Népsport, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
XXXV. 50. ♦ 1979. március 1 LABDARÚGÁS Indiában jártak Keddjen délután hazaérkezett indiai túrájáról a Bp. Vasas izzó labdarúgócsapata. Eredményes utat zártak az újpestiek, hiszen: — öt mérkőzésből négyet megnyertünk, s csak egyet veszítettünk el — mondta Kovács József, a csapat vezető edzője. — Egyetlen alkalommal sem léptünk pályára klubcsapat ellen, mindenütt tartományi válogatottak szerveződtek ellenfélül. A találkozók, között általában három nap állt ugyan a rendelkezésünkre, de olyan hatalmas távolságokra kellett a lehető legkülönbözőbb módokon elutaznunk, hogy alig adódott számunkra lehetőség edzések tartására. Ennek ellenére szakmai szempontból feltétlenül eredményesnek minősíthető az út, hiszen jó képességű ellenfelekkel, többnyire megfelelő talajú pályákon, játékkal segíthettük elő a formába lendülést. Ez tulajdonképpen sikerült is, voltak mérkőzések, amikor a csapat kifejezetten jól játszott. Például Colmbataréban, ahol remek iramú, színvonalas mérkőzésen nyertünk 2-0-ra. A leggyakrabban egyébkcésit így festett a kezdő csapat: Kocsis — Szántó vagy Valuch, Horváth, Kovács, Schuszter — Antal, Varga, Szűcs — Vágvölgyi, Nagy, Sipőcz, Révész — állandónak mondható jobbhátvédünk — az első találkozó első félideje után lecserélését kérte, s betegsége miatt a későbbiekben egyáltalán nem tudott játszani. Geiger is hamar megsérült, a helyére állt Antal viszont olyan jól játszott, hogy nem lett vona indokol kihagyni őt a csapatból. A túramérkezéseken egyébként a leginkább Schuszter, Kovács, Antal, Vágvölgyi és Sipőcz játékával voltam elégedett, de voltak kitűnő mérkőzései Kocsisnak és Szűcsnek is. — Sóhehet nagyobb baj az, hogy az indiai túra nem oldott meg olyan kérdőjeleidet, amelyeknek tisztázására feltétlenül számítottam. Kocsis és Fekete versenye a kapuban tovább tart, most úgy érzem, hogy Valuch lesz a jobbhátvéd, s Geij gernek is alaposan meg kell harcolnia a csapatba kerülésért , Antallal. Olimpiai válogatott— Eintracht Frankfurt 2-0 (1-0) Üllői út, 5000 néző. Vezette: Kuti (Drigán, Nagy). Olimpiai válogatott: Csepecz — Tepszics, Varga, Judik, Péter — Pásztor, Rab, Izsó — Szomolai, Fülöp, Pogány. Eintracht Frankfurt: Friedel — Müller, Neuberger, Pezzeg, Trapper- Kraus, Körbei, Lóránt — Borchers, Höizenbein, Wenzel. Csere: Trapp helyett Elsener a 39. percben, Izsó helyett Kovács B. (V. Izzó) a szünetben, Fülöp helyett Szoó a 61. percben. Gólszerző: Pogány a 34. percben, Szokolai a 61. percben. Sárga lap: Körbei a 75. percben. Szögletarány: 9:5 (5:3) az olimpiai válogatott javára. A magyar együttesből Fekete sérülése miatt hiányzott, Tatár belázasodott, Tieber pedig engedéllyel maradt távol. A salgótarjáni Bíró helyett Szoó került a keretbe. A 4. percben Szokolai elől mentett a 11-es pont tájékán Müller. A másik oldalon Hölzenbein 8 méteres kapáslövése suhant el a bal sarok mellett. Mindjárt utána Borehers elment Péter mellett, beadását .Csepecz kiütötte a berobbanó Wenzel elől. A 13. percben ismét a vendégek jobbszélsője veszélyeztetett, jobb sarokba tartó lövését Csepecz szögletre ütötte. A 18. percben Szokolai átadását Fülöp küldte kapura, Friedel kiütötte, pontosan Pogány elé, akinek közeli lövését megfogta a kapus. A 20. percben Izsó már csak a kapussal állt szemben, de belevezette a labdát, s odalett a