Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)
1977-11-12 / 269. szám
XXXIII. 269. ♦ 1977. november 12 FŐISKOLAI SPORT Tizennyolc húsz könnyen csábítják el az embert sportolni. Különösen akkor, ha nincs, ami vonzza, kényszerítse. Márpedig egyetemen, főiskolán a tanulmányi időszak utolsó éveiben nincs kötelező testnevelés óra. Pedig éppen ebben a korban, s éppen a szó szoros értelmében csak a sokat „hallgató” hallgatóknak lenne szükségük a rendszeres mozgásra. Nemcsak azért, mert a szervezet fejlődése nem fejeződött be, s a szellemi csiszolódáshoz a testnek is gyarapodnia kell. Hanem azért is, hogy a jövő értelmisége — a pedagógus, a mezőgazdasági, az ipari szakember, az orvos — szeresse, értse, igényelje a rendszeres mozgást. Hogy aztán majdan munkahelyén segíthesse a testedzést. Erről beszélgettünk Pénzes Józseffel, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola testnevelési tanszékének vezetőjével. — Nálunk igazán ideálisak a testnevelés, a sportolás feltételei — mondta. — Hét év áldozatos, munkájának eredménye a nagy méretű tornaterem, az udvaron levő bitumenes kosárlabdapálya, a sportkombinát, ahol röplabdázni, atlétizálni, s természetesen focizni is lehet. A hallgatók testnevelés, sport iránti passzív érdeklődését mégis nehezen sikerült a cselekvés medrébe terelni. Mi lehet ott — gondolom — ahol a feltételek is mostohák? .. . Hiszen ismerünk olyan felsőfokú oktatási intézményt, ahol a sok ezer hallgatóra egyetlen kis méretű tornaterem jut, s szabadtéri sportlétesítményük sincs. Szerencsére ott sem nyugodtak bele, hogy a jövő értelmisége eltespedjen. Ismertek a kezdeményezések: uszodabérlet-juttatás a hallgatóknak, a természetjárás megszerettetése, létesítménybérlet a szabadidősport megszervezésére és így tovább__ A gond, persze, változatlan: a csábítás! A nyíregyházi főiskolán ebben a dologban próbáltak újítani. — Nálunk számolni kell azzal is, hogy az idekerült fiatalok csak minimális testnevelési ismeretekkel rendelkeznek — folytatta a tanszékvezető. — A többség falusi általános, illetve kisvárosi középiskolában végezte tanulmányait, ahol általában mostohák voltak a testedzés feltételei, sokszor nem is szaktanár tanította a testnevelést... Mindezek ellenére tapasztaltuk, hogy ezek a fiatalok igényesek a testkultúrát illetően is ... Elmúlt a rongylabdás, a mezítlábas, a lavóros világ. Aki sportol, ha csak szórakozásból is, igényli a jó felszerelést, a kulturált környezetet, a meleg vizes tisztálkodási lehetőséget. Ha minden együtt van, akkor jöhet a következő lépés: a megfelelő, vonzó testedzési, sportolási forma. Nos, mi ebben igyekeztünk előbbre lépni! — Hogyan? — Először is úgy, hogy hallgatóink a kötelező testnevelés órákon azzal foglalkoznak, amihez leginkább kedvet éreznek. Aki focizni akar, a labdarúgásnak élhet, további ismereteket, jártasságot szerezhet a technikában, a taktikában, a szabályokban ... Természetesen választhat más labdajátékot is, de tornászhat, atlétizálhat is az órák keretében. — Tudomásunk szerint így van ez más felsőfokú oktatási intézményekben is. — Igaz, de nálunk — van még más is. Az úgynevezett szabadidősport irányítása. Felmértük az igényeket és megállapítottuk, hogy a hagyományos formáknál, módszereknél — a házi, a kollégiumi bajnokságokra, vetélkedőkre gondolok —, sokkal többre van szükség. Így jutottunk