Népsport, 1977. december (33. évfolyam, 285-310. szám)

1977-12-25 / 306. szám

­ Így kezdenek VASAS-DUNAÚJVÁROS Fáy utca, 13. Vasas: Mészáros — Híres, Hegedűs, Komjáti, Kántor - Orosházi, Müller, Zombori — Kovács, Gass, Váradi. Duna­újváros: Török I- Tímár, Judik, Tóth, Staller — Repka, Sajó, Fajkusz — Bartók, Szepesi, Kuti. FERENCVÁROS-CSEPEL Üllői út, 13. Ferencváros: Hajdú - Martos, Bálint, Rab, Vépi - Nyilasi, Ebedli, Mucha - Pusztai, Szokolai Magyar. Csepel: Meny­hárt — Gondos,­ Kőhalom­, Tóth B., Kovács — Kiss, Bartha, Godán — Ozsváth, Somogyi, Vincze. II. DÓZSA-KAPOSVÁR Megyeri út, 15.30. II. Dózsa: Bodnár II — Viczkó vagy Kellner, Dunai III, Kovács, Tóth J. — Kotár, Zámbó, Sarlós — Fazekas, Kerekes, Nagy. Kaposvár: Buús - Németh, Gulyás, Zentai, Petrók vagy Kücher - Kanyar, Máté, Túras — Karasz, Kiss, Marcsok. DIÓSGYŐR-MTK-VM Diósgyőr, 13. Diósgyőr: Veréb — Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi — Oláh, Tatár, Görgei — Szalai, Fükő, Fekete. MTK-VM: Brünyi — Palicskó, Varga, Egervári, Kovács J. — Kovács B., Turtóczky, Borsó — Takács, Fülöp, Morgás. PÉCSI MSC-BÉKÉSCSABA Pécs, 13. Pécs: Katzirz - Iványi, Torna, Hosszú, Kincses - Lutz,­­Dárdai, Lőrincz — Kardos, Kiss, Dohány. Békéscsaba: Tasnádi — Alberti, Kerekes, Láza, Zsíros — Zsömbörgi, Csepregi, Pogács— Martai, Pásztor, Budavári. MÁV ELŐRE-HALADÁS VSE Székesfehérvár, 13. MÁV Előre: Paulusz — Eisemann, Hartyányi, Szabó, Tóth - Reveland, Rábaközi, Lechner — Litvik, Havasi, Úr. Haladás VSE: Hegedűs - Vörös vagy Kovács, Király, Kereki, Kiss - Halmosi, Tar, Kulcsár - Horváth Z., Farkas, Hauzer. TATABÁNYA-SZEOL AK Tatabánya, 13. Tatabánya: Csepecz vagy Kiss — Szabó, Néder, Juhász, Knapik - Halász, Csapó, Arany - P. Nagy, Kisteleki vagy Schmidt, Nagy I. SZEOL: Újhelyi — Kádár, Hajszák, Forgács, V, Tóth - Kozma III, Birinyi, Zámbori — Kozma II, Corics, Hegedűs. ZALAEGERSZEG-VIDEOTON Zalaegerszeg, 13. ZTE: Déri — Molnár, Antoni, Mihalecz, Péter — Gáspár, Soós, Józsi - Szimacsek, Szentes, Csepregi. Videoton: Kovács L. - Nagy III, Kovács J., Fejes, Végh — Nagy II, Burcsa, Karsai - Májer, Szabó, Tieber. RÁBA ETO-BP. HONVÉD Győr, 15.30. Rába ETO: Földes - Baumann, Cs. Horváth, Parc­avi, Virágh - Somogyi, Hannich, Onhausz - Szabó O., M­i­le vagy Glázer, Pénzes. Bp. Honvéd:­­Gujdár — Paróczai, Ko­csis, Lukács, Varga I - Varga II, Pintér, Nagy — Bodonyi, Weimper, Kozma. 2 NÉPSPORT A SÍPSZÓ ELŐTT MÍÍX4WWO v-y. c. .. vi ii. s '■ . ..-bí. ■ V-.'xiv­' _ m­ífe..rv$ • Hétfőn, december 26-án kerül sor az előrehozott első tavaszi fordulóra. Három mérkőzés lesz a fővárosban, hat pedig vidékért. Két villanyfényes összecsapás van, az egyik a Megyeri tón, a másik pedig Győrött. • A Ferencváros csapatában minden valószínűség szerint újra játszik Nyilasi. A Csepelben Somogyi eltiltá­sa lejárt, ezért Kóczián edző változtat a Videoton ellen jól szerepelt együttesén. • A Dózsában Viczkó, Tóth J., valamint Tóth A. baj­lódik sérüléssel. Tóth A. nem játszik, Tóth J. valószínű­leg pályára tud lépni, ha Viczkó nem jön rendbe, akkor Kellner helyettesíti. A Kaposvárból hiányzik az orrcsonttörést szenvedett Duschák. A realhátvéd Petrók, vagy Kücher lesz. • A Haladásban Kovács, vagy Vörös a jobbhátvéd. Ha Kovács rendbejön, akkor övé a 2-es számú mez. 0 .Tatabányán Monostori Tivadarnak gondot okoz Csepecz sérülése. Rendbejött viszont Halász és Arany. • A Rába ETO csapatában egyetlen kérdőjel van csu­pán: ki a középcsatár a Honvéd ellen. Amennyiben Mile nem jön rendbe, akkor Glázer játszik. • A Dunaújvárosban a kiállított Bódi helyettese elő­reláthatóan Repka lesz. / wwr. Az NB I őszi végeredménye A XIX. fordulót február 15-én, szerdán játsszák. Az NB I küz­delmei egyébként 1978. április 22-én érnek véget. Tavasszal összesen 16 fordulóra kerül sor a 3. élvonalban. 1. I. Dózsa 17 9 6 2 42-23 24 2. MTK-VM­K 17 10 4 3 30-15 24 3. Videoton 17 9 5 3 48-28 23 4. Honvéd 17 11 1 5 32-13 23 5. Vasas 17 10 3 4 35-20 23 6. Tatabánya­­11 7 6 4 27-20 20 7. Csepel 17 8 2 7 30-23 18 8. FTC 17 8 6 5 23-29 18 9. D.­újváros 17­ 6 5 6 32-29 17 10. DVTK 17 5 7 5 19-20 17 11. Haladás 17 6 4 7 23-33 16 12. PMSC 17 5 5 7 20-21 15 13. B.-cSaba 17 5 5 7 19-31 15 14. ZTE 17 3 7 7 20-34 13 15 Rába ETO 17 3 6 8 18-25 12 18. Szf. MÁV 17 5 1 11 21-42 11 17. SZEOL 17 4 1 12 21-38 9 18. Kaposvár 17 2 4 11 20-38 8 Kovács II József (az MTK egykori sokszo­ros válogatott jobbhátvéd­­jének) tippjei: Vasas—Dunaújváros 1 FTC—Csepel 1 II. Dózsa—Kaposvár 1 DVTK—MTK-VM X PMSC—Békéscsaba 1 MÁV Előre—Haladás x Tatabánya—SZEOL AK 1 ZTE—Videoton x Rába ETO—Bp. Honvéd 2 I Jupát apánk lapátja (avagy egy szent van a magyar sportban) Minthogy senkit sem szeret­nék egy pillanatra sem bizony­talanságban tartani, itt, a leg­elején el kell mondanom, hogy a következőkben nem valami­féle vallásos tárgyú­ értekezés következik majd, viszont ellen­tétben olyan szerzőkkel, akik hajlamos­ak félrevezetni az olva­sót, nem is szeretnék becsapni senkit. Ez az írás arról szól, ami a címe. Egy szent van a magyar sport­ban ! Tudomásom szerint. A képét hamarabb láttam meg, mint ahogyan a nevét meg­ismertem volna. Ahogyan önök is elbírálhatják, nem hasonlít semelyik általánosan ismert szentre. Hátha még a színeit is látták volna. Nincs olyan csap­nivaló festő, akinek legelré­­misztőbb selejt­je ne lett volna klasszis munka ahhoz képest. A kék — ahogy profánul, de találóan mondani szokták — bili­kék. A zöld — libazöld .. Test­szín helyett — kakaóbarna. Ez volna a mi szentünk. Amikor — kezdő kenusként — érdeklődni kezdtem iránta, ki­elégítő válasz helyett gúny, meg­vetés, lekicsinylő mosoly érke­zett csupán az igazi versenyzők­től. — Te nem ismered Jupit apánkat? Te akarsz itt kenuzni? Pedig a helyzet valahogy így állt. Nem ismertem Jupát apán­kat, és­­ kenuzni akartam. Több mint húsz éve ennek. Elegendő idő ahhoz, hogy szent Jupát viselt dolgairól egyet s mást megtudjon az ember. Az első kérdés, amire választ kerestem, hogyan került közénk Jupát? A legenda szerint egyszer csak itt volt. Jött, mint az eső. A valóság prózaibb. Akadt az ötvenes évek elején egy kenus gyrek, aki Vas megyében sok­szor hallotta az öreganyjától a lehetetlen Jupát nevet. Hogy ez a név miből torzult épp Jupát­­tá, ma már kideríthetetlen. Épp­úgy, mint az a tény, mitől rögződött meg a fiú anyában, s mert nint ez jutott eszébe, „csurogva le a Dunán.” Miért kiáltott a Kőrös vontatóhajó ré­misztő hullámai láttán épp így: „Segíts meg szent lupát!” A vele együtt csurgó kenu­sok ekkor hallották meg elő­ször a nevet Vajda Vilmostól, a „kis” Vajdától. A második kérdés: hogyan lett Vajda József — a „nagy” Vajda — Jupát földi helytartója? A legenda szerint Jupát aka­ratából. A valóság ezúttal is prózaibb. — Az, hogy nekünk kenusok­nak szentünk van — meséli Vaj­­da József —, mindannyiunknak nagyon tetszett. Már csak azért is, mert nálunk az Építőkben, de az egész Dunán is mindig ke­vesebb volt a kenus, mint a kajakos. Ezt a számbeli hát­rányt mindig igyekeztük nagy pofával pótolni. És hogy ne­künk egy szentünk van!... Na­hát ez éppen kapóra jött. És miért is ne lehetett volna ne­künk szentünk? Ha volt a keres­kedőknek és a tolvajoknak, ha van a vadászoknak, miért ne lehetne a kenusoknak is? De a szent alaktalan maradt mindaddig, amíg Vajda József meg nem próbálta lefesteni. Hosszú és fáradságos munkával sikerült olyan rémisztőre és torzra, mint amilyen.. Am így már alakja is volt Jupánnak. Az idősebbik Vajda úgy vigyázott a képre, mint a szeme világára. Azt megakadá­lyozni azonban nem tudta, hogy szerte a csónakházakban fel ne bukkanjanak a másola­tok. És mert a „másolók” tőle kérdezték meg, mitől ragyog dicsfény Jupát apánk feje fö­lött, miért van a fél lába bükkfából, mi az a kitüntetésféle a mellén, előbb-utóbb, minden Jupáttal kapcsolatos kérdésre tő­le kértek választ. S egyszer csak Vajda József­ből földi helytartó vált. A harmadik kérdés: hogyan születtek a Jupát himnuszok? A legenda szerint Jupát már úgy érkezett a kenusok közé, hogy lecsatolható bükkfalábá­nak üregében ott voltak az őt dicsőítő himnuszok is. A valóság? Kell még mon­dani? ... Abban az időben a válogatott tagja volt egy bizonyos Parti János nevű fiatalember is ... — A főiskolán — emlékszik most vissza dr. Parti János — meglehetősen sok irodalmat is tanultunk. Mi sem volt hát egyszerűbb, mint himnuszokat írnunk. Az egyiket Mozart Böl­csődalának, a másikat Beetho­ven IX. szimfóniájának dalla­maira. Sőt akadt olyan is, ame­lyet egy kis északi ország him­nuszának melódiájára szerzettem. Ebből aztán furcsa eset is kere­kedett. Egy fiatal kenusunk, aki a Jupán himnuszokat már meg­lehetősen jól ismerte, de sokkal kevesebb járatosságot árult el az északi népek himnuszai te­rén, megdöbbenve kiáltott fel egy olimpiai eredményhirdetés­nél, amikor éppen az adott északi ország egy versenyzője tiszteletére játszották el a himn­iszt: „Halljátok? Jupát Apánk, Jupit Apánk!" Miről szóltak a himnuszok? Ízelítőül néhány idézet azok közül, amelyek — ahogy mon­dani szokás — leírják a nyomda­­festéket: „Mi kenusok, hű fiai, a falábú szentnek, Szépek vagyunk, az emberek között a legszebbek." Vagy egy másik: „Ha kezünkben a lapát, Akkor segíts meg Jupát Keményítsd meg a karunk, Mert mi győzni akarunk__” Aztán egy „kesergő”, vereség esetére: „Jupát Apánk, szállj le hozzánk, Védd meg kenus népedet. Űzz­el minden versenybírót, Versenyeztünk eleget..." Jupát kultuszának, „országa gyarapodásának” még egy ösz­­szetevője volt, ahogy így utó­lag kideríthető. A már világ­bajnok kajakos Hatlaczky „Ba­rack" megpróbálta megalkotni az ..ellenszentet”, a kajakosok védőszentjét. A próbálkozás a szent ..Kannatartóval” csúfos kudarcba fulladt És ez a pró­bálkozás is csak olaj volt a Jupát „szent” tüzére. Egymást követték a Jupát­­misék, a Jupát-napok. — Annyiban volt mise jellege — mondja Cseh Lajos —, hogy Vajda József miséknek minősí­tett halandzsákat celebrált. Volt sekrestyése, Szabó Ferenc sze­mélyében, és voltak ministrán­­sai, akiknek gondoskodniuk kel­lett a kétforintos kolbászról, a cipókról, és győzelmi alkalmak­kor az ürmösborról is. Azért épp ürmösről, mert­­Vajda ezt szerette. A következő kérdés: megvan-e egy ilyen misének a szövege? — Nincs — mondja Vajda Jó­zsef. — Hisz az egésznek épp az volt a lényege, az se értse meg az elhangzottakat, aki mondja. Tele volt hazugsággal, rágalmakkal. Elmondtam Lajos­ról, hogy szép. Tömpéről, hogy délceg, Robiról, hogy karcsú. (Kitérő. Vajda József azóta se sokat változott. „Megható sza­vakkal” emlékszik vissza Szabó Ferencre, aki, mint edző, világ életében „irtotta” a kajakosokat. Minden kajakozni vágyó gye­rekből kenust nevelt. „Be kéne aranyozni a kezét... Még éle­tében .. Jupát azóta is közlünk él. Tudjuk róla, hogy „életében” nemcsak a kenusok, hanem a nők bálványa is volt. Tudjuk, ő maga is magyar bajnokságot nyert... (Hogy mikor, milyen távon, ki merné tudakolni?) Tudjuk, hogy akkor segít legin­kább, ha jelképesen megköpdös­­sük a falábát. Versenyek után és túrázás során ma is halljuk a hozzá írt himnuszokat. Kultuszából egy valami ma­radt el napjainkra. A vörösbor. A kultusz mai, legnagyobb ápo­lói — mint például Wichmann Tamás, aki szép lassan megörö­költe a földi helytartó címet — inkább a tejre esküsznek a ver­senyidőszakban. És a régiek? A kis Vajda Vilmosból a szövetség szakfel­ügyelője lett... Cseh Lajos a szövetség főtitkára, dr. Parti János szövetségi kapitány... Söptei Róbert, Szabó Ferenc, Dávid Géza kenusok ezreit ta­nította meg a lapát forgatására. Jupát összetartotta híveit. És, ha egy szentnek csak eny­­nyi érdeme is van, úgy gondo­lom, az már in­­­ézt egy misét”. Naményi József XXXIII. 306. ♦ 1977. december 25 Hárman a gerellyel A magyar atlétikában az idén is ők vitték a vezérszólamot. Gerelyhaj­­tóiak eredményeik­kel, átlagaikkal öregbítették nemzetközi tekintélyüket. A nagy hármasból Németh ismét a világranglista élén áll. Para­­gi második, Boros kilencedik. A válogatott viadalokon mérlegük százszázalékos, találkozóikon ne­héz volt megjósolni a győztest, összecsapásaik színvonaláról épp a minap állapította meg a Leichtathletik című, ismert nyugatnémet szaklap, hogy még 89 m-en felüli eredmény sem volt mindig elég a győzelem­hez, erre pedig csak az olim­piákon, vagy legfeljebb a fin­neknél akad példa. November elején megkezdték a felkészülést a következő, Európa-bajnoki évre és most már egyre nagyobb „sebesség­re” kapcsolnak a terhelésben. Mindhármuknak a következő öt kérdést tettük fel: •­­1. Elégedett-e idei szereplésé­vel, teljesítményeivel? 2. Melyik győzelmének vagy eredményének örült a legjob­ban? 3. Mit tanult az elmúlt idény­ből? 4. Milyen célokat tűzött ki 1973-ra? 5. A külföldiek közül kik a legerősebb ellenfelek? Íme, sorrendben a válaszok. NÉMETH MIKLÓS : Alapjában véve pozitívan értékelhetem az évet. Augusztus elejéig ötször hajítottam 90-en és még további hat alkalom­mal 88-on felül, a tízes, a hú­szas és az összátlagommal is elégedett lehetek. Az idény második felében a sok nehéz verseny folytán már elfárad­tam, zavart az állandó vállfájá­­som, s többször hiányzott a megfelelő, szokott gerely. Ma is nagyon sajnálom, hogy szeptem­beren, a düsseldorfi Világ Ku­pán a válogatás elvei miatt nem adhattam át a helyemet Para­­ginak az európai csapatban. " A helsinki Világjátékokon elért győzelmet tartom a leg­értékesebbnek, mert jóformán mindenki ott volt, aki ma szá­mít.