Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)
1978-12-03 / 292. szám
XXXIV. 292. ♦ 1978. december 3 Négyszer níilszentenl s krikilisii Átfogó változások kuszákén Milan Ercerjan neve egybefont a szabályváltozásokkal. A Nemzetközi Birkózó Szövetség jugoszláv elnökének arcára nemegyszer még világversenyek forró hangulatú döntői után is kiült az elégedetlenség. Fejcsóválva emlegette a nap néhány kevéssé érdekes mérkőzését, unalmas taktikázásukat, s magában nyilvánvalóan megállapította, hogy a hiba nem a versenyzőkben van, hanem a sportág szabályaiban, amelyek mindezt lehetővé teszik... Értekezletek hosszú soráról számoltunk be mi is, amelyeken a szabályok adta kibúvó ezernyi változata szerepelt napirenden. A tanácskozás után rendszerint néhány kísérleti verseny következett... És a következő nagyszabású viadalra már új bírói felfogás volt jellemző, vagy éppen bemutatkozott egy új szabály. Most, hogy a FILA szakembereinek budapesti értekezletén ismét a szabálykérdés volt a téma — a szabályok szerepéről kérdeztük meg Milán Ercegan véleményét. — Néhány évvel ezelőtt — mondta — a birkózás egyre inkább kezdte elveszíteni a közönségét. A világversenyek ugyan még össze-összegyűjtötték a sportág „vájtfülű” nézőit, a birkózás tömegvonzása azonban szűnőben volt. Így hát világossá vált előttünk a feladat, hogy látványosabbá kell tenni a versenyeket, a szőnyegen a technika élvezetes élményét kell uralkodóvá tennünk. Ennek érdekében — nem vitás — nagyon sok új szabály született az elmúlt években. — A jelek szerint azonban a FILA elnöksége, s személy szerint ön is, még most sem elégedett... — Egy időben észrevehetően javult a helyzet. Az intések fokozottabb alkalmazása például feltétlenül ösztönözte a versenyzőket a támadó szellemű birkózásra, csakhogy e következő taktikai hullám már ezt is meglovagolta . .. Divattá vált, hogy a versenyzők támadó birkózást imitáltak, vagyis mentek előre, fogást kerestek, de akciót nem indítottak (hiszen az akció önveszélyes is lehet!), de az imitáció révén ellenfelük így is a leléptetés sorsára kerülhetett. Akkoriban ráadásul a győztes ilyen esetben még ugyanúgy 0 hibapontot kapott, mintha két vállra fektette volna ellenfelét. Mi erre léptünk egyet: akció nélküli leléptetés esetén a győztes is kapott hibapontot... De nem is folytatom! A lényeg az, hogy eddig csupán nyesegettük a sportág szabályaiból eredő hibákat, most viszont átfogó, koncepcionális változtatásokról értekezünk Budapesten. — Melyek a változtatás fő területei? — Három is van. A versenyrendezés elvi kérdései, a küzdelem megítélése, illetve mindezek kapcsán a bírók továbbképzésének módszere. — A versenyrendezésben milyen módosításra készülnek? — A mérlegelés, a sorsolás, a párosítás mellett például a pontozáson is változtatni kívánunk. Eddig az egyes mérkőzések végeredménye alapján hibapontokat kaptak a versenyzők... Mi viszont azt szeretnénk, hogy jó pontot kapjanak, a legjobbak pedig úgy jussanak előre a versenyben, lépésről lépésre, hogy a legutolsó mérkőzés igazi döntő legyen, a súlycsoport két legjobbjának küzdelme az aranyéremért. A mostani úgynevezett döntők után előfordulhat, elő is fordul gyakran, hogy a legutolsó mérkőzés vesztese néhány perc múlva feláll a dobogó tetejére... És a néző ezt nem érti! Természetesen, hiszen