Népsport, 1977. május (33. évfolyam, 103-128. szám)
1977-05-02 / 104. szám
XXXII. 104. ♦ 1977. május 2. CSELGÁNCS Mozgásvariációk egy témára Különórák. Mondhatnánk azt is: korrenetálások. A „tanár”: Horváth István, az Európa-bajnokságra készülő cselgáncs-válogatott vezető edzője. Segítőtársai a fővárosi nagyegyesületek edzői: Gilányi Ferenc, Króner Ferenc, Andrássy László. A színhely: a Sportcsarnok alagsorának útvesztőjébe ágyazott cselgáncsterem. „Nem jó... Nem és nem jó...” A hang — az edző hangja — türelmetlennek tűnik, pedig a gazdája korántsem az. Hogyan tudná különben magyarázni, mutogatni, gyakoroltatni először, másodszor, harmadszor a hibás mozdulatot? — Mészáros az egyik legtehetségesebb és főleg legnagyobb akaraterejű versenyzőnk. De alapvető technikai hibái vannak. Nemegyszer éppen a saját indításán veszít rajta, a bokadobást elhamarkodja ... Márpedig, ha valami nem megy, azt javítani kell. Újra és újra. És javítják. Újra és újra... — Ez a fiú még messze van attól, hogy kiforrott cselgáncsozónak nevezhessük. De valami fantasztikus küzdőkedv, megállíthatatlan lendület van benne... Képes a legnagyobbakat is elkapni! Szaporodik a Táncsikhoz, Molnárhoz hasonlóan elszánt versenyzők száma. Ugye, felesleges hangsúlyozni, milyen öröm ez! Felesleges... Aztán Kiss Endre kerül sorra. A harmincéves versenyző is zokszó nélkül tűri, hogy az edző „elővegye”. — A karfeltolásos villdobásnál karral lefelé indít. Nem „megy” le elég mélyen — magyarázza Horváth. Molnár Károly következik. Az a Molnár Károly, aki a közelmúltban a világ egyik legjobbját, a szovjet Nyevzorovot is legyőzte, de aki azért korántsem mondhatja el, hogy tökéletesen hajtja végre dobásait. Még a legkedveltebbet sem.. . — A válldobást mélyebbre kell süllyeszteni, a csípőt jobban kell aktivizálni! — hallom. És Molnár — sérült homlokán valóságos turbánnal, ruháján hatalmas izzadságfoltokkal — „mélyebbre süllyeszt” és „aktivizál”. Először, másodszor, harmadszor ... Számolni is sok. És a többiek? Senki sem marad ki a sorból. Még azok sem, akik hat, nyolc, tíz éve gyakorolják ugyanazokat a dobásokat, mozgásvariációkat. Te jó ég, hát meddig kell ezeket gyakorolni ahhoz, hogy tökéletesek legyenek? Lehetnek-e egyáltalán tökéletesek?... A vezetőedző megnyugtat: — Ment ez már sokkal jobban is! Ettől aztán egyáltalán nem nyugszom meg. — Ilyen gyorsan felejtenek? — Hosszú versenysorozat után vagyunk — feleli. — S bármily furcsán hangzik, minél több versenyen indul valaki, annál többet felejt. Még a legjobbak, a legtapasztaltabbak, a legrutinosabbak is. Azaz ... Nem is felejtenek. Egyszerűen romlik a technikájuk, rengeteg sallangot szednek fel. A fizikai alapképességük ugyanis csökken, a végtagokból fokozatosan kiszáll az erő. — Mi szükség volt akkor a február óta tartó, hosszú versenysorozatra? Hiszen rajthoz álltak Tbilisziben, Dubrovnyikban, Potsdamban, Kerkrade-ban, Bécsben, nem beszélve a hazai viadalokról, közöttük a nagyszabású Hungária Kupáról? — Jogos a kérdés — mosolyodik el az edző. — De az előbb mondottakat ki kell egészíteni: azok a hibák, amelyeken feltétlenül javítanunk kell az Európa-bajnokság s