Népsport, 1977. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1977-03-25 / 71. szám
XXXIII. 71. ♦ 1977. március 25 LABDARÚGÁS —— —— —-------------------így nyert a Haladás és a Videoton Sárosi László Dalnoki Jenő Kovács Ferenc Ilovszky Rudolf ZX tavaszi idény legnagyobb meglepetését kétségkívül a Haladás Ollói úti győzelme és a Videotonnak a Vasas elleni biztos sikere hozta. A vasiak olyan bravúrt vittek véghez, amelyre eddig csak a Vasas és a Videoton volt képes a zöld-fehérek otthonában. A Videoton lelkesebben és tudatosabban játszott, mint a Vasas. A négy csapat edzőjétől arra kértünk választ, miért alakult így a két mérkőzés? A nyilatkozatok sok mindenre feleletet adnak. SÁROSI LÁSZLÓ: „A védelem réseit vettük célba” Kérdéseik Sárosi Lászlóhoz (Haladás): O Milyen taktikai elképzeléssel és előérzettel küldte pályára csapatát?O A Haladás csatársora nem remekelt az elmúlt fordulókban. A Dorog ellen Halmosi, a Kaposvár ellen Kereki segítette két ponthoz csapatát. Mivel magyaráza, hogy éppen ..a válogatott játékosokból álló FTC-védelem bizonyult tehetetlennek a szombathelyi rohamokkal szemben? A négy tavaszi fordulóban hét pontot gyűjtött a Haladás. Megelégednének Szombathelyen a legjobb vidéki csapat címének elnyerésével, vagy magasabbra tör az együttes? — Az utóbbi években rendszerint felnőttünk az FTC-hez, sokszor csak banánhéjon csúsztunk el. Bíztunk abban, hogy a balszerencse végre nem minket tisztel meg jelenlétével, s elégedetten távozhatunk az Üllői útról. Taktikánk alapját a szervezett védekezésből gyors ellentámadásba átmenő, sok mozgásos, lüktető játékmodor képezte. Ennek szellemében a védekezésben mindenkinek vissza kellett húzódnia, hogy az ellenféllel saját térfelünkön találkozva, beszűkítsük támadásaik területét. Kulcsár feladata volt az irányítás, Halmosinak és Vörösnek pedig fel kellett zárkózniuk a támadásokhoz. A szélsőhátvédek is kaptak támadó feladatot és elvben Kereki is nagyobb részt vállalt volna a szervezésbe. De mivel a találkozó nagy részében kapunk elé szorultunk, a védőmunka ellátására szorítkozott ténykedésük. Középpályásaink a labda megszerzése után nyugodtan leválhattak a keveset mozgó Nyilasiról és Ebedliről, a laza emberfogás következtében pedig lehetőség nyílt a labdatartásra (a védelem tehermentesítésére), alkalmanként pedig a gyors, hosszú indításra, amikből azután góljainkat szereztük. — Zökkenők, kínkeserves mérkőzések után fokozatosan javult teljesítményünk és most végre támadásainkban is felfedezhető volt némi koncepció. Vegyük figyelembe, hogy a Dorog, a Kaposvár és a Békéscsaba elleni mérkőzésen felállt védelmekkel szemben játszottunk, ezen a találkozón viszont egy támadásban levő csapat védelmében támadt réseket vettük célba. — Megerősítettük helyünket az élcsoportban, de nem uralkodott el az elégedettség. Úgy tűnik, hosszas vándorlás után Király megtalálta igazi helyét. Vörös beépítése is jó húzásnak látszik. Ha Kereki jobban kibontakoztatja szervező és befejező képességét, gólerősebbé válik támadójátékunk. Mi egyébként elégedhettek lennénk a vidék legjobbja címmel,posvár ellen. A Haladás ellen már jobban kiütközött az egysíkúság, a kiismerhetőség, valamint az összeszokottság hiánya. Éppen