Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)
1977-11-11 / 268. szám
XXXII. 268. ♦ 1977. november 11 TÖMEGSPORT Fordítsuk meg a piramist Kicsit furcsa, hogy az ember a BKV kék autóbuszával is eljuthat egy tsz-be. Pedig így van, sőt, az Óbuda Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet kétemeletes, modern, Bojtár utcai székháza közelebb fekszik a belvároshoz, mint például az Újpesti Dózsa stadionja. A hangulat azért már elég falusias erre, kint az óbudai temető felé. Kis tacskó ugat rám ádázul a vaskerítéssel védett kert biztonságából, ki sem látszik a némán didergő őszirózsák közül. Az eső is esik, persze, csak a hangulat kedvéért, mert így mindjárt van taposni való sár és kerülgetni való pocsolya. Ezek után mondanom sem kell, hogy a szél is fúj, természetesen szemből, hogy az ingem alá is bepréselhesse a vizes ködöt. Belépni a jól fűtött és szépen berendezett irodaépületbe, valóságos megváltás. Rázom magam, mint a vízbe esett kutya. — Ezek a foglalkozással járó ártalmak — nevet Varga Ferenc, az Óbuda tsz elnöke. — Meg kell szenvedni a riportért. — Megcsapkodom a kala£ómról a vizet. — De még jóban, amikor már írja az ember... Leültet, megállapítjuk, ki mennyit őszült az elmúlt évek alatt, azóta, hogy nem láttuk egymást. Mert nem ez az első találkozásunk. Varga Ferenc, bármilyen beosztásban dolgozott is, mindenhová vitte magával a sport szeretetét. Gyöngyösön neki volt oroszlánrésze abban, hogy az ökölvívósport úgy fellendült, miközben felvirágoztatta a nagyrédei tsz-t is. Találkoztunk Egerben és másutt. Mindenütt volt valami köze a sporthoz, ugyanúgy, mint ma, amikor a Pest megyei ökölvívó Szövetség elnöke. — Ma nehezebb dolgunk lesz — jegyzem meg. — Az Edzett Ifjúságért mozgalomról és a tömegsportról kellene beszélgetnünk ... — Állok elébe. — Tudom, mindenkiáll elébe, mert most már egyre több gazdasági vezető észreveszi, hogy nem kerülheti el a „témát” és cselekszik is. A többi azonban nem mond semmit. Legalábbis azon kívül, hogy ő is nagyon fontosnak tartja a dolgot... Előrehajol, rákönyököl a két térdére. — Én pedig úgy állok elébe, hogy mondok is valamit. Legfeljebb nem mindenkinek fog tetszeni. — No, ennek meg én állok elébe. — Kezdjük kicsit távolabbról. A sportról sokféle fogalma van az embernek. Elsősorban az, hogy szép öröm volt nézni annak idején Papp Laci ökölvívását, Balczó futását, vagy ma ugyanilyen esztétikai élményt nyújt Magyar Zoli lólengésgyakorlata. A sportolás egészségfejlesztő hatásáról pedig valóban kár beszélni, hiszen mindenki meggyőződött már róla. Csakhogy nem elég a beszéd. Sokféle felmérés, statisztika készül mostanában, s ezek riasztó jelenségekre hívják fel a figyelmet. Sok a gyenge fizikai felépítésű fiatal, akadnak gyerekek, akik nem válnak be katonának és így tovább. Pedig most aztán igazán nem éhezünk! Viszont, iskolapadban, munkahelyen és a tv-készülék előtt egyfolytában csak ülünk. Ez a baj. Az Edzett ifjúságért mozgalmat tehát feltétlenül üdvözölni kell, mert ebből a tespedésből akarja kirángatni a fiatalokat. De ne várjunk tőle csodát, és főleg ne egy-két év alatt — Miért? — Egyrészt azért, mert évtizedek alatt