Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-04 / 293. szám

XXXIV. 293. ♦ 1978. december 4. Új, még érdekesebb ú­j sportolási lehetőségeket! Beszélgetés Fejti a­­KISZ KB titkárául A KISZ Központi Bizottsága továbbképzésre hívta össze a KISZ megyei, járási, városi és kerületi bizottságainak honvédelmi és sportfelelőseit Tatára. A csütörtöktől vasárnapig tartó tanfo­lyamon —­ központi kérdésként — az Edzett ifjúságért tömeg­sportmozgalom tapasztalatairól, a soron következő feladatokról ta­nácskoztak az ifjúsági sportvezetők. Az előadások és konzul­tációk során felszólaltak a társszervek — az OTSH, az OM és a SZOT — képviselői is. Az Edzett ifjúságért mozgalom tapasztalatairól és az ifjúsági szövetség ezzel kapcsolatos további feladatairól Fejti György, a KISZ KB titkára tájékoztatta a jelenlévőket. Szerkesztőségünk ezt az alkalmat ragadta meg, s kért interjút a KISZ Központi Bizott­ságának titkárától. ■f Több mint másfél esz­tendő telt el az Edzett ifjú­ságért tömegsportmozgalom meghirdetése óta. A tapasz­talatokat több fórum, közöt­tük a KISZ KB Intéző Bizott­sága is megtárgyalta. Kérjük, mondja el, hogyan értékelték a mozgalmat? — Az eltelt időszak tapaszta­latai azt mutatják, hogy a tö­megsportmozgalom kedvező fo­gadtatásra talált, jó visszhangot váltott ki. Sikerült országos mé­retekben a figyelmet az ifjú­ság tömegsportjára fordítani. Hatására nőtt a tömegsportren­dezvények, ezeken keresztül pe­dig a rendszeresen sportolók száma. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy a 6—26 éves korosz­tály 32 százaléka, 917 ezer fia­tal szerezte meg a mozgalom valamelyik jelvényét. Hozzá kell tennem ehhez, hogy a hét kor­csoporton belül nagy a szóródás. Így például legmagasabb a rész­vételi arány a XI—14 évesek kö­zött, mintegy 53 százalék, legala­csonyabb pedig a 19 év fölöt­tieknél, ahol mindössze 16 szá­zalék. Amivel pedig legkevése­bé lehetünk elégedettek, az a lányok és fiatalasszonyok rész­vételi aránya. E számok azon­ban nem kezelhetők önmaguk­ban, mert nyilvánvaló, hogy a mozgalom keretében többen sportoltak, mint ahányan jel­vényt szereztek. Kedvező ta­pasztalat továbbá, hogy jelentős mértékben­­ fejlődött a sportért felelős állami és társadalmi szervek közötti együttműködés, kialakulóban van a korábbi évekénél hatékonyabb munka­­megosztás. Mindennek révén ja­vult — ha nem is mindenütt a kívánt mértékben — az ifjúsági tömegsport feltételrendszere, összességében tehát a kezdeti eredményekkel elégedettek lehe­tünk, de mindjárt hozzátenném, hogy azokat kellő mértéktartás­sal kell kezelnünk, hiszen alig másfél év van mögöttünk. Az eddigi eredmények túlbecsülését, illetve lebecsülését egyformán károsnak tartjuk. ' ' ♦ Kétségtelen, hogy a ko­rábbi években sem­ a kom­munikációs eszközök, sem pe­dig az érintett fórumok nem foglalkoztak annyit a tömegek testedzésével, mint az elmúlt másfél év alatt. Miben mutat­kozik e felfokozott érdeklődés hatása? — Ha egy mondattal kelle­ne válaszolnom, akkor azt mon­danám, hogy a kedvező szemlé­letváltozásban, valamint a jobb dologi és személyi feltételekben. Gondolom, érdemes kissé rész­letezni a dolgokat. A mozgalom irányításában jelentős szerepet töltenek be — mind országos szinten, mind a területi taná­csok mellett — az úgynevezett koordinációs értekezletek. Fon­tos