válogatott játékosaink mondtak csődöt, ami természetszerű vereséghez vezetett. Az elmúlt hetekben alig találkoztam a válogatottakkal. Hiányoztak az előkészületi mérkőzésekről is. — A két középpályás kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Szinte egyhelyben álldogáltak, nem fogták emberüket, semmi veszélyt sem jelentettek a kapura. Sajnos, már a cserékkel sem tudtam újjáéleszteni a csapatot. Megfogyott az önbizalom, a lelkesedés. Az első gól után beszóltam, hogy Bálint és Vépi cseréljen helyet. Vesztésre álltunk, ráadásul a csatárok mintha labirintusban kóvályogva keresgélték volna egymást. Állandóan beleütköztek a jól felépített szombathelyi falba. Reméltem, hogy Bálint lövőereje kihúz a csávából. Ezúttal azonban egyetlen számításom sem vált be. — Kértem, hogy sok keresztirányú mozgással lazítsák fel a védelmet, széleken futtassák a labdát. Erre egymás hegyénhátán hemzsegtek középen. A legjobban védett frontszakaszon próbáltak áttörést kierőszakolni. Pusztai „árnyékéletet” élt a szélem. Igaz, hogy még véletlenül sem kapott használható átadást, így saját magunk mondtunk le ritka gyorsaságának hasznosításáról. A legtöbb labdát magasan ívelték be a kapu elé, nem vették észre, hogy Kereki ezen a napon verhetetlen a levegőben. Akarat, lelkesedés, fegyelem nélkül fabatkát sem érnek a taktikai elképzelések. Nem vigasz számunkra, hogy kulturáltan, higgadtan játszó együttestől szenvedtünk vereséget. Csak magunkat okolhatjuk, hogy lépéselőnyhöz jutattuk a Dózsát, szabadsága volt, mint vártuk. Csongrádinál most az a lényeg, hogy minél többet játszszon, ezért szóba sem került lecserélése. Végül Karsait hoztam le a középpályáról, bár ő nem jelezte, hogy fáradt. De úgy éreztem, frissíteni kell, mert 3-1 után a Vasas kissé belelendült. Elölről Jankovicsot hívtam le, mert Wollektől vártam, hogy lendületet visz ebbe a sorba, de sajnos, megsérült, összességében azt mondom, hogy javult a játékunk, jobban ügyelt a csapat minden tagja, de megint bekövetkezett a visszaesés! — Feltétlenül számítunk arra, hogy most már egyre jobban belelendülünk. Úgy látom, hogy Kovács László lassan talpra áll, így védelmünk stabilizálódik. Belelendül Csongrádi is, elöl pedig sokat várunk Burcsától. Remélem, hamarosan játszhat, sérülése rendbe jön. Nekünk a Haladással kell felvenni a csatát idén a vidék legjobbja címért. Megmondom, nem lesz könnyű feladat. Most a következő meccsekre ügyelünk. Szerdán jön a Rába, majd mi utazunk Tatabányára. Most kell bizonyítani, mert fordult a kerék. DALNOKI JENŐ: „Csak magunkat okolhatjuk a vereségért” Kérdéseik Dalnoki Jenőhöz (FTC): O Mivel magyarázza most a találkozó előtti optimizmusát?O Mik voltak a gyenge teljesítmény öszszetevői?O Mi indokolta Nyilasi és Ebedli lecserélését, valamint Bálint beállós poszton való szerepeltetését?