általában a nagy viadalok előtt, azok csak egy-egy ilyen nemzetközi versenyen jelentkeznek. Ha nem veszünk résztezeken, ha nem mérjük össze erőnket Európa legjobbjaival, akkor aligha derülne ki, hogy miben is vagyunk még lemaradva, min kell változtatni, csiszolni... Akkor nem tudnánk ilyen közelítő pontossággal, hogy mi is a legfőbb feladat az edzéseinken! ... És az edzésnek még koránt sincs vége. Petrovszky Mihály következik. A hatalmas mackó, akit oly barátságossá tesz örök mosolya, most komoly, végtelenül komoly. — Ő a vetődéses kardobás specialistája. De ő is „felszedett” néhány felesleges sallangot. Dobás közben az alátámasztási pontot , kell felemelnie — magyarázza Horváth, aztán a gyakorlatban — már a versenyzővel — ismételteti ugyanezt. Petrovszky szót sem szól. Csak csinálja. Egyszer, kétszer, háromszor ... Ebben a társaságban tulajdonképpen mindenki türelmes. A versenyzők__És az edzők, az edzőpartnerek is. Bár az EB-re csak nyolcan utaznak, a valóságban harminchatan készülnek rá. Napok óta, hetek óta. Többségük a kiutazás legcsekélyebb reménye nélkül, mégis elszántan űzve, hajtva egymást, a másikat, a legjobbat — az egész sportág sikeréért. Az edző, Horváth István két, keményen átdolgozott óra után, most már valamelyest nyugodtabban (de csak „valamelyest”) mondja: — Évekig nem történt annyi változás a sportágban, mint most, egyszerre. Talán még tíz évvel ezelőtt, amikor egyik napról a másikra vezető edző lettem, sem álltam ilyen nehéz helyzet előtt. Mások a súlycsoportok, a szabályok, mások az ellenfelek is. Hogy tulajdonképpen kikkel kerülünk szembe, azt csak Ludwigshafenben, a helyszínen tudhatjuk meg... Nem beszélve a cselgáncs örök bizonytalanságát jelentő sorsolásról, amely eleve esélyessé, vagy esélytelenné tehet versenyzőket. Szinte minden kiszámíthatatlan. Minden. Jó, hogy ezért a mindenért oly sokat tesznek. Többségük — „mindent”. Bocsák Miklós Aki felül van: Ipacs László, a 95 kg-os súlycsoport magyar képviselője. Aki alul van? Tessék kitalálni... ÚSZÁS „BETÖRÉS“ TATÁRA Amikor az éves felkészülési terv elkészült, sokan átsiklottak felette, de amikor a megvalósítás időszakába érkezett, hirtelen egyöntetűen kapta fel mindenki a fejét: hogyan, úszók Tatán?!... Igen, úszók Tatán. Amire idestova legalább 10 —12 éve nem volt példa, az most egy huszárvágással bekövetkezett: a szövetség az utánpótlás legjobbjainak táborát Tatán rendezte. Ehhez, persze, a Tatabányai Bányász áldozatkész segítsége is kellett, lévén a tatai tábor egyelőre uszodamentes, és áprilisban az úszóknak egyszerűen elképzelhetetlen, hogy 10—12 napot kizárólag szárazföldi edzésekkel töltésnek (mint tették elődeik gyakran, csak éppen a felkészülés egészen más szakaszában.) A bátor, formabontó ötletből tehát valóság lett, s az első jelek szerint az úszók „betörtek” Tatára. A táborozás előtti gyorsmérleg ugyanis pontosan mutatja, hogy mindent sikerült megcsinálni, ami a tervekben szerepelt. Egyáltalán: miről volt szó? Nos, fiatal úszóink élcsapata az elmúlt hetekben olyan nagymértékű fejlődésről tett tanúbizonyságot, amilyet még a legderűlátóbb szakemberek is csak titokban reméltek. (Reméltek, hiszen