azonban, hogy a járásokban, városokban és kerületekben — vagyis azokon a helyeken, ahol a közvetlen együttműködésre a legnagyobb szükség van — ja­vuljon munkájuk tervszerűsége, rendszeressége és hatásfoka. Ezt kívánjuk elősegíteni olyan irányelvek kidolgozásával, ame­lyek szabályozzák a koordiná­ciós értekezletek összetételét, hatáskörét, feladatait a tömeg­sportrendezvények összehango­lásában, a sportlétesítmények igénybevételi rendjének kialakí­tásában, a sportaktívaképzésben, az anyagi feltételek megterem­tésében, az agitációs és pro­pagandamunkában, s természe­tesen az ellenőrző, segítő tevé­kenységben is. Itt említem meg azt is, hogy a KISZ-bizottságok többsége mellett létrejöttek ugyan az Edzett ifjúságért moz­galmat szervező bizottságok, de munkájuk, elsősorban a sport­egyesülettel nem rendelkező üzemekben, hivatalokban to­vábbi javításra szorul. + Hogyan alakultak a moz­galom dologi, személyi felté­telei? — Az elmúlt években országos mozgalommá vált a sportpálya­­építés. Csak 1977-ben közel 500 sportudvar és más szerényebb kivitelű sportlétesítmény készült el társadalmi összefogással, mintegy 120 millió forint érték­ben. Ebben a munkában is na­gyobb szükség van a koordiná­cióra a jövőben, mind a meg­hirdetést, mind pedig az értéke­lést illetően. Nagyobb figyelmet kell fordítani továbbá az elké­szült létesítmények üzemelteté­sére, karbantartására, sőt sok helyen a kihasználtságuk foko­zására. Kedvező tapasztalat és jelentősen javította a tömeg­sport feltételeit, hogy több, me­gyei és országos szinten kiemelt egyesület megnyitotta kapuit, sőt felszerelésekkel, szakembe­rekkel is segíti időszakonként a mozgalom követelményeit telje­síteni szándékozókat. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a kis, az egy-két szakosztállyal rendelke­ző sportegyesületek — bár ez kellene, hogy a fő funkciójuk legyen — nem fordítanak meg­felelő figyelmet a fiatal és idő­sebb dolgozók tömegsportjának, a felüdülést és az aktív pihe­nést nyújtó testedzésének szer­vezésére. Az e téren szükséges szemléletváltozás megteremtése, az egyesületi pénzeszközök ész­szerűbb felhasználásának ellen­őrzése elsősorban a területileg illetékes tanácsok, de a helyi szakszervezetek és KISZ-szerve­­zetek feladata is. Sokat javít­hat a szűkös létesítményhelyze­ten, hogy egyre több taninté­zetben válik lehetővé a sportlé­tesítmények igénybevétele a hétvégeken és az oktatási szün­időben. Ahhoz azonban, hogy e lehetőségekkel élni is tudjunk, meg kell teremteni az üzemel­tetés, a mozgósítás, a felügye­let, a szervezeti program bizto­sításának feltételeit. Ez is a he­lyi koordinációs értekezletek fel­adata. Fiatal szülőket, pedagó­gusokat, sportolókat kell meg­nyernünk az ügynek. Ifivezető­ket, ifjúgárdistákat kell KISZ- megbízatással a programszerve­zéshez küldeni. Akik bekísérik a nyitott kapukon a sportolni vá­gyókat — a kisdobosokat és úttörőket — és szervezik a prog­ramjukat, ellátják a szükséges felügyeletet is. -­ Ezzel tulajdonképpen el­jutottunk a személyi feltéte­lekhez. Amint azt említette, ebben a vonatkozásban is tör­tént előrelépés, hiszen az if­júsági szövetség éppen a moz­galom kapcsán sok ezer szer­vezőt, sportvezetőt képzett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a társszervek ilyen irányú mun­káját, akkor mintegy