— Bizonyára számoltak a szombathelyi „sorompóval”. Hogyan tervezték a védelmi fal áttörését? — Saját otthonában a jó Ferencváros mindenkit legyőzhet. Még a Dinamó Kijev ellen is bíznék győzelmükben. Különben is milyen edző az, aki nem derűlátóan ítéli meg bajnokságra törő csapata esélyeit, különösen saját pályáján? — Tavasszal még egyszer sem játszott igazán jól a gárda. A Ferencváros legnagyobb erejét jelentő ritmusváltás mintha kiveszett volna a repertoárunkból. Monoton iramban küszködjük végig a mérkőzéseket, és ha az ellenfél elkészül erejével, az utolsó félórában felülkerekedünk. Ez történt a Diósgyőr, a Dorog és a Ka KOVÁCS FERENC: „Fordult a kerek!” Kérdések Kovács Ferenchez (Videoton): Ő örült vagy kissé tartott a folytatástól 3—0-nál? © Milyen hangulat uralkodott a szünetben? Mit kért a csapattól? О Volt-e különleges taktikai terv erre a 90 percre? Várható-e jó folytatás? — Természetesen boldog voltam. Nagyon jól játszott a csapat az első félidő első felében.. Minden sikerült, valamennyi ziccer bejött, de azonnal felötlött bennem, hogy minden szinte kísértetiesen hasonlít a Honvéd elleni meccsre. Később kicsit megnyugodtam. A csapat jobban tartotta a labdát a szünetig, mint a piros-fehérek ellen. Ügyeltek egymásra a játékosok, több volt az akarat, szinte mindenkiben. Gondolom, felötlött bennük, hogy tavasszal milyen rosszul ment. _— Mindezt elmondtam a szünetben a játékosoknak, s azt is kértem, hajtsák ki magukat! A második félidőben ugyanis két játékost cserélek. Egyet a középpályán, egyet pedig a támadósorban. Azt is közöltem, aki úgy érzi, majd szünet után, hogy fáradt, jelentkezzen. A hangulatról csak annyit, hogy mindenki örült, de ahogyan az arcokat figyeltem, észre kellett vennem az aggódást is, így van ez, ha egy csapat már korábban kiengedett a kezéből sorsdöntő pontokat... — Erre a mérkőzésre alaposan felkészültünk. Úgy döntöttem, hogy Véghet és Fejest felcserélem. Végh alkalmasabbnak tűnt arra, hogy Izsót semlegesítse, Fejes pedig olyan küzdőmodorn játékos, aki képes Kovács lefogására. Elképzelésemet a két játékos messzemenően megvalósította. A középpályán is sokat töprengtem. Végül az alakult ki bennem, hogy a harcos és mozgékony Nagy II tartsa szemmel Müllert. Jancsi képes arra, hogy lefogja a Vasas karmesterét, s róla úgy indítson, hogy minél nagyobb hasznát vegyük. Karsai helyezkedett el az utasítás értelmében Zombori mozgásterületén. Ismerve a Vasasközéppályást, úgy éreztem, hogy itt érvényesíthetem leginkább Karsai szervezőkészségét. Ha Karsai többre lett volna képes most, akkor ebből a taktikai húzásból is tudtunk volna kamatoztatni. Csongrádinak maradt Gass. Ellenfele most nagyon tartózkodó volt, így emberünknek több mozgást ILLOVSZKY RUDOLF: „Nem csupán Mészáros a hibás!” Kérdések Illovszky Rudolfhoz (Vasas): — Mit mondott a szünetben játékosainak? Tudott-e hatni rájuk, hogy megszűnjön a szinte sokkos állapot? · Milyen tanulságokat vont le a mérkőzésből, hogyan tovább? — Olyan gyorsan jöttek a gólok, hogy alig tudtuk követni az eseményeket a kispadról. Szinte nem akartam hinni a szememnek. A mérkőzés előtt azt mondtam a játékosoknak: legalább döntetlent várunk tőlük, de a cél a győzelem kivívása volt Székesfehérvárott. Erre jogosított fel tavaszi jó szereplésünk, és a Videoton eddigi mérlege. Ilyen nagy csalódás régen ért minket. Védelmünk csődöt mondott, Mészáros szerintem két gólban benne volt. Bár nagyon sajnáltam a válogatott keretbe éppen most visszakerült kapust, de úgy döntöttem, hogy lehozom a pályáról. Nem vehettem figyelembe egyéni érdekeit, nem helyezhettem a csapat fölé! A csere egyébként engem