Népsport, 1977. július (33. évfolyam, 155-181. szám)

1977-07-09 / 162. szám

XXXIII. 162. ♦ 1977. július 9 NÉPSPORT PÁLYAÉPÍTŐK KLUBJA: ÚJ JELENTKEZÉSEK: SZEPTEMBER ELSEJÉIG! A nyáron sem lankad a kedv Márciusban kezdődött. Meg­hirdettük ismét a Pályaépítők Klubját, s folytatódott a mun­ka ott, ahol abbamaradt. Mert azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy abban a helységben, ahol megízlelték a társadalmi mun­kában rejlő örömöt, nem feje­ződött be az építés az elmúlt év novemberében, az eredmény­­hirdetés után. Példának hirte­­lenében itt vannak a mártélyiak, akik ötezer forint jutalommal a tarsolyukban új lendülettel lát­tak neki a munkának. „Jó len­ne, ha szeptemberben még jobb körülmények között kezdhet­nénk el a testnevelés tanítá­sát" — írták. A mártélyi általános iskolá­soktól a napokban újabb leve­let kaptunk: „Tisztelt Pályaépítők Klubja! Szeretnénk beszámolni gondja­inkról és örömeinkről. Az egyik szombaton társadalmi­­munkát szerveztünk. A­ helyi Fürst Sán­dor tsz nagy mennyiségű föl­det hordott a pályánk környé­kére, nekünk kellett aztán szét­teríteni. Negyven ember gyűlt össze délben 1 órakor. Két óra alatt már készen is voltunk. Ezt követően a pálya mellett ki­jelölt csatornát szántotta ki az eke, mi pedig hozzáláttunk a csatornában lévő föld kihordá­sához. Este 6-ig serénykedtek a KISZ-fiatalok, szülők és taná­rok. Az ezerötszáz lakos közül sokan vidéken dolgoznak. Akik most nem tudtak eljönni, már várják, hogy legközelebb rájuk kerüljön a sor. Nagyon örültünk, amikor a mindszenti ÁFÉSZ igazgatója kijött hozzánk és látta, hogy milyen gondjaink vannak. A problémát az okozta, hogy a leendő futópálya az ÁFÉSZ te­rületére esik. De lelkendeztünk hamar, mert az igazgató úr is meggyőződött arról, hogy itt komoly munka folyik, és nem­csak a futópálya területét, ha­nem még egy 20x30 méteres földsávot is átengedett ne­künk. Ez utóbbi helyen KRESZ-pályát szeretnénk létre­hozni. A sportudvar november 1-én állni fog! Tisztelettel...” Hát így épül, terebélyesedik egyik napról a másikra, segítő kezek és lelkes építők mun­kája nyomán a mozgalom.­­ Sajnos, arra is van példa, és éppen a jutalmazott helysé­gek között, hogy alábbhagyott a lendület, sőt a megértés is. Pedig még emlékszünk Hor­váth István testnevelő tanár szavaira, amelyeket a díjkiosz­tó alkalmával mondott: „ ... én mindig úgy éreztem, hogy a munkánknak van értelme. Most meg, hogy megjött a meghívó, hát én akkorát ugrottam örö­mömben ...” A napokban összefutottunk a testnevelő tanárral. Már koránt­sem volt olyan lelkes, mint an­nak idején. „Mi újság? Halad-e a pályaépítés?” — kérdeztük. „Hát... — mondta és csóválta a fejét —, nem megy már úgy, mint régen, nem vagyunk kö­zös nevezőn ...” Pedig kár! Mert éppen a kauesiak mutat­tak példát a kétkedőknek ... Szerencsére, nem sok az ilyen lehangoló hír. Több közösség kérdezi, hogy lehet-e még jelentkezni a Pá­lyaépítők Klubjába? Levelet kaptunk a szegedi Móra Fe­renc tsz KISZ-vezetőségét­ől. Leírják,­­hogy alapszervezetük irányításával szövetkezetükben komoly sportélet folyik, amely hatással van Szeged sportéleté­re is. Alapszervezetük