Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-03 / 292. szám

XXXIV. 292. ♦ 1978. december 3 Négyszer níilszenten­l s k­rikilisii Átfogó változások kuszákén Milan Ercerjan neve egybefont a sza­bályváltozásokkal. A Nemzetközi Birkózó Szövetség jugoszláv elnökének arcára nem­egyszer még világversenyek forró hangu­latú döntői után is kiült az elégedetlenség. Fejcsóválva emlegette a nap néhány ke­véssé érdekes mérkőzését,­ unalmas takti­kázásukat, s magában nyilvánvalóan meg­állapította, hogy a hiba nem a verseny­zőkben van, hanem a sportág szabályai­ban, amelyek mindezt lehetővé teszik... Értekezletek hosszú soráról számoltunk be mi is, amelyeken a szabályok adta ki­búvó ezernyi változata szerepelt napiren­den. A tanácskozás után rendszerint né­hány kísérleti verseny következett... És a következő nagyszabású viadalra már új bírói felfogás volt jellemző, vagy éppen bemutatkozott­­ egy új szabály. Most, hogy a FILA szakembereinek bu­dapesti értekezletén ismét a szabálykérdés volt a téma — a szabályok szerepéről kér­deztük meg Milán Ercegan véleményét. — Néhány évvel ezelőtt — mondta — a birkózás egyre inkább kezdte elveszíteni a közönségét. A világversenyek ugyan még össze-összegyűjtötték a sportág „vájtfülű” nézőit, a birkózás tömegvonzása azonban szűnőben volt. Így hát világossá vált előt­tünk a feladat, hogy látványosabbá kell tenni a versenyeket, a szőnyegen a techni­ka élvezetes élményét kell uralkodóvá ten­nünk. Ennek érdek­ében — nem vitás — nagyon sok új szabály született az elmúlt években. — A jelek szerint azonban a FILA el­nöksége, s személy szerint ön is, még most sem elégedett... — Egy időben észrevehetően javult a helyzet. Az intések fokozottabb alkalmazá­sa például feltétlenül ösztönözte a ver­senyzőket a támadó szellemű birkózásra, csakhogy e következő taktikai hullám már ezt is meglovagolta . .. Divattá vált, hogy a versenyzők támadó birkózást imitáltak, vagyis mentek előre, fogást kerestek, de akciót nem indítottak (hiszen az akció ön­veszélyes is lehet!), de az imitáció révén ellenfelük így is a leléptetés sorsára kerül­hetett. Akkoriban ráadásul a győztes ilyen esetben még ugyanúgy 0 hibapontot kapott, mintha két vállra fektette volna ellenfelét. Mi erre léptünk egyet: akció nélküli le­léptetés esetén a győztes is kapott hiba­pontot... De nem is folytatom! A lényeg az, hogy eddig csupán nyesegettük a sport­ág szabályaiból eredő hibákat, most viszont átfogó, koncepcionális változtatásokról ér­tekezünk Budapesten. — Melyek a változtatás fő területei? — Három is van. A versenyrendezés elvi kérdései, a küzdelem megítélése, illetve mindezek kapcsán a bírók továbbképzésé­nek módszere. — A versenyrendezésben milyen módosí­tásra készülnek? — A mérlegelés, a sorsolás, a párosítás mellett például a pontozáson is változtatni kívánunk. Eddig az egyes mérkőzések vég­eredménye alapján hibapontokat kaptak a versenyzők... Mi viszont azt szeretnénk, hogy jó pontot kapjanak, a legjobbak pe­dig úgy jussanak előre a versenyben, lé­pésről lépésre, hogy a legutolsó mérk­őzés igazi döntő legyen, a súlycsoport két leg­jobbjának küzdelme az aranyéremért. A mostani úgynevezett döntők után előfor­dulhat, elő is fordul gyakran, hogy a leg­utolsó mérkőzés vesztese néhány perc múl­va feláll a dobogó tetejére... És a néző ezt nem érti! Természetesen, hiszen nincs