Népsport, 1979. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1979-05-08 / 108. szám
XXXV. 108. ♦ 1979. május 9 TORNA Kilengett a szeizmográf Az ínyencek az ácsorgás fáradalmait is vállalták, a palánknak támaszkodva, vagy lábujjhegyre ágaskodva, egymás válla fölött figyelték a versenyt. Igaz, a terem túlsó felében bőven akadt ülőhely, viszont a nyújtó az innenső oldalon állt__ Régóta várt forradalmat hozott az idei tornászbajnokság a nyújtón. Az ifjúságiaknál Guczoghy, a junioroknál Vágány és Paprika mutatott be olyan elemet — Delcsev- és Jager-, illetve Tkacsov-szaltó —, amellyel eddig csak a szer specialistái próbálkoztak. A felnőtt mezőnyben szereplő Kovács Péter pedig egy egészen egyedülálló elemmel tűnt ki: duplaszaltót csinált a nyújtóvas fölött, majd visszafogva a szerre (!) folytatta a gyakorlatot. A világon elsőnek hajtotta végre ezt a bravúrt ! Az „öregek” is A dolog érdekessége az, hogy a nyújtó, mint olyan, hosszúhosszú évek óta a magyar férfitorna legsebezhetőbb pontját, leggyöngébb szerét jelentette. Igaz, egyszer-egyszer itt is fölcsillant valami (Montrealban Donáth és Laufer mutatott be jó gyakorlatot), ám ez csak szabályerősítő kivételt jelentett, s ahelyett, hogy előrelépésre serkentette volna az edzőket, versenyzőket , altató gyanánt hatott. A mostani lendület gyökerei a tavaly őszi strasbourgi VB-szereplésben keresendők, az itt nyújtott gyönge teljesítmény nyomán döntött úgy a szakvezetés, hogy fokozott figyelmet kell szentelni erre a szerre ... És hogy ez mennyire nem csu- ■ pán Bordán Dezső vezetőedző magánvéleménye volt, az szinte hónapok alatt kiderült a szakosztályok munkájából, az edzők és a tornászok hozzáállásából. Még az idősebb versenyzők is megpróbáltak egy-egy új elemet beépíteni saját megkocsonyásodott rutingyakorlatukba. Persze, alighanem serkentőleg hatott az is, hogy a nyújtó azok közé a szerek közé tartozik, ahol még bőven van kifutási lehetőség, ahol még egyáltalán nem lehet véglegesnek tekinteni a bemutatható elemek számát. (A nyújtónak ez a sajátossága abból fakad, hogy gyakorlat közben a szer elengedhető — Kovács új elemének is ez a lényege —, ellentétben például a gyűrűvel.) A szeizmográf tehát kilengett, azt azonban egyelőre még nem lehet meghatározni, hogy a „földmozgás” erőssége eléri-e majd azt a szintet, amelyet az utóbbi években a magyar lólengésben tapasztalhattunk... Kell-e hideg zuhany? Bár női tornászaink viszonylag előkelő helyen állnak a nemzetközi mezőnyben , nekik is van gyönge szerük. A felemáskorlátról van szó. A különbség csupán annyi, hogy míg a férfiakat nagyon is kézzelfogható kudarcok figyelmeztették a gyöngélkedésre, addig a nőknek — ha üggyel-bajjal is — rendszerint sikerült „kibekkelniük” ezt a szert. Hogy ezeknek a levegőben lógó, ám megúszott kudarcoknak szabad-e örülni, azon el lehetne vitatkozni. Hiszen éppen a férfiak nyújtó példája bizonyítja, hogy alkalmasint milyen jótékony hatása lehet a hideg zuhanynak... Viszont azon is el lehet gondolkodni, feltétlenül szükséges-e valamiféle nagyobb kudarc ahhoz, hogy végre megtörténjen az esedékes nagyvizit. Az okos ember ugyanis köztudottan a másik kárán tanul. Átmeneti állapot Persze, szólni kell arról is, hogy a többi három szeren több új gyakorlatelemet is láthattunk a bajnokságon. Igaz, a néhány hónapja, hete kialakított elemek többsége még nyers, tehát