Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)

1977-10-21 / 250. szám

XXXIII. 250. ♦ 1977. október 21. XVII. kötöttfogású birkózó VB (I.) A válasz csak részben pozitív 0©©®Q A hirdetések SZy ház, ahány üzlet, ahány köz­épület, ahány jármű, annyiszor tíz és húsz és harminc reklám — szövegben, képben, kom­binálva. Nem kivétel a sportlétesítmény sem, a Scandinavium is felira­toktól virít: „Nu! Opel Ascona — 78 Har”, „ASA tv-stereo”, KladkSllaren”, „Electrolux”, „LAGBLY — BENSON bora hős­öK”. És így tovább, a végte­lenségig. A göteborgi sportcsarnok fő reklámjának azonban heteiken át az idei kötöttfogású VB-t tar­tották. Zászlók, plakátok, jegy­hirdetések, parkolási tilalmaik, oldalas cikkek és híres verseny­zők élettörténetei igyekeztek be­folyásolni a szurkolói tudatot, a svéd büszkeséget és a pénztár­cák megnyílását. A VB alatt azonban hamar meggyőződhet­tünk róla — ha nem is ártott, nem is használt a csinnadratta. A nyitáskor alig néhány szá­zan, később néhány ezren voltak kiváncsiak, de a tizenegyezer nézőt befogadó csarnok nézőte­rét mindig csak negyedig, s a döntők napján is csak félig töl­tötték meg a szurkolók. Lehet, hogy ebben a tévéösszefoglalók, lehet, hogy a város hatalmas tá­volságai is meghatározók vol­tak, mégis csalódást keltett, hogy egy roppant gondosan, mondhatnám: kiemelkedően megrendezett és színvonalában is átlagon felüli világverseny félig telt széksorok előtt zajlott. Ezt még az is alig enyhítette, hogy a svéd király személyes jelenlé­tével tisztelte meg az eseményt, s több híres orvos, tudós, mű­vész is meg-megjelent a lelá­tókon. A VB mégis jó reklámot je­lentett! Ha nem is a svéd rende­zőknek, akik bizonyára jelentős bevételtől estek el, hanem a kö­töttfogásnak. A VB-re a szak­szövetségek zöme még elküldte a megbízható öregeket, de — eltérő arányban — már a fia­tal trónkövetelőkkel is megpró­bálkozott. S ami különösen im­ponáló volt: a próbálkozás elő­revetítette a moszkvai olimpiára készülést. Érezhető volt az útkeresés, a többet akarás! Ezt igazolja, hogy számos súlycsoportban többen indultak, mint a montreali olimpián, de éppenséggel jelzi az a harci szellem is, amely eddig ritkán volt tapasztalható. Csak emlé­keztetőül: a lezajlott 323 mér­kőzés jóval tovább tartott a kö­zéparányos idővel megtervezett időegységnél, mert a megszokott­nál kevesebb leléptetés — igaz, kevesebb tus is — rövidítette a programot. Még olyan verseny­zők is — úgymond — életre­­halálra küzdöttek, mint a bel­gák, a hollandok, a dánok, a norvégok vagy a finnek, akik igazán nem kiemelkedő egyéni­ségei a sportágnak. A sűrűbb mezőny *£££ keservesebb előrejutást és min­dig több energiát követelt a legjobbaktól is, mint korábban. Ezzel is magyarázhatók az utolsó napi meglepetések, bár az ember tulajdonképpen bajban van, amikor összegeznie kell, hisz a nagy öregek közül mégis­csak nyert Sumakov, Ginga, Uk­­kola, Réczi, Wehling, s tulajdon­képpen a többi győztes is — korától függetlenül — nem most ugrott ki először. S ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy Li­­pien, Göpfert, Sopov, Bikov és társaik szintén nem újoncok, akkor érezhetővé válik: a VB nemcsak kísérletezést — céltu­datos érem- és pontszerzési tö­rekvéseket is takar. Azzal együtt, hogy a jövőt ígérő tehetsége­get — Fatkulint, Memisevicset, Dolgowiczot vagy éppen a ma­gyar Sánth­át, Gaált, Kocsist — is indították! Tulajdonképpen roppant tanul­ságos, hogy a