Népsport, 1977. május (33. évfolyam, 103-128. szám)

1977-05-02 / 104. szám

XXXII. 104. ♦ 1977. május 2. CSELGÁNCS Mozgásvariációk egy témára Különórák. Mondhatnánk azt is: korrenetálások. A „tanár”: Horváth István, az Európa-bajnokságra készülő cselgáncs-válogatott vezető ed­zője. Segítőtársai a fővárosi nagyegyesületek edzői: Gilányi Ferenc, Króner Ferenc, András­­sy László. A színhely: a Sportcsarnok alagsorának útvesztőjébe ágya­zott cselgáncsterem. „Nem jó... Nem és nem jó...” A hang — az edző hangja — türelmetlennek tűnik, pedig a gazdája korántsem az. Hogyan tudná különben magyarázni, mu­togatni, gyakoroltatni először, másodszor, harmadszor a hibás mozdulatot? — Mészáros az egyik legte­hetségesebb és főleg­ legna­gyobb akaraterejű versenyzőnk. De alapvető technikai hibái vannak. Nemegyszer éppen a sa­ját indításán veszít rajta, a bokadobást elhamarkodja ... Márpedig, ha valami nem megy, azt javítani kell. Újra és újra. És javítják. Újra és újra... — Ez a fiú még messze van attól, hogy kiforrott cselgáncso­­zónak nevezhessük. De valami fantasztikus küzdőkedv, megál­líthatatlan lendület van benne... Képes a legnagyobbakat is el­kapni! Szaporodik a Táncsikhoz, Molnárhoz hasonlóan elszánt versenyzők száma. Ugye, fe­lesleges hangsúlyozni, milyen öröm ez! Felesleges... Aztán Kiss Endre kerül sorra. A harmincéves versenyző is zokszó nélkül tűri, hogy az edző „elővegye”. — A karfeltolásos villdobás­­nál karral lefelé indít. Nem „megy” le elég m­élyen — ma­gyarázza Horváth. Molnár Károly következik. Az a Molnár Károly, aki a kö­zelmúltban a világ egyik leg­­jobbját, a szovjet Nyevzorovot is legyőzte, de aki azért ko­rántsem mondhatja el, hogy tö­kéletesen hajtja végre dobásait. Még a legkedveltebbet sem.. . — A válldobást mélyebbre kell süllyeszteni, a csípőt job­ban kell aktivizálni! — hallom. És Molnár — sérült homlokán valóságos turbánnal, ruháján ha­talmas izzadságfoltokkal — „mé­lyebbre süllyeszt” és „aktivi­zál”. Először, másodszor, har­madszor ... Számolni is sok. És a többiek? Senki sem ma­rad ki a sorból. Még azok sem, akik hat, nyolc, tíz éve gyako­rolják ugyanazokat a dobásokat, mozgásvariációkat. Te jó ég, hát meddig kell ezeket gyakorolni ahhoz, hogy tökéletesek legyenek? Lehet­­nek-e egyáltalán tökéletesek?... A vezető­edző megnyugtat: — Ment ez már sokkal jobban is! Ettől aztán egyáltalán nem nyugszom meg. — Ilyen gyorsan felejtenek? — Hosszú versenysorozat után vagyunk — feleli. — S bármily furcsán hangzik, minél több versenyen indul valaki, annál többet felejt. Még a legjobbak, a legtapasztaltabbak, a legruti­nosabbak is.­­ Azaz ... Nem is felejtenek. Egyszerűen romlik a technikájuk, rengeteg sallangot szednek fel. A fizikai alapké­pességük ugyanis csökken, a végtagokból fokozatosan kiszáll az erő. — Mi szükség volt akkor a február óta tartó, hosszú ver­senysorozatra? Hiszen rajthoz álltak Tbilisziben, Dubrovnyik­­ban, Potsdamban, Kerkrade-ban, Bécsben, nem beszélve a hazai viadalokról, közöttük a nagy­szabású Hungária Kupáról? — Jogos a kérdés — mosolyo­­dik el az edző. — De az előbb mondottakat ki kell egészíteni: azok a hibák, amelyeken fel­tétlenül javítanunk kell az Eu­­rópa-bajnokság s