Népsport, 1977. december (33. évfolyam, 285-310. szám)

1977-12-16 / 298. szám

S NÉPSPORT A KÜLFÖLD SPORTJA Max Schmeling emlékirataiból K. O. A MÚLTNAK Váltóinak az idők, “ „Pé­­dául Max Schmeling. Nekem úgy él az emlékezet emberi, ahogyan egy háborús UFA-filmhiradóban láttam. Acélsisa­kban, a hitlerista Wehrmacht egyen­ruháj­ában, amint Kréta-szigete felett kiugráshoz ké­szülődik. Mint a mindent legyőző hitleris­ta hadigépezet elszánt katonája, aki nem akarja magát kivonni abból a háborúból, amelyet a Harmadik Birodalom az „új Európáért" és az „élettérért” vív. És most tessék, módomban állt elolvas­ni Schmeling emlékiratait. És kiderült, hogy én annak idején — még gyermekként — tulajdon­képpen egy „büntetőexpedíció” kényszerű résztvevőjét láttam a Híradó­­moziban, amely egyébként akkor a Petőfi Sándor utcában, a ma már bezárt Katona József Színház helyén működött. Az ököl­vívó ex-profivilá­gbajnok ugyanis azt írja, hogy von Tschammer und Osien „birodal­mi sportvezető” bosszúból hivatta be kato­nának, mert összekülönböztek. Schmeling ugyanis, nem volt hajlandó a náci propa­ganda­­szolgálatába állni i­fi helupplíí,ilpolítí életévéhez közeledő, H­adl Venkenler­ il egyébként valóban rokonszenves sportember, a hamburgi hajó­­kormányos fia, szmokingban éppolyan ott­honosan mozog, mint egykor a szárítóban. Oldalán feleségével, az egykori híres film­­színésznővel, Anny Ondrával, akivel 44 esztendő óta él boldog házasságban, a meg­értés és a tisztesség példaképe. A hetvene­dik születésnap bebizonyította, hogy a jó Max népszerűsége ma is töretlen, jobban mondva ismét fényesen csillog, s ez indít­hatta a könyvkiadót, hogy újabb önéletraj­zot írasson vele, illetőleg róla. A két évtized előtti kötetben a jó Max — még közel voltak a dolgok, például ez a bizonyos krétai bevetés — inkább életé­nek sportbeli vonatkozásaira szorítkozott. Az olvasó természetesen az új, a karácso­nyi könyvpiac szenzációjának szánt, 554 ol­dalas művéből is megismerheti, miként ütötte ki „az évszázad mérkőzésén” — hány „évszázad mérkőzése” volt azóta, te jóságos ég! — 1936. június 19-én a világ­­bajnoki címért vívott küzdelem tizenkette­dik menetében Joe Louist, a „barna bombá­zót”. Aztán pedig miként ütötte őt ki a visszavágón Joe Louis 1933-ban már az első menetben. A mai emlékiratokban azonban több szó esik már társadalomról, politiká­ról és hasonlókról. Az emlékiratok pél­dául egy valóságos ellenálló képét rajzol­ják Maxról. Barátainak nagy része pél­dául — a könyv állítása szerint — a ná­cizmus üldözöttei közé tartozott. Jóllehet annyit elismer, hogy miután már 1933 áp­rilisában, nem sokkal a hírhedt hatalomát­vétel után Hitler meghívásának eleget tett, ,,itt-ott pozitív vonásokat látott az új rend­szerben”, hamarosan rájött, hogy „hol a helye". Ezért csapott össze nemcsak a „bi­rodalmi sportvezetővel” újra és újra, sőt még arra is vállalkozott, hogy magánál Hitlernél emelt szót barátaiért, a Führer­­nél tett látogatását pedig sokan kifogásol­ták. Amikor von Tschammer und Osten azt követelte tőle, hogy szakítson a náci faj­­elméletnek nem megfelelő származású ame­rikai menedzserével, Joe Jacobs-szal, az ügyben kihallgatást kért Hitlertől. Brück­­ner, Hitler segédtisztje már másnap tele­fonált, s a Schmeling házaspárt meghívta teára. A iparipu­ltán leírása