Népsport, 1978. október (34. évfolyam, 238-263. szám)
1978-10-28 / 261. szám
XXXIV. 261. ♦ 1978. október 28. ÚSZÁS, MŰUGRÁS, VÍZILABDA Pontokról, gyengeségekről, hibákról ZSesselgetés Iluscm Józseffel, a JMJSZ főtitkárával Vízválasztónak tekinthető egyegy világbajnokság a „vizesek birodalmában”, az úszásban, a műugrásban és a vízilabdában. Egy korszak lezárult, alig néhány nappal később pedig — újabb kezdődött. Ezúttal az olimpiai felkészülés korszaka. A kettő között, a rövid „köztes időben” a versenyzők megérdemelt pihenőjüket töltötték. A szakvezetők viszont lázasan dolgoztak. Ruza József, a MUSZ főtitkára könyvnyi vastagságú feljegyzésben összegezte a VB-n látottakat. Az értékelés számos elgondolkoztató megállapítást tartalmaz, ugyanakkor több kérdést is felvet. Ezekről beszélgettünk a főtitkárral. — Az értékelés az elégedettség hangján rögzíti, hogy úszócsapatunk a tervezett 10—12 olimpiai pont megszerzésével szemben 16- ot ért el. Ha a VB ponttáblázatát nézzük, akkor 31- et vallhatunk magunkénak. Látva ezt a sok magas számot, mikor lenne elégedettebb a szövetség: ha a moszkvai olimpián egy vagy két aranyérmet nyernénk, vagy ha sok-sok szerényebb helyezés alapján legalább negyedszáz pontot érnénk el? — Nagyon sok sportoló elmondta már, hogy minden érmét odaadna egy olimpiai aranyért. Az úszószövetség is valahogy így van ezzel. Jelenleg azonban az úszásban erre nincs reális esélyünk. Érmekben kell gondolkodnunk és pontokban. Az utóbbit nem azért számoljuk, hogy valamilyen módszer alapján mégiscsak elmondhassuk: nagy eredményeket értünk el. A pontok csak támpontot adnak az összképről. Az ötvenes évek óta soha nem volt annyi döntős magyar versenyző, mint most. Tíz úszónk közül nyolcan jutottak a legjobb nyolc közé. Hét felnőtt — négy ifjúsági, két serdülő és egy gyermekcsúcsot állítottak fel. — Mindez valóban szépen hangzik, a dobogóra, annak is a harmadik fokára azonban csak ketten állhattak: Hargitay és Verrasztó. Úgy is mondhatnánk: már megint Hargitay és Verrasztó. Mi az oka annak, hogy a mi fiataljaink csak később érnek be? — Reméljük, az olimpiára valóban beérnek ... Jelenleg azonban az újoncok az eredményesség tekintetében valóban elmaradnak még Hargitayéktól. Ezt a VB-t nagy általánosságban többen is a 14—15 évesek világbajnokságának tartják, de tegyük mindjárt hozzá, helytelenül. Csak a lányoknál taroltak a „gyerekek”. A férfiak mezőnyében éppen a mi 15 éves Wladár Sándorunk volt a legfiatalabb döntős. — Tőle igazán elismerésre méltó ez a teljesítmény ... A nyilvánosság előtt is köztudott, hogy két klasszisversenyzőnk felkészülése nem volt zavartalan. Nemcsak betegségek gátolták őket. Egyetemi elfoglaltságuk miatt eleve könnyített edzésmunkát végeztek. Ennek ellenére vitathatatlanul ők a legjobbak. Ez a megállapítás rájuk nézve semmi esetre sem sértő. Nehéz azonban elképzelni, hogy valaki könnyített felkészüléssel az NDK-ban, a Szovjetunióban, vagy az Egyesült Államokban be tudjon egyáltalán kerülni a válogatottba. — Nincs mit szépítenünk. A fiataloknak még ilyen körülmények között sem sikerült az egykori világbajnokokat utolérniük. De legalább végre megközelíthették őket! Ennek ellenére nem vetélytársaik, hiszen más számokban versenyeznek. Gondolok itt a mellúszó Vermesre, a hoszszútávúszó Nagy Sándorra vagy Wladárra. — Nőket nem említett. Igaz, Nyugat-Berlinben is csak ketten voltak: Verrasztó Gabriella és Fodor Ágnes. Az utóbbi a hivatalos jelentés szerint csak „tapasztalatszerzés céljából”. A vele egyidős szovjet Bogdanova ezzel szemben aranyéremért utazott. Miért olyan gyenge a magyar női úszósport? — Ez a téma külön tanulmányt érdemelne. Kérem, elégedjen meg annyival, mi is tudjuk, gyökeresen kell változtatnunk. — Elképzelhető-e, hogy