Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)

1977-11-19 / 275. szám

XXXIII. 275. ♦ 1977. november 19. A GYÁRÓRIÁS MÁSIK ARCA (I.) NEMZEDÉKEK ÉS LEHETŐSÉGEK Japán mérnök kap előttem belépőt, a várócsarnokban három férfi németül társalog. A falon áramvonalas, monumentalitásában is karcsú mozdony fényképe, a modell eredetije talán valamelyik afrikai vagy ázsiai vasútvonalon robog. Később, egy lépcsőfordulóban, stilizált világtérképet látok, a szertefutó piros nyilak azt kívánják szemléltetni, hogy a nagyvilágban hová, merre jutottak el a Ganz-MÁVAG termékei. A Ganz-MÁVAG világmárka. Gépei erősek, fáradhatatlanok, hosszú életűek. Hát alkotóik, az emberek ...? A Ganz-MÁVAG sajtó bizottsága a közelmúltban foglalkozott az üzemi tömegsportélet helyzetével — a tervekkel, eredményekkel —, s az Edzett ifjúságért mozgalom tapasztalataival. Mindenki előtt ott volt a kimutatás: hol, milyen sportágakban és hány ember részvételével rendezték az idén versenyeiket. A vita alapjául szolgáló előterjesztés tartalmas, a lényegre szorítkozik, öszszegezi az eredményeket, s Ugyanakkor önkritikusan szól a hibákról is. Vita ... Kezek emelkednek a magasba, mindenkinek van hozzáfűzni valója, ötlete, javaslata. Hogyan lehetne jobban, korszerűbben szervezni a gyár sportéletét? Milyen módon nyerhetnének meg újabb százakat, ezreket a rendszeres testedzésnek? Később, a szünetben arról beszélgetünk, hogy azért még sok a fehér folt. Közel tizenötezer ember dolgozik a gyáróriásban, ám rendszeresen csak minden tizedik sportol, a többiek jó esetben is csak alkalomszerűen. Számokat jegyzek fel: a Ganz- MÁVAQ SE tömegsportbizottságának idei versenyein nyolc sportágban (asztalitenisz, atlétika, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, teke és sakk) 158 férfi és 20 női csapat vett részt, összesen 1562 fővel. Az Edzett ifjúságért mozgalom tömegsportnapjainak hatszáz részvevője volt, a Vasas Kupa sporttalálkozókon alkalmanként 30—130 Ganz-MÁVAG-dolgozó állt rajthoz. De mi van a számok mögött? Rózner Győző, a Ganz-MÁVAG sportegyesületének ügyveaz egyennet, ruidatu birkózása, a sportkör tömegsporttitkára szegődik kísérőül. Szemerkél az csáni olajfoltok csillognak, a levegőben a munka fémes zaja vibrál. Huzatos szerelőcsarnokokon, szaharai hőséget árasztó öntőműhelyeken megyünk át. Vaslépcsők, hosszú folyosók, egyforma ajtók. Az egyik ajtó mögött apró iroda. Pirospozsgás férfi áll fel az íróasztal mellől. Káczán Imre gyártmánytervező, a természetbarát szakosztály vezetője. Beszélgetünk, s mintha kitágulnának, ezt vinnének a falak, a szűk irodából a metszően friss levegőjű hegyekbe futunk, kanyargós turistaösvényeken járunk. — Ha elfáradok, lehangoltunk, kimerültnek érzem magam, az erdőkre, hegyekre gondolok, s már annak a lehetősége is pihentet, felvidít, hogy még néhány nap, s itt a hét vége, indulunk .. . — Milyen hagyományai vannak a gyárban a túrázásnak? — Szakosztályunk 1911-ben alakult — feleli Kóczán Imre. — A régi Ganz Gyárnak Klastrompusztán, a MÁVAG-nak Magyarkúton volt a menedékháza. A két gyárat 1959-ben vonták össze, azóta a Börzsönyben, Nagyirtáspusztán tartunk fenn negyvenkét férőhelyes turistaházat. Valamikor, ha túrára mentünk, önellátók voltunk, magunkkal vittük az egy-két napi élelmet, alváshoz a pokrócot. Jifoft hideg-meleg ételekkel várja az embert a turistaház, a szobák összkomfortosak. — Fontos a kényelem? — Az idős turisták nem igényelnék, a fiatalokat viszont csak így lehet megnyerni. Én még ismertem a régieket, Spirgal bácsit, Spietzhenfeil Józsefet, Lajos Ferencet, Komáromi Jenőt, Langer Rezsőt. Sokszor mesélték, hogy a ,,hőskorban” nem kellett szervezni, agitálni az embereket, örült, akit a törzsgárda befogadott. — Most? — Manapság is sok a természetbarát. A szakosztálynak ötszáz állandó tagja van, a gyalogos szakág mellett népszerű