nincs a kezében a jegyzőkönyv, de ha a kezében lenne is , meg kellene tanulnia, hogy mi mit jelent ebben a jelenlegi, cseppet sem egyszerű versenyrendszerben. Márpedig a néző szórakozni, izgulni akar a lelátón, mi pedig azt akarjuk, hogy éppen ezáltal fogja meg őt a sportág. A változtatásra természetesen többféle javaslat is van. — És hogyan alakul át a küzdelem megítélése? — Megváltoztatjuk a pontozást is, s azzal együtt az intéseket, a leléptetést, a kiesést ... Vagyis arra törekszünk, hogy az új szabályok a látványosságot, a tiszta, nyílt küzdelmet szolgálják — és a technikai tudás felszínre kerülését. Mindennek érdekében szó van például a mérkőzésidő megrövidítéséről is. Mi emberségesebbé kívánjuk tenni a birkózást, ki akarjuk zárni az ügyeskedés, a fondorlat lehetőségit — az erényeknek kell dönteniök a küzdelemben! — Végsősoron, tehát az ön véleménye kedvezőtlen a jelenlegi birkózásról? ... — Erről szó sincs! Egyenletesen, szépen fejlődött a sportág, a modern ember látványigényét már jobban kielégíti, mint a régi, statikus birkózás. Alapvetően megújult a küzdelem maga. A fejlődés azonban felszínre hozta, kikristályosította az ellentmondásokat , és azokat nyesegetni már nem lehet. Csakis megszüntetni! — Hogyan jut el majd a javaslat a megvalósulásig? — Arra nagyon ügyelünk, hogy csak olyan változtatást javasoljunk elfogadásra a Nemzetközi Birkózó Szövetség moszkvai kongresszusának, amelynek ismerjük — a következményét is! Azaz csak valódi érvek, gyakorlati tapasztalatok győzhetnek meg minket egy-egy lépés helyességéről. Már eddig is rengeteg dokumentumot gyűjtöttünk össze, hiszen önök is tudják: hoszszú évek óta folynak kísérleti versenyek szerte a világon —olyan sajátos szabályokkal, amelyek lényegében már a jövőre vonatkoztak ... Gondolok itt a rövidített mérkőzésidőtől kezdve a különböző sorsolási változatok alkalmazásáig, több kisebbnagyobb momentumra. Tehát tapasztalati tényeink már most is vannak. — Milyennek szeretné látni a birkózást a moszkvai olimpia után, amikorra az új szabályok bevezetését tervezik. a korszerű, látványos küzdelemnek, amelyben a két versenyző szép megoldásokra, eredményes fogásokra törekszik, mert azt követelik a szabályok. A döntő győztese veszi át az aranyérmet. És ha mindezt elérjük, a néző is székében hátradőlve élvezi a versenyt, és .. • Ekkor a FILA elnöke, aki franciául válaszolt kérdéseinkre, hirtelen elhallgatott, elmosolyodott, s minthogy magyarul is beszél, a mi anyanyelvünkön fejezte be a mondatot: " ... és akkor nyilván az újságíróknak is kevesebb keresztkérdést kell feltenniök a sportágról. i Assahanyék — és a bírók A román birkózás szolgáltatta a sportág idei szenzációját: kötöttfogású versenyzői az oslói EB-n megszerezték a kontinenselsőséget, s három aranyéremmel tértek haza a mexikói világbajnokságról is. A sikerek legfőbb kovácsa, Ion Corneanu mester, mint a FILA edzőbizottságának vezetője vett részt a budapesti munkaértekezleten. Bár a tanácskozás témája már az új szabályrendszer volt, mi még a jelenről beszélgettünk vele. Az edzői munka és a szabályok viszonyáról, a szabályok szellemét legeredményesebben kifejező birkózómódról. És nem véletlenül! Hiszen az előttünk álló legnagyobb feladat, a moszkvai olimpia — a jelenlegi szabályok kíséretében