Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1979-06-20 / 144. szám

NÉPSPORT 5 XXXV. 144. ♦ 1979. június 20. TESTNEVELÉS — EGÉSZSÉGÜGY Megcáfoltak egy hipotézist A'/ előzetes feltevések nem mindig bizonyulnak helyesnek. Azaz néha nem egyeznek a va­lósággal. Ilyenkor — többnyire — elvetik a hipotézist, de az sem mindegy, hogy miért volt téves; ennek kiderítése a meg­oldáshoz is közelebb vihet. A XVII. kerületiek megcá­foltak egy hipotézist. Kertváros, itt tisztább a levegő, nyugod­­tabb — a Belvároshoz képest: andalítóbb — a környezet. Mi­vel a külső feltételek ily mó­don részben adottak, az itt élők­nek. egészségesebbeknek kellene lenniük, mint a főváros más kerületei­ben lakóknak. Valójában azon­ban — nem azok, legalábbis ezt állapította meg a Fővárosi Egészségnevelési Központ és az Országos Kardiológiai Intézet közös, az UNESCO nemzetközi vizsgálatához kapcsolódó felmé­rése. — A tizennyolc éven felüliek egészségi állapotát és fizikai aktivitását vizsgáltuk — mond­ja dr. Bágijoni Attila, az egész­ségnevelési központ igazgatója. — Kiderüli, hogy itt semmivel sem ritkábbak a szív- és ér­rendszeri megbetegedések, mint általában a fővárosban. Azaz rendkívül gyakoriak. A halálozások okai között Ma­gyarországon is a szív- és ér­rendszeri megbetegedések ve­zetnek: minden második em­ber ebben hal meg, ezen belül minden tizedik infarktusban. Szívpanaszokkal, légzési, vér­keringési zavarokkal vagy or­voshoz fordulunk, vagy nem. Inkább nem, s ha igen. akkor is sokszor már későn. így ve­zet aztán a halálozások okai között az a betegség, amelyet az életmód megváltoztatásával, egészségtelen szokásaink levet­­kőzésével elkerülhetnénk, leg­alábbis jóval későbbre halaszt­hatnánk. Az igazgató az orvos­­tudomány tapasztalatait sorol­ja: — Az orvosi ellátás egymagá­ban nem elég a megbetegedé­sek leküzdésére, tartós elodázá­sára. A dohányzás, a helytelen táplálkozás, a hajszolt életmód és a mozgásiliány az igazi el­lenség. nem maga a betegség. A mozgáshiány következtében lassul a vérkeringés, csökken az oxigénellátás, ugyanakkor egy­re több koleszterin rakódik le az erek falára. Mindez érel­meszesedéshez, infarktushoz ve­zethet. A rendszeres mozgás, sportolás szabályozza a vérke­ringést, s gátolja a koleszterin­­lerakódást. A rendszeres mozgásra azonban aligha van időnk. 1905 októberé­ben — ugyancsak az UNESCO égi­sze alatt — felmérés készült a győriek szabadidő-felhasználásá­ról. Sportra naponta át’agosan 0,1 órát — azaz hat percet.. .! — fordítottak. Ráadásul úgy. hogv a férfiak napi tizenkét percet, tehát a nők mérhetetlenül keve­set. Az így kimutatott intenzi­tás átlagos volt. Igaz, a felmérést októberben végez­ték, amikor kevesebb a jó al­kalom a sportolásra. Ugyan­akkor a férfiak 6.5. a nők két százaléka foglalkozott a sport­tal, azaz: tekintélyes számban voltak, akik csak foglalkoztak a sporttal — nem űzték. A szá­mok. persze, inkább csak jel­zések, összehasonlitásra kevés­bé alkalmasak. Annyit azonban mutatnak, hogy 14 évvel ezelőtt roppant kevés időt szántait sportra egy — nemzetközi mér­cével mérve — átlagos magyar város átlagpolgárai. Azóta alig változott valami. — A XVII. kerületben meg­kérdezetteknek összesen csak egy (!) százaléka sportol, mo­zog rendszeresen, legalább há­romszor hetente — mondja dr. Bágyoni Attila. — Az egy szá­zalék fele kocog, a másik felé­nek a többsége szárazföldi spor­tokat űz, s közülük mindössze minden tizedik úszik rendszere­sen. Kirándulni — gyalogt irára, nem kocsival — a megkérdezet­tek öt százaléka jár, s bár ez a legegyszerűbb „sport", .csupán minden hatodik ember sétál naponta legalább egy fél órát. Ráadásul nem lehetett elkülöní­teni. a boltba