bemutatásuknál — a bajnokság is ezt igazolta — gyakori a rontás. Horacsek Andrea például újabban szabóval ugrik föl a gerendára, ami látványossá, széppé teszi a gyakorlatát, ám rendkívül kockázatossá is. A biztonság megszerzéséhez még nagyon sok ismétlésre van szüksége. Tornászlányainkat mindeddig a biztonságos előadásmód jellemezte, amit úgy sikerült kialakítani, hogy a gyakorlatok anyagerőssége alatta maradt a legnagyobb ellenfelekénél. A fejlődés azonban megkövetelte ennek az egyensúlynak az ideiglenes fölbomlását. Nehezebb gyakorlatokkal próbálkozunk a váltakozó sikerrel. Hosszabb távon biztosan kamatozik ! Pilhál György A VÍZILABDA Végy egy fél méter hosszú madzagot, mártsd bele mézbe, majd húzd el a csapatok orra előtt... A recept alkotója Gerendás György, a vízilabda-válogatott ifjú erőssége. Közvetlenül a Világ Kupa hatodik fordulója, a Magyarországi Egyesült Államok találkozó után rukkolt ki vele, amikor már bizonyos volt, hogy a mieinktől nem lehet elvenni az első helyet. Az alig három hete Kolozsvárott elszenvedett kudarc tehát nagyon rövid idő alatt átértékelődött. Ugyanazt a tornát, amelyet — a vetélytársak is — a magyar vízilabda Waterloojaként emlegettek, a továbbiakban már csak amolyan „mézesmadzag” viadalként tartották számon. „Gyarmati kísérletezett, csak játszadozott, megpróbált kedvet csinálni a többieknek...” — mondogatták többen is. Mindez nekünk, magyaroknak nagyon jól esett, még ha tudtuk is, hogy legfeljebb a kísérletezés igaz az egészből... A magyar válogatott akkor is nyerni akart, amikor a szövetségi kapitány néhány, nemzetközi porondon még kevésbé ismert fiatalnak kívánt adni bizonyítási lehetőséget. Csak akkor egyszerűen képtelen volt rá. Régen elmúltak azok az idők, amikor képletesen szólva, elég volt beugraniuk a medencébe, s máris a kezükben érezhették a győztesnek járó trófeát. Rendkívüli módon, esetenként kínkeserves körülmények között kell megküzdeni a sikerért. idegen a vereség Kétségtelen, a kialakult helyzet csalóka, mi több, már-már zavaró. 1973 óta, azaz Gyarmati irányításával a magyar válogatott a következő eredményeket érte el: 1973 — világbajnoki cím Belgrádban, 1974 — Európa-bajnoki cím Bécsben, 1975 — világbajnoki második helyezés Caliban. 1976 — olimpiai bajnoki cím Montrealban, 1977 — Európa-bajnoki cím Jönköpingben, 1978 — világbajnoki második hely Nyugat-Berlinben, és most: győzelem az első ízben kiírt Világ Kupán. E dicsőséglista ismeretében nem csoda, ha a kívülálló esetenként azt hiszi, a magyarok hatalmas fölényben vannak. Pedig az az igazság, hogy ha a vízilabda mérhető sportág lenne, csak milliméterekben, tizedmásodpercekben, vagy dekagrammokban lehetne kimutatni javunkra a különbséget. Persze, a dokumentálható eredmények is ezt mutatják. Nem véletlen, hogy a magyar csapat mérkőzéseinek zöme nagyon szoros volt (a Szovjetunió ellen 5-4, Románia ellen 4-3, az Egyesült Államok ellen 4-3, az NSZK ellen 4-4, Jugoszlávia ellen 7-8. Egyetlen parányi pólón múlik visszatérően a siker. Hogy ezt a „parányit” mondhatni sorozatban a mieink lövik, annak több oka van. Talán a legnyomósabb közülük, hogy a magyar vízilabdázók nem tudnak veszíteni. A félreértés elkerülése végett ezt a megállapítást pontostanunk kell. Nem arról van szó, hogy egy-egy sikertelen összecsapás után nem fognak kezet az ellenféllel. A mérkőzés előtt, s