Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)

1976-12-12 / 298. szám

XXXII. 298. ♦ 1976. december 12 NÉPSPORT 5 ÚSZÁS A jó munka jutalma: útilapu Október elején az Utolsó ne­kifutás című cikkünkben beszá­moltunk arról, hogy végre meg­oldódott, a BVSC úszószakosztá­lyának több mint három és fél évig húzódó vezető edző-problé­mája. A klub elnöksége Litto- meritzky Mária mesteredzőt bízta meg a szakmai irányítás­sal. A szeptember 9-i intéző bi­zottsági ülést követően minden jel arra vallott, hogy megkez­dődött a rendcsinálás a vas­utasok háza táján, szilárd ala­pokat próbálnak kialakítani ah­hoz, amit általában jövőépítés­nek nevezünk. Írásunkban ki­tértünk. a korábbi, alig palás­tolt személyi ellentétekre is. Idézzük: — „Biztosak abban, hogy azok, akik nemrégiben még — enyhén szólva — barátságtala­nul figyelték egymás ténykedé­sét, most alárendelik személyes érdekeiket, elképzeléseiket a vezető edző terveinek? — Ennek Így kell lennie! Egyébként egyikük (teljesen mindegy, me­lyik, mert, reméljük, valameny- nyien így gondolkoznak!) kije­lentette: hajlandó beállni a sor­ba, vállalni a felelősséget, s ha sor kerül rá, akkor a felelős- ségrevonást is, de cserébe azt kéri, hogy a sikerből is az el­végzett munka arányában része­süljenek vezetők és beosztottak. Ezt mostantól kezdve alapelv­nek tekintjük!” Kérdésünkre a választ Vág­völgyi Mátyás, a BVSC ügyve­zető elnöke adta. P. Tóth Erzsébet — mert ő volt a válaszban meg nem nevezeti edző — szeptember 9-én nyilat­kozta a fent idézetteket. Vág- völgyi Mátyás október első nap­jaiban válaszolt kérdéseinkre. Tóth Erzsébet 1976. június 17-én szült, s ezután a törvény által biztosított szülési szabadságát töltötte. Rendszeresen, előszót hetenként, majd külön felszólí­tásra kéthetenként leadta an­nak a csoportnak az edzéstervét, amelyet a szülése előtt irányí­tott: minden hónap másodikén megjelent a fizetéséért, még ok­tóber 2-án is szívélyesen érdek­lődtek tőle, hogy mikor áll is­mét munkába? Egy hónappal később, november 2-án közölte, hogy szülési, majd rendes évi szabadsága lejárta után jön dol­gozni. November 17-én az ügy­vezető elnök szóban, s egy­úttal írásban közölte vele, hogy a klub 1977. január 1-től — a szakosztályvezetés javasla­tára — nem újítja meg szerző­dését. Ezt kiegészítették még azzal, hogy november 29-től (ek­kor jártak le a szabadságok) december 31-ig dolgoznia kell. Ezt a szakmailag — finoman fo­galmazva is — megalapozatlan döntést most nem részletez­zük... ATLÉTIKA Mindenfajta találgatás, az eb­ből adódó félreértések elkerülé­se végett sietünk kijelenteni: egy klub azzal az edzővel köt szerződést, amelyikkel akar. Mivel azonban neim szalad­gálnak tucatszámra „szaba­don” az eredményesen dolgozó szakedzők (Tóth Erzsébet ilyen vpltl), s egyébként is hajtott bennünket az újságírói kíván­csiság: elhatároztuk, hogy utá­nanézünk a BVSC-döntés hátte­rének ... Utoljára 1975 nyarán kellett a szakosztálynak jelentést készí­tenie a Magyar Üsző Szövetség számára, az abban foglaltak egy­általán nem voltak hízelgőek Littomeritzky Máriára. Ugyan­akkor Tóth Erzsébetről ezt álla­pították meg: A BVSC úszó- szakosztályánál 1970 óta dolgo­zik. Jelenleg az SÍ szakágveze­tő edzője. Munkáját nagy hoz­záértéssel és eredményesen vég­zi. Ezt bizonyítják versenyzői­nek elért eredményei. Szigorú­ságával, következetességével sokszor nem értenek