Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)
1977-10-21 / 250. szám
XXXIII. 250. ♦ 1977. október 21. XVII. kötöttfogású birkózó VB (I.) A válasz csak részben pozitív 0©©®Q A hirdetések SZy ház, ahány üzlet, ahány középület, ahány jármű, annyiszor tíz és húsz és harminc reklám — szövegben, képben, kombinálva. Nem kivétel a sportlétesítmény sem, a Scandinavium is feliratoktól virít: „Nu! Opel Ascona — 78 Har”, „ASA tv-stereo”, KladkSllaren”, „Electrolux”, „LAGBLY — BENSON bora hősöK”. És így tovább, a végtelenségig. A göteborgi sportcsarnok fő reklámjának azonban heteiken át az idei kötöttfogású VB-t tartották. Zászlók, plakátok, jegyhirdetések, parkolási tilalmaik, oldalas cikkek és híres versenyzők élettörténetei igyekeztek befolyásolni a szurkolói tudatot, a svéd büszkeséget és a pénztárcák megnyílását. A VB alatt azonban hamar meggyőződhettünk róla — ha nem is ártott, nem is használt a csinnadratta. A nyitáskor alig néhány százan, később néhány ezren voltak kiváncsiak, de a tizenegyezer nézőt befogadó csarnok nézőterét mindig csak negyedig, s a döntők napján is csak félig töltötték meg a szurkolók. Lehet, hogy ebben a tévéösszefoglalók, lehet, hogy a város hatalmas távolságai is meghatározók voltak, mégis csalódást keltett, hogy egy roppant gondosan, mondhatnám: kiemelkedően megrendezett és színvonalában is átlagon felüli világverseny félig telt széksorok előtt zajlott. Ezt még az is alig enyhítette, hogy a svéd király személyes jelenlétével tisztelte meg az eseményt, s több híres orvos, tudós, művész is meg-megjelent a lelátókon. A VB mégis jó reklámot jelentett! Ha nem is a svéd rendezőknek, akik bizonyára jelentős bevételtől estek el, hanem a kötöttfogásnak. A VB-re a szakszövetségek zöme még elküldte a megbízható öregeket, de — eltérő arányban — már a fiatal trónkövetelőkkel is megpróbálkozott. S ami különösen imponáló volt: a próbálkozás előrevetítette a moszkvai olimpiára készülést. Érezhető volt az útkeresés, a többet akarás! Ezt igazolja, hogy számos súlycsoportban többen indultak, mint a montreali olimpián, de éppenséggel jelzi az a harci szellem is, amely eddig ritkán volt tapasztalható. Csak emlékeztetőül: a lezajlott 323 mérkőzés jóval tovább tartott a középarányos idővel megtervezett időegységnél, mert a megszokottnál kevesebb leléptetés — igaz, kevesebb tus is — rövidítette a programot. Még olyan versenyzők is — úgymond — életrehalálra küzdöttek, mint a belgák, a hollandok, a dánok, a norvégok vagy a finnek, akik igazán nem kiemelkedő egyéniségei a sportágnak. A sűrűbb mezőny *£££ keservesebb előrejutást és mindig több energiát követelt a legjobbaktól is, mint korábban. Ezzel is magyarázhatók az utolsó napi meglepetések, bár az ember tulajdonképpen bajban van, amikor összegeznie kell, hisz a nagy öregek közül mégiscsak nyert Sumakov, Ginga, Ukkola, Réczi, Wehling, s tulajdonképpen a többi győztes is — korától függetlenül — nem most ugrott ki először. S ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy Lipien, Göpfert, Sopov, Bikov és társaik szintén nem újoncok, akkor érezhetővé válik: a VB nemcsak kísérletezést — céltudatos érem- és pontszerzési törekvéseket is takar. Azzal együtt, hogy a jövőt ígérő tehetségeget — Fatkulint, Memisevicset, Dolgowiczot vagy éppen a magyar Sánthát, Gaált, Kocsist — is indították! Tulajdonképpen roppant tanulságos, hogy a