általában a nagy viadalok előtt, azok csak egy-egy ilyen nemzetközi ver­senyen jelentkeznek. Ha nem veszünk részt­­ezeken, ha nem mérjük össze erőnket Európa legjobbjaival, akkor aligha de­rülne ki, hogy miben is va­gyunk még lemaradva, min kell változtatni, csiszolni... Ak­kor nem tudnánk ilyen közelí­tő pontossággal, hogy mi is a legfőbb feladat az edzéseinken! ... És az edzésnek még ko­ránt sincs vége. Petrovszky Mi­hály következik. A hatalmas mackó, akit oly barátságossá tesz örök mosolya, most ko­moly, végtelenül komoly. — Ő a vetődéses kardobás specialistája. De ő is „felsze­dett” néhány felesleges sallan­got. Dobás közben az alátámasz­tási pontot , kell felemelnie — magyarázza Horváth, aztán a gyakorlatban — már a verseny­zővel — ismételteti ugyanezt. Petrovszky szót sem szól. Csak csinálja. Egyszer, kétszer, há­romszor ... Ebben a társaságban tulajdon­képpen mindenki türelmes. A versenyzők__És az edzők, az edzőpartnerek is. Bár az EB-re csak nyolcan utaznak, a való­ságban harminchatan készülnek rá. Napok óta, hetek óta. Több­ségük a kiutazás legcsekélyebb reménye nélkül, mégis elszán­tan űzve, hajtva egymást, a má­sikat, a legjobbat — az egész sportág sikeréért. Az edző, Horváth István két, keményen átdolgozott óra után, most már valamelyest nyugod­­tabban (de csak „valamelyest”) mondja: — Évekig nem történt annyi változás a sportágban, mint most, egyszerre. Talán még tíz évvel ezelőtt, amikor egyik napról a másikra vezető edző lettem, sem álltam ilyen nehéz helyzet előtt. Mások a súlycso­portok, a szabályok, mások az ellenfelek is. Hogy tulajdonkép­pen kikkel kerülünk szembe, azt csak Ludwigshafenben, a helyszínen tudhatjuk meg... Nem beszélve a cselgáncs örök bizonytalanságát jelentő sorso­lásról, amely eleve esélyessé, vagy esélytelenné tehet verseny­zőket. Szinte minden kiszámít­hatatlan. Minden. Jó, hogy ezért a mindenért oly sokat tesznek. Többségük — „mindent”. Bocsák Miklós Aki felül van: Ipacs László, a 95 kg-os súlycsoport magyar képviselője. Aki alul van? Tessék kitalálni... ÚSZÁS „BETÖRÉS“ TATÁRA Amikor az éves felkészülési terv elkészült, sokan átsiklot­tak felette, de amikor a meg­valósítás időszakába érkezett, hirtelen egyöntetűen kapta fel mindenki a fejét: hogyan, úszók Tatán?!... Igen, úszók Tatán. Amire idestova legalább 10 —12 éve nem volt példa, az most egy huszárvágással bekö­vetkezett: a szövetség az után­pótlás legjobbjainak táborát Ta­tán rendezte. Ehhez, persze, a Tatabányai Bányász áldozat­kész segítsége is kellett, lévén a tatai tábor egyelőre uszoda­mentes, és áprilisban az úszók­nak egyszerűen elképzelhetet­len, hogy 10—12 napot kizáró­lag szárazföldi edzésekkel tölt­ésnek (mint tették elődeik gyak­ran, csak éppen a felkészülés egészen más szakaszában.) A bátor, formabontó ötletből tehát valóság lett, s az­ első jelek szerint az úszók „betör­tek” Tatára. A táborozás előtti gyorsmérleg ugyanis pontosan mutatja, hogy mindent sikerült megcsinálni, ami a tervekben szerepelt. Egyáltalán: miről volt szó? Nos, fiatal úszóink élcsapata az elmúlt hetekben olyan nagy­mértékű fejlődésről tett tanú­­bizonyságot, amilyet még a leg­­derűlátóbb szakemberek is csak titokban reméltek. (Re­méltek, hiszen