Népsport, 1979. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1979-04-21 / 93. szám

XXXV. 93. ♦ 1979. április 21 ASZTALITENISZ LONDONTÓL PHENJANIG Az első asztalitenisz-világ­­bajnokságot 1926-ban rendezték a londoni Memóriál Hallban. A 35. VB-re április 25-től május 6-ig kerül sor a phenjani sport­­csarnokban. E két jelentős ese­mény között sok minden tör­tént a sportágban. Forradalmi változásoknak lehettünk tanúi, miközben a magyarok szerepel­tek­ a legjobban, összesen 72 világbajnoki arany-, 59 ezüst­és 72 bronzérmet szereztek. A phenjani rajt előtt pillantsunk vissza az általunk kiválasztott négy legérdekesebb VB-re. 1926, London. A rendezés, a méretek a mai viszonyokhoz képest kezdetle­gesek voltak, a küzdelmeket összesen 300 néző tekintette meg. A férfi csapatversenyben Magyarország és Ausztria holt­versenyben végzett az első he­lyen, az újabb mérkőzést az egyéni számok befejezését kö­vető napra tűzték ki. A férfi egyes döntőbe két magyar, Jacobi dr. és Mechlovits ke­rült, Jacobi dr. hosszú nadrág­ban, fehér ingben és csokor­nyakkendőben melegített. Egy rendező félrehívta őt: — Uram, ön így óhajt világ­­bajnoki döntőt játszani? — Én rövidnadrágban soha nem versenyeztem —• sértődött meg Jacobi dr. — Az egyetlen, amit tehetek, hogy leveszem a csokor nyakkendőmet! Jacobi dr. —Mechlovits 3:0. Az újdonsült világbajnok, a pesti jogász ekkor szomorú hírt kapott otthonról: meghalt az édesapja. Hazautazott. Az Auszt­ria elleni megismételt mérkő­zésre a tartalék Kehrlinggel álltunk ki, de így is kiharcol­tuk az aranyérmet. Előzőleg még a Jacobi dr., Mechlovits férfi és a Mechlovits, Med­­nyánszky vegyes párosunk is győzött. Mednyánszky Mária női egyes első helyét azonban komoly veszély fenyegette. A döntőben ugyanis nem akarták asztalhoz engedni, mert sokat késett. A Manchester United- Arsenal labdarúgómérkőzésen szurkolt, s csak az utolsó pil­lanatban jutott eszébe, hogy világbajnoki döntője van. Sze­rencséjére akkoriban nem volt időrendi beosztás, akinek egy táblára felírták a nevét, az játszhatott. Az ő neve pedig ott szerepelt a többi között... gyes Erlich ellen az első labda­menetünk 125 percig tartott. Két óra és öt percen keresz­tül egyikünk sem hibázott, ek­kor azonban a szemem a fá­radtságtól káprázni kezdett és a kimerültségtől a labda mellé ütöttem. Később honfitársam, Marin, a francia Haguenauer ellen nyolc és fél órás mérkő­zést játszott! Nem c.utoda: általános meg­könnyebbülés fogadta a Nem­zetközi Asztalitenisz Szövetség döntését, amely két centivel csökkentette a háló magasságát és bevezette a játékidő korlá­tozását. A férfi egyest a cseh­szlovák Kotár, a női egyest az amerikai Aarons nyerte, kellemetlenebből szállt a labda az ellenfélhez. Szinte vissza sem lehetett adni. Az „újító” japán meg is nyerte a férfi egyes világbajnokságot! S bár a férfi csapatban és a vegyes párosban magyar siker szüle­tett, kitört az úgynevezett ütő­láz. Mindenhol a szivacsborí­tással próbálkoztak. Nem is eredménytelenül. Magyarorszá­gon dr. Gál Endre orvos tért át először szivacsos ütőre és egyből az élvonalba került. Berczik Zoltán, a válogatott vezető edzője és Havasné Magos Judit 1936, Prága. Óriási harcokat hozott a VB, maratoni mérkőzéseknek lehet­tek tanúi a nézők. Rengeteg játszma fulladt unalmas pö­­työgtetésbe, mert a versenyzők nem mertek támadásra vállal­kozni. A játékidő napi 20 óra volt, csak éjfél és hajnali négy óra között engedélyeztek szünetet. De a páros számok döntőire még így sem került sor, a tervezettnél később kel­lett lejátszani. Paneth Vilmos, a románok kiváló edzője nemrégen így emlékezett erre a VB-re: — Én állítottam be a pö­­työgtetés „világcsúcsát". A len­ 1952, Bombay. Új fejezet kezdődött a sport­ág történetében. A Brabourne­­csarnok asztalánál a VB-n elő­ször induló japánok edzettek. A magyarok megálltak mellet­tük és megkérdezték a vezető­jüktől : — Játszhatunk a fiúkkal? — Nem — mondta a japán —, félek, hogy a híres magya­rok tönkreverik őket és elvesz­tik az önbizalmukat! Sidóék nézték az ütőjüket. Egy Satoh nevű fiú narancs­­sárga szivacsot ragasztott a fára. Jót nevettek ezen. „A srác otthon kivette a fürdőkád­ból a szivacsot, hogy ezzel pingpongozzon!” Satoh ütőjéről azonban sokkal gyorsabban és 1971, Nagoja. Ennek a VB-nek a legnagyobb érdekessége a kínai—amerikai barátkozás volt, rögtön el is nevezték pinpong-diplomáciá­­nak. A kínaiak meghívták ven­dégszereplésre a részükre „out­sider” amerikai játékosokat! S mennyit fejlődött a sport­ág London óta! Ekkor már 58 ország lejobb­­jai indultak és a döntőket 8 ezer ember nézte végig. A ma­gyarok 14 éve nem nyertek vi­­lágbajnokságot. Nagy remény­ségünk­ a Jónyer, Klampár pá­ros azonban biztosan haladt a cél felé. Európa presztízséért küzdöttek az ázsiai oroszlánbar­langban. És kiharcolták az aranyérmet! A 70. magyar vi­lágbajnokságot! És 1975-ben — Calcuttában — következett a 71. és a 72. VB- aranyérmünk Jónyer és a Jó­nyer, Gergely pár révén! AZ ELNÖK JÓSLATAI Dr. Lakatos György, a MOATSZ elnöke — az ETTU és az ITTF vezetőségi tagja — évtizedek óta először nem vesz részt a VB-n, mert az orvosok — betegsége után — még pi­henést javasoltak neki. Lélek­ben azonban ott lesz Phenjan­­ban is. Sőt még jóslásra is vállalkozott, annak ellenére, hogy ez hálátlan dolog, hiszen elég kevés az összehasonlítási alapunk. A japánok két éve nem jártak Európában, a kínai­akkal keveset találkoztunk és a Koreai NDK versenyzőivel is csak egyszer volt alkalmunk mérkőzni. — Nagyon bízom a mieink jó szereplésében — mondta dr. Lakatos György. — A céltuda­tos felkészülés és a nagy el­szántság csak jó eredményhez vezethet. Tudomásul kell azon­ban vennünk, hogy a sok ázsiai versenyző ellen nagyon nehéz dolguk lesz Jónyeréknak! — Kérjük, próbálja megjósol­ni a számonkénti helyezetteket. Az elnök máris sorolta a ne­veket, mintha végeredményt hirdetne. Férfi csapat: 1. Kínai NK, 2. Magyarország, 3. Koreai NDK. Női csapat: 1. Koreai NDK, 2. Kínai NK, 3. Japán. Férfi egyes: 1. Kuo Jao-hua (kínai), 2. Liang Ko-Hang (kí­nai), 3. Klampár és Gergely. Női egyes: 1. Pak Jun Szun (KNDK-beli), 2. Csang Li (kí­nai), 3. Csang Te-jing (kínai) és Ke Hszin-ai (kínai). Férfi páros: 1. Liang Ko-liang Kuo Jao-hua, 2. Gergely, Or­­lowski (magyar, csehszlovák), 3. Jónyer, K­ampár és Huang Liang, Lu Juan-seng (kínai). Női páros: 1. Pak Jong Ok, Jang Jing (KNDK-beli, kínai), 2. Csang Li, Csang Te-jing, 