egyet, fél­reértik. Munkaszeretete, mun­kabírása még nagyobb felada­tok megoldására is alkalmassá teszik. Feltétlenül .említésre mél­tó lclubszeretete. Szakmai mun­káján túl szívesen vállal más szakosztályi és egyesületi fel­adatot is. Továbbképzéséről fo­lyamatosan gondoskodik, az úszás rohamos fejlődésével igyekszik lépést tartani és ezt kamatoztatni. Hibája nagyfokú érzékenysége.” Az. edző jellemzését — még egyszer hangsúlyozzuk: tavaly nyáron — ugyanaz a Vágvölgyi Mátyás írta alá, aki a koráb­ban már idézett értesítést, igaz. akkor még „csak” szakosztály­vezető volt az úszóknál Mit mondanak az érdekeltek? P. Tóth Erzsébet: „1960-ban kezdtem edzősködni a III. kerü­leti TTVE-nél, 1966-tól 1968-ig a Bp. Spartacusnál, majd 1968-tól 1970-ig a KSI-nél tevékenyked­tem. 1970-ben, már mint szakok­tató kerültem a BVSC-be, ahol 1974. január 1-től vagyok az Sí szakágvezetője, vagyis az után­pótlásért felelős edző. Nem dol­gozhattam rosszul, mert 1970- től 1975-ig tanítványaim 48 baj­nokságot nyertek. Őszintén örül­tem, hogy szeptemberben végre megoldódott a vezető edzői prob­léma, hiszen addig lógtunk a levegőben. Egyetlen percig sem titkolom, hogy voltak, elsősorban felfogásbeli vitáink Littome­ritzky Máriával, s éppen ezért éreztem úgy: hozzá kell szól­nom az elnökség döntéséhez, bi­zonyára kíváncsiak a vélemé­nyemre. Még egyszer hangsúlyo­zom: őszintén örültem az el­nökség határozatának, s ha­sonlóképpen őszintén gondol­tam, hogy beállók a sorba, min­denben követem a vezető edző utasításait. Ezért aztán, mint derült égből a villámcsapás, ért a hír, hogy 1977-ben már nem számítanak a munkámra. Eddig valamennyi munkahely-változta­tásom úgy történt, hogy en­gem hívtak, s nem nekem kel­lett állásért kilincselnem. Ehhez abszolút nincs tehetségem, pe­dig lehet, hogy most erre is sor kerül ? ...” Vágvölgyi Mátyás (Németh Ist­ván párttitkárnak, Szendrei Károlyné személyzetisnek és Tóth Istvánnak, az úszószakosz­tály vezetőjének társaságában): „Elöljáróban le szeretném szö­gezni, hogy vállalom a tavaly nyári véleményemet, de azóta sok minden megváltozott. Tóth Erzsébet ellen szakmailag a legkisebb kifogás sem merülhet fel, viszont az új alapokra he­lyezett úszószakosztály vezető­sége októberben elkészített vé­leményezésében kifejezetten ja­vasolta, hogy tekintsünk el Tóth Erzsébet szerződésének megújí­tásától, a szakosztály felemelke­dését kizárólag nélküle tudják elképzelni. Elfogadtam a szakosz- tályvezetés véleményét, eleget tett a klub elnöksége is a ké­résnek, Tóth Erzsébettel ezért nem kötünk szerződést 1977-re.” Szívesen idéztük volna a szak­osztályvezetésnek a klub elnöké­hez előterjesztett véleményét, de a jelenlevő személyzetis határo­zottan ellenezte azt, hogy bete­kintést nyerjünk ebbe a jelen­tésbe, pedig gyakorlatilag ezt vehetjük a történtek alapjának. Meg kellett tehát elégednünk azzal, hogy a jelenlevők mind­egyike homályos célzást tett a Tóth Erzsébettel összefüggő sze­mélyi ellentétekre, híresztelések­re, a vele kapcsolatos emberi hiányosságokra. Vágvölgyi Mátyás még hozzá­fűzte, hogy Tóth Erzsébet szü­lése után három volt tanítványa is eltávozott a klubból. Bejelen­tették, hogy nem kívánnak to­vább a BVSC-ben úszni. Az el­nök szerint ezt azért időzítették így, mert már nem kellett fél­niük P. Tóth Erzsébet szigorá­tól. Ruza József, a MUSZ szak- felügyelője: amennyiben a BVSC szakmailag nem tudja megma­gyarázni döntését, akkor ez a lépés indokolatlan... Két eltávozott gyermek édes­apjánál jártunk __ Ho rváth Zsolt 1971 és 1975 kö­zött 16 egyéni bajnoki címet nyert a különböző korosztályok­ban, egyike a hazai legremény- teljesebb 12 éveseknek. Fiatal kora ellenére az elmúlt eszten­dőkben egyértelműen a BVSC el­ső számú, valóban legeredmé­nyesebb úszója volt. Most az FTC-ben edz, s bízik abban, hogy nem kell tétlenül eltölte- nie az egyéves, kivárási időt. Szüleitől hallottuk: „Zsolt 1969- ben tanult meg Tóth Erzsitől úszni és 1975 végéig, egyetlen eset kivételével, amit gyorsan tisztáztunk, soha, semmiféle né­zeteltérés nem volt kettejük kö­zött. A gyerek azonban belépett a kamaszkorba, ráadásul Tóth Erzsébet terhes volt ebben a kritikus időszakban, így az utol­só félévben sokat veszekedtek egymással, a gyerek nem is fej­lődött a megfelelő mértékben, persze, valljuk be, elég sokat ló­gott az edzéseken is. Már ko­rábban elhatároztuk, hogy férfi edzőt keresünk Zsoltnak. Ka­póra jött, hogy a BVSC edzői, vezetői közül nem kísérte le senki sem Zsoltot a zalaeger­szegi magyar—NDK utánpótlás­válogatott versenyre. Itt Zsolt, aki 1500 közben, egy nagyot ivott, kis híján belefulladt a víz­be, s utána az FTC edzője, Bo­ros István próbálta vigasztalni. Némileg tényleg megkönnyítette helyzetünket, hogy Tóth Erzsé­bet szülési szabadságon volt, hi­szen ki szereti a látványos válá­sokat. Gyorsan döntöttünk: mi­vel a BVSC-ben zömében nők dolgoznak, visszük Zsoltot a Fradiba, Boros Istvánhoz .. László Frigyes két évvel idő­sebb Horváthnál, de a szakem­berek megítélése szerint későn érő, ügyes gyerek. Van benne fantázia, .szintén 1500-as. Édes­apja azt mondta: „Eszünk ágá­ban sem volt eljönni a BVSC- ből! Elvégre ott nőttek fel a gyerekek, kisebbik fiam még ma is ott úszik, öt percre lakunk a Szőnyi úti uszodától... Miután Tóth Erzsébet szülési szabadsá­gon volt, néhány hét kivételével, jóformán semmit gém csináltak a gyerekek az uszodában. Fo­ciztak, játszottak az edzésidő­ben. Szeptember közepén, ami­kor még mindig nem történt változás, elmentem az egyesület elnökéhez. Korábban jártunk a KSI-ben, Széchy Tamásnál, így nyugodtan elmondhattam, hogy okulva a BVSC-ben folyó több hónapos semmittevésből, két le­hetőséget látok a fiam további sportolását illetően. Az egyik az, hogy írásba adják: Tóth Er­zsébet visszatérése után ismét nála úszhat a gyerek, a másik pedig az „átköltözés”, vendég­ségbe a KSI-be. Miután az első változatot nem teljesítették és én nem akartam különböző ko­rábbi, megalapozottnak látszó véleményeim alapján a gyereket Littomeritzky Mária kezei alá adni, kértem: engedjék a KSI- be, tényleg vendégként, hivatalo­san továbbra is BVSC-úszóként... Ezt a kérést sem teljesítették, s ezután választottuk az Újpesti Dózsát... Ha a gyerek Tóth Erzsinél úszhat, akkor még ma is BVSC-s!” Sajtószóvivők ilyen esetekben sejtelmesen mosolyognák és széttárják karjukat: „No com- ment”. Vagyis: nincs mit hoz­záfűzni ... Serényi Péter Mennyit fejlődött a közép- és hosszútávfutő f Tavaly ilyenkor örömmel 'szá­moltunk be arról, hogy a kö­zép- és hosszútávfutásban a fér­fi utánpótlást megmozgató hul­lám határozottan erősödött. Az Idén elmondhatjuk, hogy a len­dület nem tört meg, s ez az eredményekben és a versenyzés­ben egyaránt jelentkezett s a fia­tal gárda újabb tehetségekkel bővült, terebélyesedett. Különö­sen örvendetes, hogy a hullám­mal már