járást a pihente­tésül tett sétáktól. Gyalog sen­ki sem jár a munkahelyére, ke­rékpárral is csak néhányan, s — ugyan ez nem ennek a vizs­gálatnak a tapasztalata, de — a kerületi gyerekek akkor is buszra szállnak, ha egy meg­állóra van az iskola .. . Öröklődnek a szokások. A rossz szokások főként. S mivel a -szokásainkat társadalmi kö­rülményeink befolyásolják — könnyen megdől egy. a külső feltételekre épített hipotézis. A szokások megváltoztatásának módozatai rendkívül bonyolul­tak: a reklám, a dörgedelem, hogy bele fogtok pusztulni, ha így éltek-esztek továbbra is — csak kis hatást tud kifejteni. Húsz százaléknyit, mondjuk. Mint az USA-ban, vagy más országokban is a vi­lágban. Az Amerikai Egyesült Államokban tízegynéhány éve indítottak egy tízéves kampányt: a mozgásra, gz étkezési szoká­sok megváltoztatására ösztönöz­ték, a dohányzás mérséklésére szólították fel a lakosságot. A kampány kezdetekor egymillió fölött volt az infarktusban meghaltak száma, a végére húsz százalékkal csökkent. Kérdés, persze, hogy a kampány elfo­gadásának milyen lelki — akár néplélektani is — indítóokai voltak: kérdés, hogy egy ha­sonló kampány Magyarországon is elérne-e hasonló eredményt. Ki kellene próbálni. Csak ne­hogy módosítani kelljen ismét a hipotézist . .. Mézes Flórián ETŰDÖK ÍRÓGÉPRE .Visszajátszás és előrelépés ,,R' Rendkívüli adásnap a té­vében. Hétfő, sporthátfő. Erős fiúk Debrecenben, ügyes férfiak Torinóban: súlyemelők és kosarasok. (És, persze, a szurkolófelesé­gek morgolódása. hogy tes­sék, már hétfőn Uj.. .) A szünetben aztán — híradó. Senki nem nevezte el rendkívüli híradónak (ha mér rendkívüli az adás­nap ...), pedig hát nem kell ezt elnevezni sehogyan sem, mert magában is rendkívüli. Bécs, szovjet és amerikai zászló, díszes terem a Hof­­burgban, közönség... És kát aláírás a SALT—II szerző­dés sok példányú, vaskos kötetein: Leonyid Iljics Brezsnyev. James Carter. A sportközvetítések hangu­lati mélypontjai és csúcsai közepette — merőben más dimenzióban — fellélegzés, mély sóhaj, messze mutató öröm. A két államfő kezet fog. megöleli, megcsókolja egymást. Bizonyára nemcsak a sport­nap tévés reflexei teszik, hogy szemünk a képernyő sarkait pásztázza: mikor je­lenik már meg a nagy ,.R”, mikor jön a visszajátszás, mikor nézhetjük meg ismét, nagy elégedettséggel az előbbi képsort. Ez. persze, elmarad. Nem szokás. Mégis szorítunk, hogy lé­giién ismétlés ... A SALT—III aláírásakor. Szükség is van rá — pél­dául azért, hogv a különbö­ző sportközvetítéseken sok­szor élvezhessük a meg­megjelenő „R” áldását... És még nagyon sokáig. VAKÁCIÓ Nincs annál sportosabb vi­lág, mint a vakáció, a tábo­rozás. Már úgy, önmagában is ... Hiszen vizek partián, er­dők tisztásain vagy bármely sarkában az országnak, ahol fiatalok építenek társadalmi munkában, a sok-sok szabad időben magamagát kínálja fel a mozgás. Emlékszem, amikor annak idején én épí­tettem — nagyon sokadma­­gammal — egy nevezetes ál­lami gazdaságunk Csorná­ját a nyári nap perzselő su­garai alatt, egyszer beké­redzkedtünk a közeli város­ba .. . Történt ugyanis, hogy házigazdáink mindennel el­láttak minket, voltak sátra­ink. színpadunk, degeszre etető ellátásunk, lemezját­szónk, megafonunk, társal­gónk. .. Csak egy valami­ből volt kevés. Labdából! Volt ugyan nyolc-tíz, de tönkre is nyúztuk a felét, meg aztán az egé§z sem volt sok, ha mindenki ját­szani akart... Márpedig akart! Így aztán a mi társasá­gunk — összedobott pénz­ből — labdát vett magánaki ott. a városban. Hazaúton azt is elhatároztuk, hogyan fogjuk a táborozás végén el­dönteni : kié maradjon a lab­da. A neveket bedobjuk egy kalapba... Erre végül is nem került sor. mert az utolsó