éppen emiatt iktatták az éves programba ezt a tábort a tavaszi versenyidény utáni hetekre!) Hogy ez az előrelépés mennyit ér nemzetközi viszonylatban, azt majd az augusztus elején sorra kerülő IBV-n lehet igazán lemérni. Az előjelek igencsak kedvezőek, így érthető, hogy a szakvezetés a világon mindent igyekszik megadni a legtehetségesebbeknek. Hogy a tavaszi eredményeket nem a véletlen, hanem a következetes, kemény munka hozta, és szükség volt erre a tatai táborozásra, arra a végső választ — bízunk benne! — Havannában kapjuk majd meg . .. Apropó, Havanna.A szövetség vezetői mindenre gondoltak. Tatán jártunkkor éppen dr. Torma Zoltán, a fiatalok válogatott keretének orvosa tartott előadást az edzőknek a várható nehézségekről, a kubai klíma, az akklimatizálódás gondjairól. Természetesen más orvosi problémák is szóba kerültek. Ha gyorsan jellemezni akarnánk a Tatán és Tatabányán végzett edzések nehézségét, elég lenne az egyik edző kérdését idézni. Problémája a következő volt: , , Nem tudok mit csinálni a tanítványaimmal, mert estére olyan fáradtak, hogy nagyon nehezen alusznak el. Valami nyugtató vagy altató nem tenne jót ilyenkor? Az orvos természetesen tagadólag válaszolt... Az ebéd utáni villámértekezleten sok minden kiderül azokról a 12—15 éves úszókról, akik eredményeikkel kiérdemelték ezt a tatai 12 napot. Utassyné Gyergyák Magda, az egriek (s itt a táborban, persze, még mások) edzője például azt meséli, hogy eleinte gondot okozott az egyenletes terhelés megszokása. Elvégre nem ugyanazokkal a módszerekkel edz otthon az OSC-sek 12 éves kis ígérete, a zömök, erős, örökké rágógumit majszoló Rákos Mariann, vagy a BVSC-s Kókai. A csoport tagjai közül természetesen az egri Fodornak meg Koncz Csillának semmi gondot sem okozott a Gyergyák-féle edzésterv. — Érdeklődtünk a napi menetrendről. A spartacusoké, meg a hozzájuk csatlakozott néhány vidéki úszóé más, mint a többieké. Miért? A kérdést egymás után kétszer is feltettük. Előbb Nagy Józseftől, a Spartacus fiatal, nemrég még aktívan versenyző edzőjétől érdeklődtünk. — Kétségtelen tény, hogy a mi munkánk sajátos és eltérő a többségétől. Függetlenül attól, hogy az edzőtábor keretei kiválóak, mi nem akarunk eltérni a megszokott, ritmusunktól. A napi beosztás szerint 50 —50 százalékban oszlik meg a „gyerekeim” részére a vízi és a szárazföldi munka aránya. Reggel kiadós futás vezeti be a programot, majd jó két órát töltenek a tornateremben. A délután aztán az úszásé ... Rendszerint hatezer méter körüli adag, s sűrűn változó feladatokat kapnak a versenyzők. Huszonnyolcan egy táborban és akkor kétféle program szerint dolgoznak ... Nem mutatja ez az egységes felfogás hiányát? Bevezető kérdésünket még ezzel egészítettük ki, amikor Ruza Józsefet, a szövetség szakfelügyelőjét faggattuk. — Kétségtelen tény, hogy jobb lenne, ha mindenki egyformán dolgozna, és mi magunk is tudjuk, hogy az eredmények a spartacusosok módszerét igazolták, éppen a közelmúlt korosztályos bajnokságain. Ez a tábor azonban elsősorban kísérleti jellegű, így nem lehetünk minden tekintetben maximalisták. Egy biztos: a kísérlet sikerült, elképzeléseink valóra váltak és az itt szerzett tapasztalatokat kitűnően tudjuk majd hasznosítani a jövőben. Például az egységes szakmai munka kialakítása területén is! Később természetesen a végcél, a havannai IBV is szóba kerül. A szocialista országok legjobb utánpótlás úszóinak nagy vizsgája lesz ez az esemény. Mivel manapság szerte Európában divat a fiatalok számára versenyeket rendezni, bőségesen kínálkozik összehasonlítási alap. Eszerint szép számmal vannak olyanok, akik legalább helyezésre számíthatnak az eddigiek alapján. Főleg a kisebbik Wladárra, Sándorra gondolunk, de mellette mindenképpen érmes lehet a gyorsúszó Kovács Ottó, jó helyezésre számíthat a két Molnár, Gábor a Spartacusból, Róbert az FTC-ből. A lányok között Fodor Ági — bár még csak 13 éves, így jövőre is IBV-korú lesz — a nagy ígéret, de komoly esélyei vannak Szedlmayernek, Törőnek, és még néhány társuknak is. Az edzés előtti röpke szünetben éppen Törő Edittel tudunk néhány szót váltani ... — Eddig elég balszerencsésen alakult az évad ... — Igen, sokat betegeskedtem. — És most jól vagy? ■ — Végre semmi bajom, nagyon szeretnék jól úszni! Ez — konkrétan Törő esetében — körülbelül 1 perces 100 gyorssal lenne egyenlő ... Most, mint azt Nagy József is magyarázta, amolyan második alapozás folyik. Május végén, június elején kezdődik az ellenőrző versenyek tavasszal már megszokott sorozata. Júliusban „elővizsga” lesz a felnőtt OB és Cottbusban a hagyományos NDK—magyar ifitalálkozó. És augusztusban jöhet az IBV ... Mindezek tudatában még mindig felmerülhet a egyesekben, hogy miért olyan fontos ilyenkor, alig néhány hónappal legjobbjaink idei legfontosabb erőpróbája, az EB előtt ilyen részletességgel foglalkozni a 15 éven aluliakkal? Nekik csak egyetlen tőmondattal tudunk magyarázatot adni: a mai 15 évesek az ideálisnak mondott 15 éves korban lesznek a moszkvai olimpia idején ... Serényi Péter TORNA Donáth minden szeren, Egervári kettőn győzött (Folytatás az 1. oldalról) megakadályozni Donáth győzelmét .. . Nyújtón is a TFSE versenyzője lett az első, említésre érdemes még Erdélyi Péter gyakorlata, szép Cukahara leugrása. A közvetlen utánpótlást jelentő fiataloknak voltak felvillanásai, ezeknek örültünk, de egészében többet vártunk a méltán nemzetközi hírnévnek örvendő férfitornászaink mesterfokú bajnokságától! A lányok nem újítottak, a döntő résztvevői magukkal hozták az összetett versenyben szerzett pontokat. Az első döntő nem hozott megleptést, a magas pontszámmal, 9.7-tel érkező Egervári két magasfokú ugrásával most is remekelt és bár Lövéi a döntőben egyenrangú volt vele, a két nap eredménye alapján csak második lehetett. A felemáskorlát végeredménye csak azoknak jelentett meglepetést, akik nem tudták, hogy olimpiai bronzérmesünk, Egervári, szombaton egy hiba miatt csak 9.05-öt kapott ezen a szeren, és így behozhatatlannak, látszó hátrányba került. Nem adta fel a harcot, remekül tornászott a döntőben, de a 9.6 sem volt elég a győzelemhez. Müller Judit szép gyakorlattal és jobb összteljesítménnyel megelőzte. Gerendán örömmel tapsoltunk a kiemelkedően tornászó Óvári Évának. A legmagasabb színvonalú döntőben