helyzet. A 27. percben Pásztor ragyogó labdát tálalt Szokolai elé, aki meglátta, hogy Friedel kiindul, átemelte fölötte a labdát, de az a bal sarok mellett hagyta el a játékteret. A 32. percben Höizenbein szögletrúgása Csepecz előtt megpattant, de szerencsére nem volt ott NSZK-beli csatár, így a védők menteni tudtak. A 34. percben egy jobb oldali támadás végén Szokolai tovább küldte a labdát Pogány felé, és a balszélső tíz méterről, jobbal, laposan a bal sarokba jött. 1-0 A 39. percben egy erős labda Trapp arcát találta el. A balhátvéd megsérült. A 43. percben Tepszics a 16- oson belül felvágta Wenzelt, Kuti meglepetésre 11-es helyett szabadrúgást ítélt a kaputól 17 méterre. Ezt Höizenbein lőtte, de Csepecz kiütötte a labdát. A 45. percben Izsó már a büntető területen belül járt, amikor Penzey felvágta. Kuli most sem adta meg a nyilvánvaló 11-est! Szünet után, a 48. percben Fülöp közeli fejese foglalkoztatta a vendégek kapusát, a másik oldalon pedig Wenzel elől hárított gyors vetődéssel Csepecz. Az 58. percben Kovács B., Fülöp adogatás végén a középcsatár alig lőtt kapu mellé. A 61. percben Pásztor hozta fel a labdát a jobb oldalon, aztán mintegy 24 méterről élesen középre lőtte a labdát, Szokolai rácsapott és nyolc méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 2-0. A magyar együttes nagy erővel támadott. A 72. percben egy ellentámadás során Höizenbein húsz méteres lövését Csepecz megfogta, majd nem sokkal utána Kovács B. labdája szállt a kapu mellé. A 80. percben Péter lövése kipattant a védőkről, Pásztor elé, akinek lövését Friedel megkaparintotta. A 81. percben Szokolai átadását Szoó küldte kapura, de Friedel gyors vetődéssel hárított. Érdekes volt a hajrá. A 85. percben Pásztor lövését ütötte ki a kapus, majd Rab látványos mozdulattal estében, 10 méterrőla bal sarok mellé lőtt. A 87. percben Borehers fejese szállt mellé. A 90. percben Péter hozta fel a labdát, aztán futtából, 18 méterről kapura lőtt, s a labda a felső léc alsó lapjáról vágódott ki a mezőnybe. Az olimpiai együttes jó benyomást keltett kitűnő hírnevének örvendő nyugatnémet ellenfelével szemben. Az első félidőben eleinte a vendégek gyors, pontos összjátékkal néhány veszélyes akciót vezettek, de aztán fokozatosan játékba lendült a magyar csapat, és Izsó, majd Szokolai akár előnyt is szerezhetett volna, ami végül Pogány révén mégis csak megszületett. Fordulás után egyre inkább lendületbe jött a magyar együttes. Volt egy olyan húsz perc, amikor szinte át sem jött a labda a mieink térfelére. Ebben az időszakban újabb gól következett és több helyzetet is kialakítottak, a mieink. Ekkor folyadatos volt a játék, s az egyre jobban elfáradó vendégekkel szemben mind nagyobb a fölény. A magyar csapat szinte minden tagja dicséretesen küzdött és ha szünet után jobban kihasználják a helyzeteket, akár nagyobb különbséggel is győzhettek volna. Az Olimpiai válogatott kapujában Csepecznek az első félidőben akadt néhány jó védése, biztos őre volt hálójának A hátvédnégyesből Varga az elején többször zavarba jött. Megfelelt Judik és Tepszics is. Péter az első félidőben nem bírt Borcherssel, szünet után, amikor nem őt kellett fognia, már aktívabb volt. A középpályán Pásztor kitűnő labdákat adott társainak, maga is veszélyes volt néhányszor a kapura. Rab szünet után lendült játékba, ekkor nagyon sok támadásban benne volt. Izsó