Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-08 / 296. szám

XXXIV. 296. ♦ 1978. december 8 NÉPSPORT 5 TENISZ Gulyás István befejezetlen, nagy mérkőzése Gulyás István, a nemzetközi Fair Play-díjas, örökös bajnok idestova két éve került a Magyar Tenisz Szövetség elnöki székébe, így az elmúlt idény eseményeit értékelő beszélgetésünk első kérdésén gondolkodni sem kellett. — Mi volt könnyebb: a pályán versenyezni, vagy a zöldasztal mellett dolgozni, irányítani? — Sokkal egyszerűbb volt játszani — válaszolta a külsejében mit sem változott, súlyban sem gyarapodott elnök. Az I. osztályú minősítést még most, az ötödik X felé közeledve is megszerezte, az Újpesti Dózsa sokszoros bajnokcsapata ma sem tudja nélkülözni. Legfeljebb csak olvasáskor használt szemüvege árulkodik az évek múlásáról ... No de a válasz folytatására sem kellett várni. — Versenyzőként jórészt csak saját magammal kellett törődnöm. Most viszont sok ember, tulajdonképpen a magyar tenisz minden gondja-baja a nyakamba szakadt. A pályán, a kézfogással befejeztem a versenyt. A szövetségi munkát pedig befejezetlen, örökösen folytatódó mérkőzésnek érzem ... — Elégedett eddigi tevékenységével? — Soha, semmivel sem voltam teljesen elégedett, de ez már a természetemből fakad. Az elégedettség elpuhítja, kényelmessé teszi az embert... A szövetségben, ha talán lassabban is, mint szeretnénk, sikerült néhány területen előrelépnünk. Megalakult az új elnökség, létrehoztuk az új összetételű, s végre működni kezdő bizottságokat, úgy hiszem, valós célokat tűztünk magunk elé a hároméves fejlesztési tervben. Elégedett, nyugodt viszont csak akkor lehetnék, ha jó játékosaink lennének, s látnék tehetséges, a nemzetközi élvonalba való betörésre képes, alkalmas fiatalokat. — Akkor tulajdonképpen elégedetlen és nyugtalan . .. Taróczy Balázs idei nagyszerű szereplése, a Király és a Davis Kupában elért értékes helyezések után, finoman fogalmazva is óriási az űr... De miért? — összetett, bonyolult kérdésekre nem könnyű a válasz, nehéz az okok elemzése. Azzal kezdeném, hogy sem játékosaink, sem vezetőink nem ismerték fel a nemzetközi teniszsportban bekövetkezett változásokat, illetve nem követtek el mindent a változáshoz való alkalmazkodás érdekében. Magyarán, amíg régen, ha a magyar ranglista élén álló játékosok beneveztek egy-egy külföldi versenyre, lehetőséghez jutottak, legrosszabb esetben a selejtezőben kezdték, addig ma a számítógépes ranglista, a Grand Prix pontverseny az alapja mindennek. A tenisz tehát alaposan megelőzte atöbbi sportágat. Másutt még csak követeljük és mondjuk, hogy a hazai eredményesség nem elegendő, a teniszben ez már megvalósult. Taróczy Balázs kivételével a többiek, sajnos, alaposan lemaradtak, hátrányuk csaknem behozhatatlan. Ilyen körülmények között az is rendkívüli gondot jelent, hogy a kupamérkőzések előtt megfelelő nemzetközi játéklehetőséget biztosítunk a számukra. — Mi van az utánpótlással? — Olyan foghíjas, mint amilyen talán az elmúlt évtizedekben talán soha nem volt!... Taróczy öt-hat esztendővel ezelőtti feltűnése óta egyetlen fiatal sem tudott betörni a legjobbak közé. Ráadásul a következő, talán reményekre jogosító játékosaink 1963-as születésűek, s ennél fiatalabbak. Így mivel Taróczy 1954-es, csaknem tíz év esett ki! Kuharszky az egyetlen, de valóban csak szabályt erősítő kivétel. Ilyen luxust egyetlen ország teniszsportja sem engedhet meg magának!... — Ne szépítsük a dolgot, a szakosztályokban folyó edzésmunka mellett mindez az utánpótlás-válogatottak múltbeli foglalkoztatásának súlyos hibáit is tükrözi... De nézzünk inkább a jövőbe! Hol, hogyan akar és mit tud változtatni a szövetség? — Elgondolásainkat, terveinket a lehetőségekhez kell igazítani. Még nyáron sem rendelkezünk központi