakszövetségek és a sportegyesületek kapcsolata is sok kívánnivalót hagyott maga után, egymás segítése és az egységes cselekvés helyett számos alkalommal meg nem értés, presztízsvita, eltüntetés insportolását elősegítő létesítmények — kispályák, tornatermek, fedett termek — számát, bővíteni a Nyitott kapuk akciót és azt is elérni, hogy a meglevő sportpályákat jobban használják kintézkedés következett be. Mindehhez még hozzáteszem, hogy egyes sportágakban — azok jellegzetességeivel összefüggő — egyéb problémák is felszínre kerültek. — Az okok ismeretében milyen tervei vannak a sportvezetésnek az 1980-as olimpiai játékokra való felkészülésre? — A Lake Placidban sorrakerülő téli és a szovjet fővárosban, Moszkvában megrendezendő nyári olimpiai játékokra már kialakultak a felkészülés irányelvei, amelyeket a Magyar Olimpiai Bizottság januári ülése tárgyal meg. Pontosan körülhatárolt és meghatározott szakmai követelményeket állítunk fel, amelyek megvalósításában szakembereinknek legjobb tudásukkal, sportolóinknak lelkiismeretes edzésekkel és töretlen akarattal kell részt vállalniuk. Ha nem is lehetnek a sportágakban egyik napról a másikra alapvető változások, attól nem tekinthetünk el, hogy ne teremtsük meg a múlhatatlanul szükséges változások rajtunk álló minden alapfeltételét. Azt kell tisztán látni, hogy mit akarunk elérni és hogyan tudjuk azt elérni. Csak így juthatunk el a nemzetközi szintű eredményekhez, ami mennyiségileg és minőségileg egyaránt más tevékenységet követel meg. A folyamatos és gyökeres minőségi változás — amelyet csak tettek hozhatnak létre — az élsport sikereiben fog realizálódni. — Tapasztalataink szerint, ezzel a különböző területen dolgozó felelős vezetők, edzők és maguk a sportolók is egyetértenek. Nagy hangsúlyt kapott ez a központilag irányított sportegyesületeknek a napokban megtartott vezetőségválasztó közgyűlésein. Az elnökségi beszámolók, a hozzászólások zöme bírálóan és önkritikusan értékelte a sportolók montreali szereplését, ebből indultak ki, ez vonult végig a feladatok meghatározásakor is. Mindenütt kimondták, újólag megismételték — nem lebecsülve a hazai bajnokságok szerepét és fontosságát —, hogy a mérce a nemzetközi szint! Intő jelnek, komoly figyelmeztetésnek kell venni tehát a montreali szereplést és minden tőlünk telhetőt megtenni maximális erős kifejtéssel az újabb előrelépés érdekében. Az élsportban az új esztendő az eddigieknél jóval igényesebb tennivalókkal köszönt ránk! eredmények nemcsak a sportág, hanem a rendszeres mozgás és futás szempontjából is lényegesek, ami ismét a tömegsportra utal vissza. Kapcsolódik ez a másik alapsportág, az úszás esetében is, amelynek szintén kétirányú a jelentősége. Az úszás térhódítása természetesen nehezebb körülmények között folyik, hiszen ismert tény az uszodák hiánya. Mégis pozitívumnak fogható fel, hogy — a körülményekhez képest — szervezettebb a gyerekek úszásoktatása, az iskolák nagy körültekintéssel igyekeznek ehhez lehetőséget teremteni és egyre több uszoda épül vidéken. Mindemellett néhány egyesületben tehetséges úszópalánták is megcsillantják a reményt. A labdarúgásban 1976- ban sikerek és kudarcok, színvonalemelkedés és visszaesések váltogatták egymást. A válogatott tizenegy idei dicséretes veretlensége és vezető klubcsapataink kritikán aluli szereplése a nemzetközi kupákban, az olykor nagyszerű, színvonalas küzdelmet hozó bajnoki összecsapások és számos futballimitációsnak minősíthető mérkőzés azonos évben játszódott le. Elmondható tehát, hogy labdarúgásunk fejlődése egyenetlen, hullámzó, az eredmények sokszor szélsőségek között mozognak, nemzetközi szereplésünk összességeiben még nem kielégítő. Az előrelépés tehát nem mindenütt és nem kelllő hatásfokkal jelentkezett, még elmarad a jogos igényektől. Örvendetes viszont, hogy nőtt a labdarúgás tömegbázisa, elsősorban serdülő és ifjúsági vonalon. — Montreallal kapcsolatban bírálóan szólt Beckl elvtárs az utánpótlás neveléséről. — E téren is van bőven tennivalónk. A felkészítés tartalmi és módszerbeli javításán túl változtatnunk kell a kiválasztás jelenlegi formáin, meggyorsítani a tehetséges fiatalok fejlődését és biztosítani az egészséges áramlást alulról felfelé. A központilag felügyelt sportegyesületekben és az „A” kategóriájú szakosztályokban olyan fiataloknak van helyük, akik valóban tehetségesek és képesek a pályafutásukat befejező élversenyzője helyébe lépni. El kell érni azt is, hogy a tehetséges fiatalok előtt zöld út nyíljon meghatározott körülmények között azon szakosztályok felé, amelyek további töretlen fejlődésüket biztosítani tudják. Az utánpótlás érdekében lényeges még — többek között — helyileg a sportegyesületek és az iskolák kapcsolatának rendezése. Élsportunk gondjai I XXXII. 