meggyökeresedett szemléletet kell átformálni. A tömegsportot nagyon sok helyen külön kezelik, mint valami kötelező penzumot, amelyre kifizetik a rendeletek által megállapított összeget, aztán jó napot! Ez nem így van! A tömegsport a sportmozgalom bázisa, vagy — mai hasonlattal élve — a piramis alsó négyszöge. Erre kell felépülnie az egész sportmozgalomnak, beleértve az iskolákat is. Meg kellene már fordítani ezt a piramist, már ami a megbecsülést illeti. Sok százezer közül könnyebb tehetséges sportolót találni, mint néhány ezer között. A tömegsporttal való foglalkozás tehát nem kötelező feladat, nem szükséges rossz, amit előírtak, hanem társadalmi ügy. Semmi esetre sem csak a sportszervezetek és a különböző állami, társadalmi szervezetek sportosztályának ügye. — Tehát mindenkié. — Mindenkié! — Ide érti a gazdasági vezetőket is... — Méghozzá nem is utolsósorban. Nagyon sok függ tőlük. Nem elég, ha csak a termelési feladatokkal foglalkoznak. Észre kell venniök a sportmozgalom társadalmi vetületét is, amely később anyagilag is kamatozik, persze, közvetve. — Mondana példát? — Egyszerű a dolog. A mi téeszünk másfél milliót költ minden évben a sportra. Sok ez vagy kevés? — Hát... szép összeg ... — Ahogy vesszük. Ebből a pénzből él az ökölvívó-szakosztályunk, amelynek nyilván hallotta már hírét, a női és férfi labdarúgó-szakosztály, a természetjáró-szakosztály, a sakkszakosztály, a sportlövő-szakosztály, amely, eredményei alapján, január elsejétől A-kategóriás lesz. Végül a tömegsport is ebből a pénzből él. Azt mondom tehát, hogy másfél millió nem elég. Még akkor sem, ha mi ebből a pénzből elég tisztességesen virágzó üzemi bajnokságokat rendezünk, az említetteknél is több sportágban. — Mennyi kell tehát? — Nekünk e pillanatban húszmillió! December elsején rakjuk le annak a sportkombinátnak az alapkövét, amelyet a Magyar Televízióval együtt építünk, tekintettel arra, hogy a TV nagy műszaki üzeme itt van mellettünk. Ebben a sportkombinátban lesznek teniszpályák, labdarúgópályák, a legmodernebb automata tekepálya, minigolfpálya, kézilabda-, kosárlabda-, röplabdapályák. Ezenkívül tornaterem, edzőtermek, orvosi rendelő, étterem, büfé, élelmiszerbolt, sőt még fodrászat is. — A fodrász a társadalmi vetület... — Hát... jelképezheti ... A mi helyzetünk ugyanis eléggé különleges. Téesz a városban! Munkatársaink nagy része Pestről jár ide dolgozni, mert már rájött, hogy itt szépen lehet keresni. Munka után azonban rohan haza, mert még a sportolni vágyó is különb lehetőséget kap Pesten, a nagy klubokban, mint amilyet eddig nyújtottunk. De ha mi majd a pesti klubot is felülmúljuk? Nem fog elmenni innen ... Munkaidő után bevásárolhat itt, a nők elmehetnek a fodrászhoz. Nincs miért haza sietni, mindenki felszerelést és minden igényt kielégítő öltözőket, pályákat, termeket, medencét kap a sportoláshoz. A saját dolgozónk a mienk lesz egészen. És ugyanígy a saját sportolónk is. Nem egy példa van rá, hogy élvonalbeli ökölvívóink, miután abbahagyták az aktív versenyzést, itt maradtak dolgozni a téeszben, így például Papp Tibi, Szabó Gyula és Surányi Jóska, hirtelen csak ez a három név jutott eszembe, de