az összecsapás közben alakítanak ki olyan hangulatot, amely öszszeegyeztethetetlen a sikertelenséggel. Ha nem megy a játék, akkor is összeszorított fogakkal küzdenek, ha rosszindulatú a bíró, akkor is mindent megpróbálnak, ha elpártol a szerencse, akkor sem nyugszanak abba ba,a, hogy ők maradjanak alul. Rendkívül nagy erénynek tekinthető, hogy már másodikok sem szeretnek lenni. Erény ez akkor is, ha vadhajtásokat is eredményez. Minden világversenyről úgy érkezik haza a szövetségi kapitány, hogy szinte nem tud beszélni. S hangszalagjait nem pusztán a játékosok ösztönzése miatt erőlteti. De hát hiába, egy-egy ilyen világversenyen nemcsak az ellenfelekkel, hanem a bírókkal is meg kell küzdeni, sőt, a közhangulattal is. Túlzás nélkül állíthatjuk, a vetélytársak egytől egyig jobb kedvvel tértek volna haza, ha nem a magyarok végeznek az élen. A mezőnynek egyszerűen elege van a magyarokból. Unják sikereinket. Ma már mindenütt hatalmas áldozatokat vállalnak a felkészülésben. A vetélytársak újra és újra más módszerekkel kísérleteznek, az eredmény azonban rendre ugyanaz: 1. Magyarország. Különösen bosszantó számukra az egészben, annak ellenére első, hogy a világ legjobbjai között számontartott Faragó, dr. Sárosi és Cservenyák különböző okok miatt nincs is a helyszínen. Harc a parton Mindent összevetve, a látottak alapján leszögezhetjük, a helyzet mindig csak nehezebb lesz. Nehéz ennyi ideig világelsőnek lenni. Ez egyébként, mint tudósításainkban is jeleztük, a parton is erősen érződött. Hiába tiltakoztak, vagy léptek fel egyéb módon a hivatalos fórumon és a magánbeszélgetések keretében a magyar vezetők például azért, hogy ne jugoszláv bíró vezesse az oly fontosnak ítélt NSZK elleni mérkőzést. A szabály az szabály — vertek vissza minden kezdeményezést a torna irányítói. Pedig ők is tudták: merőben elhibázottak azok a paragrafusok, amelyet szavazattöbbséggel éppen ők alkottak. Nem véletlen, hogy Ante Lombasa, a FINA elnökhelyettese, az EWPC elnöke az eredményhirdetést követő záróbeszédében leszögezte: legközelebb már nyolc semleges bírót fognak a Világ Kupára meghívni. Ezt a „nagy ötletet” a magyarok egyébként éppen három héttel a Világ Kupa nyitánya előtt terjesztették elő, s éppen Ante Lambasanak, amikor Budapesten járt. Sajnos, akkor mindennemű eredmény nélkül. A pontosság kedvéért még csak annyit: a Világ Kupa forró pillanatai közben többször is beszéltünk Javier Ostosszal, a FINA elnökével, Lambasaval és a többi szakvezetővel. A szokatlan, mit szokatlan?, az elfogadhatatlan körülményekre mi is magyarázatot kértünk. (Persze, hogyan magyarázhatták volna meg a megmagyarázhatatlant?) Enyhén szólva, nagyon taktikusan kibújtak a válaszadás elől. „Az IWPC-nek magyar tagja is van — mondták. — Ő is azonosult döntéseinkkel” Ezzel a félreinformálással egy időre sikerült a magyar táborban is megrontani a légkört. Volt két nap, amikor vezetőink szinte elkerülték egymást. Miután egymás között tisztázódott a helyzet, ismét — most már a vezetőkkel együtt — felvilágosítást kértünk a sportág nemzetközi tisztségviselőitől. Szemtől szembe már elismerték, hogy a magyarok többször is szót emeltek, sőt, a későbbiek során, más ügy kapcsán, a szovjetek és a románok is. Ekkor már csak a szabály szentségét emlegették. Hogy egyéniségek Talán túlságosan is sokat foglalkoztunk a külső körülményekkel, de