olyan szép, hogy H­­edgeUUdit nem is lehet igaz_ Hit­ler rendkívül figyelmes házigazdának bi­zonyult, mégis elkomorodot, amikor Schmeling szóba hozta kérését és kifejtet­te: „Nekem szükségem van Joe Jacobs-ra. Mindent, amit Amerikában elértem, neki köszönhetek." Hitler kelletlen arcot vágott, hallgatott, s „az ürességbe bámult.” És amikor Schmeling — állítólag — arra utalt, hogy már azért sem válhat meg a mened­zserétől, mert „a hűség a németek egyik erénye”, a Führer még kelletlenebb arcot vágott. Kelletlenség ide, hitleri rosszkedv oda, Schmeling megtarthatta menedzserét. Mert nemcsak — és ez a lényeg­­— neki volt szüksége a kitűnő kapcsolatokkal ren­delkező menedzserre, hanem az akkori Né­metországnak is arra, hogy színes képvise­lőjének sikere legyen az Egyesült Államok­ban. Schmeling természetesen nem azért, hanem pénzért lépett a szorítóba, de azért a tény tény marad: a német ökölvívó­­világbajnok sikereivel kitűnő szolgálatot tett a náci propagandának hazájában és a tengeren túlon egyaránt. Ha akarta, ha nem ... Nem akarom én szegény, rokonszenves Maxon számon kérni mindazt, amit a hit­leristák a világgal tettek, még a megté­vesztett milliók képviseletében sem, akarom rajta elverni a port. Arról azonban, soha nem szabad elfelejtkezni, hogy neki és a hozzá hasonlóknak, akik talán akaratlanul, de bizonyosan tudatlanul helytelen ügyet szolgáltak, azért megmarad a felelősségü­k. Én, bizony, szívesen olvastam volna, ha az egykori kitűnő sportoló képes erre a fel­ismerésre, mert ezzel talán valódi emléke­ket idézne fel. És nemcsak neki. Mert, ha a Max Schmeling-probléma csak Max Schmeling-probléma lenne, akkor nem len­ne érdemes róla ennyit írni. Csakhogy, mint minden világhírességnek, így a spor­tolóknak is megvan a maguk közéleti fele­lőssége. Itt van például egy másik profi ökölvívó-világbajnok, Muhammad Ali. Őt is behívták egyszer katonának, mégsem jelentkezett teára a Fehér Házba, hanem megtagadta a katonai szolgálatot. Világhí­rét, népszerűségét egy jó ügy szolgálatába állította. Pedig Ali természetesen éppúgy nem volt politikus alkat, mint ahogyan Max Schmeling sem az. Viszont megértett valamit, amit ma minden világhírű spor­tolónak meg kell értenie.­­ Ez pedig az, hogy akik az érdeklődés kö­zéppontjában állnak, nem bújhatnak ki a társadalmi felelősség alól. Győzelmeiket ők maguk vívják ki, de azok végül is nem­csak az övék. Az én korosztályom — és ál­lítom, hogy egyben a sporttörténet, de a fiatal, új Magyarország felemelkedésének — története — számára az 1948-as tíz londoni magyar olimpiai aranyérem azért ért sokkal többet minden más olimpián el­ért eredménynél,, mert segített az egész vi­lág figyelmét felhívni arra, hogy Magyar­­országon valami új, jó, előrehaladó van ki­alakulóban. Berlinben 1936-ban is tíz olim­piai bajnokságot szereztek az akkori ma­gyar sportolók. Ami viszont azon az olim­pián történt, az megcsúfolása volt az olim­piai eszmének, s arra szolgált, hogy a náci Németországról a valóságtól eltérő képet mutasson a világnak. Tehettek erről azok a sportolók, akik tudásuk, tehetségük, aka­raterejük legjavát adták? Minden bizony­nyal nem. És mégis ... Békés világban SS?