­­ Korábban már kitapasztal­tam, hogy körülbelül hány verseny kell a formába hozás­hoz. Ez az idény nagyon hasz­nos volt abból a szempontból, hogy felmérhettem, meddig tu­dok fizikailag és idegileg opti­mális formában versenyezni. Ilyen sorozat alatt számolni kell kudarccal is, de a düssel­dorfi a legrosszabbkor jött. Min­denesetre az idei tapasztala­tok segítenek jövőre a csúcsforma időzítésében. „ Szerintem 1978 nagy év lesz a gerelyhajítisban. Min­dennél fontosabb, hogy sérülés ne akadályozza az embert. Az a tervem, hogy az Európa-baj­­nok­ság időszakára biztos, jó for­mát alakítsak ki. Hogy ki győz, az a pillanatnyi állapottól is függ. Remélem, hogy mindhár­man a döntőbe kerülünk és ket­ten közülünk az érmekért csa­tázhatnak. 0. Ma nem lehet megjósol­ni, hogy ki mennyit fog javul­ni. Az azonban biztos, hogy a finnek közül Liitonen roppant szívós, kemény versenyző. Ha vállsérülése rendbejön, nagyon nehéz dolgunk lesz vele. PARAGI FERENC : Elmondhatom, hogy maxi­málisan elégedett vagyok, hi­szen könyökműtétem miatt az egész tél kiesett, s nagy késés­sel kezdtem el a munkát. Ak­kor csak abban reménykedtem, hogy a könyököm nem fog za­varni, még gondolni sem mer­tem arra, hogy ily­en átlagot érek el és kétszer is megjaví­­tom legjobb eredményemet. Utó­lag kicsit csak az bosszant, hogy két versenyen, igaz, esős időben, 80 méter alatt marad­tam. 0 A legjobban az utolsó kí­sérlettel kivívott bajnokságnak örültem, az eredményeim közül pedig a 91.92-es dobásnak, az idei utolsó versenyemen. O Megtanultam, hogy még jobban oda kell figyelni a do­bások végrehajtására a verse­nyeken és nem szabad feladni, akkor is lehet nyerni, ha az első kísérletek gyengén sikerül­nek. A baj nőies ág volt erre a legjobb példa. " Alaposan akarok felké­szülni és jól szerepelni a két legnagyobb versenyen, az EB-n és a magyar bajnokságon. Sze­retnék emellett javítani a moz­gásomon, a legjobb eredménye­men és többször hajítani 90-en felül, de m a valóban fontos versenyeken. 0 Elsősorban a finnekkel, Liitonennel és társaival kell megbirkóznunk, de veszélyesek lehetnek a szovjet dobók és esetleg a nyugatnémet Wessing is. BOROS SÁNDOR : Nemzetközi szereplésemmel viszonylag elégedett vagyok és pozitívumként könyvellte el, hogy a formám biztosabb lett. Viszont nem tudtam végig tel­jes értékű munkát végezni a lakáscserém és az ezzel kap­csolatos sok tennivaló miatt. Nem sikerült megjavítanom az egyéni csúcsomat, pedig erre még az időnként hiányos fel­készüléssel is képes lehettem volna. / 9 Számunkra Németh Miki a legmagasabb mérce, az ő „skalpja” mindig értékes siker. A legnagyobb örömöt a pozso­nyi Pravda-verseny szerezte, amelyen őt és Paragi Ferit is legyőztem. „ A finnországi, nehéz soro­zatversenyek nagyon jó érték­mérők voltak. Az idén nálam hiányzott a rendszeresség, ami a további fejlődés legfontosabb feltétele. Problémáim most már rendeződtek, így a rendszeres­ségnek nem lesz akadálya. A technika terén már tartok ott, hogy a 90 métert elérhessem. „ Ma már mindnyájan az Európa-bajnokságra gondolunk. Nem elég azonban csak bejut­ni a csapatba, de jól is kell szerepelni Prágában. Szeret­ném jó helyezéssel feledtetni a montreali kudarcot­ és belép­ni a 90-esek közé.­­ Változatlanul a finnek, Lii­­tonen, Hovinen, Jaekola a leg­erősebbek. A szovjet és a töb­bi dobók már nem olyan biz­tosak, mint ők, de­­ mindenki számít, aki a világranglistán az első tizenkettő között szerepel. Jó lenne, ha jövőre ilyenkor elmondhatnánk, hogy a tervek száz százalékig valóra váltak. (s. z.) Paragi Ferenc Németh Miklós Boros Sándor

Next