sokkal több van, így is meg lehet fordítani a piramist. Nem sportállással szerzünk sportolót, hanem sporttal szerzünk munkást. No, ehhez kellenek a teljesen kulturált és modern létesítmények, egyéb lehetőségek. És így, tehát közvetve, szépen visszatérülnek a sportkombinátba fektetett milliók. Sőt, kamatoznak. — Mindez valóban elismerésre méltó. De nem minden téesz milliomos Magyarországon ... Nem csattan fel a hangja, sőt inkább lehalkul. Nagyon vigyáz rá, nehogy a szerénytelenség látszatába essék, így válaszol: — Tudom. De a legtöbb lehetne... — Még nem az... — Ha még nem az, majd lesz. Addig is sokat tehet a tömegsportért, ha elfogadja azt, amit a sportmozgalom társadalmi vetületéről mondtam. És ennek olcsóbban is lehet bizonyítékát adni. Például úgy, ahogyan a mi szocialista brigádjaink csinálták. Néhány nappal ezelőtt tettük le ünnepélyes külsőségek között Budakalászon az Omszk-park alapkövét. Ez az ötvenkét hektáros terület a tömegsport és a szórakozás paradicsoma lesz. A budapesti és a Pest megyei pártbizottság kezdeményezésére épülő park tervezését és kivitelezését mi koordináljuk. Az Óbuda tsz szocialista brigádjai védnökséget vállaltak az építkezés fölött. Ez mit jelent? Társadalmi munkát. Mindjárt az alapkő letételekor elültettek kétszáz facsemetét. Nem kértek érte pénzt, így is lehet. Ez az első lépés, his ez nemcsak a téeszekre vonatkozik, hanem az ipari üzemekre is. Az Omszkpark a tömegsport egyik nagy bázisa lesz. A környékről — sőt, még a belvárosból is — nagyon könnyű megközelíteni. Itt van a közelében a békásmegyeri lakótelep, amelyből lassan kisebbfajta város lesz, tele gyerekekkel. Ezek a gyerekek a mi sportegyesületünket is érdeklik, sőt a téeszt is , mint leendő munkások. Itt vagyunk, elég jó helyen. Nemsokára egyesülünk a Dunakanyar tsz-szel, így Óbudától Szentendréig a mi földjeinken terem majd a virág és épülnek a házak. Nem lehetünk érzéketlenek. Ahhoz, hogy kapjunk, adni is kell. — Vagyis: mindenkinek azt, amit adni tud. — Igen. Mindenki tegye le a maga obulusát az asztalra. Sajnos, belőlem csak erre a cikkre telt. Ezenkívül szívesen részt vennék a fák elültetésében. Ha csak egy csemete is kihajt jövő tavasszal, már nem éltem hiába. Szombathy István ATLÉTIKA Keretösszeállítás után Kérdések a vezető edzőhöz A MASZ-nak a tél folyamán elkészült olimpiai felkészülési terve és programja előírta, hogy októberben, az EB-év előtt, ki kell jelölni az olimpiai keretet. Ennek összeállításánál Fejes Zoltán vezető edző az idény eredményein, tapasztalatain kívül figyelembe vette az egyesületek és a szakmai albizottságok javaslatait. Most, hogy a szövetség elnöksége jóváhagyta a kétcsoportos keretet, néhány kérdést tettünk fel a vezetőedzőnek. • Mi a különbség az A- és a B-keret között? A jogok és a kötelezettségek azonosak, a feltételek tekintetében jelentéktelen a különbség a két csoport tagjai között. Az érdekelt egyesületek figyelmét felhívjuk arra, hogy ezeknek a versenyzőiknek felkészülését mindenben támogassák. Az A-keret tagjaitól jövőre az Európa-bajnokságon már komoly teljesítményeket, célkitűzéseink megvalósítását várjuk. A B-keretben is vannak helyezésre