Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)
1977-10-30 / 258. szám
4 NÉPSPORT XXXIII. 258. ♦ 1977. október 30. MÁR KOPOGTAT A TÉL! Még ökörnyál ütközik arcunkba, ha sétálunk az erdőben a „faltól falig" falevélszőnyegen, még belehunyorgunk a langyos őszi napsütésbe, ha feloszlott a vatta fehér köd. De az éjszakák már egyre hűvösebbek, és az iskolába „igyekvő” gyerekek egyik reggel már jeget törtek egy pocsolya felett, s a rádió is hírül adta, hogy Európa magasabb hegyein havazott, sportolásra alkalmas hó van ... Mindez azt jelenti, hogy nemsokára itt a tél! S ha minden kopár lesz, ha az utolsó sárga krizantém is elfonnyadt már kertünkben, akkor a rideg jégkirálynő fehér zúzmara csipkével öltözteti fel a fákat és ablakunkon „kivirít” a csillogó jégvirág. A tél közeledte a téli sportok kedvelőiben jóleső melegséget kelt, hiszen ismét előkerülhetnek a szánkók, sílécek, korcsolyák és elkezdődhet a nagyszerű játék. A hosszú felkészülési időszak után a síelők, jégkorongozók és korcsolyázók „hó- és jégéhsége” hatalmas és így érthetően nagyon várják, hogy versenyezhessenek. Napjainkban már senkit sem fenyeget országunkban a megfagyás veszélye télen, annál inkább a meleg szoba rabsága. Igaz, az utóbbi években már egyre többen rájöttek arra, hogy télen éppen olyan szükséges a sportolás, a mozgás, a jó levegő, mint nyáron és egy havas hétvégén néhány kedvelt hegyi üdülőhelyre kitehették volna a „Megtelt” táblát. Reméljük, ezen a télen nagyot nő azoknak a száma, akik Petőfi Sándor Téli világ című versében feltett kérdésére: „Hol a boldogság mostanában?” azt felelik, hogy a havas hegyekben, a befagyott Balatonon, a jégpályákon — kint a szabadban. Biatlonistáink reménykednek A sí négy szakága közül a biatlon a legfiatalabb. Az 1960- as évek végén „született” és csodák csodájára az 1970-es évek eleji fekete telek, a szakember-, puska- és lőtérhiány mellett is életben maradt az „újszülött.” — így van ez minden évben — magyarázza Holló Miklós, az Újpesti Dózsa síszakosztályának edzője. — A tavasz közeledtével okosak leszünk. Kérdezgetjük egymástól, hogy miért is csináljuk, hiszen napról napra meg kell küzdenünk a sportág létéért. Aztán, ahogy közeledik a nyár, rájövünk, hogy nem tudunk síelés nélkül élni. S ismét elkezdünk tervezgetni, dolgozni és viaszokat, új kötéseket vásárolunk. Nagy elszántsággal készülünk az új idényre, annak ellenére, hogy tudjuk: keveset törődnek velünk. S talán ez az, amiért a biatlonisták nem adják fel. Egy mostohagyerek is szeretetre vágyik, a síelők pedig több támogatásra és elismerésre! A síelők kis táborára — sajnos — soha nem volt jellemző az összetartás, ez is akadályozta a sportág fejlődését. Az utóbbi időben viszont még a rend és a fegyelem is fellazult. Az egyesületek megfelelő központi irányítás nélkül elkezdtek önállóskodni, és a számonkérés hiányának tudatában mindenki azt csinál, amit akar. Nemrég a sportág egyik legjobb edzője egy külföldi út előtt egy nappal közölte, hogy nem mehet el, egy másik edző pedig engedély nélkül utazott külföldre. A sí egyik legfiatalabb szakágának pillanatnyi helyzete nem rózsás, biatlonistáink hosszú évek óta először mégis bizakodó hangulatban várják az idényt. A Nemzetközi Öttusa és Biatlon Szövetség elhatározta, hogy a biatlon