kispályás labdarúgókupát alapított, de pá­lya hiányában a mérkőzéseket különböző intézmények sportud­varán rendezik. Emiatt aztán különböző anyagi és szervezési problémák merültek fel. Ezért határozták el, hogy kispályá­kat építenek Kérésük, ismertessük újra az akciót és a belépés lehetőségeit. Nekik és a még sorainkba belépni szándékozó kollektívák­„Bejelentjük”, „tudatjuk”, „tudomásukra hozzuk”, „ked­ves főszerkesztőség vezetősége” c íme néhány sztereotípia arról, hogy milyen kezdősorokkal érkeznek a levelek a Pályaépítők Klubjába. Legtöbbször alig árul el valamit a bejelentés, a tudatás, a tudomásunkra hozás, mindössze annyit, hogy X helységben pályát építettek. A körülmé­nyekről, az összefogásról vajmi keveset tudunk, szinte kivétel nélkül szerénységről árulkodnak a sorok. Csak amikor a helyszínre utazunk, akkor derül ki, hogy mit is ér egy-egy kispálya. A levelek egy része egyszerűen csak meghívót közöl, például imigyen: „Iskolánk az Edzett ifjúságért mozgalom keretében egy 600 ezer forint értékű általános iskolai sportpályát avat. A társadalmi munka értéke 300 ezer fo­rint. A sportpálya avatásának, átadásának időpontjáról a mellékelt meghívó tájékoztat, önök örömmel veszik az ilyen létesítményekről szóló értesítést, mi pedig jóleső ér­zéssel fogadnánk érdeklődésüket ezen a nem mindennapi eseményen. Üdvözlettel: Ferenczfalvi Kálmánné igazgató, Gyöngyös, 1. sz. Általános Iskola.” Rövidesen beszámolunk a gyöngyösiek pályájáról, ad­dig is szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy mondat­ra: „Önök örömmel veszik az ilyen létesítményekről szóló értesítést, mi pedig jóleső érzéssel fogadnánk ér­deklődésüket ...” A Pályaépítők Klubjának egyik célja, hogy tudjunk egymásról, egymás munkájáról. Hogy ösztö­kéljen, hogy segítsen, hogy látogatóba menjen, hogy elis­merjen. „Bejelentjük” — olvashatjuk­ a Tolnai 2. sz. Általános Iskola levelében —, hogy a pályaépítési mozgalomban részt veszünk, mert az iskola udvarán pályát építünk. A társadalomi munka eddigi értéke 60 ezer forint, a most épü­lő futópályánál 30 ezer forint társadalmi munkára számí­tunk. 4 ezer órát kézi erővel dolgoztunk, 40 órát földgéppel, 20 órát egyéb gépekkel. A résztvevők száma: 140 felnőtt (szülők, nagyszülők, KISZ-esek), 150 tanuló. Kérjük a tisztelt címet.. A tisztelt cím pedig bejegyzi a Pályaépítők naplójába a tolnaiak eredményeit. Egyszer azt is ki kellene számolni — sajnos, erre egye­lőre nincs lehetőség —, hogy a 4060 óra hány embernek okozott örömet, azon felül, hogy 290-en aktívan is részt vettek a munkában. A jövőben hány diák fog lelkesedni, amikor a pályára lép. Meg az is ide kívánkozna az össze­sítéshez, hogy kinek a kezdeményezésére indult el a tár­sadalmi munka? No, és ne feledjük — mert ez is szere­pel az akció kiírásában —: kiktől kaptak segítséget? A lényeg azonban végeredményben csak az, hogy a pá­lya elkészüljön. Az élsportolók esetében sem kérdezik meg a legtöbb esetben a bajnoki aranyérem átvételekor, hogy „tessék mondani, ki fedezte önt fel?” Csak gratulál­nak, csak kezet szorítanak. Ebbe is bele kell törődni. nak mondjuk el, hogy a Pálya­építők Klubja ez év