esélyes versenyzők, mellettük azonban elég nagy számban szerepelnek olyan tehetséges fiatalok, akikről tudjuk, hogy Prágában még nem lehetnek pontszerzők, de a várható fejlődéssel Moszkváig beérhetnek. • Melyek a célkitűzések az Európa-bajnokságra? A felkészülési terv 25 pont feletti teljesítményt, két-három érem megszerzését tűzi ki. Az elmúlt idény eredményei alapján ez valósnak látszik és teljesíthető. A világ- és európai ranglistán jobban állunk, mint az előző évben. A célkitűzés megvalósítása nagyon felelősségteljes feladatot ró elsősorban az A-kategóriás szakosztályokra, hiszen a kerettagok kétharmadát adják. A prágai Európa-bajnokság az olimpiai felkészülés kiemelkedően fontos állomása. Ha 1977-et a kiválasztás évének tekintettük, akkor 1978 az alapvizsga éve lesz. A fiatalok további lehetőségeit is elsősorban a következő idény munkája és eredményei alapján ítélhetjük meg. Néhány ismert, idősebb válogatott versenyző nem szerepel a keretben. Van-e lehetőségük arra, hogy az EB-n számításba jöjjenek? — Ez az idényük az edzésmunka és az eredmény szempontjából nem sikerült úgy, ahogy vártuk, de ez nem jelenti azt, hogy már „leírjuk” őket. A kiküldetés elbírálásánál nem követelünk tőlük többet, mint a kerettagoktól. Lehet esélyük arra, hogy kijussanak az EB-re és ottani megfelelő teljesítmény alapján bekerülhetnek a keretbe is. Nem a kor, hanem a teljesítmény a döntő! Véleményem szerint például a diszkoszvető Fejér, vagy a magasugró Major a korától még nyugodtan érhet el kiemelkedő eredményt, ha lelkileg is alkalmas lesz arra, hogy az ehhez szükséges munkát elbírja, elvégezze. • Mikor vizsgálják felül a jelenlegi keretet? — A következő idény végéig senkit sem veszünk be a keretbe, de aki nem megfelelően készül, az év közben is kimaradhat. Jövőre, szeptember közepén már tiszta képet kapunk arról, hogy mi is történt az idényben. Akkor volt sikeres a munkánk, akkor lehet az olimpiai csapatépítés folyamatos, ha az eredmények alapján az A-keret létszáma bővül és a B-sek közé is újabb versenyzőket sorolhatunk. A kétcsoportos keret 1979 végéig fennáll, de a jövő évtől kezdve már szigorúbb feltételekhez kötjük a bekerülést. „ Lesz-e változás a felkészülésben az előző évhez képest? — Rendszere nem változik és minden kerttagnak ebben a rendszerben kell felkészülnie. El kell érnünk, hogy az edzők következetesen az új, korszerű edzésmódszereket alkalmazzák. A dobóknak öt, a többi szakág képviselőinek négy alkalommal tartunk felmérést, ezeken kívül a kerettagok részt vesznek központi, közös felkészüléseken is. Az egyesületek továbbra is szervezhetnek közös edzéseket, de csakis a felkészülési ciklusok ritmusának megfelelő időpontokban. • A jelenlegi feladatok? — A keret tagjai, néhány sérült kivételével, november elején megkezdték a munkát. Az egyesületi vezetés és a szakosztályi vezető edző által jóváhagyott egész évi felkészülési tervüket a hónap végéig kell beküldeni a szövetségnek. Ezeket a végső jóváhagyás előtt a szakmai albizottságok véleményezik, s ha valamelyik nem felel meg a központi előírásoknak, a szakmai követelményeknek, akkor visszaadjuk. Az edzők számára kötelező az