*- szerencsére A­­ békés egymás mellett élés korszakában viszonylag kevés a konf­liktus a sport és a politika között. Így az­tán nem sok szó esik a kettő elválasztha­tatlan kapcsolatáról. Azért az mégis fenn­marad. És mint minden tevékenység, amelyben milliók vesznek részt, és amely százmilliók érdeklődését kelti fel, alkal­mas rá, hogy hatásával visszaéljenek. Nem tehetek róla: bár elolvastam mind az 554 oldalt, amit Max Schmeling írt, bennem az a kép maradt meg, amit annak idején, 36 esztendeje láttam. Egy általam akkor minden tekintetben óriásnak tartott sportoló harcba indul Hitler háborújáért .... Szívesebben venném, ha csupán bomba­ként becsapódó jobbegyeneseire emlékez­hetném ... Berlin, 1977. december. Pintér István Az évszázad mérkőzése előtt... Max Schme­ling (balról) és Joe Louis A szovjet­­ kupáért Rjazanyban megkezdődött a szovjet súlyemelők hagyományos évzáró viadala. A szovjet kupa keretében közel kétszáz verseny­ző lép a dobogóra a tíz súlycso­portban . Légsúlyban, az 56 kilós versenyzők között Oleg Karajanich junior világbajnok két ifjúsági világcsúcsot állított fel. A szak­emberek jóslata szerint nagy jövő előtt áll. Az eddigi eredmények: 52 kg: Szenysin 235 kg. 56 kg: Karaja­­nidi 250 kg új ifjúsági világ­csúcs, lökésben 140.5 kg ugyan­csak új ifjúsági világcsúcs. 60 kg: Kolesznyikov 270 kg. A Dankersen jutott tovább A kézilabda BEK szerdán el­készített sorsolása szerint a Bp. Honvéd a legjobb nyolc között, a Dankersen és a Krems mér­kőzés továbbjutójával kerül szembe. Az NSZK és Ausztria bajno­ka időközben már leját­szotta visztavágój­át és a Dan­­k­ersen biztos, ötgólos győzel­met aratott, és továbbjutott. Dankersen—Union Krems 21-16 (10-6), München, 900 néző. A győztes csapat legeredménye­sebb játékosai: Oepen (5), Walktke (4), Axelsson (4), Busch és Kramer (2—2). + KÉZILABDA. Nemzetközi torna. Férfiak: Cottbus. Románia —Cseh­szlovákia 20 — 18, NDK A-NDK B 42-23, Lengyelország —Szovjet­unió 24-20. (A tornán az NDK A- válogatottja és a román csapat, a magyar együttes két világbajnoki ellenfele, még nem vesztett pontot). JÉGKORONG. Nemzetközi mér­kőzés, Edmonton. Edmonton Oi­­lers —Csehszlovákia­­ 6-1. Hart­ford, New England Whalers— Moszkva válogatottja 7-2. KOSÁRLABDA, BEK, hatos dön­tő. Férfiak: Mobi­girgi várese (olasz)—Maccabi Tel-Aviv (izra­eli) 91-78. Meglepetés a védő újabb veresége. KORCSOLYÁZÁS. Nemzetek kö­zötti gyorskorcsolyázó viadal. Ja­pán— Kínai NK, Suwa. Ifjabb eredmények. Férfiak. 500 m Wang Nian-csun (kínai) 40.1, 1000 m Kawahara (jap) .1:20.4, Hao Weng­­csai (kínai) 1:21.7 új csúcs. Nők. 500 m Nagaja (jap) 43.6. Gyorskorcsolyázó verseny. Moszkva. Nők, 1500 m: Sztye­panszkaja 2:16.8 új szovjet csúcs (nem magaslati pályán). St. Alpesi Világ Kupa, Madonna di Campiglio. Óriásműlesiklás. Férfiak: 1. Stenmark (svéd) 2:49.91 mp, 2. Hemmi (svájci) 2:50.06 mp. A férfi alpesi Világ Kupa egyéni összetett verse­nyében: 1. Stenmark (svéd) 75 pont, 2. Hemmi (svájci) 40 p.,­ 3. Heidegger (osztrák) 37 p. Európa Kupa, Flaire, óriásműlesiklás. Nők: 1. Leike (osztrák) 2:42.74 mp. Alpesi Világ Kupa, Madonna di Campiglio, óriásműlesiklás, nők: 1. Wenzel (liechtensteini) 3:02.13 mp, 2. Kaserer (osztrák) 3:02.68, 3. Morerod (svájci) 3:02.89 mp. Az alpesi Világ Kupa női egyéni ösz­­szetett versenyének állása: 1. Wen­zel 53 pont, 2. Morerod 40, 3. Ka­serer 38. TENISZ. Nemzetközi verseny. Adelaide. Férfi egyes. Elődöntő: Gullikson (am)-Gorman (am) 3:6, 6:1, 6:2, Lewis (új-zélandi) — Warwick (ausztr) 7:5, 6:4, döntő: Gullikson-­­Lewis 3:6, 6:4, 3:6, 6:2, 6:4. Férfi páros döntő: Ball, Warwick (új-zélandi, ausztr) — Dent, Alexander (ausztr) 3 :6, 7:6, 6:4, Sydney. Férfi egyes. II. for­duló: Lewis (új-zélandi) — Smith (am) 6:7, 7:6, 7:5, Tanner (am) —Newcombe (ausztr) 6:3, 5:7, 6:4,­ Gerulaitis (am)—Lloyd (ang) 6:2, 6:2. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK NDK. Kupamérkőzések: Stral­­sund — Dynamo Berlin 0-4, Dy­­namo Dresden — Wardau 5-1, Er­furt— Runa Schkopau 4-0, Magde­­burg—Vorwärts 2-0. A visszavá­gókra december 21-én kerül sor. Balkán Kupa, döntő: Szófia. Szlátaa Szófia—Panathinaikosz 0-0 (első mérkőzés). Közép-Európa Kupa mérkőzés, B-csoport, Perugia. Perugia — Par­tizán Belgrád 2-1 (2-1). Góllövő: Speggiorin (2), ill. Sztojkovics.­­ Hubert Kostka, a Górnik Zabrze labdarúgócsapatának ed­zője megválik egyesületétől. A szerződésbontás­­valószínű oka: a nagy múltú együttes gyengén sze­repel a bajnokságban, a tizenket­tedik helyen áll. C. Gilbert Legrand, a luxembur­gi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya 44 éves korában el­hunyt. Halálának okát a hírügy­nökségek nem közölték. A kis eu­rópai ország ismert szakembere 1972 óta állt a válogatott élén. Előtte a bajnokcsapat, a Jeunesse Esch edzéseit vezette. 00 Erősít az angol bajnoki táb­lázat élén álló újonc Nottingham Forest labdarúgóegyüttese. A lehe­tőségekkel élve idény közben szer­ződtették David Needham kö­zéphátvédet, a londoni Queens Park Rangers csa­ppatától.­­ A Balkán-bajnokságokon több sportágban vezető szerepet játszó bolgár sportolók most vívásban is az élre kerültek. Az Ankarában rendezett bajnokságon a bolgár ví­vók a kardban, a női tőrben és a párbajtőrben az első helyen végez­tek a csapatversenyeken. Az első sikerek a bolgár vívók további fejlődését ígérik. Mégis játszanak Az MTI jelenti: A Dél-afrikai Köztársaság tenisz csapata 2:1 arányban vezet Kolumbia ellen a Johannesburgban folyó Davis Ku­pa mérkőzésen.★ A mérkőzés előzményeihez tartozik, hogy a kolumbiai kormány annak idején meg­tagadta a dél-afrikai tenisze­zőktől a beutazási vízumot. Nem kívánatosnak tartotta a fajüldöző rendszer sportbeli képviselőinek szereplését. Több, a Davis Kupa észak­amerikai zónájában­­szereplő ország, illetve szövetség ha­sonlóan foglalt állást , al­kalmazkodva az ENSZ sport­ban is elfogadott határozatá­hoz. Kolumbia Tenisz Szövet­sége azonban időközben mégis vállalta a mérkőzést — a pá­lyaválasztói jog feladásával — Johannesburgban. Ezzel a lé­pésükkel sajnálatos módon a fajüldöző rendszer erkölcsi tá­mogatóinak sorába léptek. Ki lesz a kapitány? „Lehet, hogy a jugoszláv lab­darúgó-bajnokság a legdurvább Európában?” — teszi fel a kér­dést olvasóinak a Tempó című belgrádi napilap. Aggályainak alá­támasztásaként közli, hogy a já­tékvezetők az elmúlt három baj­noki idényben összesen 1218 sár­ga és 85 piros lapot voltak kény­telenek felmutatni a szabálysértő játékosoknak. A szövetségi kapitány megvá­lasztása remélhetően a sportszerű­ség megszilárdításában is segítsé­get nyújt. Az ország hat köztársa­ságának, valamint két­­ autonóm tartományának labdarúgó szövet­ségei már közölték a Jugoszláv Labdarúgó Szövetséggel jelöltjei­ket: Marko Valek, Sztevan Vilo­­tics, Gojko­vec, Milan Miljanics, Mirko Jozics, Florian Matekalo, Hugo Rusevljani és Dobroszlav Krsztics. Közülük választja mag ki az országos szövetség a leendő­­ka­pitányt. a­i Népsport Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes dr. Ardai Aladár. Szerkesztőség: 1931 Budapest VIII., Somogyi Béla is. 6. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: 1374 Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő posta­­hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 24 forint, negyedévre 72 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével. Szikra Lapnyomda, Budapest, index, 2­­004. ISSN 0133-1109. XXXII1. 298. ♦ 1977. december 16. Van Himst okosan csinálta Az újságíráshoz is sze­rencse kell, a téma nem mindig hever az utcán. Megesik, hogy a riport­alany véletlenül és várat­lanul szemb­e jön velünk. Néhány hete Brüsszelben az Anderlecht-stadion öl­tözőjének folyosóján Jan Dockx társaságát élveztük. A sokszoros válogatott már 36 éves, de szerződé­se változatlanul a klubhoz köti. Az előző nap leját­szott holland—belga VB- selejtezőről beszélgettünk, s csak úgy közbevetőleg megkérdeztem: „Mit csi­nál Paul van Himst?” Jean Dockx arca felde­rült, majd karját üdvöz­lésre tárva mondta: „Ma­gának ördöge van, éppen itt jön.” A két öreg har­cos megölelte egymást, majd a bemutatkozás után Paul van Himst barátsá­gosan kérdezte: — Ha jól értettem, magyar. Elég volt bólintanom, máris folytatta: — Mindig nagy szeretettel gondolok a magyarokra. — Csak nem az 1972-es Euró­­pa-bajnokság négyes döntőjére emlékszik vissza? — kérdeztem. — Nem, az is szép volt, de akad sokkal kedvesebb emlé­kem. Tizenhét éves múltam, amikor Monsieur Barcs állítot­ta össze az Európa-válogatottat a Din Labdarúgó­­Szövetség ju­bileumára rendezett mérkőzés­re. Engem is beválogatott, ját­szottam egy félidőt. — Így múlik el a világ di­csősége — folytatta némi nosz­talgiával, kicsit szomorúan__ Húsz évig játszottam az Ander­­lechtben, itt rúgtam először lab­dába. Nyolcvanhétszer szerepel­tem a válogatottban, de arra va­gyok a legbüszkébb, hogy pá­lyafutásom alatt egyszer sem kellett korábban zuhanyozni mennem. — Tényleg igaz az, hogy jól kereső hivatásos játékosként ia dolgozott? — Gondolnom kellett a je­­vömre, s ha már sikerült hír­névre szert tennem, azt igye­keztem kihasználni. Játékosként egy kávécég ügynökeként dol­goztam, naponta három-négy órát töltöttem a vevők látogatá­sával. Árultam a cég kávéját, nagy tételben könnyen ment, mert mindenki ismert. Nem le­hetett kihagyni a lehetőséget. Aztán éreztem, hogy eljárt fe­lettem az idő, ismert játékos­ként igyekeztem bedolgozni ma­gam az üzletbe, s most nyugod­tan élek. — Még Ausztráliába is hív­ták? ... — Nemrég megszervezett or­szágos jellegű ausztrál bajnok­ságban szereplő csapatokban sok az európai, jól fizetnek, de nem vállaltam. Nagyon szeretem a családomat nem akartam itt­hagyni három gyermekem, az­tán hosszú távon­­nem is fize­­tődne ki a vendégjáték, hiszen közben kiesem az üzleti élet­ből. Ezt viszont már nem en­gedhetem meg magamnak ... — És a labdarúgás? — Nem érzek magamban el­hivatottságot az edzői munká­hoz. Annak semmi értelme, hogy szaporítsam a rossz mes­terek számát. A megkezdett üz­leti pályán viszont nagyon jól érzem magam. Úgy érzem, a legjobbkor hagytam abba! Most áldom az eszem, hogy játékos­ként