napon a labda — egy bombalövés és egy szöges­drót közbejöttével — kile­helte lelkét. .. Mindez akkor villant át agyamon, amikor például azt hallottam sportvezetőktől — korántsem alaptalanul! —, hogy vigyázni kell nváron. nehogy „leüljön” az Edzett ifjúságért mozgalom. Aztán meg akkor, amikor azt hal­lottam és olvastam, hogv a vakáció raitjával tizenhá­romezer diák kezdte meg önkéntes, nyári munkáját az ifjúsági építőtáborokban, s hogv mintegy kétszázezer úttörő táborozik a mostani szünidőben ... Nem hiszem, hogy egyet­len labdáért is a zsebükbe kellene nyúlni. Azt sem hiszem, hogy rosszabbak lennének nálunk, s kergetni kellene őket egy kis üdítő testmozgásra. Azt sem hiszem, hogy a nyári táborok évek óta jól átgondolt, sokszínű sport­­programját ne lehetne meg­valósítani bárhol — valami­lyen feltornyosuló, áthidal­hatatlan'akadály miatt... Már csak egy valami kell. Az. hogy a felnőttek akar­ják a sportot ezekben a táborokban (meg mindenütt, ahol például vakációt végig­csellengő gyerekek akadnak). Akarják a sportot — és csi­nálják! . .. SAV Szatirikus hetilapunk nem­rég pendítette meg — teljes megértést tanúsítva ugyan a kerékpározás iránt —, hogy csak nem jó az, ha a gye­rekek a járdán bringáznak. Így igaz. Közben meg mindenütt ol­vasom, hogy csak nem jó az, ha a gyerekek a forgal­mas utcákon tekerik a pe­dált, mert a mai közlekedési viszonyok között... Ez. is igaz. Jó, jó. Igazság az már van. Csak hely nincs a ke­rékpároknak továbbra sem. Pedig ha csak arra gondo­lok, hogy az elmúlt napok országos bizonyitványosztási korszaka után hány gyermek tisztítgatja most frissiben — a jó munka jutalmáért — kapott kerékpárját. . . (Hogy a régi .tulajdonosokról ne is szóljak!) A megoldás nehéz. Ke­rékpárjárdákat építeni szin­te kilátástalan: hely sincs, hatalmas anyagi teher len­ne — meg aztán ezen a nyá­ron például már aligha se­gíthetne ... De ha járda nincs is ke­rékpárosoknak, segíthetne egy egyszerű útburkolati jel. Vastag, fehér záróvonal, amely kisebb forgalmú utcá­kon — nagyobb háztömbök körül — elválasztaná az autósok és a kerékpárosok sávját, akárcsak néhány fő­útvonalon az autóbuszsávok. Tudom, nem eredeti az ötlet.. . De hát nem is szeretném újításként beadni! Legfel­jebb csak — látni . .. MÁSODIK E|*y sportkönyv megérte második kiadását. Szerencsé­re ez nem ritkaság. Van kereslet. Hanem azt a könyvet, amely most jelent meg má­sodszor (bővített kiadásban, a Sport Kiadó gondozásá­ban) — címlapján ez a szó díszíti: Tömegsport. Nem akarok visszakanya­rodni olyan időkre, amikor ilyen cimü könyv még egy negyed kiadást sem érhetett volna meg... Nem akarok arról filozofálni, hogy — da­cára mindenféle társadalmi törekvésnek — ez a könyv csak úgy, önmagától, soha­sem lehetett volna bestsel­ler ... ' Csakhogy azok a társadal­mi törekvések, amelyeknek szerves része volt már e könyv első kiadása is, meg­mozgattak valamit a köztu­datban. Megmozgatták a kö­zös felelősséget. És akkor jött maga a könyv, amely pontos útbaigazítást ad mindarról, amit a tömeg­sportról minden — a töme­gek testedzése iránt felelős­séget érző (vagv pusztán vi­­•sefő) — vezetőnek tudnia kell. Alapkönyv — tanuló veze­tőknek .. . Talán tanulnak is belőle. S ha éz a könyv minden egyes példányával — áttéte­lesen — csak tiz embert nyer is meg az egészséges életnek, a rendszeres test­edzésnek a szervezők széle­sebb látóköre, nagyobb tu­dása révén... Akkor csakis azt kívánha­tom, hogy érjen meg akár még húsz kiadást. Vagy har­mincat ... Hadd legyen ez békét és sportot, alkotást és tettet, egészséget és boldogságot áhitó korunk igazi bestsel­lere! Szekeres István Köszöntjük az országos kommunista sportaktívát! A posta nap