harminc­ezer aktiváról beszélhetünk. Mégis úgy tűnik, kevés a hoz­záértő szervező ... — Sajnos, így igaz. És ennek több összetevője is van. A dön­tő a nem kellően körültekintő káderkiválasztás, az, hogy ezek­re a tanfolyamokra nem min­dig az arra legalkalmasabb, a sportot szerető, cselekedni is akaró fiatalokat küldik el. A jö­vőben mind a KISZ-szervezetek­­nek, mind pedig a sportszer­­veknek nagyobb gondot kell for­­d­ítaniuk a kiválasztásra, s nem utolsósorban arra, hogy megfe­lelően foglalkoztassák és meg­becsüljék a sportképesítést szer­zett, tanfolyamokat végzett fia­talokat. -­ A tennivalókról már az eddigiek folyamán is szó esett. Mégis arra kérjük, foglalja össze az Edzett ifjúságért moz­galommal kapcsolatos további fontosabb feladatokat, amelyek­nek végrehajtása elsősorban a KISZ-szervezetekre vár.­­ Véleményem szerint a leg­fontosabb feladat az eredmé­nyek­­ stabilizálása, vagyis az, hogy akik elkezdték a folyama­tos, rendszeres sportolást, azok ne hagyják abba! Ehhez azon­ban nem elég az előző évi mun­ka reprodukálása, a hagyomá­nyos rendezvények megismétlé­se. Újabb és újabb akciókra, rendezvényekre, egyszóval mi­nél több és érdekesebb sporto­lási alkalom megteremtésére van szükség. A mennyiségi növeke­dés szempontjából a fő figyel­met az általános iskolás kor­osztályra kell összpontosítanunk. Minőségi szempontból pedig ar­ra, hogy a rendszeres és folya­matos­­ sportolás — mint egyik fő alapelv — minél több részt­vevőnél megvalósuljon. Szükség van továbbá — az Aranyjelvé­nyesek az olimpiára akcióhoz hasonlóan — demonstratív, pro­­pagandisztikus, hagyományte­remtő rendezvényekre, országos és helyi szinten egyaránt. Ami pedig a mozgalom szervezését, irányítását illeti, mindinkább a városok, a kerületek, a közsé­gek, az üzemek irányába kell koncentrálnunk, hiszen ott kell megteremtenünk a sportolás, a testedzés feltételeit, a követel­mények teljesítésének lehetősé­gét.­­ Engedje meg, hogy befeje­zésként megkérdezzük: Önnek milyen fokozatú jelvénye van? — Természetesen a KISZ-ap­­parátus tagjainak­­ körében — már csak a példamutatás ked­véért is — szorgalmazzuk a rendszeres sportolást Hetente kétszer biztosítunk szervezett lehetőséget és évente többször rendezünk sportolással egybe­kötött kirándulásokat, hétvégi programokat. Én a honvédelmi és sportosztály tagjaival tettem eleget a követelményeknek, s mert néhányukhoz hasonlóan szerencsét próbálok az Arany­jelvényesek az olimpiára akció egy-két követelményszintjének teljesítésében — már megszerez­tem a mozgalom arany jel­vényét! + Köszönjük a beszélgetést! Varga Gyula I­fi. Nem tudom, mennyire általá­nosítható Csizmadia István ed­digi életútja. Egy vonatkozásban biztosan nem. Tizenöt évet töltött ka­jakban a Dunán, ebből jó tíz évet a válogatottban. Szinte megszakítás nélkül vett részt Európa-bajnokságokon, világ­­bajnokságon, olimpián. A leg­rosszabb eredménye hetedik hely volt, a legjobb második. Csak nyernie nem sikerült vi­lágversenyen. Ez pedig — hál’­­istennek — nem jellemző a ma­gyar kajakosokra. Másrészt viszont... Erről a másrészt­ről beszél­getünk most.