Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)

1977-10-30 / 258. szám

4 NÉPSPORT XXXIII. 258. ♦ 1977. október 30. MÁR KOPOGTAT A TÉL! Még ökörnyál ütközik arcunkba, ha sétálunk az erdőben a „faltól falig" falevélszőnyegen, még belehunyorgunk a langyos őszi napsütésbe, ha feloszlott a vatta fehér köd. De az éjszakák már egyre hűvösebbek, és az iskolába „igyekvő” gyerekek egyik reggel már jeget törtek egy pocsolya felett, s a rádió is hírül adta, hogy Európa magasabb hegyein havazott, sportolásra alkalmas hó van ... Mindez azt jelenti, hogy nemsokára itt a tél! S ha minden kopár lesz, ha az utolsó sárga krizantém is elfonnyadt már kertünkben, akkor a rideg jégkirálynő fehér zúz­mara csipkével öltözteti fel a fákat és ablakunkon „kivirít” a csil­logó jégvirág. A tél közeledte a téli sportok kedvelőiben jóleső melegséget kelt, hiszen ismét előkerülhetnek a szánkók, sílécek, korcsolyák és elkezdődhet a nagyszerű játék. A hosszú felkészülési időszak után a síelők, jégkorongozók és korcsolyázók „hó- és jégéhsége” hatal­mas és így érthetően nagyon várják, hogy versenyezhessenek. Napjainkban már senkit sem fenyeget országunkban a meg­­fagyás veszélye télen, annál inkább a meleg szoba rabsága. Igaz, az utóbbi években már egyre többen rájöttek arra, hogy télen éppen olyan szükséges a sportolás, a mozgás, a jó levegő, mint nyáron és egy havas hétvégén néhány kedvelt hegyi üdülőhelyre kitehették volna a „Megtelt” táblát. Reméljük, ezen a télen nagyot nő azoknak a száma, akik Petőfi Sándor Téli világ című versében feltett kérdésére: „Hol a boldogság mostanában?” azt felelik, hogy a havas hegyekben, a befagyott Balatonon, a jégpályákon — kint a szabadban. Biatlonistáink reménykednek A sí négy szakága közül a biatlon a legfiatalabb. Az 1960- as évek végén „született” és csodák csodájára az 1970-es évek eleji fekete telek, a szakember-, puska- és lőtérhiány mellett is életben maradt az „újszülött.” — így van ez minden évben — magyarázza Holló Miklós, az Újpesti Dózsa síszakosztályának edzője. — A tavasz közeledté­vel okosak leszünk. Kérdezget­jük egymástól, hogy miért is csináljuk, hiszen napról napra meg kell küzdenünk a sportág létéért. Aztán, ahogy közeledik a nyár, rájövünk, hogy nem tudunk síelés nélkül élni. S is­mét elkezdünk tervezgetni, dol­gozni és viaszokat, új kötéseket vásárolunk. Nagy elszántsággal készülünk az új idényre, annak ellenére, hogy tudjuk: keveset törődnek velünk. S talán ez az, amiért a biatlo­nisták nem adják fel. Egy mos­tohagyerek is szeretetre vá­gyik, a síelők pedig több támo­gatásra és elismerésre! A síelők kis táborára — saj­nos — soha nem volt jellemző az összetartás, ez is akadályozta a sportág fejlődését. Az utóbbi időben viszont még a rend és a fegyelem is fellazult. Az egye­sületek megfelelő központi irá­nyítás nélkül elkezdtek önál­­lóskodni, és a számonkérés hiá­nyának tudatában mindenki azt csinál, amit akar. Nemrég a sportág egyik legjobb edzője egy külföldi út előtt egy nap­pal közölte, hogy nem mehet el, egy­ másik edző pedig enge­dély nélkül utazott külföldre. A sí egyik legfiatalabb szak­ágának pillanatnyi helyzete nem rózsás, biatlonistáink hosszú évek óta először mégis bizakodó han­gulatban várják az idényt. A Nemzetközi Öttusa és Biat­lon Szövetség elhatározta, hogy a biatlon fejlesztése érdekében a