a vízitúra- és a sítúra-szakosztály is. Persze, lehetnénk többen is.. . Hat éve, amikor a szakosztály megalakulásának hatvanadik évfordulóját ünnepeltük, a Baross utca 135. számú házban tájékoztató irodát nyitottunk, azzal a szándékkal, hogy ne csak a gyár dolgozóit, hanem a környékbeli lakosságot is mozgósítani tudjuk. Keddi, szerdai és csütörtöki napóleon, délután tart nyitva az iroda, programot javasolunk, túraszervezéssel, természetjárással kapcsolatos tanácsokat adunk. És, persze, megpróbálunk új híveket toborozni a szakosztálynak és dolgozókat a gyárnak. — Munkásszervezés, turisztikával?! — Miért? Tudja, hány ember tagja a szakosztálynak, akinek már az apja, nagyapja is a Ganzban vagy a MÁVAG-ban dolgozott? És hány fiatal természetkedvelő kért, kapott munkát a gyárban? Aki varasturista, az nem vándormadár. Az ötszáz szervezett természetbarát , közül négyszázan több évtizede itt dolgoznak. — Ön is? — Igen, harminc esztendeje, tizenhét éves korom óta. És hadd mondjak még valamit: aki rendszeresen járja a természetet, ritkán beteg, én például még soha nem voltam táppénzen. A friss levegő, a szabad természet — áldás. Akárcsak a rendszeres, a monoton munkát, az egyoldalú tevékenységet, az egyformán ismétlődő mozdulatokat feloldó mozgás. Iroikpnnlefhp ntstunik- a ITT-libU.XnJiClUC főosztály folyosóin a rádió délelőtti tornájának harsány szignálját sugározzák a hangszórók. Nyílik néhány ajtó, tizenegy fiatal sorakozik a folyosón. Hát a többiek? Illik, nem illik, belesek egy irodába. Négy hölgy ül odabenn, tízóraiznak. Torna helyett ... — Pedig nagyon kell a mozgás! — mondja később Lőrincz Anna KISZ-sportfelelős. — Naponta nyolc órát ülünk, sokan panaszkodnak, hogy fáj a derekuk, a fejük, de mozogni — azt nem. Kezdetben, amikor a délelőtti tornát bevezették nálunk, többen voltunk. Most, ha felhangzik a szignál, csak minden negyedik-ötödik irodából jön ki valaki. Vajon miért? Kényelemszeretetből, lustaságból maradnak odabenn a többiek? Vagy a meggyőzés hiányzik? — Külön-külön beszéltünk mindenkivel — jegyzi meg Kardos Gábor tömegsportszervező —, de hiába. Itt, a szervezési osztályon száz ember dolgozik, s velünk együtt is csak tizentizenöten tornáznak. Pedig ez az öt-tíz perc legföljebb arra jó, hogy a hátralévő munkaidőben kellemesebb, jobb legyen az ember közérzete. Sajnos, az irodai dolgozók kis hányada hajlandó csak sportolni, a többség passzív. Talán ha a vezetők jó példát mutatnának ... Eleinte nem is volt baj, de később elmaradtak. S velük, utánuk a többiek is. A legnagyobb baj, hogy nemcsak a délelőtti tornára, de egyéb rendezvényekre is nehéz ezen az osztályon mozgósítani. Pedig a lehetőségek jobbak, mint sok más nagyüzemben. A tömegsportmozgalomnak a Ganz- MÁVAG-ban jól szervezett hálózata van. A KISZ-bizottság és a sportegyesület mellett külön tömegsportbizottság működik, tagjai a szakszervezet és az MHSZ képviselői is. Az Edzett ifjúságért meghirdetése előtt — február 28-a és március 5-e között — az egyesületi tömegsporttitkár és a KISZ-bizottság sportfelelőse részt vett az OTSH tanfolyamán. Június elején a Ganz- MáVAG hatvan KISZ-sportvezetőnek és huszonöt tömegsporttitkárnak szervezett továbbképzést. — Az volt a célunk, hogy minden gyáregységben, valamennyi munkahelyen legyen, aki szervezi, irányítja a sporttevékediséget — mondja később Rózner Győző. — A tapasztlatok általában kedvezőek, az Edzett ifjúságért mozgalom fellendítette a gyár sportéletét, tehát akár elégedettek is lehetnénk. Mégsem elégedettek ... Vincze Jenő A Ganz-MÁVAG fiataljainak Edzett ifjúságért sportnapja a Népligetben (Záhonyi Iván felvétele) KAJAK-KENU_______________________________ „Több támogatást várok az edzőktől...” Parti János úr. az új válogatott kérőtől Ha azt mondjuk: szeptember vége óta semmi különös nem történt a hazai kajak-kenu