kitűnő volt még Tóth és Lővei, de fel kellett figyelni az eredeti mozgású kis Horváth Zsuzsára is. Talajon Egervári nagy fölénnyel szerezte meg e napon második győzelmét, szoros küzdelem végén Óvári és Kanyó állhattak fel mellette a dobogóra. A Magyar Népköztársaság 1977. évi mesterfokú bajnoksága szerenkénti döntőinek végeredménye. Férfiak. Műszabadgyakorlat. Bajnok: Donáth Ferenc (TFSE) 9:30, 2—3. Sivadó (FTC) 9.10 és Jordanov (Bp. Spartacus) 9.10. Lólengés. Bajnok: Donáth 9.45, 2. Sivadó 9.35, 3. Horváth (Bp. Spartacus) 9.05. Gyűrű. Bajnok: Donáth 9.60, 2. Sivadó 9.35, 3. Erdélyi (Dunaújvárosi Kohász) 9.15. Lóugrás. Bajnok: Donáth 9.125, 2. Sivadó 8.975, 3. Jordanov 8.950. Korlát. Bajnok: Donáth 9.30, 2. Horváth (Bp. Spartacus) 9.70, 3. Jordanov 8.40. Nyújtó. Bajnok: Donáth 9.30, 2. Erdélyi 9.15, 3. Berényi (Dunaújvárosi Kohász) 9.10. Nők. Lóugrás. Bajnok: Egervári Márta (Bp. Honvéd) 19.175, 2. Lóvér (Dunaújvárosi Kohász) 18.850, 3. Tóth (Dunaújvárosi Kohász) 18.625. Felemáskorlát. Bajnok: Müller Judit (KSI) 18.70, 2. Egervári 18.65, 3. Óvári (Dunaújvárosi Kohász) 18.55. Gerenda. Bajnok: Óvári Éva 19.10, 2. Tóth 18.90, 3. Lővei 18.65. Műszabadgyakorlat. Bajnok: Egervári 19.20, 2. Óvári 18.70, 3. Kanyó (KSI)18.65. RÖPLABDA Mindkét ifjúsági válogatottunk az EB-döntőben Mozgalmas napokat élünk röplabdázásban. Két hete felnőtt férfi válogatottunk harcolta ki az EB-részvétel jogát, péntektől vasárnapig ugyanez sikerült — természetesen a korosztálynak megfelelően — férfi és női ifjúsági válogatottunknak is. A férfiak Budapesten, a Sportcsarnokban, az NSZK mögött a második helyet szerezték meg a csoportban, így lehetnek majd ott Montpellierben, a nők pedig a franciaországi Annecy-ben a rendező francia ifjúsági együttes, valamint Lengyelország legyőzésével csoportelsőként jutottak a jugoszláviai kontinensbajnokságra. IFJÚSÁGI EB-SELEJTEZŐ FÉRFIAK (Budapest, Sportcsarnok) A selejtező befejező napján előbb a már továbbjutott NSZK mérkőzött a győzelem nélkül álló görögökkel. A csoportelsők fél gőzzel, könnyedén győztek, bár a ,,játszadozásban” a harmadik játszma kis híján elúszott (5:12). A magyar fiatalok nagyon idegesen készülődtek. Az előző napon a hollandok roppant jó benyomást keltettek az NSZK ellen, küzdőkedvük miatt nem ígérkeztek könnyű diónak. Ezen a napon azonban a magyarok is remekül küzdöttek, s a játékkal sem maradtak adósok. A 3:0 — önmagáért beszél. . . Magyarország—Hollandia 3:0 (8, 8, 13). V: Samedov (Szovjetunió), Depes (Csehszlovákia). Magyarország: NAGY P., SZABÓ K., Illés, Nagy L., Balogh, Bokor. Cs: Sudár, Magyar Z., Hermann. Edző: Botos Ferenc. Hollandia: Crombach, Koch, VAN DIJK, Katerink, Luyrink, WELLINK. Cs: van Damme, Meyer, Hegen. Edző: Peter Owen. Óriási lendülettel kezdtek a magyar fiatalok, a közönség biztatása mellett egyik pontot érték el a másik után. A hollandok tehetetlenül vergődtek, első pontjukat 12:0 után szerezték. Igaz, akkor mindjárt nyolcat egymás után. Ide mielőtt megnyugodhattak volna, a legjobb időben sikerült sáncolni támadási kísérletüket, majd három jól kidolgozott kombinációval pontot tenni a játszma végére. A jó játék