nehézségekkel küzdő orszá­gokat erkölcsileg és anyagilag is támogatja. S ebből a magyar versenyzőknek is jut. Fegyvert, léceket és pénzt kapnak már ebben az évben, és így ismét lehetőségük lesz, hogy váloga­tott keretet hozzanak létre. S ebben a sportágban különöse­n fontos a válogatott keret, hiszen ennek hiányában­ érdektelenné válnak a versenyzők. Az 1978-as versenyidény két legjelentősebb eseménye ma­gyar szempontból az­­ IBV és a felnőtt-világbajnokság. Az előb­­bin a magyar csapat részvétele már biztos, ezért az NDK-beli Oberhofban négy felnőtt és hét ifjúsági versenyző vett részt, kéthetes közös felkészülésen. — Az első napokban csak cso­dálkoztunk — meséli a csapat­­vezető Holló Miklós. — Az NDK síparadicsomában kitűnő felté­telek álltak rendelkezésünkre. Megvilágított, 5 kilométeres, be­tonos futópálya és lőtér, azután tornaterem, kondicionáló terem és orvosi rendelő. Tehát minden egy helyen. Ezeket a kitűnő le­hetőségeket megpróbáltuk ma­ximálisan kihasználni. Naponta 30 kilométert futottak síelőink és két hét alatt körülbelül 1200 lövést adtak le, ebből 730-at versenyszerűen. S végre a fegy­ver le- és felvételt is tudták gyakorolni, amire télen már nincs idő. Remény , az eddig is volt... Mert az elmúlt években is ál­landóan reménykedtünk abban, hogy sikerül versenyzőinknek a nemzetközi porondon tisztessé­gesen helytállniuk. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy a jelentős nemzetközi versenyeken biatlo­nistáink a középmezőnyben vé­geznek. A reményen túl ebben az év­ben több olyan pozitív jelenség is van, amely bizakodó hangu­latot teremt. A válogatottak nagy része vidéki és az után­pótlás soha nem volt még ilyen erős, mint ebben az évben. A felkészülést több probléma aka­dályozza. Az egyik legfontosabb: nincs a válogatott keretnek ed­zője, így aztán minden edző egyéni elképzelései alapján ké­szíti fel versenyzőit. S hogy ez miért nem jó? Mert hazánkban nagyon kevés hozzáértő, meg­felelő , szakmai felkészültségű edző dolgozik. ­ Bővülő lehetőségek Vasárnap elkezdődik a jégko­rongidény. Ahogy szokott, az MNK küzdelmeivel. Olcsó poén­ként most azonnal idekívánkoz­na, és befejeződik szintén ahogy szokott, az időjárás kénye-ked­­ve szerint, kisebb-nagyobb össze­zördülések, zökkenők közjátéká­val. De csak az szólhatja meg a kopott kabátú embert, aki újat vett neki és emberünk azt nem becsülte meg, összekoszolta, el­­szaggatta. J­égkoromgsportunnk ma még kopott felöltőben jár, de az igyekvő, lelkiismeretes szabók már készítik a szebb kabátot. Tavaly Jászberényben készült el a műjégpálya, november 7-én pedig már Székesfehérváron és Debrecenben is jégkorong-mér­kőzést láthatnak a szurkolók. Miskolcon is épül a műjég, s más városok terveiben is szere­pel a pályaépítés. Ez pedig re­­ményt keltője, megoldása a sport­ág fejlődésének. A jéghez most már csak lelkes szakemberek vezetők kellenek, no­ meg fel­szerelés és máris tömegével ker­getik a korongot a gyerekek. Csapatok születnek, a jég hátán nagyobb lesz a vetélkedés, ma­gasabb lesz a bajnokságok szín­vonala, több hokisból lehet ösz­­szeálítani a válogatottat. De túlságosan előreszaladtunk. A vágyak keveredtek a valóság­gal. Maradjunk a mánál. Az idei felnőtt bajnokságban és az MNK-ban még mindig csak négy­ csapat indul. Minden bántás nélkül: két jobb és két gyengébb. Így aztán a