♦ Még a telefonba mondja: — Épp most volt egy ilyen­­tanulmányi ügyünk. Van egy gyerekünk a Fradiban... „Jó tanuló”, egy hármasa van... A többi kettes ... Erről ráismerni. Meg persze arról is, hogy mindig van egy időszerű története, egy jellemző aforizmája, így folytatja: — Elmentem az igazgatójá­hoz, megkértem, hogy engedje sportolni. Jó kezekben lesz a szakosztályban. Hivatkoztam a saját példámra, én is az ed­zőm segítségével lettem gépész­mérnök. Később, már egymással szent­ben ülve kérdezek rá a törté­netre. ..Igaz volt?” — Hát nem egészen. De any­­nyiban okvetlenül, hogy ezt egyedül nem tudtam volna vé­gigcsinálni, ha nincsenek ez edzőik is segítségemre. + — Hosszasan, csendesen be­szélgetünk. Folyamatosan, soha nem telepszik közénk csend, még kevésbé úgynevezett kí­nos csend. Most viszont, ahogy visszagondolok rá, látnom kell, hogy valamiféle sajátos öntör­­vénye volt ennek a csevegés­nek. A történetei élénken él­nek bennem, de hogy milyen gondolattársítások fonták össze a történeteket, arra képtelen vagyok visszaemlékezni. Hogy is volt? — Azt felírtam: „Ilyen epizódo­kat óraszám tudnék sorolni..." Hogy is volt? — Olyan légkörben nőttem fel... Granek István mondta: „Nekem gondolkodni tudó ver­senyzők kellenek”. Mondták is mindig róla, hogy főiskolás csa­pata van. Mészárosék, Mihál­­kovics, Petróczy, Tímár, később Szöllösi.. . Mindenki tanult. Nem is volt soha állásgondja a versenyzőivel. Egy egyetemista örült, ha kapott hatszáz forint kalóriát... Aki meg közéjük került, egyszerűen nem is csi­nálhatott más­t... + Hogy is volt? — Én humán gimnáziumban érettségiztem, kevés fogalmam volt az elején a műszaki dol­gokról. Egy délután a klubház­­ba­n Mihálkovics tanított meg a logarléccel bánni. És amikor az első rajzomat készítettem ... Tímár adta nekem a tuskészle­tét. „Miért adnál ki érte­ any­­nyi pénzt?...”– Hogy is volt? — Eltettem a Jövő Mérnöke egy példányát. Az első oldalon ott volt azoknak a hallgatóknak a neve, akik sikerrel szerepel­tek a mexikói olimpián. Én ak­kor jöttem haza egy bronz­éremmel, de a nevem nem volt köztük., Ezt nem azért mesé­lem, mert sértve éreztem ma­gam, hanem annak példázatául, hogy nem tudták a vizsgázta­tók, ki vagyok... A vizsgákon nem volt könnyű... És mégis könnyű volt. A csoporttársak tudták, hogy sport,-­ok. Vizsga előtt „belevágták a fejembe” az anyagot.... Hogy is volt? — Nyolckor az egyetemen kellett lennem. Ha Pesten ké­szültünk, Péhl József hatra ki­jött a kedvemért a vízitelepre. És a rakparton, az egyetem előtt fejeztük be az edzést. (A kajakom megvárt a mechanika tanszék előtt a füvön.) Ha Varsányban táboroztunk, akkor is megcsinál­ta ezt. És nem azt kellett mon­dania, hogy még tizenöt másod­perc keményen, hanem csak azt, hogy fél hét. Keménynek kellett lennem, mert nyolcra be kellett érnem az egyetemre ... Hogy is van? Csizmadia István Jelenleg a Garázsipari Vállalat üzemveze­tője, közel 180 embert irányít. És ugyanakkor november elsejétől az FTC vezető edzője is. És ugyanakkor a második diplomá­ját is megszerezte, gazdaság­mérnök is. És ugyanakkor van ideje be­szélgetni — velem is. — Megmondom, miért szere­tem én a diáksportolókat. Egy diák, amikor délután leér az edzésre, már egész úton arra gondol: „Uramisten, mit hajtot­tak délelőtt a többiek! Borzasz­tó, mennyire el vagyok marad­va tőlük!” És evez, intenzíven, inaszakadtáig. És In nem hagy­na egy edzést, mert nem tudja, lesz-e módja pótolni másnap a kiesést... Aki csak sportol, könnyebben megteszi ... — Hogy is van? — A „betű” segít. Van egy versenyző, bármilyen kétkezi munkás. Ha csak sportol, kiesik a szakmájából. És minél jobb versenyző, minél tovább nagy sportoló, annál inkább. De a betű nem eshet ki senkiből. A betűhöz is állóképesség kell Igen, öt órán keresztül ta­nulni, ahhoz állóképesség kell. A tanulás másra is tanít. Petri­­kovics „Apó” mondogatta: az edzés alatt mindenkiben meg­szólal a kis „nem gép.” A gép azt mondja: „Nem! Ne csi­náld!’’ Ezt a kis „nem gépet” kell legyőzni. És ha a könyv mellett le tudtad, könnyebb lesz a vízen is. A versenyeket nem a szélesvállú, nagy izomzatú versenyzők nyerik, hanem akik tudják, melyik kicsi izmukat kell használniok. ♦ Hogy is van? — Endreffy Lóránd ugyanak­kor járt a TF-re, amikor én a műegyetemre. És én nem ér­tettem, miért akar testnevelő tanár lenni. Akkor mesélte: „Van egy matematika óra. Az én tapasztalatom szerint a le­vezetést nem érti az osztály fe­le, a negyedét meg nem is ér­dekli. De ha én lemegyek a tornaterembe és fél kézzel fogva a támlásszék lábát a fe­jem fölé lököm, akkor nincs az a gyerek, akit ne érdekelne, hogy vajon ő is meg tudja-e egyszer csinálni ...” Szóval, a személyes példamutatás... + Hogy is hat? — Van nálunk a Fradiban egy gyerek, estin tanul, egyszerre készül az érettségire és a fel­vételire. A feleségem tanárnő, ő segít neki... Bár a múltkor egyszer majdnem kidobtam a fiút. Azt kérdezi egy ilyen átta­nult délután után, hogy mivel tartozik? ... Mert arra még nem jött rá, hogy ezt nem pénzzel és nem annak kell visszafizet­ni, akitől a tudást kapja az ember... Mit adhatnék én vissza Mihálkovicsnak? Azóta már kandidátus . .. Csizmadia Istvánnak viszont nincs tudományos fokozata. Ta­lán — személy szerint — még örülnöm is kellene neki. Így végül is nem annyira egyedi, hihetetlen, kivételes és rendhagyó ez a történet. Naményi József FELSŐFOKON RENDHAGYÓ TÖRTÉNET? NÉPSPORT 7 KOSÁRLABDA SZEMBESÍTÉS Egy-egy sporteredményt oly­kor nagyon nehéz helyesen megítélni, a „helyére tenni”. Lehet, hogy amit mi kevésnek tartunk, azzal mások elégedet­tek vagy éppen fordítva. Az igazi támpontot az esetek több­ségében az eredmény részesei­nek véleménye adja, hisz min­­­denkit, minden csapatot elsősor­ban önmagához kell mérni. Ilyen „méricsk­élést” végez­tünk mi a körmendi NB I-es­ férfi kosárlabdacsapat tavalyi és idei eredményeivel. A csapat korábbi edzőjének, Kristóf Lászlónak éppen egy évvel ez­előtti szavait vetettük össze a jelenlegi helyzetképpel. Dr. Fa­ragó Gábor szakosztályvezetővel pontról pontra végigjártuk azo­kat a kérdéseket, amelyekről egy évvel korábban adott szá­mot a szakosztály egyik veze­tője. A lelkesedésről 1977: „Esetenként megtört a csapat lelkesedése. Sokan azt hitték, elég, ha kiállunk a pá­lyára, így aztán nem várt ve­reségek értek bennünket." 1978: „Tavaly tizennégyszer győztünk a harminc fordulóban. Az idén tizenhétszer. Az egye­sület elnöksége tizedik helyet remélt a csapattól, a szakosz­­tályvezetőség nyolcadikat. S le­het, hogy még azt is túlteljesít­jük. Ehhez azért nem elég csak kimenni a pályára .. Az ellentétekről 1977: „Játék közben akadtak nézeteltérések, amelyek kudarc esetén a mérkőzés után is érez­hetőek voltak. PVSK elleni baj­noki mérkőzésen például Pato­­nay és Szlávik összeveszett." 