keresgélés, a hol­nap csapatának építése közben mikor, hogyan változnak az erő­viszonyok. A megfiatalított szov­jet válogatott a vártnál keve­sebb győzelemmel is roppant meggyőző fölénnyel került az él­re. A bolgárok formaidőzítése jobban sikerült a románokénál, s ez a bursai EB-hez képest helycserével járt a pontverseny­ben. A magyar válogatott — amelyről külön is lesz szó — végeredményben jó teljesítmény­nyel előzte meg a vendéglátó előnyeit is élvező svédeket, a jugoszlávoknak és a lengyelek­nek ezúttal kevésbé sikerült a lépéstartás. Amikor azonban erről beszé­lünk, azt is érdemes firtatni, mennyire sikerült megvalósítani a FILA új elképzeléseit, meny­nyire vált dinamikussá, állandó akciózássá a kötöttfogás. A válasz csak részben po­zitív. Gyorsult a küzdelem, keményebbé és erőszakosab­bá is vált, de a fogás­skála még mindig szűkre sza­bott, ráadásul rendkívül meg­nőtt a sérülések száma, s a passzivitás miatti bírói dönté­sek önmagukban nem eléggé ösztönzőek. A tusra törés azonos pontállásnál, veszélyhelyzetek­ben, amikor egyetlen elhibázott mozdulaton múlik kiesés vagy továbbjutás, nagyon gyorsan megalkuvó látszatakciózássá vá­lik, s a versenyzők — és edzőik — felfogását az is befolyásolja, hogy a bírói gyakorlat roppant eltérő. Ugyanazt ugyanabban az időben csupán másik szőnyegen és egy másik bíróegyüttes egé­szen másképp ítéli meg. Bár használt a FILA VB előtti bíró­­továbbképzése, nem bizonyult teljesen hatásosnak, s alighanem további szigorításra lesz szükség. A FILA bíróbizottságának ma­gyar titkára, Lukácsa Béla meg is fogalmazta: " Az általában elfogadható bí­ráskodást egy-egy gyenge bírói teljesítmény alaposan lerontja. Ezért kényszerültünk arra, hogy a VB alatt több bírót visszami­nősítsünk, hat bírót eltiltsunk a döntőbeli közreműködéstől, s két svéd bírót töröljünk a nemzet­közi bírólistáról. De, azt hi­szem, ez is kevés, jövő év ja­nuárjában Strasbourgban to­vábbi bírók visszaminősítése is lehetséges. Ez is hatható megoldás. Kívánatosnak tűnik a versenyzők további ösz­tönzése is, ez pedig csak akkor lehetséges, ha bevezetik a tech­nikai tust, vagyis ha bizonyos pontszámkülönbség elérése egyenlő lenne a tussal. Ez való­ban akcióra ösztönözne és moz­galmassá tenné a kötöttfogást, s ha a további tervezett változ­tatások (például a 6 perces küz­delmi idő) is megvalósulnak, ak­kor egy évtizeden belül nem le­het ráismerni a kötöttfogásra. A göteborgi VB egyébként óhatatlanul felvetett még egy gondolatot: hiába hoz döntése­ket a FILA, ha nem hajtatja végre. A doppingvizsgálat meg­tartása kötelező lenne a világ­­versenyeken. Lenne — mondom —, hisz Göteborgban a kutya sem törődött vele. Tulajdon­képpen egyetlenegy esetben sem tartottak ellenőrzést, s anélkül, hogy — vádaskodásnak tűnő — konkrét utalást tennék, szemet szúró volt egy-egy versenyző iszonyú gyorsaságú összeroppa­nása, két mérkőzés közötti el­erőtlenedése, egyes versenyzők küzdelem utáni rohanása a pi­henőhelyre. Éppenséggel feltételezhetnénk a doppingoltságot, de­­ nem feltételezésekre, hanem a FILA döntéseinek betartására van szükség. Annál is inkább, mert a birkózás férfi férfi elleni nyílt küzdelme, s ennek a küzdelem­nek csak a legtisztább eszkö­zökkel szabad megtörténnie. Csöppet sem szívderítő, ha a szőnyegen és a szőnyeg mel­lett vitatható események történ­nek, ezért súlyos a Hegedűs Miklós és a Leif Andersson kö­zötti mérkőzést követő szenve­délyes