nem találta helyét. Elöl a mozgékony Szokolai kel, tette a legjobb benyomást, gyakran jelentett veszélyt az ellenfél kapujára. Fülöptől néhány jó lövést láttunk, Pogányt gólja dicséri, Szoó és Kovács B. megfelelt. A Frankfurt kapusa, Friedel a gólokről nem tehet. A hátvédsorban Neuberger az első félidőben még jól állt a lábán, Pezzey viszont halványabb volt. Trappot Szokolai gyakran átjátszotta, a középpályán Kraus vétette magát észre, sokat volt játékban. Körber és Lóránt fokozatosan szürkült el. Elöl Borehers az első félidőben ragyogó dolgokat csinált, szünet után már kevésbé. Höizenbein is jól kezdett, de aztán nagyon visszaesett, miként Wenzel is, Elsener nem sokat mutatott. Kuti játékvezetőnek volt néhány tévedése, s ezekkel szinte egyenlő arányban sújtotta mindkét csapatot Varga Béla 99Holnap több kell, mint ma!” Az emberek nagy többsége talán észre sem veszi, hogy a leggyakrabban egy egészen rövid szócskát használ. Ez pedig a ha. Okkal vagy ok nélkül, de sűrűn elhangzik, ha akkor nem ott és nem úgy, ha előbb vagy éppen később, ha jobbra és nem balra — és így tovább. Pedig régen felismert igazság, hogy utólag mindig könnyű okosnak lenni, de mégis. Az a ha szócska valahogy mindig odasettenkedik, hogy aztán észrevétlenül kurtaságával utólagosan felmentést adjon egy-egy meggondolatlan lépés lelket sanyarító utóhatásai alól. Jóval bonyolultabb a helyzet, amikor a ha szócskát más mondatja ki velünk, mint ahogy az Nagy Antal, a Bp. Honvéd játékosának esetében történt két évvel ezelőtt. A nyíregyházi fiatalember rövid szegedi kitérő után már újabb költözés előtt állt Kispesten, amikor a szombathelyi Hauzer az utolsó pillanatban meggondolta magát és mégsem igazolt a piros-fehérekhez. Ha akkor a csere létrejön, ki tudja, hogy ma Nagy Antal ott lehne-e az olimpiai selejtezőre készülők között. Ezek a gondolatok kavarogtak bennünk, amikor beszélgetésre kértük a Bp. Honvéd immár 70 élvonalbeli mérkőzést magáénak tudó, 23 éves játékosát. • Két és fél évvel ezelőtt dr. Lakat Károly úgy vélekedett önről, mint a jövő emberéről, akinek azonban még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy teljes értékű tagja lehessen a Bp. Honvéd első csapatának. — Az a véleményem — ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk —, hogy ezt annak köszönhetem : nem időnként lódulok neki, hanem igyekszem folyamatosan érvényre juttatni és állandóan jobbítani mindazt, ami még bennem van. Ezt pedig szakaszosan nem lehet! • Mit tesz annak érdekében, hogy a még meglevő hiányosságokat eltűntesse és előbbre tudjon lépni? — Minden foglalkozásra készülök, igyekszem lelkileg is ráhangolódni a munkára, mert szerintem másképp lehetetlen elérni a maximális odaadást, amit pedig a ma futballja megkövetel! Tudom, hogy mik a gyengéim, ezekre az edzéseken fokozott figyelmet fordítok: a pontos labdatovábbításra, mozgékonyságom fokozására, robbanékonyságom növelésére. No és a ruganyosságom sem az igazi, ezért a gyorsasági és állóképességi gyakorlatokat is igyekeszem úgy végezni, mintha mérkőzésen lennék. • Sokan úgy vélik, túlságosan lassú, nehézkes. — Érdekes dolog ez ... Erről a fiúk tudnának inkább mesélni, amikor edzésen meglepődnek, hogy olyan labdákra érek oda előbb, amire nem is gondolnak ... A technikájáról sem zengenek ódákat... — Én a technikát, azt hiszem, nem egészen úgy értelmezem, mint