korábban feltűnt ko­moly tehetségek nem kallód­tak el, kevés kivétellel bizta­tóan fejlődtek, s néhányan már a felnőtt válogatottba is beke­rültek. Ez kétségtelenül annak is köszönhető, hogy az állás- foglalás jegyében a szakosztá­lyok, a szövetségek már sokkal jobban figyeltek ezekre a re­ménységekre, igyekeztek bizto­sítani számukra az előrelépéshez szükséges feltételeket. A juniorok között a már nagy- válogatott Hrenek mindkét kö­zéptávon utánpótlás-csúccsal ke­rült az élre. Sakkal eredményre törőbben versenyzett, s nemcsak 1500-on fejlődött, hanem 800-on is többször megjavította még 1973-ból való legjobb Idejét (1:48.9). A múlt év meglepe­tése, a 800-as bajnok Paróczai katonai szolgálata miatt június végéig nem versenyzett. Tava­lyi nagy kiugrása után most. csak három tizeddel került előbbre, de biztató, hogy 400-on 48.6-ról kerek 48 mp-re szorí­totta le egyéni csúcsát. Gergely feledtette tavalyi bátortalan, hullámzó szereplését és 800-as előretörése mellett ősszel a vá­logatott 4x400-as váltónak is tag­ja lett. Borsos 1500-on nagyot javult és ezért érthetetlen, hogy a rövidebb távon visszaesett. A négyszázról áttért középtávfutók közül Verb, továbbá a két húsz­éves. Mezei és Sári L. teljesít­ménye is figyelmet érdemelt. Meg kell említeni, hogy 1975 egyik legjobbja, Deák (1:49.5, 3:45.3) átigazolása miatt az idén nem versenyzett, jövőre azonban már újra számíthatunk rá. Ha­sonlítsuk össze az említett ju­niorok idei és tavalyi, 800-on, illetve 1500-on elért legjobb eredményeit (zárójelben a ko­ruk)! 1975 1976 Hrenek (22) 1 :49.3 1:48.3 3:42.6 3:41.1 Paróczai (20) 1 :49.1 1 :48.8 Gergely (21) 1:50.9 1:49.2 Borsos (22) 3:52.6 3:45.3 Verb (21) 1:55.1 1:52.9 Mezei (20) 1:54.7 1:52.8 Sári L. (20) 4:00.2 3:52.8 A tavalyi nagy ifjúsági ígé­ret, a hosszúra nőtt Ötvös, 800- on ugyan három tizeddel elma­radt az ificsúcstól, de biztos 1:50-en belüli futó lett. Felké­szülésében inkább az állóképes- ségi munka érvényesült, s se­gítségével 1500-on korához ké­pest nemzetközi színvonalú csúccsal robbant ki! Mögötte az idény második felében két ifi középtávfutó ugrott ki. A Jász­berényből a fővárosba került, 188 centi magas Gulyás, aki megnőtt állóképességével 10 000 m-en is az eddigi legjobb if­júsági eredményre (30:46.8) volt képes és az ugyancsak gyor­san előretört keszthelyi Zöld. A még fiatalabb gárdából biztatóan fejlődött Sulyok, a serdülők kö­zül pedig kiemelkedett Sándor. De az ifik komoly javulására még több példa is akadt. Ered­ményeik összehasonlítása min­dennél többet mond. 1975 1976 ötvös (19) 1:50.0 1:49.2 3:54.0 3:42.6 Gulyás (19) 1:54.4 1:52.4 4:06.6 3:48.9 Zöld (19) 1:56.2 1:51.9 4:07.6 3:52.3 Sulyok (17) 1:58.8 1:53.2 4:00.0 3:52.9 Sándor (16) 1:58.1 1:53.7 Balás (17) 2:00.9 1:54.1 Orosz (19) 4:00.4 3:52.0 Szeleczki (19) 4:05.2 3:52.2 A névsor azonban korántsem teljes. Az ifik közül nagy javu­lással tört előre 800-on az óz­di Farkas L. (1:54.4), a közép­iskolai bajnokságon felfedezett győri Takács J. (1:54.8), a nyír­egyházi Gyarmati (1:54.8), vagy a még csak 17 éves, győri Freier (1:54.8) is, akik 1973-ban még jóval 2 percen felüli időkkel szerepeltek a listán. 