mint nap hozza a meghívókat, amelyek újonnan épült sportlétesítmények felavatására "in­vitálják a szerkesztőséget. Soha olyan gyorsaság­gal nem születtek sportcsarnokok, edzőtermek, " uszodák, sportpályák, stadionok és egyszerű tornatermek (hazánk­ban, mint az elmúlt években. A legkisebb falvaktól a nagyvárosokig gyakran találkozunk széles körű társadalmi összefogással, melynek eredménye egy-egy kisebb-nagyobb sportlétesítmény. Mindez azt bizonyítja, hogy társadalmunkban mind­inkább közüggyé válik a sport és testnevelés ügye. Az ter­mészetes, hogy a szocialista társadalom törődik a sport­tal. a testneveléssel. Fontos szerephez juttatja a gyerme­kek fizikai képességeinek kibontakoztatásában, egészséges nevelésében, a felnőtt lakosság egészségének védelmében, az egészséges életmód kialakításában. Sokkal nehezebb e törekvéseket az emberekkel megértetni, s mozgósítani őket, hogy tegyenek is saját, jól felfogott érdekükben. Nem mondhatjuk, hogy már sikerült a lakosság többségével el­fogadtatni, hogy a mozgás, a sport, a testnevelés mennyi­re fontos a modern kor emberének életében. A gazdasági, társadalmi fejlődés, az életszínvonal a'akulása jelentősen megváltoztatta népűnk életmódját. A jobb muyka- és élet­körülmények könnyebbé teszik életünket, ugyanakkor ké­nyelmesebbé és mozgásszegényebbé életformánkat. Ezért van szükség rá. hogy az emberek sportoljanak, törődje­nek te9tük edzettségével, védjék egészségüket. Sok még a tennivalónk e téren! A sportolás, a testnevelés felté­teleinek megteremtésére ennek ellenére mégis tiz- és száz­ezreket tudunk már mozgósítani. Minek köszönhető ez? Mindenekelőtt annak, hogy a társadalom figyelme az utóbbi időben erősen meg­növekedett a sport és a testnevelés kérdései iránt. Nem múlik el nap, hogv valamelyik megyei, városi, tanács, pari-, szakszervezeti, KISZ-testület ne tűzne napirendjére sport- és testnevelési témát. S alig van év. hogy az állam, a párt és a tömegszervezetek vezető testületéi ne foglal­koznának a sport és testnevelés legalapvetőbb kérdésével. A megnövekedett társadalmi figyelem mozgósító hatása egyre nagyobb: serkentésével születnek a létesítményele, indulnak a különböző akciók, mozgalmak, amelyek révén fokozatosan növekedik a felismerés, a sportolni vágyók szalma — és a vágyukat ki is efegítők . tömege. Az elmúlt évek vívmányai közül kiemelkedik a har­madik testnevelés óra bevezetése. Ha a feltételek még nem is mindenütt kifogástalanok, maga az a tény. hogy még egy óra áll a testi nevelés rendelkezésére, nagyon je­lentős. A tanári lelemény néha meghökkentő eredményekre képes o hiányos feltételeié körülményei között is. Növeke­dett a tanórán kívüli tömegsportra fordított idő is. Jelen­tős előrelépés a kötelező úszásoktatás bevezetése is az ál­talános iskolákban. Az a nagyszerű cél. hogy minden gyer­mek tanuljon meg úszni az általános isko’a alsó tagozatában, először kissé meghökkentő. Ilyen jól állnánk uszodák dol­gában? Ezt egyáltalán nem mondhatjuk. Ha azonban min­den lehetséges eszközt, formát megragadunk,••■legyőzhetjük a nehézségeket. Mint ahogy győzzük, győzködjük is .. . Né­hány év alatt például közel negyedmillió gyerek tanult meg úszni. Ma évente ötször annyian — mint öt évvel ezelőtt! Elmondhatjuk tehát, hogy az isko’ai testnevelés és sport ügyében nagyot léptünk előre az utóbbi években. Az Edzett ifjúságért mozgalom is e területen érte el legszebb sike­reit. A KISZ által kezdeményezett mozgalom százezreket mozgatott meg. Ami döntő: a fiatalok részére rendszeres testedzési és versenyzési alkalmat teremtett. Az úttörő­­olimoiára való felkészülés átszervezése, tömegesítése is je­lentős hatással járt az általános iskolai