keresgélés, a holnap csapatának építése közben mikor, hogyan változnak az erőviszonyok. A megfiatalított szovjet válogatott a vártnál kevesebb győzelemmel is roppant meggyőző fölénnyel került az élre. A bolgárok formaidőzítése jobban sikerült a románokénál, s ez a bursai EB-hez képest helycserével járt a pontversenyben. A magyar válogatott — amelyről külön is lesz szó — végeredményben jó teljesítménynyel előzte meg a vendéglátó előnyeit is élvező svédeket, a jugoszlávoknak és a lengyeleknek ezúttal kevésbé sikerült a lépéstartás. Amikor azonban erről beszélünk, azt is érdemes firtatni, mennyire sikerült megvalósítani a FILA új elképzeléseit, menynyire vált dinamikussá, állandó akciózássá a kötöttfogás. A válasz csak részben pozitív. Gyorsult a küzdelem, keményebbé és erőszakosabbá is vált, de a fogásskála még mindig szűkre szabott, ráadásul rendkívül megnőtt a sérülések száma, s a passzivitás miatti bírói döntések önmagukban nem eléggé ösztönzőek. A tusra törés azonos pontállásnál, veszélyhelyzetekben, amikor egyetlen elhibázott mozdulaton múlik kiesés vagy továbbjutás, nagyon gyorsan megalkuvó látszatakciózássá válik, s a versenyzők — és edzőik — felfogását az is befolyásolja, hogy a bírói gyakorlat roppant eltérő. Ugyanazt ugyanabban az időben csupán másik szőnyegen és egy másik bíróegyüttes egészen másképp ítéli meg. Bár használt a FILA VB előtti bírótovábbképzése, nem bizonyult teljesen hatásosnak, s alighanem további szigorításra lesz szükség. A FILA bíróbizottságának magyar titkára, Lukácsa Béla meg is fogalmazta: " Az általában elfogadható bíráskodást egy-egy gyenge bírói teljesítmény alaposan lerontja. Ezért kényszerültünk arra, hogy a VB alatt több bírót visszaminősítsünk, hat bírót eltiltsunk a döntőbeli közreműködéstől, s két svéd bírót töröljünk a nemzetközi bírólistáról. De, azt hiszem, ez is kevés, jövő év januárjában Strasbourgban további bírók visszaminősítése is lehetséges. Ez is hatható megoldás. Kívánatosnak tűnik a versenyzők további ösztönzése is, ez pedig csak akkor lehetséges, ha bevezetik a technikai tust, vagyis ha bizonyos pontszámkülönbség elérése egyenlő lenne a tussal. Ez valóban akcióra ösztönözne és mozgalmassá tenné a kötöttfogást, s ha a további tervezett változtatások (például a 6 perces küzdelmi idő) is megvalósulnak, akkor egy évtizeden belül nem lehet ráismerni a kötöttfogásra. A göteborgi VB egyébként óhatatlanul felvetett még egy gondolatot: hiába hoz döntéseket a FILA, ha nem hajtatja végre. A doppingvizsgálat megtartása kötelező lenne a világversenyeken. Lenne — mondom —, hisz Göteborgban a kutya sem törődött vele. Tulajdonképpen egyetlenegy esetben sem tartottak ellenőrzést, s anélkül, hogy — vádaskodásnak tűnő — konkrét utalást tennék, szemet szúró volt egy-egy versenyző iszonyú gyorsaságú összeroppanása, két mérkőzés közötti elerőtlenedése, egyes versenyzők küzdelem utáni rohanása a pihenőhelyre. Éppenséggel feltételezhetnénk a doppingoltságot, de nem feltételezésekre, hanem a FILA döntéseinek betartására van szükség. Annál is inkább, mert a birkózás férfi férfi elleni nyílt küzdelme, s ennek a küzdelemnek csak a legtisztább eszközökkel szabad megtörténnie. Csöppet sem szívderítő, ha a szőnyegen és a szőnyeg mellett vitatható események történnek, ezért súlyos a Hegedűs Miklós és a Leif Andersson közötti mérkőzést követő szenvedélyes vita, tévékampány, óvás