igazolt. Tamás ragyogóan védett, pedig nem könnyű úgy beállni a kapuba, hogy az ellenfél 3 góllal vezet. Itt most ki kell jelentenem, hogy nem óhajtom Mészáros nyakába varrni a vereséget. Az egész csapat hibás! Minden olyan jó tulajdonság hiányzott az együttesből, amely eddig jellemezte. — Kértem a játékosokat, próbáljanak magukhoz térni. Felvillantottam az újvidéki példát, ahol 0—2-ről egyenlítettünk, a KK-mérkőzésen. Amikor mentek kifelé, még azt jegyeztem meg intelmül: fejezzék be tisztességgel ezt a meccset. Sajnos, csak rövid időszakra lángolt fel a csapat. Hiányzott alelkesedés, a tervszerűség és az erő jó néhány játékosból. 1—3-nál felvillant valami, de ez kevés volt. Pedig látszott: lankad a Videoton. De sem a védelemben, sem a középpályás sorban, sem pedig elöl nem volt meg az az akarat, lendület, amit már joggal vár el mindenki tőlünk. A Videoton megérdemelte a győzelmet. Jobban összpontosított, akart, lelkesebb volt, mint mi! — A Videoton-mérkőzés egy a tavaszi 17 találkozóból, tehát nincsen ok a kétségbeesésre. De magunkat csapnánk be, ha nem vonnánk le a tanulságokat. Ezt akkor tesszük meg, ha válogatott játékosaink viszszajönnek, tehát a jövő hét elején. El kell gondolkodni azon, hogy miként tud ellenünk két gólt szerezni egymás után ugyanabból a szituációból az ellenfél. Mindkét szöglet a bal oldalról jött, s mi a saját kapunk előtt nem tudtunk közbeavatkozni. Aztán az is elgondolkodtató, hogy miért esett ennyire vissza mindenki. Egyetlen jó teljesítmény volt csak, ez pedig Tamásé. Még Hegedűs tetszett, legalábbis viszonylag. A többiek? Nem részletezem hibáikat, olyan sok volt. Most az a cél, hogy gyorsan rendezzük sorainkat. A Dorog, a Dunaújváros és a DVTK következik. Ki fogjuk köszörülni a csorbát. Milyen gondolatok foglalkoztatták 0—3 után a kispadon? (Folytatás az 1. oldalról) ... Mi várható Allamtéban? Az alapfelállásuk 4—4—2 volt, s inkább hátsó biztonság jellemezte a játékukat mindaddig, amíg Bajevics gólt nem rúgott. És ekkor jött az első ritmusváltás! Mintegy gongszóra meglódult az egész csapat, s szinte hihetetlenül hangzik, de perceken keresztül egész pályás letámadást alkalmaztak. Olsanszkij, aki addig hátul területet védett, felnyomult középpályára, Konykov és Burjak csatárszerűen játszott, Kipiani és Fjodorov gyorsan megtámadta a jugoszláv védőket, Kruglov, a jobbhátvéd pedig, amikor felnyomult, s a balhátvéd Habdzsabdics leszerelte, Kruglov nem rohant hátra, hanem a 16-osnál megpróbálta visszaszerezni a labdát, míg Novikov felügyelte a mögötte szabadon hagyott területet. Mi sokat beszélünk, s írunk a ritmusváltás fontosságáról, de a Néphadsereg-stadionban ízelítőt kaphattunk abból, miként kell ezt csinálni a gyakorlatban. Mert jött a folytatás is. Blohin egyenlítése után még fokozták az iramot a fehéringesek. De 3— 1 után újra visszaálltak a 4— 4—2-re, lassítottak, tartották a labdát, lefékezték az ellenfelet, de ezzel a szinte passzív játékkal is irányítottak. A mérsékelten játszó jugoszlávok pedig közben valósággal vergődtek, mert még a labda birtokában sem tudtak mit kezdeni a saját térfelükre behúzódó ellenféllel szemben. Veszelinovics, a jugoszlávok egykori válogatott jobbösszekötője, a Vojvodina edzője