éppen emiatt ik­tatták az éves programba ezt a tábort a tavaszi versenyidény utáni hetekre!) Hogy ez az elő­relépés mennyit ér nemzetközi viszonylatban, azt majd az au­gusztus elején sorra kerül­ő IBV-n lehet igazán lemérni. Az előjelek igencsak kedvezőek, így érthető, hogy a szakvezetés a világon mindent igyekszik megadni a legtehetségesebbek­nek. Hogy a tavaszi eredményeket nem a véletlen, hanem a kö­vetkezetes, kemény munka hoz­ta, és szükség volt erre a tatai táborozásra, arra a végső vá­laszt — bízunk benne! — Ha­vannában kapjuk majd meg . .. Apropó, Havanna.A szö­vetség vezetői mindenre gon­doltak. Tatán jártunkkor éppen dr. Torma Zoltán, a fiatalok vá­logatott keretének orvosa tar­tott előadást az edzőknek a várható nehézségekről, a kubai klíma, az akklimatizálódás gondjairól. Természetesen más orvosi problémák is szóba ke­rültek. Ha gyorsan jellemezni akarnánk a Tatán és Tatabá­nyán végzett edzések nehézsé­gét, elég lenne az egyik edző kérdését idézni. Problémája a következő vol­t: , , Nem tudok mit csinálni a tanítványaimmal, mert estére olyan fáradtak, hogy nagyon nehezen alusznak el. Valami nyugtató vagy altató nem tenne jót ilyenkor? Az orvos természetesen ta­gad­ólag válaszolt... Az ebéd utáni villámértekez­leten sok minden kiderül azok­ról a 12—15 éves úszókról, akik eredményeikkel kiérdemelték ezt a tatai 12 napot. Utassyné Gyer­­gyák Magda, az egriek (s itt a táborban, persze, még mások) edzője például azt meséli, hogy eleinte gondot okozott az egyen­letes terhelés megszokása. El­végre nem ugyanazokkal a mód­szerekkel edz otthon az OSC-sek 12 éves kis ígérete, a zömök, erős, örökké rágógumit majszo­ló Rákos Mariann, vagy a BVSC-s Kókai. A csoport tag­jai közül természetesen az egri Fodornak meg Koncz Csillának semmi gondot sem okozott a Gyergyák-féle edzésterv. — Érdeklődtünk a napi me­netrendről. A spartacusoké, meg a hozzájuk csatlakozott néhány vidéki úszóé más, mint a töb­bieké. Miért? A kérdést egymás után két­szer is feltettük. Előbb Nagy Józseftől, a Spartacus fiatal, nemrég még aktívan versenyző edzőjétől érdeklődtünk. — Kétségtelen tény, hogy a mi munkánk sajátos és eltérő a többségétől. Függetlenül at­tól, hogy az edzőtábor keretei kiválóak, mi nem akarunk el­térni a megszokott, ritmusunk­tól. A napi beosztás szerint 50 —50 százalékban oszlik meg a „gyerekeim” részére a vízi és a szárazföldi munka aránya. Reggel kiadós futás ve­zeti be a programot, majd jó két órát töltenek a tornate­remben. A délután aztán az úszásé ... Rendszerint hatezer méter körüli adag, s sűrűn vál­tozó feladatokat kapnak a ver­senyzők. Huszonnyolca­n egy táborban és akkor kétféle program sze­rint dolgoznak ... Nem mutat­ja ez az egységes felfogás hiá­nyát? Bevezető kérdésünket még ezzel egészítettük ki, ami­kor R­uza Józsefet, a szövet­ség szakfelügyelőjét faggattuk. — Kétségtelen tény, hogy jobb lenne, ha mindenki egyformán dolgozna, és mi magunk is tud­juk, hogy az eredmények a spartacusosok módszerét igazol­ták, éppen a közelmúlt korosz­tályos bajnokságain. Ez a tábor azonban elsősorban kísérleti jel­legű, így nem lehetünk minden tekintetben maximalisták. Egy biztos: a kísérlet sikerült, el­képzeléseink