teleppel, függetlenített, főfoglalkozásban dolgozó szakemberekkel. Ugyanakkor például az osztrákok, bentlakásos intézetben gyűjtik öszsze és egész éven át rendszeresen foglalkoztatják fiataljaikat. A változtatást az alapoknál, a legfiatalabbaknál szeretnénk elkezdeni. Az edzőbizottság kidolgozta a tenisztanfolyamok tantervét, hasznos útmutatásokat gyűjtött össze a kiválasztás nehéz, felelősségteljes munkájához. Mindezt azonban lehetőségeink szerint csak ajánlásként juttathatjuk el az egyesületekhez, a szakosztályokhoz. Csak remélhetjük, hogy a józan ész felülkerekedik és ajánlásunkat elfogadva már a legfiatalabb korban elkezdik például a pörgetett ütések oktatását. Szervezeti téren volt hatáskörünk néhány intézkedésre. Korcsoport-beosztásunkat a nemzetközi gyakorlathoz igazítottuk, ez a nagyjából hasonló korúak versenyzésénél fontos. Különböző újabb nemzetközi kupaküzdelmekbe kapcsolódtunk be és a tizennégy éven aluliak a nemzetközi versenyek mellett már az EB-re is kijutottak. Az említett, pörgetett ütések oktatásához hasonló más alapvető szakmai kérdésben is sok a különböző álláspont. Még több a személyi ellentéten alapuló nézetkülönbség. Szakmai téren ez a fő visszahúzó erő ... A fejlődés következő lényeges összetevője a szervezettség ... — Országos viszonylatban 180 szakosztályunk működik. Az elmúlt időszakban végiglátogattuk a fővárosi nagy egyesületeket, több vidéki városban is jártunk. Úgy érzem, sikerült jó kapcsolatokat kialakítanunk. A jövőben javítanunk kell a szakosztályok tájékoztatását versenyzőik foglalkoztatásáról, s terveink között szerepel a szakosztályi edzésmunka valamiféle ellenőrzése, hatékonyabb segítése. Kifejezett szervezési kérdésnek tartjuk a pályák jobb kihasználását. A fejlődés egyik fő akadálya, véleményem szerint az, hogy a legfiatalabbak, akiknek a legnagyobb szükségük volna a játékra, keveset teniszeznek! A szakosztályokban ezt a pályahiánnyal magyarázzák. Ezzel szemben állítom, hogy a valóban kevés pályát is rosszul, nagyon rosszul használjuk ki. Nincs mindenütt biztosítva, megszervezve a lépcsőzetes karbantartás. A felnőtt versenyzőkre is kötelező pályabeosztás nálunk csaknem ismeretlen fogalom, a tenisztelepek vasárnap délután általában zárva vannak és így tovább. A külföldi országokban a több pályát sokkal jobban, tervszerűbben használják ki, mint mi, akik amúgy is pályahiánnyal küzdünk. — Mi a véleménye a versenyrendszerről, a versenyekkel kapcsolatos, jogosnak tűnő panaszokról, kifogásokról? — Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a játékosoknak hazai versenyeken kell hozzáedződni a nemzetközi követelményekhez és a hazai versenyrendszer tulajdonképpen mindennek az alapja. Nagyon nehéz azonban kielégíteni a hazai igényeket, élvonalbeli játékosok részvételét is biztosítani, s közben a nemzetközi porondon, az egyéni versenyeken és a csapattalálkozókon helytállni. Ettől függetlenül az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata a versenyek rendjének helyreállítása, légkörének megjavítása. Ennek érdekében újjáalakítottuk a versenyeket szervező, rendező bizottságunkat. Reméljük, hogy fokozott figyelemmel, körültekintéssel végzik majd felelősségteljes munkájukat. Céljainkat azonban csak a szakosztályok és játékosok segítségével érhetjük el. A valóban elítélendő, a versenyek komolyságát nagyban veszélyeztető sok feladott mérkőzés, viszszalépés legtöbbször a nevezéseket intézők felelőtlenségének a következménye. A versenyeken a minősítések megszerzése érdekében pontokért is folyik a küzdelem, ezért a jövőben az indokolatlanul visszalépőket pontlevonásokkal figyelmeztetjük majd. A másik, a légkör tisztulását segítő újításnak a tiszta sorsolásokhoz való visszatérés. A jövőben a versenyszabályokban rögzített kiemelés után az eddigi „összerakás” helyett mindent a „sorsra” bízunk, kalapból húzzuk ki a neveket. Ha ez, az egyesek által sokat vitatott eljárás megfelel a Grand Prix-versenyeken, akkor mi is nyugodtan alkalmazhatjuk. — Hogy végre valami derűsebb dologról is kérdezzük: mi újság vidéken? — Örvendetesen terjed a teniszláz!... Kapásból fel tudnék sorolni 25—30, idén megnyitott vidéki pályát, s ez nagy öröm. Hiába, országszerte egyre többen kedvelik meg ezt a szép, a legfiatalabb évektől a legidősebb korig gyakorolható játékot. Elterjedéséhez további pályákra volna szükség, pályákat viszont elsősorban a helyi erőforrások kihasználásával, társadalmi összefogással lehet építeni, miként azt az idei évben megnyitott létesítmények is bizonyítják. Ezt a mozgalmat szeretnénk országszerte erősíteni, szerény lehetőségeinkhez képest támogatni!... Beszélgetésünk hosszúra nyúlt, pedig még nem érintettünk minden időszerű kérdést. Az eddigiek is bizonyítják a szövetség, az elnök sokirányú tevékenységét. Gulyás István ilyenformán joggal érzi befejezetlen mérkőzésnek a munkáját. S ezen a mérkőzésen bizony még kisebb részgyőzelmeket is csak megfelelő összefogással, a szakosztályok és a szakemberek elengedhetetlen támogatásával arathat. Vad Dezső ATLÉTIKA Egy bajnok állást keres A téma az utcán hever? A téma az újságban hever! A téma a mi lapunkban hever! Íme a hirdetés: Atlétaedző, volt országos bajnok , perspektivikus munkalehetőséget keres, több évtizedes edzői, tudományos módszertani kutatói, valamint szakirodalmi tevékenységgel. Az újságírót „megrázza” ez a néhány sor, megszimatolja benne a témát. De hol találja a hirdetőt? Sem név, sem cím, sem telefonszám, csak jelige. Csak egy átkozott jelige. Ó, de sokszor mérgelődtem már emiatt. Lakásügyben, például. Amikor azonnal szerettem volna tudni mindent. S most levél az ismeretlennek, akiről azt sem sejtem, férfi-e vagy nő, fiatal-e vagy az idősebb korosztályhoz tartozik, csalódás vezette-e hirdetési osztályunkra, vagy ... Jobb, ha máris gépelem a sorokat. .. Hirdető! Kérem, jelentkezzék... A problémáját ugyan nem oldom meg, de a téma érdekes: öt nap telt el? Értesített: Szabó József vagyok. A telefonszámom: Pécs, 20—7—18. — Halló, megengedi, hogy írjak az „ügyről”? — Igen, csak nehogy olyan színezete legyen, mintha én kértem volna rá! — Mondana magáról valamit? — Én, kérem, már 1930-ban komoly sikereket értem el távolugrásban. Bécsben a legjobb európaiak és japánok előtt nyertem versenyt 718-cal. A következő évben nem indultam sehol, mert átigazolás alatt álltam. Pécsről a fővárosba, az UTE-hoz kerültem. 1932. június 29-én a bajnokságon, egyben az olimpiai, válogató versenyen is győztem. A 736 akkor a legjobb európai eredmény volt. — Ezek szerint részt vett a Los Angeles-i olimpián. — Dehogy, éppen itt van a kutya elásva! Nem vittek ki. Három diszkoszvető, egy tízpróbázó és egy beteg súlylökő utazott, de én nem. — Hallhatnék valamit az edzői múltjáról is? — 1935-ban a Magyar Atlétikai Szövetség szakfelügyelője lettem, az Északi kerülethez, Diósgyőrbe helyeztek. — Ezután? — A szövetségben irodaigazgatóként dolgoztam. — És 1945 után? — A pesti otthonom tönkrement, visszajöttem Pécsre. Pénzügyi szakemberként helyezkedtem el. • — Mikor lett ismét edző? — 1948-ban a Nagykanizsai Olajbányásznál, 1951-ben a Pécsi Dózsánál, 1952-ben a Komlói Bányásznál... De aztán egy időre abbahagytam az edzőséget, a pécsi Orvostudományi Egyetemen dolgoztam. 1956-tól lettem megint edző a PEAC-nál. — Majd? — Tovább nem edzősködtem. — Kérem szépen... húsz év nagy idő. Ha ön ennyit kihagyott, nem tudott lépést tartani a fejlődéssel! — Vigyázzon, én nem szakadtam el a sporttól! 