sportéletre, kiszé­lesítette a versenyeken részt vevő tanulók körét. Vannak eredményeink a felnőtt lakosság sportolásának, testnevelésének fejlődésében is. A helyi és országos kezde­ményezések évente sok százezer embert visznek a sport­pályákra. a sportcsarnokokba, hogy alkalmi vagy soroza­tos versenyeken sportoljanak, mozogjanak. Nem sikerült azonban még megoldanunk, hogy a felnőtt lakosság zöme rendszeresen sportoljon. Hibásak ebben a munkahelyi sport­egyesületek is. mert nem fordítanak elég gondot — olykor pedig egyáltalán nem is törődnek — a tömegek sportjával, testedzésével. Gátolja a fejlődést az a szemlélet is, mi­szerint „hiányoznak a feltételek, az anyagiak”, ugvanakkor a Nyitott kapuk akció keretében rendelkezésre bocsátott sportpályákat, tornatermeket nem használják ki megfele­lően. A testneve] ős és sport lényeges területe a verseny­­sport. Egyrészt vonzerőt jelent az ifjúság számára. jelentős hatása van a sportolási kedv felkeltésében, másrészt biztosítja, hogy hazánk méltóképpen vegyen részt a nemzetközi sporteseményeken. Sokszor nevezték a ma­gyarokat sportnemzetnek a versenysportban elért ered­ményeink alapján. Kétségtelen, hogy hazánk sportolói több sportágban a világ élvonalához tarioztak az elmúlt évtize­dekben és tartoznak ma is. A felszabadulás óta a magyar sportolók az olimpiákon a pontversenyben mindig az első tiz közé kerültek. Az eredményes szereplés a legjobbak kö­zött egyre nehezebb lesz. Kiéleződött a nemzetközi vetél­kedés. egyre több ország sportolói jelennek meg a küzdőté­ren. Ma már jó eredményt, sikert csak nagyon tudatos, cél­ratörő, sok munkát, áldozatot igénylő felkészüléssel lehet elérni. Ezt nem mindig tudtuk versenyzőinkkel, s gyakran a szakemberekkel sem, megértetni. ígv egyre nehezebben tudjuk a nemzetközi sportéletben elfoglalt helyünket meg­őrizni. Elsősorban utánpótlás-nevelésünk ütemét kell meg­gyorsítani. Nem kevésbé fontos, hogy meglévő tehetségeinkkel okosan gazdálkodjunk! Céltudatosan készítsük fel őket a sikerekre, ne feledkezzünk meg erkölcsi-jellemi formálásuk­ról sem. Győzni akaró, a magyar színekért küzdeni tudó versenyzőket kell nevelnünk. A siker érdekében fel kell használnunk a sportorvosok, a tudomány segítségét. Fontos feladat, hogy az elért eredményeket megszilár­dítsuk és mindent megtegyünk az előrelépés érdekében. Sok még a feladat, hogy a sport teljes egészében betölthesse sze­repét szocialista társadalmunkban. Hogy az emberek meg­értsék: róluk és gyermekeikről van szó, a jelen és a jövő generációjáról, akiknek fel kell építeni és akiknek felépít­jük a fejlett szocializmus társadalmát. Hogy lehetetlen ifjú­ságunk egészségi, edzettségi színvonalának emelése a fiar talok sportjának, testedzésének további fejlesztése nélkül. Hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően minden ember számára megteremtsük a sportolás, a testedzés feltételeit. Hogy versenysportunk megtartsa, sőt növelje nemzetközi eredményességét. Hogy a legjobb módszereket alkalmaz­va, kiválasszuk a legtehetségesebb fiatalokat, s jó verseny­zőket, igaz embereket neveljünk belőlük, akik tudnak küz­deni, s megtiszteltetésnek tartják, hogy a Magyar Népköz­­társaság színeiben versenyezhetnek. Hogy legyőzzük a ne­hézségeket. és sportéletünk további sikerekkel gazdagodjon a következő években. Feladataink sokrétűek és nem könnyűek. Megoldásuk­hoz a társadalom széles körű összefogására van szük­ség! Ezért köszöntjük örömmel az országos kommu­nista sportaktivát. amely megvitatja a magyar testnevelés és sport helyzetét, s hivatott lesz megerősíteni és hatéko­nyabbá tenni e társadalmi összefogást!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék