Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)

1976-12-10 / 296. szám

XXXII. 296. ♦ 1976. december 10. SÚLYEMELÉS Lehet-e mércénk a győzelem? VALÓ IGAZ: túlságosan sok­szor győztünk ahhoz, hogy le­mondjunk aranyálmainkról. Pedig­­ ma már más időket élünk. Évek óta kizárólag két ország, a Szovjetunió és Bul­gária versenyzői gondolkodhat­nak aranyérmekben. 1972 óta a világversenyek győzelmeinek 81 százalékát (!) ők szerezték. Aki őket akarja mindenáron túl­szárnyalni, aki országának súly­emelését ugyancsak arany­érmekben méri — átaludt né­hány esztendőt, Csipkerózsika­­álomból ébred. Ma a szovjet és a bolgár csa­patot senki nem verheti meg — legfeljebb egyes versenyzőit győzheti le néhány extraklasz­szis. De ezek a sikerek is több­nyire tiszavirágéletűek: 1975-ben Smalterz világ- és Európa­­bajnokságot nyert , Montreal­ban bele sem szólt az elsőség sorsába. Ugyancsak 1975-ben az NDK-beli Wenzel világ- és Eu­­rópa-bajnok lett, de teljesítmé­nyét sem az EB-n, sem Mont­realban nem tudta megismétel­ni. Benk idén lett Európa-baj­­nok, hogy az olimpián messze lemaradjon a győztes mögött. Mindhármukat szovjet, illetve bolgár súlyemelők szárnyaltati túl. Hol a mi helyünk ebben a ve­télkedésben, az elsőségért folyó harcban? Miről álmodhatunk most, az új Olimpiász elején? A LEGKÖZELEBBI világver­­selyemelésben is jelentős szere­­lményen lesz négy éve, hogy nem­­et kap a pillanatnyi forma,­a tudtunk­­ győzni. Miért? A versenyzési készség, az összpon­tosítás. Talán ebben maradtunk alul? Aligha! Hiszen az emlí­tett tényezők e­gy-egy verseny mérlegének nyelvét kilendíthe­tik, de négy esztendő, nyolc nagy viadal összképét jelentősen nem módosíthatják. Márpedig a leg­utóbbi négy esztendőnek az Ha már győzelmekben gon­dolkodunk — és most kivéte­lesen ezt tesszük —, csak a lep­kesúlyra összpontosíthatunk! AZ 52 KG-OSOK mezőnyében szerzett kilenc érem két ver­senyző, Szűcs Lajos és Kőszegi György nevéhez fűződik. A ki­lenc éremből azonban csupán egy arany. Itt — és csakis itt! — vetődhet fel: az adott pillana­tokban nem lehetett volna job­ban helytállni, nem lehetett vol­na 1973 óta újabb győzelmeket szerezni? 1973. Havanna, VB. A verseny előtt a világranglista: 1. Nasz­­sziri 240, 2. Szűcs 230. Győz Nassziri, érvényesül a papírfor­ma. „Az iram jobb nálam” — ismeri be a magyar versenyző. 1974. Manila, VB. Ezúttal Kő­szegi csatázik a győzelemért, a szakítás után még vezet is, de mindenki tudja: Nassziri lénye­gesen jobb lökő, nemcsak nála, hanem minden riválisánál. Olyan jó ebben a fogásnemben, hogy nemcsak a lepke-, hanem a lég­súly világcsúcsát is ő tartja! Vajon rutinja, jobb versenyzé­si készsége segíti az iránit a győzelemhez? Aligha! Hiszen Nassziri hét és fél kilóval el­marad legjobbjától, míg Kősze­gi eléri egyéni csúcsát. De ez is kevés. 1975. Új korszak kezdődik a lepkesúly történetében. Ebbe a súlycsoportba is betör a Szov­jetunió egyik képviselője, a 24 éves, 142 centi magas volt ar­tista, Alekszandr Voromnyin. Va­lósággal berobban szenzációs új világcsúcsával, 242,5 kg-mal. KÜLDHETTÜK-E ezek után reális győzelmi eséllyel harcba az elmúlt év világ- és Európa­­bajnokságára a két magyart? Akik 12.5-tel tudtak kevesebbet eredménylistája egyértelműen tanúsítja: nincsenek győzelemre képes versenyzőink! Kilenc súlycsoport közül nyolcnak lehangoló a tükre. A magyar súlyemelés lég-, pe­hely-, könnyű-, váltó-, közép-, félnehéz-, nehéz- és álomsúlyú mérlege: Voronyhinál, tízzel maradtak el Nassziritől, s