el a sízésig és a kerékpározásig. — Sízés az Alföldön? , — Igen. Ha van hó, csúszkálni, túrázni, futni itt is lehet. A lényeg azonban a túrákon, a tanfolyamokon, a táborokon van. A főiskolán is bevezették a szabad szombatokat, így aztán a hallgatók kéthetenként két napra is elutazhatnak sízni. A Bükk-hegység végül is nincs messze Nyíregyházától! A szünidei táboroknak, sítanfolyamoknak pedig különösen nagy a sikerük — még a nem testnevelő szakos tanárok között is. Az utóbbinak nagyon örülünk! Tábori környezetben, sízés közben megnyerhetjük a pedagógusokat is a főiskolai sportnak. — Érthető, hiszen más környezetben, jó levegőn nagyszerűen telik az idő, s egy táborozás a közösséget is formálja, alakítja. — Ügy van, s a sízésre, a sítáborra tulajdonképpen már az ősztől lehet készülni. És a hallgatók készülnek. — A kerékpározás? — Ahhoz az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom adta az ötletet. Amint ismeretes, a követelmények között szerepel a kerékpáros túrázás, illetve az is, hogy, aki nem tud , tanuljon meg kerékpározni. Kerékpárokat vásároltunk, két okból is: egyrészt bővül az érdekes, vonzó testedzési formák köre, másrészt hasznos ismeretekhez juttatjuk hallgatóinkat. A diploma megszerzése után szinte valamennyien állami gazdaságokhoz, termelőszövetkezetekhez kerülnek. Milyen hasznoslesz majd ott a kerékpártudás! Síző, kerekező, sportoló hallgatók ... íme, újabb ötletek fuk£eI0s£tatási intézményekben a testnevelési és sportfoglalkoztatásra. Újabb ötletek — tartalmilag újak. S velük együtt született a lehetőség... Mindenütt lehet utánozni! V. Gy. ÚSZÁS A csábítás trükkje ÖKÖLVÍVÁS Távollétiig igazolt Bizakodnak a Bp. Honvédban Szép gesztus volt! Bp.Honvéd ökölvívó-vezetői gratuláltak az V. Dózsa kiváló teljesítményt nyújtó gárdájának a felnőtt bajnokság után. Szép gesztus volt, de egyesek amolyan tessék-lássék , dolognak tekintették. Megjegyzéseket is tettek. — Pedig szívből gratuláltam — mondja Énekes Árpád, a Bp. Honvéd vezetőedzője —, mert a riválisok sikere mögött tömérdek munka van. Munkával győztek le bennünket. Közöttünk a szakosztály többi edzői állnak és a függetlenített szakosztályvezető, Bódis Gyula. Hallják a véleményt. Várom, hogy mi lesz a visszhang. — Minket a gyengébb szereplés erősebb munkára serkent — szólal meg Bódis Gyula. — Ha az O. Dózsa is még többet tesz, hogy a megszerzett babért megőrizze, akkor a magyar ökölvívás lesz gazdagabb. A teremben látható jelenségek megerősítik ezeket a protokollárisnak tűnő mondatokat. Totka Pali a Jakab Vilmos elleni elődöntő után ezt hajtogatta Bódis Gyulának: — Ne haragudjon, Gyula bácsi, én győzni akartam. Most nem sikerült... De hogy nemsokára sikerüljön, azért most hallatlanul kemény csatát vív. Önmagával. Fárad, de legyőzi a fáradtságot. Lassul a mozgása, de még jobban összpontosít. Vagy húszan felhacsítzaanak az öklök a zsákon, pereg az ugrókötél. Elszántság és derűlátás tapasztalható a szép, jól berendezett teremben. Pedig ez a szakosztály elvesztette vezető hegemóniáját. A magyar ökölvívás is „fakó” esztendeit éli. A ma egyes jelenségei lehetnek mutatóak, tetszetősek, de a tények eredménytelenséget tükröznek. Miért hát ez a derűlátás? Önámítás lenne? Semmiképpen. Például Németh Rezső minden mozdulata szép jövőt ígér. A balszerencsések balszerencsések. Montrealba nem jutott