1500 m-en tizennyolc ifi futott az idén 4 percen belül. Ebben az idényben nagyot lép­tek előre a hosszútávra készü­lő juniorok is. Horváth Béla utánpótláscsúcsokat javított, 5000 m-en már betört az élvonalba, sikeresen mutatkozott be ősszel a nagyválogatottban és közben megnövekedett gyorsaságát 3:43.4-es 1500-as idejével is bi­zonyította. Varga kétszer is át­törte a 14 perces határt. Gyo- vai és Czinkovszky, ha ingado­zásokkal is, pedig megközelí­tette. Laposa katonai szolgála­ta után, június végén kezdte el a rendszeres versenyzést és 1500- on ugrásszerűen javult (3:51.4- ről 3:43.9-re). A vele együtt leszerelt Siető és Szénégető vi­szont valahogy nem találta el a kellő edzésmunkát, s így a ta­valyi szinten maradt. A többiek fejlődését egy év alatt a kővet­kező táblázat mutatja. Horváth B. (21) 14:03.2 13:48.4 Varga J. (20) 14:35.0 13:57.6 Gyovai (22) 14:15.0 14:07.2 Czinkovszky (22) 14:44.0 14:07.8 Brenner (22) 14:51.0 14:15.0 Laposa (20) 14:28.2 14:19.4 Illés (20) 15:18.8 14:32.2 Tóth L. (21) 15:10.8 14:36.8 Az ifjúsági hosszútávfutó­gárdában 5000 m-en jóval sze­rényebb volt a javulás. Az idén igazában csak a 18 éves, kom­lói Kiskirály (14:35.0) ugrott ki, kívüle még a komlói Andó (19) futott 15 percen belül (14:53.2). A többség 3000 m-en verseny­zett. Itt elsősorban a főváro­si, 18 éves Vörös (9:00.4-ről 8:28.8-ra), azután a nyíregyházi Majer (17), a tatabányai Szatyina (18), a budapesti Gajdos (18), a keszthelyi Keszler (17) és a du­naújvárosi Sály (17) lépett elő­re. A közép- és hosszútávon mu­tatkozott fejlődés az akadály- futásban, sajnos, elmaradt. A juniorok között ez alól csak Brenner (8:55.8) és Illés (8:57.4) jelentett kivételt. Az ifjúsági mezőnyoől messze kiemelkedett a síktávokon is nagyot javult ceglédi Szeleczki. 2000 m-en 5:43.6-tal az eddigi harmadik legjobb hazai ifieredményt ér­te el és felnőttek 3000 m-es táv- ján is 9:06-ot futott. Az egy helyben állás oka, hogy az in­dulók nagy többsége csak be­ugró, akadályvételük javításá­val nem törődnek az edzők, és még a régi, rálépóses technikát is rosszul hajtják végre. Eddig csak a férfiakról volt szó. És mi van a női után­pótlással? Helyzete, sajnos, nem változott, a tavalyi biztató jelek után az idén a fejlődésre hiába vártunk. A junior és ifjúsági mezőnyben még azok a verseny­zők is csak keveset javultak, akikhez a szakvezetés reménye­ket fűzött. Az egyetlen pozití­vum, hogy a serdülők gárdá­ja szélesedett. A szakmai mun­kában még mindig jelentkeztek a régi hibák, az edzők húzó­doznak attól, hogy a fiatal at- létar.ők edzésterhelését megfe­lelően növeljék. Feltűnő az Is, hogy a szakosztályokban a fér­fi utánpótlást eredményesen ne­velő edzők alig, vagy egyálta­lán nem foglalkoznak futónők felkészítésével. Nagyon sok még a tennivaló, hogy a női után­pótlás a férfiakhoz hasonló fej­lődésnek induljon. (s. z.) napirenden A tudomány és a gyakorlat kölcsönhatása Í-Tigyelemre méltó tudományos ülésszakot rendeztek a J múlt héten a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az elő­adók gondolatmenetében több ízben visszatért az, hogy a gyakorlati tevékenység vezérfonalát jelentő elmélet tulaj­donképpen tervszerű megfigyelésen, vagy kísérleten ala­pul, ezért az elmélet és a gyakorlat szoros kölcsönhatása mind a tudománynak, mind pedig a gyakorlat fejlődé­sének lényeges feltétele. Ebben a körforgásban nyilván­való, hogy az elméletek előnyükre módosulnak, a gyakor­lati tapasztalatokból érkező információk révén megválto­zott elmélet pedig a cselekvő, gondolkodó ember eddigi is­mereteit, állásfoglalásait és természetesen gyakorlatát te­szi mássá, remélhetően jobbá. Ha pedig