Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)
1976-12-10 / 296. szám
XXXII. 296. ♦ 1976. december 10. SÚLYEMELÉS Lehet-e mércénk a győzelem? VALÓ IGAZ: túlságosan sokszor győztünk ahhoz, hogy lemondjunk aranyálmainkról. Pedig ma már más időket élünk. Évek óta kizárólag két ország, a Szovjetunió és Bulgária versenyzői gondolkodhatnak aranyérmekben. 1972 óta a világversenyek győzelmeinek 81 százalékát (!) ők szerezték. Aki őket akarja mindenáron túlszárnyalni, aki országának súlyemelését ugyancsak aranyérmekben méri — átaludt néhány esztendőt, Csipkerózsikaálomból ébred. Ma a szovjet és a bolgár csapatot senki nem verheti meg — legfeljebb egyes versenyzőit győzheti le néhány extraklaszszis. De ezek a sikerek is többnyire tiszavirágéletűek: 1975-ben Smalterz világ- és Európabajnokságot nyert , Montrealban bele sem szólt az elsőség sorsába. Ugyancsak 1975-ben az NDK-beli Wenzel világ- és Európa-bajnok lett, de teljesítményét sem az EB-n, sem Montrealban nem tudta megismételni. Benk idén lett Európa-bajnok, hogy az olimpián messze lemaradjon a győztes mögött. Mindhármukat szovjet, illetve bolgár súlyemelők szárnyaltati túl. Hol a mi helyünk ebben a vetélkedésben, az elsőségért folyó harcban? Miről álmodhatunk most, az új Olimpiász elején? A LEGKÖZELEBBI világverselyemelésben is jelentős szerelményen lesz négy éve, hogy nemet kap a pillanatnyi forma,a tudtunk győzni. Miért? A versenyzési készség, az összpontosítás. Talán ebben maradtunk alul? Aligha! Hiszen az említett tényezők egy-egy verseny mérlegének nyelvét kilendíthetik, de négy esztendő, nyolc nagy viadal összképét jelentősen nem módosíthatják. Márpedig a legutóbbi négy esztendőnek az Ha már győzelmekben gondolkodunk — és most kivételesen ezt tesszük —, csak a lepkesúlyra összpontosíthatunk! AZ 52 KG-OSOK mezőnyében szerzett kilenc érem két versenyző, Szűcs Lajos és Kőszegi György nevéhez fűződik. A kilenc éremből azonban csupán egy arany. Itt — és csakis itt! — vetődhet fel: az adott pillanatokban nem lehetett volna jobban helytállni, nem lehetett volna 1973 óta újabb győzelmeket szerezni? 1973. Havanna, VB. A verseny előtt a világranglista: 1. Naszsziri 240, 2. Szűcs 230. Győz Nassziri, érvényesül a papírforma. „Az iram jobb nálam” — ismeri be a magyar versenyző. 1974. Manila, VB. Ezúttal Kőszegi csatázik a győzelemért, a szakítás után még vezet is, de mindenki tudja: Nassziri lényegesen jobb lökő, nemcsak nála, hanem minden riválisánál. Olyan jó ebben a fogásnemben, hogy nemcsak a lepke-, hanem a légsúly világcsúcsát is ő tartja! Vajon rutinja, jobb versenyzési készsége segíti az iránit a győzelemhez? Aligha! Hiszen Nassziri hét és fél kilóval elmarad legjobbjától, míg Kőszegi eléri egyéni csúcsát. De ez is kevés. 1975. Új korszak kezdődik a lepkesúly történetében. Ebbe a súlycsoportba is betör a Szovjetunió egyik képviselője, a 24 éves, 142 centi magas volt artista, Alekszandr Voromnyin. Valósággal berobban szenzációs új világcsúcsával, 242,5 kg-mal. KÜLDHETTÜK-E ezek után reális győzelmi eséllyel harcba az elmúlt év világ- és Európabajnokságára a két magyart? Akik 12.5-tel tudtak kevesebbet eredménylistája egyértelműen tanúsítja: nincsenek győzelemre képes versenyzőink! Kilenc súlycsoport közül nyolcnak lehangoló a tükre. A magyar súlyemelés lég-, pehely-, könnyű-, váltó-, közép-, félnehéz-, nehéz- és álomsúlyú mérlege: Voronyhinál, tízzel maradtak el Nassziritől, s