zajlik majd... — Mi a román kötöttfogású birkózók felkészülésének alapelve? — A fogások alkalmazásának alapfeltétele az állóképesség. Az a versenyző, aki nem bízik a harmadik menetében — az első kettőben sokszor kockáztatni kényszerül. Így mi mindenekelőtt a jó erőnlét kialakításán fáradoztunk. Emellett, persze a technikai tudás állandó fokozása volt a cél. — Hogyan vélekedik a jelenlegi szabályokról? — Jók, állandóan javultak az utóbbi években, de hibájuk, hogy nem egészen egyértelműek. Vagy csak a bírók nem alkalmazzák egységesen!... Mindegy. A lényeg az, hogy amelyik szabályt lehet így is, úgy is alkalmazni, az nem tökéletes. Az utóbbi időben viszont gyenge volt a bíráskodás is. Az volt az érzésem, hogy a bírók féltek a döntésektől Talán azért, mert a FILA a nem túl nagy tévedésekért is visszaminősítette őket. — Éppen ezért kellett volna igyekezni, és tökéletesen bíráskodni... — A bírók, sajnos, nem élnek benne a birkózásban. Nem tudják jól megkülönböztetni a paszszivitást és a kényszerű tétlenséget. A szovjet, a bolgár, a magyar és a román birkózók rangot vívtak ki maguknak a szőnyegeken. A világ bármely tájáról jött birkózók tisztelik tudásukat. Tudják, hogy ha bármilyen kis támadási lehetőséget engednek, elveszítik a mérkőzést. Eszerint birkóznak is. Vagyis — nem birkóznak!... Ugyanakkor a bíró csak azt látja, hogy nincs akció, s a különben akcióképes vesenyzőket is intik. A mexikói világbajnokságon például a magyarok elég sokat szenvedtek emiatt... — Úgy érzi, hogy a magyar versenyzőket egy-egy esetben jogtalanul intették. — Ügy. Ennek legszembetűnőbb és a VB legigazságtalanabb esete Kocsis Ferenc nevéhez fűződik. A döntőben bebizonyította, hogy képes akciókra. Az ellenfele ezt megérezte, és kizárta a támadás lehetőségét. Ezt a bírók nem vették észre — és Kocsist intették__ — Mi lehet ennek az oka? — A bíráskodás mindig elmarad a birkózástól. A versenyzőnek eseményről eseményre meg kell újítania önmagát, hogy a győzelem reményében léphessen szőnyegre. Állandó újításra, kezdeményezésre kényszerül. A bíróknak ugyanakkor csak az új szabályok bevezetése jelent felfogásbeli kényszert. — Ez Hetit erősnek tűnik, hiszen a bírók nagy része korábban versenyző volt ... — Korábban!... De éppen az előbb említettem, hogy a versenyzők állandóan újításra kényszerülnek. Romániában a tökéletes bíráskodás kialakítására törekszünk, mert csak így lehet egyértelmű a szakmai fejlődés. — Tehát a bírók egészen közvetlenül is segítik a felkészülést? ... — Elég sok továbbképzést tartunk, de fegyelmezéssel is irányítjuk őket. Amelyik bíró eredményt befolyásoló, súlyos hibát követ el — eltiltjuk. Egy időre vagy esetleg végérvényesen is. A birkózás állandó fejlődése elsősorban az edzők és versenyzők érdeme. De a bíróknak segítőtársaknak kell lenniök. I Aiumommózis A szovjet birkózás világelsőségét — nálunk is — többnyire azzal magyarázzák, hogy hatalmas a sportág tömegbázisa. Pedig ez csak a számos összetevő egyike. Hogy mennyire így van ez, arról valószínűleg mindenkit meggyőz szavaival Alekszandr Novikov. A FILA alelnöke, a Szovjetunió testnevelési tudományos kutatóintézetének igazgatóhelyettese a kiemelkedő eredmények egyik legfontosabb tényezőjének a tudományosan megalapozott felkészítést tartja. A versenyzők felkészítése — mondta beszélgetésünk kezdetén — az edzők alapos felkészítésével kezdődik! Intézetünkben jelenleg harminc, tudományos minősítésre pályázó birkózóedző tanul, dolgozik. Nálunk szerezte meg a pedagógiai tudományok kandidátusi fokozatát Jurij Sahmuradov, a szabadfogású válogatott vezetőedzője, aztán Samil Hiszamutgyinov, a kötöttfogásnak fiatal mestere is — aki Viktor Igumenovot váltotta fel- Igumenov pedig a moszkvai TF rektorhelyettese lett... — Ez az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolatának egyik bizonyítéka__ + De nem akárhogyan! A mi szakembereink gyakorlati szakemberek elsősorban. És a gyakorlat jelenségei felől közelítenek a tudományos elmélethez, majd abban munkálkodva, elmélyülve keresik edzői munkájuk szilárd támpontjait■ Keresik maguk is, de kapcsolatot teremthetnek az intézetben azokkal a tudósokkal, is, akik az edzésmódszerek tudományos kidolgozásában alapvető segítséget tudnak nyújtani. — Milyen edzésterv alapján készülnek fel a szovjet birkózók a világversenyekre? Mindenekelőtt egyéni tervek alapján! Tehát nem az edzésterveinkhez keresünk megfelelő embert, hanem a versenyző számára jelöljük meg azt a pontosan kidolgozott utat, azt a prognózist, amely az arra rátermettnek ítélt birkózót például a moszkvai olimpia aranyérméig elvezeti. Ez a prognózis, amelyet maguk az edzők készítenek el a matematikai modellezés módszerével, a lehetőséget, a majdani győzelemhez vezető, egyedül járható utat mutatja meg. Aranyérem pedig akkor lesz belőle — nagy valószínűség szerint —, ha a versenyző annak minden egyes részletét megvalósítja. — Hány szempontot tartanak nyilván a felkészítési prognózisokban? Több mint tíz faktort, közöttük van a technika, a taktika, az állóképesség, a speciális fizikai képességek, a küzdőszellem, de az egyéni magatartás, erkölcsiség is. — Úgy hallottuk, hogy az olimpiai bajnok kötöttfogású Szűrén Nalbaldjan például fegyelmezési okokból marad ki tartósan... Igen, vannak gondjaink vele . .. Pontosabban: ő nem teljesíti egyéni felkészülési tervének bizonyos pontjait, ezért nem jön számításba. — Fogalmazhatjuk úgy, hogy a szovjet szakvezetés a rend, a fegyelem kedvéért lemond egy szinte biztos aranyéremről? — Igen. — A szabadfogású Anatolij Bjeloglazov a mexikói világbajnokságra felment az 52 kg-os súlycsoportba, és aranyérmet nyert. Ez is benne volt abban a bizonyos prognózisban? - Benne volt! Azt ugyanis tudtuk, hogy — még fiatal ember lévén — nem tudja véglegesen megtartani a 48 kg-os versenysúlyát, s az ő felkészítése már a magasabb súlycsoportban való eredményes helytállásra irányult. — Jelenleg hány szovjet birkózó készül az olimpiára ilyen egyéni prognózissal? + Mindkét fogásnem mind a tíz súlycsoportjában négy. A jövő év végére háromra csökken a súlycsoportonkénti létszám, s csak 1980-ban jelöljük ki az olimpiai szereplőt. — A szovjet birkózás sikereinek egyik legfontosabb titka tehát a tudományos módszerekben rejlik... - Abban is. Hozzátéve, persze, hogy ez sem titok. A mi prognózisaink módszerét szívesen átadjuk mindenkinek. Egy kis füzetben összefoglalva például elhoztam magammal most is — a magyar birkózósport vezetőinek. NÉPSPORT 5 Stíluskeresés Már a fél világot bejárta, s hazánkban is megjelenés előtt áll Rajkó Petrov nagyszerű szakkönyve a szabadfogású