fejlesztése érdekében a nehézségekkel küzdő országokat erkölcsileg és anyagilag is támogatja. S ebből a magyar versenyzőknek is jut. Fegyvert, léceket és pénzt kapnak már ebben az évben, és így ismét lehetőségük lesz, hogy válogatott keretet hozzanak létre. S ebben a sportágban különösen fontos a válogatott keret, hiszen ennek hiányában érdektelenné válnak a versenyzők. Az 1978-as versenyidény két legjelentősebb eseménye magyar szempontból az IBV és a felnőtt-világbajnokság. Az előbbin a magyar csapat részvétele már biztos, ezért az NDK-beli Oberhofban négy felnőtt és hét ifjúsági versenyző vett részt, kéthetes közös felkészülésen. — Az első napokban csak csodálkoztunk — meséli a csapatvezető Holló Miklós. — Az NDK síparadicsomában kitűnő feltételek álltak rendelkezésünkre. Megvilágított, 5 kilométeres, betonos futópálya és lőtér, azután tornaterem, kondicionáló terem és orvosi rendelő. Tehát minden egy helyen. Ezeket a kitűnő lehetőségeket megpróbáltuk maximálisan kihasználni. Naponta 30 kilométert futottak síelőink és két hét alatt körülbelül 1200 lövést adtak le, ebből 730-at versenyszerűen. S végre a fegyver le- és felvételt is tudták gyakorolni, amire télen már nincs idő. Remény , az eddig is volt... Mert az elmúlt években is állandóan reménykedtünk abban, hogy sikerül versenyzőinknek a nemzetközi porondon tisztességesen helytállniuk. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy a jelentős nemzetközi versenyeken biatlonistáink a középmezőnyben végeznek. A reményen túl ebben az évben több olyan pozitív jelenség is van, amely bizakodó hangulatot teremt. A válogatottak nagy része vidéki és az utánpótlás soha nem volt még ilyen erős, mint ebben az évben. A felkészülést több probléma akadályozza. Az egyik legfontosabb: nincs a válogatott keretnek edzője, így aztán minden edző egyéni elképzelései alapján készíti fel versenyzőit. S hogy ez miért nem jó? Mert hazánkban nagyon kevés hozzáértő, megfelelő , szakmai felkészültségű edző dolgozik. Bővülő lehetőségek Vasárnap elkezdődik a jégkorongidény. Ahogy szokott, az MNK küzdelmeivel. Olcsó poénként most azonnal idekívánkozna, és befejeződik szintén ahogy szokott, az időjárás kénye-kedve szerint, kisebb-nagyobb összezördülések, zökkenők közjátékával. De csak az szólhatja meg a kopott kabátú embert, aki újat vett neki és emberünk azt nem becsülte meg, összekoszolta, elszaggatta. Jégkoromgsportunnk ma még kopott felöltőben jár, de az igyekvő, lelkiismeretes szabók már készítik a szebb kabátot. Tavaly Jászberényben készült el a műjégpálya, november 7-én pedig már Székesfehérváron és Debrecenben is jégkorong-mérkőzést láthatnak a szurkolók. Miskolcon is épül a műjég, s más városok terveiben is szerepel a pályaépítés. Ez pedig reményt keltője, megoldása a sportág fejlődésének. A jéghez most már csak lelkes szakemberek vezetők kellenek, no meg felszerelés és máris tömegével kergetik a korongot a gyerekek. Csapatok születnek, a jég hátán nagyobb lesz a vetélkedés, magasabb lesz a bajnokságok színvonala, több hokisból lehet öszszeálítani a válogatottat. De túlságosan előreszaladtunk. A vágyak keveredtek a valósággal. Maradjunk a mánál. Az idei felnőtt bajnokságban és az MNK-ban még mindig csak négy csapat indul. Minden bántás nélkül: két jobb