két cso­port csapatai közötti összecsa­pások sem jelentenek többnyire izgalmas csatát, olyan megter­helést, ami segíti a válogatotta­kat. Éppen ezért tűnik hasznos­nak, hogy a bajnokság hat for­dulója után az első és második, valamint a harmadik és negye­dik helyezett még három-három mérkőzést játszik egymással. Ide az egymás elleni mérkőzé­seik pontjainak felét viszik. (Erre azért van szükség, hogy ha például a hat forduló után az első helyezett hat ponttal ve­zet, akkor ne legyen eleve ki­látástalan, érdektelen a „ráját­szás”.) A lehetőség tehát az izgalmas, kemény küzdelmekre megadatott. Most már csak a játékosokon múlik, hogy , élnek-e­ vele. És kell is, hogy éljenek vele, mert a válogatott­­ Japánban kiharcol­ta, hogy a B-csoportban,­­ a vi­lág középmezőnyében maradjon. Márciusban, Belgrádban meg kellene ezt a­­helyet tartani. Saj­nos, pillanatnyilag válogatott ügyben nem sok .Jóról számol­hatunk be. Voltaképpen semmi­ről, mert még nincs válogatott, nem voltak felmérések sem. Pe­dig n­ovember végefelé nemzet­közi mérkőzéseken kell jégre lépniük válogatottjainknak. És Belgrádban erős mezőny lesz, nem adják ingyen a bentmara­­dást. A szárazföldi hazai és kül­földi jeges felkészülések után most kettőzött erővel kell küz­deni jégkorongozóinknak, hogy behozzák a jéghiányos hátrányt. A jelen emberei tehát vasár­nap elkezdik március végéig tar­tó összecsapásaikat. A jövőt viszont korcsoportok­kal lejjebb kell kutatni. A duna­újvárosiak mellé most már a jászberényiek csatlakoztak,­ így aztán az ifjúsági és a serdülő bajnokságban egyaránt hat csa­pat indul. Az úttörőknél pedig négy. Az ő felkészítésük, okta­tásuk mindennél fontosabb. A fővárosban a jéghiány éppen a fiatalokat sújtja a legjobban, vi­déken már több a lehetőség. Az új vidéki pályák a sportág mentsvárai lehetnek. A világon, ahol csak van jég­korong, a legnépszerűbb sport­ágak közé tartozik. Idehaza is. A szurkolók buzdítása jó han­gulatot, izgalmas légkört bizto­síthat. Sportszerűtlen viselkedé­sük azonban csak árthat ennek az amúgy is sok gonddal küsz­ködő sportágnak. Mert legalább akik szeretik, azok ne tépkedjék a kopott fel­öltőt. Négykézláb a jégen Új helyzetben, új helyen min­den ember számára a legnehe­zebb az első lépések megtétele. Hát még a legkisebbek, az egy­éves gyerekek mennyi esés, sí­rás után tanulnak meg bizto­san állni a lábukon. Legalább ennyi nehézség árán kezdik a három-négy éves, új­donsült jégiskolások rövidebb vagy hosszabb „sport pályafu­tásukat”. Mert a jég kemény, csúszik és ráadásul a cipő alatt még egy vékony acélpenge is nehezíti az egyensúly megtartá­sát. Bizony, egy-egy esés után az apróságok sokáig sajnálják ma­gukat, és bizonyára azt gondol­ják, hogy a legborzasztóbb do­log a korcsolyázás, amit lehetet­lenség megtanulni. Ilyenkor csak a palánk mellett fagyoskodó szülőkön, és a jégen már szinte elmerevedett edzőkön múlik, hogy rájöjjenek az apróságok: nem is olyan ördöngösség a ko­szorúzás, a forgás, az ugrás. Legtöbben zokogva mennek le az öltözőbe az első néhány ed­zés után, és otthon kellő ko­molysággal közlik az elképedt szülőkkel, hogy ők bizony soha, de soha többé a lábukat sem teszik a jégre. Valahogy így kezdődött ez Ka­tinál is. Amikor először meglát­ta a sok-sok már fogócskázó nevetgélő gyereket, örömmel hagyta, hogy feladják rá vado­natúj