is dolgoztam, mert a bú­csú után sincsenek gondjaim ... Hozzászoktam a munkához, nem kell félnem a jövőtől. Aztán kezet ráztunk, még el­árulta, bár ma már nem hivatása a foci, a mérkőzésekre kijár, most is jegyért jött a klub elnörcé­­hez. A beszélgetést végighallgató Jean Dockx a középcsatár távo­zása után megjegyezte: — Nagyszerű fickó, okosan csinálta. Boross Dezső Külföldi tud jelentik (Folytatás az 1. oldalról) A szövetség azonban ezt a meg­oldást kissé furcsának, mond­hatni megalázónak tartva, a megállapodást felbontotta, s a szövetség szolgálatában álló Max Merkel a jövőben a szö­vetségtől kapja illetményét. A Mariahilfer-strassei szék­­házba­n egyébként a játékosok prémiumával kapcsolatos tár­gyalások is megkezdődtek. Se­­kanina elnök Koncilia kapus­sal, a játékosok megbízottjával tárgyalt. Az elnök legutóbbi ez­zel kapcsolatos nyilatkozatában kijelentette: „A prémiumot olyan összegben állapítjuk meg, hogy ezt bátran nyilvánosságra is merjük majd hozni!.. STOCKHOLM Wilugcj­noki menetrend Owe Karlsson: A világ­bajnokság döntőjébe jutott svéd labdarúgó-válogatott negyven jelöltje még karácsony előtt le­velet kap a kapitánytól. A le­vél mellékleteként egy aláírat­­lan nyilatkozatot is találnak. Ennek aláírásával vállalnak kö­telezettséget a világbajnoki fel­készülésre, illetve részvételre. A játékosok január 28-án találkoz­nak majd Ericson kapitánnyal. A könnyebb edzés mellett alapos orvosi vizsgálatot terveznek, majd VB-megbeszélés követ­kezik. Február végén spanyol­­országi edzőtáborozás követke­zik, néhány edzőmérkőzéssel, ezen azonban a külföldi sze­replők nem vesznek részt. A végleges csapat május közepén találkozik Stockholmban és kö­zösen készül a 25-re tervezett el­utazásig. A válogatott három, nemzeti közötti mérkőzésen lép pályára. Április 4-én az NDK (idegenben), 19-én az NSZK (Stockholmban) és má­jus 19-én pedig Csehszlovákia válogatottja (Stockholmban) a három ellenfél. A vezetők már január 6-án elutaznak Buenos Airesbe a sorsolásra. A kapitány a válogatott orvosával a nyáron már Argentínában járt, a szál­láshelyeket is kiválasztotta, a sorsolás után már csak a végle­ges foglalás ügyében kell intéz­kedni. LONDON Ginny megérdemelte J­eslie Vernon, Virginia Wade, Wimbledon idei bajnoknője csü­törtökön este az angol sportúj­ságírók szokásos decemberi va­csoráján hivatalosan is megkap­ta elismerését, az év sportolója kitüntetést. Wimbledonban ara­tott teljesen megérdemelt győ­zelmével rendkívüli népszerű­ségének bizonyítékaként óriási fölénnyel került az első hely­re. „Ginny”, a Tigris nem csu­pán megbízható, jó játékával, hanem rendkívüli küzdőképes­ségével érdemelte­ ki a sport­­kedvelők rokonszenvét és az újságírók elismerését. Szomorú viszont, hogy a bajnoknő bi­zony már elmúlt harmincéves és utódai egyelőre nem nagyon mutatkoznak. Sue Parker pél­dául nagyszerű rajt után erő­sen visszaesett és most orvosi tanácsra hosszabb pihenőt tart. Az év csapata nevében Emlyn Hughes, a Liverpool hasonlóan népszerű kapitánya vette át a serleget. Rövid felszólalásában megígérte a jelenlévőknek, hogy a vörös ördögök ebben az év­ben is eljutnak a BEK döntő­jéig. Ennek azután igazán örül­nének az angol sportkedvelők, hiszen jövő májusban a Wemb­­ley-stadionban rendezik a min­dig nagy érdeklődéssel kísért BEK-döntőt

Next