és két gyengébb. Így aztán a két csoport csapatai közötti összecsapások sem jelentenek többnyire izgalmas csatát, olyan megterhelést, ami segíti a válogatottakat. Éppen ezért tűnik hasznosnak, hogy a bajnokság hat fordulója után az első és második, valamint a harmadik és negyedik helyezett még három-három mérkőzést játszik egymással. Ide az egymás elleni mérkőzéseik pontjainak felét viszik. (Erre azért van szükség, hogy ha például a hat forduló után az első helyezett hat ponttal vezet, akkor ne legyen eleve kilátástalan, érdektelen a „rájátszás”.) A lehetőség tehát az izgalmas, kemény küzdelmekre megadatott. Most már csak a játékosokon múlik, hogy , élnek-e vele. És kell is, hogy éljenek vele, mert a válogatott Japánban kiharcolta, hogy a B-csoportban, a világ középmezőnyében maradjon. Márciusban, Belgrádban meg kellene ezt ahelyet tartani. Sajnos, pillanatnyilag válogatott ügyben nem sok .Jóról számolhatunk be. Voltaképpen semmiről, mert még nincs válogatott, nem voltak felmérések sem. Pedig november végefelé nemzetközi mérkőzéseken kell jégre lépniük válogatottjainknak. És Belgrádban erős mezőny lesz, nem adják ingyen a bentmaradást. A szárazföldi hazai és külföldi jeges felkészülések után most kettőzött erővel kell küzdeni jégkorongozóinknak, hogy behozzák a jéghiányos hátrányt. A jelen emberei tehát vasárnap elkezdik március végéig tartó összecsapásaikat. A jövőt viszont korcsoportokkal lejjebb kell kutatni. A dunaújvárosiak mellé most már a jászberényiek csatlakoztak, így aztán az ifjúsági és a serdülő bajnokságban egyaránt hat csapat indul. Az úttörőknél pedig négy. Az ő felkészítésük, oktatásuk mindennél fontosabb. A fővárosban a jéghiány éppen a fiatalokat sújtja a legjobban, vidéken már több a lehetőség. Az új vidéki pályák a sportág mentsvárai lehetnek. A világon, ahol csak van jégkorong, a legnépszerűbb sportágak közé tartozik. Idehaza is. A szurkolók buzdítása jó hangulatot, izgalmas légkört biztosíthat. Sportszerűtlen viselkedésük azonban csak árthat ennek az amúgy is sok gonddal küszködő sportágnak. Mert legalább akik szeretik, azok ne tépkedjék a kopott felöltőt. Négykézláb a jégen Új helyzetben, új helyen minden ember számára a legnehezebb az első lépések megtétele. Hát még a legkisebbek, az egyéves gyerekek mennyi esés, sírás után tanulnak meg biztosan állni a lábukon. Legalább ennyi nehézség árán kezdik a három-négy éves, újdonsült jégiskolások rövidebb vagy hosszabb „sport pályafutásukat”. Mert a jég kemény, csúszik és ráadásul a cipő alatt még egy vékony acélpenge is nehezíti az egyensúly megtartását. Bizony, egy-egy esés után az apróságok sokáig sajnálják magukat, és bizonyára azt gondolják, hogy a legborzasztóbb dolog a korcsolyázás, amit lehetetlenség megtanulni. Ilyenkor csak a palánk mellett fagyoskodó szülőkön, és a jégen már szinte elmerevedett edzőkön múlik, hogy rájöjjenek az apróságok: nem is olyan ördöngösség a koszorúzás, a forgás, az ugrás. Legtöbben zokogva mennek le az öltözőbe az első néhány edzés után, és otthon kellő komolysággal közlik az elképedt szülőkkel, hogy ők bizony soha, de soha többé a lábukat sem teszik a jégre. Valahogy így kezdődött ez Katinál is. Amikor először meglátta a sok-sok már fogócskázó nevetgélő gyereket, örömmel hagyta, hogy