akkor még nem beszéltünk a müncheni bajnok Smalcerzről, aki hét és fél kiló­val teljesített többet a magyar csúcsnál? Ha elmarasztalás ér­heti valamelyik versenyzőnket, az nem a vereségért, hanem­­azért történhet, mert saját szint­jét sem érte el. Következett a berlini EB, majd az olimpia, amely előtt így fes­tett a lepkesúlyú világranglista: 1. Voronyin 242.5, 2. Nasszimi 240, 3. Smalterz 237.5... És mö­göttük több mint fél tucatnyi súlyemelő társaságában — 230­ és 232.5-re képes versenyzők között — a két magyar. Vár­hattunk tőlük aranyat? Még ezüstöt sem! Hogy ez Kőszegi­nek végül is sikerült — kelle­mes meglepetés. NEM A SOKAT emlegetett versenyzési készséggel, nem az adott pillanatokkal van hát baj. Ha már aranyérmekben akarunk gondolkodni, nem a történések felszínét, hanem szakmai és fő­leg morális mélységeit kell ku­tatni. Azt kell megnézni, miért torpant meg 1974-ben, világ­csúcsa után. Kőszegi, miért állt meg a fejlődésben Európa-baj­­noki győzelme után Szűcs, miért kellett ifjúsági világbajnoki si­kere után fegyelmezni ugyan­ennek a súlycsoportnak a fiatal kiválóságát, Hornyákot, miért kell félteni az első nagy ered­mények után Oláht... Amíg ezekre a kérdésekre a központi és az egyesületi szak­vezetés pontos, kemény, őszin­te választ nem tud adni, addig az aranyérem legeredményesebb súlycsoportunkban sem lehet mérce, de még a cél sem. Bocsák Miklós Montreali ezüstérmesünk: Kőszegi György Magyar győzelmek 1972. dec. 31-ig 1973. jan. 1-től Olimpiák 1 — VB-k 6 — EB-k 12 1 (1972 utáni EB-győzelmünket Szűcs Lajos aratta.) 1973 — 76 Arany Ezest Bronz Olimpia — — — VB-k — — 1 EB-k — — 1 (VB-n Stark András, EB-n Benedek János nyert bronz­érmet, mindketten 1973-ban.) Mindössze két érem, két bronzérem, azok is több mint három esztendősek ... A magyar súlyemelés lepkesúlyú mérlege: 1973 — 76 Arany Ezüst Bronz Olimpia — 1 — VB-k — 3 I EB-k 12 1 Forrón isszuk meg a ká­­rt Üli UH vér, nincs időt — jajongja még a slágerdalos is. Sok sirámunk közül ta­lán a leggyakoribb ez, nincs idő. Arra sincs, hogy leül­jünk egy csendes helyen és elgondolkodjunk a nagy ro­hanások, az örökös hajszánk, időzavarunk értelméről, ered­ményéről. Égetjük életünk ki­csinyke mécsesét és nem gondolunk arra, hogy utána kellene tölteni az olajat, pó­tolni kellene az elégett ka­nócot. Testnek, szellemnek egy­ként szüksége lenne erre a megújulásra, feltöltődésre. Időt kell adni a test fel­frissítésére, új élményekkel kell termékenyítenünk szel­lemünket, ha emberhez mél­tó, értelmes életet akarunk élni. Kérdezed, Barátom, hogy mit kell ezért tenned? Én azt javaslom, fedezd fel újra a természetet, a szabad­ban végzett mozgás, játék örömét. Törj ki a naponta taposott útvonalról, ahol úgy jársz már, mint az egy­kori vak lovacskák a tárnák mélyén. Hagyd el a zsúfolt járműveket, a főútvonalakat, ahol idegbajosan ráng a for­galom. Keresd a csendesebb utakat,­­ a gyalogösvényeket, menj­­ torony iránt, engedd, hogy egy felröppenő fácán, egy megugró nyúl, egy tá­voli nyírfaliget csalogatása irányítsa lépteidet. Meg­döbbensz majd, hogy Te, aki füstös presszók mélyén, futó találkozások, felszínes beszélgetések közben annyi­szor panaszoltad fel a termé­szet pusztulását, a városi be­tontenger nyomasztó súlyát, néhány forintnyi költséggel, egy kis gyaloglással gyönyö­rű táj kellős közepén talál­hatod magad. A szentendrei, de még inkább a gödöllői, a ráckevei HÉV szerelvényei, a külvárosok felé zörgő villa­mosok színterére csattognak veled. Nem