nem tehettünk mást, mert — a tapasztalatok szerint — a jövőben is kirívóan meghatározó szerepet kaphatnak. Ami magát a játékot illeti, nincs ok panaszra. Ha ez a gárda kiegészül, akkor egyértelműen jobb ellenfeleinél. Molnár kétségtelenül a világ legjobb kapusa, dr. Szívós, dr. Csapó, Horkai, Sudár és Gerendás egyaránt képes eldönteni egy-egy nehéz mérkőzést. A többiek ennyi nagy egyéniséget nem vonultatnak fel. Amikor például a világbajnok olasz csapatból Gianni de Magistris kipontozódott, az azzurriknak már semmi reményük nem volt a magyarok ellen. A mieinknek viszont a sorsdöntő, az amerikaiakkal szembeni rangadón a hajrában Csapót kellett nélkülözniük. A magyar gárda akkor is képes volt újítani, amikor egyik világklasszisa a parton ült. Az egyesült államokbelieknél maradva alighanem ők fejlődtek a legtöbbet. Korábban csak úszni tudtak, ma már gondolkoznak is játék közben. Más csavarsportak elemeit is komnin ontják. Középfutójuk, akárcsak egy kosárlabdázó, például csak arra törekszik, hogy a kapu elé betörő társai elé, vagy kezére játssza a labdát. Sokak szerint a tengerentúliak játszszák a jövő vízilabdáját. Az olimpián feltétlenül számolni kell velük. A legnagyobb vetélytárs, persze, a házigazda Szovjetunió válogatottja lesz. Mint mindig, Moszkvában is figyelni kell Jugoszláviára, s persze, a világbajnok Olaszországra, hogy a feljövőben levő NSZK- ról ne is beszéljünk. De jobb, ha a listát nem is folytatjuk. Egyre több a nagy ellenfél, ennek alapján egyre nagyobb és nagyobb követelmény elé kell állítani a hazai mezőnyt. Túl vagyunk a Világ Kupán , méghozzá győztesen. Ennek ellenére most jön a neheze. Gyárfás Tamás ★ Vasárnap este lapunk zárta után fejeződött be Rijekában a Világ Kupa, amelyen a magyar válogatott a házigazdákkal vívta utolsó mérkőzését. Jugoszlávia—Magyarország 8-7 (3-0, 1-1, 3-2,1-4) V: Martinez (kubai), Castelani (olasz). Jugoszlávia: Krivokapics — Gopcsevics, Rudics, Mustur, Roje, B. Lozica, Trifunovics. Cs: Polics, Bebics, Manojlovics. Edző: Miro Csirkovics. Magyarország: Hauszler — Sudár, Somossy, Kuncz, Budavári, Wiesner, Gerendás. Cs: Horkai, dr. Csapó. Edző: Gyarmati Dezső, dr. Kárpáti György. Lemhényi Dezső. Gd: B. Lozica (2). Trifunovics (2), Polics (2), Bebics. Ro.ie, fii. dr. Csanó (2), Kuncz (2), Sudár, Gerendás, Horkai. Jo: Lozica. Mustur. Polics, fii, dr. Csapó. NSZK —Bulgária 6-3 (2-0, 0-1, 3-1, 1-1). Szovjetunió — Románia 4:3 (1-1, 3-1, 0-1, 0-0). Egyesült Vlamok—Olaszország 9-4 (3-1, 3-2, 2-0, 1-1). A Világ Kupa végereménye 1. Magyarország 7 5 1 1 37-28 11 2. Egyesült Állam 7 5 — 2 40-26 10 3. Jugoszlávia 7 5 — 2 38-32 10 4. szovjetunió 7 4 1 2 35-25 9 5. NSZK 7 3 2 2 20-31 8 6. Olaszország 7 1 2 4 40-45 4 7. Románia 7 — 3 4 30-33 4 8. Bulgária 7 — 1 6 21-45 1 Nehéz a világelsőnek Világ Kupa után, olimpia előtt OB Sedseti ifjú sasug ért sportnapok Magasabbra a mércét! Születésnapot ült a hét végén a magyar sporttársadalom, az Edzett ifjúságért mozgalom meghirdetésének második évfordulóját. Szombaton és vasárnap az ország több városában, községében szerveztek tömegversenyeket, túrákat, sportnapokat. Elhangzott a felhívás is: Sportoljon az ország! Ám a mozgósító jószándék nem hozott egyértelmű sikert... Sok volt a bezárt, s még több az üres pálya, az eseményeken pedig a passzív szemlélődök voltak többségben. Mire voltak jók mégis, és