ki, mert eltört a keze. Pedig ő nyerte a magyar bajnokságot. Rendbe jött, készült az idei nagy feladatokra. Januárban az álla tört el. Nem ütéstől. Elesett a jeges, síkos lépcsőn. A hadsereg spartakiádja azért már kiutazott Kubába, s ott a későbbi második helyezettől kapott ki. A bajnokságon akart bizonyítani. Előtte néhány nappal azonban berendelték kórházba, fertőzés gyanújával. Nem volt fertőzés, de az utolsó edzések kimaradtak. „Tompa” volt a szorítóban. Győzött, de az edzők nem engedték tovább az első fordulónál. Most ez az erőszakosan makacs fiú kétszeres energiával edz. Céltudatos munkájával cáfol minden kishitűséget. Reményt gyújt a reményt vesztettekben. — Nem változott nálunk semmi — mondja Énekes Árpád. — Vannak most is, akik szítják a tüzet, csak éppen nincs akkora heve, mint korábban. Mikor még Kajás, Orbán Laci, a fiatal Badart és Botos edzett így, akkor annak az edzésnek sajátos tűke volt. Magával ragadó sodrása. Az eredményesek lelkesedése szikrázóvá tette a terem levegőjét. A lelkesedés most is megvan. A tűz ég, van, aki szítja, csak éppen izzásba nem tudják hozni. Nincsenek most olyan művészei az ökölvívásnak, mint az elődök voltak. Nemcsak egy szakosztály, hanem az egész sportág megérzi, ha rövid idő alatt elveszít olyan klasszisokat, mint Kajdiék voltak. Harsányi Gábor gyúró nosztalgikusan mondja ezeket a szavakat. Tekintete azonban önkéntelenül is a szorító felé fordul. Ott, az ifjúsági Bárdi a junior bajnok Dudással kesztyűzik. Olyanok néha a villanások, mintha a kubai ökölvívókat látnánk. Énekes Árpád is élvezi a dolgot. — A serdülök között még több olyan akad, akik a legkorszerűbb ökölvívás jellegzetességeit csillogtatják. — Ez adja a bizakodás alapját? — Ezek együtt. Volt idő, amikor rózsásabbnak tűnt a magyar ökölvívás helyzete, mint valójában volt, most pedig nem olyan sötét, mint egyesek hiszik. — Ez nem hit kérdése. A tények beszélnek borús hangon. — Igaz, most nincsenek olyan színes egyéniségei az ökölvívásnak, mint korábban, de tisztelni és becsülni kell a mostaniak szorgalmát. Többre megyünk vele, mint ha legyintenénk, mert nem hozzák azt, amit ugyanolyan szorgalmas, de virtuózabb elődeik az asztalra tettek. — Azért csak van kézzelfoghatóbb oka annak, hogy, most nincsenek olyan sziporkázó egyéniségek a szorítókban, mint korábban? — Van. Maradok a saját portánkon. Míg Kajdiék „vitték” a szakosztályt — különböző okok miatt — nem tudtuk biztosítaniazt a munkát a versenyzőinknek, amit kellett volna. Elsősorban katonasportolóinknak nem. Ez mostanában visszaüt. — Meddig még? — Nem sokáig. Nézze ... A szorító felé vU£ ötven gyerek ül ott és hallgatják Bakonyi Nándor edző szavait. Közülük 34-en indulnak Budapest serdülőbajnokságán. Egyre több a szakosztályban a saját nevelésű ökölvívó és úgy látszik, egyre több lesz. Mert a serdülők nemcsak sokan vannak, de tudásban, szorgalomban is sokat ígérnek. A megőrzött edzésintenzitásra és a fiatalok tehetségére alapozva, mondjuk ki, hogy számunkra továbbra is a nemzetközi szint a mérce — jelenti ki Bódis Gyula. Hallgatunk. Újra ő viszi a szót. — Érdekes jelenséget mutatok. Nézze meg 1968-tól az évenkénti bajnokaink számát. Abban az évben 4, aztán Olimpia utáni év volt. Következett 5, 5, 8 és ismét csak 3 bajnok. Ugyancsak olimpia utáni év volt akkor. A folytatás: 4, 5, 7, és ismét 3! Az idén