hiszed? Tégy próbát, Barátom. Ülj ide mellém apjd°,is, hallgasd a csendet. A bo­tokra sok gondunk nem­ lesz, a csalihalat ugyan csukacsá­bításra dobtam be, de a sok jó süllőkapás vidám tanúja, zömök úszóm az idén ősszel még nem túlságosan gyakran jelezte a csukák érdeklődé­sét. Még nem elég hideg a víz, mondják a próbált hor­gászok, nagy fene bölcses­ségbe burkolva kudarcukat.. Én nem folyamodom ilyes­mihez, a felcsalizott horog őrzése éppen úgy várakozás a horgászkalandra, mint ürügy a csendes, tétlen szem­lélődésre. Most szállt fel a köd, szem­ben már látni a legmaga­sabb jegenye csúcsát, az aká­cokat, fűzfákat még gomoly­­gó párafüggöny takarja. Fe­lette mélykék az ég. Látod a sirályt odafönt? Hófehér tollán felfénylik a napsugár. Nézd kecses röptét, kíváncsi, kedves, fekete szemét. Lát­tad már, hogyan játszanak csoportosan a sirályok, ha sok jó falatot találnak a vízen? Valahol a ködfüggöny mögött most is vígan ricsa­­jozik egy csapat. A récék is nagy csoportokba verődve ringanak már a­z­iget alatt kiszélesedő vízen. Hápogva feleselgetnek egymással, az­­tán egy csapat szárnyra kap, új helyet keresve kering a folyó felett. Hallgasd csak ezt a finom, sziszegő hangot. Jönnek a récék, az ő szár­nyuk tolla közt zenél a le­vegő. A fejünk felett húz­nak el, nem félnek, meg­szokták, hogy itt nem bánt­ják őket Látod, a szárcsák is mi­lyen békésen úszkálnak, tol­lászkodnak a nádas előtt, le­lebuknak a víz alá, furcsa, trombitaszerű hangon rikol­tanak egymásnak, ha jó fa­latot találnak. Ezek már itt születtek tavasszal a hor­gászállás melletti nádasban. Csibekorukban a fejük búbja bíborvörös, folyvást sápí­­toznak és a világért sem akarják a nádast elhagyni, míg végül anyjuk a szó szo­ros értelmében kipofozza őket a nyílt vízre. Micsoda tündéri cirkusz! Az is mulatságos, amikor a fészkelőhelyét roppant erő­szakosan védelmező szárcsa­házaspár elkergeti a gya­nútlanul arra korzózó réce­családot. Harcias szárny­­­­csattogtatások, bősz kirohi- s nások, vad rikoltások a „vé­­r dőlt” oldalán, gyáva megfu­­tamodás a „betolakodók" ré­széről. Mindeközben az ugyanott, csak egy emelet­tel feljebb fészkelő nádirigó, mit sem törődve lakótársai perpatvarával, buzgón fújja nászdalát: kara-kara-kri-kri­­kri! Kicsinyke teste minden erejét beleadja ebbe a bol­dog, egész nap, egész éjjel tartó harsogásba. Ott ka­paszkodik a legmagasabb ta­valyi nádszálon, látni ének közben piros torkát. Nincs már nádirigó, a ke­cses szitakötők sem járják táncukat a súlyom felett. Száraz, sárga a nád, de most is tele van élettel. Cinkék zörgetik, szorgalmasan bo­garásszák végig minden szálát. Most nagy csirregés­­sel őszapó csoport közeledik. Ezek a tündéri pici madarak mindig vidáman izgatottak, nekem úgy tűnik, mindig boldogok... Folczúik­ a köd A vizen At­­­ciozaui egy közeli, majd egy távolabbi templom harangjának hangja érkezik. Itt, a horgászpadon tisztán hallani a harangot, szemben, az akácosban épített játszóté­ren az óvodások csivitelését, egy távolabbi házépítésnél zenél a fűrész, csattog az ácsszekerce. Odafönt most hosszú V-alakban gágogó vadlibacsapat húz északnak, a nád előtt élesen füttyögve, mint egy repülő smaragd égszer, jégmadár suhan el. A késői napfény dongót csalt elő rejtekéből, körüldongja színes pulóveremet. Kerge­­tőző küszöb nyomán csobog, fodrozódik a víz. Érzed Barátom, hogy helyed van itt, hogy beletartozol ebbe a tájba, hogy részese vagy a nagy egésznek? Érzed, hogy tompulnak a tegnapi fájdal­mak, zsugorodnak