309. ♦ 1976. december 25 .1 Atlétika, labdarúgás, úszás — Néhány sportágban az elmúlt években fontos állásfoglalások születtek. Mi a helyzet azok megvalósításában? — Az atlétikai állásfoglalás végrehajtása érdekében tervszerű és következetes munka folyik. Ennek nyomán évről évre emelkedik az atlétizásó fiatalok száma, sokukkal az iskolában , szerettetik meg e nagyszerű sportág alapjait. Mind több a versenyzési alkalom is, ami a fiatalok számára különösen vonzó. Remélhetőleg a számbeli fejlődést a javuló teljesítmények is követni fogják. Az atlétika fejlesztésében elért kezdeti NÉPSPORT 3 Szorosabb együttműködés a társszervekkel — Sokszor visszatérő téma a sportolók viselkedése, magatartása. A sportolók nevelésében milyen feladat jelentkezik? — T£ny az, hogy egy-egy sportoló fejlődése, eredményessége mindig összefügg erkölcsi arculatával. Ezért nem lehet közömbös számunkra sportolóink szemlélete, felfogása, morális helyzete, jellemének alakulása. A pozitív jellembeli tulajdonságok szilárdulása természetesen viszszahat a sportoló emberi fejlődésére és versenyzői helytállására. A vezetőknek, az edzőknek tervszerűen kell tehát foglalkozniok — a rendszeresség és a folyamatosság elvének betartásával — a gondjaikra bízott sportolók szocialista szellemű nevelésével. — A jövőben az oktatónevelő tevékenység egységében kell értékelnünk a szakvezetők munkáját és 1977 második felében országos felmérést végzünk — hogyan tettek eleget a sportegyesületek és a szakszövetségek a nevelési irányelvekben foglaltaknak, mit tetteksportolóik szocialista emberré válásának elősegítésében. — A testnevelés és sport számos területéről esett már szó, eredményekről, problémákról, és feladatokról egyaránt. Nyilvánvaló azonban — s ez a sport jellegéből fakad —, hogy távolról sem mindenről. — Nehéz is lenne egy nyilatkozat keretében az összes kérdést még csak meg is említeni. A sportszerető embereket bizonyára érdekli, hogy igyekszünk a magasabb képzettséget, korszerű ismeretek elsajátítását biztosítani szakembereink számára, vagy hogy a takarékos és hatékony gazdálkodás keretében hogyan sáfárkodunk a rendelkezésre álló anyagiakkal, hogyan kívánjuk közös erővel növelni a sportolásra alkalmas létesítményeket és még sorolni lehetne az érdekesebbnél érdekesebb témákat. A lap terjedelme azonban gátat szab a részletezésinek. — Szeretnék befejezésül köszönetet mondani mindazoknak, akik a testnevelés és sport bármely területén a maguk munkájával elősegítették a fejlődést. Külön köszönet a fáradhatatlan és lelkes társadalmi aktíváknak, akik a sport iránti szeretettől vezérelve tevékenykednek munkahelyeken, sportegyesületekben, szövetségekben és akik nélkül csikorogna, talán megállna a sport hatalmas gépezete. — 1977-ben éppúgy, mint eddig vagy még inkább szoros munkakapcsolatot kell kialakítanunk minden szinten a KISZ-szel, a szakszervezetekkel, a szövetkezeti szervekkel, mert aktív közreműködésük az irányításban és a végrehajtásban nélkülözhetetlen. Ezt eredményesen valósítják meg a megyékben, ahol a tanácsok gondos és előrelátó gazdái a testnevelésnek és sportnak, s az átszervezés óta elteltnéhány rövid esztendő alatt jelentősen fellendítették a társadalmi élet e fontos területét is. — A közelgő új évben nagy feladatokat kell megoldanunk közös erővel. Többet és jobbat kell dolgoznunk, ezt várja a sportszerető emberek sokszázezres nagy tábora, amely a nemzetközi nagy sportvetélkedőkön újabb jelentős magyar sikereket akar látni, azokról hallani, olvasni- , ami legalább ilyen fontos — több és jobb munkánk eredményeként növekedjék gyors ütemben az edzett, egészséges fiatalok, dolgozók száma a rendszeres testedzés, sportolás révén.