a kezében a jegyzőkönyv, de ha a kezé­ben lenne is , meg kellene tanulnia, hogy mi mit jelent ebben a jelenlegi, cseppet sem egyszerű versenyrendszerben. Márpe­dig a néző szórakozni, izgulni akar a le­látón, mi pedig azt ak­arjuk, hogy éppen ezáltal fogja meg őt a sportág. A változ­tatásra természetesen többféle javaslat is van. — És hogyan alakul át a küzdelem meg­ítélése? — Megváltoztatjuk a pontozást is, s az­zal együtt az intéseket, a leléptetést, a ki­esést ... Vagyis arra törekszünk, hogy az új szabályok a látványosságot, a tiszta, nyílt küzdelmet szolgálják — és a tech­nikai tudás felszínre kerülését. Mindennek érdekében szó van például a mérkőzésidő megrövidítéséről is. Mi emberségesebbé kí­vánjuk tenni a birkózást, ki akarjuk zárni az ügyeskedés, a fondorlat lehetőségit — az erényeknek kell dönteniök­ a küzdelem­ben! — Végsősoron, tehát az ön véleménye kedvezőtlen a jelenlegi birkózásról? ... — Erről szó sincs! Egyenletesen, szépen fejlődött a sportág, a modern ember lát­ványigényét már jobban kielégíti, mint a régi, statikus birkózás. Alapvetően meg­újult a küzdelem maga. A fejlődés azon­ban felszínre hozta, kikristályosította az el­lentmondásokat , és azokat nyesegetni már nem lehet. Csakis megszüntetni! — Hogyan jut el majd a javaslat a megvalósulásig? — Arra nagyon ügyelünk, hogy csak olyan változtatást javasoljunk elfogadásra a Nemzetközi Birkózó Szövetség moszkvai kongresszusának, amelynek ismerjük — a következményét is! Azaz csak valódi ér­vek, gyakorlati tapasztalatok győzhetnek meg minket egy-egy lépés helyességéről. Már eddig is rengeteg dokumentumot gyűj­töttünk össze, hiszen önök is tudják: hosz­­szú évek óta folynak kísérleti versenyek szerte a világon —olyan sajátos szabá­lyokkal, amelyek lényegében már a jövő­re vonatkoztak ... Gondolok itt a rövidített mérkőzésidőtől kezdve a különböző sorso­lási változatok alkalmazásáig, több kisebb­­nagyobb momentumra. Tehát tapasztalati tényeink már most is vannak. — Milyennek szeretné látni a birkózást a moszkvai olimpia után, amikorra az új szabályok bevezetését tervezik. a korszerű, látványos küzdelemnek, amelyben a két versenyző szép megoldá­sokra, eredményes fogásokra törekszik, mert azt követelik a szabályok. A döntő győztese veszi át az aranyérmet. És ha mindezt elérjük, a néző is székében hátra­dőlve élvezi a versenyt, és .. • Ekkor a FILA elnöke, aki franciául vá­laszolt kérdéseinkre, hirtelen elhallgatott, elmosolyodott, s minthogy magyarul is be­szél, a mi anyanyelvünkön fejezte be a mondatot: " ... és akkor nyilván az újságíróknak is kevesebb keresztk­érdést kell feltenniök a sportágról. i A­s­sahanyék — és a bírók A román birkózás szolgáltat­ta a sportág idei szenzációját: kötöttfogású versenyzői az os­lói EB-n megszerezték a konti­nenselsőséget, s három arany­éremmel tértek haza a mexikói világbajnokságról is. A sikerek legfőbb kovácsa, Ion Corneanu mester, mint a FILA edzőbizottságának vezetője vett részt a budapesti munka­­értekezleten. Bár a tanácskozás témája már az új szabályrendszer volt, mi még a jelenről beszélgettünk ve­le. Az edzői munka és a­­ sza­bályok viszonyáról, a szabályok szellemét legeredményesebben kifejező birkózómódról. És nem véletlenül! Hiszen az előttünk álló legnagyobb feladat, a moszkvai olimpia — a jelenlegi szabályok kíséretében zajlik majd... — Mi a román kötöttfogá­sú birkózók felkészülésének alapelve? — A fogások alkalmazásának alapfeltétele az állóképesség. Az a versenyző, aki nem bízik a harmadik menetében — az első kettőben sokszor kockáztatni kényszerül. Így mi mindenek­előtt a jó erőnlét kialakításán fáradoztunk. Emellett, persze a technikai tudás állandó fokozása volt a cél.