Moszkvában olyan magyar versenyző arat sikert, aki ma még itthon is szinte ismeretlen? — Nem. — És olyan NDK-beli, amerikai vagy szovjet? — Az igen! A nagy úszónemzeteknél minden lehetséges. Hatalmas versenyzői létszámmal és szakembergárdával dolgoznak. Mi minden számításba jövő embert „feltérképeztünk.” — Mit lestünk el szakmailag az ellenfelektől? — Szakembereink ezúttal is nyitott szemmel jártak, a stílust érdemes, lehet figyelni. Feltűnő, hogy mennyire hajlékonyak, lazák a legjobbak. A látottak szerint Vermes mellúszótechnikáján érdemes javítani, öröm, hogy hátúszásban még mindig Verrasztó stílusát követi a világ. Az edzésmódszerek továbbra is féltve őrzött titkok. Senki sem árulja el, hogy, elsősorban a mennyiségre, vagy az intenzitásra összpontosít-e? Ebben vannak a legnagyobb különbségek. — Mi mire összpontosítunk? — Nálunk inkább a mennyiségi munkán vann a hangsúly. — A válogatottak közül hányan Széchy-tanítványok? — Fodor kivételével valamennyien azok. Vermes is Egerből indult, de már hosszabb ideje Széchy Tamás vezeti az edzéseit. — Mi a háttere annak, hogy a többi edző nem rukkol ki válogatott szintű versenyzővel? — Erre ugyancsak nem lehet egy mondattal felelni. A többi edzőtől mi is jóval többet várunk ... — Térjünk rá a mű- és toronyugrásra. Télen hogyan edzenek a toronyugrók? — Meglehetősen nehezen. Torony ugyanis nem áll rendelkezésre. Egyik sincs befedve. A legjobbak külföldön kapnak lehetőséget a felkészülésre. — Nézzük a vízilabdázókat. Az értékelés szerint a második helyezés annak „köszönhető”, hogy a csapat fegyelmezetlen volt. Az emberelőnyös helyzeteket nem gyakorolta. Hogyan fordulhatott ez elő? -t A szövetségi kapitányt a VB előtt megoperálták. Visszatérte után a csapat nem segítette, inkább visszaélt az adott helyzettel. Gyarmati Dezsőből, betegsége miatt, ezúttal hiányzott a megszokott fizikai és hangerő... A játékosok, ahelyett, hogy a nehéz körülmények között még nagyobb akarással készültek volna — lazítottak. — Akárcsak az úszóknál Hargitay, a vízilabdázóknál Szívós részesült sajátos elbírálásban. Köztudott, hogy fogorvos, komolyan veszi hivatását. Elfoglaltsága miatt, kérésére, esetenként az edzésmunkában könnyítést kapott. Tapasztalataink szerint ez nem erősítette az összhangulatot. Ilyen erővel mindenki kaphatna kedvezményt, hiszen másoknak is vannak fontos teendőik. — Egyetértek ezzel. Levontuk a tapasztalatokat, a jövőben senki nem várhat ilyen jellegű kedvezményeket. Mindenkinek, aki ott akar lenni az olimpián, teljes erőbedobással kell készülnie. Nem vitás, hogy vannak, akik tudásban előbbre tartanak. Ez azonban nem ad előjogokat. Tőlük azt várjuk, hogy önmagukhoz képest fejlődjenek. — Faragó a közelmúltban súlyosan hibázott. Milyen büntetésre számíthat? — Klubja, a Vasas teszi meg a javaslatot. Pillanatnyilag a szövetség felfüggesztette válogatott kerettagságát és játékjogát. Természetesen ez egyet jelent a kedvezmények megvonásával is. Sikereket szeretnénk elérni a különböző világversenyeken. De nem mindenáron! Van, ami a legjobb időeredménynél, a legszebb gólnál is fontosabb. Gyárfás Tamás I KÉZILABDA Nincs ok a pánikra A napok szaladnak . .. Ahogy egyre előbbre lépünk a naptárban, érdekes változás figyelhető meg a női kézilabdában. Különösen most, a világbajnokság évében. Négy-öt, sőt még egymásfél hónappal ezelőtt is a válogatott csapatok lázasan keresték a találkozási lehetőséget, hogy minél többször összemérhessék tudásukat. A november 29-i VB-rajthoz közeledve viszont szinte menekülnek az egymás elleni mérkőzések elől. Még nem kezdődött el az év legnagyobb versenye, de már taktikáznak . . . Az elmúlt napokban lebonyolított Kárpát Kupán hat csapat vett részt. Közülük csak kettő gondolkozott úgy, ahogy a magyar. A mieink mellett az NDK-beli és a román válogatott vállalta a nyíltsisakos játékot, ők is legjobbjaikkal képviseltették magukat. A többiek nem. Így tehát az eredeti célt, a VB- esélyek felmérését Brailában nem lehetett százszázalékosan megvalósítani. Érdemes azonban összevetni a győztes NDK- beliek, a második románok és a negyedik helyezett magyarok teljesítményét. Ezen keresztül is megállapítható, hol tart jelenleg a válogatottunk. A szélsőjáték jelentősége A jobb eredmények elérése érdekében nemrégiben még több poszton is használható, gyors, technikás játékosok csapatba építése volt az alapvető cél. Ehhez kapcsolódott aztán az újabb igény: lehetőleg minél magasabbak legyenek a válogatottak tagjai, hiszen a hórihorgas kézilabdázók szerepeltetése sokat jelenthet a védekezésben és a támadásban egyaránt. Azóta még tovább léptek az edzők. A kiemelkedő tudású és jó testi adottságú játékosok felsorakoztatása már nem okoz gondot. Most elsősorban a szélsőjáték fejlesztésével és a kétszeresen biztosított védekezéssel törődnek. Általános megítélés: ez a fejlődés útja! Ami a szélsőjátékot illeti, Brailában csak az NDK-beliek remekeltek. A világbajnok csapat valamennyi mérkőzésén a balszélső Tietz és a másik oldalon szereplő Wunderlich kapott kulcsszerepet. Nemcsak ők maguk jelentettek veszélyt a kapura, hanem az átlövők és a beállósok eredményessége is főként tőlük függött. A támadásoknál széthúzták a mezőnyt, fellazították az ellenfél védőfalát, így elvonták társaikról a figyelmet. A jól begyakorolt és rendkívül pontosan végrehajtott akciókat Richter ésKretzschmar, a két félelmetes átlövő még váratlan húzásokkal is „színezte”, ami külön hozzájárul a jó szerepléshöz. A románok szélsőjátékát már nem lehet hasonlóképpen dicsérni. Féloldalas a csapatuk. Az átlövőkre tehát sokkal nagyobb teher nehezedik, mint az NDK-beliek csapatában. Még mindig kisebb azonban, mint a mieinknél. A Kárpát Kupa egyetlen mérkőzésén sem nyújtottak olyan teljesítményt szélsőink, mint amit elvártunk. Középre korlátozódtak támadásaink, így pedig nem lehet jó eredményre számítani. Könnyű megtalálni az ellenszert azokkal az együttesekkel szemben, amelyeknél csak egy-két, esetleg három játékos köré épül minden. Ha nem oszlik meg a felelősség, ha néhány játékosnak egyedül kell vinnie a terhet, könnyen összeroppanhatnak. Ez történt Brailában is . . . Hiába küzdött, hajtott Lelkesné, Sterbinszky, Csulikné vagy Nagy Mariann, nem ment nekik a játék mindig úgy, ahogy szokott. Talán, mert kevesen voltak. Mert a mai kézilabdában csak hét ember közös teljesítménye érvényesülhet igazán. Ilyen értelemben a mieink ezúttal nem voltak heten . . . Az összhang hiánya Nem ment a magyar lányoknak a védekezés sem. A védőjátékban alapkövetelmény, hogy a csapattagok gyorsan mozogjanak, állandóan a labdára összpontosítsanak, ne riadjanak vissza az ütközésektől és mindenekelőtt összhangban legyenek egymással. Nos, az első három kritérium megvalósításával nem is volt probléma ami azonban az összmunkát illeti... Azért kapott annyi gólt a mérkőzéseken a válogatott, azért volt olyan könnyű betörni a magyar kapu elé, mert az a bizonyos szervezettség nagyon hiányzott. Különösen a szovjetek és a románok második csapata elleni találkozón mutatkozott meg, hogy mit jelent, ha minden játékos szinte kizárólag a maga feje után megy. Hasonló cipőben jár azonban a román A-válogatott is, pedig a védekezés eddig az erényeik közé tartozott. A Kárpát Kupán különösen a széleket hagyták szabadon, góljaik kis hányadát kapták csak középről. Ideális védekezést — megint csak ezt kell mondani — az NDK-beliektől láthattunk Brailában. Nagyon jól kiegészítették egymást a csapattagok, energikusan