3. Magos, Szabó és Ke Hszin-ai, Jen Kuei-li (kínai). Vegyes páros: 1. Kuo Jao-hua, Csang Li, 2. Liang Ko-liang, Ke Hszin-ai, 3. Ger­gely, Magos és Jónyer, Szabó. Legyünk őszinték? Kiegyeznénk ennyi magyar éremben! Ok kilencest Név Születési Egyesület Válogatottság év Havasné Magos Judit 1951 Statisztika 199 Oláh Zsuzsa 1960 Statisztika 17 Szabó Gabriella 1959 Statisztika 82 Urbán Edit 1961 BSE — Gergely Gábor 1953 BVSC 170 Jónyer István 1950 Bp. Spartacus 246 Klampár Tibor 1953 Bp. Spartacus 174 Kreisz Tibor 1958 H. Kilián KFSE 9 Takács János 1954 BVSC 9 Írta és összeállította: HÁMORI TIBOR ATLÉTIKA Új csapattal az ötpróba Európa Kupára Kezdetben volt a hárompró­ba. Az atlétanők első összetett versenyét azonban a huszas évek végétől kezdve felváltot­ta az ötpróba és 1934-ben már az úgynevezett Női Világjáté­kok műsorára is felvették. (Az első magyar bajnokságot vi­szont csak 1944-ben írták ki.. .) A félévszázad alatt a férfi tíz­próbával ellentétben a női ösz­­szetett verseny műsora és sor­rendje a fejlődésnek megfele­lően többször is változott. Az utolsó nagy változás 1977-ben ment végbe, amikor a 200 mé­ter helyébe a 800 méter lépett. A középtáv bevezetése bizony jó néhány élvonalbeli ötpróbá­­zó pályafutására tett pontot, külföldön és itthon egyaránt... S ezzel még nincs vége, hi­szen két év múlva már hét számra bővül a műsor. Elődöntő a Népstadionban Egyelőre azonban maradjunk még az ötpróbánál. Annál is inkább, mert az idei­ ismét ku­paév. A többpróba Európa Ku­pa három elődöntője közül az egyiknek pedig éppen Buda-­pest a házigazdája, július 14-én és 15-én a Népstadionban! Csoportunkban az ellenfelek: Bulgária, Lengyelország, Nor­végia, Spanyolország, Svédor­szág és a Szovjetunió ötpróba-, illetve tízpróba-válogatottja. Mindegyik elődöntőből az első két helyezett csapat jut a dön­tőbe, amelynek színhelye szep­tember 1-én és 2-án Drezda lesz. Az ötpróba EB-ban hagyo­mányaink köteleznek. A ma­gyar csapat eddig mindhárom alkalommal a döntőbe került. Kétszer ötödik lett, utoljára, 1977-ben pedig csak a balsze­rencse ütötte el a dobogós he­lyezéstől. Azóta azonban nagyot változott a helyzet. Tavaly ugyanis Papp Margit prágai Európa-ba­jnoki sikere ellenére alaposan meggyengült az élvo­nal. Három 4000 ponton felüli válogatott is kiesett. Közülük Erdélyiné Szabó Ildikó és Pap Mária búcsút mondott az össze­tett versenyzésnek. Balatoni Anita pedig hosszú kihagyás után most kezdi el ismét az edzéseket. Ebben az évben te­hát egy új csapatot kell kiala­kítani. Kovács Etele szakedző, a MASZ összetett versenyzéssel foglalkozó szakmai albizottsá­gának vezetője derűlátó. — Kilátásaink sokkal jobbak a tavalyiaknál — állítja. — Papp Margit felkészülését ugyan sé­rülések zavarták, de feltétlenül számítunk rá. Ő az a „pillér”, akire az új csapat épülhet. Több jelölt is van, s közöttük egészséges versengés várható. 4200 pontos átlag kell Kik is pályázhatnak a csa­pattagságra? Jelenleg az első számú jelölt Európa-bajnoknőnk klubtársa, a csepeli Czene Zsuzsa. A fe­dettpályás idényben is a felmé­réseken elért eredményei biz­tatók. A 800 m közismerten erőssége, gáton, súllyal is ja­vult. Ha nem jön valami köz­be, 4200 ponton felüli teljesít­ményre lehet képes. Az után­pótlás-csúcstartó Eger Zsuzsa lehetőségeit a középtáv behatá­rolta. Kovács szerint azonban most nagy kedvvel igyekszik állóképességét javítani, úgy, hogy magasugrószintjét tartani tudja, s súllyal is 13 m fölé kerülhet. Mindez 4150 pontot jelenthet. Bodnár Beáta tavaly biztató formában tért vissza, az OB-n már negyedik lett. Gáton és az ugrószámokban jó, a 800- ra való átállás nem okozott számára különösebb gondot. Achilles-sarka még a súly. A négyezresek „klubjába” pályá­zik Csűri Zsuzsa is. Elég ki­egyensúlyozott, a télen a súly­lökésben is fejlődött, tulajdon­­képpen nincs kifejezetten gyen­ge száma. Az ifjúsági rekorder Vanyek Zsuzsa ősszel a TF-re került. Ha tanulmányai nehéz­ségeivel megbirkózik, tőle is je­lentős javulás várható. A szakmai albizottság vezető­jének bizakodása nem alapta­lan. " Túlzott derűlátás nélkül reméljük, hogy az elődöntőn három legjobb versenyzőnk 4200 ponton felüli átlagra lesz képes. Ez pedig elég ahhoz, hogy a Szovjetunió mögött, má­sodikként végezzen a csapat. Nem reménytelen Az ötpróbával szemben a tíz­próba a múlt idényben örven­detes fejlődést hozott. Sorra dőltek az egyéni csúcsok, hat 7200 pontos versenyzőnk még egy évben sem volt. Az élvo­nalbeliek zöme fiatal, a csapat­ba kerülésért a fejlődést biz­tosító versengés itt sem hiány­zik. S a válogatott­ jelölteknek van már némi nemzetközi ta­pasztalatuk is. A csúcstartó Kiss Árpád ta­valy bizony egyenetlenül sze­repelt. Új edzőjével, Oros Fe­renccel most azonban alapos, kemény edzéseket végez. Úgy látszik, hogy bizonytalan szá­mában, a rúdugrásban is sike­rül kijavítania hibáit. Gyengé­je még a gerely, de így is a 8000 pont ostromára indulhat. Kovács két TF-es tanítványa, Adamik Zoltán és Hoffer József eddig egyenletesen fejlődött, szorgalmas, céltudatos felkészü­­lésük alapján a 7600-a­s határ átlépése számukra egyáltalán nem elérhetetlen.­ Az élgárdá­ból a legidősebb, Sepsy András téli izomszakadása után ismét nagy akarással edz. Bakai Jó­zsef irányításával készül, akár­csak Prczil Sándor. A diósgyőri atléta a téli hétpróbában jól szerepelt, további fejlődésre ké­pes versenyző. Szóba jön még a csepeli Damm József és okozhat meglepetést valaki a tavalyi 7000 pont körüliek kö­zül is. A derűlátás ellenére tízpróbá­­zóink feladata nagyon nehéz. A budapesti elődöntő mezőnyé­ből a szovjet válogatott kiemel­kedik, a második helyre pedig a papírforma szerint a lengye­lek és a svédek pályáznak. De . . . A lengyelek határozot­tan visszaestek. Skowronek a múlt évben már nem indult, Katus sem a régi, inkább a fia­talokra számítanak. A svédek veszélyesebbek, tavaly két 7700 pontos versenyzőjük volt, az EB-n azonban gyengén szere­peltek és Hedmark felett is el­­járt már az idő. Egyszóval a helyzet nem reménytelen. A joggal várható javulás esetén a magyar csapat a hazai környe­zetben versenyben lehet a dön­tőbe jutásért. Ők A hét végi, újabb felmérés ké­pet ad majd többpróbázóink felkészültségéről. Utána össze­­állítják versenyműsorukat. Az elődöntő előtt Götzisben és Prá­gában lesz nemzetközi alkalom, mindenesetre legalább két ver­seny kell mindkét csapatunk kialakításához. NÉPSPORT 5 TORNA Két liter k - Fél? — Félek. Sajnos, ez