­­ — Hogyan vélekedik a jelenlegi szabályokról? — Jók, állandóan javultak az utóbbi években, de hibájuk, hogy nem egészen egyértelműek. Vagy csak a bírók nem alkal­mazzák egységesen!... Mindegy. A lényeg az, hogy amelyik sza­bályt lehet így is, úgy is alkal­mazni, az nem tökéletes. Az utóbbi időben viszont gyenge volt a bíráskodás is. Az volt az érzésem, hogy a bírók féltek a döntésektől Talán azért, mert a FILA a nem túl nagy tévedé­sekért is visszaminősítette őket. — Éppen ezért kellett vol­na igyekezni, és tökéletesen bíráskodni... — A bírók, sajnos, nem élnek benne a birkózásban. Nem tud­ják jól megkülönböztetni a pasz­­szivitást és a kényszerű tétlen­séget. A szovjet, a bolgár, a ma­gyar és a román birkózók ran­got vívtak ki maguknak a sző­nyegeken. A világ bármely tájá­ról jött birkózók tisztelik tudá­sukat. Tudják, hogy ha bármi­lyen kis támadási lehetőséget engednek, elveszítik a mérkő­zést. Eszerint birkóznak is. Vagy­is — nem birkóznak!... Ugyan­akkor a bíró csak azt látja, hogy nincs akció, s a különben akcióképes vesenyzőket is intik. A mexikói világbajnokságon pél­dául a magyarok elég sokat szen­vedtek emiatt... — Úgy érzi, hogy a ma­gyar versenyzőket egy-egy esetben jogtalanul intették. — Ügy. Ennek legszembetű­nőbb és a VB legigazságtalanabb esete Kocsis Ferenc nevéhez fű­ződik. A döntőben bebizonyítot­ta, hogy képes akciókra. Az el­lenfele ezt megérezte, és kizárta a támadás lehetőségét. Ezt a bí­rók nem vették észre — és Ko­csist intették__ — Mi lehet ennek az oka? — A bíráskodás mindig elma­rad a birkózástól. A versenyző­nek eseményről eseményre meg kell újítania önmagát, hogy a győzelem reményében léphessen szőnyegre. Állandó újításra, kez­deményezésre kényszerül. A bí­róknak ugyanakkor csak az új­ szabályok bevezetése jelent fel­fogásbeli kényszert. — Ez Hetit erősnek tűnik, hiszen a bírók nagy része korábban versenyző volt ... — Korábban!... De éppen az előbb említettem, hogy a ver­senyzők állandóan újításra kény­szerülnek. Romániában a töké­letes bíráskodás kialakítására tö­rekszünk, mert csak így lehet egyértelmű a szakmai fejlődés. — Tehát a bírók egészen közvetlenül is segítik a fel­készülést? ... — Elég sok továbbképzést tar­tunk, de fegyelmezéssel is irá­nyítjuk őket. Amelyik bíró ered­ményt befolyásoló, súlyos hibát követ el — eltiltjuk. Egy idő­re vagy esetleg végérvényesen is. A birkózás állandó fejlődése elsősorban az edzők és verseny­zők érdeme. De a bíróknak se­gítőtársaknak kell lenniök. I Aiumommózis A szovjet birkózás világelsősé­gét — nálunk is — többnyire azzal magyarázzák, hogy hatal­mas a sportág tömegbázisa. Pe­dig ez csak a számos összetevő egyike. Hogy mennyire így van ez, arról valószínűleg mindenkit meggyőz szavaival Alekszandr Novikov. A FILA alelnöke, a Szovjetunió testnevelési tudomá­nyos kutatóintézetének igazga­tóhelyettese a kiemelkedő ered­mények egyik legfontosabb té­nyezőjének a tudományosan meg­alapozott felkészítést tartja.