akkor még nem beszéltünk a müncheni bajnok Smalcerzről, aki hét és fél kilóval teljesített többet a magyar csúcsnál? Ha elmarasztalás érheti valamelyik versenyzőnket, az nem a vereségért, hanemazért történhet, mert saját szintjét sem érte el. Következett a berlini EB, majd az olimpia, amely előtt így festett a lepkesúlyú világranglista: 1. Voronyin 242.5, 2. Nasszimi 240, 3. Smalterz 237.5... És mögöttük több mint fél tucatnyi súlyemelő társaságában — 230 és 232.5-re képes versenyzők között — a két magyar. Várhattunk tőlük aranyat? Még ezüstöt sem! Hogy ez Kőszeginek végül is sikerült — kellemes meglepetés. NEM A SOKAT emlegetett versenyzési készséggel, nem az adott pillanatokkal van hát baj. Ha már aranyérmekben akarunk gondolkodni, nem a történések felszínét, hanem szakmai és főleg morális mélységeit kell kutatni. Azt kell megnézni, miért torpant meg 1974-ben, világcsúcsa után. Kőszegi, miért állt meg a fejlődésben Európa-bajnoki győzelme után Szűcs, miért kellett ifjúsági világbajnoki sikere után fegyelmezni ugyanennek a súlycsoportnak a fiatal kiválóságát, Hornyákot, miért kell félteni az első nagy eredmények után Oláht... Amíg ezekre a kérdésekre a központi és az egyesületi szakvezetés pontos, kemény, őszinte választ nem tud adni, addig az aranyérem legeredményesebb súlycsoportunkban sem lehet mérce, de még a cél sem. Bocsák Miklós Montreali ezüstérmesünk: Kőszegi György Magyar győzelmek 1972. dec. 31-ig 1973. jan. 1-től Olimpiák 1 — VB-k 6 — EB-k 12 1 (1972 utáni EB-győzelmünket Szűcs Lajos aratta.) 1973 — 76 Arany Ezest Bronz Olimpia — — — VB-k — — 1 EB-k — — 1 (VB-n Stark András, EB-n Benedek János nyert bronzérmet, mindketten 1973-ban.) Mindössze két érem, két bronzérem, azok is több mint három esztendősek ... A magyar súlyemelés lepkesúlyú mérlege: 1973 — 76 Arany Ezüst Bronz Olimpia — 1 — VB-k — 3 I EB-k 12 1 Forrón isszuk meg a kárt Üli UH vér, nincs időt — jajongja még a slágerdalos is. Sok sirámunk közül talán a leggyakoribb ez, nincs idő. Arra sincs, hogy leüljünk egy csendes helyen és elgondolkodjunk a nagy rohanások, az örökös hajszánk, időzavarunk értelméről, eredményéről. Égetjük életünk kicsinyke mécsesét és nem gondolunk arra, hogy utána kellene tölteni az olajat, pótolni kellene az elégett kanócot. Testnek, szellemnek egyként szüksége lenne erre a megújulásra, feltöltődésre. Időt kell adni a test felfrissítésére, új élményekkel kell termékenyítenünk szellemünket, ha emberhez méltó, értelmes életet akarunk élni. Kérdezed, Barátom, hogy mit kell ezért tenned? Én azt javaslom, fedezd fel újra a természetet, a szabadban végzett mozgás, játék örömét. Törj ki a naponta taposott útvonalról, ahol úgy jársz már, mint az egykori vak lovacskák a tárnák mélyén. Hagyd el a zsúfolt járműveket, a főútvonalakat, ahol idegbajosan ráng a forgalom. Keresd a csendesebb utakat, a gyalogösvényeket, menj torony iránt, engedd, hogy egy felröppenő fácán, egy megugró nyúl, egy távoli nyírfaliget csalogatása irányítsa lépteidet. Megdöbbensz majd, hogy Te, aki füstös presszók mélyén, futó találkozások, felszínes beszélgetések közben annyiszor panaszoltad fel a természet pusztulását, a városi betontenger nyomasztó súlyát, néhány forintnyi költséggel, egy kis gyaloglással gyönyörű táj kellős közepén találhatod magad. A szentendrei, de még inkább a gödöllői, a ráckevei HÉV szerelvényei, a külvárosok felé zörgő villamosok színterére csattognak