vita, tévékampány, óvás és sajtó előtti magyarázkodás. Bizonyára nem volt kellemes Milán Ercegannak, a FILA el­nökének sem rendkívüli sajtó­konferenciát tartani s ott ma­­gyarázgatni. — Mindent megteszünk a sportszerűség érdekében, de mindig adódhat nézeteltérés. Azt szeretnénk, ha az aktivitás do­minálna, ha mindenki így bir­kózna, mert ha a versenyzők nem menekülnének, nem volna szükség magyarázkodásokra sem. A szövetség megteremtette az aktív birkózás lehetőségét, most már a versenyzőknek kell él­niük vele és a bíróknak — nem érzéseik, hanem tudásuk alapján — ezt meg is kell követelniük. Milán Ercegin fogalmaz. Most is ezt tette. Egyet is értünk vele. A meg­valósítás mégis csak részben tel­jes, s Moszkva előtt jó lenne tel­jessé tenni. Akkor a kötöttfogású világ­­versenyek még hatásosabb hir­detései, eleven propagandaesz­közei lesznek ennek a sokra hi­vatott, szép sportágnak. Z. Vincze György VÍVÁS Az igazi mérce a csapatszereplés Beszélgetés dr. Bakonyi Péterrel, az MVSZ elnökével Pontosan öt évvel ezelőtt lé­pett le a pástról, s a müncheni olimpiát követően már csak hi­vatásának szentelte életét. Igaz a Bp. Honvéd szakosztály­vezetőségének tagja volt, mégis nagyon meglepte a hívó szó: le­gyen a Magyar Vívó Szövetség elnöke! És dr. Bakonyi Péter némi gondolkodás után igent mondott. .. — Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Inté­zetének főosztályvezetője, az Akadémia két számítóközpontja közül az egyiknek a vezetője. Egész embert igénylő munkája mellett vállalkozott erre a nem kis feladatra. Miért? — kérdez­tük elöljáróban a 39 esztendős elnöktől. — Érdekes módon a felesé­gem fogalmazott igen találóan, mikor azt mondta, hogy szá­­nmra csak egy­­""az szerelem ,lezik, a vívás, " ben jókora azság van... Úgy éreztem, hogy az elnöki poszt az, amelyi­­•n lehet és kell is­ tenni vala­­■ itt a vívósportért. — Fél éve elnök, ezalatt volt ideje megismerkedni fél évtized r nzsaival, feleleveníteni a al a sportággal, •(‡ ' i i. )• ,a\­­,cm két • i ker­ vi I főszerepet olt az életében. Mit tett­ed-Inkább úgy mondanám, ry mit tétünk... A minap éledtük az­ idei VB-szereplést,­­ hogy visszaszereztük a ./etek Nagydíjában a Mont­­a elvesztett második he­­c-ak közepesnek ítél­­••• : ínyeinket. Azaz: mir­r "leltük a mércét, lé- ■’ sztkritikusabb lett a !» nagyon fonto»n­k 'v ebben tel’es az portig felelős ve­­rm­en kell tehát a moszkvai rv. ív •v .’z n' i'v Avuló és rá a tradicionális ‘ ,v......V _ yvm közepeden. lói ’ oslói...­­v. ■ v ‘is sznvjet­n­i ,vli valóban mi szere­peltünk a legjobban, mégis el kell fogadni az általánosító meg­állapítást: a magyar vívósport legalábbis egy helyben topog. Vagy keményebben fogalmazva: leszálló ágban van ... — Három lépcsőben tudom meghatározni vívásban a ha­nyatlás menetét. Az első, ami­kor gyenge az utánpótlás, a má­sodik, amikor elmaradnak a csa­patsikerek, s a harmadik, ami­kor hiába várjuk az egyéni győ­zelmeket is ... Hogy mennyire gyenge a sportág utánpótlása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a szomorú tény: az elmúlt öt esztendő junior világbajnok­ságainak 60 érme közül csupán 3 jutott a magyar fiataloknak. És máris elmaradtak a csapat­sikerek is ... Hiszen Montreal­ban és Buenos Airesben egyetlen c­sapatszámban nem sikerült még ezüstérmet sem nyerni... — Egyéniben viszont kétszer is aranyat szereztünk ... — Az egyéni győzelem rend­kívül értékes, de nehezen rep­rodukálható. Meggyőződésem, hogy