­­ A versenyzők felkészítése — mondta beszélgetésünk kezdetén — az edzők alapos felkészítésé­vel kezdődik! Intézetünkben je­lenleg harminc, tudományos mi­nősítésre pályázó birkózóedző tanul, dolgozik. Nálunk szerez­te meg a pedagógiai tudomá­nyok kandidátusi fokozatát Ju­­rij Sahmuradov, a szabadfogású válogatott vezető­edzője, aztán Samil Hiszamutgyinov, a kötött­fogásnak fiatal mestere is — aki Viktor Igumenovot váltotta fel- Igumenov pedig a moszkvai TF rektorhelyettese lett... — Ez az elmélet és a gya­korlat szoros kapcsolatának egyik bizonyítéka__ + De nem akárhogyan! A mi szakembereink gyakorlati szak­emberek elsősorban. És a gya­korlat jelenségei felől közelíte­nek a tudományos elmélethez, majd abban munkálkodva, el­mélyülve keresik edzői munká­juk szilárd támpontjait■ Keresik maguk is, de kapcsolatot te­remthetnek az intézetben azok­kal a tudósokkal, is, akik az edzésmódszerek tudományos ki­dolgozásában alapvető segítsé­get tudnak nyújtani. — Milyen edzésterv alapján készülnek fel a szovjet birkó­zók a világversenyekre?­­ Mindenekelőtt egyéni ter­vek alapján! Tehát nem az ed­zésterveinkhez keresünk meg­felelő embert, hanem a verseny­ző számára jelöljük meg azt a pontosan kidolgozott utat, azt a prognózist, amely az arra rá­termettnek ítélt birkózót például a moszkvai olimpia aranyérméig elvezeti. Ez a prognózis, ame­lyet maguk az edzők készíte­nek el a matematikai model­lezés módszerével, a lehetősé­get, a majdani győzelemhez ve­zető, egyedül járható utat mu­tatja meg. Aranyérem pedig ak­kor lesz belőle — nagy valószí­nűség szerint —, ha a verseny­ző annak minden egyes részle­tét megvalósítja. — Hány szempontot tartanak nyilván a felkészítési prognó­zisokban?­­ Több mint tíz faktort, kö­zöttük van a technika, a tak­tika, az állóképesség, a speciá­lis fizikai képességek, a küz­dőszellem, de az egyéni maga­tartás, erkölcsiség is. — Úgy hallottuk, hogy az olimpiai bajnok kötöttfogású Szűrén Nalbaldjan például fe­gyelmezési okokból marad ki tartósan... Igen, vannak gondjaink ve­le . .. Pontosabban: ő nem tel­jesíti egyéni felkészülési tervé­nek bizonyos pontjait, ezért nem jön számításba. — Fogalmazhatjuk úgy, hogy a szovjet szakvezetés a rend, a fegyelem kedvéért lemond egy szinte biztos aranyéremről? — Igen. — A szabadfogású Anatolij Bjeloglazov a mexikói világbaj­nokságra felment az 52 kg-os súlycsoportba, és aranyérmet nyert. Ez is benne volt abban a bizonyos prognózisban? -­ Benne volt! Azt ugyanis tudtuk, hogy — még fiatal em­ber lévén — nem tudja végle­gesen megtartani a 48 kg-os versenysúlyát, s az ő felkészí­tése már a magasabb súlycso­portban való eredményes helyt­állásra irányult. — Jelenleg hány szovjet bir­kózó készül az olimpiára ilyen egyéni prognózissal? + Mindkét fogásnem mind a tíz súlycsoportjában négy. A jövő év végére háromra csök­ken a súlycsoportonkénti lét­szám, s csak 1980-ban jelöljük ki az olimpiai szereplőt. — A szovjet birkózás sikerei­nek egyik legfontosabb titka te­hát a tudományos módszerek­ben rejlik... - Abban is. Hozzátéve, per­sze, hogy ez sem titok. A mi prognózisaink módszerét szí­vesen átadjuk mindenkinek. Egy kis füzetben összefoglalva pél­dául elhoztam magammal most is — a magyar birkózósport ve­zetőinek. NÉPSPORT 5 Stíluskeresés Már a fél világot bejárta, s hazánkban is megjelenés előtt áll Rajkó Petrov nagyszerű szakkönyve a szabadfogású bir­kózásról, így