birkózásról, így tehát kétszeresen is időszerű volt, hogy a jeles szakemberrel, a bolgár birkózószövetség elnökével a szabadfogás kérdéseit vitassuk meg a tanácskozás egyik szünetében. — Hallatlan ütemben fejlődik ez a fogásnem — szögezte le elöljáróban Rajkó Petrov. — Gondoljanak például csupán a gyarmati sorból felszabaduló országokra, amelyek a birkózást kivétel nélkül a szabadfogással kezdik ... De az is fontos tényező, hogy talán csak Észak- és Közép-Európát kivéve, mindenütt a szabadfogáshoz állnak közelebb a népi birkózómódok. — Nyilván ezzel magyarázza a fogásnem egyre növekedő népszerűségét is ... — Ezzel is, feltétlenül. De az ugyanúgy közrejátszik, hogy sokszínű a fogásnem: egyrészt nagyobb a technikai tárháza, másrészt pedig egy-egy világverseny sok stílusirányzat, iskola vetélkedését is hozza. A kötöttfogásban egyértelműen az európai stílus uralkodik, míg a szabadfogásban tulajdonképpen merőben más világ a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Irán, Japán vagy éppen Bulgária legjobbjainak küzdőmodora. — Ebben a stíluskeresésben többször is megtaláltatik — a kötöttfogás számos eleme ... — Ezt én európai jellegzetességnek tartom. Az NDIC-beli, a lengyel, a magyar vagy az NSZK-beli szabadfogásziak jól élnek taktikai-technikai lehetőségével. — Mintha az ázsiai iskolák is közelednének ehhez az iskolához? — Véleményem szerint nem közelednek. Inkább csak megtanulták, hogyan kell védekezni ellene. De abban például már a saját útjukat járják, ahogyan a kötöttfogásra jellemző, úgynevezett magas nekiállást elfogadják, s abból indítják sajátos alxióikat. — Van egyedül üdvözítő iskola? — Ha az eredményeket nézzük, a szovjet iskola példa lehetne, de az az igazság, hogy már minden erőteljes, markáns stílus képviselői nyertek aranyérmeket! A mexikói VB-n is kiláthatatlan elsőséget szereztek a szovjet versenyzők, a második helyért azonban öt-hat ország is versengett. Az NDK bravúros második helye azt mutatja, hogy a sok kötöttfogású elemmel vegyített stílus is rendkívül eredményes lehet. Szokatlanul hátra szorultak viszont a bolgár birkózók ebben a vetélkedésben ... — Vizsgáljuk az okait. Mindenesetre igyekszünk gyorsan változtatni a felkészítés módszerein, hiszen az olimpia már közel van. Mindkét fogásnemben fiatal edzőkből álló „team”ek vették át a válogatott keret irányítását. — Az olimpiai bajnok Haszan Iszaev még mindig beteg? Montreali győzelme óta nem indult versenyen ... — Már az olimpiát is sérülten nyerte meg. Azóta kétszer is megoperálták a fülét... De már túlvan a betegségeken. Ismét edz. Készül az olimpiára! — Kiket tart a szabadfogás jelenlegi legnagyobb egyéniségeinek? — Két szovjet versenyzőt, Anatolij Bjeloglazovot és Vlagyimir Jumint, valamint az idén berobbant NDK-beli ütve Neupertet. Természetesen a kétszeres olimpiai bajnok szovjet Teblasvilit változatlanul a legjobbak közé sorolom, hiszen az újabb aranyérmétől csupán egy pillanatnyi figyelmetlenség fosztotta meg. — A japán Takarta is csak egyszer botlott tulajdonképpen ... őt nem sorolja a legjobbak közé? — Szerintem már nem lehet. A rengeteg fogyasztás kitikkasztottak. De Tomijama, az idei VB újonc aranyérmese átveheti az örökét. — Véleménye szerint hány ország osztozik majd a tíz moszkvai aranyérmen? — Nem több mint négy.