sportunkban, tulajdonképpen igazat mondunk. Legalábbis olyan értelemben, hogy azóta nem rendeztek jelentős versenyeket, azóta csak „levezetnek” válogatottjaink, illetve izén lassan ismét rászánják magukat az alapozás nehéz hónapjaira. Szántszándékkal használtuk itt azt a szót: válogatottjaink. De kik is ők? Néhány napja ugyanis a szövetség elnöksége jóváhagyta az új válogatott keret összeállítását, amit szövetségi kapitányunk, Parti János dr. terjesztett a testület elé. Időszerűvé vált tehát, hogy elbeszélgessünk az új keretről. — Úgy tudjuk, az elnökség szinte vita nélkül fogadta el javaslatát. Úgy véljük, ez jó dolog... — Ezen eddig még nem gondolkoztam. Tulajdonképpen természetesnek is vettem ... — Ugyanis? — A válogatás elveit ugyanis nagyon pontosan rögzítettük a sportág négyéves olimpiai felkészülési programjában. — Legyen szíves ismertetni. Bizonyára sokak számára jelent majd újdonságot. Elveink szerint egyrészt azok kerülhetnek be a válogatottba, akik egyes, vagy páros hajóban, vagy valamilyen egységben az előző év főversenyén, esetünkben tehát a világbajnokságon, 1—6. helyezést értek el olimpiai versenyszámokban. Gyakorlatilag tehát minden olyan versenyző biztosította a helyét, aki kiutazott a pancsarevói világbajnokságra ... — Beleértve a tartalékokat is? — Igen. Hiszen olyan tartalékjaink voltak, akik az idényben kis híján megszerezték a nemzetközi klasszis minősítést. Gyakorlatilag nem sok különbség volt a tartalékok és az indulók némelyikének tudása között. — Folytassuk tehát az „elveknél”. — Másrészt szintén „automatikusan” jutottak a kerettagok közé azok, akik a VB-n nem olimpiai számokban az 1—3. helyen végeztek. Harmadrészt, akik az ifjúságiak főversenyén győztek, vagy megfelelően szerepeltek. Név szerint Lichtenbergert, Nagy Károlyt, Hartleint, a lányok közül Andrássyt és Makaturát említhetem közülük. — Van „negyedrészt” is? — Igen. Végül kerettagokká váltak, akik az őszi, keretfeltöltő válogató versenyen elsők lettek egyesben vagy párosban, illetve azok a második helyezettek, akiket az edzőbizottság a mindenkori létszámhatár feltöltéséig kerettagságra javasolt. — Ez a „keretfeltöltő” verseny újdonság. Mi ez voltképpen? — Ez is válogató verseny, amely abban különbözik a világbajnokság előttiektől, hogy most nem szűkítette, hanem bővítette a keretet. Elsősorban azoknak adott lehetőséget, akik a VB előtt nem tudták biztosítani a helyüket. Valóban újdonság, és sokan nem is vették túl komolyan. Az ilyenek persze most idegesen szaladgálnak. Akik viszont szeptember végéig edzettek, mint például Deme, aki 500 méteren elért eredményével kerülhetett vissza a keretbe, azok egy ideig révbe értek. A további munkájukon múlik, hogy ott lesznek-e a jövő évi belgrádi világbajnokságon... — Említette, hogy néhányan most „idegesen szaladgálnak”. Miért? Protekcióért? — Nos ... Igen. — És van, lehet ennek valami haszna? — Furcsa, de úgy érzem, lehet. A kerettagságra ugyanis, az edzőbizottság tagjai is javaslatot tehettek, s is ott volt vita. _ Ez a testület változtatott is néhány helyen az eredeti elképzeléseimen. Nem is vagyok emiatt teljesen elégedett... — Miért? Mit érez? — Azt, hogy az edzőbizottság tagjai nem tudták magukat teljesen függetleníteni egyesületi kötődésüktől. Egyelőre még nem látják át teljesen, hogy mindannyiunknak egy magasabb cél érdekében kell dolgoznunk, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag az edzők közül ki, melyik szakosztályban dolgozik. De én nagyon bízom abban, hogy idővel valóban pártatlanul és ennek megfelelően hatékonyabban tud majd tevékenykedni. Visszatérve a keretbe kicsit „beerőszakolt” versenyzőkhöz, személy szerint nekem egyikük ellen sincs kifogásom, így nem is esett nehezemre alávetni magam a testület döntésének. Egyetlenegy versenyző kerettagságához, Dragos Ágneséhez ragaszkodtam, aki átigazolása