tavaszán a tavalyi sikeres kezdeménye­zés alapján újra meghirdette az építési akciót. A végzett mun­ka elbírálására — az elmúlt évhez hasolóan — november 7-e után kerül sor. Négy hó­nap áll tehát még a pálya­építők rendelkezésére, hogy ver­senyben legyenek a Népsport vándorserlegéért, amelyet je­lenleg a Mozsi Általános Iskola őriz. A feltételek hasonlóak az 1976-ban kiírt követelmények­hez. 1977 október végéig választ kell kapnunk arra, hogy a kü­lönböző helységekben milyen munkát végeztek. Tehát meny­nyi társadalmi munkaórát tel­jesítettek, hány fő vett részt rendszeresen a munkálatokban, milyen társadalmi értéket hoz­tak létre és milyen szervezetek­től, vállalatoktól kaptak segít­séget. Ebben az évben is bármilyen közösség tagja lehet a Pálya­építők Klubjának, de két terü­letet kiemelten kezelünk, mert úgy érezzük, hogy itt igen nagy szükség van a pályaépítésre. Ez a két terület: a szakmunkáskép­ző intézetek és a tsz-ek, s a me­zőgazdasági üzemek. Az újabb jelentkezéseket szeptember 1-ig fogadjuk el! Az a közösség, mely levél­ben értesíti szerkesztőségünket, automatikusan klubunk tagjai­nak sorába lép. A legjobb pályaépítők — eb­ben az évben is — különböző sporteszközöket kapnak majd az év végi értékelés után. Az Or­szágos Testnevelési és Sporthi­vatal, a KISZ KB, az Oktatási Minisztérium jelentős pénzösz­­szeget ajánlott fel a legeredmé­nyesebb kollektíváknak. Várjuk tehát a leveleket. Cí­münk változatlan: Népsport, 1981 Budapest, VIII., Somogyi B. u. 6. A borítékra írják rá: Pályaépítők Klubja. Van lehetőség Levelet kaptunk a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektorhelyettesétől. Dr. Káldy József beszámol arról, hogy egyetemük azok közé a felső­oktatási intézmények közé tartozik, amelyek nem ren­delkeznek megfelelő szabad­téri sportlétesítménnyel. Az egyetemmel szemben elterülő sportpálya helyén, amely ed­dig némileg kielégítette igé­nyeiket — általános iskolát építenek. Az egyetemnek je­lenleg egyetlen szabadtéri teniszpályája van. Az intéz­mény körül azonban rendel­kezésre áll olyan terület, ahol a hallgatók társadalmi munkával, no és jelentős , anyagi támogatással korszerű­­ kispályákat építhetnének, csak a rendelkezésre álló pénzösszeg nem elégséges. Kérdésük: „Van-e lehető­ség arra, hogy célkitűzéseik megvalósításához anyagi se­gítséget kapjanak?” Igé­nyük: 250—300 ezer forint. Válaszunk: Amennyiben sok társadalmi munkát végeznek, márpedig e nélkül aligha valósíthatják meg terveiket, akkor, ha nem is 250 ezer forintot, de jelentős anyagi segítséget kaphatnak a Pá­lyaépítők Klubjától. De csak a társadalmi mun­ka eredményeként! Sok ez vagy kevés? A szegedi orvostudományi egyetem­ hallgatói már bebizo­nyították, hogy szeretik a sportot. Másfél millió forint értékű társadalmi munkát vé­geztel­, hogy a három kézi­labda-, ugyanennyi tenisz- és két kosárlabdapályájukon meg­indulhasson az élet. Hírt ad­tunk már arról, hogy a Dél­­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat harmincnyolc lámpa­testet helyezett el a pályák környékén, hogy a sötétség beálltával se csendesedjen el az élet. Nagy küzdelem volt, amíg eljutottak ide — mesélték, de azt is elmondták, hogy foly­tatják a munkát. Idei terveik a következők: teniszfal építése, kezdők számára, facsemeték ültetése, ivókutak létesítése, 12 db kandeláber beállí­tása a fényerő növelésére, nagypályás labdarúgópá­lya kialakítása, kerítések átfestése, tribün építése. Sok ez vagy kevés? Az olvasóra bízzuk. TORNA A kísérleti nyúl és a próbababa Egervári Mártában, olimpiai bronzérmes tornászbajnoknőnk­­ben a jó és a rossz én örökös harcban áll egymással, és bi­zony, ebből a harcból elég gyakran a rosszabbik én kerül ki győztesen. Éppen ezért sok­szor forrósodik fel körülötte a levegő a viták tüzétől, sokszor látjuk őt sápadtan, kisírt szem­mel az edzőteremben. Az a tí­pusú versenyző, akit többnyire ösztökélni kell az edzéseken, szüksége van a kemény, irá­nyító kézre. Lelkesedése válto­zó hőfokú, csak ritkán képes huzamos ideig egyformán magas színvonalon dolgozni. Hamar le­törik, hajlamos a kishitűségre. Az edző­ férjjel, Magyari Lászlóval gyakran gyűlik meg a baja az edzőteremben, sokat bajlódik vele a vezető edző, Berek Gézáné is. Legutóbb a Magyarországi NDK női válo­gatott viadal előtt került vál­ságba Márta, nem állt a válo­gatott rendelkezésére, amire aligha lehet mentséget találni. Magánügy, hadd mondjam el mégis! Mindezek ellenére, hi­báinak ismeretében is nagyra becsülöm­ Egervári Mártát. El­sősorban azért, mert Montreal­ban, ott, ahol annyi nagynak kikiáltott versenyző okozott csalódást, ahol annyi tehetség mondott csődöt, ahol sportoló­ként annyian elbuktak. Márta odaállt a szer elé (amelyen előtte­ olyan nagyszerű tornász­­nők rontottak, mint az össze­tettben ezüstérmes Neli Kim, vagy mint Olga Korbut) és hi­bátlanul megcsinálta a gyakor­latát. Most Márta a tavaszi ver­senyidényt záró, viszonylag rö­vid, de az idegekre igen jó ha­tású pihenő után újra elkezdte a felkészülést. A délelőtti ed­zés végén beszélgettem vele és Magyari Lászlóval, terveikkel kapcsolatban és ekkor a moszk­vai olimpia is szóba került. Egervári Márta tornász pá­lyafutása rendkívül érdekes, sok tanulságot kínál versenyzőtár­sainak, de elsősorban, önmagá­nak. Amikor ifjúsági versenyző volt, senkinek sem jutott vol­na eszébe, hogy olimpiai dobo­góig ívelő pályát jósoljon neki. Vezetéknevéből alakított becene­ve — Eger — jól kif­jezte egész lényét is. Amikor először volt világver­senyen a felnőtt válogatott tag­ja — 1974-ben, a várnai világ­­bajnokságon — még mindig csak csapatunknak egy me­bíz­ható tagja, de nem csillaga volt, összetettben a 20. helyen vég­zett. Ezután minden világverse­nyen részt vett. 1975-ben az EB-n 8., Montrealban, az olim­pián 7., az idei prágai EB-n a 6. helyen végzett. Nevét elis­meréssel, a legjobbak között említik mindenütt, ahol a tor­nasportot ismerik, szeretik. Ám felfelé ívelő pályafutá­sának minden állomásához küszködések, bukdácsolások után érkezett. Minden világ­­verseny után elérkezett a holt­pontra, amikor elgyengülve, el­fáradva, kishitűen be akarta fe­jezni sportpályafutását. Mont­realban nyilatkozott is az új­ságírónak a visszavonulásról, de haza már tornász­tervekkel tel­ve érkezett. Az idei, prágai EB után újra válaszút elé