tehát kétszeresen is időszerű volt, hogy a jeles szakemberrel, a bolgár birkózó­szövetség elnökével a szabadfo­gás kérdéseit vitassuk meg a tanácskozás egyik szünetében. — Hallatlan ütemben fejlődik ez a fogásnem — szögezte le elöljáróban Rajkó Petrov. — Gondoljanak például csupán a gyarmati sorból felszabaduló or­szágokra, amelyek a birkózást kivétel nélkül a szabadfogással kezdik ... De az is fontos té­nyező, hogy talán csak Észak- és Közép-Európát kivéve, min­denütt a szabadfogáshoz állnak közelebb a népi birkózómódok­. — Nyilván ezzel magya­rázza a fogásnem egyre nö­vekedő népszerűségét is ... — Ezzel is, feltétlenül. De az ugyanúgy közrejátszik, hogy sokszínű a fogásnem: egyrészt nagyobb a technikai tárháza, másrészt pedig egy-egy világ­verseny sok stílusirányzat, is­kola vetélkedését is hozza. A kötöttfogásban egyértelműen az európai stílus uralkodik, míg a szabadfogásban tulajdonképpen merőben más világ a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Irán, Japán vagy éppen Bulgária leg­jobbjainak küzdőmodora. — Ebben a stíluskeresés­ben többször is megtalál­­tatik — a kötöttfogás szá­mos eleme ... — Ezt én európai jellegzetes­ségnek tartom. Az NDIC-beli, a lengyel, a magyar vagy az NSZK-beli szabadfogásziak jól élnek taktikai-technikai lehető­ségével. — Mintha az ázsiai isko­lák is közelednének ehhez az iskolához? — Véleményem szerint nem közelednek. Inkább csak­ meg­tanulták, hogyan kell védekez­ni ellene. De abban például már a saját útjukat járják, ahogyan a kötöttfogásra jellemző, úgy­nevezett magas nekiállást elfo­gadják, s abból indítják sajátos alxióikat. — Van egyedül üdvözítő iskola? — Ha az eredményeket néz­zük, a szovjet isk­ola példa le­hetne, de az az igazság, hogy már minden erőteljes, markáns stílus képviselői nyertek arany­érmeket! A mexikói VB-n is kiláthatatlan elsőséget szereztek a szovjet versenyzők, a máso­dik helyért azonban öt-hat or­szág is versengett. Az NDK bravúros második helye azt mutatja, hogy a sok kötöttfo­gású elemmel vegyített stílus is rendkívül eredményes lehet.­­ Szokatlanul hátra szo­rultak viszont a bolgár bir­kózók ebben a vetélkedés­ben ... — Vizsgáljuk az okait. Min­denesetre igyekszünk gyorsan változtatni a felkészítés mód­szerein, hiszen az olimpia már közel van. Mindkét fogásnem­ben fiatal edzőkből álló „team”­­ek vették át a válogatott keret irányítását. — Az olimpiai bajnok Ha­­szan Iszaev még mindig be­teg? Montreali győzelme óta nem indult versenyen ... — Már az olimpiát is sérül­ten nyerte meg. Azóta kétszer is megoperálták a fülét... De már túlvan a betegségeken. Is­mét edz. Készül az olimpiára! — Kiket tart a szabadfo­gás jelenlegi legnagyobb egyéniségeinek? — Két szovjet versenyzőt, Anatolij Bjeloglazovot és Vla­gyimir Jumint, valamint az idén berobbant NDK-beli ütve Neupertet. Természetesen a két­szeres olimpiai bajnok szovjet Teblasvilit változatlanul a leg­jobbak közé sorolom, hiszen az újabb aranyérmétől csupán egy pillanatnyi figyelmetlenség fosz­totta meg. — A japán Takarta is csak egyszer botlott tulajdonkép­pen ... őt nem sorolja a legjobbak közé? — Szerintem már nem lehet. A rengeteg fogyasztás ki­tikkasz­tottak. De Tomijama, az idei VB újonc aranyérmese átveheti az örökét. — Véleménye szerint hány ország osztozik majd a tíz moszkvai aranyérmen? — Nem több mint négy.

Next