megfigyeléseink­hez optimális feltételeket nyújtunk, azaz tudományos kuta­tás keretében vizsgáljuk a jelenségeket, akkor lényegesen nagyobb az esélyünk arra, hogy tevékenységünk a kor színvonalára kerüljön. A tudományt a legdinamikusabban a kutatás befolyá­solja, a kutatás a tudomány egyetlen, éltető forrása. Olyan kutatás, amelyik új ismeretek, összefüggések feltárását te­szi lehetővé a valóság — esetünkben a testnevelés és sport — területén. Bár a sportkultúra terén fejlett országokban a tudományos kutatás számunkra egyelőre elérhetetlenül gaz­dag tárgyi és személyi feltételekkel rendelkezik, mégis azt kell mondanunk, hogy hazánkban az utóbbi néhány évben a sportkutatások fejlesztésére fordítóit összeg többszörö­sét teszi ki a megelőző évtizedben rendelkezésre bocsátott összegnek. A felzárkózáshoz azonban erőfeszítésekre, az erők összefogására van szükség, mert a sportbeli felkészü­lésnek egyre jelentősebbé váló tényezője a tudományos karakter. A tudománytörténet azt mutatja, hogy a fejlődés leg­főbb akadálya mindig szemléleti volt. A tudományos ered­mények gyakorlati alkalmazása előtt meredező akadályok ma sem elsősorban anyagi természetűek. „Amit nem tu­dunk, az után nem vágyódunk” — tartja az ismert köz­mondás, amit még az ókorban lejegyeztek. Túlzás lenne azt állítani, hogy sportéletünkre a tudo- mányellenesség volna jellemző. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a szakembe­rek körében inkább közömbösséget tapasztalunk. Ez a kö­zömbösség tulajdonképpen sérti az edző érdekeit is. Az edző-versenyző kapcsolat erősségét, tartósságát a magasszintű szakmai felkészültség befolyásolja a legked­vezőbben. Az a sportoló, aki felkészülése érdekében nagy erőfeszítéseket végez, elvárja, hogy szakszerűen irányítsák, jóleső érzéssel nyugtázza az edző kutató-kereső, jobbra tö­rekvő magatartását. így fogadja el hitelesként teljesítmé­nyének, fejlődési távlatainak megítélését. A szakmai kér­désekben bizonytalan edző éppen a legtehetségesebb, tehát a legigényesebb tanítványaival kerül szükségszerű összeüt­közésbe. A nyelvtudás, széles látókör, kulturált magatar-' tás fontos összetevője a sikeres nevelői tevékenységnek. A korszerű szakismeretek, a friss szakmai tájékozottság pedig elengedhetetlen feltétele a sikeres edzői munkának. Ez ad szilárd hátteret a versenyzővel szemben támasztott köve­telésekhez. A tudomány iránti érdeklődés kialakulásában sok mú­lik azon, hogy miként értelmezik a kutatási eredménye­ket, közérthető-e az elméleti megfontolások fogalmazása. Az emlélet alapvető feladata azonban mindenekelőtt az, hogy bemutassa: mi történik a jelenségek meghatározott körében. Tudományterületünk nemzetközi és hazai fellen­dülésének — természetes, de nem szükségszerű — velejá­rójaként tapasztaljuk azt, hogy sok az új szakkifejezés, ugyanakkor a lényeg alig változik. Semmiképpen nem cél az elméletek szaporítása, sokkal inkább arra kell törekedni, hogy több, új, termékeny gondolatot adjunk a gyakorlat­nak. Gyakran elriasztja a szakembert az, ha öncélúan alko­tott, új, ismeretlen, számára tartalmatlan fogalommal ta­lálja szembe magát A tudósoknak, kutatóknak nem kell sietniük az elméletalkotással. Hagyják erősödni és érvé­nyesülni az elmélet és gyakorlat kapcsolatát, mert e kap­csolatnak a folytonossága segít a lényeges és lényegtelen kiszűrésében. riyakran halljuk azt is, hogy a tudományos leutalásnak " nálunk