korcsolyáját A mécses csak akkor tört el, amikor el­engedte az edző fléni kezét és az első magabiztos lépés után nagyot puffanva a jégre ült. Ez­után már csak a palánkon csüng­ve igyekezett a kijárat felé, anyuka biztonságos karjaiba. Il­letve igyekezett volna, ha And­rea néni nem kapta volna fel, és nem vitte volna be egyene­sen a jégpálya közepére, hogy onnan jöjjön ki, ha tud. Kati némi üvöltés, és egy kis gon­dolkodás után négykézlábra ereszkedett, és lassan bár, de biztosan ismét a palánk mellé mászott. Ez a jelenet még né­hányszor megismétlődött. Kati keze már piros volt és nagyot fázott, amikor először arra gon­dolt, hogy ha a korcsolyáján te­szi meg ugyanezt az utat, ak­kor kezét nem kell letennie .. És hogy, hogy nem, csoda tör­tént, sikerült... Talán a sajnálkozó édesany­ját lepte meg legjobban, hogy kislánya ezúttal nem kifelé, ha­nem ismét befelé, a pálya köze­pe felé vette útját, és könnyes kis arcán megjelent az első mo­soly. Néhányszor ugyan még el­esett, de a sikerélmény minden baját feledtette. A legközelebbi edzésre ismét örömmel, mosolyogva ment kit és boldog várakozással hagyta, hogy feladják rá a korcsolyáját. Sokat várnak a fiataloktól Még egy hónap és december elején a gyorskorcsolyázók is megkezdik a jövő márciusig tar­tó versenysorozatukat Mit vár az új idénytől Merényi József, a gyorskorcsolya szakbizottság ve­zetője?­­ Legjobb versenyzőink nyá­ron, mint ismeretes, nem közö­sen, hanem az egyesületekben készültek fel — kezdte a tájékoz­tatást a szakvezető.­­ Foglal­koztatásukat, úgy tűnik, a Vo­lán tudta a legjobban megolda­ni, gyorskorcsolyázói együttes felkészülésen most is Karl- Marx-Stadtban vannak. A tava­lyi bajnokok közül az összetett­ben győztes Takács a nyáron régi szokásának megfelelően, na­gyon sokat és főleg eredménye­sen kerékpározott. A sprintbaj­nok Görgényi a BSE edzéseit látogatta szorgalmasan és itt készül az idényre Dénes, a ta­valyi legjobb női gyorskorcso­lyázó is.­A­ február hónapban so­rozatosan csúcsot javító Temes az eltelt idő alatt minden ed­diginél rendszeresebben, szak­szerűbben és komolyabban dol­gozott. Az egyesületi hovatarto­zásával kapcsolatban felmerült probléma remélhetőleg rövidesen megoldódik és így nem lesz aka­dálya annak, hogy az elkövet­kező idényben is eredményesen versenyezhessen és tovább lép­hessen előre Bizakodó volt Merényi József akkor is, amikor a fiatalokról beszélt: „ Nagy várakozással tekin­tünk a Volán sportiskolai jelleg­gel működő gyorskorcsolyázó cso­portja felé. Még csak tavaly kezdtek úgy, hogy ez volt az első nyári felkészülésük. Rend­kívül szorgalmasan, szervezetten készültek és kisebb lemorzsoló­dások ellenére is, létszámuk is állandósult. Sokat várunk már ebben az idényben ezektől a fia­taloktól, elsősorban a versenyek létszámbeli és minőségi fejlődé­sét. Ezt az iskolára alapozott mozgalmat tartjuk követendő út­nak, ezt szeretnénk tovább erő­síteni és fejleszteni. Jó lenne, ha az eddigieken kívül még több testnevelő kapcsolódna be a munkába és karolná fel a gyors­korcsolyázás utánpótlását. A továbbiakban megtudtuk, hogy nagyjából már kialakult­­ téli versenyek tervezett prog­ramja, amelyet rövidesen tár­gyalnak. Ezek szerint december hónapban és január elején he­tente kétnapos hazai versenyek segítik majd a főidényre való felkészülést. Utána, január kö­zepétől február közepéig, soro­zatban követik egymást a kü­lönböző bajnokságok. Közben február 1—2-án kerül megrende­zésre a felszabadulási nemzet­közi emlékverseny, amelyre több ország gyorskorcsolyázója kap meghívást. Az egyéb nemzetközi műsor ki­alakítása még folyamatban van. Feltehetően idén is lehet szá­mítani román és lengyel vendé­gekre, gyorskorcsolyázóink pe­dig előreláthatóan 1978-ban is részt fognak venni Zakopane, Berlin, Svratka és Kirov szoká­sos nemzetközi versenyén. Hideghírek Hetekig tartott a csendes, az évszaknál melegebb őszi időjárás. Vajon nem oko­zott-e gondot a városligeti műjégpálya készítőinek? Kérdésünkre Gébért Pál lé­tesítmény­vezető adott vá­laszt: A meleg ugyan nem kedvezett, de azért nem pa­naszkodhatunk. Az épületben és a pályán folyó felújítási munkák már befejeződtek. Elkészült a ruhatárak és a rekesztárak felújítása, a gép­házban pedig az egész elek­tromos berendezést kicserél­ték. Folyik már a próbaüze­melés is, reméljük, hogy a november 7-i nyitást semmi sem fogja akadályozni.”­ ­ Érdekes adatokat közölt még Gébért Pál. A jégpálya nyitvatartási ideje: minden nap, szerda és csütörtök kivé­telével délelőtt 10-től délután 14 óráig, majd délután 16-tól este 20 óráig. Szerdán és csütörtökön, az úgy­nevezett sportnapokon, a közönség csak délután 14 óráig használhatja a pályát, utána a gyorskorcsolyázók veszik birtokukba. Nagyon jutányosak a belépődíjak. A november 7-től február 28-ig minden napra érvényes bér­let ára a felnőtteknek mindössze 300, a diákoknak 150 forint. A kétnaponként érvényes bérlet ára pedig a fenti összegeknek csak a fe­le. Egyszeri belépésre jogo­sító napijegy ára 6 forint. Tavaly mintegy 7000 darab bérletet és 236 ezer napije­gyet adtak el. A bérleteket délelőtt 10-től délután 17 óráig már most is árusítják a műjégpályán (vasárnap is!) és eddig már 2500 darabot adtak el.­ ­ A magyar jégkorong-vá­logatott a világbajnokságon a B-csoportban szerepel. Ebben a csoportban műkö­dik majd közre Zsitva Vik­tor játékvezetőnk is. Sőt, a legjobbak küzdelmén, az A- csoportban is lesz magyar játékvezető, Sehell László. " Az alpesi válogatott ver­senyzőink nem panaszkod­hatnak, hiszen soha ilyen jó feltételek között nem ké­szülhettek a versenyidényre, mint az idén. Novemberben például három alkalommal Ausztriában, a kiváló oszt­rák versenyzők társaságá­ban, egy-egy hetes közös fel­készülésen vesz részt Kővá­ri Enikőt Apjok Csilla, Bácsy Rita, Kórossy Kata­lin, Völgyesi András, Völ­gyesi Miklós és Csortos Nán­dor. w Biatlon válogatottunk — Kovács­­, Szőllősi, Hra­­becz, ifj. Brucker és Pa­­lácsik — október 28-án el­utazott a szovjetunióbeli Murmanszkba, ahol 20 napon keresztül kitűnő körülmé­nyek között edzhet. w Síugróink itthon végzik szorgalmasan az edzéseket. A síugró szakág vezetésével a szövetség elnöksége Kész Mihályt bízta meg, akitől azt várják, hogy biztosítja az együttműködést a széthúzó edzők között. 4oh : Prágában nemzetközi mű­korcsolyaversenyt rendez­nek november 5—6-án, ame­lyen a Kárpáth, Palásti jég­tánckettősünk is indul. m 14. Az osztrák Oktatási Mi­nisztérium meghívására két alpesi edzőnk, Novák Fe­renc és Szalontai Judit nem­zetközi alpesi edző-szeminá­riumon vesz részt. A novem­ber 3—13-ig­­tartó rendezvé­nyen 12 ország 21 edzője is­merkedhet meg az alpesi sí­edzések legújabb módszeré­vel.

Next