érkezett. Bizony­talanságát, mint korábban, ha­sonló esetekben, most is az okozta, hogy látta, milyen szé­dületes ütemben fejlődik a női torna színvonala. Fizikailag, idegileg elfáradva most is úgy érezte, ezzel a fejlődéssel kép­telen lépést tartani. Dicséretére legyen mondva, hogy — bár elsősorban külső ösztönzés hatására —, mint ed­dig mindig, most is felvette az utánpótlás által eléje dobott kesztyűt. Sokáig az volt jellemző Már­tára és edzőjére, hogy kísérleti nyúlnak és próbababának ne­vezték őket. Mert élenjártak abban, hogy magas fokú ele­mek, újszerű, eredeti mozdula­tok elsajátításával lépést tart­sanak a nemzetközi szint fej­lődésével. Ez a felfogás, ez a munka hozta meg Mártának az olimpiai sikert, felemás korláton a bronzérmet, lóugrásban a ha­todik helyet. Idén az Európa­­bajnokságon is azért tudta meg­szerezni az előkelő hatodik he­lyet összetettben, mert az­­ olimpián bemutatott gyakorla­tait minden szeren magas fo­kú elemmel gazdagította, nehe­zítette.­­Itt kell megjegyeznem és ezt örömmel teszem, hogy ez a felfogás, ez a fajta munka terjedőben van a női váloga­tott, az utánpótlást nevelők kö­rében!) De éppen ez az Európa-baj­­nokság szolgálta Márta számára a leginkább megszívlelendő ta­nulságot. Aki az élen akar ma­radni, az nem lazíthat az ed­zésmunkában a kelleténél hosz­­szabb ideig, az nem engedheti meg magának, hogy az edzése­ken hullámzó teljesítményt nyújtson. Az olimpia után túl későn és nem elég következe­tesen, nem elegendő lendület­tel kezdték el a felemás korlá­ton tervezett új anyag tanulá­sát. Ez bosszulta meg magát Prágában, ahol — rontás miatt — éppen ezen a szeren nem került a döntőbe ... Márta nincs könnyű helyzet­ben. Húszéves, amivel még a tornasportban sem számít „túl­korosnak”. De immár 12 évesek törnek az élre, nálánál 6-8 év­­v­el fiatalabbak meghökkentő­en magas szintű gyakorlataival kell összemérnie a magáért. Fel kell mérnie, hogy még ak­kor sem biztos, hogy tartósan ellen tud állni e trónkövetelő kislá­nyok rohamának, ha minden szeren tovább erősít, ha eddigi­­munkáját egyenletesebbé és minden téren színvonalasabbá teszi. Most, a pihenés után fizikai­lag, idegileg felfrissülve ismét felvette az eléje dobott kesz­tyűt. Új, megerősített gyakor­latok elsajátításával akar har­colni azért, hogy tagja, még­hozzá változatlanul élvonalbeli tagja legyen az 1978-as világ­bajnoki csapatnak. Legkésőbb jövő év januárjában ezeket a gyakorlatokat már versenyre éretten szeretné bemutatni. En­nek érdekében, az eddiginél több, intenzívebb munkát ígér. Ha teljesíti azt, amit ma, pi­henten, frissen megígért, ve­zéregyéniségévé, példaképévé válhat fiatal tornászokból, gye­rekekből álló válogatottunknak. De ehhez Mártának kemé­nyebb kézzel kellene bánnia a benne rejlő rosszabb (másik?) énjével. Én minden harcában nagyon szurkolok neki. Pap Kornélia NÉPSPORT 5 Ez van! • csak hat áhította be Tornázunk. Mindig és minden­hogyan. Reggel és délelőtt a rá­dióból kapjuk a vezényszavakat, reggel és este pedig a tévéből. Működik már a telefontestnevelő is. Legutóbb a könyv is belépett „tanáraink” sorába, hiszen most jelent meg az Idősebbek is