a szurkolók. Szerintem nem az a technikás játékos, aki lenyűgöző trükökkel színezi a játékot, hanem az, aki a labdával váratlan megoldásokra képes, még ha az nem is olyan látványos. A legfontosabbnak az összjátékban való hasznos részvételt és a labda „megbecsülését” tartom, azaz amikor valaki képes a csapat érdekében megtartani azt, vagy ha úgy alakul, még embergyűrűből is kihozni. • Játszott beállóst, középpályást és középcsatárt. Végül is melyik az „igazi” posztja? A beállás, bár a középpályát is kedvelem, mert onnan könynyebb gólt lőni. Alapvetően védekező beállítottságú vagyok. Lehet, hogy ez a testalkatomból is következik. Ha szemben vagyok a mezőnnyel, az számomra előnyösebb! Ilyen esetben lendületből érkezhetek a kínálkozó lehetőségekre, nem kell forgolódnom, míg esetleg helyzetbe kerülök ... 0 Azon kevesek közé tartozik, akik a futball mellett vállalják a magas szintű tanulást is. — Harmadéves hallgató vagyok a Műszaki Egyetemen. A tanulás és a foci meghatározza az életritmusomat. 0 Tagja lett az olimpiai keretnek... — Nagyszerű érzés, talán végre elérhetem, hogy ne én legyek a Bp. Honvédben a tizenegyedig ember ... Mert ősszel egyedül én nem kerültem be semmilyen válogatottba ... • A Bp. Honvéd nagy nemzetközi erőpróba előtt áll: az UEFA Kupában a legjobb négy közé jutásért a nyugatnémet MSV Duisburg ellen játszik. Milyen esélyt ad csapatának? — Kezdeném ott, hogy nálunk a bajnoki meccseknek nincs igazi hangulatuk, mégpedig azért, mert az ötödik helyezettől lefelé már senki sem ambicionálja igazán a sikert, a kiugró teljesítményt. A tizennyolc együttesből tizennégynek eszébe sem jut, hogy megpróbáljon betörni az éremesélyesek közé ... Csak elfocizgatnak és kész. Nekünk Kispesten rendszerint csak az első gólig nehéz, utána majdnem mindenki megadja magát — csak azt nem tudom, miért? Így aztán nem csoda, hogy az igazán nagy iramú, kemény mérkőzéseken a nemzetközi porondon nem tudunkszámottevő sikert elérni. Nálunk a tehetséges játékosokat nem tanítják meg küzdeni, nem követelik meg tőlük eléggé a játékfegyelmet. No és, az edzések! Valahogy úgy kellene vállalni az edzésmunkát, ahogy Pintér Sanyitól láttuk, olyan komolyan, mintha mérkőzésen lennénk! Ha nem így teszünk, soha nem fogunk egy lépést sem előbbre lépni! És most a válaszom a kérdésre: mindenképpen felvesszük a versenyt a Duisburggal, de ■ hogy mire leszünk képesek, arra — tekintettel Kozma, Bodonyi, Pintér és Lukács hiányára — valóban csak a mérkőzés ad majd választ... — Manapság gyakori beszédtéma a játékosok ösztönzésének kérdése... — Először is szeretném leszögezni , hogy meggyőződésem: nem hiszem, hogy csak a pénzért bárki is futballozna! Ha én változtathatnék,, elsősorban azt javasolnám, hogy sokkal élesebben differenciáljanak! Akár úgy is, hogy többet érjen egy rangadón elért győzelem, mint az utolsó helyezett elleni... Most lehet, hogy sokan neheztelni fognak rám, de megkérdezem: mi szükség van a sportmunkatársi beosztásokra akkor, amikor egy 28 éves játékost már különösebben semmi nem ösztönöz a jobb eredmények hajszolására, mert olyan magas fizetést kap? Úgy látom, mindenki óhajtja nálunk a változást, ezért remélhető, hogy a továbbiakban csak azok érvényesülnek, akik erejük megfeszítésével fáradoznak a magyar futball felemelkedéséért. Nagy Antalt két éve elcserélte volna a Bp. Honvéd. Ha ma valaki ugyanazt