egyes ciklusokra a részletes operatív edzésterv elkészítése, a felkészülési munka ennek alapján ellenőrizhető. Nagymértékben a rendszeres ellenőrzéstől függ, miként valósítjuk meg a tervet. Hogyan alakul az 1978-as idény felépítése? — Az idén néhány versenyzőnk túl sok válogatott kötelezettsége miatt nem tudta a várt teljesítményt nyújani. Alkalmazkodnunk kellett a nemzetközi versenynaptárhoz, és a tétversenyek nem a megfelelő ritmusban követték egymást. A következő évben mindezt már el tudjuk kerülni. A főidény megrövidítése mindenképpen bevált, jövőre is júniusban kezdődik és szeptemberben, a csehszlovákok elleni válogatott viadallal zárul. Nagyon fontos a jó átlagforma, de ezt elsősorban az előre kijelölt versenyeken kell hozni. Az országos bajnokság júliusban lesz, az olimpia időszakára esik. Ez az utolsó lehetőség a prágai kiküldetésre, illetve az EB-csapattagság megtartására. A jövő évi idény már az 1980-as, az olimpiai idény próbaköve lesz. • A többi keret? Az előző évekhez hasonlóan felállítjuk a felnőtt A- és B-, továbbá az utánpótlás és ifjúsági válogatott keretet, s ezen belül az idén külön IBV-keretet is. Ennek névsorát az elnökség legutóbb már jóváhagyta, a többi keret végleges összeállítása rövidesen megtörténik. (s. z.) ______NÉPSPORT _ MŰKORCSOLYA Tánc a hullámain ANDRÁS: — Most jobban tetszett. KRISZTA: — A karom még egy kicsit lennt maradt és túl messzi álltunk egymástól. ANDRÁS: — Gyorsan fordultam, a fejem meg lemaradt. (Szeretem nézni, amikor a festő dolgozik . . • Milyen izgalmas, ahogy kék, vörös, sárga, fehér foltokból összeáll egy táj, vagy egy kedves arc képe. Ugyanilyen ámulattal figyelem a hűvös jégpályán a Regőczy Krisztina, Sallai András jégtánckettős edzését. Mert festő vagy szobrász munkájához hasonlít, ahogy egymás mellé „rakják’'’ a mozdulatokat, ahogy képekre bontják egy képmagnó segítségével táncukat. Például egy kézfogást tízszer, százszor megcsinálnak egymás után, amíg tökéletes harmóniával, gyönyörű mozgással sikerül.) ANDRÁS: — Egy kűrt nem lehet kétszer ugyanúgy lefutni. Rengeteg gyakorlás után minden mozdulat bennünk él. Ez a váz, amelybe a versenyeken színt, mosolyt, lelket kell belelehelnünk. KRISZTA: — A tavalyi körünk nagyon tetszett, s azt hittük, hogy nem csinálunk újat. Aztán, ahogy véget ért az idény, már elkezdődött a tervezgetés. ANDRÁS: — Az első résziben Bach, a másodikban pedig egy tenger hullámzását utánzó szintetizátor zenéjére korcsolyázunk. Az új követelményeknek megfelelően a táncra összpontosítottunk úgy, hogy azért nem adtuk fel egyéni stílusunkat. (A műkorcsolyázás népszerű sportág, de kevesen tudják, hogy hol van a Millenáris, mert legtöbben csak a TV-ből ismerik. Egy világverseny alkalmával milliók szurkolnak Krisztináért és Andrásért. Néhány perc csillogás, fény, az árnyékról, a felkészülésről szinte semmit sem tudunk.) KRISZTA: — Július elején mentünk ki Londonba és kisebb-nagyobb megszakításokkal ott készültünk október közepéig. Közben voltunk egy bemutató körúton az NDK-ban, az NSZK-ban és Svájcban. ANDRÁS: — A felkészülés alatt fizikai edzéseket is végeztünk. Naponta több kilométert futottam a Themze-parton. Még