el­kezdhetik című, 52 hétre útba­igazító kiadvány. Tornázunk. De tényleg! Persze, nem mindenki, még. A Népszabadság keddi számá­ban Kéri Tamás például arról számolt be, hogy Tolna megyé­ben népi ellenőrök vizsgálták a testedzés helyzetét. Idézzük a cikket: „Tavaly a 21 sportkör­ből csak hat állította be költség­­vetésébe a tömegsportot, össze­sen 123 ezer forinttal, amely egyéb kiadásaiknak a másfél százalékát sem éri el.” Azért értsük meg a Tolna me­gyeieket. Lelki fülünkig elhat sóhajuk: „Rádió, tévé, telefon, könyv... Mi korszerűbb lehető­ségre várunk! Az alva tanulás mintájára az alva sportolást sze­retnénk bevezetni.. Az nem kerül sokba. Aludni pedig — már tu­dunk __ (sz—s) • • körbefutja a Balatont A napokban nagy próba elé állította magát: Balatonfüredről Keszthelyig futott. Reggel hét­kor indult, délután háromkor ér­kezett. Az úton néhány liter ás­ványvizet, illetve tejet fogyasz­tott. Augusztusban még egy utat tervez, egy még hosszabbat. Az lesz a főpróba a nagy futás előtt... Vagyis: Szabó Ferenc, a Pá­pai Textiles atlétája elhatároz­ta, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére körbe­futja a Balatont. Programját a megyei KISZ-bizottság támogat­ja, önkéntes segítője Steinhoff doktor, pápai sportorvos, aki a fiatalember egészségügyi felké­szítését végzi, kíséretét pedig a pápai autóklub szervezi meg ... Szóval, már csak Szabó Fe­rencen múlik. Ő pedig készül­t február óta. Akkor szerelt le, s Tapolcáról Devecseren át fu­tott haza, Pápára. Útközben szü­letett a terve __ Hja, kérem, olyan hosszú úton volt ideje gondolkodni! (f. i.) o­t • hasonló esetek ma már... Óbudán, a Hunor utcában ara­nyos sportpályát építettek az is­kolásoknak — lubickolóval. A sporttelep elkészülte után a Víz­művekhez fordultak engedélyért. A Vízművek természetesen meg­adta az engedélyt, de az utolsó bekezdésben ez állt: „A nyári hónapokban az elő­forduló vízhiányra való tekin­tettel a medence nem használ­ható!” Ez a történet már közel negy­ven éves. Szendy Károly, Buda­pest polgármestere még tanács­nok korában építtette a sport­telepet, amelynek helyén épült a felszabadulás után a III. ke­rület első modern házsora. Milyen szerencse, hogy ha­sonló esetek ma már nem for­dulhatnak elő... (—5) • • • • is, is Az ördög megkísértette a dortmundi munkafiziológusokat, akik három hónapon át vizsgál­ták egy 31 emeletes irodaház ötven, 35 éven felüli dolgozó­ját. Ezek a szegény emberek ugyanis egész nap az író­asztal mellett ülnek. A kísértés (kísérlet) előírta, hogy naponta legalább 25 emeletnyi útra kel­lett vállalkozniuk, az ugyan­ilyen létszámú kontrollcsoport tagjai viszont csak lifttel köz­lekedhettek. Hogy mik a tapasztalatok? A lépcsőzés átlagosan 25 szá­zalékkal növelte a teljesítőké­pességet, de akadt olyan sze­mély is, akinél a növekedés százszázalékos! A magyarázat: a keringési folyamatok nagymérvű javulása. A kísérlet (kísértés) persze, nem jelenti azt, hogy örülni kellene a használhatatlan lif­teknek. A technikai haladás vívmányai kényelmesebbé, job­bá teszik az életet. A sport, a mozgás teljesebbé teszi és meghosszabbítja. Hogy melyik a fontosabb? Is, is, k-J

Next