miatt csak januártól versenyezhet. De ez a mi sportágunkban gyakorlatilag úgysem jelent semmit __ — Mi történt az elnökség jóváhagyása után? Rögtön elkezdték a közös munkát? — Nem. A felkészülést, pontosabban a közös felkészülést november végén kezdjük. A névsor jóváhagyása után minden érdekelt egyesület vezetésétől véleményt kértem az érintett versenyzőkről. Elégedettek-e magaviseletükkel, időközben nem indult-e ellenük fegyelmi, nem szándékoznak-e átigazolni? Kivétel nélkül minden egyesület is javasolta kerettagságra az általunk kiválasztottakat. — Meddig marad együtt a most felállított keret? — Elvileg a két válogató aversenyig. Gyakorlatilag nem számolhatok ezzel. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy betegségek, sérülések zavarják majd a felkészülést, hogy a női versenyzők közül valaki időközben szülni fog... ATLÉTIKA__________________ EMóS ALAP ÉPÜLT ©lSCT#M#0T ■ Még sohasem jártam kellemes, szép időben Miskolcon. Most sincs szerencsém, a sűrű ködben, a nyálkás félhomályban rideg képek „szaladnak el” a gépkocsi ablaka előtt. De végre ritkul a fehérség, s megnézhetjük a DVTK-stadion új „ruháját.” — Ami évekig nem vált valóra, az ősszel néhány nap alatt elkészült — mutat körbe a házigazda, Eső Pál, az atlétikai szakosztály vezető edzője. — Kupalázban égett a város, a labdarúgás rajongói közül nagyon sokan társadalmi munkában kívül-belül kicsinosították a stadiont. Örömmel jöttem Miskolcra. Hogy miért? Ennek okát a vezető edző már a jó meleg irodában mondja el: — Nagyon sikeres évet zártunk. Még egyszer sem végzett a szakosztályunk ilyen előkelő helyen az összevont bajnoki pontversenyben, a negyedik helyet szereztük meg. .A serdülők között a fiúk elsők lettek, a lányok a második helyre kerültek. — És a sportiskolai utánpótlás ellenőrzőversenyt az idén a mi fiataljaink nyerték meg — egészíti ki a felsorolást Fazekas Miklós, a közép- és hosszútávfutók edzője. Nyugodt légkörben Nagy évvel ezelőtt vette át Eső Pál a szakosztály szakmai irányítását Akkor határozták el, hogy a nehezebb utat választják és első lépésként széles utánpótlás-bázist alakítanak ki. Nem volt más választásunk. Visszatérő gondot okozott, hogy sok tehetség a középiskola befejezése után másutt tanult tovább és elbúcsúzott a szakosztálytól. Az volt az elképzelésünk, hogy a nagy számok törvénye alapján dolgozunk, ezért közel 300 gyerekkel kezdtünk el foglalkozni. Serdülők az élen A tavalyi közepes eredmények után váratlan volt a szakosztály gyors fejlődése. Nem véletlen, hogy az idén megugrottunk — veszi át a szót az eddig hallgató Virágh Antal, a szakosztály elnöke. — Ebben az évben több segítséget kaptunk az egyesület vezetőségétől, mint korábban és végre nyugodt légkörben tudtunk dolgozni. Ez volt a döntő a vezető edző szerint is Végre már a szakmai munkára összpontosíthattak és nem csip-csup ügyek intézésével fecsérelték el idejüket. A DVTK atlétikai utánpótlása ma országos viszonylatban is a legerősebbek közé számít. Talán valami különleges recept szerint dolgoznak? — Semmi különöset nem csináltunk, csak a központilag meghatározott sportiskolai modell szerint szerveztük meg a mukát — mondja Fazekas. Az idén a szakosztály olimpiai pontjainak (1665) felét a serdülő korúak szerezték. Az ifjúságiak, pedig több pontszerzési lehetőségük volt, már korántsem tűntek ki így. . A felnőtteknek pedig mindössze 27 pontra tellett, ez hűen mutatja, hogy a diósgyőriek élvonala A-kategóriás mércével, bizony, még nagyon szűk. Az 1974-ben elkezdett munka eredménye még csak a serdülők között jelentkezett, de jövőre már az ifjúságiaknál is jelentős javulást várhatunk. A felnőtt élvonalban viszont csak néhány év múlva következhet be nagyobb változás, mire a mostani fiatal tehetségek beérnek. A fejlődésben szerepet játszott az is, hogy Eső Pál keményen kézben tartja a „gyeplőt”. Igaz, nemcsak követel, hanem dicsér is és objektív mércével mér. — Kidolgoztam egy magánpontszámítást és ennek alpján minden idény végén kimutatást készítek az edzők és versenyzők munkájáról. Az idén az edzők között a fiatal középtávfutókkal foglalkozó Farkas Ferenc, volt élvonalbeli magasugrónk végzett az élen. Az atléták közül, és ez érdekes, Krassalkovics Tamás, a serdülő korú középtávfutó volt a legeredményesebb. Még nem elégedettek Ha ezek után azt gondolná az ember, hogy a szakosztályban már minden rendben van, a vezetők és az edzők elégedettek, akkor téved. — Elégedettség? Hol vagyunk még attól — sóhajt fel a vezető edző. Elmondja, hogy a sportiskola alsó évfolyamaiban még nem megfelelő a képzés színvonala, mert eddig kevés atlétaszakos testnevelőt tudtak bevonni a munkába. Az új év egyik legfontosabb feladatának tartják, hogy ezt a problémát megoldják. — Eddig azt sem sikerült elérnünk, hogy a környező kis szakosztályokból a tehetséges fiatalokat átigazoljuk. A szakosztályelnök megállapítása nagy visszhangra talál. — Más az elv és más a gyakorlat — fűzi hozzá a vezetőedző. — Az állásfoglalás leszögezi, hogy a C-kategóriás szakosztályok feladata az utánpótlásnevelés, és a tehetségek felfelé áramlását biztosítani kell. Sajnos, ez a gyakorlatban még nem valósult meg. A kis szakosztályok ragaszkodnak tehetséges atlétáikhoz, még azon az áron is, hogy a megfelelő felkészülési körülmények hiányában elkallódnak. — Sok példát tudnék felsorolni arra — folytatja a szakosztály elnöke —, amikor megakadályozták, hogy kiemelkedő képességű versenyzőket átigazolhassunk, s néhány hónap múlva ezek a tehetségek eltűntek. A helyi érdekeket, sajnos, sokszor a közös érdek fölé helyezik és ennek az atlétika látja kárát. Nemcsak diósgyőri, országos probléma ez, s egyelőre még nem sikerült megnyugtató módon rendezni. A szakosztály idei eredményei azt mutatják, hogy a DVTK-ban a „házépítés” első része jól sikerült, erős alapot készítettek. De aki már épített házat, az tudja, hogy a munka neheze még csak ezután következik. Igaz, az „alapanyag” Diósgyőrött már megvan a ház további részéhez is, hiszen a fiatal, sudár tölgyfákból, Krassalkovicsból, Szabó Zsoltból, Boros Erzsébetből és társaikból néhány év múlva erős „tartógerenda” lehet. A sikeres házépítéshez azonban a szakmai munka további javítása, az egyesületi vezetés fokozottabb támogatása és a tehetségek megtartása is elengedhetetlen feltétel. Salánki Miklós NÉPSPORT 5 — Két válogató versenyről beszélt. Az idén három volt... — Azóta konzultáltam a TFKI munkatársaival, akik megkérdőjelezték a három válogató verseny jogosságát. Nem vitatkozhatom velük. Ha tudományos felkészültségük birtokában azt állítják, hogy a három válogató verseny sok, s ennyi ideig nem lehet csúcsformában tartani a versenyzőket, azt el kell fogadnom. Másrészt, idén is csaknem mindent tisztázott már az első két válogatóverseny. S akárcsak az idén, jövőre is csak közvetlenül a VB előtt jelölöm ki az induló egységeket. Ha pedig valami problémám lesz, akkor az érintetteket megint csak versenyszerű időremenésen állítom majd rajthoz, közvetlenül a VB előtt. ■ — Máris messzire szaladtunk az időben. Térjünk vissza még egy kérdés erejéig a jelenhez. Hogy kezdődik a közös felkészülés? — Sajnos, terveimtől, elzáróan, ismét Dunavarsányban. Erről bizonyos egyéni szempontok alapján, mintegy húszan felmentést kapnak majd, elsősorban a kisgyermekesek, a győriek, néhány fővárosi versenyző is. Véleményem szerint ugyanis, az A-kategóriás szakosztályok tagjai meg kell, hogy kapják szakosztályaikban is ugyanazt a feltételt a munkához, amit a keretben, kaphatnának, s és remélem, hogy meg is kannák majd Személy szerint ugyanis idén több támogatást várok a kiemelt egyesületekben és az A-kategóriás szakosztályokban dolgozó edzőktől ... Naményi József