valóra váltak és az itt szerzett tapasztalatokat kitűnően tudjuk majd hasznosí­tani a jövőben. Például az egy­séges szakmai munka kialakítá­sa területén is! Később természetesen a vég­cél, a havannai IBV is szóba kerül. A szocialista országok legjobb utánpótlás úszóinak nagy vizsgája lesz ez az ese­mény. Mivel manapság szerte Európában divat a fiatalok szá­mára versenyeket rendezni, bő­ségesen kínálkozik összehason­lítási alap. Eszerint szép szám­mal vannak olyanok, akik leg­alább helyezésre számíthatnak az eddigiek alapján. Főleg a kisebbik Wladárra, Sándorra gondolunk, de mellette minden­képpen érmes lehet a gyors­úszó Kovács Ottó, jó helyezés­re számíthat a két Molnár, Gá­bor a Spartacusból, Róbert az FTC-ből. A lányok között Fo­dor Ági — bár még csak 13 éves, így jövőre is IBV-korú lesz — a nagy ígéret, de ko­moly esélyei vannak Szedlma­­yernek, Törőnek, és még né­hány társuknak is. Az ed­zés előtti röpke szünetben ép­pen Törő Edittel tudunk né­hány szót váltani ... — Eddig elég balszerencsésen alakult az évad ... — Igen, sok­at betegeskedtem. — És most jól vagy? ■ — Végre semmi bajom, na­gyon szeretnék jól úszni! Ez — konkrétan Törő eseté­ben — körülbelül 1 perces 100 gyorssal lenne egyenlő ... Most, mint azt Nagy József is ma­gyarázta, amolyan második alapozás folyik. Május végén, június elején kez­dődik az ellenőrző versenyek tavasszal már megszokott so­rozata. Júliusban „elővizsga” lesz a felnőtt OB és Cottbusban a hagyományos NDK—magyar ifitalálkozó. És augusztusban jöhet az IBV ... Mindezek tudatában még min­dig felmerülhet a­­ egyesekben, hogy miért olyan fontos ilyen­kor, alig néhány hónappal leg­jobbjaink idei legfontosabb erő­próbája, az EB előtt ilyen rész­letességgel foglalkozni a 15 éven aluliakkal? Nekik csak egyetlen tőmondattal tudunk magyarázatot adni: a mai 15 évesek az ideálisnak mondott 15 éves korban lesznek a moszk­vai olimpia idején ... Serényi Péter TORNA Donáth minden szeren, Egervári kettőn győzött (Folytatás az 1. oldalról) megakadályozni Donáth győzel­mét .. . Nyújtón is a TFSE ver­senyzője lett az első, említésre érdemes még Erdélyi Péter gya­korlata, szép Cukahara leugrá­­sa. A közvetlen utánpótlást jelen­tő fiataloknak voltak felvillaná­sai, ezeknek örültünk, de egé­szében többet vártunk a mél­tán nemzetközi hírnévnek ör­vendő férfitornászaink mester­fokú bajnokságától! A lányok nem újítottak, a döntő résztvevői magukkal hozták az összetett verseny­ben szerzett pontokat. Az első döntő nem hozott meg­­leptést, a magas pon­tszámmal, 9.7-­tel érkező Egervári két ma­gasfokú ugrásával most is re­mekelt és bár Lövéi a döntőben egyenrangú volt vele, a két nap eredménye alapján csak máso­dik lehetett. A felemáskorlát végeredménye csak azoknak je­lentett meglepetést, akik nem tudták, hogy olimpiai bronzér­mesünk, Egervári, szombaton egy hiba miatt csak 9.05-öt ka­pott ezen a szeren, és így be­­hozhatatlannak, látszó hátrány­ba került. Nem adta fel a har­cot, remekül tornászott a dön­tőben, de a 9.6 sem volt elég a győzelemhez. Müller Judit szép gyakorlattal és jobb összteljesít­ménnyel megelőzte. Gerendán örömmel tapsoltunk a kiemel­kedően tornászó Óvári Évának. A legmagasabb színvonalú