1978: „A játék hevében néha előfordul, hogy egymásra szól­nak a fiúk. Utána azonban semmi olyan dolog nem követ­kezik, mint esetleg korábban ...” Patencyról 1977: „A csapat teljesítményé­nek meghatározó játékosa. Saj­nos, néha gyengélkedik. Ilyen­kor vádolnak is, hogy miért hagyom annyit a pályán. A múlt kísért, abban ugyanis, hogy idáig jutottunk, Prátesz­­nak óriási szerepe van. Nem mérhető minden játékos azonos mércével.” 1978: „Amióta Szekeres Jenő irányítja az edzéseket, Patonay talán még nagyobb részt vál­lal a foglalkozások lebonyolítá­sában. De sikerült megértetni vele, hogy ő azért elsősorban játékos..." A többiekről 1977: „Szűcs emberileg is nagy értéke a csapatnak, edzői szemmel ideális játékos. Szlávik remek fickó volt, mielőtt be­vonult. Visszatérése után tév­úton járt, de most már újra a régi." 1978: „Szlávik a közelmúltban ugrásszerűen fejlődött. Az új­donsült családapát javasoltuk a válogatott keretbe is .. Az edző(k)ről 1977: „A jövőben Szombathe­lyen dolgozom majd testnevelő tanárként. Remélem, ez nem akadályoz majd az edzőségben — mondta tavaly novemberben Kristóf László, aki december­ben „orvosi tanácsra távozott a kosarasok kispadjáról”. 1973: „Szekeres Jenő edzősé­­ge csak átmeneti megoldás! Nem is az a baj, hogy nincsen edzői képesítése, egyébként is már jár a TF-re, szaktudásában sohasem kételkedtünk. Remekül vezette eddig a csapatot, de fé­lünk, hogy hosszú távon inkább a hátrányai mutatkoznak majd annak, hogy korábban a játéko­sok hetven százalékával együtt kosarazott. Jövőre szeretnénk nagyobb tekintéllyel bíró edzőt szerződtetni. Ez talán nemcsak a szakmai munkában éreztetné kedvező hatását... Több buda­pesti edzőt is megkerestünk. Mindegyik nagyon örült, hogy rágondoltunk, szívesen is jött volna, ha Körmend nem lenne ilyen messze a fővárostól.. Az utánpótlásról 1977: „Korábban a főiskola megoldotta az utánpótlást. Most, hogy megszűnt, nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a neve­lésre.” 1973: „Úgy néz ki, lassan el­ismerik, hogy Körmend Vas megye kosárlabdaközpontja. Most például felmérést készí­tünk a járás negyedik osztályos tanulóiról. S szeretnénk, ha a tehetséges, magas gyerekek a felső tagozatot már mint a kör­mendi kosárlabda-kollégium la­kói végeznék el, itt nálunk." A megbecsülésről 1977: „A kosarasok amolyan »díszpolgárok« Körmenden. Ez nagyon jó dolog. Éppen ezért nem mennek el a nagyközség­be, szívesen letelepednek itt. Szűcs, Szlávik, Rózsás és Vavra esete is ezt bizonyítja.” 1978: „Megbecsült, népszerű emberek az NB I-es játékosok, de nem sztárok! Kevés olyan első osztályú kosárlabdacsapat lehet, amely ilyen gyenge anya­gi körülmények­ között dolgo­zik ... A lelkesedés szemmel látha­tóan növekedett egy év alatt. Az ellentétek elcsitultak- Pa­tonay és a többi játékos is elő­relépett. Elégedettek az új ed­zővel, de még jobb szakembert szeretnének szerződtetni. Tuda­tossá­ tették az utánpótlás-ne­velést. Nincs baj a megbecsü­léssel sem. A csapat az idén várhatóan a legjobbak mezőnyé­ben kezdheti a rájátszást. Mi kell még­? Nem sok nagy­község dicsekedhet ilyen NB I- es csapattal. Tényleg, ők va­jon dicsekednek vele? A szak­osztályvezető elcsodálkozott a kérdésen: — Dicsekedni? Majd ha ug­rásszerű fejlődésről beszélhe­tünk. Ezek még csak az első lé­pések ... Ahhoz képest elég nagyok. Komlósi Gábor

Next