veled. Nem hiszed? Tégy próbát, Barátom. Ülj ide mellém apjd°,is, hallgasd a csendet. A botokra sok gondunk nem lesz, a csalihalat ugyan csukacsábításra dobtam be, de a sok jó süllőkapás vidám tanúja, zömök úszóm az idén ősszel még nem túlságosan gyakran jelezte a csukák érdeklődését. Még nem elég hideg a víz, mondják a próbált horgászok, nagy fene bölcsességbe burkolva kudarcukat.. Én nem folyamodom ilyesmihez, a felcsalizott horog őrzése éppen úgy várakozás a horgászkalandra, mint ürügy a csendes, tétlen szemlélődésre. Most szállt fel a köd, szemben már látni a legmagasabb jegenye csúcsát, az akácokat, fűzfákat még gomolygó párafüggöny takarja. Felette mélykék az ég. Látod a sirályt odafönt? Hófehér tollán felfénylik a napsugár. Nézd kecses röptét, kíváncsi, kedves, fekete szemét. Láttad már, hogyan játszanak csoportosan a sirályok, ha sok jó falatot találnak a vízen? Valahol a ködfüggöny mögött most is vígan ricsajozik egy csapat. A récék is nagy csoportokba verődve ringanak már aziget alatt kiszélesedő vízen. Hápogva feleselgetnek egymással, aztán egy csapat szárnyra kap, új helyet keresve kering a folyó felett. Hallgasd csak ezt a finom, sziszegő hangot. Jönnek a récék, az ő szárnyuk tolla közt zenél a levegő. A fejünk felett húznak el, nem félnek, megszokták, hogy itt nem bántják őket Látod, a szárcsák is milyen békésen úszkálnak, tollászkodnak a nádas előtt, lelebuknak a víz alá, furcsa, trombitaszerű hangon rikoltanak egymásnak, ha jó falatot találnak. Ezek már itt születtek tavasszal a horgászállás melletti nádasban. Csibekorukban a fejük búbja bíborvörös, folyvást sápítoznak és a világért sem akarják a nádast elhagyni, míg végül anyjuk a szó szoros értelmében kipofozza őket a nyílt vízre. Micsoda tündéri cirkusz! Az is mulatságos, amikor a fészkelőhelyét roppant erőszakosan védelmező szárcsaházaspár elkergeti a gyanútlanul arra korzózó récecsaládot. Harcias szárnycsattogtatások, bősz kirohi- s nások, vad rikoltások a „vér dőlt” oldalán, gyáva megfutamodás a „betolakodók" részéről. Mindeközben az ugyanott, csak egy emelettel feljebb fészkelő nádirigó, mit sem törődve lakótársai perpatvarával, buzgón fújja nászdalát: kara-kara-kri-krikri! Kicsinyke teste minden erejét beleadja ebbe a boldog, egész nap, egész éjjel tartó harsogásba. Ott kapaszkodik a legmagasabb tavalyi nádszálon, látni ének közben piros torkát. Nincs már nádirigó, a kecses szitakötők sem járják táncukat a súlyom felett. Száraz, sárga a nád, de most is tele van élettel. Cinkék zörgetik, szorgalmasan bogarásszák végig minden szálát. Most nagy csirregéssel őszapó csoport közeledik. Ezek a tündéri pici madarak mindig vidáman izgatottak, nekem úgy tűnik, mindig boldogok... Folczúik a köd A vizen Atciozaui egy közeli, majd egy távolabbi templom harangjának hangja érkezik. Itt, a horgászpadon tisztán hallani a harangot, szemben, az akácosban épített játszótéren az óvodások csivitelését, egy távolabbi házépítésnél zenél a fűrész, csattog az ácsszekerce. Odafönt most hosszú V-alakban gágogó vadlibacsapat húz északnak, a nád előtt élesen füttyögve, mint egy repülő smaragd égszer, jégmadár suhan el. A késői napfény dongót csalt elő rejtekéből, körüldongja színes pulóveremet. Kergetőző küszöb nyomán csobog, fodrozódik a víz. Érzed Barátom, hogy helyed van itt, hogy beletartozol ebbe a tájba, hogy részese vagy a nagy egésznek? Érzed, hogy tompulnak a tegnapi fájdalmak, zsugorodnak