a cserét felajánlaná, valószínű, hogy megmosolyognék . .. Ma már úgy tűnik, dr. Lakat Károly szavai „látnokiak” voltak. És még azt sem mondhatja senki, hogy utólag könnyű okosnak lenni... Zsiday István NÉPSPORT 3 Érdekes változásokat tervez a Rába ETO Kora reggel, amikor a gyáróriások irányába megindult a dolgozók ezreinek hömpölygő áradata, még a fagypont alatt volt a hőmérséklet. Délelőtt viszont kiderült és szinte tavasziassá vált az időjárás. Az öltözőben az edzésre készülődő játékosok a háromnapos ausztriai út eseményeit idézték. A szakosztály irodahelyiségében is a hétfőn este befejeződött túra szolgáltatta a témát. Kovács Imre vezetőedző családi okok miatt ugyanis nem ment el a csapattal és most figyelmesen hallgatta Koós László pályaedző részletes beszámolóját. — Két másodosztályú csapat ellen játszottunk. Eisenstadtban 0-0, Bécsben a Favoritner AC ellen 2-2 volt az eredmény. Mindkét mérkőzésen az új öszszetételű csapat gépezete, bizony, erősen döcögött — mondta Koós. Aztán kimentek a játékosok a salakos edzőpályára. Koós László ,.fő”. Győrfi László és Márkó János „segédrendezők” irányították Kovács Imre „koreográfiája” alapján az edzést. A két 16-os között folytak az egymást követő 3 fős csoportok támadásvezetési gyakorlatai. Az ősszel sikeresen szerepelt zöldfehér együttes játékosállományát a honvédelmi kötelezettség kissé átalakította. Ismét ott volt a készülődök között Szabó Ferenc, aki leszerelt, hiányzott viszont Hannich és Pardavi, akik már magukra öltötték a néphadsereg egyenruháját. Rendelkezésre áll már Gőcze is, aki teljesen felépült hosszantartó sérüléséből. Hannich pótlása gond Kovács Imre, a győriek sok vihart átélt, tapasztalt szakvezetője nem kis gondokkal vívódik. ősszel már kialakult valami, ami megfelelt az akkori játékosállomány adottságainak. Most törést szenvedett a szerkezet, újat kell kialakítani. Nem csupán egy új arculatról, többről van szó. Kezdem azzal, akiket pótolni kell. Pardavi kemény, jól fejelő, emberfogásra alkalmas játékos, de Pásztor jól helyettesíti. A nagyobb gondot Hannich hiánya jelentheti. A másfél évvel ezelőtt a helyi ■ MÁV DAC-ból átigazolt fiatal játékos, miután megszokta az NB I légkörét, a csapat játékának meghatározójává vált. Többet futott, mint három társa együttvéve! Helyettesítésére a csapat szerkezetének meghagyása érdekében ilyen típusú játékos kellene, de, sajnos, nincs. Erősödést a támadójáték, de... A pályán közben tovább folyt a gyakorlás. Csonka a balösszekötő helyén futó Szabó Ferenc elé ívelt, aki átvette a labdát, aztán hatalmas gólt ragasztott Pálla kapujába. Kovács Imre is elismerően bólintott, máris vázolta a középcsatár visszatérésével kialakult helyzetet .„ Eddig olyan támadójátékkal rendelkeztünk, melyhez adva volt két viszonylag jó szélső, de belül hiányzott egy igazi középcsatár. Próbálkoztunk Pénzessel, Onhausszal, Holtaival és Glázerral. Aránylag még az utóbbi volt a leghasznosabb, de ő is visszaesett. Most Szabó Ferenc megoldhatja ezt a gondot. Kitűnően érzi a kaput, jól fejel, de hibája, hogy a balösszekötő helyén lehorgonyoz, várja, hogy kiszolgálják. Többet kell vállalnia a védőmunkából is, de ez nála erőnléti kérdés. Csonka futógyorsasága, robbanékonysága pillanatnyilag nem megfelelő. Kevesebbet vállalkozik felfutásokra, inkább ívelgeti előre a labdákat. Ennek következménye az is, hogy