bosszúsan csapkodta a térdét, s dohogott: „így nem lehet, mindent középen akarunk megoldani, s milyen lassan, kényelmesen, sok adogatással. ..” Hiába harsogott a nézőtér, zúgott a „Plavi” bíztatás, a jugoszlávok nem találták meg az ellenszert. De bátran állítjuk: egy sokkal jobb csapat is nehezen boldogult volna, mert a szovjet együttes olyan tudatos, sokmozgásos játékot mutat be középpályán, amilyennel szemben csak mesterien megszervezett vegyes védekezéssel lehet pályára. Félek, hogy a középső harmadban nem tudjuk megfékezni a szovjet csapatot, pedig ott bontakoztatják ki a támadásokat. Mi elsősorban a románok elleni VB-selejtezőre készülünk, de mit ér ez akkor, ha nem küldhetem pályára azokat, akiket majd ellenük szerepeltetni akarok. Igaz, ennek is varr előnye, kipróbálhatok néhány fiatalt, no meg a lelátón helyet foglaló román megfigyelő nem tudhat meg semmit az igazi játékunkból.” Toplak problémái számunkra másodrangúak voltak. Mi a nagy ellenfélre, a Szovjetunió válogatottjára voltunk kíváncsiak. Szerényen jöttek Belgrádira. Az újságokba nem nyilatkoztak. A Hotel Moszkvából, ahol laktak, csak annyi szűrődött ki, hogy Szimonyan, az egykori kiváló játékos, a csapat szakvezetője nagyon nyugodt, s a mérkőzést a VB-felkészülés egyik fontos állomásának tekinti, egy olyan erőpróbának, amelyen győzelemmel kell megerősíteni a játékosok hitét, önbizalmát. Nos, ez sikerült is! Ki mit látszik ? Barátival a nézőtéren egy ideig bajban voltunk, mert Ibanez sípszava után már vagy tíz perc is eltelt, s még mindig nem tudtuk megállapítani, hogy a szovjet csapatban ki mit játszik, legalábbis középpályán, s elöl. Az ellenfél kapujához legközelebb tanyázó Blohin és a legmesszebb helyezkedő söprögető Novikov közötti területen olyan kavargó, higanyszerű, változékony és gyors volt a mozgás, s mélységben és keresztben is lendületes a futás, a helyváltás, hogy az alapfelállási formát nehéz volt felrajzolni. A teljesen kötetlenül villogó Blohin mellé hol középen, hol valamelyik szélen Fjodorov nyargalt előre, kihasználva viharos gyorsaságát, vagy pedig jött a nyurga, barna bőrű, nagyszerű tempóérzékkel rendelkező Kipiani. Baróti megállás nélkül jegyzetelt, felrajzolta a játékosok elhelyezkedési, mozgási területét, s elismerően mondta: „Középen szinte gyűrűbe fogják az ellenfelet, elzárják a kapuhoz vezető utat, mesterien tartják a labdát, s láthatóan gyors ellentámadásokra törekednek. Nagyon tudatos a játékuk. Azt játsszák, amit a Dinamó Kijev, különösebb törés, zökkenő nélkül.” Ritmasvóltós felvenni a harcot. A területvédelmet ugyanis gyors beindulásokkal szétzilálják, a követő emberfogásnak pedig megtalálják azt a fortélyát, hogy közben társaik számára szabad támadási területet nyitnak. Mindezt persze rengeteg mozgással érik el. A szövetségi kapitány meg is jegyezte: „Egyszerűen nincs megállás, mindenki készen áll társa kisegítésére, s ha megszerzik a labdát, máris van legalább két olyan szabad ember, akihez passzolni lehet.” Sajátos stílus A szovjet válogatott belgrádi játéka is hűen tükrözte annak a megállapításnak a helyességét, hogy a szovjet futball a régebbi évekhez képest alaposan átalakult. Nem olyan kemény, mint egykor volt, kevésbé dominál az erő, a rohanás, de csapatjátéka sokkal tudatosabb, kombinatívabb, látványosabb, magán hordozza sajátos stílusjegyeit, csillogtatja a kifinomult technikát. És vannak nagy egyéniségei, akik döntő módon befolyásolják az egész csapat játékát. Ilyen Asztapovszkij, a gumiember, az új nagy kapus, az ördöngős technikájú Konykov és Burjak, s a legfényesebb csillag Blohin, aki szélsőben párját ritkítja, mert nemcsak szélvészgyors, ügyesen cselez, hanem taktikailag is nagyon érett, a legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát. Ha egyedül van, tartja a labdát, cselez, amíg társai fel nem zárkóznak melléje. Amikor pedig rés van a kapu felé vezető úton, már villámként tör előre. Zsenialitását a negyedik gól előtt is bebizonyította. Jobbszélen elszáguldott, lerázta Hadziabdicst, de megtámadta Bogdán. Blohin ekkor felnézett, be akarta adni a labdát, de látta, hogy társai lemaradtak, nem tudták követni a támadást, erre gyorsan eldöntötte: egyénileg kell kezdeményeznie, lecselezte Bogdánt is, bent járt már a 16-oson belül, amikor Bogdán lerántotta. Ebből lett a 11-es, s a negyedik gól-Útban Hazafelé, miután már megvitattuk a szovjet csapat erényeit, arról is beszélgettünk, hogy a kitűnő együttesnek is vannak sebezhető pontjai! Kruglov, a jobbhátvéd nem elég gyors, a hátvéd négyes közepén sem Olsanszkij, sem Novikov nem tartozik a legjobb fejelő közé, legyőzhetők a légtérben, s hatásos fegyvernek látszik a széleken való rohamozás is. Baróti már előretekintett, amikor azt mondta: „Meg kell találnunk középpályás játékuk ellenszerét! ...” Csend telepedett közénk. Bizonyára mindhárman arra gondoltunk: miként? Aztán a spanyolok elleni mérkőzésre terelődött a szó. Alicantéra, amely újabb erőpróbája lesz válogatottunknak. Baróti vitte a szót: — Kitűnő a spanyol csapat. Kultúráltan játszanak, technikásak, gyorsak, az utóbbi években szép eredményeket értek el. Sokkal jobban kell játszanunk, mint Teheránban, mert különben nem számíthatunk sikerre. És az összeállítás? — Majd csak Alicantéban, az edzések után döntök. A védelemmel Teheránban elégedett voltam, aligha változtatok, bár Török már felépült. Középpályán esetleg Zomborit szerepeltetem. Kovács lehet a középcsatár, Váradi a balszélső. Feltétlenül élek majd a csere lehetőségével is. Elképzelhető, hogy ez a csapat lép majd pályára: Gujdár — Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori — Fazekas, Kovács, Váradi. Elhagytuk már Újvidéket, amikor bekapcsoltuk a rádiót, kíváncsiak voltunk a huszonegyedik forduló eredményeire. Elkomorult Baróti, amikor megtudta, hogy a Ferencváros és a Vasas is kikapott! Bosszúsan meg is jegyezte: — Erre a két csapatra épül a válogatott!__Képzelem, milyen hangulatban vannak a fiúk!... Nem győzünk majd lelket verni beléjük.. . Éjjel fél kettőkor fékeztünk az Üllői úti Aero szálló előtt. Reggel a kapitány már korán talpon volt, mert érdekelték a legapróbb részletek is. Miért cserélték le Mészárost és Nyilasit? Hogyan játszottak a többiek? Nos, nemvolt valami rózsás hangulatban, amikor a csapat bekászálódott az autóbuszba, s elindult a Ferihegyi repülőtérre. Reméljük Alicantéban Baróti és a csapat is megvígasztalódik. Újabb erőpróba Borbély Pál Németh Gyula NÉPSPORT 3