a tegnap nagynak érzett sérelmek, gondok? Gyere, járjunk, fussunk egyet, még mielőtt leszáll a sötét. Ahogy hűvösödik, még jobban érzed, milyen tiszta itt a levegő és később zavarnánk a gallyazó fácánokat, alvásra készülődő gerléket, feketerigókat. Lám, milyen kellemesen elfáradtunk, de közben mégis feltöltöttük életünk kis mécsesét olajjal, kanóccal. Holnap új hét kezdődik. Meglásd, frissebb, munkabíróbb, jobb kedvű leszel, mint máskor. Eszedbe jut majd néha a villanó röptű sirály, az ezüstös nádbuga, a cserregő cinke. Növények, állatok, víz, nádas, madarak, nedves avarral borított ösvények tanítgatnak majd, hogyan kell tartalmasabb, értelmesebb életet élni. Pap Kornélia Töltsd fel életed mécsesét, Barátom! NÉPSPORT 5 ISKOLAI SPORT ÚTTÖRŐ-OLIMPIA Különdíj az első bajnoknak Megszoktuk már, hogy két alkalommal hangos gyerekzsivaj töri meg sportéletünk téli „állóvizét”: hagyományainknak megfelelően ekkor rendezik meg a téli úttörő-olimpia terem-, illetve havas versenyeit. Az idei, a XII. úttörő-olimpia teremversenyének házigazdája Kecskemét lesz, míg a téli sportok legjobbjait ezúttal ismét Zirc fogadja. Mostani telefonőrjáratunkban azután kutattunk, mit terveznek, hogyan készítik elő kisdobosaink, úttörőink nagy versenyét a szervezők? Teremversenyek Kecskeméten A teremisportok versenyhármaisának mintegy 300 képviselője december 27—30. között találkozik a „híres városban”. A cselgáncsnak a városi sportcsarnok, a birkózásnak a Kertészeti Főiskola, az asztalitenisznek pedig a Katona József Gimnázium ad otthont. — Megyénk nagy eseménye az úttörő-olimpia — mondta Kissné Csányi Anikó megyei úttörőelnök —, a városi és a megyei párt-, állami és társadalmi szervek közös ügyüknek tekintik a versenyt. Már eddig is sok helyről kaptunk támogatást, felajánlást a viadalra, amelyen a sporton túl néhány meglepetés is vár a részvevőkre. A meglepetések iránt nem érdeklődtünk, azt azért elárulhatjuk, hogy december 29-én „előszilveszteren” vesznek részt az olimpiások, a műsorról bővebbet a helyszínen ... Készülnek egyébként Kecskeméten a meghívók, a programfüzetek és az az öntapadós embléma is, amely várhatóan az úttörőolimpia szép emléke lesz. A tervek szerint december 27-én este tartják az ünnepélyes megnyitót, és a kétnapos versengés után december 29-én délután búcsúzik egymástól a téli olimpia teremversenyeinek mezőnye Havas döntő Zircen Lesz-e elég hó? — ez a mindenkori téli úttörőolimpiák havas döntőjének nagy kérdése. Glatz László testnevelő tanár, megyei úttörőelnök, az úttörőolimpia főszervezője érdeklődésünkre bizakodó választ adott: — Ha lesz, ha nem, egy biztos: úgy szervezzük meg a programot, hogy hó híján se kelljen a szobában ülni! A „főverseny“ mellett kidolgoztunk ugyanis egy „árnyékprogramot”, fakutya- és korcsolyaversenyt tartunk a Balaton jegén. S ha még a tó sem fagyna be, akkor sem jövünk zavarba: rendelkezésünkre állnak az iskolai tornatermek, végső soron ott rendezhetünk versenyeket. Azért persze bízunk az időjárásban, hiszen már most 8—10 cm-es hó borítja a Bakonyt. A havas döntő időpontja: 23— 26. A szánkó- és a sífutóversenyek színhelye a Bakony egyik legszebb része, az úgynevezett Amos-hegy ászai oldalán fekvő Eplény lesz. (Az úttörőolimpiai kiírása szerint hivatalos versenyeket lesiklásban ezúttal nem tartanak, bemutatóként azonban szerepel a versenyszám az olimpia műsorán.) Elkészült a pálya nagy része, a Zirci