elöl Szabó Ottó egyedül marad, hátvédjével verekedésre kényszerül és ez, bizony, nem fekszik neki. Az apró termetű szélső igazi világa a kombinációs játék, de ehhez megértő társak szükségesek, olyanok, mint ősszel voltak. Kétvariációs játék Kovács Imre most töpreng, vívódik önmagával. Rajzol, tervez, keresi a legjobb megoldást. — Bármennyire is furcsán hangzik, de így van, keresem Glázer helyét a csapatban. Valószínűleg visszakerül a középpályára. De milyen szerepkörbe?... A jobb oldalon, ahol legnagyobb most az űr, nem tud játszani. A bal oldalon ott van Mile. Fokozza a gondot, hogy játék közben Szabó Ferenc is balra húzódik, ugyanerre a folyosóra irányul Pölöskei játéka és Glázer is csak balra tud fordulni. A jobbösszekötő helye pedig Hannich kiesése miatt, egyelőre üres. Felmerült már bennem Füzinek ebbe a szerepkörbe való állítása, de ő a pálya közepén mozog otthonosabban. — A középpálya viszont döntő lehet a csapatjáték szempontjából. — Így igaz! Bennem is felmerült annak gondolata, hogy meg kellene erősíteni a középpályás sort, áttérni a 4—4—2-re. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetettem. Nálunk most adva van három igazi, a kor követelményeinek megfelelő csatár. A két Szabó pozíciójátékos. Az ifjúsági Pölöskei beilleszkedett a csapatba, társai befogadták, vezetők, szurkolók elfogadták. Sokat fejlődött és egyre eredményesebben játszik. — Ezek után milyen megoldás marad? — Valószínűleg áttérünk a kétvariációs játékra. Idegenben két beállással, két középpályással játszunk. Hazai pályán a támadófelfogás érdekében az egyik beállás a középpályára lép majd elő. A két beállás helyére Pásztor, Mile és Onhausz pályázik. A középpályáskettőst a Fűzi, Glázer-duó alkotja. Sok függ persze , dózertől. Mennyire tudja megújítani önmagát a részére szánt új szerepkörben. Én nagyon bízom benne, hisz rutinos, értelmes játékosnak tartom. Hat jelentősebb mérkőzés Győrött most a csapat szerkezetének átalakításán fáradozik Kovács Imre. Az új elképzelések kipróbálásához, gyakorlásához sok edzőmérkőzés szükséges. Általános gyakorlat, hogy egy-egy idény indulása előtt 10—15 jelentősebb előkészületi mérkőzés, szükséges a formábahozáshoz. Új szerkezetű csapat kialakításához pedig még több. Ezzel szemben a Rába eddig tulajdonképpen csak hat jelentősebb mérkőzést játszott. Ez pedig kevés ... A felkészülést szolgálta volna a 12 naposra tervezett jugoszláviai túra. — Mielőtt déli szomszédainkhoz utaztunk, felkészülésünk a legjobb színvonalon volt. A jugoszláviai út viszont nem sikerült és ez megtörte a felkészülés lendületét. A sziklákkal borított Rab-szigeten nem volt lehetőség futóedzések tartására. Nem állt rendelkezésünkre pálya, 9 nap alatt mindössze csak két pályaedzést tudtunk tartani. Az előre beígért mérkőzésekelmaradtak. A feltételek egyáltalán nem voltak biztosítva és akármilyen tapasztalatokkal is rendelkezem, őszintén be kell vallanom, hogy ezt az egész utat, annak beharangozását, kicsit „megettem”. A csapat sorsáért, eredményes szerepléséért felelősséget érző szakember idegeit alaposan megviselték a félreszervezett túra körülményei. Most legfőbb feladata a törést kapott lendület visszaállítása, az elmulasztottak pótlása. Az előjelek szerint tavasszal lényegesen nehezebb lesz a helyzetük, mint amire jelenlegi pozíciójuk alapján következtetni lehet. Havasrés Béla Kovács Imr®