feladják rá vadonatúj korcsolyáját A mécses csak akkor tört el, amikor elengedte az edző fléni kezét és az első magabiztos lépés után nagyot puffanva a jégre ült. Ezután már csak a palánkon csüngve igyekezett a kijárat felé, anyuka biztonságos karjaiba. Illetve igyekezett volna, ha Andrea néni nem kapta volna fel, és nem vitte volna be egyenesen a jégpálya közepére, hogy onnan jöjjön ki, ha tud. Kati némi üvöltés, és egy kis gondolkodás után négykézlábra ereszkedett, és lassan bár, de biztosan ismét a palánk mellé mászott. Ez a jelenet még néhányszor megismétlődött. Kati keze már piros volt és nagyot fázott, amikor először arra gondolt, hogy ha a korcsolyáján teszi meg ugyanezt az utat, akkor kezét nem kell letennie .. És hogy, hogy nem, csoda történt, sikerült... Talán a sajnálkozó édesanyját lepte meg legjobban, hogy kislánya ezúttal nem kifelé, hanem ismét befelé, a pálya közepe felé vette útját, és könnyes kis arcán megjelent az első mosoly. Néhányszor ugyan még elesett, de a sikerélmény minden baját feledtette. A legközelebbi edzésre ismét örömmel, mosolyogva ment kit és boldog várakozással hagyta, hogy feladják rá a korcsolyáját. Sokat várnak a fiataloktól Még egy hónap és december elején a gyorskorcsolyázók is megkezdik a jövő márciusig tartó versenysorozatukat Mit vár az új idénytől Merényi József, a gyorskorcsolya szakbizottság vezetője? Legjobb versenyzőink nyáron, mint ismeretes, nem közösen, hanem az egyesületekben készültek fel — kezdte a tájékoztatást a szakvezető. Foglalkoztatásukat, úgy tűnik, a Volán tudta a legjobban megoldani, gyorskorcsolyázói együttes felkészülésen most is Karl- Marx-Stadtban vannak. A tavalyi bajnokok közül az összetettben győztes Takács a nyáron régi szokásának megfelelően, nagyon sokat és főleg eredményesen kerékpározott. A sprintbajnok Görgényi a BSE edzéseit látogatta szorgalmasan és itt készül az idényre Dénes, a tavalyi legjobb női gyorskorcsolyázó is.A február hónapban sorozatosan csúcsot javító Temes az eltelt idő alatt minden eddiginél rendszeresebben, szakszerűbben és komolyabban dolgozott. Az egyesületi hovatartozásával kapcsolatban felmerült probléma remélhetőleg rövidesen megoldódik és így nem lesz akadálya annak, hogy az elkövetkező idényben is eredményesen versenyezhessen és tovább léphessen előre Bizakodó volt Merényi József akkor is, amikor a fiatalokról beszélt: „ Nagy várakozással tekintünk a Volán sportiskolai jelleggel működő gyorskorcsolyázó csoportja felé. Még csak tavaly kezdtek úgy, hogy ez volt az első nyári felkészülésük. Rendkívül szorgalmasan, szervezetten készültek és kisebb lemorzsolódások ellenére is, létszámuk is állandósult. Sokat várunk már ebben az idényben ezektől a fiataloktól, elsősorban a versenyek létszámbeli és minőségi fejlődését. Ezt az iskolára alapozott mozgalmat tartjuk követendő útnak, ezt szeretnénk tovább erősíteni és fejleszteni. Jó lenne, ha az eddigieken kívül még több testnevelő kapcsolódna be a munkába és karolná fel a gyorskorcsolyázás utánpótlását. A továbbiakban megtudtuk, hogy nagyjából már kialakult téli versenyek tervezett programja, amelyet rövidesen tárgyalnak. Ezek szerint december hónapban és január elején hetente kétnapos hazai versenyek segítik majd a főidényre való felkészülést. Utána, január