nincsenek meg a szükséges feltételei. Vagyis egyelőre meg kell azzal elégednünk, hogy néhány intéz­ményünk foglalkozik sporttudományos kutató munkával. Éz az álláspont — amelyik legalább olyan pesszimista, mint amilyen kényelmes — nem veszi számításba azt, hogy a tudományos kutatás körébe „olcsó” eljárások is beso­rolhatók. így a tervszerű, céltudatos megfigyelés, adat­gyűjtés is. Az NDK kutatói másfél-két évtizeddel ezelőtt, amikor a jelenleginél szerényebb személyi és műszerbázis­sal rendelkeztek, a gyakorlati munkában jól felhasználható lényeges felismerésekhez jutottak puszta adatgyűjtéssel, a \kapott adatok szellemes feldolgozásával ás értelmezésével. Vizsgálták például azt, hogy az 1966. évi „Gyermek és if­júsági spartakiád” döntőjének versenyzői hogyan készül­tek. Rájöttek arra, hogy sportbeli felkészülésben az edzés­terjedelem (tehát a heti edzések száma, az egy edzésen végzett munka mennyisége) a legszorosabb kapcsolatban van a teljesítménnyel. Kiderült, hogy tornában, úszásban, műugrásban, kajak-kenuban, atlétikai összetett versenyszá­mokban azok a fiatalok végeztek a mezőny első felében, akik heti minimum 5—6 alkalommal, vagy annál többször edzettek. örvendetes módon alakul a tudomány iránti érdeklődés nagy sportegyesületeinkben — Bp. Honvéd, Vasas, Rába ETO. DVTK, Bp. Spartacus — és egyes megyei sportköz­pontjainkban, például a Fejér megyei TSH-nál. Jelentős anyagi erőket is mozgósítottak már a tárgyi feltételek elő­teremtéséhez. Ebben a törekvésben az a felismerés jelent­kezik, hogy a spbrtbeli megalapozás, mindenekelőtt a te­hetséges, fiatal sportolók felkészítése, nem nélkülözheti ko­runkban a tudomány segítségét. Bármilyen bevált magas szinten általánosított is az edző tudása — amennyiben csak a tapasztalatokra támaszkodik — hozhat a jelenben ered­ményt, de a jövő igényeinek képtelen már megfelelni. A sportolók felkészítésében a tudomány alkalmazása tulajdon­képpen két fő területre összpontosul: a felkészülési progra­mok egyénhez mért összeállítása és az edzésfolyamat el­lenőrzése területére. Az első esetben meg kell állapítanunk azt, hogy milyen a sportoló edzettsége, milyen célokat, kö­vetelményeket állíthatunk vele szemben. A második eset­ben folyamatosan kell ellenőriznünk — pszichológiai, élet­tani, biomechanikai stb. vizsgáló eljárásokkal — az edzett­sége alakulását, azért, hogy megállapíthassuk, vajon a sportoló fejlődése a kívánt irányba halad-e? Így kellő idő­ben beavatkozhatunk a felkészülés menetébe azzal, hogy enyhén, vagy erőteljesen, alapvetően módosítjuk a felké­szülési programot. Sokoldalúan alátámasztott program és folyamatos ellenőrzés nélkül nincs reális lehetőség a forma- időzítésre, de még a végzett munka elemzéséhez sem tu­dunk kellő alapot teremteni, vagyis a kudarcból sem tu­dunk tanulni. jYA ivei a tudományos kutatás jelentős szellemi és anya­gi energiákat igényel, nagy gonddal kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló és a jövőben nyújtandó lehetőségekkel. Elfogadhatjuk ezért Szentágothai Jánosnak, az MTA meg­bízott elnökének tanácsát: „A következő ötéves terveket elsősorban abból a szempontból kell az illetékes testületek­nek elbírálniuk, vajon van-e bennük előremutató koncep­ció. A tudomány eredményes művelésének egyetlen, telje­sen nélkülözhetetlen alapfeltétele van — és ez az új el­gondolás.” N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék