Népsport, 1978. november (34. évfolyam, 264-289. szám)
1978-11-19 / 280. szám
XXXIV. 280. * 1978. november 19. KERÉKPÁR '78 Pályás élgárdánk megalapozhatja a járót Honi kerékpáros sportunk nem büszkélkedhet nagy tömegekkel. Mindössze 862 igazolt versenyzőt tartottak számon a legutóbbi létszámelemzéskor. És még ez sem a valós szám, hiszen vagy húsz százalékuk csupán annyira tekinthető versenyzőnek, hogy kerékpáron ül, színes trikóban indul egy-egy versenyen. Elsősorban azonban a sarki közértbe „teker” el tejért és kenyérért, vagy a barátait biciklizteti az egyesületi csillogó masinán. Nos, ennek a kis létszámnak is csak töredéke pályaversenyző. A legifjabbtól a legkorosabbig lehetnek úgy kétszázan- (Pontosan lehetetlen meghatározni, hiszen minden pályás egyúttal országúti is, de fordítva már nem igaz, hiszen csupán a fővárosban van pálya. Ráadásul pályásnak nem is igen nevezhető, az, aki kényszerből, csupán egyesületi pontszerző érdekből ül fel a gépre és tesz meg a sor végén néhány kört.) Ennyi versenyzővel kell gazdálkodni, ennyiből kell csapatot kiállítani olyan ellenfelek ellen, akiknél a válogatott keretek állnak kétszáz kerékpárosból. Nyilván jelentős lökést ad majd, ha elkészül a szekszárdi pálya is, bár az az igazság, hogy a szekszárdiak az utóbbi években rendszeresen rajthoz álltak a Millenárison. Mi több a jelenlegi legjobb pályásunk, Pálinkás Csaba is szekszárdi. Időfutamok Aid pontos képet kíván kapni pályasportunkról, annak ezért elegendő kimenni a Millenárisra. Csak éppen nem mindegy, hogy mikor. Mert mondjuk az Arany Mokka Kupán, rangos külföldi ellenfelek ellen, vagy az országos bajnokságon szép mezőnyöket, komoly küzdelmeket lehet látni, máskor viszont előfordul, hogy csupán egy maroknyi versenyző lődörög a betonteknőben. Kemény hazai vetélkedés nélkül pedig nem lehet komoly sikerre számítani a külföldi pályákon. Az idei pályavilágbajnokságon olyan országoknak sem jutott érem, amelyek télen-nyáron használható fedett pályával, számos versenyzővel rendelkeznek. A körülményeket és a lehetőségeket figyelembe véve pályasportunk — hasonlóan az országaihoz — az időfutamokra összpontosít. Szakembereink a valóságtól nem elrugaszkodva az 1000 m-es állórajtos időfutamtól, a 4000 m-es egyéni és csapat üldözőversenytől remélik a tisztes helytállást. A kétségtelenül látványosabb olimpiai szám, a repülőverseny, vagy a VB-n szereplő kétüléses és motorvezetéses nagyon sok nemzetközi összecsapást igényel, nem beszélve a született adottságokról. Ezek nem kis részbeni taktikai számok, ezekben nem az órával, hanem az ellenfelekkel kell csatázni. Sikeresen vetélkedni pedig csak azokkal lehet, akit alaposan ismer a versenyző, akivel már többször összemérte az erejét. Az élmezőny javult Idehaza is egyre inkább háttérbe szorulnak ezek a számok. Repülőversenyt még hébe-hóba ugyan rendeznek, de a kétüléseseket csak a bajnokságra tolják ki a betonra, a motorok és a „stéher” biciklik pedig lassan a rozsda áldozatai lesznek. Idén például nem is volt motorvezetéses verseny. A három időfutamot figyelembe véve a sportág vezetése a világbajnoki kiküldetéshez az országos csúcsbeállítást, vagy a csúcsoknál jobb teljesítményt határozott meg. Ez csupán a 4000 méteres egyéni üldözőversenyben sikerült. 1000 méteren Pálinkás Csaba igencsak reményteli csúcsot hajtott. Rajta kívül a fejlődés egyértelmű jeleként Szűr és Zaka is közel került a legjobb eredményhez. Év közben két olyan üldöző csapatot is sikerült összeállítani, amelyik csúcsközelébe került. Aztán a kettőből összejött egy csúcsbeállítás. Bár ezekben a számokban az óra dönt, időeredményeket nem mindig szerencsés összehasonlítani, hiszen a világon nincs két azonos széljárású, burkolatú, méretű pálya, vagyis a nyitott betonpályán máshogy kell értékelni az eredményt, mint fedett pályán. Az idei VB azonban azon a müncheni fedett fapályán volt, amelyen hat évvel ezelőtt az olimpiai érmekért csatáztak az indulók, így a világ pályasportjának fejlődését hitelesen nyomon lehet követni az időeredmények összevetésével. Az olimpián 1000 méteren 1:06.44 kellett a győzelemhez, idén 1:05.23, a 4000 méteres egyéni üldözőversenyt akkor szenzációsnak számító eredménnyel a norvég Knudsen nyerte 4:45.74-el, most az NDK- beli Malta 4:43.48-al. Csapatban olimpiai bajnokságot lehetett nyerni 4:22.14-gyel, most az aranyéremért 4:17.39-et kellett hajtani. Az olimpán magyar pályás nem állt rajthoz. Az akkori országos csúcsokat összehasonlítva a mostaniakkal hozzávetőlegesen itt is ugyanolyan a javulás, mint a világ élmezőnyénél. Vagyis nem közelítettünk, de nem is szakadtunk le. 1000 méteren — talán a csapatszámban is — ugyan reményünk volt az előrelépéshez, de a legnagyobb esélyesünk, Pálinkás Csaba, megszegve a szövetség tilalmát, nem sokkal a VB előtt autóba ült, karambolozott és a VB helyett a kórházban töltötte az augusztus végét. És mivel pályasportunkra még mindig csak az egy-egy jobb versenyző a jellemző, a sok jóból való válogathatóság helyett, ezért ez súlyosan érintette a sportágat. Ki az országutakra! Komolyabb hazai pályabázissal a felnőtt-junior korosztályban csak az FTC rendelkezik, a többi szakosztály csupán egyegy jobb kerékpárost tud adni. És mivel a felkészülés a sportegyesületekben történt, lényeges volt az FTC helytállása. Nos, a Ferencvárosra ugyanaz mondható el, mint a sportágra, nem lépett előre, nem esett vissza. Az üldöző csapatszámban például csupán az FTC érte el az L osztályú szintet. A többiek, bizony, képtelenek komoly csapatot összehozni. Az utánpótlásban KSI-fölény tapasztalható. A még ifjúsági korú Zaka István személyében a sportiskolások adták a Pálinkáshoz hasonló, nagy reményekre jogosító tehetséget. Vagyis a nemzetközileg is mérhető élvonalba áramlás továbbra is csak vékony erecske. Szakmai szempontokat figyelembe véve továbbra is gondot okoz, hogy — elsősorban a 4000- es versenyzők — a pályások csak ímmel-ámmal vesznek részt az országúti versenyeken. Pedig számos példával lehetne igazolni, hogy a pálya-világbajnokságokon érmeket szerzők — az NDK-beli Unterwalder, Huschke, Durpisch, a szovjet Oszokin, az olasz Pizzoferrato — rangos országúti körversenyeken is kitűnően szerepelnek. Hozzátartozik a felkészülésükhöz! Ugyanakkor nálunk a 4000-es csapatunkból Pálinkás és Szűcs Gábor a komolyabb hazai egyéni versenyeken egy 15. Szűr István egy 2., Zaka pedig egy 1. helyezést ért el. Sarkadi még ennyit sem. Tizenkét versenyből nem volt több helyezésük! A közeljövőben továbbra sem lehet arra számítani, hogy a sok tehetséges, nagyreményű pályás egymást ösztönözve szalad a világ élmezőnye után. A versenyzői létszám nagyobb növekedésére sem számíthatunk. Azokkal kell gazdálkodni, akik most vannak. És évek óta nem volt — természetesen önmagunkhoz, a nemzetközi középmezőnyhöz mérve — ilyen tehetséges élgárdánk. Olyanok, akikből még sokat lehet kihozni 1 Kocsi Tibor Campiat pontok a pályabajnokság alapján felnőtt junior s serdülői £ KSI 19 __ 37 32 88 FTC 39 13 163 71 Szekszárd8 293 8 48 MTK-VM— 5 10 26 41 Tipográfia 3 8 — 15 26 Építők SE— 118 — 19 Ganz-M* 145 — — 19 Csepeli 14— — 15 BVSC— 2 4 2 9 SZVSC— — 4 — 4 PMSC— — 4—4 iv A Fülöp-szigeteken jártunk (HL) A LEGKISEBB ELNÖK A FIBA alapítása 50. évfordulójának ünnepségeit 1982- ben Genfben rendezik. Ugyanabban a városban, amelyben 1932. június 18-án életre keltették a szövetségek- A sportág elnöksége már készül az ünnepre. A manilai ülésen körvonalazták az eseményhez méltó programsorozatot. A közel fél évszázad alatt az amatőr kosárlabdázóknak eddig öt elnökük volt. 1932-től Léon Bouffard (Svájc), 1948-tól Willard N. Greim (Egyesült Államok), 1980-tól Antonio dos Reis Cameiro (Brazília), 1968-tól Abdel Moneim Wahley (Egyiptom) és 1976-tól mind a mai napig Gonzalo Lito Puyat II (Fülöp-szigetek)Az utóbbi elnök az első Ázsiából. Kevesen ismerik, csak a legrangosabb eseményeken tud személyesen megjelenni. Tekintélyes üzletember, bankigazgató, s egyben acélművek elnöke — a kosárlabda „csak” a szenvedélye. Mindezt ránézésre senki sem mondaná róla. Az óriások sportjának elnöke — termetve — az eddigiek közül a legkisebb, a legtöbb kosárlabdázó mellett eltörpülne. — Mit csináljak? — szabadkozott beszélgetésünk kezdetén nevetve. — Nálunk, a Fülöpszigeteken többségében csak ekkorára nőnek az emberek. Magam is kosárlabdáztam, hasonlóra nyúlt honfitársaim között, meg is álltam a helyem. Ma már nem játszom, megelégszem a sportág támogatásával. A manilai elnökségi ülésen is felvetődött a visszatérő kérdés: a magasság korlátozása. Mi erről a véleménye mint fülöp-szigetekinek és mint FIBA elnöknek? — Számomra pillanatnyilag ez a legnehezebb kérdés. A mi nemzeti válogatottunk legmagasabb játékosa 187 centiméter. Országunkban imádják a kosárlabdát, az iskolákban, játszótereken mást sem játszanak. Az élcsapatok nagyon keményen készülnek. A 210—220 centiméteres kosárlabdázókat felvonultató válogatottakkal szemben azonban igazán nagy eredményeket soha nem érhetünk el. A kosárlabda világsport, a világelsőség kivívása azonban számos nemzet számára szinte kizárt dolog. Nekünk, fülöp-szigetekieknek az a véleményünk, hogy osszák szét a mezőnyt. Külön, rendezzenek bajnokságot a 180 centiméter alattiaknak és külön a felettieknek. Ebben az esetben már nem a jobb a testi adottságok, hanem a jobb felkészültség döntene. Röviden ez tehát a nem is Fülöp-szigeteki, hanem, mondhatni, ázsiai álláspont. Mint a FIBA elnöke sem felejthetem, hogy hol születtem, hol élek. A szabályok azonban nem egy-egy ember, jelen esetben egy elnök elképzelései szerint módosulnak, hanem a testület közös álláspontja alapján. Nézetünkkel évek óta kisebbségben vagyunk, így természetesen tiszteletben kell tartanunk a többség akaratát. A tiszteletet a világbajnokságon minden vonatkozásban megnyilvánult. Mit jelentett hazájának erkölcsileg, szakmailag, anyagilag a rendezés? Elégedett-e az eredményekkel? — Anyagi mérleget még nem készítettünk. Egy-egy világverseny értékét pénzben különben sem lehet mérni. A világbajnoksággal egyidőben adtunk otthonit a férfi junior Ázsia-bajnokságnak. A fiatalok délelőtt játszottak, délután pedig megtekinthették a „nagyok” mérkőzéseit. Remélem, sokat tanultak. Számunkra ez a fontos. És persze, a szurkolók érdeke. A Fülöpszigetieken sorozatban zajlanak a rangos sportesemények. 1975- ben Ali és Frazier az Araneta Coliseumban döntötte el a nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnoki cím sorsát. A kosárlabdavilágbajnoksággal egyidőben Bagyióban Karpov és Korcsnoj sakkozott, nemsokára a legjobb teniszezők látogatnak hazánkba. A sportért minden áldozatot vállalni kell. A férfi világbajnokság Ázsiában került megrendezésre. Jövőre a női világbajnokságra Dél-Koreában. Ugyancsak Ázsiában kerül sor. A következő férfi világbajnokság házigazdája Kolumbia, a nőié pedig Paraguay, tehát két dél-amerikai ország. Szerencsésnek tartja-e a párhuzamos rendezést? — Nem, de a szabályok értelmében valamennyi ország jelentkezhet. Közöttük szavazás dönt. Az eredményt el kell fogadnunk. A FIBA taglétszáma Manilában százötvenre emelkedett. Különböző társadalmi rendszerű országokat, más és más színű, fejú, vallási embereket tömörít. Hogyan sikerül közöttük a zavartalan együttműködést biztosítani? — Mint köztudott, nyolc ország alapította a FIBA-t. Az induláskor a majdani ekkora népszerűségről még a sportág leglelkesebb hívei sem álmodtak. A FIBA a kezdet óta minden országgal, szövetséggel a kapcsolatteremtésre törekszik. A kosárlabdatársadalom egy nagy család, nem ismerünk megkülönböztetést. Manilában kénytelenek voltunk Dél-Afrika és Rhodesia FIBA-tagságát felfüggeszteni, mert diszkriminációs politikát folytatnak. Mi nem tűrünk semmiféle diszkriminációt. A világ kosárlabdasportja két részre oszlik: amatőrre és profira. A két tábor az elkövetkezőkben közeledik vagy tovább távolodik? — Napjaink kosárlabda-életének ez a legizgalmasabb pontja. Irigyelem a teniszezőket, akik a világ legjobbjainak már közös versenyeket rendeznek. Az együttműködés nyilvánvalóan a fejlődést szolgálja. Napjainkban már nem lehet olyan kristálytisztán kimutatni, mint a múltban: ki az amatőr és ki a profi? Meddig amatőr a játékos és mettől profi? A FIBA Manilában módosította az amatőr sportoló fogalmat A jelenlegi körülmények ama kényszerítettek bennünket, hogy szerény engedményeket tegyünk. Az olimpiai eszmét természetesen tiszteletben tartjuk. A jövőben esetenként biztosítjuk a lehetőséget arra, hogy az amatőr és a profi csapatok mérkőzzenek. A kosárlabda szabályai gyakran módosulnak, finomodnak. Amennyire hasznos ez az élsportban, ugyanolyan káros a tömegsportban, hiszen egyre bonyolultabb a játék. Iskolai szinten nehéz követni a változásokat. Várhatóak-e további jelentős módosítások? — A sok változás is azt igazolja, a sportág fejlődik. Az edzők rendre valami újjal rukkolnak elő, korábban ismeretlen technikai és taktikai elemekkel jelentkeznek. Ezek közül sokat meg kell tartani, néhánnyal szemben azonban fel kell venni a harcot,, mert a játék szépségének rovására mennének. A szabálymódosítások kizárják a vadhajtásokat. Úgy érzem, sikerült száműznünk a pályáról a durvaságot is. Felzárkózik-e a női kosárlabda a férfi mellé? — A lányok berobbantak a sportágba. Az olimpián már ők is játszhatnak az aranyéremért, ez pedig önmagáért beszél. Külön öröm, hogy már valamennyi földrészen az érdeklődés középpontjába kerültek a női mérkőzések. Találkozóikon a küzdelem és a szépség egyaránt gyönyörködtető. Már nem sok hiányzik a fél évszázados jubileumhoz. Mit vár a következő ötven évtől? — A kosárlabda továbbra is a legközkedveltebb játék marad. A maga módján hozzájárul a népek közötti barátsághoz. Az elkövetkező években e politikai ellentétek elsimulnak. Már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a nagy nemzetközi versenyeken a legjobbak egyöntetűen rendre felsorakozzanak. ___ Gyárfás Tamás t ^ N ^ fi 11 • pe oe »o "11 leli örömök A Műjégpálya pénztárai előtt napok óta hosszú sorok kígyóznak. Kicsik és nagyok szeretnének mielőbb bejutni, hogy kipróbálják korcsolyájukat. A jégen aztán kinek így, kinek úgy sikerül. Van, aki csak csetlik-botlik, de a többség könnyedén siklik tova. Persze, azoknak sincs okuk elkeseredésre, akik többet csúsznak a nadrágjukon, mint a korcsolyán. A tél hosszú, lesz még idő a tanulásra, a „mesterfogások” elsajátítására. De jó lenne már odabent lenni ! No, még egy pillanat, felcsatoljuk a korit, aztán Vasgyil Elkeseredésre semmi ok, apu majd segít Egymás kezét fogva, könnyebb a tanulás „Nagyüzem” a nagy körben ZÁHONYI IVÁN KÉPRIPORTJA NÉPSPORT 5