közepétől február közepéig, sorozatban követik egymást a különböző bajnokságok. Közben február 1—2-án kerül megrendezésre a felszabadulási nemzetközi emlékverseny, amelyre több ország gyorskorcsolyázója kap meghívást. Az egyéb nemzetközi műsor kialakítása még folyamatban van. Feltehetően idén is lehet számítani román és lengyel vendégekre, gyorskorcsolyázóink pedig előreláthatóan 1978-ban is részt fognak venni Zakopane, Berlin, Svratka és Kirov szokásos nemzetközi versenyén. Hideghírek Hetekig tartott a csendes, az évszaknál melegebb őszi időjárás. Vajon nem okozott-e gondot a városligeti műjégpálya készítőinek? Kérdésünkre Gébért Pál létesítményvezető adott választ: A meleg ugyan nem kedvezett, de azért nem panaszkodhatunk. Az épületben és a pályán folyó felújítási munkák már befejeződtek. Elkészült a ruhatárak és a rekesztárak felújítása, a gépházban pedig az egész elektromos berendezést kicserélték. Folyik már a próbaüzemelés is, reméljük, hogy a november 7-i nyitást semmi sem fogja akadályozni.” Érdekes adatokat közölt még Gébért Pál. A jégpálya nyitvatartási ideje: minden nap, szerda és csütörtök kivételével délelőtt 10-től délután 14 óráig, majd délután 16-tól este 20 óráig. Szerdán és csütörtökön, az úgynevezett sportnapokon, a közönség csak délután 14 óráig használhatja a pályát, utána a gyorskorcsolyázók veszik birtokukba. Nagyon jutányosak a belépődíjak. A november 7-től február 28-ig minden napra érvényes bérlet ára a felnőtteknek mindössze 300, a diákoknak 150 forint. A kétnaponként érvényes bérlet ára pedig a fenti összegeknek csak a fele. Egyszeri belépésre jogosító napijegy ára 6 forint. Tavaly mintegy 7000 darab bérletet és 236 ezer napijegyet adtak el. A bérleteket délelőtt 10-től délután 17 óráig már most is árusítják a műjégpályán (vasárnap is!) és eddig már 2500 darabot adtak el. A magyar jégkorong-válogatott a világbajnokságon a B-csoportban szerepel. Ebben a csoportban működik majd közre Zsitva Viktor játékvezetőnk is. Sőt, a legjobbak küzdelmén, az A- csoportban is lesz magyar játékvezető, Sehell László. " Az alpesi válogatott versenyzőink nem panaszkodhatnak, hiszen soha ilyen jó feltételek között nem készülhettek a versenyidényre, mint az idén. Novemberben például három alkalommal Ausztriában, a kiváló osztrák versenyzők társaságában, egy-egy hetes közös felkészülésen vesz részt Kővári Enikőt Apjok Csilla, Bácsy Rita, Kórossy Katalin, Völgyesi András, Völgyesi Miklós és Csortos Nándor. w Biatlon válogatottunk — Kovács, Szőllősi, Hrabecz, ifj. Brucker és Palácsik — október 28-án elutazott a szovjetunióbeli Murmanszkba, ahol 20 napon keresztül kitűnő körülmények között edzhet. w Síugróink itthon végzik szorgalmasan az edzéseket. A síugró szakág vezetésével a szövetség elnöksége Kész Mihályt bízta meg, akitől azt várják, hogy biztosítja az együttműködést a széthúzó edzők között. 4oh : Prágában nemzetközi műkorcsolyaversenyt rendeznek november 5—6-án, amelyen a Kárpáth, Palásti jégtánckettősünk is indul. m 14. Az osztrák Oktatási Minisztérium meghívására két alpesi edzőnk, Novák Ferenc és Szalontai Judit nemzetközi alpesi edző-szemináriumon vesz részt. A november 3—13-igtartó rendezvényen 12 ország 21 edzője ismerkedhet meg az alpesi síedzések legújabb módszerével.