dön­tőben kitűnő volt még Tóth és Lővei, de fel kellett figyelni az eredeti mozgású kis Horváth Zsuzsára is. Talajon Egervári nagy fö­lénnyel szerezte meg e na­pon második győzelmét, szoros küzdelem végén Óvári és Kanyó állhattak fel mellette a dobogóra. A Magyar Népköztársaság 1977. évi mesterfokú bajnoksága szeren­kénti döntőinek végeredménye. Férfiak. Műszabadgyakorlat. Baj­nok: Donáth Ferenc (TFSE) 9:30, 2—3. Sivadó (FTC) 9.10 és Jorda­­nov (Bp. Spartacus) 9.10. Lólen­gés. Bajnok: Donáth 9.45, 2. Si­vadó 9.35, 3. Horváth (Bp. Spar­tacus) 9.05. Gyűrű. Bajnok: Do­náth 9.60, 2. Sivadó 9.35, 3. Er­délyi (Dunaújvárosi Kohász) 9.15. Lóugrás. Bajnok: Donáth 9.125, 2. Sivadó 8.975, 3. Jordanov 8.950. Korlát. Bajnok: Donáth 9.30, 2. Horváth (Bp. Spartacus) 9.70, 3. Jordanov 8.40. Nyújtó. Bajnok: Donáth 9.30, 2. Erdélyi 9.15, 3. Berényi (Dunaújvárosi Kohász) 9.10. Nők. Lóugrás. Bajnok: Egervári Márta (Bp. Honvéd) 19.175, 2. Ló­vér (Dunaújvárosi Kohász) 18.850, 3. Tóth (Dunaújvárosi Kohász) 18.625. Felemáskorlát. Bajnok: Müller Judit (KSI) 18.70, 2. Eger­­vári 18.65, 3. Óvári (Dunaújvárosi Kohász) 18.55. Gerenda. Bajnok: Óvári Éva 19.10, 2. Tóth 18.90, 3. Lővei 18.65. Műszabadgyakor­­lat. Bajnok: Egervári 19.20, 2. Óvári 18.70, 3. Kanyó (KSI)­­18.65. RÖPLABDA Mindkét ifjúsági válogatottunk az EB-döntőben Mozgalmas napokat élünk röp­labdázásban. Két hete felnőtt férfi válogatottunk harcolta ki az EB-részvétel jogát, péntektől va­sárnapig ugyanez sikerült — ter­mészetesen a korosztálynak meg­felelően —­ férfi és női ifjúsági válogatottunknak is. A férfiak Bu­dapesten, a Sportcsarnokban, az NSZK mögött a második helyet szerezték meg a csoportban, így lehetnek majd ott Montpellierben, a nők pedig a franciaországi An­­necy-ben a rendező francia ifjú­sági együttes, valamint Lengyel­­ország legyőzésével csoportelső­ként jutottak a jugoszláviai kon­­tinen­s­b­a­j­nokságra. IFJÚSÁGI EB-SELEJTEZŐ FÉRFIAK (Budapest, Sportcsarnok) A selejtező befejező napján előbb a már továbbjutott NSZK mérkő­zött a győzelem nélkül álló görö­gökkel. A csoportelsők fél gőz­zel, könnyedén győztek, bár a ,,játszadozásban” a harmadik játszma kis híján elúszott (5:12). A magyar fiatalok nagyon ide­gesen készülődtek. Az előző napon a hollandok roppant jó benyomást keltettek az NSZK ellen, küzdő­kedvük miatt nem ígérkeztek könnyű diónak. Ezen a napon azonban a magyarok is remekül küzdöttek, s a játékkal sem ma­radtak adósok. A 3:0 — önma­gáért beszél. . . Magyarország—Hollandia 3:0 (8, 8, 13). V: Samedov (Szovjetunió), Depes (Csehszlovákia). Magyaror­szág: NAGY P., SZABÓ K., Illés, Nagy L., Balogh, Bokor. Cs: Su­dár, Magyar Z., Hermann. Edző: Botos Ferenc. Hollandia: Crom­bach, Koch, VAN DIJK, Katerink, Luyrink, WELLINK. Cs: van Damme, Meyer, Hegen. Edző: Pe­ter Owen. Óriási lendülettel kezd­tek a magyar fiatalok, a közönség biztatása mellett egyik pontot ér­ték el a másik után. A hollandok tehetetlenül vergődtek, első pont­jukat 12:0 után szerezték. Igaz, akkor mindjárt nyolcat egymás után. Ide mielőtt megnyugodhattak volna, a legjobb időben sikerült sáncolni támadási kísérletüket, majd három jól kidolgozott kom­binációval pontot tenni a játszma végére. A