kánikulában sem strandra jártunk, hanem napi négy-öt órás edzésre a jégpályára. (A jégtáncnak népszerűsége ellenére — talán irigységből — vitatják a sportértékét. „Látványosság csak” — mondják sokan ...) ANDRÁS: — Az íjászatot vagy a lólengést sem lehet, ugyanúgy, mint a jégtáncot, például a maratoni futáshoz haonlítani. A jégtánc a sport és a művészet ötvözete, ilyen nézőpontból vizsgálva nagyon nagyra értékelem. KRISZTA: — Talán az iparművészethez tudnám hasonlítani. Egy gyönyörű faliszőnyeg vagy réztál értékét nem a kézit,e-kor felhasznált anyag érésve határozza meg. (Tömött bevásárló szatyorral a kézben két háziasszony a 6-os villamoson — mint úgy általában — „folyamatosan” beszélget. Az egyik azt mondja: „Holnap fodrászhoz megyek, levágatom a hajamat. Úgy akarom megcsináltatni, ahogy Regőczynek van. Láttad őket este a TV-ben?” Népszerűek, szeretik őket, ennek ellenére nagyon keveset tudunk róluk . KRISZTA: — Másodéves valgyok az orvosegyetemen. Az első évről talán annyit, hogy nem volt egyetlen pótvizsgám sem. ANDRÁS: Kevés volt a pontszámom, ezért nem vettek fel az ELTE bölcsészkarára, így továbbra is a BÁV-nál dolgozom, becsüs vagyok. Szeretem a munkámat, mert köze van a művészethez és nem kell ülnöm, egész nap járkálhatok. Az antik bútorokat jobban kedvelem. Konzervatív? Á, nem! Szeretem az újat, a modemet. KRISZTA: — Főzni? Hát, szoktam. Nyáron, amikor Londonban voltunk, felváltva főztünk. Mi? Hogy, ragadt a tojásosnokedli? Ez nem igaz, András! Te beszélsz, amikor örökké konzervvel etettél. Persze, a pörköltemről nem beszélsz, amit annyira dicsértél. ANDRÁS: — Sokan megkérdezik ... Egyelőre nem házasodunk össze. KRISZTA: — Köszönöm a dicséretet. Én tervezem és varrom a ruháimat. Hogy milyen lesz az új kűrruhám? Lila alapon nagy zöld virágok. Ugye, rettenetesnek tűnik, pedig csodálatos. (Jelenleg a téli sportágak — sí, korcsolya, jégkorong — versenyzői közül egyedül Regőczyék állnak a világ élvonalában. Mi a siker titka?) KRISZTA: — Titokról szó sincs! Ehhez a sportághoz fanatizmus és türelem kell. A mi életünk a jégtánc. Naponta 4— 5 órát edzünk. ANDRÁS: — Szerencsénk is volt. . . Amikor elkezdtünk együtt korcsolyázni, felfigyelt ránk egy angol bácsi és sokat segített nekünk. KRISZTA: — Az edzőnk, Callaway nem pénzért foglalkozik velünk. Azt mondta, hogy amíg nem kerülünk neki pénzbe, addig nem kell fizetnünk. ANDRÁS: — Talán jobb lenne, ha fizetnünk kellene, mert így ajándékokat adunk, de úgy érezzük, hogy mindig adósai vagyunk. KRISZTA: — Megfogadtuk, hogy az idén nem tűzünk ki magunk elé konkrét célokat, tehát kikapcsoljuk a bírókat, a folytonos idegeskedést és saját örömünkre korcsolyázunk. ANDRÁS: — Nem határoztuk meg, hogy hányadikok akarunk lenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem a maximumot nyújtjuk majd a világversenyeken.Az ajtóból visszanézek. Már újra jégen vannak és ott folytatják, ahol abbahagyták. A sárga sátortetőről „visszahull” a zene. A tenger hullámaira Kriszta és András csodálatos táncot „fest” a jégre. Most nincs reflektor, nincs fény, nincs csillogás! Most edzés van, de arcukon látszik — örömmel teszik ) Salánki Miklós