1959-ben sportvezető voltam a városi tanácsnál. Edzésmódszertannal is foglalkoztam. Ha úgy tetszik, tudománnyal. Tanultam és oktattam. — És most megint edző szeretne lenni? — Igen. — Jelenleg mit csinál? — Nyugdíjas főkönyvelő vagyok. — Az edzőséget főfoglalkozásként vállalná? — Persze. — Miért nem a városban próbálkozik? — Kérem, itt a volt tanítványom, Solymosi Egon foglalkozik a versenyzőkkel. Kenyértörésre nem vállalkozom. És itt különben sincs perspektíva! — A hirdetése hányszor jelent meg az újságban? — Hatszor. — Hány válaszlevél érkezett? — Kettő. Az egyiket maga írta, a másikat a Bp. Spartacus. — Megegyezett velük? — Nem, azt mondták, majd jelentkeznek. Ha akarja, elküldöm a rólam megjelent fényképeket, cikkeket. — Köszönöm, ennyi elég. — Csak ne felejtse megírni, hogy én szüntelenül foglalkozom sporttudománnyal. Visszamentem egészen az ókorig. — Hány éves? — Hetvenhárom. b. t. VÍZILABDA Módosulhat a sorsolás Idézet a Heves megyei Népújság október 17-i számából: „Furcsa, különös koreográfia szerint táncoltak az OB I- es vízilabdacsapatok a bajnokság utolsó fordulóiban. Egymást érték a meglepetések, azaz, dehogyis. Az lett volna a meglepetés, ha a SZEOL AK Budapesten nem veri meg a Bp. Vasas Izzót, ha a Tatabánya nem szerez pontot a Vasastól és nem győzi le az utolsó fordulóban a SZEOL AK-t. Hogy az a Szentes, amelyik Egerben szombaton két gólt dob, vasárnap megtáltosodva 11- 10 arányban győz a bajnokság 4. helyezettje, a BVSC ellen. Mellesleg enynyi gól rég esett már magyar bajnoki mérkőzésen. S érdekes módon Kiss Csaba hatszor talált a hálóba, ezzel lett gólkirály, öt góllal megelőzve a második helyezett Fehért...” Idézet dr. Varjú Vilmosnak, az Eger SE elnökhelyettesének a MUSZ Intéző Bizottságához október 18-án írt leveléből: „Az Eger Sportegyesület elnöksége nevében tisztelettel kérjük az Intéző Bizottságot, hogy az 1978. évi OB I-es vízilabda-bajnokság végső kimenetelét eldöntő körülményeket vizsgálja meg, különös tekintettel a Tatabánya—Vasas, a Bp. V. Izzó —SZEOL AK és a BVSC— Szentes mérkőzések eredményére. Nincs szándékunkban esetleg alaptalanul vádolni más egyesületeket, ezért ismételten kérjük a T. Intéző Bizottságot, hogy a játék tisztaságának, a sportág alapvető érdekeinek szellemében szigorú vizsgálatot lefolytatni szíveskedjen és annak eredményéről egyesületünket tájékoztassa.” Az egriek tehát nehezen nyugodtak bele a kudarcba. Tizennyolc év után esett ki a nagy hagyományú együttes a legmagasabb osztályból. A történtek senkit sem hagytak közömbösen. Ha a nyílt vádaskodást gondosan el is kerülték, soraik egyértelműen azt sugallták: bundamérkőzések áldozatai lettek. A legmagasabb osztályból a megegyezéses mérkőzések, bocsánat. ..különös koreográfia” miatt kellett búcsúzniuk.♦ A MUSZ vízilabda szakbizottsága az egriek beadványát nem tartotta megalapozottnak, ezért a benne foglaltakat visszautasította. A bizottság tagjai úgy gondolták, ilyen alapon, az egriekhez hasonlóan, bármikor bármelyik csapat fordulhatna hozzájuk. Mindenki gyanúsítható. Épp ezért, ebben a témakörben csak olyan ügyeket tárgyalnak, amelyek nem nélkülözik a bizonyítékokat. Az elutasítás után Ruza József, a MUSZ főtitkára és dr. Mátsik György, a MUSZ vízilabda szakági elnöke Egerbe utazott és személyesen beszélt az Eger SE vezetőivel, akik konkrétumot akkor sem tudtak mondani. Ennek ellenére módosult az álláspont, s a MUSZ Intéző Bizottsága megtárgyalta az ügyet. Ruza József rendelkezésükre bocsátotta az ülés jegyzőkönyvét. Közel kétórás vita után döntöttek úgy, hogy bár bizonyítékok nincsenek, a MUSZ vizsgálatot is indít. A felsorolt mérkőzések ellenőrét és játékvezetőit meghallgatja, s szükség esetén ennek alapján hoz határozatot. A múlt évben az MNK-ban már bebizonyosodott: a MUSZ nem riad vissza a cselekvéstől. Tavaly nem kis megdöbbenésre az OSC-t, a Vasast és a Bp. Spartacust ellenőri jelentések