milyen tanulságokkal szolgáltak az Edzett ifjúságért sportnapok? — kérdeztük dr. Nagy Tamástól, az OTSH elnökhelyettesétől és Tibor Tamástól, a KISZ Központi Bizottsága honvédelmi és sportosztályának vezetőjétől. DR. NAGY TAMÁS: Fiab orntíkukra van szükség — Úgy tudjuk, az OTSH vezetői, munkatársai személyesen vettek részt a szombati és vasárnapi tömegsportnapon. Ön is volt eseményen? — Igen, Nógrád megyében jártam. Az elnöki döntés alapján az apparátus dolgozói elsősorban a kisebb helységek, települések rendezvényeit látogatták meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan tesznek eleget a felhívásnak a községekben, kisebb járási székhelyeken. — Milyen tapasztalatokat szereztek? — Végleges mérleg készítésére nincs lehetőség, két okból. Egyrészt, mert szombat—vasárnapra hirdettük meg az Edzett ifjúságért tömegspotnapot, de különböző okok miatt volt, ahol korábban rendezték meg, másutt pedig későbbre tették az eseményeket, így például Budapesten 19-én és 20-án kerül sor számos tömegsport-rendezvényre. Másrészt viszont jelen pillanatban a személyes, illetve az apparátus tagjainak tapasztalatai állnak rendelkezésre. Ezek alapján nagyon vegyes a kép, pozitív és negatív. Ami jó, az a KISZ szervező munkája, együttműködése a sportszervekkel. Személyesen tapasztaltam például az együttműködés eredményeit Szécsényben, ahol a 18— 23 évesek számára szerveztek — dicsérendő módon — testedzési alkalmakat. A társadalmi szervek, a fegyveres testületek ismételten bizonyították, hogy lehet rájuk számítani, mindenütt nyújtottak segítséget, ahol ezt igényelték. Általános vélemény, hogy ott sikerültek legjobban ezek a sportrendezvények, ahol a párt-, az állami és a társadalmi szervek vezetői maguk is megjelentek, netán sportmezbe öltöztek. Így volt ez például Salgótarjánban, és a váci járásiak szervezte törökmezői randevún. Ami pedig a teljes résztvevői létszámot illeti, csak becsült adattal szolgálhatok. Mintegy kétszázezerre tehetők azoknak a száma, akik a két nap alatt a tömegsport szervezett keretei között rajthoz álltak. — A mérleg másik oldala? — Még mindig sokkal, de sokkal többet kell tennünk a felvilágosításért, a mozgósításért. A felhívásnak megfelelően szinte mindenütt kinyitották a sportlétesítmények kapuit, de sajnos, nem mindenütt éltek a lehetőséggel. Ez fordult elő többek között Veszprémben, ahol a szakembergárda kivonult, de mindössze három család jelentkezett kocogásra... A másik, hogy meghirdették az eseményt, az aztán valamilyen okból adódóan elmaradt, de erről nem értesítették a közönséget. Ennek negatív következményeiről azt hiszem nem kell beszélnem. — Hogyan foglalná össze a tapasztalatokat? — Úgy gondolom, nem a két nap alapján kell megvonnunk a mérleget. Véleményünk szerint a szervezők és a vezetők többsége alapvetően érti, elfogadja, hogy a rendszeres, a folyamatos sportolás a cél. Ebből adódik, hogy a legtöbb helyen nyitánynak szánták a szombat-vasárnapi eseményeket, s további rendezvényeket biztosítanak a sportolásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell finomítanunk, újítanunk a mozgalmon. Jobban fel kell használni a fiatalok által kezdeményezett formákat, sportágakat, amelyekben szívesen, rendszeresen vesznek részt! TIBOR TAMÁS: Váltsziunk lépést... — Az Edzett ifjúságért mozgalom elsősorban a fiatalok öntevékenységére, az egyéni és közösségi kezdeményezésekre épít — mondta a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának vezetője. — A napsütéses tavaszi és nyári szombat—vasárnapokon központi szervezés és mozgósítás nélkül is szívesen sportolnak, túráznak azok a fiatalok, akik a mindennapos testedzést életszükségletnek vallják. A sportnapokkal a passzív rétegeket is szerettük volna mozgósítani. Sajnos, csak részben sikerült ... Ha a hétvégi sportnapokat, tömegversenyeket a mozgalom kirakatának tekintjük, bennem ezúttal nem a fényes és szép, hanem az elhanyagolt sötét „kirakatok” hagytak erősebb nyomot; a kihasználatlanul hagyott lehetőségeket sajnálom. Úgy érzem, nem tudtuk 1977 májusát, az Edzett ifjúságért mozgalom harsány, mozgalmas, szívet melengető nyitányát reprodukálni. Sok volt, persze, most is a jól sikerült rendezvény, háromszáz, ötszáz, vagy háromezer résztvevővel. Az ilyenekre szoktuk mondani: „sokan voltak ...” Ha viszont arra gondolunk, hogy egy sportesemény ötszáz résztvevője a község ötezer fiatalját képviselte, kiabál az aránytalanság! Szívesebben láttam volna sokkal több kis rendezvényt. Jobb lett volna, ha minden alapszervezetből tizenöten-húszan sportolnak együtt — önként, spontán, önmaguk kedvtelésére, épülésére. Az a helyes, ha nem várnak ha nem szerveznek maguknak eseményt. — Másként, más módszerekkel kellene szervezni a mozgalmat? — A módszerek jók, a végrehajtás viszont korántsem egyenletes. Ahol szervezni kellene a tömegsportot, sokan ott is igazgatni, irányítani akarják. A rendezvényeken kevés az új elem, az igazán jó ötlet. Gyakori, hogy egyetlen eseménnyel „letudják” a feladatokat a mozgalom helyi szervezői. A hét végén Kapuváron vettem részt az Edzett ifjúságért sportnapokon. A kapuváriak csermajori rendezvénye nagyon jól sikerült, programjában komplexen szerepelt politika, kultúra és sport. A háromszáz résztvevő nagyon jól érezte magát. De hol maradt a többi kapuvári fiatal? Benéztem a sportpályára , üres volt, csak két kisiskolás egyérintőzött a futballkapu mögött. Ilyen a kép országosan is: sok jó rendezvény és nagyon sok üres pálya. . .. Visszatérve a módszerekre: nagyobb figyelmet kell fordítani a jó kezdeményezésekre, a vonzó — az életkori, az iskolai, munkahelyi adottságoknak leginkább megfelelő — akciók népszerűsítésére és elterjesztésére. A meghirdető óta eltelt két esztendő alatt az Edzett ifjúságért mozgalom bizonyította életképességét, társadalmi fontosságát. Elérkezett az ideje, hogy létét váltsunk, a mozgalom tartalmát gazdagít s a minőségre — a folyamatosságra és eredményességre — fordítsunk több figyelmet. — Mi jelentheti a minőségi változás garanciáját? — A tömegek sportjáért felelős társadalmi szervezeteknek, az intézményeknek, iskoláknak, sportegyesületeknek, szakszövetségeknek folyamatosabban és szervezettebben kell gondoskodnak a testedzési alkalmak bővítéséről. Nem kell központi utasításra várni, rendezzenek helyben — iskolában, munkahelyen, a lakóterületen — új típusú és vonzó versenyeket, sportdélutánokat. Használják ki a helyi lehetőségeket, építsenek a hagyományokra. És — ami a legfontosabb — ösztönözzenek a mindennapos, rendszeres testedzésre. Az Edzett ifjúságért mozgalom akkor felelhet csak meg céljainak és a társadalom igényeinek, ha a fiatalok — és a magukat fiatalnak vallók — egyetlen napja sem marad testedzés nélkül! NÉPSPORT 5