is olimpia utáni esztendőt taposunk. Ez a hullámzás nem véletlen. Szakmai elképzelésünket tükrözi. — Mi az olimpiát követő esztendőket mindig a következő olimpia csapatának kialakítására használtuk fel — bizonygatja Németh Károly edző. Minden olyan logikus, bizonyított, de valahogy érződik a „lyuk a zsákon”. A vezető edzőhöz fordulunk. — Miért mellék- és nem főfoglalkozásban látja el feladatát? — Főfoglalkozásban sem lenne nagyobb a szakismeretem, csak az időm lenne több. De én most is többet tartózkodom az edzőteremben, mint egyes versenyzők. Tudom, nem rajtuk múlik. Tonval Most tűnik fel, kujlog, hogy a soknak tetsző létszám csak kétharmada volt a versenyzői gárdának. Néhányan, igaz, keretedzésen voltak, sokan iskolában, többen szolgálatban. Távollétük igazolt. Jelenlétük hiánya azonban még visszaüthet... Kaszás Sándor ! Ki hinné, látva a mosolygós arcot, hogy ez a pillanat már a második menet legutolsó pillanata volt a magyar bajnokságon. Danyi Jenő mosolyog. Teheti, négy év óta minden aranyérmet ő nyert meg NÉPSPORT . Turóczy: „Beleszólhatnak a gyerekek...” 1965. július 29. és 1969. augusztus 8. között ötször javított Európa-csúcsot 100 gyorson, s természetesen erőssége volt az éveken keresztül sikeresen szereplő váltóknak is. Utolsó szereplésének színhelye a müncheni olimpia volt, ahol negyedik lett az országos csúcsot mind a mai napig tartó Gyarmati, Turóczy, Kovács, Patah 4x100-as gyorsváltó tagjaként. Turóczy Juditról van szó ... Az olimpia évében fejezte be tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, egy évvel később kesében volt a diplomája is, de az uszodába nem tért vissza. Három gyereke született, mint ahogyan azt házassága első percétől elképzelte. Ma már a legkisebb is bölcsődés, így semmi akadálya sem volt annak, hogy engedjen a régóta hívó szónak: visszatért régi sikereinek színhelyére, a Szőnyi útra, a BVSC egyik edzője lett. Szokványtörténet, mondhatná bárki, de a csattanó csak ezután következik. Turóczy „Pircsi” nem a megszokott alsó lépcsőfokon, pontosabban a kismedencében kezdte edzői pályafutását, hanem az ötvenes medence partján. Csoportjában 14 —18 évesek edzenek. Sőt! Tanítványai közé tartozik két egykori versenyzőtársa, Kovács Edit és dr. Szentirmai István is. — Azt hiszem, amennyivel könnyebb ezzel a korosztállyal foglalkozni, annál nagyobb a felelősség — magyarázza nagyon komolyan Turóczy. — Rendkívül kedvesen fogadtak a gyerekek, látszott, hogy ők is meg szeretnék könnyíteni a beilleszkedésemet. — Nehezen ment? Hiszen öt évet töltött távol az uszodától.— Túl vagyok az első ismerkedésen, már megkezdődött a komoly munka. Nem okozott különösebb gondot a rajt, mert akkor is figyeltem az úszás szakkérdéseire, amikor a gyereknevelés töltötte ki az időmet. — És mi a helyzet most, amikor mások gyerekeit kell nevelni is?... — Tapasztalataimat igyekszem messzemenően felhasználni. Híve vagyok a viszonylag kis mennyiségű, de nagy intenzitású edzéseknek. Ami pedig a nevelési munkámat illeti: önállóságra nevelem tanítványaimat, beleszólhatnak a gyerekek az edzéstervbe, természetesen csak az ésszerűség határain belül. Turóczy diplomatikusan hallgat, amikor neveket akarok megtudni. Határozottan kijelenti, hogy szép számmal vannak a csoportjában tehetséges gyerekek, akikből lehet valami, de korainak tartja a nevek említését. — Littomeritzky