alapján kizárta a küzdelmekből. Az említett csapatok komolytalanul játszottak. A két eset között jelentős a különbség. Akkor az arra hivatottak vállalták kijelentésük súlyát. Most — a vizsgálat kezdetéig — még azt sem mondta senki: megítélésem szerint X vagy Y csapat nem játszott teljes erőbedobással. A legtovább, ameddig elmentek: „Én nem láttam a mérkőzést, csak hát az eredmény arra enged következtetni ... Talán ... Esetleg ... Én nem is tudom ...” Ilyen alapon a kieső valóban minden évben jelezhetné kétségeit és máris át kellene rendezni a bajnoki tabellát. ♦ A vizsgálatra november 24-én került sor. A MVSZ hivatalos helyiségében először a Bp. V. Izzó—Tatabánya mérkőzést elemezték. A két bíró Brandi Jenő és Gulyás Zoltán volt. Az ellenőr Ruttkai József. Ruza József főtitkár a megjelenteknek elmondta, hogy a sportág nem pusztán az egri vízilabdázók, hanem a magyar vízilabda ügyeként kezeli a kérdést. A meghívottak szavait döntőnek tekintik, tehát valós, vagy nem valós körülmények között születtek az eredmények? Brandi Jenő kapott először szót. A jelenlevők: dr. Mátsik György és Vuszek Antal, valamint a játékvezetők tudták, hozzászólása akár egy csapat egész évi felkészülését, teljesítményét teheti semmissé. Brandi is tudta, ennek ellenére nem tartott hatásszünetet: „Szerintem sportszerű körülmények között zajlott a találkozó. A mérkőzés előtt magamhoz szólítottam a csapatkapitányokat és közöltem velük, tudom, hogy a Tatabányának mennyire kell a pont. Ha észreveszem, hogy valamelyik csapat félvállról veszi a küzdelmet, azonnal lefújom a találkozót. Nem volt erre szükség.” A Bp. Vasas Izzó—SZEOL AK és a Szentes—BVSC mérkőzéssel kapcsolatban az érdekeltek ugyanebben a hangnemben beszéltek. Az utóbbi összecsapás játékvezetője, dr. Martin György még megjegyezte: szerinte, így utólag, ennek a vizsgálatnak nincs sok értelme, egy-egy bundaízű mérkőzést azonnal ki kell vizsgálni. Hiszen, ha valaki valamit állít, annak bizonyítania kell. Ennyi idő után erre jóval kevesebb az esélye. A szövetség egyetértett a megjegyzéssel. A MUSZ vezetői meghallgatták dr. Kárpáti Györgyöt, a válogatott edzőjét is, aki a vizsgálat előtti napon a Népsport hasábjain úgynevezett „kegyesbundákról” nyilatkozott. Véleménye szerint a nagycsapatok nem mindig játszanak teljes erőbedobással a gyengébbek ellen. Bár képesek lennének arra, hogy öt-hat góllal győzzenek, megelégszenek az egy-kétgólos különbséggel. Ruza József főtitkár megkérte az olimpiai bajnok vízilabdázót, hogy nevezze meg azokat a találkozókat, amelyekre álláspontját alapozza. Dr. Kárpáti azt felelte, csak összbenyomását közölte. Majd nyilván érezve, hogy ezzel akarata ellenére is rossz fényt vetett a sportágra, kijelentette, hogy összbenyomása nem is az idei esztendő, hanem az elmúlt évek találkozóira épült. A szövetség a történtek után — mi mást is tehetett volna? — megírta az Eger SE elnökségének, hogy bejelentését komolyan vette, de a vizsgálat azt igazolta, nem volt megegyezéses mérkőzés az OB I-ben. A történtek mégsem voltak hiábavalók. Az események hatására a MUSZ úgy döntött, hogy a jövő évi bajnokság kiírásában jelzi: az őszi idényben, az eredmények alakulása alapján, a sorsolás a szövetség kezdeményezésére módosulhat. A kiesés ellen és a bajnoki címért játszó csapatok az utolsó fordulókban kerülnek szembe egymással, így még a gondolata is kevésbé merülhet fel annak, hogy valamelyik együttes pontot adjon le a másiknak. Még egy intézkedés született: a kritikusnak ígérkező mérkőzéseken az ellenőr mellett ott lesznek a szövetség küldöttei is, akik a játék komolyságát hivatottak elbírálni. A vizsgálat tehát lezárult, de egyetlen csapat sem felejtheti el: a szövetség éberen őrködik a sportág tisztasága felett. gy. t. Tiszta játékot várok !