egy ország vívósportjának helyzetét a csapateredmények alapján lehet a legjobban lemér­ni. — Lefelé menet, sajnos, túlju­tottunk a második lépcsőfokon. Mi a teendő? — Fontos tennivalóink két­­irányúak. A válogatottakkal kap­csolatos teendőkre és az egész sportág általános erősítésére gondolunk. Az utóbbi területen talán az elsődleges feladat az utánpótlá­skérdés megoldása. A közeljövőben rendkívüli elnöksé­gi ülés tárgyalja majd azt az előterjesztést, amely a fiatalok képzésével foglalkozik és jelen­­leg öt avatott szakember vizsgá­lódik e témában. Mindezt meg­előzően máris léptünk egyet: szeptember óta központi elkép­zelések szerint képezzük a sport­ssk­olások legjobbjait Ide tarto­zik még az is, hogy feltétlenül fejleszteni kívánjuk a vidék ví­vósportját. A tervek szerint a fővárosi szakosztályok vidékie­ket patronálnak majd, edzőcse­rével, edzéslátogatásokkal é­s egyéb módon ... — Az utánpótlás területén mennyiségi vagy minőségi prob­lémákról van szó? •vr A vívás soha nem volt tö­megsport. Most van közel 3000 sportiskolásunk, jó lenne, ha több lenne__ De nem ezen múlik! Inkább azt kell kutat­ni, hogy miért vesznek el a te­hetségek? Meg kell szüntetni a spontán kiválasztódást, töreked­ni kell a tervszerű kiválasztás­ra. — Mi a helyzet a válogatot­takkal? — Válogatottunk teljesen új­szerű felkészülési rendszerben dolgozik majd. Az eddigieknél lényegesen nagyobb súlyt kap a fizikai felkészülés, hosszabb lesz a szakmai alapozás is. Megvál­tozik a versenyeztetési és válo­gatási rendszer. Hogy csak egy példát említsek: a világbajnok­ságokat megelőző hat hétben is lesznek versenyek. Indulnak leg­jobbjaink a szocialista országok VB előtti versenyén, valamint a májusban sorra kerülő orszá­gos egyéni bajnokságot több mint egy hónap késéssel követő csapatbajnokságon is. — Nincs újonc a válogatott keretekben .. — Sportágunk helyzetét az oly sokszor emlegetett piramis­hoz hasonlíthatnám amelynek nálunk csúcsa van, viszont nem beszélhetünk megfelelő alapról, ahonnan a szövetségi kapitány biztosítani tudná a válogatott utánpótlását. Nem estünk pánik­ba, mert az élversenyzői szint adott, és még a magyar vívás és vívóstílus, vannak még kima­gasló tudású versenyzőink és mestereink. Jelenlegi legjobb vívóinkra minél tovább szeret­nénk számítani! Persze, maga­sabbak lesznek a követelmé­nyek, először a munka, majd természetesen a teljesítmény te­rületén is. Ami a fiatalokat il­leti: szem előtt maradnak, menedzseljük őket és biztosak vagyunk abban, hogy a váloga­tottba kerülésért folytatott ver­senyfutás során óriásit fejlőd­hetnek. — Miben kell feltétlenül előre­lépni vívóinknak ahhoz, hogy si­kerrel vegyék fel a versenyt a világ legjobbjaival? — Nem becsülöm le a szakmai munka fontosságát, főleg a fi­zikai és a pszichikai állapotot kell javítani. Már nemcsak a szovjet vívók atlétikusabbak a mieinknél, hanem a franciák, az olaszok, a nyugatnémetek is ... A fizikai állapot ugyan alapot nyújt ahhoz, hogy a versenyző akkor nyújtsa tudása legjavát, amikor arra a legnagyobb szük­ség van, de gondolni kell arra is, hogy a vívás h idegsp­o­t ... Ezért szükséges a magasabb szintű pszichikai előkészítés. — Gyakori és esetenként meg­alapozott szóbeszéd tárgya, hogy az edzők, a mesterek elégedet­lenek ... — Konkrétan mire gondol? — Gyakran hallani, hogy nem kapják meg a megfelelő erköl­csi elismerést. — Ezzel kapcsolatosan máris javult a helyzet. Az edzőbizott­ság