már a korral jár. .. Rettenetes, hogy állandóan újak és újak jönnek, egyre fiatalabbak, egyre ügyesebbek. Nyo­maszt a gondolat, hogy ha­marosan érezni fogom: vé­ge, többre már nem vagyok képes. Szinte napról napra nehezebb ez a versenyfu­­ tás ... Két okból is meglepő, amit Kanyó Éve, a Központi Sport­iskola válogatott tornásznője mond. Egyrészt azért, mert böl­cselkedése mögött alig tizen­nyolc esztendő áll, másrészt meg azért meglepő, mert gya­korlatai egyáltalán nem tükrö­zik ezt a nyomasztó érzést. El­lenkezőleg . . . — Napi öt-hat órát kínlódok, hogy aztán a versenyen játsza­dozásnak tűnjön minden. — Nyilván más is így van ezzel... — Hát, persze ... — És tényleg öregnek tartja magát? — A tornához igen. Persze, nem is az életkoron van a hangsúly, hanem a kilókon. Ahogy az ember nő, úgy lesz számára egyre nehezebb min­den gyakorlat. Hiszen ma már az élvonalban olyan elemeket, olyan ugrásokat kell bemutat­ni, hogy szinte minden deka számít . . . Negyvennégy kiló vagyok. Ez most éppen jó, eny­­nyi a versenysúlyom. — Szokott enni is? — Ritkán. Reggelire fél sze­let vajaskenyeret és fél bögre teát, tízóraira egy joghurtot vagy egy almát, ebédre semmit, va­csorára általában kompótot. — Főtt ételt? — Volt már rá példa... — Valóságos aszkéta ...­­­ Érdekes, ezt már más is mondta. — A válogatott vezető edzője aligha. Ő ugyanis éppen azt mondta, hogy megváltozott az edzéseken, csökkent a lendüle­te. Mintha kialudt volna a láng. Tényleg kialudt? — Túlzás. Egy kicsit lehig­gadtam, az igaz, talán egy csep­pet vissza is vettem a lendü­letből az edzéseken, de fontos változásról szó sincs. Néha vi­tába keveredek az edzővel, de ... — Miről vitáznak? — Ez változó. Általában na­pi apróságokon . .. Például nemrég abból lett egy kisebb vitánk, mert morogtam, hogy én miért nem lehetek sérült, mint mások. — Ezt meg hogyan érti? — Úgy, hogy ha sérültet je­lentek, néha nem is túszik el. Azt mondják, szimulálok, rá­­játszok valami jelentéktelen kis horzsolásra, csak azért, hogy ki­bújhassak az edzés alól. Úgy veszem észre, másoknak in­kább elhiszik az ilyesmit. — Előfordulnak ilyen „ráját­szások” a keretben? — Maga mondta ... — Gyakran sérült? — Ellenkezőleg, ritkán. De en­nek elsősorban nem alkati ma­gyarázata van, hanem az, hogy nem vagyok mameluk, akivel mindenféle ismeretlen, veszé­lyes elemet el lehet végeztet­ni. Szeretek átgondolni minden új mozdulatot, s ha túl koc­kázatosnak találom, nem csiná­lom meg. Vagy legalábbis azon­nal nem. Bolond, aki fejjel megy a falnak. Az ilyesmit persze, meg is szoktam mondani. Ta­lán ezért is vagyok ifjabban egy kicsit ,napirenden. — Azért, talán megérti az edzőjét? Hiszen őt is szorítja a nemzetközi mérce, a világ pedig egyre fejlődik. . Ami tegnap még eredeti elem volt, azt ma már az egész mezőny csínálja ... — Éppen azért nem lesz be­lőlem sohasem edző, mert meg­értem őket. Én nem tudnék túl nehéz dolgokat megkövetelni a tanítványaimtól. — És mi akar lenni? — Műszaki rajzoló, vagy va­lami ilyesmi. — Más nem? — Olimpiai bajnok! — Ehhez nem öreg? — Miket beszél?! — Ha most azonnal kíván­hatna valamit? — Két liter kompótlét kér­nék. Imádom. Filhál György „Azt mondják, szimulálok ...”

Next