a tegnap nagynak érzett sérelmek, gondok? Gyere, járjunk, fussunk egyet, még mielőtt leszáll a sötét. Ahogy hűvösödik, még jobban érzed, milyen tiszta itt a levegő és később zavarnánk a gallyazó fácá­nokat, alvásra készülődő gerléket, feketerigókat. Lám, milyen kellemesen el­fáradtunk, de közben mégis feltöltöttük életünk kis mé­csesét olajjal, kanóccal. Hol­nap új hét kezdődik. Meg­lásd, frissebb, munkabíróbb, jobb kedvű leszel, mint máskor. Eszedbe jut majd néha a villanó röptű sirály, az ezüstös nádbuga, a cser­regő cinke. Növények, álla­tok, víz, nádas, madarak, nedves avarral borított ös­vények tanítgatnak majd, hogyan kell tartalmasabb, ér­telmesebb életet élni. Pap Kornélia Töltsd fel életed mécsesét, Barátom! NÉPSPORT 5 ISKOLAI SPORT ÚTTÖRŐ-OLIMPIA Különdíj az első bajnoknak Megszoktuk már, hogy két al­kalommal hangos gyerekzsivaj töri meg sportéletünk téli „álló­vizét”: hagyományainknak meg­felelően ekkor rendezik meg a téli úttörő-olimpia terem-, illet­ve havas versenyeit. Az idei, a XII. úttörő-olimpia teremverse­nyének házigazdája Kecskemét lesz, míg a téli sportok legjobb­jait ezúttal ismét Zirc fogadja. Mostani telefonőrjáratunkban azután kutattunk, mit tervez­nek, hogyan készítik elő kisdo­bosaink, úttörőink nagy verse­nyét a szervezők? T­eremversenyek Kecskeméten A teremisportok versenyhár­­maisának mintegy 300 képviselő­je december 27—30. között ta­lálkozik a „híres városban”. A cselgáncsnak a városi sportcsar­nok, a birkózásnak a Kertészeti Főiskola, az asztalitenisznek pe­dig a Katona József Gimnázium ad otthont. — Megyénk nagy eseménye az úttörő-olimpia — mondta Kissné Csányi Anikó megyei úttörőel­nök —, a városi és a megyei párt-, állami és társadalmi szer­vek közös ügyüknek tekintik a versenyt. Már eddig is sok hely­ről kaptunk támogatást, felaján­lást a viadalra, amelyen a spor­ton túl néhány meglepetés is vár a részvevőkre. A meglepetések iránt nem ér­deklődtünk, azt azért elárulhat­juk, hogy december 29-én „elő­­szilveszteren” vesznek részt az olimpiások, a műsorról bőveb­bet­­ a helyszínen ... Készül­nek egyébként Kecskeméten a meghívók, a programfüzetek és az az öntapadós embléma is, amely várhatóan az úttörő­­olimpia szép emléke lesz. A ter­vek szerint december 27-én es­te tartják az ünnepélyes meg­nyitót, és a kétnapos versengés után december 29-én délután búcsúzik egymástól a téli olim­pia teremversenyeinek mezőnye Havas döntő Zircen Lesz-e elég hó? — ez a min­denkori téli úttörő­olimpiák ha­vas döntőjének nagy kérdése. Glatz László testnevelő tanár, megyei úttörőelnök, az úttörő­­olimpia főszervezője érdeklődé­sünkre bizakodó választ adott: — Ha lesz, ha nem, egy biz­tos: úgy szervezzük meg a prog­ramot, hogy hó híján se kell­jen a szobában ülni! A „főver­seny“ mellett kidolgoztunk ugyanis egy „árnyékprogramot”, fakutya- és korcsolyaversenyt tartunk a Balaton jegén. S­ ha még a tó sem fagyna be, akkor sem jövünk zavarba: rendelke­zésünkre állnak az iskolai tor­natermek, végső soron ott ren­dezhetünk versenyeket. Azért persze bízunk az időjárásban, hiszen már most 8—10 cm-es hó borítja a Bakonyt. A havas döntő időpontja: 23­— 26. A szánkó- és a sífutó­versenyek színhelye a Bakony egyik legszebb része, az úgyne­vezett Amos-hegy ászai­ oldalán fekvő Eplény lesz. (Az úttörő­olimpiai kiírása szerint hivata­los versenyeket lesiklásban ez­úttal nem tartanak, bemutató­ként azonban szerepel a ver­­senyszám az olimpia műsorán.) Elkészült a pálya nagy része, a Zirci