meghozta a magyarok önbizalmát, nyugodtan, bátran vállalkoztak. Sáncolásban Nagy P., Szabó, Balogh és Sudár egymást múlta felül, a mezőnyben különösen a csereként beállt Magyar remekelt. A harmadik játékrészben alaposan elhúztak a vendégek, de 4:9 után, elsősorban a mezőny fölé nőtt Nagy Péter jóvoltából, zsinórban hat pontot szerzett csapatunk. Kiegyenlített küzdelem után a befejezésben megint Nagy P. szervája, majd Szabó Sánca eredményezte az utolsó, győzelmet jelentő két pontot. A magyar ifjúsági válogatott ezen a találkozón játszott a legjobban. Ellensúlyozni tudta azt is, hogy a — még a selejtező előtt — megsérült Győri, majd az első találkozón kivált Karagics után ezúttal Nagy L. vált harcképtelenné. Garamvölgyi Mátyás, a felnőtt válogatot edzője: „Nagy öröm, hogy a felnőttek után a fiatalok is beverekedték magukat a kontinens legjobb 12 együttese közé. Hamarosan többen is lehetőséget kapnak közülük arra, hogy a felnőttekkel együtt készülve bizonyítsák be rátermettségüket a válogatottságra.” NSZK—Görögország 3:9 (10, 3, 14). V: Pécsi (Magyarország), Ziak (Csehszlovákia), 3. Hollandia 3 1 2 4:6 4 4. Görögország 3 — 3 0:9 3 ★ NDK (Annecy) — Távbeszélő-jelentésünk — A vendéglátók legyőzése után már aligha férhetett kétség ahhoz, hogy női ifjúsági válogatottunk kiharcolja az EB-részvétel jogát. A lengyelek elleni összecsapás ennek ellenére presztízsmérkőzés volt. Magyar győzelemmel! Magyarország—Lengyelország 3:1 (—17, 14, 12, 8). Magas színvonalú, küzdelmes mérkőzésen, jó kezdés után rövid időre visszaesett a magyar lányok teljesítménye. Később azonban fokozatosan felülkerekedett együttesünk. Anker, Bárdi és Albert K. vezetésével 83 perc alatt bizonyult jobbnak vetélytársánál. Lengyelország—Franciaország 3:0 (2, 2, 2). 1. Magyarország 2 2 — 6:1 4 2. Lengyelország 2 1 1 4:3 3 A végeredmény 1. NSZK 3 3— 9:2 6 2. Magyarország 3 2 1 7:3 5 3. Franciaország 2 — 2 0:6 2 S. T. ASZTALITENISZ A Statisztika női és a BVSC férficsapata nyerte a pontversenyt Miskolcon Szombaton az éjszakai órákban szinte már nézők nélkül ért véget Miskolcon a Városi Sportcsarnokban a Biró Sándor emlékére kiírt nemzetközi asztalitenisz-verseny férfi egyes döntőinek utolsó mérkőzése. Hasonlóképpen a női egyesekhez itt is születtek meglepetések, már a nyolc közé jutásnál. Frank ugyanis nagyszerű játékkal 3:1-re legyőzte Klampárt, így a többszörös magyar bajnok nem jutott tovább. A négy között Takács II Asztalost verte meg 3 :1-re utána pedig Frankot győzte le, s ezzel bejutott a döntőbe. A másik ágon Faházi, Kollárt verte 3:1-re, Jónyer pedig Malekot győzte le ugyanilyen arányban, s így az elődöntőben nagy küzdelem alakult ki. Miután Jónyer Fallázit megverte 3:0-ra, Takács II-t pedig 3:1-re, végül is ő végzett az első helyen. Eredmények. Férfiak, I. osztály: 1. Jónyer (Bp. Spartacus), 2. Takács (BVSC), 3. Frank (Postás SE), és Faházi (Ganz-MÁVAG). A pontverseny végeredménye: Nők: 1. Statisztika 145, 2. Tolnai VL. 34, 3. KSI 26, 4. 31 szépítők 21, 5. BSE 18, 6 MÉMTE 12 pont. Férfiak: 1. BVSC 73, 2 Bp. Spartacus 57, 3. MÉMTE 43, 4. Bp. Postás 24, 5. Ganz- MÁVAG 22, 6. Pécsi EAC 118 pont. NÉPSPORT 5