vezetője állandó részvevője az elnökségi és intéző bizottsági üléseknek. Véleményére minden esetben odafigyelünk. — Búcsúzóul egy „személyes” jellegű kérdés: miben segíthet­nek az újságírók a vívósport­nak? — A tévéközvetítéseik nagyon sokat segítettek és biztos, hogy segítenek majd a jövőben is a sportág népszerűsítésében. Ugyanez a szerep jut az írlett sajtónak is ... A vívást állan­dóan különleges érdeklődéssel figyeli a közvélemény, a vívók­tól mindig elvárják az eredmé­nyeket. Segítsenek nekünk az újságírók abban, hogy minél több fiatal kapcsolódhasson be a sportágba, s akik már verse­nyeznek, azok rendszeresen kap­janak elismerést vagy bírálatot, érdemük szerint — fejezte be a beszél'T'"t­é­st a legfiatalabb szö­vetségi elnök, dr. Bakonyi Pé­ter. Serényi Péter I VÍZILABDA A KEK-nyitány kérdőjel Kezdetben — mint általában minden­­új javaslatot — enyhén szólva aggályoskodva fogadták még a vízilabdavilág vezetői kö­zül is sokan a KEK létrehozá­sát. „Nem lesz elég jelentke­ző, nehéz lesz rendezőket talál­ni a küzdelmekre” — mondogat­ták. Meg aztán a magas színvo­nalban sem igen bíztak. „Ke­vés Európában a jó klubcsapat, legtöbb helyen éppen ha egy van. Az meg a már sokéves múltra visszatekintő BEK-ben indul.” Az első év — 1974 — úgy tűnt, hogy a kétkedőket igazol­ja. Valóban kevés volt a jelent­kező és a rangos kupacsapat. A döntőbe például be tudott kerül­ni egy bolgár együttes, és, ugye, a bolgár vízilabdázás nem tar­tozik az élvonalba. Az első ku­pagyőztes egyébként az FTC lett a holland ZIAN Vitesse és a jugoszláv Mladost Zágráb előtt. Azóta „felnőtt”, elismert, mi több, népszerű lett a KEK is. Az idén már tizenöt csapat ne­vezett, és nem volt gond a szín­helyek kijelölése sem, sőt, már a középdöntőre is számos házi­gazda jelentkezett. Az egyik selejtező csoport mérkőzéseinek színhelye pén­tektől Budapest, és a magyar részvevő ismét az FTC. Az el­lenfelek — a dán, a belga és a török kupagyőztes — nyilván nem okoznak majd gondot a Fe­rencvárosnak, biztos, hogy cso­portgyőztesként jut majd ’ to­vább. A harc itt csak a máso­dik továbbjutó helyért lesz. De talán éppen ez is igazolja a KEK életrevalóságát, népszerű­ségét: nem nagy vízilabdás tö­megbázissal, gyengécske ered­ményekkel rendelkező országok is elindítják már egyik együtte­süket. Népszerű lett a sportág, a kupaküzdelem és ezért vál­lalják az egyesületek a kiadáso­kat, még akkor is, ha tudják: most még „kútba dobott” pénz­ről van szó, egyelőre ez még nem fog „kamatozni”. De nem akarnak kiszakadni a sportág vérkeringéséből. Éppen ezért örülünk a három külföldi csa­pat részvételének, ezért köszönt­jük őket szeretettel. A kupaküzdelmek nyitánya — a jövő héten tizennyolc gárda részvételével kezdődik a BEK is — azonban önkéntelenül is felvet egy kérdést. A tizennégy BEK- és a három KEK-döntő­­ben eddig csak egyszer-egyszer lett a mieinké az aranyérem. Mindkétszer itthoni döntőben. (1972-ben az OSC nyerte a BEK-et). Válogatottunk ez idő alatt csodálatos eredményeket ért el, aztán egy színvonalas, ne­héz bajnokság után a válogatot­takkal teletűzdelt csapataink né­ha még a döntőig sem jutottak el. Miért? Miért nem? Sokféle magyarázatot, magyarázkodást hallottunk már erről. Az igaz, hogy volt, amikor a válogatott sikereit megunva „elvették” a bírók a mieinktől az aranyérmet. Aztán az is igaz, hogy például a Partizán Belgrád állam az állam­ban, vagyis játékosainak, úgy