Erdőgazdaság, illetve egyéb szervek társadalmi munká­ban 100—100 ezer forintnyi munkát végeztek eddig. Elké­szült a verseny emblémája (ké­pünkön): a sífutó alakot ábrá­zoló jelvényt Pálfi Károly bala­­latonfüredi rajztanár tervezte. A napokban kikerülnek a nyom­dákból a meghívók, a tájékoz­tató anyagok­, és befejezéséhez közeledik az olimpiát szervező öt albizottság szervező munkája. Kecskeméthez hasonlóan Zirc is gazdag programmal várja kis­dobos és úttörő vendégeit: a sportversenyek mellett a részt­vevők megismerkedhetnek a környék nevezetességeivel, így például a zirci arborétummal. Érdemes egyébként „nyitó­győztesnek” lenni Zircen: a téli úttörő­olimpia első olimpiai bajnoka ugyanis megkapja azt a különdíjat, amelyet az elmúlt évi, nagyszerű kőszegi úttörő­olimpia figyelmes szervezői ajánlottak föl (major) Könnycsepp és pecsét Nem az első eset... Szombaton délután a Kő­bányai úti birkózócsarnokban, bizony legördült néhány könny­csepp Budapest területi úttörő­­olimpiájának „majdnem-részt­­vevői” arcáról. Melegítőben, mezben, fogyasztás után ér­keztek ők is a színhelyre, mint 163 boldog társuk, akiknek in­dulásához kétség sem férhe­tett. Könnyes szemű fiatal ba­rátaink viszont nevezési lapo­kat szorongattak kezükben, s e lapokról hiányzott egy-egy pecsét, vagy tán egy sem hiányzott, csak éppen később került mind a papírra. A tévedés következménye azonos volt: a gyerekek nem indulhattak a versenyen. Az okokat keresve már nem ennyire egyértelmű a kép. Vágvölgyi György, az AISB budapesti elnöke: „A nevezési lapokat már májusban, a vég­leges, pontos versenykiírást pe­dig szeptemberben elküldtük minden illetékesnek. Többet nem tehetünk! A nevezési ha­táridőt viszont be kell tarta­nunk, különben komolytalanná válik az egész..Igaza van. Hiba azonban mégiscsak esett. .­ Az egyesületi edzők szinte kórusban mondták: „az utolsó napon kaptuk meg a nevezé­si lapot az iskolából, s már csak az is elég volt, hogy az iskolaorvost nem találtuk . .. Szóval, rosszul van ez így!” Az iskoláknak nyilvánvalóan nem közvetlen érdekük az, hogy az egyesületekben bir­kózó tanulók elinduljanak a versenyeken, talán nem is tud­nak róluk, hogy maguk szor­galmazzák a fiatalok szereplé­sét. Mint ahogy fennáll olyan ellentmondás is, hogy a sport­ágban legalább hathónapos or­vosi igazolással szerepelhetnek a kezdők először versenyen, míg az úttörő-olimpiákon egy­napos pecsét is elég ... De ne is menjünk messzebb­re! Maradjunk meg a pecsét­nél . .. Most, az úttörő-olim­piák országos elöntőinek kü­szöbén tiszta szívvel ajánljuk mindenkinek, aki szívügyének tekinti a sportot, hogy időben odakerüljön a pecsét a fiata­lok papírjaira. Mert ha már államunk sok­sok milliót áldoz az ifjú nem­zedékek sportjára, ne éppen egy pecséten múljon az, hogy valóban versenyre keljenek ... (szál) TORNA Egervári második lett Milánóban óriási érdeklődés mellett. 7000 néző jelenlétében bonyolították le Milánóban az év utolsó jelentős tornaviadalát, amelyen öt ország szövetsége képviseltette magát. Ott volt az indulók között Eger­vári Márta is, aki a román Un­­gureanu mögött a második helyet szerezte meg. Ungureanu geren­dán 9.95-öt, talajon pedig 9.90-et kapott, az összetettben 39.10 pon­tot gyűjtött. Egervári pontjainak­ száma: 37.00. A férfiaknál szin­tén román versenyző, Dan Grecu győzött 54.65 ponttal, 3 tizeddel megelőzve a svájci Bretschert. A nemzetek versenyében a Romá­nia, Magyarország, Svájc, NSZK, Olaszország sorrend alakult ki. (MTI)

Next