Máriánál van a szakosztály közvetlen élvonala, nálam azok, akik nem jutottak be abba a csoportba. Egyelőre ez jó dolog, mert a gyerekeket fűti a bizonyítás vágya, nagyon igyekeznek az edzéseken. Az már az én gondom, hogy ezt az elszántságot ébren tartsam. — Mi a különbség a maiak és a tíz évvel ezelőtti úszók között? — A maiak valahogy másképp bírják a terhelést, mint annak idején mi. Fizikailag lényegesen többet viselnek el, de lelkileg labilisabbak— Egyensúlyba lehet-e ezt hozni? — Talán igen. Sokat kell a gyerekekkel beszélgetni, és — mint említettem — önállóságra kell őket szoktatni. — Mi a helyzet a saját gyerekeivel? — A legidősebb, a négy és fél éves Judit már nagyon vízbiztos, a hároméves Ádám és a másfél éves Ákos is jó formájú, ügyes mozgású! Hogy úszók lesznek-e? ... Szerencsére ezt még ráérünk eldönteni... S. P. RÖPLABDA NBI Holtverseny az élen A férfi röplabdabajnokság ötös tornájának zárónapján a két nagy vetélytárs, az U. Dózsa és a Csepel egymással találkozott. A lila-fehérek legutóbb Csepelen játszmát sem nyertek, ezúttal viszont nagy harcban győztek, s ezzel pontszámban beérték a bajnokot. A nap meglepetéséről a Vasas gondoskodott: a Bp. Spartacus ellen fölényesen szerezte meg idei harmadik győzelmét! Eredmények: Újpesti Dózsa—Csepel 3:2 (7, —14, —13, 10, 13). Vágóhíd u. V: Mészáros, Simai. V. Dózsa: CZAKÓ, Makszin, KISS L. SZALAI, Dvorák, Kolozsi, Cs. Daróczi, Vocskó, Szabó. Edző: Jánosi Ferenc. Csepel: SOMOGYI, Babati, Gulyás, Kovács K., MÉSZÖLY, STEINER. Cs: Nagy L. Edző: Prouza Ottó. A mérkőzés alakulása. I. játszma: 0:1, 1:1, 1:2, 5:2, 5:3, 10:3,10:6, 14:6, 14:7,15:7. II. játszma: 0:3, 3:3, 3:5, 4:5, 4:10, 5:10, 5:11, 9:11, 9:13, 14:13, 14:16. III. játszma: 3:0, 3:1, 5:1, 5:3, 7:3, 7:6, 9:6, 9:13, 13:13, 13:15. IV. játszma: 0:1, 3:1, 3:2, 4:2, 4:3, 5:3, 5:4, 6:4, 6:5, 12:5, 12:9, 13:9, 13:10, 15:10. V. játszma: 0:3, 2:3, 2:6, 9:6, 9:7, 10:7, 10:10, 13:10, 13:13, 15:13. Az örökrangadó két és fél játékrészen keresztül meglehetősen unalmas, sok hibával tarkított, közepes színvonalú játékot hozott. A csepeliek lelkesebbnek látszottak de Czakó vezérletével a hazaiak fordítani tudtak. A vendégegyüttes — a sérült Buzek hiánya miatt — ütőerőben sem tudta felvenni a versenyt, de így is az utolsó pillanatig nyílttá tette a találkozót. Bp. Honvéd—TFSE 3:1 (13, 13, —3, 6). Dózsa Gy. út. V: Bíró, Legendás. A hazai csapatból Petrekanits megsérült az első játszmában, a mérkőzés további részében csak csereként játszott. Jó: Stevik, Huszár, ill. Kiss A. Vasas—Bp. Spartacus 3:0 (6, 14, 5). Fáy u. V: Ribizsár, Rádi. Vasas: GYŐRT: Ádám, Lászlófi, MONDI, SIMON, Dévényi. Cs: Hermann, Kecse. Edző: Benke Attila. Bp. Spartacus: Máthé, Polányi, Bánfai, Bogár, Szabó, Takács. Cs: Bíró. Edző: Porubszky László. Az 56 perces találkozón meglepetésszerű, de megérdemelt győzelmet aratott a Vasas. Tulajdonképpen csak a második játszmában volt nagyobb küzdelem. A Vasas minden tekintetben felülmúlta a tartalékos szövetkezetieket. A bajnokság állása az ötödik torna után 1. Csepel 25 17 8 63:39 42 2. V. Dózsa 25 17 8 61:40 42 3. Bp. Spartacus 25 16 9 59:47 41 4. Bp. Honvéd 25 15 10 53:47 40 5. TFSE 25 7 18 39:59 32 6. Vasas 25 3 22 24:67 28 Nők, a 7—14. helyért: MTK-VM—Székesfehérvári Volán 3:0 (11, 8, 3). Hungária körút, V: Molnár, Téderer. Jó: Lévai, Gaál, Bányai.