tapasztalható, fontosabb a kupa­szereplés, mint bármi más. És ehhez minden segítséget meg is kapnak. Ennek ellenére — vagy ezzel együtt — is indokolatlan­nak tartjuk kupacsapataink kö­zepes , szereplését. Valamit ten­ni kellene. Egy szó, mint száz: válogatottunk eredményeihez méltóbb szereplést várunk a ku­pákban is. Mert mostanában a BEK és már a KEK is egyre rangosabb. Ma már nemcsak egy nemzetkö­zi torna. A vízilabda világában nagyon is jegyzik már a győz­teseket. k. t. Védekezés. Aki bemutatja, Debreczeni Zsolt, az FTC játékosa. A hét végén a KEK-selejtezőn nyilván nem egy ilyen jelenetet láthatunk majd tőle. Bár bombagóljainak jobban örülnénk... SAJTÓT­ÁJÉKOZTATÓ Nagyszabású építkezés a TF-en (Folytatás az 1. oldalról) csonyabb szintű kategóriákba kerülni. Becslés szerint az idei eredmények alapján mintegy 150—180 sportoló kerülhet a nemzetközi osztályba. Az atlétikával kapcsolatos kérdésre adott válasz során el­hangzott, hogy idén sok csa­patversenyben vettünk részt , de nem volt kiegyensúlyozott válogatott csapatunk. Döntő volt a legtöbb futószámban nyújtott gyengébb teljesítmény. De ha az olimpiai tervet nézzük, el­mondhatjuk, hogy atlétáink tartják a tervezett ütemet, a terv első évében nincs lema­radás. Az atlétikai állásfoglalás kedvező hatással volt az egész sportág fejlődésére, de termé­szetesen még nem lehet szá­mon kérni ennek kihatását az élvonal eredményeire. Ahhoz, hogy az állásfoglalás nyomán megindult fejlődés ott is érez­tesse hatását, 6-7 évre van szükség.­ Gyengélkedő kosárlabdaspor­­tunkban most folyik egy komp­lex vizsgálat előkészítése, mely­nek célja a hiányosságok, a hibák feltárása. Az OTSH vál­toztatni akar és fog is a sportág jelenlegi helyzetén. 1979-ben Budapesten rende­zik az öttusa-világbajnokságot. A kérdés az volt: van-e re­mény addig eredményeink ja­vítására? Az elnökhelyettes hangoztatta, hogy bár sok ne­hézséggel küszködik a sportág, de rejlik benne annyi erő, amennyi a felemelkedő­hez szükséges. Hangsúlyozta, hogy nem szabad különválasztani a fizikai és a technikai számokat, mind az öt versenyszám egy­formán fontos. Nem szabad a juniorok VB-szerepléséből meg­ítélni a jövő kilátásait, mert ebből a szempontból nem jelen­tenek megbízható mércét.­­ A sportmozgalom kiemelt, hangsúlyos feladatairól szólva elmondta, hogy 1977-ben a moszkvai olimpiai csapatban számba vehető versenyzők ki­választása volt a fő feladat, míg 1978—79-ben az elsődleges cél a kiválasztott versenyzőknek a felkészítése, tudásuk gyarapí­tó­a lesz. Arra a kérdő­re, hogy mit tervez az OTSH annak ér­dekében, hogy egy helyben to­pogó, vagy hanyatló olimpiai sportágaink pontszerzőkké vál­janak. Páder János elmondta, hogy­ az olyan sportágak, mint például a kerékpár, az evezés, a sportlövészet­ vagy a vitorlá­zás, jelenleg nem határozzák meg olimpiai szereplőinket. Hogy mégis javíthassák olim­piai mérlegünket, nem annyira a sportágak egészében, hanem elsősorban egyes egyesületekben próbálják elősegíteni azt, hogy a leg­jobbak felzárkózhassanak a nemzetközi élvonalhoz. Végül szóba kerültek a jövő év legfontosabb eseményei: a labdarúgó VB melyben remé­nyünk van a részvételre, vala­mint az atlétikai EB é az úszó VB. A többi olimpiai portág­ban általában évente rendez­nek EB-t vagy VB t. Egy sor sportléte­­mény épí­tése, rekonstrukciója kezdődik meg vagy fejeződik be 1978- ban Arányaiban a legnagyobb építkezés a TF pályán folyik majd. NÉPSPORT 5

Next