és sajtó előtti magyarázkodás. Bizonyára nem volt kellemes Milán Ercegannak, a FILA elnökének sem rendkívüli sajtókonferenciát tartani s ott magyarázgatni. — Mindent megteszünk a sportszerűség érdekében, de mindig adódhat nézeteltérés. Azt szeretnénk, ha az aktivitás dominálna, ha mindenki így birkózna, mert ha a versenyzők nem menekülnének, nem volna szükség magyarázkodásokra sem. A szövetség megteremtette az aktív birkózás lehetőségét, most már a versenyzőknek kell élniük vele és a bíróknak — nem érzéseik, hanem tudásuk alapján — ezt meg is kell követelniük. Milán Ercegin fogalmaz. Most is ezt tette. Egyet is értünk vele. A megvalósítás mégis csak részben teljes, s Moszkva előtt jó lenne teljessé tenni. Akkor a kötöttfogású világversenyek még hatásosabb hirdetései, eleven propagandaeszközei lesznek ennek a sokra hivatott, szép sportágnak. Z. Vincze György VÍVÁS Az igazi mérce a csapatszereplés Beszélgetés dr. Bakonyi Péterrel, az MVSZ elnökével Pontosan öt évvel ezelőtt lépett le a pástról, s a müncheni olimpiát követően már csak hivatásának szentelte életét. Igaz a Bp. Honvéd szakosztályvezetőségének tagja volt, mégis nagyon meglepte a hívó szó: legyen a Magyar Vívó Szövetség elnöke! És dr. Bakonyi Péter némi gondolkodás után igent mondott. .. — Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének főosztályvezetője, az Akadémia két számítóközpontja közül az egyiknek a vezetője. Egész embert igénylő munkája mellett vállalkozott erre a nem kis feladatra. Miért? — kérdeztük elöljáróban a 39 esztendős elnöktől. — Érdekes módon a feleségem fogalmazott igen találóan, mikor azt mondta, hogy szánmra csak egy""az szerelem ,lezik, a vívás, " ben jókora azság van... Úgy éreztem, hogy az elnöki poszt az, amelyi•n lehet és kell is tenni vala■ itt a vívósportért. — Fél éve elnök, ezalatt volt ideje megismerkedni fél évtized r nzsaival, feleleveníteni a al a sportággal, •(‡ ' i i. )• ,a\,cm két • i ker vi I főszerepet olt az életében. Mit tetted-Inkább úgy mondanám, ry mit tétünk... A minap éledtük az idei VB-szereplést, hogy visszaszereztük a ./etek Nagydíjában a Monta elvesztett második hec-ak közepesnek ítél••• : ínyeinket. Azaz: mirr "leltük a mércét, lé- ■’ sztkritikusabb lett a !» nagyon fonto»nk 'v ebben tel’es az portig felelős vermen kell tehát a moszkvai rv. ív •v .’z n' i'v Avuló és rá a tradicionális ‘ ,v......V _ yvm közepeden. lói ’ oslói...v. ■ v ‘is sznvjetni ,vli valóban mi szerepeltünk a legjobban, mégis el kell fogadni az általánosító megállapítást: a magyar vívósport legalábbis egy helyben topog. Vagy keményebben fogalmazva: leszálló ágban van ... — Három lépcsőben tudom meghatározni vívásban a hanyatlás menetét. Az első, amikor gyenge az utánpótlás, a második, amikor elmaradnak a csapatsikerek, s a harmadik, amikor hiába várjuk az egyéni győzelmeket is ... Hogy mennyire gyenge a sportág utánpótlása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a szomorú tény: az elmúlt öt esztendő junior világbajnokságainak 60 érme közül csupán 3 jutott a magyar fiataloknak. És máris elmaradtak a csapatsikerek is ... Hiszen Montrealban és Buenos Airesben egyetlen csapatszámban nem sikerült még ezüstérmet sem nyerni... — Egyéniben viszont kétszer is aranyat szereztünk ... — Az egyéni győzelem rendkívül értékes, de nehezen reprodukálható. Meggyőződésem, hogy egy ország vívósportjának