mozogtak, a hatos vonalról történő kilépéseikkel, ütközéseikkel jól tördelték szét az ellenfelek támadásait. S ami szintén lényeges: nyugodtak voltak, a kapkodás legapróbb jele sem látszott játékukon. Kétszeresen meg kellett küzdenie annak, aki át akarta törni az NDK-beli falat. A VB-n kell bizonyítani A Kárpát Kupa alapján tehát csak az NDK-beliekről alakult ki kedvező kép közvetlenül a VB előtt. Messzemenő következtetéseket azonban nem szabad levonni ebből. Senki sem állíthatja, hogy ezúttal is úgy lesz, de éppen az NDK-válogatottal fordult elő 1973-ban, hogy a belgrádi VB előtt a legjobb eredményeket érte el, aztán ami,kor eljött a bizonyítás ideje, a tét, az izgalom együttes hatására megtorpant, s csak kilencedik lett. Ugyanígy nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a románok második, vagy a mieink negyedik helyezéséből sem. Nyilvánvaló nem erre a tornára időzítették csúcsformájukat az együttesek. Több mint öt hét van hátra a VB-ig, ami elég arra, hogy a hibákon javítsanak. A látottak szerint edzőinknek van tennivalójuk . .. L. Kelemen Gábor Az NDK—Magyarország mérkőzés egyik pillanata NÉPSPORT 5 NEVELŐ ISKOLA özoktatásunk helyzete is szerepelt az országgyűlés őszi ülésszakának napirendjén — de pontosabb lenne tán úgy mondanunk: dinamikusan fejlődő közoktatásunk helyzete. Hiszen napjainkban, szemünk láttára újul meg az iskola. Xij oktatási-nevelési szemléletben fogant új tantervek révén új módon ismerkednek meg gyermekeink világunkkal. A változásokat leginkább saját magunkon mérhetjük le mi, felnőttek. Azon, hogy iskolás lányunknak, fiúnknak egyre kevésbé tudunk segíteni a tanulásban. Az új matematika-tanterv például merőben új összefüggésekben viszi be a kis koponyákba a számokat, s ebben az öntörvényű számvilágban — ha csak nem próbáljuk magunk is megtanulni — mi, bizony, már nehezebben ismerjük ki magunkat. Gyermekeink nem egyszerűen számolni tanulnak az iskolában, hanem a számok segítségével gondolkodásukat, logikájukat is fejlesztik. A matematika ma már nem azonos a számtannak nevezett tantárggyal, hanem az értelmi nevelés egyik, új alapokra került, nagyon fontos bázisa egyben. A testi nevelés fejlesztése, alapjainak szélesítése is oktatásügyünk kiemelt feladatai közé tartozik. Az egészséges, sokoldalúan fejlett személyiség, a szocialista ember kialakításán fáradozó iskolában napjainkra a testnevelés is megújult. Ma már például tankönyvet (!) is használnak a diákok, teljesítménylapokon mérhetik fejlődésüket, arról nem is szólva — szerencsére, hozzászoktunk már —, hogy a korábbi kettővel szemben immár öt éve heti három testnevelés óra áll a fiatalok fizikai fejlődésének szolgálatában, sőt, a mostani új tanévben bevezetett tömegsport-foglalkozások tovább bővítették a lehetőségeket. Pártunk XI. kongresszusának irányelvei között fogalmazódott meg: „A sportmozgalomban előtérbe kell helyezni az iskolai testnevelést és a tömegsportot.” Három esztendeje kormányhatározat született ennek a feladatnak átfogó megoldására: a Minisztertanács arra kötelezte az illetékeseket, hogy dolgozzák ki ifjúsági és tömegsportunk fejlesztésének összehangolt programját. Ebből a munkából egyaránt kivették részüket állami és társadalmi szerveink, széles körű összefogással alakult ki, s formálódik ma is ifjúságunk testedzési rendszere. A közös cselekvés gondolata azonban testet öltiskoláink kézzelfogható, tárgyi feltételeinek gyarapodásában is. Csütörtöki felszólalásában Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogalmazta meg azt, hogy iskoláink sokféle konkrét segítséget is kapnak üzemeiktől, intézményektől, szocialista brigádoktól. Kelemenné Balogh Katalin Szabolcs-Szatmár megyei küldött például, aki maga is pedagógus, konkrétan is kifejezte, hogy megyéjében az óvodai férőhelyektől az iskolai sportlétesítmtményekig terjed a társadalmi összefogás alkotó hatása. Ez a közösségi gondolat annak biztosítéka és kifejezése többek között, hogy ifjúságunk testi fejlődésének társadalmi ügye valóban középpontiban áll, s hogy a fejlődést szolgáló összehangolt program megvalósulhat. Nem vitás, hogy ifjúságunk fizikai fejlődésének alapvető színtere az iskola. Ez azonban a gyakorlatban sem jelenti azt, hogy oktatási intézményeinknek maguknak kell megoldaniuk minden ezzel kapcsolatos feladatot. Az ifjúság fejlődéséért közvetlenül felelős állami és társadalmi szervek összefogása jól megnyilvánul az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom megindításában, s a mozgalom színtereinek megválasztásában is. Nem csupán az iskola a felelős , és ami nagyon fontos, az iskolában pedig nem csupán a testnevelő tanár. Az országgyűlésen többen is megfogalmazták, hogy a nevelés közös feladat. Közös abban az értelemben is, hogy az iskola és a gyermeket körülvevő világ együttesen hat a fejlődésre, de abban az értelemben is, hogy a legfontosabb nevelési feladatokat egy-egy iskola egész pedagógusközösségének kell megoldania. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter beszámolójában utalt a pedagógus és a család nevelői szerepére is, arra, hogy pedagógusaink nem ritkán „családi” gondoskodással törődnek tanulóik testi és lelki egészségével, sorsával. A gondolat másik oldala pedig az, hogy a családnak is van „pedagógusi” feladata. A testnevelés is olyan formában teljes nevelési terület, ahogyan például az Edzett Ifjúságért mozgalom követelményrendszere tartalmazza feladatait, s abban szakmai oldalról és szemléletformáló erejével az iskola is, a hétköznapi életritmus közvetlen befolyásolásával pedig a család, az otthon is helyet kap. Ifjúságunk testedzésének központi gondolata a sokoldalú fizikai felkészítés lett. Ennek megfelelően alakult át az új tantervvel a testnevelés óra szerepe is. A tanterv — egyszerű példával élve — már nem azt hangsúlyozza, hogy milyen magasugró-technikát kell elsajátítania a diáknak, hanem azt, hogy mi mindent kell gyakorolnia pusztán azért, hogy magasra tudjon ugrani. Ha pedig társainál jóval magasabbra tud, akkor sportszakemberek, edzők irányításával megtanulhatja a neki legalkalmasabb ugrótechnikát — a sportegyesületben... Ez a változás szolgálja a legjobban a magyar élsport utánpótlás-nevelésének gondolatát is. Persze, nem akarunk mindenkiből élsportolót nevelni. Akiben megvannak a megfelelő képességek, azok viszont szervezett oktatási formában, testnevelési osztályokban kapnak meg minden segítséget ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhasson. Az oktatási és sportszervek összehangolt munkájának jelentős eredménye ez a lehetőség. De ugyanezeknek a szerveknek közös gondja az is, hogy az ifjúság egészének az élethez, az alkotó munkához szükséges fizikai felkészültségét biztosítsa. Mert az iskola a legközvetlenebbül ezt a célt szolgálja! Győri Imre fogalmazta meg a Parlamentben: ...4 szocialista iskola, nevelő iskola. Nevelési céljai társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Az iskola munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató-nevelő munka akkor eredményes, ha önnevelésre, sokoldalú közművelődésre készít fel.” Ha a diák, kilépve az iskola kapuján, maga keresi a folytatást matematikában és sportpályán egyaránt, magáénak vallja mindazt, amelyre az iskola nevelte, s ha egész életközege is serkenti a folytatásra, akkor oktatásügyünk — nagy és korszerű eredményt könyvelhet el. Olyat, amilyet az országgyűlésen megfogalmazott igények és előremutató gondolatok a jövő útjaként meg is szavaztak. Szekeres István :