Erdőgazdaság, illetve egyéb szervek társadalmi munkában 100—100 ezer forintnyi munkát végeztek eddig. Elkészült a verseny emblémája (képünkön): a sífutó alakot ábrázoló jelvényt Pálfi Károly balalatonfüredi rajztanár tervezte. A napokban kikerülnek a nyomdákból a meghívók, a tájékoztató anyagok, és befejezéséhez közeledik az olimpiát szervező öt albizottság szervező munkája. Kecskeméthez hasonlóan Zirc is gazdag programmal várja kisdobos és úttörő vendégeit: a sportversenyek mellett a résztvevők megismerkedhetnek a környék nevezetességeivel, így például a zirci arborétummal. Érdemes egyébként „nyitógyőztesnek” lenni Zircen: a téli úttörőolimpia első olimpiai bajnoka ugyanis megkapja azt a különdíjat, amelyet az elmúlt évi, nagyszerű kőszegi úttörőolimpia figyelmes szervezői ajánlottak föl (major) Könnycsepp és pecsét Nem az első eset... Szombaton délután a Kőbányai úti birkózócsarnokban, bizony legördült néhány könnycsepp Budapest területi úttörőolimpiájának „majdnem-résztvevői” arcáról. Melegítőben, mezben, fogyasztás után érkeztek ők is a színhelyre, mint 163 boldog társuk, akiknek indulásához kétség sem férhetett. Könnyes szemű fiatal barátaink viszont nevezési lapokat szorongattak kezükben, s e lapokról hiányzott egy-egy pecsét, vagy tán egy sem hiányzott, csak éppen később került mind a papírra. A tévedés következménye azonos volt: a gyerekek nem indulhattak a versenyen. Az okokat keresve már nem ennyire egyértelmű a kép. Vágvölgyi György, az AISB budapesti elnöke: „A nevezési lapokat már májusban, a végleges, pontos versenykiírást pedig szeptemberben elküldtük minden illetékesnek. Többet nem tehetünk! A nevezési határidőt viszont be kell tartanunk, különben komolytalanná válik az egész..Igaza van. Hiba azonban mégiscsak esett. . Az egyesületi edzők szinte kórusban mondták: „az utolsó napon kaptuk meg a nevezési lapot az iskolából, s már csak az is elég volt, hogy az iskolaorvost nem találtuk . .. Szóval, rosszul van ez így!” Az iskoláknak nyilvánvalóan nem közvetlen érdekük az, hogy az egyesületekben birkózó tanulók elinduljanak a versenyeken, talán nem is tudnak róluk, hogy maguk szorgalmazzák a fiatalok szereplését. Mint ahogy fennáll olyan ellentmondás is, hogy a sportágban legalább hathónapos orvosi igazolással szerepelhetnek a kezdők először versenyen, míg az úttörő-olimpiákon egynapos pecsét is elég ... De ne is menjünk messzebbre! Maradjunk meg a pecsétnél . .. Most, az úttörő-olimpiák országos elöntőinek küszöbén tiszta szívvel ajánljuk mindenkinek, aki szívügyének tekinti a sportot, hogy időben odakerüljön a pecsét a fiatalok papírjaira. Mert ha már államunk soksok milliót áldoz az ifjú nemzedékek sportjára, ne éppen egy pecséten múljon az, hogy valóban versenyre keljenek ... (szál) TORNA Egervári második lett Milánóban óriási érdeklődés mellett. 7000 néző jelenlétében bonyolították le Milánóban az év utolsó jelentős tornaviadalát, amelyen öt ország szövetsége képviseltette magát. Ott volt az indulók között Egervári Márta is, aki a román Ungureanu mögött a második helyet szerezte meg. Ungureanu gerendán 9.95-öt, talajon pedig 9.90-et kapott, az összetettben 39.10 pontot gyűjtött. Egervári pontjainak száma: 37.00. A férfiaknál szintén román versenyző, Dan Grecu győzött 54.65 ponttal, 3 tizeddel megelőzve a svájci Bretschert. A nemzetek versenyében a Románia, Magyarország, Svájc, NSZK, Olaszország sorrend alakult ki. (MTI)