helyzetét a csapateredmények alapján lehet a legjobban lemérni. — Lefelé menet, sajnos, túljutottunk a második lépcsőfokon. Mi a teendő? — Fontos tennivalóink kétirányúak. A válogatottakkal kapcsolatos teendőkre és az egész sportág általános erősítésére gondolunk. Az utóbbi területen talán az elsődleges feladat az utánpótláskérdés megoldása. A közeljövőben rendkívüli elnökségi ülés tárgyalja majd azt az előterjesztést, amely a fiatalok képzésével foglalkozik és jelenleg öt avatott szakember vizsgálódik e témában. Mindezt megelőzően máris léptünk egyet: szeptember óta központi elképzelések szerint képezzük a sportsskolások legjobbjait Ide tartozik még az is, hogy feltétlenül fejleszteni kívánjuk a vidék vívósportját. A tervek szerint a fővárosi szakosztályok vidékieket patronálnak majd, edzőcserével, edzéslátogatásokkal és egyéb módon ... — Az utánpótlás területén mennyiségi vagy minőségi problémákról van szó? •vr A vívás soha nem volt tömegsport. Most van közel 3000 sportiskolásunk, jó lenne, ha több lenne__ De nem ezen múlik! Inkább azt kell kutatni, hogy miért vesznek el a tehetségek? Meg kell szüntetni a spontán kiválasztódást, törekedni kell a tervszerű kiválasztásra. — Mi a helyzet a válogatottakkal? — Válogatottunk teljesen újszerű felkészülési rendszerben dolgozik majd. Az eddigieknél lényegesen nagyobb súlyt kap a fizikai felkészülés, hosszabb lesz a szakmai alapozás is. Megváltozik a versenyeztetési és válogatási rendszer. Hogy csak egy példát említsek: a világbajnokságokat megelőző hat hétben is lesznek versenyek. Indulnak legjobbjaink a szocialista országok VB előtti versenyén, valamint a májusban sorra kerülő országos egyéni bajnokságot több mint egy hónap késéssel követő csapatbajnokságon is. — Nincs újonc a válogatott keretekben .. — Sportágunk helyzetét az oly sokszor emlegetett piramishoz hasonlíthatnám amelynek nálunk csúcsa van, viszont nem beszélhetünk megfelelő alapról, ahonnan a szövetségi kapitány biztosítani tudná a válogatott utánpótlását. Nem estünk pánikba, mert az élversenyzői szint adott, és még a magyar vívás és vívóstílus, vannak még kimagasló tudású versenyzőink és mestereink. Jelenlegi legjobb vívóinkra minél tovább szeretnénk számítani! Persze, magasabbak lesznek a követelmények, először a munka, majd természetesen a teljesítmény területén is. Ami a fiatalokat illeti: szem előtt maradnak, menedzseljük őket és biztosak vagyunk abban, hogy a válogatottba kerülésért folytatott versenyfutás során óriásit fejlődhetnek. — Miben kell feltétlenül előrelépni vívóinknak ahhoz, hogy sikerrel vegyék fel a versenyt a világ legjobbjaival? — Nem becsülöm le a szakmai munka fontosságát, főleg a fizikai és a pszichikai állapotot kell javítani. Már nemcsak a szovjet vívók atlétikusabbak a mieinknél, hanem a franciák, az olaszok, a nyugatnémetek is ... A fizikai állapot ugyan alapot nyújt ahhoz, hogy a versenyző akkor nyújtsa tudása legjavát, amikor arra a legnagyobb szükség van, de gondolni kell arra is, hogy a vívás h idegspot ... Ezért szükséges a magasabb szintű pszichikai előkészítés. — Gyakori és esetenként megalapozott szóbeszéd tárgya, hogy az edzők, a mesterek elégedetlenek ... — Konkrétan mire gondol? — Gyakran hallani, hogy nem kapják meg a megfelelő erkölcsi elismerést. — Ezzel kapcsolatosan máris javult a helyzet. Az edzőbizottság vezetője állandó részvevője az elnökségi és intéző bizottsági üléseknek. Véleményére minden esetben odafigyelünk. — Búcsúzóul egy „személyes” jellegű kérdés: miben segíthetnek az újságírók a vívósportnak? — A tévéközvetítéseik nagyon sokat segítettek és biztos, hogy segítenek majd a jövőben is a sportág népszerűsítésében. Ugyanez a szerep jut az írlett sajtónak is ... A vívást állandóan különleges érdeklődéssel figyeli a közvélemény, a vívóktól mindig elvárják az eredményeket. Segítsenek nekünk az újságírók abban, hogy minél több fiatal kapcsolódhasson be a sportágba, s akik már versenyeznek, azok rendszeresen kapjanak elismerést vagy bírálatot, érdemük szerint — fejezte be a beszél'T'"tést a legfiatalabb szövetségi elnök, dr. Bakonyi Péter. Serényi Péter I VÍZILABDA A KEK-nyitány kérdőjel Kezdetben — mint általában mindenúj javaslatot — enyhén szólva aggályoskodva fogadták még a vízilabdavilág vezetői közül is sokan a KEK létrehozását. „Nem lesz elég jelentkező, nehéz lesz rendezőket találni a küzdelmekre” — mondogatták. Meg aztán a magas színvonalban sem igen bíztak. „Kevés Európában a jó klubcsapat, legtöbb helyen éppen ha egy van. Az meg a már sokéves múltra visszatekintő BEK-ben indul.” Az első év — 1974 — úgy tűnt, hogy a kétkedőket igazolja. Valóban kevés volt a jelentkező és a rangos kupacsapat. A döntőbe például be tudott kerülni egy bolgár együttes, és, ugye, a bolgár vízilabdázás nem tartozik az élvonalba. Az első kupagyőztes egyébként az FTC lett a holland ZIAN Vitesse és a jugoszláv Mladost Zágráb előtt. Azóta „felnőtt”, elismert, mi több, népszerű lett a KEK is. Az idén már tizenöt csapat nevezett, és nem volt gond a színhelyek kijelölése sem, sőt, már a középdöntőre is számos házigazda jelentkezett. Az egyik selejtező csoport mérkőzéseinek színhelye péntektől Budapest, és a magyar részvevő ismét az FTC. Az ellenfelek — a dán, a belga és a török kupagyőztes — nyilván nem okoznak majd gondot a Ferencvárosnak, biztos, hogy csoportgyőztesként jut majd ’ tovább. A harc itt csak a második továbbjutó helyért lesz. De talán éppen ez is igazolja a KEK életrevalóságát, népszerűségét: nem nagy vízilabdás tömegbázissal, gyengécske eredményekkel rendelkező országok is elindítják már egyik együttesüket. Népszerű lett a sportág, a kupaküzdelem és ezért vállalják az egyesületek a kiadásokat, még akkor is, ha tudják: most még „kútba dobott” pénzről van szó, egyelőre ez még nem fog „kamatozni”. De nem akarnak kiszakadni a sportág vérkeringéséből. Éppen ezért örülünk a három külföldi csapat részvételének, ezért köszöntjük őket szeretettel. A kupaküzdelmek nyitánya — a jövő héten tizennyolc gárda részvételével kezdődik a BEK is — azonban önkéntelenül is felvet egy kérdést. A tizennégy BEK- és a három KEK-döntőben eddig csak egyszer-egyszer lett a mieinké az aranyérem. Mindkétszer itthoni döntőben. (1972-ben az OSC nyerte a BEK-et). Válogatottunk ez idő alatt csodálatos eredményeket ért el, aztán egy színvonalas, nehéz bajnokság után a válogatottakkal teletűzdelt csapataink néha még a döntőig sem jutottak el. Miért? Miért nem? Sokféle magyarázatot, magyarázkodást hallottunk már erről. Az igaz, hogy volt, amikor a válogatott sikereit megunva „elvették” a bírók a mieinktől az aranyérmet. Aztán az is igaz, hogy például a Partizán Belgrád állam az államban, vagyis játékosainak, úgy tapasztalható, fontosabb a kupaszereplés, mint bármi más. És ehhez minden segítséget meg is kapnak. Ennek ellenére — vagy ezzel együtt — is indokolatlannak tartjuk kupacsapataink közepes , szereplését. Valamit tenni kellene. Egy szó, mint száz: válogatottunk eredményeihez méltóbb szereplést várunk a kupákban is. Mert mostanában a BEK és már a KEK is egyre rangosabb. Ma már nemcsak egy nemzetközi torna. A vízilabda világában nagyon is jegyzik már a győzteseket. k. t. Védekezés. Aki bemutatja, Debreczeni Zsolt, az FTC játékosa. A hét végén a KEK-selejtezőn nyilván nem egy ilyen jelenetet láthatunk majd tőle. Bár bombagóljainak jobban örülnénk... SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Nagyszabású építkezés a TF-en (Folytatás az 1. oldalról) csonyabb szintű kategóriákba kerülni. Becslés szerint az idei eredmények alapján mintegy 150—180 sportoló kerülhet a nemzetközi osztályba. Az atlétikával kapcsolatos kérdésre adott válasz során elhangzott, hogy idén sok csapatversenyben vettünk részt , de nem volt kiegyensúlyozott válogatott csapatunk. Döntő volt a legtöbb futószámban nyújtott gyengébb teljesítmény. De ha az olimpiai tervet nézzük, elmondhatjuk, hogy atlétáink tartják a tervezett ütemet, a terv első évében nincs lemaradás. Az atlétikai állásfoglalás kedvező hatással volt az egész sportág fejlődésére, de természetesen még nem lehet számon kérni ennek kihatását az élvonal eredményeire. Ahhoz, hogy az állásfoglalás nyomán megindult fejlődés ott is éreztesse hatását, 6-7 évre van szükség. Gyengélkedő kosárlabdasportunkban most folyik egy komplex vizsgálat előkészítése, melynek célja a hiányosságok, a hibák feltárása. Az OTSH változtatni akar és fog is a sportág jelenlegi helyzetén. 1979-ben Budapesten rendezik az öttusa-világbajnokságot. A kérdés az volt: van-e remény addig eredményeink javítására? Az elnökhelyettes hangoztatta, hogy bár sok nehézséggel küszködik a sportág, de rejlik benne annyi erő, amennyi a felemelkedőhez szükséges. Hangsúlyozta, hogy nem szabad különválasztani a fizikai és a technikai számokat, mind az öt versenyszám egyformán fontos. Nem szabad a juniorok VB-szerepléséből megítélni a jövő kilátásait, mert ebből a szempontból nem jelentenek megbízható mércét. A sportmozgalom kiemelt, hangsúlyos feladatairól szólva elmondta, hogy 1977-ben a moszkvai olimpiai csapatban számba vehető versenyzők kiválasztása volt a fő feladat, míg 1978—79-ben az elsődleges cél a kiválasztott versenyzőknek a felkészítése, tudásuk gyarapítóa lesz. Arra a kérdőre, hogy mit tervez az OTSH annak érdekében, hogy egy helyben topogó, vagy hanyatló olimpiai sportágaink pontszerzőkké váljanak. Páder János elmondta, hogy az olyan sportágak, mint például a kerékpár, az evezés, a sportlövészet vagy a vitorlázás, jelenleg nem határozzák meg olimpiai szereplőinket. Hogy mégis javíthassák olimpiai mérlegünket, nem annyira a sportágak egészében, hanem elsősorban egyes egyesületekben próbálják elősegíteni azt, hogy a legjobbak felzárkózhassanak a nemzetközi élvonalhoz. Végül szóba kerültek a jövő év legfontosabb eseményei: a labdarúgó VB melyben reményünk van a részvételre, valamint az atlétikai EB é az úszó VB. A többi olimpiai portágban általában évente rendeznek EB-t vagy VB t. Egy sor sportlétemény építése, rekonstrukciója kezdődik meg vagy fejeződik be 1978- ban Arányaiban a legnagyobb építkezés a TF pályán folyik majd. NÉPSPORT 5