jó játék meghozta a magyarok önbizalmát, nyugodtan, bátran vállalkoztak. Sáncolásban Nagy P., Szabó, Balogh és Sudár egymást múlta felül, a mezőny­ben különösen a csereként beállt Magyar remekelt. A harmadik já­tékrészben alaposan elhúztak a vendégek, de 4:9 után, elsősorban a mezőny fölé nőtt Na­gy Péter jó­voltából, zsinórban hat pontot szerzett csapatunk. Kiegyenlített küzdelem után a befejezésben megint Nagy P. szervája, majd Szabó Sánca eredményezte az utol­só, győzelmet jelentő két pontot. A magyar ifjúsági válogatott ezen a találkozón játszott a leg­jobban. Ellensúlyozni tudta azt is, hogy a — még a selejtező előtt — megsérült Győri, majd az első ta­lálkozón kivált Karagics után ez­úttal Nagy L. vált harcképtelenné. Garamvölgyi Mátyás, a felnőtt válogatot edzője: „Nagy öröm, hogy a felnőttek után a fiatalok is beverekedték magukat a kon­tinens legjobb 12 együttese közé. Hamarosan többen is lehetőséget kapnak közülük arra, hogy a fel­nőttekkel együtt készülve bizo­nyítsák be rátermettségüket a vá­logatottságra.” NSZK—Görögország 3:9 (10, 3, 14). V: Pécsi (Magyarország), Ziak (Csehszlovákia), 3. Hollandia 3 1 2 4:6 4 4. Görögország 3 — 3 0:9 3 ★ NDK (Annecy) — Távbeszélő-jelentésünk — A vendéglátók legyőzése után már aligha férhetett kétség ahhoz, hogy női ifjúsági válogatottunk kiharcolja az EB-részvétel jogát. A lengyelek elleni összecsapás en­nek ellenére presztízsmérkőzés volt. Magyar győzelemmel! Magyarország—Lengyelország 3:1 (—17, 14, 12, 8). Magas színvonalú, küzdelmes mérkőzésen, jó kezdés után rövid időre visszaesett a ma­gyar lányok teljesítménye. Később azonban fokozatosan felülkereke­dett együttesünk. Anker, Bárdi és Albert K. vezetésével 83 perc alatt bizonyult jobbnak vetélytársánál. Lengyelország—Franciaország 3:0 (2, 2, 2). 1. Magyarország 2 2 — 6:1 4 2. Lengyelország 2 1 1 4:3 3 A végeredmény 1. NSZK 3 3— 9:2 6 2. Magyarország 3 2 1 7:3 5 3. Franciaország 2 — 2 0:6 2 S. T. ­ ASZTALITENISZ A Statisztika női és a BVSC férficsapata nyerte a pontversenyt Miskolcon Szombaton az éjszakai órákban szinte már nézők nélkül ért vé­get Miskolcon a Városi Sportcsar­nokban a Biró Sándor emlékére kiírt nemzetközi asztalitenisz-ver­seny férfi egyes döntőinek utolsó mérkőzése. Hasonlóképpen a női egyesekhez itt is születtek meg­lepetések, már a nyolc közé ju­tásnál. Frank ugyanis nagyszerű játékkal 3:1-re legyőzte Klampárt, így a többszörös magyar bajnok nem jutott tovább. A négy között Takács II Asztalost verte meg 3 :1-re utána pedig Frankot győzte le, s ezzel bejutott a döntőbe. A másik ágon Faházi, Kollárt verte 3:1-re, Jónyer pedig Malekot győzte le ugyanilyen arányban, s így­ az elődöntőben nagy küzde­lem alakult ki. Miután Jónyer Fallázit megverte 3:0-ra, Takács II-t pedig 3:1-re, végül is ő vég­zett az első helyen. Eredmények. Férfiak, I. osztály: 1. Jónyer (Bp. Spartacus), 2. Ta­kács (BVSC), 3. Frank (Postás SE), és Faházi (Ganz-MÁVAG). A pontverseny végeredménye: Nők: 1. Statisztika 145, 2. Tolnai VL. 34, 3. KSI 26, 4. 31 sz­épí­tők 21, 5. BSE 18, 6 MÉMTE 12 pont. Férfiak: 1. BVSC 73, 2 Bp. Spartacus 57, 3. MÉMTE 43, 4. Bp. Postás 24, 5. Ganz- MÁVAG 22, 6. Pécsi EAC 118 pont. NÉPSPORT 5

Next